Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

Durkő Gábor rajza Lehet-e olyan könyvet írni 8 filozófia történetéről, mely n i ísszeg/.ése vagv csak más szempontú megközelítése a ko­rábbiaknak? Erre lesz ered­ményes kísérletet LencLvai L. Ferenc. Kötetének címe: A gondolkodás története (Móra Kiadó.) A címlapon Gauguin festményének reprodukciója: „Honnan jövünk? Kik va­gyunk? Hová megyünk?” A filozófia is ezeket a kérdése­ket tárgyalja, módszere azon­ban nem a művészi, mint Gauguinné, hanem a fogalmi gondolkodás. A szerző nem leegyszerűsíti, hanem a lénye­get megjelenítve feloldja a filozófia történetét s érthe­tővé. könnyen követhetővé te­szi mindazok számára, akik az ember fogalmi' gondolko­dásának, szellemi fejlődésének útját kívánják nyomon kö­vetni. Immanuel Wallerstein a mai gazdaságtörténet-írás egyik legeredetibb képviselője. Első­sorban szemléleti újításai tet­ték világszerte ismertté a ne­vét. Felhagyott az egyetemes nemzetgazdaságok elszigetelt vizsgálatával, s kutatásainak középpontjába az egységes vi­lággazdasági rendszer fogal­mát állította. A Gondolat Ki­adó fontos sorozatában, a Társadalomtudományi könyv­tárban látott napvilágot az első magyarul megjelent ön­álló Wallerstein-mű: A mo­de' a világgazdasági rendszer kialakulása. Wallersteia ren­geteg empirikus adatot dol­gozott fel ahhoz, hogy a vi­lágot, egységben — egyes je­lenségektől, kultúráktól, ideo­lógiáktól elvonatkoztatná — tárgyalhassa. „A változás örök. Sohasem változik sem­mi sem. Mindkét közhely igaz. A struktúrák az emberi vi­szonyok olyan sziklaszilárd pillérei, amelyeknek viszony­lag hosszú korszakokon át tar­tós létezésük van. Ám a struktúrák is születnek, fej­lődnek és elhalnak” — írja a szerző bevezetőjében. A struktúrákat, rendszereket di­namikusan értelmezi, olyan egyensúlyi rendszernek, amelyben a súlypontok állan­dó eltolódása és változása' biztosítja a fejlődés lehetősé­gét. Wallerstein kötete a ma­gyar 'társadalomtudományi szakirodalom kiadásának je­lentős eseménye. Nem kevésbé jelentős egy magyar közgazdász, Kolosi Tamás korántsem olyan ter­jedelmes de napjainkat annál közelebbről érintő tanulmány- kötete: A struktúra és egyen­lőtlenség. (Kossuth Könyvki­adó). A kötet tanulmányai a társadalmi szerkezet kérdései­vel foglalkoznak: azt vizsgál­ják, hogy a szocialista, konk­rétan magyar társadalom szer­kezetének alakulásában mi­lyen tényezők a meghatározó­ak, milyen új jelenségeknek van fontos szerepük a társa­dalmi egyenlőtlenségek újra­termelődésében. Izgalmas, ha úgy tetszik közéleti könyv, amelynek bizonyságául elég ha néhány témát sorolunk fel felőle. Az egyenlőség eszmé­je és gyakorlata a szocializ­musban. a második gazdaság kifejlődése, a jövedelemel­osztási rendszer feszültségei, az értelmiség szerepe és funkciói. A kötet második ré­szében Kolosi Tamás négy empirikus kutatásról számol be. Egyenlőség és teljesít­ményelv. Kerületi döntés és munkamegosztás. Egy buda­pesti termelőszövetkezet tár­sadalmi szerkezete és Az ipa­ri dolgozók anvagi életkörül­ményeinek néhány eleme. Ez utóbbi nemcsak érdekességé­nél, de újszerűségénél fogva is . kiemelkedik a többi közül: ugyanis első íz­ben kísérli meg közös, egy­séges módszertan segítségével néhány európai szocialista or­szág ipari dolgozóinak anyagi életkörülményeit összehason­lítani. Vizsgálata számtalan kérdésre kiterjed. Az anyagi helyzetre, a lakáskörülmé­nyekre, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságra — rétegenkénti, foglalkozási ágankénti bontásban. Ha már csak az összehasonlító táblá­zatokat nézzük, akkor is megállapíthatjuk, hogy ös­szességében egyáltalán nem vagyunk rossz helyzetben. Sőt... A vizsgálatban szerep­lő országok: Bulgária, Cseh­szlovákiai, Lengyelország, Magyarország és az NDK. Adóm Tamás Ádám Tamás Balassagyar­maton él, abban az Ipoly- parti városban, amelyhez a legutóbbi időkig a legtöbb nógrádi irodalmi emlék fűző­dik. Többek között, a város szobrai — írók, költők port­réi a Palóc Múzeum körüli szép ligetben —, a középületek, házak emléktáblái hívják föl minderre a járókelők figyel­mét. De természetesen, ennél lényegesebb, hogy Balassa­gyarmat szellemiségében is jelen van ez a gazdag irodal­mi múlt, amelynek ápolására, mind elevenebbé tételére a város lakói is nagy gondot fordítanak, honismereti, hely­történeti kiadványok, irodai- mi emlékülések és találko­zók, kiállítások stb. bizonyít­ják ezt. Adóm Tamás sok . szállal kötődik ehhez a városhoz, verset. ír Komjáthy Jenőhöz, irodalmi társaságban tevé­kenykedik. hogy csak ezt a pár mozzanatot említsük uta­lásképpen. Verseivel már ta­lálkozhattak az olvasók pél­dául a' Balassagvar-natl Hon­ismereti Híradóban, s a Pa­lócföldben is. Most szívesen hívjuk föl a figyelmet ebben a rovatunkban a fiatal köl­tőre, abban « reményben, hogy idővel jelenlegi művé­szi törekvései kiteljesednek. Természetesen csak ízelítőt adhatunk verseiből, amelyek arról vallanak, hogy érzéke­nyen él a világban, utat ta­lálnak hozzá szűkebb hazájá­nak szavai, hangulatai, kedv­vel formál sikerült költői ké­peket A szerelem, a múló pillanat hangulata foglalkoz­tatja, s azon művészeti, iro­dalmi élmények, amelyek, gyorsan utat találnak hozzá. Itt jegyezzük meg, hogy ma­ga is tevékeny munkása a városban működő Komjáthy Jenő irodalmi társaságnak, amelynek eddigi munkájáról Podlipszky Ervin számolt be á már említett Balassagyar­mati Honismereti Híradóban, amelyet a Hazafias Népfront városi bizottsága és a helyi honismereti kör ad ki (1982. 1—2. szám). Eszerint, a ‘Ma­dách Imre könyvtár szívesen támogatja a spontán m,ódon alakuló különböző csoportok, így a helytörténeti alkotó kö­zösség. a rejtvénvtejtő klub. a könyvbarátkörök és a Komjáthy Jenő irodalmi tár­saság munkáját is. A társa­ság alakításának gondolata 1979-i.g nyúlik vissza. Leen­dő tagjai már 1980-ban körös publikációval jelentkeztek az említett híradóban Toll cím­mel. Maga a társaság V'82 februárjában alakult meg. az­óta havonta találkoznak egy­mással a Madách Imre könyv­tárban. A 24 alapító tag közé tartozik Ádám Tamás is. Vázlatai, versötletei megra­gadó képeket hordoznak, igényi tartva az olvasó ■ bizal­mára. A jövőben minden bi­zonnyal fokozottan törekszik majd arra. hogy a költői kép­alkotás képességét megtartva, sőt fokozva mindinkább erő­södjön verseinek gondolatisá­ga. „Nekidűlök a szednek” — kezdi egyik versét. Mint any- nyi másnak, jelképes értelme lehet ennek is. Aki válaszol­ni kíván a kor, a jelen kihí­vásaira, vállalnia kell . en­nek minden keservét, s az időből nem, csak a pillanat, hanem a folyamat értékelé­sét és érzékeltetését is. Ügy véljük, Ádám Tamás pilla­natnyilag inkább a pillánál megragadását „próbálja”, és sokszor sikerrel. Ez sem ke­vés. Ezúttal néhány versét ajánl­juk az olvasó figyelmébe, és további sikereket kívánunk neki. T. E. J ADÁM TAMÁS VERSEI: Gyertyavirág Arról, hogy nem vagyunk jól és gyertyavirág mozog az ablakon meg arról lefognak a pillanatok gyertyavirág mozog az ablakon • birsalma-illat csorog a polcról mégsem vagyunk jól mert a szédülésben ott a rettegés ^ mert a megszokás harapása összezár gyertyavirág mozog az ablakon. Átvonulnak egy másik szobába csönd élezi torkuk a kilincsen elmetszett mozdulat az ablak előtt Huszonkilenc lélegzef Huszonkilenc lélegzet kotta nélkül néhány zengő pillanattal fanyar mosoly a hátizsákban kivárások ólomkatonák puska nélkül hófehér papíron interpunkció hiánya huszonkilenc lélegzet akácfák tüskéi bőröm alatt * szeretőm gyöngyöket imádkozik homlokomra. zöld lombok fényében, pezsgőt bont a hajnal és véres gömböket kiált az égre a szél üzenetet görget Várakozás Árkot ástak valahol a közel­ben, s a kotró elvágott egy vezetéket. Onnan tudtuk meg, mert leállt a mosógép. Nézem az autumatát — rendben. Ki­csavarom a dugós biztosítéko­kat, semmi bajuk. Akkor ju­tott eszembe az árok, mert kis hazánkban ritkán fordul elő, hogy ha valahol árkot ás­nak, él ne vágjanak valamit. Ügy is van. — Tudunk róla —, .mondja az áramszolgáltató vállalat a telefonba. Elindul­tunk megjavítani. Alkonyodik. Egy Ilyen ja­vítás nem egy-két óra. Elő kell venni a lámpát. Szép barna porcelán lámpa, vala­mikor a mennyezeten függött és súlyzó ellenében lehetett lehúzni, ha meg akartuk gyúj­tani. Télen korán sötétedett, mire a tyúkok elültek, mi is előkerültünk a szánkázásból, csavargásból s leültünk a tűz­hely elé, hogy megmeleged­jünk, A tűz pattogott, fénye kivilágított a két lyukon, ami olyan volt, mint két villogó szem. (Orra is volt a tűzhely ajtajának: a nagy fehér zo- máncos gombja, amivel kinyi­tottuk.) Nagyapám az asztalnál ült, előtte fél üveg kadarka, nagyanyám a fásládán bóbis­kolt s időnként fölneszeit, hogy tegyen a tűzre. — Hát a Toldit tudjátok-e, suhancok? Megmelegedtünk már, s lángot leső széniünk körül ott ÁRAMSZÜNET felhozott az álom, amikor el­kezdte mondani nagyapám: „Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon. Messziről lobogva tenger pusztaságon... ” S lo­bogott valóban. Ott táncoltak a íénykarikák a padlón és a meszelt fagerendás mennye­zeten. Nagyapám végig tudta a Toldit. A nagyszalontai isko­lában, hajdan ahova járt, csak az első éneket kellett kí­vülről megtanulni, de ő any- nyiszor elolvasta, hogy meg- nulta végig és mondta nekünk esténként. Így ismertem meg Arany János balladáit is, lámpagyújtás előtt. Máig fü­lembe cseng a „hűs cseppet, hű csehem” meg a „Kont, a kemény vitéz”. Leveszem hát a lámpát a szekrény tetejéről, a múltkor sikerült ötös belet szereznem bele, petróleum is van itthon, motormosáshoz. Meggyújtom a kis lángot, lehúzom, óvatosan ráteszem az üveget, s valami régen, nagyon régen látott me­leg fény önti el a szobát. — Büdös — mondja kisfiám és duzzogva kotorászik a já­tékai között. Tudom, hogy a Petrocellire gondol, amit ma nem tudunk megnézni, ezért röpködnek a várvédő katonák a padlón szanaszét, akik vol­taképpen semmiről sem tehet­nek. Feleségem a mosógép miatt zsörtölődik, hogy ott a sok ruha a vízben, s még job­ban beléjük ázik a piszok. — Hej — te cseh vitéz, te cseh vitéz, aki. Toldi vasmar­kába adtad a kezed! Hova tűntél ez időben? Falura mentünk a múltkor, feleségem szüleihez, mint a kirándulók. Két napja állt el az eső, s a Tisza-ártéri öntés­talaj minden lépésnél leszedte gyermekeim lábáról a divatos félcipőt s a fűzött sarut. Gu­micsizma kell ilyenkor ide, de ki tart ma már városi lakásá­ban gumicsizmát? Legfeljebb a horgászok. Az öregek nem voltak otthon, elmentek vala­melyik asszonylányukhoz Szőlősre, Szalókra ki tudja. Fáradtak voltunk az utazástól és a koránkeléstől. Hol lehet a kulcs? Valamikor itt nem zárták kulcsra az ajtót akkor sem, ha hosszabb időre men­tek. Bözsi néni nézett át nap­jában többször is a szomszéd­ból, krumplit főzött a malac­nak, répalevelet vágott a ka­csáknak, s ha végzett, behaj­totta a pitvarajtót. Bözsi néni már nem lakik a faluban, fel­ment a fiához Pestre, s most valahol a lágymányosi' lakóte­lepen ül egy hatodik emeleti erkélyen, s a kacsákra gondol, amit az öreg kotló költött ki a kiskonyhában, s mire kitava­szodott, úgy gurultak az árok­part füvén, mint megannyi sárga pihés kis göröngy. De hol lehet a kulcs? Mert el nem vitték, az biztos. Fel­tapogatunk a gerendára, nincs. A góré ajtaja nyitva, s belül van egy nagy szeg. Azon sincs. Végül apósom rég használt gulyástarisznyájában leljük meg a tengeridaráló felett. — Akkor hát, mintha itthon lennénk T mondja a felesé­gem. — Apríts fát, gyújtást is csinálj, én meg-valami új­ságot keresek. — Olvasni akarunk? — kér­di a kisfiam. — Nem begyújtani. * A paradicsomot már elpa- lántálták s a tormának -akko­ra levele van, mint két te­nyér. A sárgarépának, petre­zselyemnek még cérnavékony a gyökere, tehát szalonnát sü­tünk és zöldhagymát eszünk hozzá. A tűz ropog, száraz fát, száraz akácfát tettünk rá 8 fiam míg majszolja á szalon^. nás kenyeret, csöndesen meg­jegyzi: — Anyu, de jó, hogy paraszt voltál valamikor. Most mihez kezdenénk ebben a ház­ban ? Pedig már ez a ház sem a régi. A kemencét lebontották, palára cserélték a régi nádte­tőt s az istálló is üres. Piros, a hajdanvolt kezes tehén jász­la előtt most régi szerszámok rozsdásodnak s egy lóhoz va­ló ekekapa. A faluban kor­szerű tejkombinát van, gumi­tömlőkön megy a fejőgéptől a tej, s fölül a mestergerenda alatt karvastag üvegcsőben bugyborog tovább. Gyermeke­im ámulva nézik. — így ké­szül a tej? — Készült — gondolom én, mert még emlékszem Pirosra, „akire” itt egyetlen tehén sem hasonlít. Egyformán szomorú­ak — majdnem azt írtam szótlanok. Fülükben műanyag lap libeg s rajta számok. — Evőgépek — mondja a kisfiam — és közben adják a tejet. Kiscsirkék kelnek a tojás­ból. Mozog, billeg a szalmán a tojás, majd egv belülről jö­vő csőrütéstől hálósán megre­pedezik. Állunk a születés nagy misztériuma előtt, s nincs egy szavunk se. Most- már egy másik is mozog, fiam szájára teszi ujját, s leguggol a meleg kosár fölé. Valahol lökhajtásos repülő­gépek zúgnak, atomreaktor épül, olaj buzog a tengerekbe, itt most a harmadik tojás is megreped, s billeg, mozog a negyedik is. A legelőször ki­kelt kis nedves pehelygubanc sután mozgatja szárnyait. — Repülni akar, látod? Pe-’ dig még sem száradt Végre meg jön az árán Felbúg a bekapcsolva hagyd mosógép, s a tévé elkezd hu nyorogni. A Petrocelline már vége, ma sem tudtu meg: felépült-e a házuk a si vatagban, vagy a lakókocsiba: élnek még mindig. Elfújom lámpát és mintha a múlta fújnám el vele. Valami fonto sat, ami többé már nem jő vissza. Vagy csak egy kormo kis láng volt? Ni, hogy befe ketítette a lámpaüveget. Talál a petró nem olyan már, min valaha volt. — Vagy mi hagytuk tú magasra lobogni? Mester Attila NÓGRÁD — .1983. október 22,, szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom