Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
Egykori használati eszközök, bútorok láthatók Bánkon, amelyet az idén több ezren tekintettek rti-g. Képünkön: vetett ágy és más bútorok a tiszta szobában, a szlovák nemzetiségi tájházban,- kj Jubiláló pedagógus // Ennyi az én életen) n Elegáns, jól öltözött, hófe- nem kaptam munkát. Klébels- Igazgatóként az iskola élére, s hér hajú úr lépett ki a ko- berg kultuszminiszter hiába bizony az igazgatóknak élen csiból, s mosolyogva rázta építtetett iskolákat, minden ál- kellett járniuk. Ez erkölcsi kö- meg az ismerősök kezeit. Ma- lást betöltötték arra az időre, telesség is volt. Én örülök an- gas és karcsú, erőteljes és Sok egyetemet, főiskolát vég- nak, hogy szót értettem az zett ember kénytelen volt más emberekkel. Szerencsére se- pályára lépni. Engem az gitségemre volt ebben a romozgékony, akár az- ifjú emberek. Pedig alaposan benne jár a korban. Ünnepségre jött, abból az alkalomból, hogy ötven esztendeje szerezte meg diplomáját a kőszegi tanítóképzőben. — ötvenegy esztendeje — javít ki Jakab Ernő, a Somoskőújfalui Általános Iskola nyu* galmazott Igazgatója. — 1932 júniusában kaptam meg a diplomámat. — Kőszeg messze esik innen. Hogyan került oda? — Nagyon egyszerűen — villan elő fogsora. — Vas megyei vagyok, Acsádon születtem. A kőszegi iskola a húszas évek végén létesült, az odakerülésem előtt egy évvel. Katonás, agilis igazgatója volt, azt hiszem, sokat tanultam tőle. Nagyon szerettem, kár, hogy korán elhalálozott. — Acsád kicsi falu. Kiktől kapta a tanuláshoz szükséges Inspirációkat? — Még él az egyik bátyám, vele szoktunk beszélgetni erről. Ügy gondoljunk, hogy édesanyám ösztönözte édesapámat a taníttatásunkra. Tízen voltunk testvérek, én a legkisebb, és mindannyian tanultunk. Volt köztünk gimnáziumi tanár, mezőgazdasági mérnök, orvos... Édesapám egy pici patakmalom tulajdonosa volt. annak jövedelméből, Iskoláztatott. Mire én kerültem sorra, már igencsak szegényesen éltünk. — Életének útja miként kanyarodott Mikszáth görbeorS73íábs? — Teljesen véletlenül. 1933- ben végeztem, de három évig egyik testvérem, aki édesapám örökébe lépett, hazahívott, mígnem nagy protekcióval sikerült Somoskőújfalura kerülnöm. az ottani állami elemi iskolába. De protekcióval is konság is, az a tény, hogy a feleségem helybeli. Számos új dolog bevezetését az elsők között valósítottuk meg. Például, ha jól emlékszem, 1950 körül bevezettük csak ideiglenesen. Űjabb há- az orosz nyelv oktatását. Egy hajdani magas rangú katonatiszt, aki hadifogságban tanulta meg az oroszt, oktatta. Lakást adtam neki, gerendásat, a kondásét, de mindegy, mégis volt hol laknia. Aztán benne voltunk a hat megyei iskola ‘"kSSött, ahöl kísérletképpen bevezették a politechnikai oktatást, majd a ka- binetrendázert. Tudom, ez nem csak a személyes érdemem. Mindezt a tantestület ráterrom évet kellett várnom a kinevezésre. — Somoskőújfalu az ország másik szélén fekszik. Gondolom, furcsán érezte magát a palócok között? — Bizony, teljesen idegen volt számomra ez a vidék, nehezen barátkoztam meg vele, Acsád paraszt-, ez munkásvidék, eltérőek a szokások, más az életvitel, életritmus. Sokszor a beszédet sem értettem. Ha mondták: „kapá- mettsége, segíteni akarása és nyi” mennek, vissza kellett kérdeznem. Persze én is használtam táj szavakat, akkor engem csúfoltak. — Mégis itt ragadt... — Itt találtam asszonyt mi- gamnak. 1941-ben házasodtam. — ötödik évtizede él Nóg- rádban, s egyhuzamban Somoskőújfalun. Egyetlen iskolában tanította le az életét. Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — A háború utáni évekre, akármilyen nehezek is voltak, szívesen emlékszem vissza. Nagyon sokat dolgoztunk, szerencsére ■ nagyon rendes kollégákkal. Szívesen emlékszem — és vállalom is — a nehéz és nem egészen hálás feladatokra, az iskolák államosítására, a téeszesítésre, az új gondolkodási mód meggyökereztetésére. 1947-ben kerültem tudása nélkül nem tudtuk volna megvalósítani. — 1972-ben nyugdíjazták, hatvanegy éves korában. Mivel tölti napjait? — Ha arra gondol, bejárok- e az iskolába, ki kell ábrándítanom. Az iskola — szinte minden nevelőjét régebbről Ismerem — megáll a maga lábán. Én pedig, mert tényleg sokat dolgoztam, elfáradtam. Olvasgatok, teszek-veszek á ház körül. Örülök a fiaim három gyerekének, az unokáknak. Ennyi az én életem! S ez — bármennyire is úgy gondolja Jakab Ernő — nem kevés. Siker, kudarc, újrakezdés, s mindenekelőtt tisztesség jellemzi az életútját. Adminisztrációs okok miatt megkésett jutheumához szívből gratulálunk. (ok) Csak „a szemüveges" voltam a Neotonból KÉRDEZZ-FELELEK PÁL ÉVÁVAL „Nem akarom elkapkodni, elég egy mosoly a közönség Inkább lassan készüljön el, de minden nótáját szeressem!” — mondja leendő nagylemezéről Pál Éva. A rokonszenves énekesnőre akkor irányult élénk figyelem, amikor néhány hónapja kivált a Neoton zenekarból. A héten Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban léelső-második sorában. Utána már „csak” élvezem a zenét — A zenekarral való szakítás erős visszhangja nehezíti, vagy könnyíti a saját pályára állást? — Nehéz megítélni, de eddig úgy látom, hogy a jó hatás van túlsúlyban. Az ország jobban odafigyelt a nevemre. pett föl egy divatbemutató ki- Eddig csak „a szemüveges1 sérő műsorában. Kérdéseinkre még szereplése előtt adta meg lefegyverzően őszinte válaszait. —. Ha egy embert éveken át másodikként kezelnek, hagy-e ez maradandó nyomot a személyiségében? — Valami nyomot biztos, hogy hagy, de remélem, hogy megfelelő „önerővel”, ez kisebbíthető. Nem tűnik el nyomtalanul. Idő kérdése, hogy mikor lesz észrevehetetlen. — önnél ez mennyi idő kérdése? — Ha azt akarja tudni, hogy én kihevertem-e már, akkor azt mondhatom, hogy még nem teljesen. De jó ütemben haladok felé. Ehhez nagy segítség ez a turné is, a sok kedves megnyilvánulás, amit a közönségtől kapok egy fellépés alkalmával. Kislemezem ugyan a hanglemezboltokban már nem kapható, de egy-egy szereplésre mindig hozok magammal, és azt tapasztalom, hogy komoly meny- nyiséget vesznek belőle. Már ahhoz képest, hogy kislemezről van szó. — Amikor egy ember egy sikeres kollektívából kiválik, okoz-e görcsösséget a bizony itani akarás? — Nálam nem, mert bennem a görcsösséget épp a bandán belüli helyzetem okoz- jön? voltam a Neotonból. Most már többen tudják, ki az a Pál Éva. — Mik azok az erényei, amiket egyedül jobban kibontakoztathat, mint az együttesben? — Az együttesben nem tudtam kísérletezni a hangommal. A háromhónapos kanadai utamon sokat fedeztem fel például saját teherbírásomból. A zenekarban gondot jelentett, hogy egy idő után egyszerűen berekedtem. Most a kilenc héten át napi két előadás közben soha nem akadtam fel ezen. Sőt a stúdióba lemezfelvételre influenzásán mentem be, mégis elkészült az énekszám. Ez a dolog tehát megfordult. Azonkívül újabb hangszínekben éneklek. Készült olyan felvételem, amin legjobb ismerőseim sem ismerték fel a hangomat. A Neotonban probléma volt, hogy csak alt vagyok, miért nem éneklek én is magas hangon. Kanadában volt alkalmam próbát tenni, és több hozzáértő mondta, hogy érdekes hangom van, s felajánlották az együttműködést. Náluk ez nem udvariasságból történik... — Meglátása szerint külső, vagy belső dolgok kellenek ahhoz, hogy egyedül is hamar a legelső vonalba kerülta. Azóta megszűnt a szorongás és megint felszabadult vagyok a színpadon. Felszaba- dultsóg nélkül nem tudnék énekelni. Most is lámpalázas vagyok, az első szám közepéig. De ott megszűnik, ehhez — Magyarországon hiányzik az a menedzserrendszer, ami külföldön jól bevált. Kint egyetlen kezdő sem indul el ügyvéd, menedzser, kisebb group, team, mifene nélkül, ami a hátteret jelenti. Én magamra vagyok utalva. Nyil«' ván nem tudom magam kellően menedzselni, hiszen énekes vagyok, nem menedzser. Magamnak kell eldönteni, milyen ruhát, sminket viselek, privát életemben milyen külsővel jelenek meg. Nekem ez azért jelenthet gondot, mert a színpadi követelménynyel szemben: a magánéletben kerülöm a feltűnést. Ha ezt valaki ügyetlenül csinálja, elveszti az image-jét. — Tehát csak a külső doU gok kellenek a sikerhez? — Azt hiszem, belső dolJ gokon ön a munkát érti. Ea szorosan összefügg a külsővek Egy énekesnő élete abból állj hogy a megjelenésével törő-j dik, zenét hallgat. énektanárhoz'jár. Ha én mindezzel megvagyok, akkor veszem észre, hogy ezt se intéztem el, az is várat még magára. Most hosszú hónapokig nem volt autóm. Hamarosan valószínűleg lesz. A metróval utazás is sok órámat elvette. — Megint a külső dolgokhoz értünk. — Ön mit ért belső dolgod kon? A hajtóerőt? — Érdekelt, hogy ön mit ért rajta. Én például a tehetséget. — Arra nem én vagyok hivatott, hogy ezt eldöntsem magamról. Az biztos, hogy úgy érzem: erre születtem. Már hat-hét éves koromban, amikor a tévében láttam az akkori sztárokat, azt mondtam: én is ott leszek! Meg fogom csinálni, amit ők! Ehhez persze nagy kitartás kellett, mert sokan megpróbáltak eltéríteni. — Válaszai szerint könyJ nyen hajlik a derűlátásra. Eg kell a szakmához? — Én eredendően optimista vagyok. Épp azért léptem ki az együttesből, mert ez aa optimizmusom kezdett teljed sen eltűnni. Ma már távoí vannak tőlem a félelmek, a szorongások és biztatónak Iá-j tom a jövőt. Molnár Pál M Újjászülető értékeink Társadalmi fejlődésünk jelenlegi korszakában — anyagi nehézségeink ellenére is — biztosított az erő ahhoz, hogy a műemlékek és műemlékcsoportok állagát — értelmes megfontolások alapján — felújítsuk a megviseltség állapotából. Építészeti követelmények, esztétikai szempontok és a köztudat igényei vezethetnek ebben. Ez a múlt megbecsülése, jövőnk építése egyszerre. Mondhatnánk így is: értékgondozás értékteremtéssel. Ilyen elvek alapján született meg Kerényi József főépítész-, nek és körének munkája nyomán Kecskemét új belső arculata, ahol a hagyományok értékes részét megtartva szervezték meg a városkét) korszerű elemeit szükségszerű újdonságokkal. Az értékteremtés azonban messzemenő tapintattal és ízléssel indult értékgondozás és értékterenvJ ki a hírős város karakteréből. Nem sértette, hanem megtalálta a hely jellegzetességét. Az is megfelelően sílusos, ahogyan az építészet Jánossy György, Vass Antal é,s Szrogh György közreműködésével Salgótarján központi térségének nagyobb mértékű átalakítását teljesítette, mivel a centrum addig kevésbé értékes egységekből állt. Más a helyzet Győrben. Ott a régi kisváros bensősége sok minőségi formációt hozott létre, ezért felújítva megóvták az eredeti barokk utcákat, mely a léptékkülönbözet ellenére pompásan hat a modern színházéDÜlet kolosszális mérete mellett is. Természetesen olyan védett középkori városrészek, melyek Sopronban. Veszprémben, Kőszegen találhatók, a teljes és maratás közös eszméje szépen éd tartalmasán valósult meg Vácott, Szentendrén, Szekszár- don, Kármán szavaival szólva: „a nemzet tsinosodása’* szívós tempóban halad. Egészséges versengés is figyelhető városaink, községeink között, akár Kiskunmajsát, vagy Túrkevét, Mezőhegyest említem, mindenütt szemmel látható az értékek őrzése, gondozása, teremtése. A fővárosban pedig a Boráros tér rendezése adott alkalmat arra, hogy a közlekedés sokoldalú biztosítása mellett anti- kizáló oszlopok nyújtsanak méltó esztétikai hátteret Varga Imre groteszk szoboralakzatának. Itt a főútvonalak, körutak szindinamikája Is sokat árnyalódott az általános homlokzati festés következményeként. Egyre szebb déktalan arculat megőrzését fővárosunk is, különösen ha Egymásnak adják a kilincset az emberek Vakaretszhi elvtársnál. Jönnek innen- onnan, ezért-azért. Lihegve beront Angelova és mondja: — Vakarelszki elvtárs ez o Tor nova egyszerűen kltirha- tatlan. Jönnek hozzá, ü meg a subaszőnyegével foglalatoskodik. Ha jegyzőkönyvei kell vezetnie — rossz a szeme, viszont ha a szőnyegről van szó — egy sassal is töl vehetné a versenyt. Nagyon kérem önt, szóljon neki! Angelova kimegy, Vaka- relszki pedig fölemeli a kagylót: — Tomova, igaz, hogy valami szőnyeget csináltál? — Igaz, Vakarelszki elv- társ. Szarvas és két űnőie. Ha érdekli a feleségét, odaadom a mintát. — Tomova hímezz csak hímezz, de óvakodj Anya lóvétól .’ — mondja szigorúan Vakar cisz ki. — Men-i inkább varrni a telefonközpontba f Kopognak, s belép Mircsev. — Vakarelszki elvtárs, ez Jordan Popov: SZERETET a Kiko gyerek megörült. Tegnap ram akart kivinni a telepre, s ugyanakkor sütőtökkel tömte tele a csomagtartóját. Beszéljen a fejével, mégsem mehet így ez tovább! Mircsev kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót: — Kiko, már ezerszer megmondtam neked, hogy máshol kereskedj. Miért o sarki üzletben szerzed be a sütőtököt? — Főnök, ki adott föl ezúttal? — válaszol kérdéssel a sofőr. — Nem fontos, hogy ki — korholja Vakarelszki. — Máskor ne halljak Mircscvtol ilyen dplgolMt rólad... Kopognak, belép Sztanknv. — Vajcarelszki elvtárs. Ora- giev naponta bonyolít le vidéki hívásokat valamilyen Veroctkával. Figyelmeztettem, s tudja mit válaszolt? Nem tudok otthonról telefonálni, mert az asszony, ez a tigris, kikaparja a szememet. — így van rendjén, őrizni kell a családi tűzhelyet — mondja, gondterhelten Vakarelszki. A váratlan érvtől Sztankov dadogni kezd: — Uc-ho-gyan. talán helyénvaló dolog, magáncélokra használni a vállalati eszközöket? — Persze, hogy nem helyénvaló — mordul rá Vakarelszki és elküldi egy kézmozdulattal. Ezután fölemeli a telefonkagylót és belecfrdíi: — Dragiev, hogy van ez a dolog a vidéki magánbeszélgetéseiddel? — Persze, az én dolgom rögön szemet szúr — mondja keserű hangon Dragiev, — de ha ez a kongatófa telefonközpontos betegszabadságra megy és utána nem adja le az igazolást, nem tűnik föl. — Miért a központost kevered bele? — szidja össze Vakarelszki. — Sztankov panaszkodott. — Akkor ő meg ,miért oktat gépjárművezetést munkaidőben? — vicsorgatja a fogát Dragiev. — Ö, a nyomorult jezsuita! — Ne sértegesd! — Nem önnek mondtam, hanem neki... — Tudom, hogy neki, de őt sem szabad. Végül is felnőtt férfiak vagytok. Akkor bonyolítsd a vidéki hívásaidat, amikor ő oktatni megy, megértetted? — Az ön szava törvény, Vakarelszki elvtárs! — válaszolja engedelmesen Drc.giev. Vakarelszki elégedetten bólint és elmosolyodik, mintha a gyermekeivel játszana a szőnyegen,... „ Adamecz Kálmán igénylik. Ezekben a város a széleken fejlődik tovább. Ám Tapolcán vagy Zalaegerszegen, ahol az énítészeti mag nem ennyire klasszikus értékű. ott a központ úlítható és újított is. Az értékteremtés szép példáiét valósította me?, az é-"'+észet már-már költői formáival, Erdélyi Zoltán Nagykanizsán és Vadász György Zalaegerszegen. Pécs és Szeged városképe a szá- zadfodulóra olvan nagyvonalúan alakult ki. hogy itt a beavatkozás szükségtelen és egvúttal építészetileg járhatatlan is. egy skanzengonöo.lat jegyében helyenkéht felújítanánk régi hintés, lóvasutas arculatát, újjáépítenénk a Várba vezető siklót, a régi és az új méltós és harmonikus ötvözetét. Indokolt folytatni, tereké-' Iyesíteni azt a kisvárdai, tá- ci,- gyulai gyakorlatot. ahol a történelmi építészeti keret helyet biztosított színházkultúránk egyetemes kibontakozásának. E helyeken az építészet nemcsak a szorosan vett társművészetekkel szövetkezett, hanem a drámai színjátszás új kereteit terem- Városaink nem egy időben tette meg. fejlődtek, ezért építőművésze- Tanúi vagyunk’ a népfront- tünk azon döntése bizonyult mozgalom megújulásának a helyesnek, mely árnyalta a népi, nemzeti egység kultú- megoldásokat. Miskolc éofté- ralis értékrenden alapuló ki- szeti átalakítása az 1970-es szélesedésének is Ennek években nagyobb mértékű volt, mint Debrecené. Érthetően, hiszen mindkét nagyvárosunk más időpontban kereste és találta meg századokra végleges arculatát. Az- - jegyében a falugyűléseket, . a tanácstagi és más beszámolási alkalmakat is felhasznál hatjuk értékeink összegyűlés éré, felkutatásra, ápolására. Losonczi Miklós NÓGRÁD — 1983. október 16., vasárnap 5 r
