Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

Megelőzhetők a rakéták telepítése JURIJ ANDROPOV VÁLASZAI A PRAVDA KÉRDÉSEIRE Az európai nukleáris fegy­verzet korlátozásával foglal­kozó és zsákutcába jutott genfi tárgyalásokról, az előbbrevitelüket szolgáló szovjet javaslatokról szólt Ju­rij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió 'Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Pravda kérdéseire válaszolva. Az alábbiakban közöljük a lap csütörtöki szármában megjelenő kérdéseket és vá­laszokat. KÉRDÉS: Ml a helyzet ma, és van-e valamiféle előreha­ladás az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról Genfben folyó szovjet—ameri­kai tárgyalásokon? VÁLASZ: A tárgyalásokon sajnos semmiféle előrelépés sem történt. A megbeszélések változatlanul zsákutcában vannak, s hogy ez miért van így, az ma talán mór az Egyesült Államok leghűsége­sebb szövetségesei számára is világos, csupán a tömbbel szembeni lojalitás gátolja őket abban, hogy ezt nyíltan el is ismerjék. A tárgyalások két éve alatt a Szovjetunió meggyőzően bebizonyította: merész meg­oldásokra is kész annak ér­dekében, hogy elhárítsa Euró­pa felől a nukleáris veszélyt, hogy megerősítse kontinen­sünk és az egész világ biz­tonságát. Javaslataink a le­hetséges intézkedések széles körére vonatkoznak: a köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök lényeges csökkenté­sétől egészen az Európában található harcászati és köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek teljes felszámolásá­ig. Washingtonban az utóbbi időben számos nyilatkozat hangzik el arról, hogy az Egyesült Államok is a megál­lapodás híve, s a tárgyaláso­kon a korábbinál nagyobb rugalmasságot tanúsít. . gon­dosan elemeztük ezeket a nyilatkozatokat és azt is. amit az amerikai küldöttség Genfben mond. Kiderül, hogy a szavakon túl nincs amerikai rugalmasság. Az Egyesült Államok politikájá­nak lényege változatlan: az új amerikai rakéták európai telepítésével jelentős katonai fölényt biztosítani a Szovjet­unióval szemben. Mindaddig nem lehet elő­rehaladásra számítani a tár­gyalásokon, amíg az Egyesült Államok kitart irreális, egy­oldalú álláspontja mellett, hogy a Szovjetuniónak csök­kentenie kell közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverze­tét, míg Washington és at­lanti szövetségesei növelhetik Ilyen erőiket. KÉRDÉS: Kimerültek-e a megállapodás elérésének le­hetőségei? VÁLASZ: Ez elsősorban az Egyesült Államoktól függ, és attól, hogy kész-e áttérni a tárgyszerű megbeszélések út­jára. A Szovjetunió mindad­dig nem mond le a megálla­podás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépé­seivel ezt lehetetlenné nem teszi. Rugalmasságot tanúsí­tottunk és tanúsítunk is a konkrét megoldások keresésé­ben, ha teljesül egyetlen, de változatlan feltétel: a közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verek terén Európában ki­alakult erőegyensúly nem bontható meg. Ezeknek a fegyverzeteknek a szintjét mindkét részről radikálisan lehet és kell is csökkenteni, de oly módon, hogy az erő­viszonyok változatlanok ma­radjanak. Ez azt jelenti először is, hogy Európában nem szabad elhelyezni új amerikai raké­tákat, mivel ez a NATO ja­vára jelentősen megváltoztat­ná az egész katonai-hadásza­ti helyzetet. Másodszor, mind­két oldalon kivétel nélkül fi­gyelembe kell venni vala­mennyi megfelelő hatótávol­ságú nukleáris eszközt. Erről