Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
Megelőzhetők a rakéták telepítése JURIJ ANDROPOV VÁLASZAI A PRAVDA KÉRDÉSEIRE Az európai nukleáris fegyverzet korlátozásával foglalkozó és zsákutcába jutott genfi tárgyalásokról, az előbbrevitelüket szolgáló szovjet javaslatokról szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió 'Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Pravda kérdéseire válaszolva. Az alábbiakban közöljük a lap csütörtöki szármában megjelenő kérdéseket és válaszokat. KÉRDÉS: Ml a helyzet ma, és van-e valamiféle előrehaladás az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon? VÁLASZ: A tárgyalásokon sajnos semmiféle előrelépés sem történt. A megbeszélések változatlanul zsákutcában vannak, s hogy ez miért van így, az ma talán mór az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségesei számára is világos, csupán a tömbbel szembeni lojalitás gátolja őket abban, hogy ezt nyíltan el is ismerjék. A tárgyalások két éve alatt a Szovjetunió meggyőzően bebizonyította: merész megoldásokra is kész annak érdekében, hogy elhárítsa Európa felől a nukleáris veszélyt, hogy megerősítse kontinensünk és az egész világ biztonságát. Javaslataink a lehetséges intézkedések széles körére vonatkoznak: a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök lényeges csökkentésétől egészen az Európában található harcászati és közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek teljes felszámolásáig. Washingtonban az utóbbi időben számos nyilatkozat hangzik el arról, hogy az Egyesült Államok is a megállapodás híve, s a tárgyalásokon a korábbinál nagyobb rugalmasságot tanúsít. . gondosan elemeztük ezeket a nyilatkozatokat és azt is. amit az amerikai küldöttség Genfben mond. Kiderül, hogy a szavakon túl nincs amerikai rugalmasság. Az Egyesült Államok politikájának lényege változatlan: az új amerikai rakéták európai telepítésével jelentős katonai fölényt biztosítani a Szovjetunióval szemben. Mindaddig nem lehet előrehaladásra számítani a tárgyalásokon, amíg az Egyesült Államok kitart irreális, egyoldalú álláspontja mellett, hogy a Szovjetuniónak csökkentenie kell közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetét, míg Washington és atlanti szövetségesei növelhetik Ilyen erőiket. KÉRDÉS: Kimerültek-e a megállapodás elérésének lehetőségei? VÁLASZ: Ez elsősorban az Egyesült Államoktól függ, és attól, hogy kész-e áttérni a tárgyszerű megbeszélések útjára. A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi. Rugalmasságot tanúsítottunk és tanúsítunk is a konkrét megoldások keresésében, ha teljesül egyetlen, de változatlan feltétel: a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek terén Európában kialakult erőegyensúly nem bontható meg. Ezeknek a fegyverzeteknek a szintjét mindkét részről radikálisan lehet és kell is csökkenteni, de oly módon, hogy az erőviszonyok változatlanok maradjanak. Ez azt jelenti először is, hogy Európában nem szabad elhelyezni új amerikai rakétákat, mivel ez a NATO javára jelentősen megváltoztatná az egész katonai-hadászati helyzetet. Másodszor, mindkét oldalon kivétel nélkül figyelembe kell venni valamennyi megfelelő hatótávolságú nukleáris eszközt. Erről az igazságos követelésünkről nem mondunk le. Megismétlem azonban, hogy egy ilyen elvi megközelítés keretein belül rugalmasságot és konstruktív magatartást tanúsítunk. Néhány ilyen jellegű kiegészítő lépésünkről már ma is szólhatok. Először: a Szovjetunió, mint ismeretes, kijelentette: kész megállapodni arról, hogy mindkét fél európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetét, a hordozóeszközöket (a rakétákat és a repülőgépeket), valamint a rajtuk elhelyezett nukleáris töltetek számát tekintve is azonos szintre csökkentsék. Ezzel kapcsolatban egyesek azt kérdezik, miként jár el a Szovjetunió, ha a jelenleg a NATO birtokában levőnél alacsonyabb szintre kell leszállítani rakétaindító állásainak számát ahhoz, hogy biztosítva legyen az egyenlőség a rakétákra szerelhető robbanótöltetek tekintetében egyrészt a Szovjetunió, másrészt Ahglia és Franciaország között? Nos, mi erre is készek vagyunk. Minket nem Ijeszt az a lehetőség, hogy egy Ilyen megközelítés esetén, s az angol és francia rakéták jelenleg meglevő robbanótölteteinek számát figyelembe véve a Szovjetunió Európában csak mintegy 140, SS—20 rakéták Indítására alkalmas berendezéssel rendelkezne, vagyis jóval kevesebbel, mint ameny- nyi az angol és francia közepes hatótávolságú rakéták indítóberendezéseinek száma. Másodszor. Nem olyan rég kijelentettük, hogy ha létrejön egy olyan megállapodás, amelyben az Egyesült Államok lemond rakétáinak Európába telepítéséről, akkor a Szovjetunió az európai térségben a csökkentés alá eső valamennyi rakétáját — a keleti területekre való áttelepítés helyett — megsemmisíti. Ezzel kapcsolatban is felteszik a kérdést: nem következik-e be, hogy miközben a Szovjetunió európai részén megsemmisítik a rakétákat, addig keleti részein növelik ugyanezen rakéták számát, amelyeket aztán később keletről át lehet telepíteni nyugatra? Az ilyesfajta félelmeknek semmi alapjuk sincs. Ám, hogy ezzel kapcsolatban mindenfajta kételkedést eloszlassak, egyértelműen kijelenthetem a szovjet rakétákat nem fogják áttelepíteni keletről nyugatra. Ha létrejön és I érvénybe lép az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról szóló megállapodás, akkor attól a pillanattól kezdve megszűnik az SS—20-as rakéták telepítése a Szovjetunió keleti területén is. Szilárdan kitartunk emellett abban az esetben, ha az ázsiai térségben nem következik be lényeges változás a hadászati helyzetben. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem telepít új közepes ható- távolságú nukleáris eszközöket olyan körzetekben, ahonnan azok elérhetik a Szovjetunió területének keleti részeit. Harmadszor. Néha azt mondják: az a javaslatunk, hogy a csökkentés után egyik félnek se maradjon háromszáznál több közepes hatótávolságú, nukleáris fegyvereket hordozó eszköze, túlságosan is lecsökkentené a megfelelő hatósugarú amerikai légi eszközök számát. Nem áll szándékunkban csorbítani az Egyesült Államok érdekeit. Bár az igazság kedvéért érdemes emlékeztetni rá, hogy közepes hatósugarú szovjet repülőgépek nem állomásoznak más országokban, ahonnan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugalmasabb álláspontra helyezkedni : kölcsönösen elfogadható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségű keretek között állapítsuk meg a Szovjetunió és a NATO közepes hatósugarú hordozó-repülőgépei számának azonos felső határát. E felső — határok konkrét értékét egyeztetni, a csökkentés hatálya alá eső hordoző-reoülőgéoek összetételét pedig pontosítani lehet. A genfi tárgyalások tehát kikerülhetnek a jelenlegi zsákutcából. Csupán élni kell a lehetőséggel. Ha az Egyesült Államok kinyilvánítaná, hogy valóban kölcsönösen elfogadható megállapodást akar. akkor annak kidolgozásához nem kellene sok idő. KÉRDÉS: Nyugaton egyesek azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió, jó szándékát bizonyítandó, már ma is egyoldalúan csökkenthetné rakétái számát Európában. Ml a válasza ezzel kapcsolatban? VALASZ: Igen, mi tudunk erről. Néha olyan emberektől származik, akik őszintén törekszenek a béke megőrzésére Európában. Jóakaratban a mi részünkről sincs hiány. Sok olyan lépést tettünk, s köztük egyoldalúakat Is, amelyek célja az volt, hogy a legkedvezőbb körülményeket teremtsük meg a tárgyalások sikerének eléréséhez. Emlékeztetnék- rá, hogy a Szovjetunió másfél évvel ezelőtt moratóriumot hirdetett közepes hatótávolságú nukleáris eszközei telepítésére az ország európai területén. Bármit mondjanak is, ezt a moratóriumot mind a mai napig maradéktalanul betartjuk. Megszüntettük a pótlólagos rakétatelepítéseket az Urálon túl is, vagyis azokon a területeken, ahonnan e rakéták elérhetik a nyugat-európai országokat. Ráadásul a tárgyalások megkezdése óta a Szovjetunió több