Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

Mi újság a szobabérlők házában ?

Június elejétől immár véglegesen birtokukba vehették a szobákat újdonsült lakóik a hajdani építőszállón. Amely külsőleg voltaképpen semmit nem változott. A falakon belül viszont valami egészen más dolog kezdődött el, mint korábban itt szokás volu.

*

— Közel öthónapos tapasztalatunk azt mutatja, hogy az ide költözött fiatalok megbecsülik szobájukat, rendben tartják azokat, nem randalíroznak, normálisan viselkednek — kalauzol Szikszai Jó- zsefné, a szobabérlők házának gondnoka, aki korábban is ezt a munkát látta el a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szállóján hosszú évek óta. így hát bőven van alapja az összehasonlításra, s szavait alátámasztja rövid látogatásunk is.

— Nyolcvanötén laknak jelenleg az épületben — mondja —, közöttük házaspárok, egyedülállók egyaránt vannak. Harminc-egvnéhány hely pedig még kiadó! öt portás és két takarítónő tartozik a személyzethez. Takarítónőre nagy szükségünk lenne. Ha minden igaz, akkor a jövő héttől megkezdi munkáját egy új felvételes.

*

Bekopogtatunk néhány szobába. Már az első helyiség meglepetést okoz, hiszen a Kozár házaspár a tizenkét négyzetméteres szobából valóságos kis „családi birodalmat” varázsolt. Ízlésesen, praktikusan, fiatalosan rendezték be szobájukat.

— Szeretünk itt lakni, s nagyon megörültünk a hírnek — magyarázza Kozárné Balázs

Rózsa, az ifjúasszony, aki valóban „rászolgál” erre a titulusra, hiszen szeptember derekán kötött férjével házasságot. — Előbb albérletet kerestünk, dehát csillagászati összegekért kínálták! Salgótarján peremén volt egy szoba, ahol a fűtést nekünk kellett volna megoldani, kétezer forintot kértek.. Szóval itt hétszázhúsz forintot fizetünk a fűtésért, meieg vízért, villamos energiáért, valamint a lakbérért együttvéve. Az ezerforintos kötelező eiőtaka- rékosság pedig a saját zsebünkben marad. Ebből oldjuk meg a lakásgondunkat. A tanácsi ígéret szerint öt esztendő múlva.

Harakály Erzsébet diákotthoni nevelőnő a Furák Teréz leánykollégium olcsóbb szállását cserélte föl a szobabérlők házára.

— Noha valóban olcsóbb volt, s a munkahelyre való „bejárás” szemszögéből kényelmesebb, mégis úgy döntöttem, hogy idejövök — említi. — Miért? A munkahelyi szálláshelyemen nem nagyon nyílt lehetőségem a pihenésre, a teljes kikapcsolódásra, hiszen mindig „kéznél voltam”. Itt jobbak a feltételek. Gazdálkodhatok a szabad időmmel.

Steib Péter és Szabó Péter nemcsak „druszák”, hanem régi jó barátok is, mindketten a Budapesti úti Általános Iskolában tanítanak, s amellett sportszenvedélyüknek is hódolnak, Steib a hegymászásnak, Szabó a kosárlabdázásnak.

— Mi, lévén egyedülállók — mondják — soknak tartjuk a kötelező előtakarékossági ezer forintot, hiszen ehhez még hozzájön a hétszázhúsz forint, s akkor mi marad a

háromezer forintos fizetésből?! így aztán kénytelenek vagyunk valami „mellékes” után nézni. Mikor mi adódik, a va- gonrakástól kezdve pluszórákig. Ugyanis, ebből az alapfizetésből egy huszon-egynéhány éves fiatal képtelen megélni.

Aztán a szabad idő kihasználására, az ott lakók kapcsolataira terelődik a beszélgetés. E téren még jócskán van tennivaló nem csak a lakók, hanem az illetékes szervek részéről is. Éppen a napokban jártak ott a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársai, hogy az első lépéseket megtegyék — úgy tűnik lesz folytatása.

— Mi sok mindent vállalnánk — említi Szabó Péter.

— Én például az ifjúsági házban klubvezető voltam. Itt is segítek, amiben csak tudok! S azt hiszem, a fiatalok zöme szívesen ■ részt vállalna abból a feladatból, hogy valami kis „szellemi élet”,- közösségi program beinduljon a szobabérlők házában,

*

Akaratbanj tehát nincs hiány

— remélhetően tettekben sem lesz —, hogy az „összeverbu- válódotit” új közösség emberi kapcsolatai, mindennapi élete jobb legyen. Mert hisz, természetesen senki nem tekinti végcéljának azt, hogy egy életen át albérlőként éljen. *A tanácsi ígéret is úgy szól: öt év múlva lakásmegoldást biztosítanak.

Az viszont nem mindegy, hogy az a több mint 1800 nap hogyan telik el, miként érzik magukat a szálláson? Ezt ők is jól tudják.

<ta)

Művelődési házak a peremkerületekben

Beszélgetés Balogh Miklós művelődésügyi osztályvezetővel

A városban tizenegy peremkerületi művelődési ház működik. Irányításuk — a nyár óta — a József Attila városi-megyei Művelődési Központ hatáskörébe tartozik. Ez az integráció, mint korábban már cikkeinkben szóltunk róla, szükségszerű és hasznos volt, hiszen a szellemi és anyagi erők koncentrációját eredményezte, s a későbbiekben hozzájárulhat

lapotáról beszélgettünk Balogh Miklóssal, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetőjével, aki tanárember, s az ősz elején kapta megbízatását.

:— Kik állnak a vcemkerületi művelődési házak élén?

— Kizárólag részfoglalkozású, illetve tiszteletdíjas népművelők. Képzettségük rendkívül eltérő. Négyen általános iskolai tanárok. A többiek

zású nyugdíjasok. Erényük, hogy jól ismerik lakóhelyüket és környékét, az embereket, igényeiket, s erre alapozódó, lelkes Un niakar ás jellemzi munkájukat. Nem feledhetjük, hogy

az intézményekben folyó munkát elsősorban az ő személyük határozza meg.

— Mit kínálnak látogatóiknak ezek az intézmények?

■— Legfőbb funkciójuk szerint teret adnak az emberek szabadidős-programjaihoz, a kötetlen időtöltéshez. Felszerelésük között ezért sok a Jáklub, Rónabányán rádiósklub, Somoskőn színjátszó kör, Sal- góbányán gyermekid ah Igény szerint közhasznú tanfolyamokat rendeznek. Legutóbb sikere volt Csizmadia-telepen és Rónafaluban a makramétanfolyamnak.

Az intézmények munka- feltételei köztudottan legjobbak. Ügy tűnik helybeliek jelenlegi lehetőségekkel. Hogyan kívánják a jövőben fejleszteni az itteni munkát?

Szeretnénk mindenekelőtt a kialakult hagyományokat figyelembe venni, s ezekre alapozva fejleszteni a leJ vékenvséget. A hasznosan mű-’ ködő kiscsoportok munkáját! a jövőben is támogatjuk, hiszen ezek biztosítanak terepet a lakosság szabadidős-öntevékenységének, művelődési aktivitásának. Tudjuk azt is, hogy a Deremkerüleci művelődési házakban folyó munka minőségét jelentős mértékben befolyásolja aá intézmény vezetőjének személye. Ezért akarjuk azt, hogy az integráció után is egy-egy személyhez kapcsolódjon a házak tevékenysége, a József Attila városi-megyei Művelődési Központban ez alapján foglalkoztassák az embereket. Ebből haszon származik a művelődés számára, egyben biz-' tosítottnak látszik a kultúrhá» irányításán« k, működtetésének személyes felelőssége is. Az integrációval — köztudott — a szétaprózódott pénzek koncentrálódtak, alkalmat teremtve tudatosabb, célszerűbb, hatékonyabb felhasználásukra. Ezt az elméleti igazságot szeretnénk mihamarabb meg-, valósítani a gyakorlatban.

A peremkerületi művelődési házak sorsa — úgy tűnik —1 kézben van, s minden szempontból adottak a korszerű tevékenység végzésének megfelelő feltételek.

Persze a neheze ezután jöní valósággá kell váltani az elképzeléseket.

<fcl>

egy magasabb színvonalú, tartalmasabb közművelődési tevékenység meggyökereztetéséhez.

A peremkerületi művelődési házak jelenlegi helyzetéről és jövőbeni — tervezett — álték, sporteszköz, ezért biztosított a napilapok, folyóiratok olvasása. A legtöbb intézményben kiscsoportok működnek. Például Bagiyasalján ío- tószakkör, képzőművész-szakkör, Somlyó bánya-telepen

kertbarátkor, barkácsszak- kör, Zagyvarónán iatsrzia- szakkör, Rónafaluban búvárfőként fizikai foglalkozásúak, vagy egykori fizikai fogialkojának . nem a

azonban, hogy a megfelelően élnek a adottságokkal és

Megmenekül Salgó vára

Az utolsó órában vagyunk

— hangzik ei gyakran, amikor nemzeti múltunk értékeinek megőrzéséről esik szó. S természetesen vetődik fel a kérdés: miért? Miért halaszt- gatjuk a cselekvés óráját; miért nem fordítunk nagyobb, több gondot kincseink megóvására, valóban — sokak számára élvezhető — kinccsé tételére?

Miért születhetett meg egy

— ráadásul ezres tömegeket mozgósító, népszerű — sorozat a televízióban Unokáink sem fogják látni címmel?

A Ráday Mihályra is jellemző felelős, az adott értékeinkre büszke indulat vezettette a Salgótarjáni városi Tanácsot, amikor évekkel ezelőtt, összefogva az érintett szakembereket, elhatározta, hogy helyreállítja a salgói várat. A várat, melyet meglátogatott és megénekelt a gyerekember költőtitán, Petőfi Sándor is.

Akik korábban sem voltak haragban a természettel, vagy

idejük engedte, azok sűrűn ellátogathattak a hegytetőn diszlő romokhoz. Emlékezhetnek, milyen alapokig rombolt falak, szétmállott, elgurult kövek idézték a hajdani nagyságot. Azok most értékelni is tudják az elmúlt évek történéseit. Emberek százai mozdultak meg a hívó szóra, s köveket vittek fel a tetőre. A többi, az építés már a szakemberek dolga volt, bár korántsem könnyű, hiszen a vizet, a cementet meg más szükséges építési anyagot ma is úgy kell felcipelni a helyszínre, csöppet sem erőfeszítés nélkül.

— Nagy elismeréssel és köszönettel tartozunk a munkára kész, segítő embereknek — mondja Arató György városi főépítész. — A természetjárók, a városlakók rengeteg, a hegy lábához leszállt követ hordtak fel á csúcsra. Ezeket mind beépítjük. Remélhetőleg az emberek segítsége tartós lesz, és továbbra is hathatósan támogatják munkánkat.

rendelkezésünkre bocsatjw Feld István régészt, aki egy hónapot intenzív munkával tölt el. Leköltözik Salgótarjánba, és szinte minden idejét a várban tölti. Az idén nagyon jól haladt a munka. Nem is kifejezetten régészetiek folytak, hanem felújításiak. Itt szeretném megjegyezni. hogy amikor a várról beszélünk, akkor nehéz szétválasztani a feltárás és a felújítás mozzanatát. Nagyon összefonódnak, a legjobb ha együtt értelmezzük.

— Kik végzik a felújítást?

— Alakult erre nyugdíjasokból egy különbrigád. Ök mindenhez értenek. Ök végezték a régészeti ásást, most ők építenek. Nem köny- nyű a feladat, hiszen elég gyakran változott a szakemberek elképzelése is a várról. Annak idején Morvái Ernő általános tanácselnök-helyettes, Vadas Andor városi főépítész sokat tett a haladásért. Most, a tisztázódott helyzetben mi léptünk a nyomdokaikba.

Igényli a

A cím bizonyos szempontból pontösításra szorul. A három elképzelés közűi ugyanis, melyet ismertetünk olvasóinkkal kettő nemcsak papíron létezik: már elkezdődött gyakorlati kivitelezésük.

A kereskedelmi hálózat fejlettsége mindenkor árulkodó. Jellemzi egy város életét, meghatározza a városlakók közérzetét, gondolkodását, magatartását, életmódját.

Többször volt módomban más városbeliekkel beszélgetni, köztük szegediekkel, kecskemétiekkel, akik elismeréssel szóltak a nógrádi megyeszékhely kereskedelmi ellátásáról. Dicsérték például pékáruit, of húskészítmériyekkel való ellátottságát, miközben nem mulasztották el megjegyezni, hogy náluk ennél rosszabb a helyzet. A dicséretnek mindenki örül, vagyis mi is, de nem feledjük, hogy akad még javítanivalónk az említett területen. Űj kereskedelmi egységekre van szükség, különösen az épülő városrészeken. Ez a lakosság igénye, — kielégítése kötelező!

lakosság

A városi tanácte egyik emeleti helyiségében Juhász Tibor pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezetővel beszélgetünk a jelenlegi kereskedelmi beruházások helyzetéről, a közeli jövő tennivalóiról.

— A Beszterce-lakótelepen lassan befejeződik az építkezés, s akkor a közeli családi házak lakóival együtt, mintegy 7—8 ezer lakos megfelelő, mai színvonalú eiiátásáról kell gondoskodni. A kis üzletek erre aligha lesznek képesek. Ekként vélekednek önök is?

— Olyannyira, hogy megterveztettük és a megyei állami építőipari vállalattal felépíttetjük a kereskedelmi és szolgáltatóházat. Teljesen világos előttünk, hogy a' lakótelep ellátása részleges, s ez az ott élőket nem elégíti ki.

— Hol tart az építkezés?

— Tudtommal az alapozás folyik. A terület az iskola mellett található.

— Mi kap helyet a kereskedelmi és szoigáltatóház- ban?

— Benne üzemeltet az ÁFÉSZ egy ABC-áruházat, presszót, a ruházati szövetkezet egy ruhajavítót. Lesz férfi- és női fodrászat, kozmetikai szalon, háztartási gépfelvevő, orvosi rendelő íelnőtt- és gyermekkörzettel, gyógyszertár. Az egész épület alapterülete közel 1700 négyzet- métert tesz ki, a számítások szerint 32 millió forintba kerül.

Tordad György, a megyei állami építőipari vállalat főmérnöke mondotta: — Az épület cölöpalapozással, előregyártott vasbeton szerkezetből készül. Ugyanúgy, mint a nagybátonyd ABC-áruház. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat készíti, szállítja nekünk, s innen a szerkezet neve is: BorSod vázpanel.

— Hogyan haladnak? <

— Terv szerint. A cölöpözést befejeztük, az egyedi kislapokat csináljuk. A napokban kezdődik meg a szerkezet szállítása Miskolcról. Ügy tervezzük, hogy az idén felállítjuk a szerkezetet, s a vállalat határidőre, 1985. május 31-re befejezi a munkát.

A könyvesbolt, a bizományi áruház és az Express utazási iroda közelmúltbeli átadása után tovább folytatódik a Mérleg utcai építkezés. Ezt a

umiiititmiiiii'

szakemberek negyedik építési ütemnek nevezik, s várhatóan a következő év novemberének végére befejezi a kivitelező, a Salgótarjáni Tervező és Építési Szövetkezet. A MÉSZÖV finanszírozásában itt nyitja meg kapuit több ÁFÉSZ-üzemelitetésú kereskedelmi egység, a CO0PTOURIST iroda, valamint a háztartási kisgép javító. Ide költözik az MTESZ is.

— A jövő évben indítanánk el a Palócz Imre tér beépítési munkáit — mondja Juhász Tibor osztályvezető. — A salakos parkírozó helyén pavilonsor épül. A beruházási terv szerint az épület L alakú és kétszintes lesz. A STÉSZ március végéig készíti el a kiviteli tervet. Ügy számítjuk, hogy itt rendezkedhet be egy virágüzlet, egy hangszer- és hanglemezbolt, az idegenforgalmi hivatal, több magánkereskedői üzlet. Áz emeleten helyezkedne el a Volán utazási és fuvarozási iroda, valamint egy ételbár.

A folyó munkák és az elképzelések a jövőre nézve kecsegtetőek. Remélhetően mindent a tervek szerint sikerül megvalósítani.

(lk)

Arató György nemcsak korban fiatal, az munkahelyi beosztásában is. November elsejével cserélte fel a Budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetet a Salgótarjáni városi Tanáccsal, s nevezték ki városi főépítésznek. Buduoesten ó volt a megye- székhely általános városrendezési tervének a fő felelőse. Az ismeretség, aztán a „csábítás” végül is innen származott. S talán nem véletlenül mondták neki az itteniek, hogy amit tervezett, most már valósítsa is meg — az elméletből csináljon gyakorlatot.

— Mennyi pénzt költenek a vár helyreállítására?

— Évente 300 ezer forintot. Az utóbbi években, idén és jövőre is ennyit szeretnénk rááldozni. Ez a pénz egyébként teljesen a városi tanács költségeit terheli. Persze nem álluna teljesen egyedül, mert jelentős segítséget kapunk az Országos Műemléki Felügyelőségtől, a helybeli Nógrádi Sándor Múzeumtól.

A múzeum segítsége elsősorban szakmai jellegű. A múzeumiak tartják a kapcsolatot a műemléki felügyelőséggel, a helyreállításba, ásatásba bevont régészekkel, intézik a szükséges anyagi ügyleteket.

— Az Országos Műemléki Felügyelőség minden évben a

— Mit jelent a tisztázódott helyzet?

Arató György két testes dossziét vesz elő. Megmutatja a képekkel illusztrált 1981- és • 1982-es ásatási dokumentációkat.

— Gyönyörű volna, ha ilyen lenne majd a helyreállított vár. De nem lesz ilyen. Részben az anyagi lehetőségek, részben a történelmi hűség körüli bizonytalanságok miatt. Többen ugyanis nem tartják hitelesnek a korábbról ismert képeket. A koncepció, hogy az eredetinek elfogadott állapotot csak jelezni fogják a falak és a nyílások.

Tavalyhoz képest is jelentősek a változások Saigon. Láthatók a várfalak. Következtetni lehet belőlük az ajtókra, ablakokra. Láthatók ciszternák, kályhacserepek, fémek és egyebek, amelyek a laikusnak kevésről vallanak.

— Hogyan képzeli el a közeljövő munkálatait?

— Eddig 70 százalékban feltáró-kutató munka folyt, 30 százalékban újjáépítő. Ezt az arányt szeretnénk megfordítani, és véglegesen befejezni a vár felső részeinek építését.

Tehát: fordítva egyet a tévéműsor címén, a salgói várat nem csak unokáink fogják látni...

(ok)