Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
/ «HSZ-TAGOK KOZOTT Katedrától az emlékszobáig MÄR DIDEREGTET0 az ősz és hiába a négy fal védelme az ember összehúzza magát, s gondolatai is inkább oda kalandoznak, ahol melegebbet remél. — Nézze csak! Ez is egy régi, szép emlék dokumentuma. Súlyos fotóalbum lapjai surrognak kezei között és ez a hang, meg a fakuló képek visszarántanak a gondolati kalandozásából a valóságba. — Szóval, ez lesz az emlékszoba. Öt éve módszeresen gyűjtöm az anyagot, az öregeket, alapító tagokat felkutatom és ahonnan csak lehet az értékes dokumentumokat, fényképeket elkérem. Ilyen emlékszoba még csak egy van az országban Szolnokon. No, nem a . második hely miatt csinálom.., Bizonyára sokan ismerik azt az érzést, amely úrrá lesz az emberen, amikor régi, már-már történelmi ereklyéket, papírokat, tárgyakat kezd nézegetni. Ez az izgalom terelte most el a figyelmemet arról, hogy pontosan közöljem a helyszínt. — Tehát, itt az MHSZ Nógrád megyei vezetőségének • salgótarjáni székházában formálódik az emlékszoba — jön a segítség mintegy intelemként a figyelemre — a szövetség megyed eseményeinek, életének dokumentumait helyezzük itt el. — Égy pillanat! Van itt egy fotó. Legalább tíz évvel ezelőtt készült. Önt ábrázolja. Ha elé kellene írni néhány mondatban életének főbb állomásait, mi kerülne oda? — Danók Ernő, 44 éve* eredeti foglalkozását tékintya tanító, földrajz szakos tanár. Ä salgótarjáni járási KISZ- bizottságtól kerültem as MHSZ-hez agitáció* és propaganda-főelőadónak. Nevelési felelős, majd járási úttörőtitkár voltam a KISZ-nél, tehát a mozgalmi munka nem állt messze tőlem. Azért sem, mert a KISZ-hez kerülés előtt Barnán és Kisterenyén tanítottam és ott sokat foglalkoztam az úttörőkkel is. Közben topább lapozgat egy másik albumot, ezernyi aláírás, sok fénykép és pecsét van benne. Elmereng fölötte, hiszen 13 éves MHSZ-beli munkájának egyik legszebb és legeredményesebb mozzanatát tanúsítja. A mappa K)78-ből datálódik, amikor is m lenini páncélautó végigjá*» ta a megyét, és több mint százezer ember volt ennek tanúja. De, ki kell zökkentenem a meditációból, mert fonalát vesztjük a beszélgetésnek. — Tehát az MHSZ-hez került. Mit takar az a funkció, hogy agitációs és propagandafőelőadó? — Felelős vagyok a függetlenített munkatársak szakmai, politikai oktatásért, de ugyanez a tisztem a különböző tanfolyamoknál és kluboknál, a sorkötelesek és a tartalékos tisztek képzési formáinál is. Ezenkívül a lakosság tájékoztatása, a propaganda *is az én feladatom, — Ezt mind egyedül végzi? — Főállásban igen, de társadalmi aktívák segítenek a megyei, járási és városi „agit.-prop.” bizottságokban. A klubokban, szakosztályokban is dolgoznak ugyanilyen felelősök. — MÉG KÖTÖTT munkahelyi csoportoknál, osztályoknál is nehéz időnként, pontosságot elérni, tartani... — Csupán a megyei bizottságot veszem most példának. Tizenegy ember ténykedik igazán jó összhangban — mondja miközben falapokra égetett, esztétikus emblémákat rakosgat az egyik tárolóban — tehát tizenegyen vagyunk és állítom, hogy a legjobb módszer szerint válogattuk össze a társaságot. Személyes jó kapcsolatot alakítottunk ki olyan emberekkel, akik vonzódnak a mi munkánkhoz. Az sem volt „baj”, ha szakmája, hobbija, netán szenvedélye segíti a társadalmi munkáját. Számtalan versenyen, és különféle rendezvényen futottunk össze, oldalán mindig ott lógott a fényképezőgép vagy a filmfelvevő. Az emlékszobában, a most még „művészi rendetlenségben” heverő albumok jelentős többségében saját fényképei rögzítik a múltat. Nem mű- vészkedik, dokumentál. — Hobbim is a fotózás, filmezés — pergeti a szavakat Danók Ernő — de a jövő számára is „látványosabban” tudjuk megőrizni a jelent. Az igazi hobbim a bütykölés, otthon minden apróságot megcsinálok, néha még a szomszédoknak is. Ng, nem kon- tárkodom! — Miután az MHSZ versenyzői, tagjai nem hivatásos küzdők, a programok jelentős része munkaidőn túlra* esik. A sok elfoglaltsághoz mit szól a család? — A feleségem nagyon sokáig minden versenyen ott volt rendezőként, főleg az egészségügyi ellátást szervezte. A 19 éves fiam rendszeresen segít, az állomásokon versenybíró. Különben elektroműszerész tanuló és most kezdi majd az MHSZ rádiós- tanfolyamot. A kisebb fiam a modellezéssel már „megszédített” néhány gyereket a besz- terce-lakótelepi iskolában. A megyei modellezési főelőadótól anyagot is kapott, és beszervezte a társait. — Ezek szerint már át is veszi az apa munkáját? — Ö ez még messze van. Bár nem lehet tudni, mindenesetre örülök, hogy ilyesmi köti le őket. A kellemes hangulatú szobát meleg árasztja el. Igaz, Danók Ernőnek talán nem is szükséges, hogy a Nap enyhítse a Hűvöset, olyan szenvedélyesen beszél munkájáról, hogy szinte belemelegszik. Ráadásul örökösen lót-fut, egy perc ideje sincs fázni. Azt mondja, a gyakorlati munka jobban leköti és érdekli, de kötelességének eleget téve elvégzi a papírmunkát is. BEZÁRUL MÖGÖTTÜNK a leendő emlékszoba ajtaja. Máris azon töri a fejét, hogy napi munkáját miként rakja gyorsan megvalósítható sorrendbe, hogy aztán visszabújva a szobába rendezgesse, helyére illessze az összegyűlt anyagot. Már rohan is, gyorsan elköszön. Valaki egy sárguló emléklapot hozott a régmúltból, féltve-óvva eltűnik vele az emlékszoba ajtaja mögött. Zengő Árpád HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek Wekerle József lakatosmesternél én lettem a hetes számú inas. Akkoriban az inas helyét a rangsorban az határozta meg, hogy mikor kezdett tanoncoskodni. Aki a legrégibb az adott műhelyben, annak „öreginas” volt a rangja. A hivatalos munkaidő után, amikor a segédek eltávoztak, ő volt a műhely ura, teljhatalommal rendelkezett. Az inasgárda az öreginas vezérletével kezdte mindennap a második műszakot. Le kellett tisztogatni a gépeket, a munkapadokat, kijelölt helyre kellett szállítani a munka során keletkezett hulladéktömeget. A tisztába tett műhely megadott részeibe kellett szállítani a másnapi munkához szükséges vasru- dakat, szögvasakat, különböző idomvasakat, esztergálásra kerülő öntvényeket stb. Ilyen módon az inas munkaideje napi 15—16 órát tett ki. Az ina'ssors a szerződés három esztendeje alatt sosem volt könnyen elviselhető. De a legfiatalabb kénytelen volt páriaként élni. Neki mindenki parancsolt, vele végeztették a legpiszkosabb és legnehezebb munkákat. Fiatal inaskorom közel egy esztendeig tartott és bizony nem egyszer jutottam odáig, hogy úgy éreztem, a rámnehezedő terheket, a fáradtságot, a kimerültséget nem bírom tovább és odébbállok. De aztán arra gbndoltam, hogy nincs hová mennem, nincs kihez fordulnom, és tovább tűrtem. Az inasévek keserveihez még sok minden más is hozzátartozott. A legelviselhetetlenebb az volt, hogy egész5. Inassors séges, jó étvágyú fiatalok voltunk mindannyian, de úgyszólván soha nem volt módunkban amúgy istenigazában jóllakni. Tanítómesterünk a velünk kötött szerződésben vállalta, hogy lakásról és ellátásunkról gondoskodik, de arról nem esett szó, hogy milyen színvonalon. Ezt a tényt kapzsi mesterünk alaposan ki is használta. Napi étkeztetésünket egy közeli kifőzdében biztosított' persze a legolcsóbb étel . bői. Ehhez járult, hogy kapzsiság tekintetében a kifőzés tulajdonosnője sem maradt el gazdánk mögött. A kiszolgált ételeket a legsilányabb minőségű nyersanyagból készítette és az adagok kiosztásánál mindig a maga hasznának szaporítására gondolt. Mi, inasok rendszerint éhesebben keltünk fel az asztaltól, mint ahogy leültünk. Időnként azért előfordult, hogy sikerült csillapítanunk kínzó éhségünket. Barátaim, a Földi-fiúk havonta kétszer kaptak szüleiktől élelmiszeres csomagokat. A csomagok tartalmából engem is rendszeresen megvendégeltek. Inasköllé' gáim ismerték sorsomat és tudták, hogy nekem már senki sem küldhet pakkot. A környező munkáscsalá- dök lakta házakban rendszeresen akadt vízcsap-, zár- és kulcsjavítás vagy pótlás és más, a háztartások vasból, fémből készült eszközeinek karbantartása. A fusizás eredményét, a fizetségül kapott filléreket, ritkább ésetben pengőket, egy közös kasszába gyűjtöttük össze. Az összegyűjtött vagyon felhasználásáról együttese« döntöttünk. Szennyvízderífő-bővítés Bővítik a balassagyarmati városi szennyvízderítő telepet. Az 1985-re befejeződő rekonstrukció megkétszerezi a szennyvíztisztító itelep jelenlegi kapacitását; megvalósítására negyvenmillió forintot költ a tanács. Balassagyarmat lakásainak több mint kétharmadát mór átszövi a vízvezeték, a szennyvízelvezetés ettől alaposan elmarad, főleg a derítőtelep elégtelen kapacitása miatt. Sajátságos módon súlyosbította a helyzetet az az egyébként örvendetes tény, hogy a nyugat-nógrádi térségi vízmű bekapcsolásával Balassagyarmaton megszűnt a korlátozás, a rendelkezésre álló egészséges ivóvíz kétezerig elegendő az ivóvízhálózat akár teljes körű kiépítésére. A szennyvízelvezető hálózat, a vízfogyasztás máris tapasztalható fokozódása miatt, ezzel újabb lépéshátrányba került, hiszen a vízfogyasztás növekedése növeli a szennyvízmennyiséget is. A város vezetői tisztában vannak azzal, hogy ennek következtében az 1985-re befejeződő építkezés nem oldja meg, csak enyhíti a problémát, ezért a rekonstrukcióhoz olyan korszerű technológiát választanak ki, amellyel a telep a továbbiakban mintegy modulszerűen bővíthető lesz. és így pótoltuk a hiányzó kalóriát kenyér, töpörtyű és a felvágottak olcsó végének vásárlásával, és egymás közti igazságos elosztásával. Az inasévek keserű emlékei közé tartozott, ahogyan mes- ' terünk a szállásunkról gondoskodott. A „Wekerle-féle lakatos- árugyár” — amely cégfelirat kissé eltúlozta a műhely rangját —, a Cserei utcában a főváros Zuglóhoz tartozó részén működött, körülvéve hatalmas, proletárcsaládok számára épített házakkal. A Wekerle-féle inasoknak is az egyik közeli, hasonló bérház nyújtott otthont. A ház ura — a pénzét bérházépítésbe fektető tőkés — három vagy négy kétszobás lakást tervezett mindössze a mintegy hatvan szoba-kony- ■ hás, komfort nélküli, közös1 folyosói illemhelyes, proletár- családoknak szánt lakás mellett. A kétszobás lakások bérlői a munkásarisztokraták köreiből verbuválódtak. Műhelyfőnökké előlépett jó keresetű szakmunkás, műszaki tisztviselő, egy nagy iparvállalat művezetője és egy kiskereskedő laktak családjaikkal a „kivételezett” lakásokban. Ezek a kedvező helyzetben lévő családok külön szigetet alkottak a nehéz proletársorban élők tengerébén. Életük zárt volt, lakásaik titkokat rejtőknek tűntek. Csak egymással érintkeztek, aminek elkerülhetetlen következménye volt a feléjük áramló gyűlölet. Nekünk, ágyrajáróknak semmi dolgunk nem akadt velük. Annál több kötelékkel kapcsolódtunk a ház proletár lakóihoz, mert akarva-akaratlanul körtük voltunk, az ő életüket éltük, és az ő lakásaikban regeneráltuk nap nap után testi kondíciónkat. Az én fejem fölé tetőt, a tető alá ágyat a Cserei’ utcai bérkaszárnya második emeletén lakó Barabás család adott. A szobából és konyhából álló Barabás-lakásban éjjelente nyolcán pihentünk, ki ágyban, ki a földre helyezett szalmazsákon. A népes kollektíva a házigazdából, feleségéből, három gyermekéből, szemé-. lyemből és még két kőművessegéd ágybérlőből állt. (Következik: 6. ÖRDÖGI KÖRBEN) kollégista tanúié legyen fegyelmezett, pontos, rendszer retö, udvarias, előzékeny, figyelmes tisztelettudó, segítőkész, önzetlen... A kollégisták a kollégiumon kívül is kötelesek a kulturált viselkedési normákat betartani".-— Haveri Van tüzed? — bök ram a bejárati ajtónál egy apró termetű pofaszakállas srác — valakitől éppen búcsúzéban. Noha sem tűzzel, sem bagóval nem szolgálhatok, mégis ígéretesen kotorászom b zsebemben, közben kérdem, mi járatban volt? — Bekísértem a csajt. Tanulni kell neki, tegnapelőtt bezúgott matekból... itt a ko- leszban nem lazsálhat. Tudod, én nem bírnám elviselni az efféle kötöttségeket... kimenőelvonás, házirend, fegyelmi, dohányzási tilalom... nem! Akkor inkább hallgatom a fater lelki fröccseit. Aztán továbbüget. Azt mondta, nem látott még soha belülről leánykollégiumot, de úgy tudja, pórázon fogják őket. Fönt a hegyen, éppen a hetedik esztendejét ünnepelheti a salgótarjáni Furák Teréz leánykollégium az új helyen, amely Szabolcstól Pest megyéig pontosan 292 tanulót fogaLányok p dofct falai közé. Évente több felvételi kérelmet elutasítanak hely hiánya miatt. Nívós kollégium négyszer kapott aranyoklevelet, számos fórumon szóltak elismeréssel munkájukról, a diákok országos tanulmányi és sportversenyekről hoztak haza díjakat. A legfrissebb hír: több éves munkájuk eredményeként kiérdemelték a Kiváió kollégium címet, amelyet az ország mintegy 600 kollégiuma közül hatan kaptak meg. Több éve nem volt fegyelmi eljárásuk, nem kellett kicsapni renitens- kedő diákokat, nem kell irogatni szívhez szóló szülői leveleket, egyszóval botránymentesek. Valóban? Hogyan látják a kollégiumi életet a diákok és az igazgatónő — belülről? — Azt hiszem, kár illúziókat kergetni: akik a kollégiumba fölvételt nyernek, elsőrangú feladatuk kell hogy legyen a tanulás! Ez a meghatározó. Véleményem szerint, a kollégiumnak elsősorban ehhez kell előteremtenie a feltételeket, s ez itt adva van, mind a személyi, mind a tárgyi. A tavalyi átlag meghaladta a 3,5-et. Nem rossz, de jobb is lehetne... Persze, bárNOGRÁD - 1983. október 29., szombat mennyire is ésszerűnek tűnik, hogy a tanulás az első, a gyakorlatban nem mindig ilyen egyértelmű. Az elmúlt év vége felé hosszul állt a szénánk, éreztük szükségünk van az „erőltetett menetre” ezért mindennap plusz egy órával meg toldottuk a kötelező tanulási időt. Tulajdonképpen hármas tagozódás figyelhető meg a koleszosok körében. Az első réteg a gimi, a szakközép- iskola után szeretne továbbtanulni ezért szorgalmasabb mint a többiek. A „középréteg” talán csak tisztes helytállásra vágyik, mivel nincsenek továbbtanulási vágyaik, megelégszenek a középfokú végzettséggel. A „harmadik rend” pedig küszködik a követelményekkel, az általános és a középiskola közötti nagy színvonalkülönbség hátrányát igyekeznek behozni. (Borik Zsuzsa másodéves, Bolyai János Gimnázium, tanulmányi felelős.) — Másodéves voltam, amikor a közgyűlés megválasztotta a nyolcfős diáktanácsot, s nagy meglepetésemre az egyik titkárjelölt én voltam. Rettentően izgultam, végül némi sz^/azattöbbséggel „nyertem”! Ügy érzem, egyenrangú partnernek tekinti a kollégiumi vezetés a diáktanácsot, a házirend összeállításától kezdve a közösségi megbízatásokon át a jutalmak, elismerések odaítéléséig nem csak kikérik, hanem el is fogadják véleményeinket. Nem szeretjük dobra verni eredményeinket, ezért egyesek mondják is, „nem sok látszata van” de nem is ez a lényeg, hanem a diákok közérzete, * tanulmányi sikere! Azonban nem egyformán veszik ki részüket a munkából, s sajnos olykor éppen a jeles rendűek húzódzkodnak a közösségi vállalásoktól, mondván nincs idejük... Egyébként, egyáltalán nincs olyan „zárdái fegyelem” mint azt a kívülál- lóak hiszik. Persze, a tanulmányi és a közösségi munkával lehet csak kiérdemelni kü- lönjogokat! A kiválók, az élenjárók, például tovább maradhatnak a kimenőn. Vannak bizonyos evidens szabályok, mint például a dohányzási, italozási tilalom, a kötelező tanulási idő, a kulturált viselkedés, satöbbi ezekről fölösleges időrablás lenne vitatkozni. ugyanakkor a kollégium belső életébe, a programok, rendezvények kialakításába mi is beleszólunk, ugyanígy maximálisan figyelembe veszik véleményünket a kiváló, élenjáró címek odaítélésekor. .. A lényeg, hogy valamennyiünk közös érdeke: jólérezzük magunkat a ko- leszban! (Matiszlovics Mónika, Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, diáktanácstitkár.) — És mi lesz a szabad idővel? Népitánc, fotó-, bridzs-, kriminalisztikai szakkör, politikai. játékos és sportvetélkedők, diákpolitikusok akadémiája, kirándulások, s még effélék között válogathat ki-ki tetszése szerint. Éppen a napokban kezdődött el egy aero- bic-taní'olyam, noha nem is kértük. Mondanom sem kell, hogy óriási az érdeklődés. Több ezer kötetes a könyvtárunk, talán a tornatermi sportolási feltételeink kifogásolhatók, pedig a közelben a Bolyai és a pénzügyi főiskola tornaterme. .. Gyakran szervezünk közös film- és színházlátogatásokat. (Kiss Éva, Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, kulturális felelős.) Gecse Gabriella igazgatónő ért a diákok nyelvé«, gyakran fordulnak hozzá ügyes- bajos dolgaikkal, tanácsot, véleményt kérnek. — Legfontosabbnak egy igazi közösség létrehozását tartom — mondja az igazgatónő. — Tudom, hogy ennyire heterogén „közegben” ez csak bizonyos szempontok alapján jöhet létre, de úgy gondolom, á diákok képességeinek és tudásuknak fejlesztéséhez a jó kollektív szellem, az összefogás elengedhetetlen. Nézze, a megyeszékhelyen található összes középfokú intézményben tanulnak a diákjaink, ennélfogva különböző időpontokban járnak órákra, foglalkozásokra. Meg aztán az otthoni, családi környezet! Az állami gondozottól az ideális szülői háttérig terjed a skála, erre is ügyelnünk kell. Egy másik szempont pedig, hogy a diákok serdülőkorban lévő lányok, s ez egy sor biológiai, pszichikai, kérdést fölvet nap mint nap. Arra is tekintettel kell lennünk hogy egy részüknek már társas kapcsolataik vannak, fiúkkal járnak. Ugyanakkor azt számukra is tudatosítanunk kell, hogy ebben a korban az elsőrangú kérdés: a tanulás. A kollégium is kettős célt igyekszik megvalósítani, egyrészt a képességek szerinti tanulmányi eredményt „kihozni” a diákokból, másrészt a szabad idő hasznos eltöltését biztosítani. Vége a kimenőnek.! Lassa« megtelnek a tantermek, kezdődik a szilencium. Lefelé bandukolva a hegyről, eszembe jut a pár órával korábbi találkozás a bejáratnál a „kis pofaszakállassal” aki úgy tudta itt pórázon fogják a lányokat. Nem értem, miért póráz az, ha az ember boldogulni akar? Tanka László a
