Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

CSERHÄTJÄRÖ CERES Függöny a fán Tetten értem, meglestem a igazsághoz az is hozzátartozik, minap a varázslatot. A gyö- hogy a helybéliek kissé ne- nyörű cigányasszony lábait hezen jönnek össze. Ügy lát- maga alá húzva ül a fűben, szik, ahány ház, illetve ahány mélyfekete szemeit egy villa- falu, annyi szokás, annyiféle násnyi időre le nem veszi az magatartás, óvodákért fái alatt komédiá- A fehér lepedők mögött zó egyetemistákról. Arcán ott nem látni a bábokat mozga- az áhítat, a figyelem, a rá- tó „színészeket”, de a csöpp- csodálkozás. Szívem szerint ségek fölöttébb élvezik a já- felkiáltanék: „Nézzétek, fiák, tékot. A tanulságost, amely- ezért a »képért« érdemes ben természetesen minden vállalni a fáradtságot. Ez az akadály ellenére győzedel- asszony most fedezte fel ma- meskedik a jó és az igaz. Az gának a színház, az élő szín- előadás pedig él, a szó való­ház örömét’’, ságos értelmében. A „milyen O erős vagyok” mondatfosz­lányra egy apróság közbekda- bál: „Tényleg?”. Idős, fekete ruhás nő jön, még a kerítés túloldalán, ami­kor a szövegkönyv szerint ezt kérdi játszótársától az ama­tőr színjátszó: „Hogy kerültél ide?”. A kerítés túloldalán érkező idős nő, mintha csak neki végszavaznának, természetes hangon ráfelel: — A lábamon! két akácfa közé kötött füe- De nem ezépt nevetek' Nem ,L csak ezért nevetek. Nem ke­gony előtt ott ült a fel falu. ^ játékban, de a francia vásári komédia két darabját — a szókimondó megjelenítéssel és mának szó­ló üzenetével — élvezem. De tartsunk sort. Este ki­lenc órakor állít meg Méri Sándor kisiparos Kozárd fő­utcáján : — Láttad az előadást? _ 777 — Nem tudod, miből ma­radtál ki. Egyetemisták jöt­tek, dobbal és furulyával csa­logatták a közönséget. A Szil- vási Mari néni házánál, a Ha van egy kis MN. gyere ki Pogányvárra. Ott vertek -1 y et a sátrakat, sort kerítünk egy kis beszélgetésre. Érkezésünkkor éppen tűz lobban, a gyorsan hízó lán­gok szolgálnak némi megle­petéssel. A sötétben csak hal­a Aztán vége a komédiának, a komédiázásnak. Tóth Ág­l««m a sokadalom zaját SnSTÄÄy csaknem becsületszót követel, a sokszor sürgetett ígéretre: „Visszajövünk!” Az alsótoldi óvodákért fü­vében a színházasdit játszó diákok között itt ül a hivatá­sos színész is, magammal ci­peltem Inke László Jászai- díjas, érdemes és kiváló mű­vészt. Szándékosan sorolom most a címeket, a végletek érzékeltetésére. Inke hossza­san és élvezetesen mesél, már-már színháztörténeti elő­adást tart, felemlegetve az egykori vándorszínészetet. „Szép és kedves dolog a vál­lalkozásotok. Tiszteletre mél­tó, ahogy felelevenítitek a színjátszás ősi elemeit”. A bú­csúzás előtt a jeles művész engem is meglep: — Gyerekek, az előadáso­tokra én nem váltottam meg a „belépőjegyet”, szeretném a mulasztást pótolni. Pénzt vesz elő. Zavar és zavarodottság, „mit is kellene most csinálni” hangos és egy­hangú tiltakozás. — Csak semmi ellenvetés. Jól kereső ember vagyok, az apátok lehetnék. Meg aztán... félig-meddig nógrádi vagyok, a magam módján szeretném támogatni ezt a vállalkozást. Habozás nélkül írom le a jelenetet. Annyira egyszerű, annyira természetesnek tűnő, S főleg őszinte. most látom, hogy itt van a hegytetőn a faluból vagy két­debrecenl agrártudományi há ro m tu ca t f i atal. Fenn - Ä C™1 irodalmi szín­hangon köszönik az ingyenes padának kilenc tagját lát­műsort, amelyet még nem tam es hallottam A foyton láttam, nem ismerek. cserélődő^ tagokkal dolgozo Kettőn rúdra fognak egy egyutt“ 3ovore tlesz