Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
A nemzetiségi oktatás Magyarországon A minap magyar diákok mellett sok ezer nemzetiségi fiatal is elfoglalta helyét az iskolapadokban, akik anya- nyelvükön folytatják tanulmányaikat. Magyarországon a becslések szerint több mint 400 ezer nemzetiségi lakos él. A legnépesebb csoport a németeké, számuk eléri a kétszázezret, utánuk a szlovákok következnek százezres létszámmal, őket a délszlávok követik, majd a románok. Az ország összlakosságának mintegy 4—4,5 százaléka tehát a nemzetiségi lakos. Nyelvi közösség Ezekből a fiatalokból kétnyelvű állampolgárok válhatnak, ha elsajátítják a magyar nyelv mellett saját anyanyelvűket is, ha a nemzetiségi szülők ilyen iskolákba íratják őket. Ez lényeges azért is — állapítja meg a Haza- 'fias Népfront felhívása —, mert a nemzetiségi öntudat nem létezhet adott nyelvi közösséghez való tartozás nélkül. Mindent meg kell tenni az iskolás korú fiatalok anyanyelvi kultúrájának fejlesztéséért.’ Tekintsük át milyen lehetőségeik vannak a nemzetiségi diákoknak anyanyelvűk tanulására? Kezdjük a németekkel! A múlt iskolaévben .1.74 általános iskolában 24 2-50 tanuló , vett resztmémet nyelvoktatásban. Működött egy önálló német gimnázium Baján, két német tagozat Pécsett és Pesterzsébeten, ezekben a humán tárgyak tanítási nyelve általában német volt. Pécsett, illetve .Baján képezték ki az • általános iskolai tanárokat és tanítókat. Pécsett középfokú, Sopronban felsőfokú óvónőképzés folyt, ezenkívül. az ELTÉ-n, valamint a szegedi, debreceni egyetemeken középiskolai tanári diplomát szerezhettek a német anyanyelvűek. A szlovák nyelven tanuló gyermekek száma a múlt években örvendetesen emelkedett (1978 óta 9 ezerről 12 ezerre növekedett). Az utóbbi esztendőkben több településen bevezették a szlovák nyelv oktatását az óvodákban és az általános iskolákban. Olyan nagy volt a túljelentkezés a szlovák nyelvű gimnáziumokban, de az általános iskolákban is, hogy Budapesten párhuzamos osztályok indítására volt szükség. Megoldódott a szlovák kollégium ügye is az idén. Magyarországon öt szlovák tanítási nyelvű általános iskola és két gimnázium működik, Esztergomban tanítóképző, Szegeden tanárképző segíti a pedagógusok oktatását. Az óvónő-utánpótlást a szarvasi felsőfokú és a budapesti középfokú képző biztosítja. Szerb-horvát tannyelvű általános iskolából öt működött az országban, míg nyelvoktató iskolából 45—50, amelyekben a humán tárgyakat anyanyelven oktatták. Budapesten működött eddig az egyetlen szerb-horvát nyelvű gimnázium, az idén Pécsett is megkezdi munkáját egy új szerb-horvát gimnázium. Van. tanárképzőjük a dél- szlávoknák, óvónőket oktatnak szlovén nyelven is. A tanárképzés Pécsett folyik. A román .nyelvű iskolák is népesek az ország románlakta vidékén. Kétnyelvű tanítás Mint ismeretes a nyelvoktató iskolák továbbfejlesztéseként a kővetkező esztendőkben a nemzetiségi területeken bevezetik a kétnyelvű oktatást, ami azt jelenti, hogy az egy tantárgyas nyelvi oktatás helyett az alsó tagozatokban a környezetismeret, az •ének-zene, valamint az osztályfőnöki órák, a későbbiekben pedig a felső tagozatokon a történelem és a földrajz tananyagának tanítása nemzetiségi nyelven történik. i Mindenütt arra törekszenek, hogy az anyanyelv ne csak a tanórán, hanem az életben is szerepet kapjon. Az új oktatási forma azért lesz jelentős, mert általa a fiatal második nyelvként megtanulja a saját anyanyelvét és használhatja is az életben. Hiszen mindenki előtt köztudott, hogy a nemzeti lét folytonosságát csak olyan ifjúsággal lehet biztosítani, amely beszéli anyanyelvét, ismeri ősei kultúráját. Csak ilyen ifjúság vállal örömmel részt a művelődési munkából is. Figyelembe kell venni, hogy az anyanyelvűnket jól beszélő, a nemzetiség kultúráját alaposan ismerő fiatalokra vár napjainkban a nemzetiségi emlékek összegyűjtése Magyarországon. Hogy fennmaradjanak, nekik kell lejegyezniük a népdalokat, népmeséket, hiedelmeket, az ilyen fiatalokra vár a feladat, hogy mai valósággal töltsék meg a honismereti köröket és megőrizzék a tájházak népi kincseit. Három megyében, Baranyában, Bács-Kiskunban és Vas megyében a kijelölt német, horvát és szlovén nemzetiségi iskolákban már az előző években folytak kísérletek a kétnyelvű tanítással. Ezek bizonyították, hogy az új módszerrel jobb eredményeket lehet elérni. Az OPI és a szövetségek Á tapasztalatokat, most felhasználják és a nemzeti szövetségekkel összefogva az Országos Pedagógiai Intézetben folyamatosan kidolgozzák az oktatás módszereit, s új tanterveket és új tankönyveket készítenek a kétnyelvű isko>- lák számára. Az új módszert ott vezetik be, ahol a feltételek erre már adottak. Támogatják ezt a nemzetiségi szövetségek is, amelyek az idén ősszel tartják kongresszusaikat. Ezek hű képet adnak majd a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetéről, az eddig végzett munkáról és meghatározzák a következő öt esztendő tennivalóit. Ezek közül az egyik legfontosabb az anyanyelvi oktatás, az igényes nemzetiségi művelődés elősegítése. A nemzetiségi iskolákra, a kétnyelvű oktatásra tehát nagy feladat vár az egy hónapja kezdődött tanévben. I. S. Bényi László rajza Zelk Zoltáni Esik, eski, meg sem áll ma, földig ér a felhők lába. Nyakigsáros kicsi bokrok összebújnak éjszakára. v Ha az ember most megállna, ha egy napig mindig állna: füle helyén lapu nőne, zöld 'mohából a szakálla. 11 Esik, esik* Zöld mohából a szakálla, karja, lába sássá válna, vízi madár, mindahány csak szárcsa, bíbic reászállna.., Szalad a réten Borbálái sárba cuppant csókot lába, a szoknyáját két kezétől térdig, térde fölé rántja. a hasára, derekáraf Bárcsak a viz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála, emelné is a szoknyáját •A költő hátrahagyott verseiből M Kedvet csinálni « történelemre családunk, apánk, nagyapánk, ded- és szépapáink történetere, kedvet éleszteni és ébrentartani mindannyiunk történelmére, a legrégebbire . is — rendeletekkel talán nem is lehet. Kellenek ide invenciózus. találékony és főként termékeny alkotók, akik nyolcvanon túl is győzik hitte!, erővel. Szombathy Viktor éppen ilyen író. Sokan útikönyvei után tartják számon: csehszlovákiai, ausztriai nagy útikönyveink szerzője, a Nógrádi útikalauz írója számos történelmi tárgyú alkotást is kiadott kezei közül, ezenfelül régészeti munkákban volt társszerző-szerkesztő és megfrta tündéri ifjúsági a regényeit — ugyancsak a történelem nyomvonalán haladva. Most újra divatba jött. de volt-e más helyzetben valaha is? xxxxxxxxx Ha csak engem nyert volna meg egyedül történelmünk, közvetlen környezetünk, a Felvidék szerctetére, it jó levegőjű Csehország csodálatára. a szomszéd szlovák nép tiszteletére, a két nép történelmének tárgyilagos szemléletére — talán már akkor sem lenne hiábavaló mindaz, amit eddig elért. De van tovább is hál' istennek, nyolcvanegy évesen is. „Budán,, váramban.... ” így datálja " leveleit. Ez a . vár, a könyvekkel bástyázott otthon a valóságos várral szemben, itt lent a Vérmező közeiében, •jHykor a nagy polihisztor és 0 T O N J A R Ó Rimaszombati sípszó autodidakta természettudós Herman Ottó „'elefántcsont- tornya” volt. Itt élt, ebben a várra tekintő szobában halt meg a tudós, a Nemzeti Múzeum igazgatója, akit munkába menet gázolt el a rohanó, kocsi, ide hozták az eset után, itt eit még néhány napot. A történelmi folytonosság vártáján beszélgetünk, szemben a Magdblna-teroplom egyszerű tornya, mellette a régi bosnyákkaszárnya (Hadtörténeti Múzeum), itt fejezték le a sarkon Martinovicsot... Itt bent körös-körül könyvek, a megrakott íróasztalon egv 1938-as, gyöngyházszínű Erika írógép (soha nem hagyta cserben), egy mérnök barát tartja karban, csupán a hengert kellett cserélni benne, minden alkatrészé eredeti — ezen írt mindent. Százezer gépelt írólapot húzott már ki belőle. A sors különös kedvezéséből ebben az évben öt könyvem jött vagy jön ki. Új kiadásban . az Ausztria nagyülikönyv mar az ötödik kiadást éri meg, újrakiadás a Pénzhamisító című regényem, amely Selmecbányán játszódik Rákóczi idejében. Hiteles történet arról, amikor Rákóczi rézpénzét a ..kongót” egyik tisztje, egy szolgálatéiban kitűnt, kóbor német grófi lovag hamisította összejátszva a selrneci torony őrrel.,'. Megjelent második kiadásban az általam szerkesztett régészeti könyv is, most szerkesztek egy negyedik régészeti könyvet László Gyula professzorral a magyarság hitéletéről, gondolkodáséinak világáról, a Kárpátokon kívül indulási helyén, a magyarok és rokonaik milyen hitvilágot éltek, tizenkét tudós dolgozik ezen, László Gyula illusztrálja... A Móra kiadta a kis Csirre- gi-cserregi könyvemet is a gyerekeknek, karácsonykor jelenik meg a Képes Magyar- ország-sorözatban az északmagyarországi rész ismertetése.” xxxxxxxxxx Történelem, történelem.... Ügy tűnik, nagy az érdeklődés az ilyen tárgyú . könyvek iránt. Mert nagyon sok a pótolnivalónk. Saját magunk ismeretében. Szombathy Viktor rimaszombati születésűként három szülőhelyet vall magáénak: Rimaszombat, Komárom. ahol élete egyik legszebb részét töltötte szerkesztőként, a Jókai Múzeum igazgatójaként 1920-tól a harmincas evek végéig és ahöl hajszálon múlt, hogy polgármesternek válasszák, azután természetesen a mindent, az embert. leiki és szellemi világát meghatározó felvidéki Nyustya, a boldog gyerekkor szín-' helye, a természet közelsége. „Mivelhogy egy korábbi munkámmal a pecsétet letettem Komárom számára, most Rimaszombat következik, A regény J5!t0-ben játszik, amikor a várost a füleld és a hatvani török adóztatta kegyetlenül évtizedeken át. Ennek a sorsnak különös körülményekkel tűzdelt jobbrafor- dulásáról szól majd ez a regény. . Egy délután kimegy rozsét szedni két rimaszombati polgár és az erdőben egy sebesült törököt talál, akit az útonál- lók majd agyonvertek, de kincseit nem szedhették el, mert azokat a turbánjába rejtette. A kor parancsa szerint, ha valaki sebesült törököt talál, köteles elszállítani Kon- síantinápolyba. Fél évig tartott az út, ott két évig maradlak a rimaszombatiak, majd elfelejtettek magyarul, de egy kicsit törökké váltak mindenképpen. A monda szerint kaptak egy sípot, amit ha itthon megszólaltatnak, a török köteles az adót elengedni. Ez a síp azonban valóban élt! Megszólaltatták egészen harmincnyolcig, harminckilencig a rimaszombati katolikus templom erkélyén negyedóránként a történelmi időktől mind az ideig! A tűz- őrök fújták a sípot annak jeléül hogy ébren-talpon vannak és vigyázzák a vészt. XXXXXXXX „Nyitva volt a gimnázium ablaka és mindig azon drukkoltunk, hogy mikor sípol már, amikor az óra végét jelezné. Ennek a sípnak az éles hangja még ma is él bennem. De a valóságban e.z a síp egy kuruc lovassági harci jelző az eredetét tekintve. A tárogató őse. Ezt a két sípot egészen a negyvenes évek közepéig őrizte a rimaszombati polgármester, akkor a. múzeumba kerüli és ott is porosodott mindaddig, amíg én megkerestem, itthon azután szóltam a rádióból is ismert Bige József furulyaművésinek. Nagyon érdekelte, elment oda, kölcsönkérte, az egyiket. Pesten megjavítana, és esztergá- lyoztaiotl magának egy újat. Ö állapította meg. hogy ez a síp. török zenekari sip mintájára készült kuruc lovassági harci jelző. Bige aztán játszik is rajta mindenütt ahol fellép, Rimaszombaton is.” Nem ez az első írói megközelítése Szombathy Viktornak a magyarországi török időkhöz, írt már ilyen tárgyú munkát de a felkészülés is régóta tart. Birtokában van mindaz a korabeli rimaszombati török feljegyzés és irat, amelyet — milyen kicsi a világ! — egy csallóközi születésű prágai tudós, dr. Blasko- vits József lefordított. így tudja a tartalmát mindannak a szigorú intő levélnek, amelyet a török Rimaszombat városához intézett. Ugyanott született, az a híres orvos, dr. Decsy Sámuel is, aki Mária Terézia korában egy nagy munkát írt a törökök történelméről. De természetes elsősorban fantázia kérdése ez a munka is, mint minden más, amelynek hiteles történeti alapja van — éneikül mit érne az egész? A két magyar ebben a könyvben a török kíséretében elkeveredik egy dél-dalmáciai tóhoz, ahol a törököknek volt egy töralöc- tartó kis váracskájuk magán a tavon — hiába nem esik bele az útvonalba. Az írói szabadság tehet ilyen kitérőket, de ez is elsősorban Szombathy Viktor miatt érdekes számunkra. Itt újra együtt dolgozik a történelmet tisztelő fantáziadús regényíró és. az útikönyvszerző. „El kell vinnem őket oda is, mert ti un itira szép az a szkutari iá...” XXXXXXXX Römer,' Nógrácf mégis á legkedvesebb. Regényt ír külön lapunk számára is a gyöngyházfényű írógépen. Szól a síp, szól. T. P. t. NÓGRÁD — 1983. október 1,, szombat