tucat közepes hatótávolságú rakétáját szerelte le Európában, A mai napig maradéktalanul kikerültek1 a hadrendből az SS— 5 rakéták, amelyek telepítésére korábban került sor Európában. s amelyek robbanótöltetének hatóereje jóval nagyobb volt, mint az SS—20- asoké, hatótávolságuk pedig nem kisebb azokénál. Akik arra szólítják fel a Szovjetuniót, hogy egyoldalúan csökken is* közepes hatótávolságú rakétáinak számát, talán nem tudják, hogy gyakorlatilag mi ehhez már hozzá is kezdtünk. A valós helyzetet ugyanakkor jól ismeri mind az Egyesült Államok, mind pedig más NATO-tagországok kormánya. Ok azonban eltitkolják az Igazságot népeik elől. félrevezetik népeiket. Az Egyesült Államok közben kitartóan munkálkodik azon, hogy a közeljövőben megkezdje Pershing rakétái és manőverező robotrepülőgépei nyugat-európai telepítését. Semmi sem valószínűsíti, hogy az Egyesült Államok kész volna lemondani a telepítésről, amennyiben a Szovjetunió folytatná rakétái számának egyoldalú csökkentését. Éppen fordítva, minden ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. Magától értetődő tehát, hogy a Szovjetunió nem kockáztathatja és nem Is fogja kockáztatni saját és szövetségesei biztonságát. Más lenne persze a helyzet, ha az Egyesült Államok lemondana arról, hogy a meghirdetett időpontban Európába telepítse rakétáit, s ezzel lehetővé tenné a tárgyalások folytatását és a kölcsönösen elfogadható megoldások további keresését. Akkor már ma megkezdhetnénk SS—4-es rakétáink számának csökkentését (ezekből jelenleg több mint 200 darabbal rendelkezünk) és 1984—85 folyamán be is fejezhetnénk megsemmisítésüket. Ha pedig Genfben igazságos megállapodás jönne létre, akkor természetesen felszámolnánk jelenleg meglevő SS—20-as rakétáink Jelentős részét is, mint azt már több ízben kijelentettük. KÉRDÉS: A nyugati fővárosokban olyan kijelentések hangzanak el, hogy az amerikai rakéták telepítésének megkezdése újabb lökést ad a tárgyalásoknak és eredményesebbé teszi azokat. Hogyan értékeli ezeket a kijelentéseket? VÁLASZ: Ez színtiszta csalás, amelynek célja, hogy csökkentse annak a harcnak a hevét, amelyet a nyugat- európai népek folytatnak az amerikai rakéták európai megjelenése ellen. Legyen teljesen világos: az új amerikai rakéták megjelenése Nyugat-Európában lehetetlenné teszi a jelenlegi genfi tárgyalások folytatódását. Másrészt, ha az Egyesült Államok nem kezdi meg rakétái telepítését, a genfi tárgyalások folytatódhatnak. (MTI) ÜNNEPI VACSORA Este a minisztertanácsnak az őváros közelében levő palotájában Wojclech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács elnöke Ünnepi vacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán Wojclech Jaruzelski és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Elsőnek a vendéglátó emelkedett szólásra: Wojciech Jaruzelski ■ r I ■■ ■■ . rr ■ ponarkoszontoje Tisztelt Kádár elvtárs! Kedves magyar elvtártak, barátaink! A Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetése nevében szeretettel üdvözlöm önt kedves Kádár elvtárs, köszöntőm a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét. Nagyon örülünk újabb találkozásunknak. Szívélyesen emlékezünk vissza a fogadtatásra, amelyben tavaly áprilisban Budapesten, a lengyel küldöttség részesült. Kívánjuk, hogy magyar vendégeink érezzék jól magukat Lengyelországban, közeli barátok körében. A rokon történelmi tapasztalatok, a hasonló történelmi sors több nemzedéken át erősítette a két nemzetet összekötő érzelmi szálakat. A haza szabadságáért és a nép Ügyéért vívott közös harc történelmébe országaink hazafiai, forradalmárai számos dicsőséges lapot írtak be. A Duna és a Visztula mentén egyaránt Ismert a vereség és az idegen elnyomás keserű érzése. Együtt éltük ét a fel- szabadulást és történelmünk új korszakának, a szocializmus építésének kezdetét. 1048-ban, 100 évvel a népeinket annyira közelhozó „népek tavasza” után írtuk alá a lengyel—magyar barét- sáai együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést: ez minőségileg új tartalmat adott szövetségünknek, amelyben mindaz, ami magyar, a lengyelek ügyévé, és mindaz, ami lengyel, a magyarok ügyévé is váilt. őszinte elismeréssel figyeljük a magyar munkásosztály, a magyar nép erőfeszítéseit, amelyekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocialista jelent és jövőt építi. Az újszerű és eredményes magyar megoldások élénk érdeklődést keltenek Lengyelországban. A szocialista közösség más országaihoz hasonlóan az önök eredményei is bizonyítják a létező szocializmusban rejlő hatalmas alkotó erőt. Tisztelt elvtársak! Lengyelország — különösen a második világháborúban szerzett szörnyű tapasztalatai nyomán — nagyon is érdekelt az európai tartós béke építésében. Több alkalommal is hangot adtunk komoly aggályainknak a nemzetközi helyzet romlása miatt, ami a NATO, mindenekelőtt az Egyesült Államok — a meglevő egyensúly felborítására, a a világon kialakult erőviszonyok megváltoztatására irányuló — politikájának a következménye. A konstruktív együttélés politikáját az imperialista diktátum és erőszak korszakával kívánják felváltani. E szándék és próbálkozás irányába mutat az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése. Ugyanehhez a Stratégiához tartoznak az egymástól elválaszthatatlan jaltai és potsdami egyezmény megkérdőjelezésére utaló jelek. Ugyanebbe a vonalba illenek a legutóbbi fegyveres intervenció, valamint a szuverén államok belügyeibe való szüntelen brutális beavatkozások ténye. Ezért alapvető jelentőségű a testvéri országok szoros együttműködése, a szocialista közösség egysége. Államaink összefogása a Varsói Szerződés politikai védelmi szövetségében, valamint a KGST keretében, a barátság és a szoros egvüttműködés a Szovjetunióval, nemzetközi lépéseink Összehangolása legszilárdabb alapja közős biztonságunknak, A szocialista közösség a Jelenlegi amerikai politikával az enyhüléshez való visszatérés reális programját állítja szembe. Ez jutott kifejezésre a politikai tanácskozó testület prágai ülésének dokumentumaiban ugyanúgy, mint a hét szocialista ország vezetőinek ez év Június 28-1 állásfoglalásában. A fegyverkezési verseny megállítását célzó nagy jelentőségű javaslatot tett közzé nemrég nyilatkozatában Jurij Andropov elvtárs is. A szocialista országok részéről következetes, türelmes és reális alternatívát állítunk szembe a felelőtlen, kalandor politikával, amely katasztrófa felé sodorja az emberiséget. Jaruzelski szólt arról, milyen drámai időszakot élt a lengyel nép. A helyzet továbbra is nehéz, de lépésről lépésre haladunk a teljes normalizálódás felé. A pohárköszöntőben szó volt az elkövetkezendő gazdasági célokról, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. Wojciech Jaruzelski végül a a megbonthatatlan magyar— lengyel barátságra és gyümölcsöző együttműködésre, a testvéri magyar nép sikereire, a Magyar Szocialista Munkáspártra, annak Központi Bizottságára, és első titkárának, Kádár Jánosnak, a jelenlévő magyar elvtársak, barátok egészségére, a béke és a szocializmus ügyének győzelmére emelte poharát. Kádár János pohárköszöntője Ezután Kádár János emelkedett szólásra. Pohárköszöntőjében a következőket mondotta: Tisztelt Jaruzelski elvtárs! Tisztelt Jablonski elvtárs! Kedves elvtársak, lengyel barátaink! A magyar párt- és kormányküldöttség nevében köszönöm a meghívást és a szívélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Köszönöm Wojciech Jaruzelski elvtárs hozzánk intézett meleg szavait, pártunk, népünk szocialista építőmunkájának méltatását. Felhasználva az alkalmat, pártunk, kormányunk és a magyar dolgozók nevében, az igaz barát érzéseivel köszöntőm önöket és az önök révén a lengyel kommunistákat, a szocializmus híveit, Varsó lakosságát, a testvéri lengyel népet. Elvtársak! Küldöttségünk azzal a megbízással és szándékkal érkezett a Lengyel Népköztársaságba, hogy a találkozásunkkal és tárgyalásainkkal adjunk további ösztönzést sokoldalú együttműködésünk fejlesztéséhez és erősítsük tovább a történelmi magyar— lengyel barátságot. Mai megbeszélésünkön nagy figyelemmel hallgattuk Jaruzelski elvtársnak, lengyel ■partnereinknek nyílt és őszinte tájékoztatóját a Lengyel Népköztársaság belső helyzetéről. Megbeszéléseink során is örömmel tapasztaljuk, hogy a céltudatos erőfeszítés nem hiábavaló, a szocialista és hazafias erők vezetésével eredményesen folyik Lengyelországban a társadalmi-gazdasági válság fokozatos felszámolása, előrehalad a belső helyzet konszolidálása. Mi, magyar kommunisták, együttérzésünk és segítőkészségünk kifejezése mellett, a krízis legsúlyosabb napjaiban is váltottuk, hogy a lengyel kommunistáknak, a szocializmus lengyel híveinek mai guknak kell megtalálniuk a társadalom súlyos problémáira a szocialista megoldást. Mély meggyőződésünk volt, hogy a történelem sorén oly sok megpróbáltatást kiállt lengyel nép, a lengyel munkásosztály forradalmi pártja vezetésével meg fogja találni a haza megmentésének és felemelkedésének útját. Kedves lengyel barátaink! Hazánkról szólva elmondhatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a politikai helyzet szilárd. A párttagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek, a dolgozó osztályok szövetségbe tömörülve folytatják a szocialista építőmunkát. A feladatok nálunk sem könnyűek. Dolgozó népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével nehéz feltételek között nagy erőfeszítéseket tesz a párt XII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltása érdekében. Ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben javítsuk népgazdaságunk egyensúlvi helyzetét és megőrizzük népünk eddig elért életszínvonalát, még fegyelmezettebb munkára, tartalékaink fokozottabb mozgósítására és a dolgozók alkotó erejének teljesebb kibontakoztatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy nehézségeinket leküzdtük, kitűzött céljainkat e'é-iük, terveinket valóra váltjuk. Kedves elvtársak! A ma megkezdett, tárgyalásainkon egybehangzóan szóltunk arról, hogy országaink kapcsolatai eredményesen fejlődnek, a magyar és a lengyel nép hagyományos testvéri barátsága él és erősödik. Mindebben meghatározó szerepe van pártjaink szoros együttműködésének, amely a legvélságosabb időszakokban is töretlen maradt. Örvendetes, hogy orszása- lnk gazdasági együttműködése napjainkban Is tervszerűen fejlődik. Tárgyalásainkon teljes nézetazonosság nyilvánult meg a nemzetközi helyzet fő kérdéseinek megítélésében. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy növekednek a békét fenyegető veszélyek. A helyzet romlásának oka, hogy az Imperializmus, a NATO szélsőséges körei militarista politikát folytatnak, a katonai fölény megszerzésére törekszenek. Ilyen körülmények között minden nép, minden békeszerető erő számára az a legfontosabb cél és halaszthatatlan feladat, hogy tegyen meg mindent, ami lehetséges a nukleáris háború veszélyének elhárítása érdekében. A magyar nép, rr*ís népekhez hasonlóan, szeretne békében élni és dolgozni. Bízunk abban, hogy a nemzetközt feszültség mostani növekedése ellenére a fenyegető veszély elhárítható, és ennek érdekében készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Kádár János szólt a Szovjetunió, a szocialista közösség béketörekvéseiről, hazánk külpolitikai tevékenységéről. Mély meggyőződésünk, hogy mostani találkozónk, tárgyalásaink is kölcsönösen gyarapítják tapasztalatainkat, erősítik egységünket, tovább gazdagítják országaink gyümölcsöző együttműködését és hozzájárulnak népeink testvéri barátságának erősítéséhez. Sok sikert, eredményes munkát kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szövetségeseinek, a f Lengyel Népköztársaság felvirágoztatásában. Ezután Kádár János párt-' jaink, országaink gyümölcsöző együttműködésére, a szocializmust építő lengyel nép további sikereire, a magyar és a lengyel nép megbonthatatlan barátságára, Jaruzelski elvtárs és a jelenlévő lengyel elvtársaink, barátaink egészségére emelte poharát. (MTI)