husz- apró kondért, báránypacal esztendős, a mostani műsor­melegszik benne. Kész a kö- pedl,g K?ml6sl fetván az rét Nélküli étel, az egyete- értelml szerzője. misták kínálnák körbe, egy hang pedig ezt mondja a sö­tétből : — Ugyan..'; nem azért ad­tuk, hogy mi együk meg. A mai kor vándorszínját­szói kenyeret szelnek, bele­mártják a gőzölgő ételbe, kör­— Az aprófalvakród, az ot­tani lehetőségekről hallot­tunk egy előadását. Az jutott eszembe, mi lenne, ha... Ha batyuval elindulnánk. Nem nagy célokkal, csak az igény­felkeltés szándékával... Egyikőjük, Szíjgyártó Judit bead ák a helybeli fiúknak salgótarjáni. így került szó- és lányoknak, * aztán maguk is ba Nógrád megye, a Cserhát, esznek: Most értem csak meg: afan . elindultak hivatalos a konzervpacal afféle aján- utón, „menlevelet” szereznie dék. Tiszteletdíj helyett. Be- fagarashoz. lépődíj gyanánt. Mint a da- ~ Salat. ko'tsegr<! tervez‘ rJL vasv a, innen tók az egészet, a megyei mű­sör’ velődési közP°nt jóvoltábfil _ Azt mondjátok; hogy ko- aztán megkapjuk az útikölt­rán indultok tovább? — Bemegyünk a pásztói strandra. Régen úton va­gyunk, fürödni kellene. — A rekeszt a sörösüve­gekkel tegyétek le a kocsma­ajtóba. Nincs rá betét. séget.;; — ;:; Meg harmincegy fo­rint napidíjat. Ez igazán nagy segítség a diákzsebünknek. O Nem tudom mi okból, de © kezdetben váltig azt hittem, hogy bölcsészekkel hozott ösz- sze a véletlen, aztán leendő Pattog a gallyfa • a tűzön, a agrármérnökökkel ülünk a barátságos lángok hizlalása- fűben. Motoszkál bennem a ról szorgalmasan gondosko- kérdés: miért éppen az aroa- dik Csonka Csaba, a boltos *ör színjátszás? Miért nem fia. Hallom, a tűz túloldalán bélyeggyűjtés? Vagy csillagá- éppen azt tudakolja egy fa- szati szakkör? lumbéli gyerek: _ — Az irodalom szeretete a — Mennyi ösztöndíjat kap- magyarázat, mindenekelőtt tok? Mire elég? — így Gulyás László. — Az­Ket vendéglány összedugja űín a baráti kör, a jó társa- a fejét és azon susmutol: mi- sag célunk pedig az igény- lyen ízes, megragadó nyelv a felkeltésen kívül nem sakkal palóc. Az egyik egyetemista főbb,, mint kellemes estéket fiú zavart mosollyal _ elem- eltölteni a helybeliekkel. Re- lámpát kér és hazaikísér egy mek dolog tudni, hogy jól falumbéli lányt. Közben az érezték magukat az emberek, „Nem színészeknek készü lünk.” Valóban, még egy-két röpke esztendő, s ezek az ifjú em­berek krumplit fognak ter­meszteni, búzát vetnek és aratnak. Egyszer pedig talán valamelyik istenháta mögöt­ti faluban jókedélyű ifjak raj- csúrozására figyelnek majd fel. Egyetemisták dobszavára, akik ily módon is ismerked­nek a faluval, leendő élette­rükkel: ölükbe vonják a gye­reküket, hogy leüljenek velük a fűbe, megnézni a diákokat, akik plakátok és minden elő zetes hírverés nélkül érkez­tek. Aprócska hétköznapi cé­lokkal: újat mutatni, igényt kelteni, jóra hangolni. Közös­séget teremteni. Erre a majdani találkozás ra semmi garancia nincsen. De az vitathatatlan tény, hogy itt ül kilenc egyetemista, aki az idő múlásával téeszelnök, ágazatvezető, miegymás lesz, Gyanítom, hogy színjátszó­kört, irodalmi színpadot szervezni és vezetni nemigen fognak majd leendő munka­helyükön, lesz éppen elég dolguk a krumplival meg a búzával is. De talán — beol tott és „megfertőzött” embe­rek lévén — legalább megtű­rik, mi több, támogatják majd az effélével foglalatoskodó vállalkozókat. Egynémely mai tapaszta­lat pedig arra int, hogy ez nem is kevés. Kelemen Gábor ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNÉK LENNI 40. — Engem nem fenyeget —' mondta Rumata. — önt fe­nyegeti. Don Reba kis ideig töpren­gett. — Jól van. Nyilván mégis küldeni egy halottnak? De itt — Ne tegyen bolonddá — az ön aranya! mondta Rumata. — Hol van az Kinyitott egy dobozkát, igazi Budah? amely az asztalon levő iratok — Ah, dón Rumata — fe- alá volt temetve, és elővett lelte fejcsóválva dón Reba. — belőle egy maréknyi arany- Mit akar Budahtól? Talán pénzt, amelyet Hatodik Pitz rokona? képmása díszített. — Idehallgasson, Reba! —' Pusztán ez az arany ele- mondta Rumata bőszen. — Én. nekem kell elkezdenem. Néz- gendő volna ahhoz, hogymág- nem tréfálok! Ha valami tör­zük meg hát, mivel tűnt ki Esztori dón Rumata ötévi túl- világi élete során az Arkanari Királyságban. Azután pedig megmagyarázza nekem min­dennek az értelmét Rendben van? — Nem szeretnék elhamar­kodott ígéreteket tenni — fe­lelte Rumata —, de érdeklő­déssel végighallgatom. Don Reba egy ideig az író­asztal fiókjában túrkált, majd előhúzott egy vastag papírla­pot, és átfutotta. — Vegye tudomásul — kezd­Iván égessék el önt! — jajdult ténik Budahhal, akkor maga fel. — Ez ördögi arany! Em- megdöglik, mint a kutya. El- berkéz nem képes ilyen tisz- tiprom. taságú fémet készíteni! — Nem lesz ideje hozzá —■ Rumatába fúrta a tekinte- mor>dta gyorsan dón Reba. tét. Hát igen, gondolta nagy- Maga ostoba, Reba. Ta­lelkűen Rumata, derék le­gény! Talán ő az első, aki észrevette. Ezt tekintetbe kell venni... Reba hangjából rész­vét csendült?: — És egyébként is ön na­gyon elővigyázatlanul visel­kedik, dón Rumata. Állandó­pasztalt intrikus, mégsem ért semmit. Soha életében nem fogott még ilyen veszélyes já­tékba, mint most. Don Reba összehúzta magát az asztal mellett. Rumata érez­te, hogy ő maga sem állt még soha ilyen közel a halálhoz. Rumata megfeszítette izmait; ugrásra készült. Semmilyen orrunk elől elhalászta és a királyság határain túlra jut­tatta a legfontosabb, legmeg- rögzöttebb bűnözőket. Vegye tudomásul — folytatta dqn Re­hinni, hogy ez a tudás azzal a feltétellel adatott önnek, hogy nem szabad ölnie. an izgultam ön miatt... ön te nyájas mosollyal —, hogy párbajhős, kötekedő! Százhu- — sem lándzsa, sem én. Arkanar koronavédelmi szonhat párbaj öt ev alatt! Es nyíivessző — nem öl azonnal.' minisztere, bizonyos lépése- egyetlen halott sincs ön két- Ez a g0ncjolat lerítt dón Reba' két tettem az úgynevezett a Birodalom leg- ábrázatáiról. Az aranyeres könyvtudók, egyéb haszonta- különb kardforgatója, kétség- öregember élni akart lan és az államra nézve kár- telenül eladta a lelkét az ör- _ ugyan már igazán - tékony egyének ellen. Ezek az dögnek, mivel csak a pokolban moncita nyafogva. — Elüldö- akciók különös ellenállásba lehet megtanulni ezeket a géitünk beszélgettünk... De hi- ütköztek. Egy ismeretlen, de valószínűtlen, meseszeru fo- szen él az ön Bufjahja. él és rendkívül energikus valaki az gasokat. Hajlandó vagyok azt egészséges. Még gyógyítani is fog engem. — Hol van Budah? — A Vidám Toronyban; Sivítás szakította félbe. Re- _ ide hallgasson, Reba — ba rosszallóan nézett a lila felelte Rumata —, ne bosz- ba —, hogy a keresett Arata ajtófüggönyre, amely mögött szántson. És hagyja abba a főkolompos jelenleg a fellá- verekedtek. Tompa ütések hal- színlelést. Hiszen fél tőlem.1 zadt jobbágyok élén az anya- látszották, rekedt hangok, szít- És helyesen teszi. Budah az ország keleti tartományaiban kok, kiáltások. Azután a füg- enyém érti? Az enyém! garázdálkodik, ontja a neme- göny reccsenve elszakadt és Reba ijesztő volt. Arca el- sek vérét, és nem szenved hi- lehullott. A dolgozószobába kékült, ajka görcsösen ránga- ányt sem pénzben, sem fegy- berontott és négykézlábra ro- tózott. vérben. gyott egy véres állú, kopasz — Kölyök! — sziszegte. — — Elhiszem — mondta Ru- ember. A függöny mögül ha- Én senkitől sem félek! Elta- mata. — Mindjárt láttam, talmas mancsok nyúltak ki, poshatlak, akár a piócát, hogy nagyon elszánt ember. megragadták az embert a Iá- Hirtelen megfordult, és le*’ bánál és visszahúzták. Ruma­ta ráismert Budahra. Vadul kiabált: — Tehát beismeri? — kér­dezte azonnal dón Reba. — Mit — csodálkozott Ru­mata. tépte a háta mögött lógó go­belint. Széles ablak bukkant elő. — Oda nézz! Rumata az ablakhoz ment, amely a palota előtti térre gyorsan nézett- Mar hajnalodott. Tűz­. , — Becsaptak!... Becsaptak!..! Egy ideig farkasszemet néz- Hiszen méreg volt! Miért?... tplz­- Folytatom - mondta , Elhurcolták a sötétbe. Egy a un,^ v««« fekete ruhás alak gyorsan . , ,------ ---­dón Reba. — A lelkek meg- - t é helvérp akasztatta veszek íüstjei kúsztak a szür­rontóinak megmentésére ön, Ielkapta ef * 7efn. a j?tta ke ég felé A téren hullák ’ a függönyt. A beálló csendben f“ ° en, nuaaK! nur) aranvat knTtritt Hvipm hp undorító hangok hallatszottak hevertek. A középén pedig púd aranyat költött. Nem be- fügeönv raösül Rumata szabalyos négyszög feketellett. szz,ek az,,! WV Valószínül P*/.* ^k­„ . zatban allo lovasok voltak: j i Van ^udab • kér- hosszú, fekete köpenyt visel- dezte elesen. tek, barátsüvegük eltakarta — Mint látja, valami sze- a szemüket, bal kezükben rületén tartózkodik, egyetlen rencsétlenség történt vele. fekete pajzsot, jobbjukban rézgarast sem kapott esztori — válaszolt dón Reba, de hosszú lándzsát tartottak, birtokairól. De minek pénzt szemlátomást zavarban volt. (Folytatjuk.) szélek arról, hogy eközben örökre beszennyezte magát a gonosszal való érintkezéssel. Arról sem beszélek, hogy ami­óta az Arkanari Királyság te­Bányesi tervezők asztalain Sorház, kengurudaru, Liász Sorházat, zuhanyozót, víz- Saját vállalati igényt elé- ható arányában — bővítik a rendszert, sőt kengurudarut gítenek ki sorházak tervezé- zuhanyzót, ezt is az iroda em- is tervez ezekben a hetekben sével. A nagybátonyi kertvá- béréi tervezik meg. A nagy- a Nógrádi Szénbányák terve- rosba három, egyenként négy- bátonyi szénosztályozóhoz pe- zőirodája. A fél száz fős mű- lakásos sorházat „álmodnak” dig új vagonvontatóhoz és új szaki gárda a harmadik ne- papírra. A tarjáni Károly-ak- gyedév folyamán mintegy há- nán pedig tizenkét lakás épül rom és fél millió forint érté- majd az iroda most készülő két teremt a rajzasztalok mel- kiviteli tervei szerint. Kányá­iért. son — létszámgyarapodás vár­jut eszembe, hivatalosan is lehetne szervezni ehhez ha­sonló egyetemi—falusi ismer­kedést. Meghívókkal, program­mal, elnökléssel és . elnök­séggel. Csak azt nem tudom, hogy értékelték ténykedésün­ket. Tóth József szól közbe: — A nyár szerteszórt ben­nünket, a szereposztást is úgy küldtük szét. Ha valahová hogy elmenne-e valaki. Most megérkezünk, letanyázunk, meg lassan éjfél és _ egyre próbálunk a hegyoldalban, jobban hatalmába kent a lel- ^ kárpótlás? Kozárdon mond- kesedés. Nem tudom, mi volt ja az akkor megismert Ka- a műsor, de az egészben van bács Qrbán: „Jó dolog, hogy ennyi embert összehoztatok a faluban.’’ valami felemelő. Megérkezik kilenc hátizsákos ifjú a fa­luba, sátrat vernek, a szó szo­ros értelmében síppal-dobbal A publikumot toboroznak, a műsor után pedig hozzájuk verődik néhány tucat fiatal. Tervek? Megismerni és megismertetni. — Jó lenne jövőre megint egy ilyen túra. Valamit majd O csak kitalálunk. A mostani bevezető bábjáték is... Lát­tuk, hogy mennyi a gyerek, 1 ’„Utánatok megyek!” — így nekik is kell adni valamit, a búcsúzás és komolyan is Volt hat darab bábunk, erre gondolom. Két nap múltán írtuk a játékot, néhány társammal mi va- Jövőre, ugyanitt? Éjfél kö- gyunk az első vendégek az rül, a tábortűz mellef; kitar- alsótoldi óvodakertben, s az tó hálás kozárdi publikum NÓGRÁD — 1983. szeptember 3., szombat Műsort sugárzó tornyok Hazánkban 1925. december lyen javítani a vételi lehető­elsején indult meg a rendsze- ségeket. 1984-től egész Európá- res rádióműsor-szórás. Csak- ban egységes URH-rendszert nem hat évtizedes története alakítanak ki. Nálunk vár­gazdag volt nevezetes esemé­nyekben. A legutóbbi ilyen esemény a sztereo műsorszó­hatóan a század utolsó évti­zedében térnek át a CCIR- sávokra; a Kossuth-műsor rás megindítása volt az URH sztereo sugárzása is akkortól Petőfi-műsorban. Ez idő sze- várható. rint szerte az országban 31 URII-adó működik, s közü­A televízióműsor-szórás is sokat fejlődött az utóbbi évek­lük 22 mellé tartalékadót is ben, de még további bővítés telepítettek. Persze komoly gondot fordítanak a rövid- és középhullámú adóhálózat fej­lesztésére is. Már most mű­ködik fele-teljesítménnyel — a Petőfi-műsort sugározván — a laki-hegyi volt Kossuth- adó. A rekonstrukció még az idén befejeződik, s akkor 300 kilowattos teljesítménnyel su­gározza majd középhullámon a Petőfi-adó műsorát. Ugyan­akkor Marcaliban egy 500 ki­lowattos adóállomást építe­nek, mely várhatóan 1980-ban szükséges, különösen a 2. mű­sor továbbításában. Mint is­meretes, a mostani tervidő­szakban lépett be a kékesi, valamint a csávolyi adóállo­más. Szintén a 2. műsort su­gározza majd a közeljövőben üzembe lépő győri adó is. Komódiban 1985-ig ugyancsak elkészül az új adóállomás, vi­szont a Nagykanizsára terve­zettet csak a következő terv­időszakban tudják megvalósí­tani. Képünkön a hazai gerinc­kezd dolgozni. Több kisebb hálózat egyik fontos tagját, a ját láthatjuk. A kép jól ér­zékelteti, milyen komoly és költségei feladatnak számit teljesítményű adóberendezés kab-hegyi adótornyot, annak egy-egy új adótorony létesi- építésével akarják több he- 235 méteres sugárzó antenná- tése. tolópadhoz állítanak össze do­kumentumokat. Vállalaton kívülre is terjed „hatókörük”. Nádújfalu és Homokterenye vízellátásához rajzolnak előtervet. Korábbi munkaszínterükre térnek visz- sza egy mátranováki feladat­tal. Az ottani Ganz-üzem — melynek épületeit az iroda dokumentációi alapján húzták föl annak idején — most az ! energiafogyasztás ésszerűsíté­sére határozta el magát. Az olajfelhasználásról térnek át — ahol lehet — gázra, illet­ve szénre. A váltáshoz a bá­nyai tervezőiroda készít ta­nulmánytervet. Megyénkén túli partnerok­nak is igényes feladatokat látnak el a Nógrádi Szénbá­nyák tervezői. A Magyar Ha­jó- és Darugyárral megálla­podásunk van érvényben ra­kodódaruk együttes fejleszté­sére. Pillanatnyilag úgyne­vezett kengurudaruk gépé­szeti terveit rajzolják. E be- hemót termékek — korábbi együttes produkciókhoz ha­sonlóan — várhatólag fontos exporttermékei lesznek a gyár­tónak. Lényeges tennivalót vállaltak a pécsi Liász-prog- ram megvalósításában is az irodaiak: a szénelőkészítő mű­höz üzemépületeket terveznek. Emellett az ország különböző pontjaira vagonvontató-adap- tációkat rajzolnak a bányai műszaki ak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom