Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Na a legsürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés (Folytatás az 1. oldalról.) litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatainak állandó erő­sítése. Nekünk az utóbbi egy­másfél évtizedben igen jó ta­pasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereink^ nek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szaka­szában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások szület­tek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömeg- pusztító fegyverek elterjedé­sének, mennyiségi és minősé­gi fejlesztésének megakadá­lyozásáról, valamint korláto­zásáról a földön, a világűrben és ia tengerek mélyén. Euró­pában a 35 állam- és kor­mányfő részvételével megtar­tott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a to­vábbi együttműködést. Fellen­dültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiá­ban, Afrikában, Latin-Ameri- kában gyors ütemben foly- totódott a gyarmati sorból felszabadult új államok meg­erősödése. Van-e nép, amely­nek érdekeit ez sértette vol­na? Van-e nép, amely úgy érezhetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpoli­tikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek meg­őrzését, a nemzetközi párbe­széd és együttműködés fenn­tartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolata­iban, mind a nemzetközi fó­rumokon. Számunkra — mi­ként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alter­natívája. Ezért tölt el nyugtalanság­gal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontóclós hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az álla­mok közötti normális kapcso­latokat; minden olyan fejle­mény, amely további teherté­telként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszo­nyokban. A Magyar Népköztársaság­nak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádas­kodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józan­ság és az érdekek kölcsönös figyelembevétele lehet. fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek be­tiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszere­lés. A Magyar Népköztársa­ság kormánya ezért megkü­lönböztetett fontosságot tu­lajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmé­nyek között nem vet be el­sőként nukleáris fegyvert. Bi­zonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó len­ne arra, hogy ilyen kötele­zettséget vállaljon, azt a vi­lágközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogad­ná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nuk­leáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atom­fegyver birtokában levő ál­lamok kölcsönösen fagyasz- szák be a nukleáris fegyver- készleteiket. Ügy véljük to­vábbá, hogy mielőbb szerző­dést kellene kötni a nukleá­ris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták ki- fejlesztésének, a meglevők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyolul­tabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások hatáskörén, s egyre nehezeb­bé válik a korlátozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelési ten­nivalókkal szorosan össze­függő feladatnak tartjuk azé fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erő­sítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek bir­tokában nem levő államok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne he­lyezzenek el nukleáris fegy­vereket ott, ahol még nincse­nek, s ne növeljék a meny- nyiségüket ott, ahol már van­nak. Nagymértékben előse­gítené a bizalom és a nem­zetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegy­vermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy jelen­tőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülé­sükön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NA­TO tagállamainak, hogy kös­senek velük szerződést a ka­tonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntar­tásáról. Mivel a világon lé­tező, fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb faj­tái e két szövetségi rendszer birtokában vannak, úgy vé­lem, egy ilyen szerződés hat­hatós intézkedés Tehetne a békét fenyegető cselekmé­nyek megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulaj­donít a hadászati fegyverze­tek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát kiter­jesztenék a világűrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyaé Népköztársaság kor­mánya ezért teljes mérték­ben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai te­lepítése. A meglevő straté­giai egyensúly megbontása messzemenő következmé­nyekkel járhat nemcsak Eu- rópá, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a leg­jobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesítése len­ne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nem­zetközi helyzet alakulása le­hetővé nem teszi, a legelfo­gadhatóbb megoldást a kö­zép-hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökken­tésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. K:!siüii szegemében Elnök úr! Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródoku­mentum elfogadásával fejez­te be munkáját. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése regényt ad arra, hogy lehetséges a Hel­sinkiben megkezdett sokol­dalú folyamat továbbvitele. Erősíti abbeli meggyőződé­sünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmében, s a jövő ismét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záró­okmány és a madridi záró- dokumentum elveit és aján­lásait. Megtiszteltetésként fo­gadjuk, hogy 1985-ben Buda­pest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megte­szünk minden tőlünk telhe­tőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszintén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező ha­tással a világ más térségeire is. Sajnos azonban a szélsőséges körök politikája1 világszerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrányosan be­folyásolja a válsággócok fel­számolását célzó erőfeszítése­ket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt ba az el nem kötelezettek moz­galma, amelynek tagjai föl­dünk országainak és népessé­gének nagy többségét képvise­lik. Űj-delhi csúcsértekezle­tük újólag bizonyította, hogy az e:l nem kötelezettek igye­keznek hatékonyan elősegíte­ni korunk súlyos gondjainak megoldását. A velük váló együttműködés további elmé­lyítése jelentős helyet fog­lal el a Magyar Népköztársa­ság külpolitikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezést »elveinek meghatáro­zásából. Mégis évek óta tö­rekvések tanúi vagyunk, me­lyek az ENSZ távoltartására, külünmegállaDodásokra, egyes érdekelt feléknek a rendezési folyamatból való kirekesztésé­re irányulnak. Ezért történhet meg, hogy több mint egy év­vel a Biztonsági Tanács hatá­rozatának egyhangú elfogadá­sa után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanon­ban vannak, s folytatódik a Palesztinái arab nép szenve­dése és ki s zo lg ál tat o tts á ga. Nyilvánvaló, hogy a közel- keleti válság centrális elemé­nek: a palesztin kérdésinek a megoldatlansága s az igazsá­gos és tartós rendezést célzó javaslatok elvetése csakis a válság további elmérgesedésé­hez vezethet. A Magyar Nép- köztársaság 1 meggyőződése, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél. köz­tük a Palesztinái 'Felszabadí- tási Szervezet részvételével tartott nemzetközi konferen­cián lehet rendezni. A békéért küzdő erők aggo­dalmát az elmúlt időszakban nem csekély mértékben növel­ték a Közép-Ameriika és a Kaiib-térség haladó orszá­gai ellen indított akciók. Meg­győződésünk, hogy e válságo­kat sem lehet az erőszak kate­góriáiban gondolkodva, egyes hatalmak érdekeinek minde­nek fölé helyezésével megol­dani. Megoldásra itt is csak az vezethet, ha tiszteletben tartják az érintett népek ön­rendelkezési jogát, felhagynak a belügyeikbe való beavatko­zással, láaioptjul! a tárgyalásod A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadal­mi haladásért, az elnyomás és az úigyarjnatosító törek­vések ellen vívott küzdelmé­vel. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a térséget feszült­ségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldá­sa érdekében tett közös lé­péseket. Hasonlóképpen nagyra ér­tékeli a Magyar Népköztár­saság az indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet-ázsiai feszültség csökkentésére és támogatja a külügyminiszte­reik áprilisi és júliusi ta­nácskozásán megfogalmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a cip­rusi probléma olyan békés rendezésének, amely .meg­felel a szigetország mindkét népközösséce érdekeinek, biz­tosítja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, el nem kötele­zettségét, s kizár minden kül­ső beavatkozást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény felháborodását azon, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a szé­les körű nemzetközi elítélés ellenére folytatódik. Namíbia «setében különö­sen szembetűnő, hogy a nem­zetközi feszültség növekedé­se közepette aktivizálódnak az ú j gyarmatosítás erői. Hiá­ba a rendezés elveit tartal­mazó biztonsági tanácsi és közgyűlési határozatok, a dél­afrikai rezsim és külső tá­mogatóinak stratégiai és gaz­dasági érdekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek önkényes, ENSZ-határozat által nem ■ szentesített felté­teleket szabnak, igyekeznek háttérbe szorítani a SWA- PO-t, a namibiai nép egye­düli törvényes képviselőjét. Elnök úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság el­húzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan kedvezőtlen, hatással vannak a nemzetkö­zi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudomá­nyos együttműködés szinte minden területére. Ez meg­nehezíti a nemzetközi mun­kamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának, e nyitott gazdasá­gi közösségnek, élvezi a szo­cialista államok együttműkö­déséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a vala- mernvi államhoz fűződő gáz­adásáéi kapcsolatok erősítésé­ben is, függetlenül azok tár­sadalmi berendezkedésétől és politikai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés .zavarainak megszün­tetése csak közös erőfeszítés­sel, a kölcsönös előnyökön ala­puló és megkülönböztetésektől mentes együttműködés bőví­tésével lehetséges. Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek el­sősorban az emberi jogok tö­meges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kieme­lem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatartozás és a hitfeleke- zet alapján előforduló jogsér­tő megkülönböztetéseket. Sajnos, az ilyesmi sok or­szágban mindennapos jelen­ség. A Magyar Népköztársa­ság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli. hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszünte­tésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagan­dakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok ne­mes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközei­vé alacsonyítják. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egybe­esik az alapokmányban meg­fogalmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra. hogy ki­vegye részét a világszervezet béke-erőfeszítéseiből. Kül­döttségünk ebben a szelem­ben vesz részt a jelen ülés­szak munkájában. Köszönöm a figyelmüket. Bélés egvüttmSködés! Megelégedéssel nyugtázha­tom, hegy a békés együttmű­ködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kor­mányainál, amelyek felelős­séget éreznek a neínzetközi helyzet alakulása .iránt. To­vábbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, mi­nél eredményesebb tárgyalá­sokra, politikai* konzultációk­ra kerüljön sor közöttünk a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. Elnök úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelen­tős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok meg­oldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdemé- nvezések azt a célt szolgál­ják, h'ogy a világbékét sza­vatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legala­csonyabb szintjén valósuljon meg. Sajn'os azonban javasla­taink az F.szak-atlanti Szer­ződés szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nél­kül maradtak. A megoldatlan . leszerelési problémák sokrétűek, s roind- eevikűk önmagában is fontos. ITq mégis kiemelek közülük néhánvat, azért teszem4 mert jelentőségüket , a mai feszült nemzetközi helyzetben külo^ nősen meghatározónak ér­zem. Ilyen a hagyományos Pártpropaganda 1983/84 U folytonosság és a meg­újulás egysége jegyében kezdődik meg az okta­tás október első hetében a párt tömegtanfolyamain. Az évek során felhalmozódott tapasztalatokra, a politikai tudat fejlesztésében elért eredményekre tartósan lehet alapozni. A propaganda kö­zéppontjában változatlanul a Központi Bizottság 1976. ok­tóberi határozatában, illetve a XII. kongresszuson megfo­galmazott célok, feladatok állnak. Ugyanakkor az új ok­tatási évben már hasznosít­hatók az országos agitációs, propaganda- és művelődés- politikai tanácskozás útmu­tatásai és teljeskörűen, rész­leteiben érvényesítendő^ az április 12—13-i központi bi­zottsági ülés dokumentumai­nak megállapításai, hangsú­lyai, az igényesebb, hatéko­nyabb politikai, ideológiai munkát sürgető követelmé­nyei. A jobb alkalmazkodás szellemében ösztönzik a párt­oktatás megújítását a Politi­kai Bizottság március elsejei irányelvei is. Közismert, hogy a szocia­lista építőmunka intenzív szakaszának követelmény- rendszerében, külső és belső feltételeiben bekövetkezett változások ellentmondásos hatásúak. A lakosság túlnyo­NÓGRÁD - 1983. október 1., szombat mó többségében elismerést, bizalmat vált ki, hogy a párt reális, következetes, nyílt po­litikája, a dolgozó osztályok, rétegek szövetsége kiállja a nehezebb idők próbáit is. Az emberek létbiztonságban él­nék, a társadalom konszoli­dált viszonyok között fejlő­dik. A nemzetközi politikai és gazdasági helyzet kedve­zőtlen tendenciái, a szocialis­ta országok problémái, a magyar gazdaság gondjai, a belpolitikai élét egyes jelen­ségei, a kényszerű intézkedé­sek azonban sokakban kelte­nek bizonytalanságot, kéte­lyeket is, nemritkán vezet­nek téves következtetések­hez. válnak feszültségforrá­sokká. A társadalmi-gazdasá­gi fejlődés viszonylag hosz- szú, kiegyensúlyozott korsza­ka után nehéz most tudo­másul venni, hogy a vívmá­nyok megőrzése, a továbbfej­lődés megalapozása, csak az eddiginél is nagyobb erőfe­szítések árán lehetséges, s még kevés tapasztalat birto­kában kell az élét minden területén, jelentkező minőségi, hatékonysági követelményeket kielégíteni. ,Ez az összetettebb, bonyo­lultabb helyzetkép magyaráz­za az aktívabb, elevenebb po­litizálás szükségletét. Olyan körülmények között kell az emberek hitét, elkötelezettsé­gét, optimizmusát megőrizni, megerősíteni, amikor a ki­egyensúlyozottság, a bizton­ságérzet, mint alaptendencia, kedvezőtlen hatású tényezők egész sorával párosul. A reá­lis helyzettudat kialakítása, a célokkal, feladatokkal va­ló azonosulás, a konstruktív magatartás erősítése okos, meggyőző érveket, az újonnan felmerülő, szokatlan kérdé­sekre is őszintén, türelmesen reagáló, a nézetek ütközteté­sét is bátrán vállaló politikai munkát igényel. Az általá­nos egyetértés talaján a konkrét kérdésekben is meg kell szerezni a dolgozó em­berek támogatását, fogékony­nak kell lenni az előrevivő gondolatokra, az ésszerű ja­vaslatokra. A párt politikájának, esz­mei értékrendjének elfogad­tatása, érvényre juttatása el­sősorban a kommunistáktól követel határozott állásfog­lalást, kiállást, önálló, kez­deményező magatartást. Szem­léletük álláspontjuk formá­lását, a pártegység erősítését csak a párt egész tevékeny­sége, eszmei-politikai nevelő munkája szolgálhatja ered­ményesen. A pártmunka mindennapi gyakorlatában azonban sajátos szerepe van a propagandának, amely közvetíti a marxizmus—leni- nizmus folyamatosan fejlődő elméletét, a politika elvi, vi­lágnézeti alapjait, lényegi vonásait, s ideológiai igé­nyességét, elméi yül'ts égét, egy­értelműséget feltételez. A Je­len helyzetben a propaganda elméleti orientáltsága ki kell, hogy egészüljön a mai kér­dések,, folyamatok iránti ér­zékenységgel. Szükségszerűen nagyobb hangsúlyt kap a tö­megoktatás mozgósító, szer­vező szerepe, hisz nincs még egy olyan fóruma a párt­munkának, amely ilyen rend­szerességgel biztosítana al­kalmat az aktív politizálásra, a munkahelyi, lakóhelyi kör­nyezettel, tevékenységgel köz­vetlenül összefüggő politikai, gazdasági, ideológiai kérdé-' sek alapos megvitatására, a különböző vélemények szem­besítésére. Így — az eszme­cserék nyomán — jut el a kisközösségekig, az egyes em­berekig eszméink igazsága, konkretizálódik a helyben befolyásolható; megoldandó tennivaló. Az együttes gon­dolkodás jól segíti a felada­tokkal való értelmi és érzel­mi azonosulást, ez viszont lényeges feltétele a tudatos munkának, a cselekvőkész­ség kibontakoztatásának. Az 1983—84-es pártoktatási év konkrét feladatait rögzítő — központi és megyei — do­kumentumok hat kérdéskör- - ben fogalmazták meg a tar­talmi munka fő irányait. En­nek értelmében nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a szo­cializmus előnyeinek és le­hetőségeinek tudatosítására a társadalmi fejlődés mai fel­tételei között. Továbbra is in­dokolt szorgalmazni a párt­tagság és az egész társada­lom történeti tudatának fej­lesztését, a jelenkorra is ér­vényes tapasztalatok és ta­nulságok hasznosítását, a fel- szabadulás utáni fejlődés fo­lyamatának, lényegi vonásai­nak bemutatását. Szerepének megfelelően kiemelten kell foglalkozni a pártoktatásban a szocialista gazdaság , fejlő­désének és működésének po­litikai, ideológiai kérdéseivel, a gazdaságpolitika új felada­tainak elméleti értelmezésé­vel. A pártoktatás helyezzen nagy hangsúlyt a társadalom politikai egységével összefüg­gő kérdésekre, a párt vezető szerepével, irányító, ellenőr­ző tevékenységével, munka­stílusával kapcsolatos mai követelményekre, kövesse ér­zékenyen a belpolitikai élet eseményeit. Hatékonyan ve­gyen részt a párt ideológiai törekvéseinek megvalósításá­ban, a szocialista hazafiság és a proletár internaciona­lizmus, a nemzeti és nemze­tiségi kérdés tartalmának, új követelményeinek érvényesí­tésében, a tudás, a művelt­ség, a tudatos és etikus cse­lekvés, az állampolgári fe­gyelem növekvő szerepének megértetésében, formálásá- -ban. A belső fejlődésre gya­korolt hatásokat és a felfo­kozott érdeklődést is figye­lembe véve foglalkozzon a nemzetközi viszonyok alap­kérdéseivel, tartós tendenciái­val, a két világrendszer küz­delmével, a békeharc kérdé­seivel, a magyar párt és kor­mányzat külpolitikájával

Next

/
Oldalképek
Tartalom