az igazságos követelésünkről nem mondunk le. Megismét­lem azonban, hogy egy ilyen elvi megközelítés keretein be­lül rugalmasságot és konst­ruktív magatartást tanúsí­tunk. Néhány ilyen jellegű kiegészítő lépésünkről már ma is szólhatok. Először: a Szovjetunió, mint ismeretes, kijelentette: kész megállapodni arról, hogy mindkét fél európai közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verzetét, a hordozóeszközöket (a rakétákat és a repülőgé­peket), valamint a rajtuk el­helyezett nukleáris töltetek számát tekintve is azonos szintre csökkentsék. Ezzel kapcsolatban egyesek azt kér­dezik, miként jár el a Szov­jetunió, ha a jelenleg a NA­TO birtokában levőnél ala­csonyabb szintre kell leszál­lítani rakétaindító állásainak számát ahhoz, hogy biztosít­va legyen az egyenlőség a rakétákra szerelhető rob­banótöltetek tekintetében egyrészt a Szovjetunió, más­részt Ahglia és Franciaország között? Nos, mi erre is készek va­gyunk. Minket nem Ijeszt az a lehetőség, hogy egy Ilyen megközelítés esetén, s az an­gol és francia rakéták jelen­leg meglevő robbanótöltetei­nek számát figyelembe véve a Szovjetunió Európában csak mintegy 140, SS—20 rakéták Indítására alkalmas berende­zéssel rendelkezne, vagyis jó­val kevesebbel, mint ameny- nyi az angol és francia köze­pes hatótávolságú rakéták in­dítóberendezéseinek száma. Másodszor. Nem olyan rég kijelentettük, hogy ha létre­jön egy olyan megállapodás, amelyben az Egyesült Álla­mok lemond rakétáinak Euró­pába telepítéséről, akkor a Szovjetunió az európai tér­ségben a csökkentés alá eső valamennyi rakétáját — a keleti területekre való átte­lepítés helyett — megsemmi­síti. Ezzel kapcsolatban is felteszik a kérdést: nem kö­vetkezik-e be, hogy miközben a Szovjetunió európai részén megsemmisítik a rakétákat, addig keleti részein növelik ugyanezen rakéták számát, amelyeket aztán később ke­letről át lehet telepíteni nyu­gatra? Az ilyesfajta félelmeknek semmi alapjuk sincs. Ám, hogy ezzel kapcsolatban min­denfajta kételkedést elosz­lassak, egyértelműen kijelent­hetem a szovjet rakétákat nem fogják áttelepíteni keletről nyugatra. Ha létrejön és I ér­vénybe lép az európai nukle­áris fegyverzetek korlátozásá­ról szóló megállapodás, akkor attól a pillanattól kezdve meg­szűnik az SS—20-as rakéták telepítése a Szovjetunió keleti területén is. Szilárdan kitar­tunk emellett abban az eset­ben, ha az ázsiai térségben nem következik be lényeges változás a hadászati helyzet­ben. Ez elsősorban azt jelen­ti, hogy az Egyesült Államok nem telepít új közepes ható- távolságú nukleáris eszközö­ket olyan körzetekben, ahon­nan azok elérhetik a Szovjet­unió területének keleti részeit. Harmadszor. Néha azt mondják: az a javaslatunk, hogy a csökkentés után egyik félnek se maradjon három­száznál több közepes hatótá­volságú, nukleáris fegyvereket hordozó eszköze, túlságosan is lecsökkentené a megfelelő hatósugarú amerikai légi esz­közök számát. Nem áll szán­dékunkban csorbítani az Egyesült Államok érdekeit. Bár az igazság kedvéért ér­demes emlékeztetni rá, hogy közepes hatósugarú szovjet repülőgépek nem állomásoz­nak más országokban, ahon­nan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugal­masabb álláspontra helyez­kedni : kölcsönösen elfogad­ható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségű keretek között állapítsuk meg a Szov­jetunió és a NATO közepes hatósugarú hordozó-repülőgé­pei számának azonos felső határát. E felső — határok konkrét értékét egyeztetni, a csökkentés hatálya alá eső hordoző-reoülőgéoek összeté­telét pedig pontosítani lehet. A genfi tárgyalások tehát kikerülhetnek a jelenlegi zsákutcából. Csupán élni kell a lehetőséggel. Ha az Egye­sült Államok kinyilvánítaná, hogy valóban kölcsönösen el­fogadható megállapodást akar. akkor annak kidolgozásához nem kellene sok idő. KÉRDÉS: Nyugaton egyesek azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió, jó szándékát bizo­nyítandó, már ma is egyol­dalúan csökkenthetné rakétái számát Európában. Ml a vá­lasza ezzel kapcsolatban? VALASZ: Igen, mi tudunk erről. Néha olyan emberektől származik, akik őszintén tö­rekszenek a béke megőrzésére Európában. Jóakaratban a mi részünkről sincs hiány. Sok olyan lépést tettünk, s köztük egyoldalúakat Is, amelyek cél­ja az volt, hogy a legkedve­zőbb körülményeket teremtsük meg a tárgyalások sikerének eléréséhez. Emlékeztetnék- rá, hogy a Szovjetunió másfél év­vel ezelőtt moratóriumot hir­detett közepes hatótávolságú nukleáris eszközei telepítésé­re az ország európai területén. Bármit mondjanak is, ezt a moratóriumot mind a mai na­pig maradéktalanul betartjuk. Megszüntettük a pótlólagos rakétatelepítéseket az Urálon túl is, vagyis azokon a terü­leteken, ahonnan e rakéták elérhetik a nyugat-európai országokat. Ráadásul a tár­gyalások megkezdése óta a Szovjetunió több tucat kö­zepes hatótávolságú rakétá­ját szerelte le Európában, A mai napig maradéktalanul ki­kerültek1 a hadrendből az SS— 5 rakéták, amelyek telepítésé­re korábban került sor Euró­pában. s amelyek robbanótöl­tetének hatóereje jóval na­gyobb volt, mint az SS—20- asoké, hatótávolságuk pedig nem kisebb azokénál. Akik arra szólítják fel a Szovjetuniót, hogy egyoldalú­an csökken is* közepes hatótá­volságú rakétáinak számát, ta­lán nem tudják, hogy gyakor­latilag mi ehhez már hozzá is kezdtünk. A valós helyzetet ugyanakkor jól ismeri mind az Egyesült Államok, mind pedig más NATO-tagországok kormánya. Ok azonban eltit­kolják az Igazságot népeik elől. félrevezetik népeiket. Az Egyesült Államok köz­ben kitartóan munkálkodik azon, hogy a közeljövőben megkezdje Pershing rakétái és manőverező robotrepülőgé­pei nyugat-európai telepíté­sét. Semmi sem valószínűsíti, hogy az Egyesült Államok kész volna lemondani a tele­pítésről, amennyiben a Szov­jetunió folytatná rakétái szá­mának egyoldalú csökkenté­sét. Éppen fordítva, minden ennek az ellenkezőjéről ta­núskodik. Magától értetődő tehát, hogy a Szovjetunió nem kockáztathatja és nem Is fog­ja kockáztatni saját és szö­vetségesei biztonságát. Más lenne persze a helyzet, ha az Egyesült Államok lemondana arról, hogy a meghirdetett időpontban Európába telepít­se rakétáit, s ezzel lehetővé tenné a tárgyalások folytatá­sát és a kölcsönösen elfogad­ható megoldások további ke­resését. Akkor már ma meg­kezdhetnénk SS—4-es raké­táink számának csökkentését (ezekből jelenleg több mint 200 darabbal rendelkezünk) és 1984—85 folyamán be is fe­jezhetnénk megsemmisítésü­ket. Ha pedig Genfben igaz­ságos megállapodás jönne lét­re, akkor természetesen fel­számolnánk jelenleg meglevő SS—20-as rakétáink Jelentős részét is, mint azt már több ízben kijelentettük. KÉRDÉS: A nyugati fővá­rosokban olyan kijelentések hangzanak el, hogy az ame­rikai rakéták telepítésének megkezdése újabb lökést ad a tárgyalásoknak és ered­ményesebbé teszi azokat. Ho­gyan értékeli ezeket a kije­lentéseket? VÁLASZ: Ez színtiszta csa­lás, amelynek célja, hogy csökkentse annak a harcnak a hevét, amelyet a nyugat- európai népek folytatnak az amerikai rakéták európai megjelenése ellen. Legyen teljesen világos: az új amerikai rakéták megjele­nése Nyugat-Európában le­hetetlenné teszi a jelenlegi genfi tárgyalások folytatódá­sát. Másrészt, ha az Egyesült Államok nem kezdi meg ra­kétái telepítését, a genfi tár­gyalások folytatódhatnak. (MTI) ÜNNEPI VACSORA Este a minisztertanácsnak az őváros közelében levő pa­lotájában Wojclech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács elnöke Ünnepi vacsorát adott Ká­dár János tiszteletére. A vacsorán Wojclech Jaruzelski és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Elsőnek a vendéglátó emelkedett szólásra: Wojciech Jaruzelski ■ r I ■■ ■■ . rr ■ ponarkoszontoje Tisztelt Kádár elvtárs! Kedves magyar elvtártak, barátaink! A Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetése ne­vében szeretettel üdvözlöm önt kedves Kádár elvtárs, kö­szöntőm a Magyar Népköztár­saság párt- és kormánykül­döttségét. Nagyon örülünk újabb találkozásunknak. Szí­vélyesen emlékezünk vissza a fogadtatásra, amelyben tavaly áprilisban Budapesten, a len­gyel küldöttség részesült. Kí­vánjuk, hogy magyar vendé­geink érezzék jól magukat Lengyelországban, közeli ba­rátok körében. A rokon történelmi tapasz­talatok, a hasonló történelmi sors több nemzedéken át erő­sítette a két nemzetet össze­kötő érzelmi szálakat. A ha­za szabadságáért és a nép Ügyéért vívott közös harc tör­ténelmébe országaink haza­fiai, forradalmárai számos di­csőséges lapot írtak be. A Duna és a Visztula mentén egyaránt Ismert a vereség és az idegen elnyomás keserű érzése. Együtt éltük ét a fel- szabadulást és történelmünk új korszakának, a szocializ­mus építésének kezdetét. 1048-ban, 100 évvel a né­peinket annyira közelhozó „népek tavasza” után írtuk alá a lengyel—magyar barét- sáai együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződést: ez minőségileg új tar­talmat adott szövetségünknek, amelyben mindaz, ami ma­gyar, a lengyelek ügyévé, és mindaz, ami lengyel, a ma­gyarok ügyévé is váilt. őszinte elismeréssel figyel­jük a magyar munkásosztály, a magyar nép erőfeszítéseit, amelyekkel a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével a szocialista jelent és jövőt építi. Az újszerű és eredmé­nyes magyar megoldások élénk érdeklődést keltenek Lengyelországban. A szocialista közösség más országaihoz hasonlóan az önök eredményei is bizonyítják a létező szocializmusban rejlő hatalmas alkotó erőt. Tisztelt elvtársak! Lengyelország — különö­sen a második világháború­ban szerzett szörnyű tapasz­talatai nyomán — nagyon is érdekelt az európai tartós béke építésében. Több al­kalommal is hangot adtunk komoly aggályainknak a nem­zetközi helyzet romlása mi­att, ami a NATO, mindenek­előtt az Egyesült Államok — a meglevő egyensúly felbo­rítására, a a világon kiala­kult erőviszonyok megváltoz­tatására irányuló — politiká­jának a következménye. A konstruktív együttélés politi­káját az imperialista diktá­tum és erőszak korszakával kívánják felváltani. E szán­dék és próbálkozás irányába mutat az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése. Ugyanehhez a Stratégiához tartoznak az egymástól elvá­laszthatatlan jaltai és potsda­mi egyezmény megkérdője­lezésére utaló jelek. Ugyan­ebbe a vonalba illenek a leg­utóbbi fegyveres intervenció, valamint a szuverén államok belügyeibe való szüntelen brutális beavatkozások ténye. Ezért alapvető jelentőségű a testvéri országok szoros együttműködése, a szocialista közösség egysége. Államaink összefogása a Varsói Szerző­dés politikai védelmi szövet­ségében, valamint a KGST keretében, a barátság és a szoros egvüttműködés a Szov­jetunióval, nemzetközi lépé­seink Összehangolása legszi­lárdabb alapja közős bizton­ságunknak, A szocialista közösség a Je­lenlegi amerikai politikával az enyhüléshez való vissza­térés reális programját állít­ja szembe. Ez jutott kifeje­zésre a politikai tanácskozó testület prágai ülésének do­kumentumaiban ugyanúgy, mint a hét szocialista ország vezetőinek ez év Június 28-1 állásfoglalásában. A fegyver­kezési verseny megállítását célzó nagy jelentőségű javas­latot tett közzé nemrég nyi­latkozatában Jurij Andropov elvtárs is. A szocialista or­szágok részéről következetes, türelmes és reális alternatí­vát állítunk szembe a fele­lőtlen, kalandor politikával, amely katasztrófa felé sodor­ja az emberiséget. Jaruzelski szólt arról, mi­lyen drámai időszakot élt a lengyel nép. A helyzet to­vábbra is nehéz, de lépésről lépésre haladunk a teljes nor­malizálódás felé. A pohárköszöntőben szó volt az elkövetkezendő gazdasági célokról, a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről. Wojciech Jaruzelski végül a a megbonthatatlan magyar— lengyel barátságra és gyü­mölcsöző együttműködésre, a testvéri magyar nép sikereire, a Magyar Szocialista Munkás­pártra, annak Központi Bi­zottságára, és első titkárának, Kádár Jánosnak, a jelenlé­vő magyar elvtársak, barátok egészségére, a béke és a szo­cializmus ügyének győzelmére emelte poharát. Kádár János pohárköszöntője Ezután Kádár János emel­kedett szólásra. Pohárköszön­tőjében a következőket mon­dotta: Tisztelt Jaruzelski elvtárs! Tisztelt Jablonski elvtárs! Kedves elvtársak, lengyel barátaink! A magyar párt- és kor­mányküldöttség nevében kö­szönöm a meghívást és a szí­vélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Kö­szönöm Wojciech Jaruzelski elvtárs hozzánk intézett me­leg szavait, pártunk, népünk szocialista építőmunkájának méltatását. Felhasználva az alkalmat, pártunk, kormá­nyunk és a magyar dolgozók nevében, az igaz barát érzé­seivel köszöntőm önöket és az önök révén a lengyel kom­munistákat, a szocializmus hí­veit, Varsó lakosságát, a testvéri lengyel népet. Elvtársak! Küldöttségünk azzal a meg­bízással és szándékkal érke­zett a Lengyel Népköztársa­ságba, hogy a találkozásunk­kal és tárgyalásainkkal ad­junk további ösztönzést sok­oldalú együttműködésünk fejlesztéséhez és erősítsük to­vább a történelmi magyar— lengyel barátságot. Mai megbeszélésünkön nagy figyelemmel hallgattuk Jaru­zelski elvtársnak, lengyel ■partnereinknek nyílt és őszinte tájékoztatóját a Len­gyel Népköztársaság belső helyzetéről. Megbeszéléseink során is örömmel tapasztal­juk, hogy a céltudatos erő­feszítés nem hiábavaló, a szocialista és hazafias erők vezetésével eredményesen folyik Lengyelországban a társadalmi-gazdasági válság fokozatos felszámolása, elő­rehalad a belső helyzet kon­szolidálása. Mi, magyar kommunisták, együttérzésünk és segítőkész­ségünk kifejezése mellett, a krízis legsúlyosabb napjaiban is váltottuk, hogy a lengyel kommunistáknak, a szocializ­mus lengyel híveinek mai guknak kell megtalálniuk a társadalom súlyos problémái­ra a szocialista megoldást. Mély meggyőződésünk volt, hogy a történelem sorén oly sok megpróbáltatást kiállt lengyel nép, a lengyel mun­kásosztály forradalmi pártja vezetésével meg fogja találni a haza megmentésének és felemelkedésének útját. Kedves lengyel barátaink! Hazánkról szólva elmond­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a politikai helyzet szilárd. A párttagok és pártonkívüliek, a külön­böző világnézetű emberek, a dolgozó osztályok szövetségbe tömörülve folytatják a szo­cialista építőmunkát. A fel­adatok nálunk sem könnyű­ek. Dolgozó népünk a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével nehéz feltételek között nagy erőfeszítéseket tesz a párt XII. kongresszu­sán elfogadott határozatok valóra váltása érdekében. Ah­hoz, hogy a jelenlegi nehéz nemzetközi politikai és gaz­dasági helyzetben javítsuk népgazdaságunk egyensúlvi helyzetét és megőrizzük né­pünk eddig elért életszínvo­nalát, még fegyelmezettebb munkára, tartalékaink foko­zottabb mozgósítására és a dolgozók alkotó erejének tel­jesebb kibontakoztatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy ne­hézségeinket leküzdtük, kitű­zött céljainkat e'é-iük, ter­veinket valóra váltjuk. Kedves elvtársak! A ma megkezdett, tárgya­lásainkon egybehangzóan szól­tunk arról, hogy országaink kapcsolatai eredményesen fej­lődnek, a magyar és a len­gyel nép hagyományos test­véri barátsága él és erősö­dik. Mindebben meghatározó szerepe van pártjaink szoros együttműködésének, amely a legvélságosabb időszakokban is töretlen maradt. Örvendetes, hogy orszása- lnk gazdasági együttműködé­se napjainkban Is tervszerűen fejlődik. Tárgyalásainkon teljes né­zetazonosság nyilvánult meg a nemzetközi helyzet fő kérdé­seinek megítélésében. Sajnálattal kell megállapí­tanunk, hogy növekednek a békét fenyegető veszélyek. A helyzet romlásának oka, hogy az Imperializmus, a NATO szélsőséges körei militarista politikát folytatnak, a katonai fölény megszerzésére törek­szenek. Ilyen körülmények között minden nép, minden békeszerető erő számára az a legfontosabb cél és halaszt­hatatlan feladat, hogy tegyen meg mindent, ami lehetséges a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítása érdekében. A magyar nép, rr*ís népek­hez hasonlóan, szeretne bé­kében élni és dolgozni. Bí­zunk abban, hogy a nemzetközt feszültség mostani növekedése ellenére a fenyegető veszély elhárítható, és ennek érde­kében készek vagyunk min­den tőlünk telhetőt megtenni. Kádár János szólt a Szov­jetunió, a szocialista közösség béketörekvéseiről, hazánk külpolitikai tevékenységéről. Mély meggyőződésünk, hogy mostani találkozónk, tárgyalásaink is kölcsönösen gyarapítják tapasztalatainkat, erősítik egységünket, tovább gazdagítják országaink gyü­mölcsöző együttműködését és hozzájárulnak népeink test­véri barátságának erősítésé­hez. Sok sikert, eredményes munkát kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szövetségeseinek, a f Lengyel Népköztársaság felvirágozta­tásában. Ezután Kádár János párt-' jaink, országaink gyümölcsö­ző együttműködésére, a szoci­alizmust építő lengyel nép to­vábbi sikereire, a magyar és a lengyel nép megbonthatat­lan barátságára, Jaruzelski elvtárs és a jelenlévő lengyel elvtársaink, barátaink egész­ségére emelte poharát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom