Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

T ARKAGYIJ SZTRUOACK!.!-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI Kira nagyott sóhajtott, meg­csókolta a férfi, . nyakát, és szelíden kiszabadította magát. — Jöjj haza ma este — kérte. — Hazajössz? — Okvetlenül! — felelte he­vesen Rumata. — Korábban jövök, és valíszínűleg nem egyedül. Ebédre várj. A lány félrevonult, leült egy karosszékbe, kezét térdé­re tette, s nézte, hogyan öltö­zik Rumata. Ő pedig orosz szavakat mormolva, felhúzta csengettyűs nadrágját, újra felvette az áldott páncélinget, és végül kétségbeesve mond­ta: — Kicsikém, értsd meg, hát, hogy mennem kell! Mit tehe­tek?! Feltétlenül mennem kell! Kira váratlanul, elgondol­kozva így felelt: — Néha nem fér a fejembe, miért nem versz., Rumata, aki már begombol­ta dús csipke-nyakfodros in­gét, mozdulatlanná meredt. —> Hogy hogy miért nem verlek? — kérdezte zavartan. — Hát lehet téged verni? — Te nem egyszerűen jó­szívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon kü­lönös is. Valóságos arkangyal.. Melletted bátor vagyok. Most is bátor vagyok... Rumata odalépett hozzá, fel- seblelt ajkával erősen szájon csókolta, azután levette kezé­ről a vas karperecét, s át­nyújtotta. — Tedd fel a bal csuklód­ra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha még­is jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett és Rumata pontosan tudta hogy mit gon­dol: „Nem tudóm, talán ör­dög- lehetsz, vagy az isten fia. de ha nem térsz vissza akkor én meghalok.” És a lány hall­gatásáért Rumata végtelenül hálás volt, mert most roppan­tul nehezére esett elmenni; mintha napsütötte,. smarag- zöld partról bűzös pocsolyába ugrana fejest. Rumata, lopakodva igyeke­zett az arkanari püspök kan­celláriája felé. Városi polgárok szűk kis udvarain settenke­dett keresztül, krumplisorok között mászott négykézláb. Mégsem sikerült elkerülnie a fekete hadnép éber szemét. Miután kiért a szemétlerakó­hoz vezető keskeny, szűk si­kátorra, két komor szerze­tesbe ütközött. Megpróbálta kikerülni őket, a barátok azonban kihúzták kardjukat, s útját állták. Ru­mata kardjai markolatához kapott, mire a szerzetesek há­rom újjukat szájukba dugva’ füttyentettek, segítséget hív­tak. Rumata lassan hátrált, de hi relen egy jelentéktelen ar­cú, kicsiny, fürge emberke ugrott ki elébe. Nyilvánvalóan a figyelé­semmel megbízott besúgó gon­dolta Rumata. És még nem is leplezi magát túlságosan. Kö­rültekintő az arkanari püspök. Kíváncsi vagyok, vajon in­kább tőlem fél vagy engem félt? • A mellékutca kihalt volt De már halkan megcsikordul- tak a snaletták, csapódtak az ajtók, félénk sugdolózás hal­latszott. Egy félig elkorhadt kerítés mögül kihajolt egy el­csigázott, sovány arc. — Bocsánatot kérek nemes dón, még egyszer bocsánatot kérek. Nem árulná el mi történik a városban? Mikusz kovács va­gyok, a műhelybe kellene mennem de félek... — Ne menj — tanácsolta Rumata. — A szerzetesek nem ismerik a tréfát. A király nincs többé. Don Reba ural­kodik a Szent Rend püspöke. Ügyhogy maradj veszteg. A kovács minden szóra bó­lintott szeme bánattal és két­ségbeeséssel telt meg. — Szóval a Rend... — düny- nyögte. — Ö a dögök... Bo­csásson meg nemes don. A Rend... No és ezek mifélék szürkék vagy másmilyenek? (Folytatjuk.) Á megvalósult álom Az első próba a salzburgi Dóm té­ren. Marthe Kel­ler és Klaus Ma­ria Brandauer még utcai ruhá­ban. Egy szőke hajú, vékony ti- zehárom éves fiúcska elra­gadtatva figyelte a salzburgi Dóm tér fatribünjén a szabad­téri játékok Akárki-előadását. Megfogta édesanyja karját, és azt mondta: „Szeretném én is eljátszani egyszer!” A napló­jába is bejegyezte. A dátum: 1956. augusztus 15. Csaknem huszonhat évvel később Maria Brandauernek az osztrák Alttauseben lévő há­zában csöng a telefon. Az édesanya veszi fel, a vonal másik végén fia, Klaus Maria jelentkezik Amerikából. A Mephisto címszerepéért meg­kapta az Oscar-díjat, meghó­dította a hollywoodi filmmek- kát. Brandauer csak egy mondatot mond édesanyjának: „Anya, eljátszom!” A fia lesz tehát a világhí­rű darab, az Akárki tizen­egyedik főszereplője a salz­burgi ünnepi játékokon. Az ünnepi játékok azóta le­zajlottak. A gazdag ember életérél és haláláról szóló szín­mű főszerepét Kari Maria Brandauer nagy szakmai és közönségsikerrel játszotta el. Korunk legfigyelemre mél­tóbb színészei közé tartozik. „Még csak egy pár lépcsőt tet­tem meg felfelé, de még ma­gasabbra akárok jutni” —, mondja olyan egyszerű bizo­nyossággal, hogy meggyőzi az embert, el is éri. „Olyan va­gyok, mint egy akkumulátor, melynek soha nincs szüksége töltésre” — és azonnal hozzá­fűzi, honnan meríti az ere­jét: „Azok a dolgok, melyek másnak stresszt és kifáradást okoznak, nekem energiafor­rást jelentenek.” Művészi becsvágya egyetlen olyan lehetőséget sem hagy ki, mely örömet szerezhet ne­ki : szerepel a televízióban, fil­met forgat, színházakban és fesztiválokon lép fel. Telhetetlen ? „Nagyon korán megszoktam, hogy szabadságot élvezzek a pályámon. Lehetséges, hogy ez egyeseknek nem tetszik. Bol­dog vagyok, hogy a manipu­lációk korszakában a magam ura lehetek. A pénz aláren­delt szerepet játszik nálam. Ha kedvem van, pinceszínház­ban éppúgy játszom, mint egy Bond-filmben a kamerák előtt.” Az Akárkit másodpercnyi gondolkodás nélkül vállalta el. Gyermekkori álma vált való­ra, szívből ragaszkodik a da­rabhoz. Hoffmannstahl olyan kérdésekkel foglalkozik ben­ne, amelyek engem személy Á Kelet harmadik AZ ANTOLÓGIÁKÉRT nem lelkesednek a kritikusok. Ok­kal, hiszen 2—3 írás alapján felelőtlenség bármilyen véle­ményt mondani kezdő írástu­dókról. Ezért gonoszkodva azt szoktuk írni, hogy a kötet fontosabb a szerzőnek, mint az olvasóknak, holott ez így nyilvánvalóan nem igaz. Az irodalomtörténet* ismer né­hány ilyen —, s ráadásul vi­déki ! — kiadványt, amely ké­sőbb országos hírű szerzőket mutatott be, indított el a rö­gös pályán. Állítani nem me­rem, de remélni igen, hogy így. lesz ez a Kelet irodalmi és közművelődési alkotócso­port most megielent — im­máron harmadik — antoló­giájával is. Az írás nem kol­lektív munka, s a költő, az író markáns, sőt féltékeny természetű individuum, aki nehezen „tartható kordában”, ritkábban tűri el a nyájszel­lemet. A Kelet eddigi évtize­de azt bizonyítja, hogy van kivétel. Ennek a kéttucatnyi fiatalembernek az együttléte hasznosnak és produktívnak tűnik. öt prózaíró és tizenhárom költő csaknem száz munká­ját gyűjtötték a kötetbe. Sok ez? Kevés? Az olvasó első észrevétele az, hogy nagylel­kű volt a válogatás, s bizony bekerültek amatőr, zsengécs- ke munkák is. Azokra gon­dolok, amelyekben az élmé­nyek — a megformálás suta­ságai miatt — megrekedtek a magánügy szintjén. Nem ro­vom ezt fel a szerkesztőnek: szerint is érdekelnek: a gaz­dagsággal, a hatalommal, az élettel, a halállal. A színész saját kétségeit, félelmeit és depresszióját ist eljátszhatja. Ilyen darab után szinte más emberré válhat.” Az egyébként oly nyitott művész egyáltalán nem szí­vesen tárulkozik ki. Éppúgy, mint az Akárki női főszereplője, Marthe Keller A svájci világsztár, akinek Verbierben, Párizsban és New Yorkban egyaránt van lakása, Brandauer szerelmesét játszotta. Mint Klaus Maria Brandauer ő is előnyben ré­szesíti az élőszínházat. Egy ér­dekes színházi szerepért min­den filmajánlatot elutasít. Az Akárkiben felajánlott szerepet örömmel vállalta, bár őt nem fűzi olyan kapcsolat a darabhoz, mint partnerét. „Még soha nem láttam az Akárkit.” Marthe Keller elfogulatlan, szimpatikus, ellentétben a ró­la kialakult sztár képével. „Nem. zavar, hogy egyesek régimódinak tartják az Akár­kit. Rám olyan erős hatással volt a darab néhány mondata, hogy libabőrös lettem. Először meg kellett szoknom azt a módszert, ahogyan Salzburg­ban dolgoznak. Közönség előtt, különösebb előzetes megbeszé­lés nélkül kellett próbálnunk, és ez először megijesztett. A Dóm téri családias légkör azonban sokat segített, hogy legyőzzem a félénkségemet”! Brandauer így nyilatkozott a színészről: „Nagyon örültem, hogy Marthe volt a partnerem. Ra­gyogó színész, kiváló kolléga és elbűvölő asszony.” Utry Attilának, hiszen vezet­hették pedagógiai meggondo­lások is: kapjon teret min­denki, aki hűséges tagja a körnek, s döntsön a művek sorsáról maga az idő, a kö­nyörtelen. Éppen ezért (szin­tén pedagógiai meggondolás­ból) csupán azokról kívánok szólni, akikben kellő érettsé­get is érzek a tehetség mel­lett. A KÖLTŐK KÖZÖTT kel­lemes meglepetés (az eddigi antológiákban nem szerepelt) Furmann Imre. Világlátása fanyar, eredeti, s a megfor­málással sincsenek gondjai. Kulturált költő, aki nem csu­pán a kortárs (az avantgárdot is) költészetet ismeri, de ko­runk filozófiai .áramlatait is. Nem kérem számon rajta az — szokásos — optimizmust, mert tudom, hogy a derűs kiegyensúlyozottság soha nem az ifjúság sajátja. Azon, hogy Petőfi öngyilkosán várta-e a szuronyosokat (Segesvár című versében), vagy sem, bizonyá­ra sokan meghökkennek, sőt vitatkoznak is majd a költő­vel. Nietzsche heroikus pesz- szimizmusnak nevezte ezt a fajta világszemléletet, maga­tartást, s tudjuk, a német fi­lozófus hatással volt Adyra is; A Furmannéhoz hasonlít­ható, de valamivel szelídebb Laboda Kálmán rezignált le­gyintése. Ami megfogott ben­nük, az a líraiság, amely kissé hetykén, kihívóan vál­lalja önmagát Költő nem le­het meg enélkül. Az én és a világ képe csak szuverén le­het, mert ezek hiányában csak epigon klapanciák szü­lethetnek. Egészen más ter­mészetű Cseh Károly költé­szete, aki talán a legérettebb­nek mondható a tizenhárom­ból. A pihekönnyű lírai han­gulatokból (Hajnalok), inti­mitásról (Háttal a fénynek) a drámaibb színekig (Vissz­fényben) csaknem minden szín megtalálható a paléttá- ján. Csorba Piroskát talán jobban jellemzi a kötet egyet­len értekező prózája: (Egy párbeszéd regénye) Pilinszky­A f o r i Nehézségi erőnek azt a fi­zikai jelenséget nevezik, melynek folytán minden lefe­lé esik, kivéve az árakat. (Alberto Sordi) Azt hiszem, a szexuális sza­badságot alaposan félreértet­ték. A porno megöli a szexet. (Henry Miller) Valóban nevetséges, ahogy a 'eminizmus dühöng Ameriká­ban — éppen Amerikában, ahol a nők amúgy is kezük­ben taitják a hatalmat, a nemzeti vagyon hatvan szá­zalékát birtokolják és átlago­san tíz évvel élnek tovább, mint a férfiak. Mit akarnak még tulajdonképpen ezek a telhetetlen újvilági méhki- rálynök? (Elsa Martinelli) Érdemes megtanulni az em­bernek beszélni, ha aztán fé­rői, mint a versei, ő az, aki egyértelműen, nyíltan vállal­ja érzelmeit (szerelem, anya­ság), s kulturáltan verseli meg. Balogh Attila római számmal jelölt verseit (XL, XLII., XLIII.) már máshon­nan ismertem, de kellemes meglepetés Horváth Gyula, aki a cigánysors fájdalmas konfliktusait énekli ki szelíd szomorúsággal. Fecske Csa­bánál is újabb színeket fe­dezhetünk fel: tájélménye városunk lakótelepeivel is tágult, gazdagodott, azaz, el- szakadóban van a természeti idilliétől; s ez kétségtelenül termékenyítőén hat lírájára. ' A 'kötet címadó írása Haj­dú Gábor munkája. Az atom­háborútól fenyegetett ember szorongásának ad hangot, de jobban tetszett a másik írá­sa: A pókkirály. Ebben egy sajátosan mai karriertörténe­tet kapunk, illetve képet köz­életünk bizonyos zaftos visz- szásságairól. A figura élő, a történet kerek, a szerző Iát és tud szerkeszteni is. Szabó Bogár Imre három munkával szerepelt (A negyedik csésze kávé, Macska a silóban, Be­széd a nagyteremben). Az er­kölcsi felháborodás, illetve az ítéletalkotás az erőssége. A Macska a silóban a drámaibb. Mindennapos kis erőszakos­ságainkat, vagy, ha úgy tet­szik, terrorizmusunkat mu­tatja be egy (anya) macska értelmetlen, szadista agyon- veretésének történetében. Györgyei Géza: Egy valódi magyar év című írásában sok szellemes ötlet van, de egyet­len írás alapján elhamarko­dott lenne ítélni a képessé­geiről. Nemes és szép dolog volt Tóth Lajos: Sós, mint a tenger című novelláját is be­venni a kötetbe. S méltó is, mert elolvasva tanúsíthatjuk, hogy több, mint kegyeleti gesztus. ÖSSZEGZÉSKÉNT csupán egy mondat: legközelebb már önálló kötetben szeretnénk néhány szerző nevét olvasni, Horpácsi Sándor . z m á k lesleges dolgokat beszél összeJ vissza? (Cicerónak tulajdonított mondás) A legszomorúbb dolog boldognak lenni anélkül, hogy az embernek sejtelme lenne róla. (A „Hogyan lehetünk boldoábk” című brazil kézikönyvből) Milyen mélyre kell rejteni a lelkiismeretet, hogy mindig tiszta maradjon! (A ..Lelkiismeret és megőrzésének módjai” című sumér monográfiából) Megtanult beszélni — tehát felnőtt. Megtanult hallgatni — tehát megjött az esze. (Pedagógiai folklór) műsor KOSSUTH RADIO: 8.20; Mai kulturális programok 8.25: Riportműsor 8.54: Beszélni nehéz (ism.) 9.(Ki: Az Állami Népi Együttes felvételeiből 9.46: Kis magyar néprajz 9.51; Tarka mese, kis mese 10.05: Szállásmesterek. A Gyer- mekrádió műsora 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak 10.50; Régi híres énekesek műso­rából 11.14: A bolgár rádió szimfonikus zenekarának hangversenye 12.40; Reklám 12.45: Házunk tája. A Falurádió műsora 13.00; Operaslágerek (ism.) 13.30: Dzsesszmelódiák 14.19; Kritikusok fóruma. Illés Sándor: Felszáll a köd 14.29; Képek és jelképek. Művelő­déstörténet gyerekeknek 15.05: Új lemezeinkből. Boccheri­ni: d-moll gitárötös 15.29: MR 10—14. Iskolák — őrsök — barátok (ism.) 15.59; Reklám Ifi.04; Juliette Greco énekel 16.17; Délutáni Rádiószínház: A másika Borisz Aprilov hang­játéka (ism.) 17.05: Nem az igazi, de . . . 17.30; Népszerű olasz áriák 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk (ism.) 18.28: Hallgatóink figyelmébe! 19.15: Gondolat. A Rádió irodalmi lapja 20.00: Csaba Péter hegedül 20.44; Irodalmunk a felszabadulás után: Az ember melegségre vágyik (ism.) 20,59; Pécsi Kiss Agnes és Solti Károly nótákat énekel 21.30: Háttérbeszélgetés 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A lipcsei rádió énekkara Mendelssohn-műveket éne­kel 22.50: Zenekari muzsika 0.10: Payer András táncdalaiból PETŐFI RÁDIÓ! 8.05; A Seekers együttes spirituá­lékat énekel 8.20; Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: idősebbek hullámhosszán 9.30: Neménvi Lili és Szabó Miklós operettfelvételeiből 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család (ism.) 12.05; Cigánydalok, csárdások 12.35: Tánczenei koktél 13.25: Útikalauz üdülőknek 13.30; Háry János. Részletek Ko­dály dal játékából 14.00; Kapcsoljuk a 22-es stúdiót: Gál Márta csembalózik 14.15: Muzeális nótalemezekből 14.35: Slágermúzeum 15.25: Reklám 15.28: Fúvószenekart hangverseny a 6-os stúdióban 16.00: A tanár. Babits Mihályról beszél Téglás János. IV/l. rész 16.35; Néhány perc tudomány 16.40: Mátray Ferenc operettfelvé­teleiből 17.00: Budapest—Hanoi- Budapest. Riport 17.30: ötödik sebesség 18.35: Fél óra népzene — új fel­vételeinkből (ism.) 19.05: Közvetítés a Magyarország —Szovjetunió olimpiai se­lejtező labdarúgó-mérkő­zésről 20.10; Közvetítés a Magyarország —NSZK válogatott labdarú­gó-mérkőzésről 21.00: Könnyűzene — hangszerszó­lók 21.10: A II. félidő közvetítése 22.05; Nótacsokor: Zentai Anna énekel 22.15: A Little River Band felvé­teleiből (ism,) 23.20: Périchole. Részletek Offen­bach operettjéből MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: 'Hangversenykró­nika. 17j20: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: In­dex. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: őszi csúcs a Tiszai pályaudvaron — Mellék­üzem-fejlesztés Sajó-vidéjten — Újítási munka a Csepel Autó eg­ri gyárában). Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula — Sport. 18.00: Eszak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és müsorelöze- tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétorna (ism.) 9.05: Delta (ism.) 9.^0: Hamis macska. Csehszlovák film 11.20: Montreux-i dzsesszfesztivál 11.45: Képújság 15.00: Nyelvtanárok, figyelem! 15.35: Hírek 15.40: Ablak. Csehszlovák rövid­film 15.55: Firenze és a Mediciek. 16.40: Utazz velünk! Darvin nyo­mában I. 17.10: Hatvanon túl. A szegedi körzeti stúdió műsora 17.40: Apimondia, ’83. Méhész­világkongresszus Budapes­ten 18.00: Képújság 18,05: A nyelv világa 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.05: Magyarország—NSZK válo­gatott labdarúgó-mérkőzés közvetítés a Népstadion­ból. A szünetben: reklám 22.00: A Tubes együttes a dort- mundi Westphalenhalleban 22.35: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.05: Magyarország—Szovjetunió olimpiai selejtező labdarúgó­mérkőzés közvetítése a Nép­stadionból 20.00: Tudósklub, ’83. Verseny a természetben és a társada­lomban 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: A rajzfilmek kedvelőinek 22.00: Reklám 22.05: Oroszlánbarlang. Kanadai tévéfilm. (16 éven felülieknek!) 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA; 18.30: URH-kocsival. Magazin­műsor 19.10; Esti mese 19.30; Tv-híradó 20.00: Külpolitikai kommentár 20.50: Zenés köszöntő a bányá- szók napja alkalmából 21.25: Azimut. Katonák magazin- műsora 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Szórakoztató vetélkedő- műsor 23.10; Hírek ^ 2. MŰSOR: 18.35: Magazinműsor 19.15: A rendőrség naplójából 19.25: Oszkár. Magyar rajzfilm­sorozat 19.30: Tv-híradó 20.00; Ma este nyolckor. Magazin­műsor 21.15: Pirin, a harcosok hegye. 21.30; időszerű események 22.00: űri társaság. Tévékomédia MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Eltűntek az élők közül. Színes, szinkronizált szovjet kri­mi. Háromnegyed 6 és 8 órától: Bombanő. (16) Színes, szinkroni­zált amerikai film vígjáték. — Balassagyarmati Madách; Nyári rét. (14) Színes ausztrál bűnügyi film. — Nagybátonyi Petőfi: Via­dal. Színes, szinkronizált román bűnügyi film. — Pásztói Mátra: A vadászat. Szovjet kalandfilm. — Karancslapujtő; Tamás bátya kunyhója. I—II. Színes, szinkro­nizált olasz—NSZK film. 4 NQGRÁD - 1983. szeptember 7., szerda u h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom