Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
Jdi: Á VTLÁG PROLETÁRJA! EGYESÖLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP. NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. ÉVF., 229. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1983. SZEPTEMBER 28., SZERDA \ Jövőnk és a statisztika Hnlnnlr mögött az 1983-a« év csaknem háromne- gyed része. A havi, negyedéves s a félévi statisztikákat lapozgatva kirajzolódik előttünk jelenünk, a közelmúlt, s a jövő. Sikerül-e magunk választotta célokat elérni, s a honi gazdaságot — a korábbi növekedésekhez képest — ha kisebb lépéssel is, de előbbre vinni. Igent, vagy éppen nemet mondani egyelőre még kockázatos vállalkozás lenne. Mindenesetre az elmúlt hónapok során bebizonyosodott, a vártnál is több feladat és felelősség hárul az iparra. Az előjelek csökkenést és növekedést egyaránt mutatnak. Az év első négy hónapjában az ipar növekedése megtorpant, májusban és júniusban ismét nekilendült, majd az elmúlt két hónapban ismét kismértékben alatta maradt a kívánatos szintnek. Am ezelk csak átlagszámok, amelyek mögötti jelentős eltérések húzódnak, nagyarányú növekedések és nem várt csökkenések. A dinamikusan fejlődök közé tartozik a híradástechnikai és vákuumtechnikai cikkek gyártása. Gyarapodott a műszeripar és a vegyipar termelése az eiső fél évben, ez utóbbi főleg a műtrágya és a növényvédő szerek növekedésének köszönhető. A könnyűiparban is akadt néhány jó eredményt felmutató ágazat: megfelelően fejlődött a papír- a cipő- és a nyomdaipar. Az élelmiszeriparban- a tartósító- és a húsipar termelése növekedett a tavalyi szinthez képest, s valamelyes emelkedést mondhat magáénak a tejipar. De számos ágazatban _ a statisztika mérlege a tervezett és a végül is megvalósult termelés különbsége hiányt mutat az eddig eltelt hónapok során, nem érte el az 1982. évi szintet Riasztó jelek az átlag számai mögött? . Azok is. De inkább a kiváltó okokat elemezve, az ipar. helyzetét meghatározó néhány sajátos vonás megrajzolása után kaphatunk választ arra, milyen képet is tár elénk a statisztika. Ma is meghatározza a magyar ipar és az egész népgazdaság helyzetét a lassan felszívódó világgazdasági válság. De a krízis nem egyformán sújtotta az egyes ágazatokat szerte a világon. Míg régi hagyományokkal rendelkező iparágaik termelése egyre gyorsabb ütemben hanyatlott, addig néhány most született — mint például a mikroelektronika — soha nem hitt fejlődésnek indult. A világpiaci tendenciák nem kedveztek a honi iparnak, hiszen a kohászat és az egykor jelentős exportot hozó alumíniumipar is a válságipairágak közé került. Igaz, a recesszió hozzászoktatott1 minket ahhoz, hogy még a jó termékek sem kelendőek, s az iparág termelése nem növekszik esetleg évekig sem. A hazai statisztika számai azonban nemcsak ezt a jelenséget tükrözik. Most már tagadhatatlan tény, hogy nehéz megfelelő nyersanyag híján versenyképes terméket formálni még a legmodernebb gépsorokkal is. A hazai importkorlátozás mai enyhített formájában sem kedvez a termelés növekedésének, az ipar behozatalra érzékeny ágazatainak. S ha jól meggondoljuk, a korábbi évtizedek fejlesztései nyomán alig található csak hazai nyersanyagtól és a honi piactól függő terület az iparban. Nem csoda, ha az akadozó ellátás, a rosszabb minőségű nyersanyagok és fpl'kész termékek miatt csökken — jobb esetben nem növekszik — a termelés. Mert raktárra gyártani manapság mér rendkívül kockázatos. Nemcsak egy vállalkozás, vagy üzlet, hanem az egész cég létét veszélyezteti. Persze, a behozatal ésszerű vagy néha még azon is túlmutató korlátozását gazdaságpolitikánk fő célja, a féltve őrzött pénzügyi egyensúly határozza meg, s nem a kell, hanem a nincs érve a döntő. S bizonyos ágazatokban a korlátozás mai szemmel nézve, hosszú távon megmarad, mert a termelés hatékonysága, az előállított termékek minősége nem éri el az átlagos színvonalat. Az importkorlátozás választóvize a 80-as éveikben a korábbi esztendőkben ismeretilen biztonsággal és határozottsággal rangsorolta a vállaltaitokat. A nemzetközi mércével mérve is jól gazdálkodókra és az alacsony hatókonyságúakra. Ezeket a tendenciákat erősíti a gazdasági szabályozás idei módosítása, az egyre keményebb pénzügyi, feltételek és a szűkülő hitelforrások, a fejlesztési alapok központi elvonása Nem véletlen, hogy a statisztika arra figyelmeztet: egyre több vállalat kerül a veszteségesek közé. A váratlan tőkehiány miatt kifutott a gazdasági szabályozás adta talaj a közép- és rövid lejáratú tervek alól. A szigorodó körülmények nem adtak haladékot egy kockázatosabb üzletnek, vagy egy korábban az átlaghoz képest jónak mondható beruházásnak. Ä a statisztika látszólag szóméi ytelen számai mö- ■ ** gött meghúzódik az ember: hol képes a gazdasági vezetés leküzdeni az újabb és újabb akadályokat, hói keresnek más utat, addig ismeretien piacot, egyszóval: miiként alkalmazkodnak a tevékenységüket meghatározó helyzethez. S talán ezen múlik még manapság is a legtöbb vállalat és rajtuk keresztül ágazatok sorsa. A dinamikusan fejlődők gazdálkodását mintegy jóváhagyja a félévi statisztika, s ezen keresztül példát mutat a többinek. Mindenféle válságból lehet kivezető utat találni, sőt a korábbi évekhez képest egyre gyorsabban fejlődni. Igaz, lesznek olyan vállalatok és ágazatok, amelyeket hosszú időre Csipkerózsika-álomra ítélt a fejlődés, szerepük és súlyuk csökkenni fog. De az ipar egészének zöld utat mutat a statisztika. Eredményétől függ nemcsak az éves terv sikere, hanem 'közeli és távoli jövőnk. Az aszály — sajnos — ismét bebizonyította, az exportterv teljesítése az ipar egyre növekvő szállításai nélkül nem biztosítható. S a hátralévő hónapok során elsősorban a statisztika e számától függ, hogy sikerül-e a magunk elé tűzött célokat elérni. S ha csak 'halvány, de mégis biztató jel, hogy az első fél évben az ipar nem rubelelszámolású exportja 1982-höz képest 7,4 százalékkal emelkedett. L. M. m s; szenezeteket! A szolgáltató szervezetek már képesek eleget tenni a mennyiségi igényeknek, de a minőségi követelmények teljesítése még gyakran gondot okoz — állapította meg keddi ülésén a Fogyasztók Országos Tanácsa. Simán Miklós. a szolgáltatási kutató- intézet igazgatója elmondta, hogy a 70-es évek kezdetére elsősorban a mennyiségi hiány okozta a legtöbb nehézséget. Kevés szakember maradt meg a szakmájában, az idősebb mesterek, a számukra kedvezőtlen adófeltételek miatt sorra visszaadták az iparengedélyüket. A lakosság igényei azonban fokozatosan növekedtek, központi erőforrások felhasználása vált szükségessé a helyzet javítása érdekében. Az 1982-ben bevezetett új intézkedések, amelyek a szolgáltatási színvonal javítását tűzték ki célul, már eddig is számottevő eredményeket hoztak — állapította meg Simán Miklós, utalva arra, hogy a kisebb egységek, miként ez a gyakorlatban bebizonyosodott, jobban és gyorsabban képesek eleget tenni a megrendelőknek. A vitában többen rámutatták, hogy az új szervezeti felállás, bármennyire is szükséges lépések következménye, nem egészen váltotta be a hozzá fűzött, jogos reményeket. Vélekedésüket arra alapozták, hogy a szolgáltatásban dolgozók csak akkor lehetnek valóban önállóak, ha saját erőből megoldhatják az alkatrészek, az egyéb szükséges kellékek beszerzését. A beszerzési lehetőségek ugyanis a volt szolgáltató vállalati központok kezében összpontosulnak, így gyakorlatilag konzerválódott a korábbi monopolhelyzet. Egy másik. ellentmondás: megfelelő műszaki és anyagi háttér híján ezek az egységek óhatatlanul is elfordulnak a lakosságtól; számukra az a kifizetődő, ha a közü- letek számára teljesítenek megbízatásokat. Felvetődött: belátható időn belül meg kell találni a lehetőségét annak, hogy az azonos ágazathoz tartozó kisvállalkozások szakmai tevékenysége összhangban legyen nemcsak egymással, de a lakossági érdekekkel is. A vitában sokan szóltak a fogyasztói érdekvédelemről, amely még nem mindig érvényesül kellőképpen. Hatszáz hektárról takarították be a napraforgót a Magyarnándori Állami Gazdaságban, ahol az olajos magvait egyön tetű érését repülőgépes vegy szerezéssel érték el. Hat Claas dominátorral vágták, csépelték a napraforgó tányérjait. A szécsényi kerületben — képünkön — Poroszka János, Majoros Antal és munkatársai dolgoztak. A termést a gazdaság központjában hideglevegös eljárással szárították, majd a széesényi magtárakba szállították. — kulcsár — Biztosítósok munkaértekezlete Kevesebb kárra több kártérítés — Javuló ügyfélszolgálat A jelenlegi gazdasági körülmények között az Állami Biztosító sincs könnyű helyzetben. Ez derült ki azon a munkaértekezleten, amelyet az Állami Biztosító Nógrád megyei igazgatóságának székhazában tartottak tegnap délelőtt. Mindezek ellenére az év első nyolc hónapjának eredményei nem adnak okot a panaszra, az eredmények nem rosszabbak az országos átlagnál. A lakossági biztosítások területén a legjobb eredményt a pásztói fiók érte el, de jó munkát végeztek a balassagyarmatiak és a salgótarjániak is. Lakásbiztosítással ugyan a kívánatosnál kevesebben éltek, viszont az autósok körében mind népszerűbb az új CASCO. Jelenleg már az autótulajdonosoknak mintegy fele rendelkezik ilyennel. Ehhez hasonlóan alakult a csoportos életbiztosítások számaránya is, a biztosítottak több mint kétharmada rendelkezik CSÉB—80- nal. Viszonylag kevesen élnek viszont a megyében a kisiparosok és magánvállalkozók közül az úgynevezett KIB- biztosítás megkötésének lehetőségével, pedig ez számukra nem kis anyagi biztonságot nyújthatna. A munkaértekezleten ösz- szességében eredményesnek ítélték az elmúlt időszak lakossági állományfejlesztési munkáját, ez meg is haladja az országos átlagot megyénkben. Ami a mezőgazdasági és ipari nagyüzemeket illeti, a biztosításokat illetően pozitív a hozzáállás. A mezőgazdasági üzemek kedvezően fogadták a kcckázatbővítést és igazságosnak tartják az új díjosztályi besorolást, amely az előzőeknél jobban differenciált. A megyében a múlt év hasonló időszakához képest csökkent a vagyonkárok száma, viszont a kifizetett ösz- szege a károknak jelentősen nőtt. Továbbra is igen fontosnak ítéli a biztosító a gyors kárrendezésre való törekvést. Erre utal az is, hogy a lakossági személyi károknál mindössze másfél nap telik el a bejelentéstől az összeg kifizetéséig, s műszaki károknál sem haladja meg a kárforduló az egy hetet, örvendetesen csökkent a peres i^gyek száma is, az első fél évben mindössze 16 volt, s ez lényegesen kevesebb a korábbi időszakénál. Balatoni József igazgató szóbeli előterjesztésében felhívta a figyelmet a célfeladatok teljesítésére, a felvilágosító munka javítására és még színvonalasabb ügyfél- szolgálatra. A biztosítási munka mind több türelmet, még nagyobb szakmai felkészültséget kíván, mert csak így válik igazán hasznára az érdekelteknek. Megkezdődött a Római Klub ülése Budapesten Kedden Budapesten megkezdődött a Római Klub ülése, amelyen mintegy 20 ország 100 képviselője, szocia-1 lista, fejlődő és fejlett tőkésállamokból érkezett, illetve hazai tudósok tanácskoznak a világ élelmiszer-ellátásának biztosításáról. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az ülést megnyitva elmondotta: igen fontos feladat az ezredfordulóra 6 milliárd- ra szaporodó népesség élelmezésének megoldása, az éhínség megszüntetése. Ez olyan feladat az emberiség számára, amelyet az országok csak összefogva, az eddiginél hatékonyabb együttműködéssel oldhatnak meg. Nem elegendő csak a mezőgazda- sági termelést fokozni, szükség van az elosztás hatékonyságának növelésére, a nemzetközi agrár- és élelmiszer- kereskedelemben meglevő korlátozások, protekcionista intézkedések csökkentésére, végső soron pedig a kormányok által követett politikában új értékrendek, fontossági sorrendek kialakítására. Nurul Iszlám, a FAO vezérigazgató-helyettese rámutatott, hogy a világ élelmiszertermelésének növekedése nem tart lépést a népszaporulat miatt is gyorsabban bővülő kereslettel. Jelenleg mintegy negyedmilliárd ember számára az alapvető élelmiszer-ellátás sem biztosított, egymiliiárdra tehető azoknak a száma, akik egyre kevesebb kalóriatartalmú táplálékhoz jutnak. Az előzetes tanulmányok szerint 2000-ig a fejlődő országok élelmiszerimportja a jelenle-. ginek háromszorosa, a rosz- szul tápláltak száma azonban ötszöröse lehet. Kínálkozik lehetőség arra, hogy az évezred végére megszűnjön az éhínség — mondotta Aurelio Psccei, a Római Klub elnöke. A fejlődő országok a hozamok növelésével, új növények alkalmazásával, a megművelt földterület jelentős bővítésével megkétszerezhetik termelésüket. A feladat nem lehetetlen vállalkozás, mindehhez azonban az erőforrások eddiginél hatékonyabb kihasználására van szükség. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a viliág országai, felismerve egyre fokozódó kölcsönös függőségüket szolidaritást vállalnak. Az elmúlt két évtizedben a magyar élelmiszer-gazdaság több ágazata a világ élvonalába jutott — számolt be a hazai eredményekről Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Annak ellenére, hogy Magyarország a világ mezőgazdaságilag hasznosítható területének csupán 0,15 százalékával rendelkezik, jelenleg már a világ mezőgazdasági termeléséből 0,8 százalékkal részesedik. A gyors fejlődés eredményeként az agrárágazj^ok termékeinek egynegyed külföldön értékesítik. A m zőgazdasági termelésben nagyüzemek meghatáro szerepet játszanak, de az< ért eredményekhez nagyme tékben hozzájárult az a : keres együttműködés, am lyet a nagygazdaságok a ki termelőkkel alakítottak i Az integráció révén Magya országon a kistermelők áll ják elő a mezőgazdasági te melés 20 százalékát. A nag üzem és a kistermelők közi kialakított önkéntes gazd sági kapcsolatokon alapi munkamegosztás olyan saj tossága a magyar mezőgs daságnak, amely iránt a f< lődő országokban is érdé lödnek. Magyar szakemh rek tapasztalataik átadás val mind eredményesebb segítik a harmadik világ c szágaiban az agrártermel fejlesztését. Az ülés munkája ma föl tatódik.
