Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

A gyermeknőgyógyászat a 0—18 életév közötti leánygyer­mekek nemi szervi megbete­gedéseivel, a megbetegedések megelőzésével és a tizenévesek szexuális problémáival foglal­kozik. A gyermekkorban előfordu­ló nőgyógyászati megbetege­dések, illetve rendellenességek száma növekvőben van, ezért az utóbbi időben e korcso­portok számára is elérhető­vé vált a szakorvosi ellátás. A lánygyermekek nőgyógyá­szati megbetegedései, a beteg­ségek lefolyása — alkati sa­játosságaik révén — eltér a felnőttekétől, kezelésük is más. A gyermekkori hasfájá­sok oka gyakran petefészek-, illetve méhgyulladás.' Elhú­zódó, idültté vált vakbélgyul­ladás is hasonló tünetekkel járhat. A hasfájások okának mielőbbi tisztázása, a petefé­szek- és méhgyulladások szak­szerű gyógyítása révén — a gyulladások okozta meddőség kialakulását kerülhetjük el. Az idült hasi panaszokkal küszködő leánygyermekeket szakrendelésre kell vinni! Leggyakrabban előforduló megbetegedések a hüvely, Il­letve hüvely-szeméremtast együttes gyulladása — kö­vetkezményes folyással. (A folyás csak tünet, a gyulla­dás kísérője). A kórokozók között gyakran találhatók gennykeltő baktériumok, bél- baktériumok, egysejtű véglé­nyek, gombás fertőzések. és szerencsére csak Igen ritkán a nemi betegségeket előidéző kórokozók. A hüvelyi folyás mögött kisgyermekkorban leg­többször nem bakteriális fer­tőzés áll, hanem a hüvelybe jutott idegen anyag által ki­váltott mechanikus izgalom. Nagy gondot kell fordítanunk tehát leánygyermekeink hi­giénés nevelésére. Közvetlen serdüléskor előtt felépő folyásokat csak akkor szabad természetesnek ven­nünk, ha ezt szakvizsgálattal, illetve bakteriológiai vizsgá­lattal normálisnak találták. A pubertáskor! folyást mind­addig kórosnak kell tekinte­nünk, ameddig apnak ellen­kezőjéről meg nem győződ­tünk! Serdülés idején gyako­riak a rendetlen, elhúzódó vérzések, amelyek hátterében legtöbbször hormonális elté­rések állnak. Ha a petefészek ciklusos működése valamilyen oknál fogva zavart szenved — létrejönnek a már emlí­tett vérzészavarok. A fiatal­kori vérzészavarok gyógyítá­sa speciális gyermeknőgyó­gyászat! feladat — egyrészt hormonálisán mesterséges ciklust építünk fel, másrészt a petefészek működésének gyógyszeres serkentése révén érjük el célunkat. Természe­tesen szerepe lehet a beteg­ség kiváltásában testi ténye­zőknek, általános megbetege­déseknek és nem utolsósor­ban lelki tényezőknek is. El­hanyagolt fiatalkori vérzés­Gyermek­nőgyógyászat zavarok meddőséghez vezet­nek! A menstruáció pontos feljegyzése értékes segítséget nyújt a kezelőorvosoknak. Ajánlatos lenne minden menstruáló leánygyermeknek menzesznaptárt vezetni. Nagyon ritkán rosszindula­tú daganatok is élőfordulnak ebben a korcsoportban, ezért a gyermeknőgyógyászati vizs­gálat egyben szűrővizsgálat­nak, rákszűrésnek is tekint­hető. Speciális feladatot je­lent a szexuálisan aktív ti­zenévesek problémáinak meg­oldása. Cél a nemkívánt terhessé­gek és abortuszok elkerülése, a fertőző nemi betegségek megelőzése és a családi élet­re való nevelés. Így a nem kívánt terhesség, a fiatalko­rú kényszerházasság, a korai fiatalkori válás és az így ke­letkező csonka család elke­rülésében a gyermeknőgyó­gyásznak komoly szerep jut. Kedves szülők! Leánygyermekeik zavarta­lan testi és szellemi fejlődése érdekében az imént felsorolt megbetegedések és azok gya­núja esetén is keressék fel "a megyei kórház család- és nő­védelmi tanácsadójának spe­ciális szakrendelését: a gyer­meknőgyógyászat! szakren­delést csütörtökön 15—18 óra között. Dr. Kis Csitárl István A PRÓBA Együtt tolják a fémhulla­dékkal megrakott kocsit. Nehéz munka ez: négy em­ber kell hozzá. A kezek minden negyedórá­ban megmarkolják a kocsi peremét, a kinyújtott karok megfeszülnek, egymáshoz ér­nek a váltak. Előfordul, hogy a négy em­ber közül kicserélődik vala­ki. Az új embert kipróbálják, Egyszerű és kegyetlen a pró­ba: felütik a kezét. Az új ember, ha valóban tolja a kocsit, ilyenkor meg­sérül. A fémhulladék közé csúszik a keze, s az éles fém­darabok véresre sebzik. Az új ember ilyenkor sötét haragot érez. Ám, ha az új ember nem tolja a kocsit, ha csak imi­tálja az erőfeszítést — fel­ütött keze a levegőben ma­rad. És az új ember ilyenkor szégyenkezik. Van valami rettenetesen igazságtalan ebben a próbá­ban. De az élet is igazságtalan: mindig az sérül meg, aki cse­lekszik. Imitálni a cselekvési veszélytelenebb. , És vannak helysetek, ame­lyekben az igazságtalanság az igazság feltárására szolgál. A megméretés igazságta­lansága miatt érzett harag ve­dig kevésbé tartós a próbát kiálló emberekben, mint a fel­fedett imitátorok szégyene. Aczél Gábor: Két szén rajz De ezt csak azok tudják, akik nap mint nap együtt tol­ják a fémhulladékkal megra­kott kocsit. BALESET TÖRTÉNT Adatai szerint fiatalember volt. Az adatai szerint. Az adataik általában túlélik az embereket. Igyekezett valahová, ezt tudjuk, az útiránya is isme­retes, az úticélját azonban már nem sikerült megállapí­tani Persze, senki nem is fir­tatta, hogy hova akart eljut­ni, az többé nem volt fontos. A fiatalember meghalt, hir­telen halt meg. Nem tudható, hogy hova indult, hogy terve­zett útját milyen rövidé bb, vagy hosszabb szakaszokra osztotta, hogy óvatos volt-e, vagy vakmerő. Lehet, hogy volt benne félelem, amikor előzni akart, lehet, hogy nem. Bizonyára bízott abban, hogy mások is betartják a szabá­lyokat, de lehet, hogy nem bízott benne, csak éppen az ellenkezőjét sem feltételezte, amikor gyorsított. A vizsgálat folyik. A fia­talember állítólag szabályo­san akart előzni. Milyen kevés tudható róla! Valahová el akart jutni; va­lami dolga, tennivalója volt valahol, akárcsak nekünk, akik most visszaülünk a vo­lán mögé, s megkerüljük a kogsija roncsát. Valóban is­meretlen volt számunkra, mint ahogy mi az 6 számára vol­tunk ismeretlenek. Talán nem is érdekelte azoknak a izándéká, célja, vé­leménye, akiket megelőzött. De lehet, hogy igen. Ezt sem tudjuk róla biztosan. Mint ahogy a többiekről sem tu­dunk semmi ilyesmit, akiket mi előztünk. De azokról sem, akiknek nálunk is sürgősebb volt a dolguk és bennünket hagytak el. Az előbbieket csak megmosolyogtuk, az utóbbia­kat pedig vakmerő bolondok­nak tartottuk, Nem gondol­tunk rá, hogy ezen az úton egyaránt sietős mindánnyi- Unknak, de a biztonságos, op­timális tempó szinte vala­mennyiünknek más sebességet jelent. Baleset történt. Ostoba véletlen is lehetett persze. Most mindenesetre óvato­sabbak vagyunk a szükséges­nél, tempónkat nem pusztán a saját képességeinkhez iga­zítjuk, s rövid időre azt is elfelejtjük, hogy főútvonalon haladunk, hogy tehát ezen az úton nekünk van elsőbbsé­günk. Félidős számvetés Kisipari szolgáltatásfejlesztés a pásztói járásban A pásztói járásban ezer la­kosra tizenöt kisiparos jut, s ez majdnem duplája az or­szágos átlagnak. Pásztó nagy­községben az arány még en­nél is jobb, bár a számok korántsem azt jelentik, hogy a kisipari szolgáltatásban nincs semmi gond. Helyzetfelmérés és feladatmeghatározás szere­pelt a minap a KIOSZ pász­tói alapszervezetének kibőví­tett vezetőségi ülésén, amikor a VI. ötéves tervidőszakra ké­szített kisipari szolgáltatásfej­lesztési terv időarányos vég­rehajtását vitatták meg. — Az ipart gyakorlók lét­száma két és fél év alatt 420- ról 482-re nőtt, a tervteljesí- tés e tekintetben 155 száza­lékos — mondta elöljáróban Báthy Károlyné, a KIOSZ pásztói alapszervezetének tit­kára. — Ehhez még hozzáte­hetjük, hogy a kisiparosok munkáját az 1983. június 30-i állapot szerint hatvan alkal­mazott, huszonegy családtag és tizenhat szakmunkástanuló segítette. — Kedvezőnek tűnik a kép. Mit mutatnak a szolgáltatás­fejlesztési terv részletei? — A szakmák részletes vizs­gálata már nem ilyen öröm­teli tényeket mutat, az idő­arányos tervet ágazatok sze­rint nem tudtuk teljesíteni — válaszolt Báthy Károlyné. — A pozitív összkép jórészt az ..egyéb”, szakmáknak köszön­hető. Azoknak, amelyekben nem terveztünk, nem is ter­vezhettünk, növekedést. Így például a tehergépjármű-fu­varozást annak idején a jog­szabály sem tette lehetővé, ma pedig 18 kisiparos végzi ezt a munkát, ketten pedig személyszállításra vállalkoz­tak. — Milyen változásokat ho­zott a terv eddigi végrehajtá­sa a kiemelt szolgáltatások te­rén? — A gépjárműjavító-szak­mában új kisiparos dolgozik Kálión, Hasznoson, és Mátra- szőlősön. Jelenleg a járásban hat autószerelő, két autóápo­ló és két autóvillamossági kis­iparost tartunk nyilván. A textilruházati iparban, sajnbs, lemaradásunk van. Reméljük, hogy a gyermekgondozási se­gélyen lévőkre vonatkozó rendelkezés segítségével — megfelelő propagandával — sikerül a nőiszabó-szakmá- ban új ipargyakorlókat meg­nyerni. Textiltisztításban a nagy beruházási igények mi­att nem tervezhetünk lét­számfejlesztést, a műszeripar területén viszont a növekedés a tervezettnek több mint két­szerese. — Igen sok embert érdekel, hogy milyen az építőipari ka­pacitás? — Mindenekelőtt azt szeret­ném mondani, hogy járásunk területén az építőipari kisipa­rosok szerepe igen jelentős. A magánerős lakóházépítések nyolcvan százalékát kisiparo­sok végzik, de nem elhanya­golható részvételük a közületi építkezésekben, illetve felújí­tásokban sem. Az építőipari létszámfejlesztési tervet egyet­len fő híján teljesítettük, a részletek azonban nem min­den esetben kedvezőek. Ács­szakmában például két fővel csökkent a létszám, ennek okait az 1982. január 1-től életbe lépett új társadalombiz­tosítási jogszabályban keres­hetjük: az ezt kővető fél év­ben több kisközségbeli építő­iparos szüntette meg tevé­kenységét. A létszámfejlesztés mellett szervezeti úton is se­gítettük a géppark növekedé­sét. Az építőipari géokölcsön- zés lehetőségével viszont — elsősorban a gépek magas óradíja miatt — nem élnek kellően a kisiparosok. — Milyen eredményt mutat a községek szerinti, részlete­sebb vizsgálódás? — Az eltérések igen na­gyok. Vannak települések — például Szurdokpüspöki, Va- nyarc, Jobbágyi, Buják —, ahol a létszámfejlesztést túl­teljesítettük. Más falvakban, így Ecsegen, Alsótoldon, Ta­ron, igen nagyok a lemaradá­sok. Pászlón egyébként, a KlOSZ-szal szemközti szanált területen, szerettünk Volna nyolc új kisipari műhelyt ki­vitelezni állami támogatás igénybevételével. Mindez sze­repelt a megyei szolgáltatás­fejlesztési programban is. A kivitelezési költségek elfogad­hatatlan nagysága miatt el­képzelésünk azonban ku­darcba fulladt, a jelentkező kisiparosok a négyzetméteren­kénti 30 ezer forint körüli összeget nem tudják vállalni. — Milyen a kisipari szol­gáltatások műszaki, techni­kai háttere? — A tervidőszak első felé­ben kisiparosaink saját erő­ből és OTP-hitel igénybevé­telével is fejlesztették, kor­szerűsítették műhelyeiket, il­letve építettek újakat. Az OTP-hitel igénybevételét azonban kedvezőtlenül befo­lyásolja a megváltozott ka­matláb, esetenként a bürok­ratikus ügyintézés. A fenti okok miatt erőteljesebb a ma­gánerőből történő gépesítés. A KIOSZ szervezetén keresztül a kisiparosoknak csaknem 400 ezer forint értékben szerez­tünk be gépet, illetve anya­got. Az elmúlt év közepétől érvényben lévő jogszabály alapján a műszaki fejlesztési alapra is fizettek be pénzt a kisiparosok. Fontos feladatnak tartjuk a jogszabály szélesebb körű megismertetését, hogy ilyen elszámolási rendszerben is minél több kisiparos fej­lessze, korszerűsítse műhe­lyét. — Milyen további feladato­kat határozott meg a KIOSZ pásztói alapszervezetének ve­zetősége? — Mindenekelőtt szorgal­mazni kell a hiányszakmák megszüntetését, Pásztón pél­dául szűcsre, kárpitosra volna szükség. Pásztón meg kell ke­resni a módját egy önálló ki­vitelezésű műhelysor megépí­tésének is. Hatékony propa­gandát kell kifejteni a mes­tervizsga letételére, hogy több kőműves válthasson ipart — mondotta befeiezésül Báthv Károlyné, a KIOSZ pásztói alapszervezetének titkára. Kelemen Gábor ] Jól halad a kis-balatoni védőrendszer építése A 'tervezettnél is jobb ütem­ben halad az ország legna­gyobb környezetvédelmi be­ruházása, a kis-balatoni vé­dőrendszer kiépítése. A Nyu­gat-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság által irányított mun­kák nagyobb részét elvégez­ték, így az első ütemben lét­rehozandó 21 négyzetkilomé­ter kiterj'edésű tározó a kitű­zött, időpontnál egy évvel előbb, 1984-ben elkészült, és megkezdődhet az elárasztása; ide jut majd, itt rakja le hordalékát a Zala vize, mi­előtt a tóba jut. A rendszer 25 millió, árvíz esetén pedig 35 millió köbméter vizet tud majd befogadni. Zalavár, Balatonmagyaród és Zalaszabar térségben eddig 790 ezer köbméter földet épí­tettek be a védelmi gátakba, a víz alá kerülő, nagyobbrészt mezőgazdaságilag értéktelen lápos területet mintegy húsz kilométer hosszú gátrendszer fogja közre, A tározón belül olyan kazettarendszert alakí­tanak ki, amelybe rendkívüli szennyeződés esetén akár hó­napokig tárolhatják a vizet. A természetes szűrőn átjutó hordaléktól megtisztult víz Balatonhidvégnél, a most épülő zsilipeken át kerül a Zala vize ismét a mederbe, majd a Balatonba. Vetik a búzát Nógrádb'ar* A megye csaknem minden mezőgazdasági nagyüzemében megkezdték a búza vetését. A gazdaságok az idei kedvező gabonatermesztési tapasztala­tok alapján a tavalyinál na­gyobb területen vetnek ke­nyérgabonát Nógrádfcan. En­nek érdekében nagy erőfeszí­téseket tettek az elmúlt he­tekben a talaj ió előkészíté­sére, a megfelelő magágyké­szítésére, most pedig jó minő­ségű vetőmagok időbeni veté­sével igyekeznek megalapoz­ni a jövő évi termést. A ter­vek szerint a gazdaságok többségében október húszadi­ka körül végeznek a vetéssel, természetesen ha az időjárás nem szól közbe. HALLGATNI ARANY? Az asszony előttem áll a sorban. Egy kiló kenyeret kér. Az eladó kettészel egy kétkllósat és már lebbenti is rá a háromtenyérnyi papírt. Az asszony tanácstalanul néz, majd megkérdezi: — Ez egy kiló? Az eladó lebiggyeszti a szá-. ját. Papírostól a mérlegre ha­jítja a mindennapi betevőt, kilencven deka. — Na, ugye — mondja föl­lélegezve a vevő. — Mit na ugye? — villant­ja szemét az eladó. — Azt hi­szi a másik fele több? Nem több. Az is épp any- nvi. Az eladó diadalmasan néz körül: látjuk? ö meg­mondta! Az asszony belesüllyeszti vásárlókosarába a kenyeret. Fizet. Egy kilót. — Asszonyom — szólok utána — hatvannégy fillérrel becsapták! — Be — mondja. — Miért nem tiltakozik? — Fillérekért nem érde­mes. — Akkor egyáltalán miért tiltakozott a tíz deka miatt. — Hogy ne nézzen teljesen hülyének az eladó. Rövid telefonálgatás után kiderülnek a következők: 1. A sütödének elromlott az adagolója, minek következté­ben minden kenyeret megrö­vidített. 2 A boltban észrevették. Szóltak. 3. A sütöde délután szállít­ja a hiányt, ami három má­zsánál pontosan harminc ki­ló, azaz tizenöt, kétkilós ke­nyér. 4. A boltban természetesen az eredeti három mázsát ad­ják el egyszer délelőtt, majd délután másodszor a „restan­cia” harminc kilót is. Ez fo­rintban — a régi áron — 192 forint tiszta haszon. (Zse­bünkből kihúzva épp a két­szerese!) 5. A központban köszönik a telefont, majd utánanéznek. 6. Vajon minden alkalom­mal utánanéznek? 7. Ismervén a sütőipar el­avult gépparkját, hányszor 192 forint jön össze egy évben eb­ben az egyetlen boltban? * K. azt mondja, kitűnő ri- porttémat kínál. Egy konya­kért megkapom. Rendben! Fi­zetem a konyakot.-— Egy föltételem van, de azt csak a sztori végén mon­dom meg. A pénztárcámra gondolok, futja-e még legalább két ko­nyakra. Futja. — Hallgatom. — A főnököm építkezik. A vállalati sofőr már bejárta Tolnát—Baranyát, mert hol betongerenda hiányzott, hol meg falazótégla, máskor zsa­luanyag nem akadt. Menetle­vél, kiküldetési papír rend­ben, abban nyugodt lehet. Ott hiába kereskedne bárki, falba ütközik. Tanulmányút, hivatali megbízás, van ott minden, ami szem-szájnak in­gere. Csak az igazság nincs sehol. A cég telefonján, te­lexén naponta folynak üze­netváltások barátokkal, isme­rősökkel, ismeretlenekkel. Fő­nököm szívességeket kér. Eze­ket tonnákban és ezrekben kell persze mérni. Arról már szót sem érdemes ejteni, hogy naponta órákra eltűnik. Ha valaki valamit akar tőle, egy helyen biztosan megtalálja. — Csak maga tud erről? — Nyavalyát. A titkárnő, két-három osztályvezető, akíir szintén benne vannak a buli­ban, aztán a gépkocsivezető és ... mindenki. — Akkor nagyszerű. Jó ri­port lesz. — Frászt. Ez a föltételem. Nem írhatja meg. Senki sem nyitná ki a száját. — Akkor? — Akkor? Hol él maga em­ber? A' föld fölött tíz centi­vel? — Na, de... — Semmi duma. Csak jó volt elmondani. — Szép ez a jugoszláv pa­muttrikó? — Az. Jól áll majd a fia­don. — De hiszen magamnak vettem, potom SBázhatvan fo­rintért ! — Ekkorát? Hiszen ez ki­csi! — Amikor megvettem, még sokkal nagyobb volt, csak azóta kimostam egyszer éa ek­kora lett. — Vidd vissza! — Lehetetlen. Már ez nem az a trikó. Kimostam. — Vagyis? — A következő mosásig a fiam hordja, aztán a lányom, aztán fölmosórongy lesz be­lőle. — Ott a vásárlók könyve. — Az ott. De miért én? * Száz történetet húzhatnék elő mindennapjainkból. Miért hallgatunk, amikor beszél­nünk kellene? Kire, mire várunk? Hogy valaki majd helyettünk megoldja bosszú­ságaink zsákjának száját? A nagykorúak vissza-kiskorúsod- nak, elbújnak a jótékony tö­megben hallgatagon? Meg­szeppent gyermekként elvise­lik a kioktatást igazságuk el­lenszolgáltatásaként eladótól, pincértől, kisfőnöktől, lakó­társtól? Hallgatni (kinek-ki- nek önmaga számára) lehet arany, csakhogy ezek az „aranyak” zsebünkből vándo­rolnak ki és mások, arra il­letéktelenek zsebébe hullanak bele. Bármilyen derűs békét kínál is a régi mondás egy- egy ember számára, hátrá­nyait a közösség szenvedi el.' Hallgatásunkkal az illetékte­leneket bátorítjuk, hovato­vább magunk fölé emeljük őket: lám, milyen ügyesek. Kinyitott szájjal mindany- nyiunk sorsát jobbíthatjuk. Ez pedig sem fillérrel, sem arannyal nem mérhető! Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1983. október 5., szerda « ^ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom