Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

Feszültségek BESZÉLGETÉS NAGY SÁNDORRAL, AZ ÁLLAMI IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL Oj szobrot leap Salgótarján A Salgótarjáni városi Ta- vek vásárolta — az öblös- hács városgazdálkodási üze- üveggyár és a mellette levő mének dolgozói megkezdték gyógyszertár közötti zöld te- ezokat a talajmunkákat, rületen kap helyet a gyár (amelyek a megyeszékhely új fennállásának 90. évforduló- Rzobrának az elhelyezéséhez ja alkalmából. A kultúrmű- ezükségesek. Kalló Viktor sorokkal is emlékezetessé te- Üvegíúvók című szoborkom- endő ünnepségét október 21- pozíciója — az Üvegipari Mű- én rendezik meg. C zó bel Béla csendélete A beszélgetésnek nincs különösebb apropója. Nem je­lent meg az elmúlt hetebben-hónapokban az ifjúság egé­szét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár ma­gyarázatra is szorulna, hogy mi indokolja a kérdést: mi­lyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglal­koztatják az Állami Ifjúsági Bizottságot? — A téma ilyesfajta megközelítését nem tartam szeren­csésnek — mondta Nagy Sándor, az ÄIB titkára. — Vala­hogy belénkrögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy ál­talánosságokban szóljunk. Mondjuk, az ifjúsági törvény megalkotásának az évfordulóján, a KISZ kongresszusa után. Olyankor szívesen összegezzük az eredményeket, soroljuk a gondokat, a feladatokat. Valójában az ifjúság valamennyi kérdése szüntelenül napirenden van. A párt ifjúságpoliti­kai határozatának, az ifjúsági törvénynek egyik legfonto­sabb következménye, hogy a szemléleten változtatott. Nem állítom persze, hogy mindenkién. De nagyon sokan megér­tették és a gyakorlatban is érvényesítik, hogy nem külön kell kezelni az ifjúsági kérdéseket, hanem a döntésekben mindenkor számolni kell a fiatalokra tett hatásukkal is. Még pontosabban, hogy a döntésekben az érdekéit fiata­lok véleményének is tükröződnie kell. Nem a fiatalokról hanem a fiatalokkal lehet helyesen határozni. Másrészt: úton-útfélen a fiatalokról, az ifjúságról teszünk említést. Holott az ifjúság heterogén összetételű. Más foglalkoztat­ja a középiskolás diákot, mint az ifjú szakmunkást, más­sal küszködik az ifjú házas, mint az egyedülálló fiatal, és így tovább. Milyen válasz adható arra a kérdésre: hogy milyen a fiatalok helyzete? Melyik fiatalé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy melyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidézem, ha a javaslatokat, határozatokat sorra veszem: nem álta­lában az ifjúság gondjaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. Azaz: megvizsgáltuk például, hogy miiként lehet javítani a szakmunkástanulók, az egyetemi, főiskolai hall­gatók, a fiatal házasok szociális helyzetén. — Bontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkás- tanulók juttatási rendjét 1955-ben szabályozták azzal a cél­lal, hogy a tanulók az összes térítési dijat fedezni tudják az ösztöndíjból. Azóta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás minden bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány évben szinte minden ifjúsági fó­rumon szóba került a szakmunkástanulóik ösztöndíjazásá­nak korszerűsítése. A KISZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő javaslatokat tartalmazó feladatitervében is helyet kapott a változtatás szükségessége. A diákparlamen­teken ugyancsak sürgették a módosítást. Az Állami Ifjú­sági Bizottság az év elején tárgyalta az illetékes miniszté­riumok előterjesztését. Az ösztöndíj rendszer felülvizsgála­tának tapasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfogó továbbfejlesztése keretében az ösztöndíjak jelentős emelését tártja szükségesnék. Az új ösztöndíj rendszer kidolgozásá­hoz meghatározta a legfontosabb elveket. Elkülönül a ta­nulmányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alap­ján adható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jel­lege és az évfolyam mellett elsősorban a szakmai és tanul­mányi teljesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmunkásképzésben megtevő érdekeltségük szerint a ta­nulók ténylegesen végzett munkájának megfelelően gondos­kodjanak a pénzben! juttatásokról. Megváltoznak a társa­dalmi tanulmányi szerződés feltételei is. Az Állami Ifjú­sági Bizottság határozatának lényeges része,, hogy a javas­latokat a tanuiók időben megismerjék és megvitassák. Kí­vánatosnak tartjuk, hogy már a következő tanévtől beve­zessék a költségvetési kiadással' nem járó változtatásokat, így oldják fel a' társadalmi ösztöndíjaik Kötöttségeit és te­gyék lehetővé, hogy a ILI. évfolyamos tanulókat szakmun­kásbérben foglalkoztassák. — Feltehetőleg a szakmunkástanulók véleménye mó­dosítja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyetemi-fő­iskolai hallgatók észrevételeivel is gazdagodott az egyete­mi-főiskolai ösztöndíjrendszer... — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véle­ményekre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a részlet­kérdésekben, a megoldás módját illetően egymástól eltérő véleményekre. Az egyetemeken-főiskolákon folytatott vi­ták egyébként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdéJ sekben a hallgatók felelősségteljesen mondanak véleményt} Mindenütt támogatták a teljesítmény, a tanulmányi ered-} mény szerinti nagyobb differenciálást. A két iskolatípus ösztöndíjrendszerét összehasonlítani fölösleges volna. Annyi bizonyos, hogy mindkettő túlhaladottá, nem serkentővé, ha-j nem inkább gátló tényezővé vált. Az egyetemi-főiskolai újj már működő rendszer, ha nem is oldott fel minden fe-} szültséget, megfelel rendeltetésének. Ma megfelel. Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hogy megoldá-} suk mindenkor időleges. Az ösztöndíjrendszer problémáiig túl a hallgatók különösen fontos kérdésként vetették fel a4 életkörülményeik alakulását meghatározó feltételek javítá-} sának, az egyes társadalmi juttatások, jogosultságaik bőví-} tésének szükségességét. Az Állami Ifjúsági Bizottság a kö-} zelmúltban átfogóan elemezte az életkörülményeket befo^ lyásoló tényezőket, és a lehetőségek figyelembevételével ha-} tározta meg a rövidebb és hosszabb távú feladatokat. Ezen' belül a legjelentősebbnek tartom, hogy a hallgatók számárai a hivatásukat is szolgáló területeken, a következő tanév-! tői bővülnek a munkavállalási lehetőségek, egyszerűbben! válthatják ki a munkakönyvüket. Megoldódik egy régóta’ vajúdó probléma, nevezetesen a felsőóktatási intézményeid tanulói igénybe vehetik majd a gyest. Mindezen intézkedés sek azt igazolják, hogy rendszeresen napirendre kell tűz-} nünk az ifjúságot érintő legfontosabb kérdéseket, s folya-J matosan ellenőriznünk kell, hogy melyik döntés életképe* még, melyiket haladta túl az idő. — Némelyik a kezdet kezdetén sem váltja be a h&zzit fűzött reményeket. A diákokat és sorkatonákat megilleti kedvezmények fogadtatása legalábbis ellentmondásos. Egyilc-} másik kedvezmény alig keltett érdeklődést. — Ezt a kedvezményrendszert 1981-ben vezették bel Az eddigi két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rend-} szer jól szolgálja az Állami Ifjúsági Bizottság korábbi ha-! tározatában megfogalmazott célokat. Mégpedig a követke-J zőket: a kedvezmények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez, szervesen illeszkednek a kultu-j rális, a sport és turisztikai szolgáltatások kialakult rend-} jéhez, jobban hasznosítják a központi és helyi erőfonráso-} kát, valamint egyszerűsödött a kedvezmények igénybevé^ tele. Miben jogos a kritika? Részben nem elég hatásos si tájékoztatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit,' Aztán úgy látszik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a színházakban az olcsóbb helyeken és nem igénylik talán a mérsékelt árú diákmenüt. Lehet, hogy rosszul mértük, fel a szokásokat? Avagy a színházak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem mindig tüntetik föl, hogy melyik előadás­ra váltható diákjegy, s ebből támadnak, viták? Bizonyos viszont,- hogy a kedvezményes utazással,! kölcsönzéssel. soJ kan élnek, és ugyancsak népszerűek az olcsó szálláshelyeid Nem hiszem, hogy máris a kedvezményrendszerein kellene változtatni. A propagálásán viszont igen. Addig nem ka-} punk tiszta képet, amíg a közvélemény nem elég tájéko-i zott. Természetszerűleg a kedvezmények körét szeretnénk bővíteni, erre már az elmúlt két évben is akadt példa. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatatlanul eljutunk a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaihoz. A' lakásra várók nagyságát, a népgazdaság teherbíró képessé­gét ismerve, lényeges fordulatot aligha várhatunk a követA kező években. De ez ügyben az apró változások is soka­kat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremté­sének gondjait? — Legsúlyosabb társadalmi gondjaink közé tartozik k lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés, amely enyhít a feszültségen, figyelmet érdemel. Ismert fogalom immár a| lépcsőzetes lakáshoz jutás, a garzonlakás-akció, a fiatál há-i zások otthona és a többi. Ha a lakásokkal sikerül jobban! gazdálkodni, annak a fiatal házasok is hasznát látják. Ja­vaslat készült arra, hogy 1984. január elsejétől az ifjúsági takarékbetét utáni kölcsönt a magánforgalomban történő 1'aJ kásvásárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt' keltene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garan-} ciával g'yűjthessenek lakásra, mondjuk az ifjúsági takarék-} betétkönyvben, ami most pótolja a lakásvásárlási előtör-} lesztést. s mind többféle, a lakás berendezéséhez szüksége^ árura ad kedvezményes kölcsönt. M. D. \ ""“meddig TANULUNK? ja valamennyi dűlő nevét ta­Az ismeretek de sok min­dent eldöntenek! Meddig tanul az ember és í>e rsze mit, s hogyan, kitől, janiért — ezek talán a fő kér­dések, a kérdések kérdései és ekkor már nincs is sok ér­telme a mondásnak, hogy a jó pap tanulna egyedül holtá­ig. Tanul az ember, az úgy­nevezett „egyszerű” az úgy­mond „kisember” is egészen az utolsó pillanatokig. Ami­kor már semmit sem tud kezdeni legújabb ismereteivel, amelyekben pedig ezerféle kórházi praktikusság csillog- villog. Azért tanulunk fárad­hatatlanul, azért megisme­rünk mindent, ami elénk ke­rül, de igazán mégis azt tud­juk, amivel azonosulni lehet. (De mivel lehet és mivel éude- j mes ? í 5X X X X X X X Hát a tájjal például. Az ott élő emberekkel, életükkel, munkájukkal, küzdelmeik tör­ténetével. Esetleg úgy, azon­mód a lokálpatrióta hangján, ahogy legutóbb a szécsényi és Szécsény környéki parasztem­berről a velük együtt nőtt ve­zető, dr. Hütter Csaba szö­vetkezeti elnök, képviselő be­szélt. Hogy sok lett volna a },tájleírá^” a róla készült és ,(B televízióban a közeli múlt­ban bemutatott por tréflim­ben ? Az ismeret volt sok —• ide abból meg sosem elég — lés az azonosulás ereje volt figyelemre méltó, mert tessék elhinni, a tájszerelmes valio- lná sokban kimondhatatlanul *** van mindig az ember is, amiként ott van minden iga­zán jó képességgel megtös- tött tájképben. Átvenni-meg- érteni persze kiégett lélekkel, magunkra öltött divatos ciniz­musgúnyával nem lehet. Megérteni sem. De ez már nem az ismeretek világa, ez az antiismeretek szférája, ha létezhet ilyesmi egyáltalán... Volt abban a portréfilmben sok megjegyzésre érdemes ke­rekre formált mondat és meg­rajzolt útirányszándék, de né­hány külön is világított, el­nyomva a szalonnasütő tűz csekélyke fényét. A régiekről. A legendás szécsényi kazal- és szekérrakókról, az egykoriak­ról, akik a szövetkezet első em­berei voltak, a híres brigadéro- sokról, akiktől tanulni kellett. Akár a szekérrakást, igazi szakmai virtusból, igazi pa­raszti presztízsből. Róluk ér­deklődöm a szécsényi szövet­kezet irodájában, a titkársá­gon. Mondja is az elnök a neveket, sorban, nyilván vala­mennyien rég nyugdíjasok már, és valaki a hátam mö­gött meg mindenféle lapoz­gatás, keresgélés nélkül azon­nal pótolja, teszi teljességgel használhatóvá az informáci­ót — bemondja ai pontos cí­meket, de még a házszámokat is, csak győzzem jegyezni! Nem imponálni, nem tetsze­legni akar a titkársági alkal­mazott: a természetes ismere­teket adja tovább. Az isme­reteket, amelyek itt termé­szetesek. xxxxxxxx Ha a szécsényi Hársfa ut­cában van dolgunk, akkor leg­célravezetőbb megállni egy pillanatra annál a nőcsapat­nál, amelyik ia főutca szélén a kis parkokat gondozza. Lát­szik, hogy helybeliek, ha né- hányukon a környéken isme­retes népviseletes ruha díszük is. fiát megállunk szépen és annak rendje-módja szerint köszöntjük a parkgondozókat és már jöhet is az igazán egy­szerű kérdés, amire majd nem késik a kimerítő vállasz: „Tessék mondani, merre van a Hársfa utca?” Kis tanácstalanság, aztán nagyobb tanácstalanság (még­is csak a környékről valók tehetnek és csak bejárnak ide dolgozni.) aztán még mielőtt kínos lenne a csend már mondja is az egyik menyecs­ke: „Nem tudjuk megmonda­ni pontosan... mi csak tíz éve lakunk Szécsényben...” Ez az asszony tíz év után is ott van otthon, ahol született, ahonnan ide beköltözött, valamelyik kis környező fa­luból, ott még ma is elsorol­tam Megélni, atelni a helye­ket nem elég egy évtized, ket­tő sem elég és hány százez­ren tanácstalankodnak, élnek bele az új, választott ottho­nok, községek, városok világá­ba a teljes átrétegződés és társadalmi mozgás, el- meg be­költözés, ingázás korában? De sok mindent keltene újrata­nulni és ezekre nem elég egy élet sem. De akkor még hol van az azonosulás a tájjal, a hellyel, az emberrel? Holtig tanulunk. XXXXXXXX íme aztán, egy olyan isme­ret, amit nekem kellene meg­tanulni, mert meg válaszolni sem tudok tisztességesen a kérdésre. Állunk, mert vá­runk valakire, a régi megye­háza egyetlen valamennyire rendbe hozott és máris hámla- dozó falú boltíves folyosóján és akkor jön a fekete, nagy, magas ember fekete notesszal a kezében és egyenesen fe­lénk tart. Látszik, a járásán, hogy ez bizony valami nagyon hivatalos úton jár, odaér, nem köszön, csak nekünk szegezi a kérdést: — Hol van itt az or­ganizációs bejárás?! Atyaúristen! Mi lehet az? Hebegünk valamit, lélekben összébb húzzuk magunkat, micsoda szégyen magyarul kérdez bennünket és ahelyett, hogy tisztességesen válaszol­nánk csak nézünk rá, mint borjú az új kapura, hát jön is a villámkérdés, az újabb, a végső, amely után levonják rólunk a konzekvenciákat: — Maguk nem az organizációs bejárásra jöttek?! De már fordul, perdül is keményen a sarkán, otthagy bennünket, megy szálfaegye­nesen arra a bejárásra. Mi már csak levegők vagyunk, akik a legegyszerűbb dolgokra is képtelenek. Az sem biztos, hogy megérdemeljük a kenye­ret. Méghogy holtig tanul az ember? Azonnal utánané­zünk, mi is az az organizációs bejárás, mert ez a fekete, nagy, magas visssza is jöhet akármelyik pillanatban és akkor... XXXXXXXX Azért beljebb húzódunk a biztonságot ígérő legbelső te­rembe, ahol a zongorán egy régvolt ankét, zenés emléke­zés írásos, stencilezett segéd­anyagaira bukkanunk. Isme­reteket közölnek ezek a szé­pen szerkesztett papírok is, arról íegelsősorbanj hogy Kondor Ernő itt született Ba-j lassagyarmaton több min# száz évvel ezelőtt, és an na is is van már ötven éve, hogy sikeres zeneszerzői pályafu-} tását a Práter Loránd Társa-} säg aranykoszorúval jutái-} mazta — hegedűművész, zene-! szerző, és híres szövegíró volt.' De amit feltétlen érdemes, sőt szükséges is megismerni-meg- tanulni vele kapcsolatban: ő alapította a Nagy Endrét is pályára bocsátó pesti Bon­bonniere. kabarét. A falon a kép nyilván őt ábrázolja. Üj szerzemény,' úgy tudom j— özvegy éneid kedves ajándéka, vagy ő vet-} te át a festőtől, talán nem is a legfontosabb. Elképzelem az összejövetelt, ahol a sikeres szerzőre emlékezett sokszoro­sított dalszövegekkel a kezé­ben a gyarmati közönség ...A vén cigány, a Zöldablakos ki­csi ház, a Kecskebéka, az Egy, kettő, három... Sárika kis szentem... Bizony, aki nem tudta, itt megtanulhatta a, népszerű dalok szövegét, merti való igaz, hogy olyan ember talán nincs is, aki ezeket a nótákat és az összes többit is, legalább dallamról ne ismer­né. „Sárika, Sárika kis szen­tem. Juj de. nagyon szerelemj lem, tem." Csak talán azonosulni ne­hezebb. Vagy ki tudja? Tem,' T. Pataki László NÓGRAD - 1983. szeptember 10., szombat 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom