Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-27 / 228. szám

’ Csak folyamatosan, tervszerűen Megkezdődtek a nagy őszi szállítások Az év utolsó negyede immár mennyiség-kiesés is. Hiszen, hagyományosan a „nagy fu- csupán egyetlen példaként, ta- varozások kora”. A mezőgaz- valy a mezőgazdasági üzemek daságban hatalmas erők vég- negyvenkétezer tonna cukorré- zik a betakarítást, s régi rossz pat adtak át a íeldolgozóipar- szokás szerint az ipari üze- nak, idén ötvenháromezer ton- mekben is megkezdődött az nára szerződtek, bízva az előző év végi hajráhangulat. De- sikerekben, ám az eddigi cember végéig a MÁV-nak, a becslések szerint a várható Volánnak és a MAHART- mennyiség marad a múlt évi nak még csaknem százmillió szinten. tonna árut kell elszállítania. — így hát a „pluszfeladat” A megtermelt javak biztonr elmarad? Ságba helyezése, a külpiacok- — Igen. De ez nem jelenti ra és a hazai fogyasztókhoz azt, hogy csupa derűvel gon- történő eljuttatása ebben az dőljünk az elkövetkezendő időszakban megfeszített mun- hetekre, hiszen a teendők igen kát igényel. E teendő fontos- sokrétűek. A megtermelt ja- ságát .érzékeltette minapi be- vak szállításánál most is el- szédében Havasi Ferenc, az sőbbséget élveznek azok a MSZMP KB titkára, aki hang- nagy, exportra termelő válla­súlyozta: „A közlekedési vál- latok — miként a Salgótarjá- lalatoknál minden körűimé- ni Kohászati Üzemek, a sal- nyek között kapjanak zöld jel- gótarjáni üveggyárak, a ba- zést az egyensúlyi helyzet ja- lassagyarmati kábelgyár és a vitását és az életszínvonal- fémipari vállalat, a sálgótárjá- politikai célok elérését szolgá- ni tűzhelygyár, vagy a Romhá­ló szállítmányok.” nyi Építési Kerámiagyár —, A nagy őszi fuvarozások amelyek segítenek a népgaz- megyénkben is — hasonlókép- daság egyensúlyi helyzetének pen az ország más tájegysé- javításában. Az őszi fuvarozá- geihez —, az aszály okozta • soknál ezt követik — rangso- korábbi érés miatt a szoká- rolva — a többi gazdálkodó sósnál mintegy két héttel egységek, nem feledkezve meg előbb, a cukorrépa felszedé- a lakossági igények kielégíté­sével, megkezdődtek. Az év séről sem. Hiszen ez utóbbi is még hátralevő részében a Vo- nagyon fontos feladat, lánnak csaknem 1,6 millió, a — Tavaly a közúti fuvaro- MÁV-nak pedig a becslések zásban, főként a cukorrépa- szerint mintegy 7—800 ezer szállításban a honvédség se- tonna árut kell továbbítani, gítségét kellett kérni. Gya- Képesek-e ezzel a szállítási korta volt országos beszédtéma vállalatok megbirkózni? — az akadozó vagonellátás. Sok kérdeztük Fráter Istvánt, a kritika érte, jogosan, a ki­megyei tanács közlekedési használatlanul álldogáló kö- osztályának vezetőjét. zületi gépjárművek üzemelte­— Hosszú esztendők tapasz- lóit. Mi a helyzet jelenleg ? talata alapján elmondhatjuk, — Vegyük először a közúti hogy eddig Nógrád megyé- helyzetet! A Volán 2. számú ben, ha esetenként kisebb-na- Vállalat eddig valamennyi gyobb zökkenők adódtak is, igényt kielégített, sőt arra is mind a MÁV, mind pedig a futja erejéből, hogy a nyírsé- Volán sikerrel tett eleget a gi almaszedéshez jelentős szá- reá háruló kötelezettségeknek, mú gépkocsit vezényeljen ki. Természetesen, ez megteszi- Feladatait mindenképpen tel­teti munka eredménye, amely jesíteni fogja, külső segítség- nagy helytállást követelt min- re nincs hát szükség. Az utób- dig a közlekedés dolgozóitól, bi időben örvendetes a közü- Eddig sikerrel vettük az aka- leti járművek jobb kihaszná- dályokat, s a jelenlegi kilátá- lása, főleg a termelő üzemek- sok szerint nem lesz ez más- ben és a mezőgazdaságban, ként idén sem. Biztos, hogy a Mindez természetesen nem fuvarozók mindent megtesz- azt jelenti, hogy már nincse­nek azért, hogy az előttük nek „rejtett tartalékok,” hi- levő feladatokat teljesítsék, szén egyáltalán nem megoldott Sajnos, ehhez jelentős- mér- még a mai napig sem a vissz- tékben hozzájárul a kedvezőt- fuvarok megszervezése. Sok az len időjárás okozta termék- üresfutás, a haszontalan ál­Sör Csepelről Sörpalackozással bővül a laokoz. Az üzemet a terme- csepeli Duna Kertészeti Tér- lőszövetkezet volt tulipán- melőszövetkezet tevékenysé- hagyma-csarnokából alakítják gi köre. A Kőbányai Sörgyár­ral megkötött szerződés sze­rint a tsz bérmunkában na­ponta 150 000 liter sört pa­ki, ahol az áprilisi próbaüze­mig elkészítik a gépek alap­ját, bevezetik a vizet, csa­tornáznak. lás, ami az energiapocsékolá- son kívül még kapacitáski­esést is előidéz. Az export- szállítmányok fő továbbítója viszont a Magyar Államvasu­tak. A sokat emlegetett vasúti- kocsi-ellátás ebben az évben eddig jónak minősíthető. A MÁV miskolci,- illetőleg buda­pesti igazgatóságának közlése szerint, feltételezve az ütemes termelést és termékkibocsá­tást, zökkenők nélkül minden árut el tudnak szállítani. Per­sze, tudva azt, hogy decem­berben minden gyár szabadul­ni akar fölös készletétől, áru­itól, a gondok majd akkor „csúcsosodnak ki”. Ez termé­szetesen az eddigieknél is fe­szítettebb tempót kíván min­denkitől. Egyébként az immá­ron periodikusan jelentkező utolsó havi szállítástorlódások elkerülésére a fuvarozók és fuvaroztatók koordinációs ér­tekezletén, a megyei szállítá­si bizottság is felhívta a fi­gyelmet. — Ezen kívül, hiszen ez túl általános, milyen teendőket határoztak meg azért, hogy zavartalanabb legyen az áruk fogadása és továbbítása? — Mindenképp szeretnénk elérni, hogy szorosabbá válja­nak a partneri kapcsolatok. Ez nagyban hozzájárulna a szállítások ütemességéhez. Kértük, lényegesen csökkent­sék az adminisztrációt, mert gyakorta előfordul, hogy egy fuvarokmány kitöltése, alá­íratása, bélyegeztetése több időt vesz igénybe, mint az áru ki- és berakása. Tűrhetet­len állapot! Az esetenkénti vagonhiányon sokat segíthet­ne a már szinte unos-untala- nig ismételgetett hét végi ra­kodások feltételeinek megte­remtése. Igaz, erre már van­nak jó példák a megyében, de még mindig országos gond­ként könyvelhető el. És ta­podtat sem jutottunk még előbbre a szállítási kisvállal­kozásokban rejlő lehetőségek kiaknázásában. Pedig ez is je­lentős segítség lenne. Ha mind­ezek valóra válása mellett az eddigieknél még jobban fi­gyelemmel kísérjük a fuvar­piacot, a szállítással kapcsola­tos új formákat keresünk és jobban megtanulunk szervez­ni, nem lesz többé gond még decemberben sem. Az év végi szállítások prob­lematikája nem újkeletű. Amióta ezzel foglalkozunk, megoldottuk az atomenergia békés célokra történő felhasz­nálását, űrrepülőgépek közle­kednek, s ezernyi technikai csodát hozott létre az embe­riség. Vajon ez a téma miért topog még nálunk egyhely­ben. ..? Karácsony György B központi fejlesztési programokról Az utóbbi időben megélén­kültek a viták a központi fej­lesztési programokról, vagy —, ahogy az ipari körökben rövidítik — a KFP-kről. Amint ismert, ma öt KFP-nk van érvényben, nagyobb részüket 1971—81. között fogadta el és erősítette meg a kormány, közülük többet azt követően, hogy a párt Központi Bizott­sága 1978-ban határozatot ho­zott iparunk termelési, illet­ve termékszerkezetének kor­szerűsítéséről. Ennek szelle­mében döntöttek olyképpen, hogy Magyarországon min­denekelőtt a petrolkémiai ipar­ágat (a kőolaj, és földgáz ve­gyi feldolgozása. műanyag­előállítás és -feldolgozás), az alumíniumipart, a gyógyszer-, a növényvédőszer- és interme­dier-gyártást (az intermedie­rek alatt a gyógyszer, illetve növényvédő szer készítéséhez szükséges közbenső terméke­ket értik), az elektronikai al­katrész- és részegységgyártást, valamint a számítástechnikát kell kiemelten fejleszteni. Az utóbbi, vagyis a számítástech­nikai KFP sajátossága, hogy ennél elsősorban nem a kom­puterek hazai előállítása a cél (bár ez is fontos), hanem min­denekelőtt az, hogy — a világ élvonalával lépést tartva — az elektronikus számítógépek al­kalmazása nálunk is széles körben elterjedjen. Az öt KFF-ről folyó vita két téma köré összpontosul: Bjeváltották-e idáig a hozzá­juk fűzött reményeket, végté­re is igen sok pénzt költött rájuk az ország, továbbá, hogy a hetedik ötéves tervre gon­dolva nem túl kockázatos-e ennyire favorizálni néhány ki­emelt iparágat? Ami az első kérdést illeti, az értékelések meglehetősen egyértelműek. Ha nem is lát­hattuk kielégítően, hogy mi minden történik a világgazda­ságban és világpiacon 1978 után, ha nem is tudhattuk, hogy milyen mély, tartós, egy­ben sajátságos lesz a tőkés gaz­dasági válság, mai szemmel nézve is jól döntöttünk, ami­kor a felsorolt öt iparág ki­emelt fejlesztését határoztuk el. Ez még akkor is igaz, ha időközben olyan helyzet állt elő — az alumíniumipari ter­mékek nyomott ára ' külföl­dön, a pvc-por gazdaságos ér­tékesítésének korlátái még 1982-ben stb. — hogy nem volt ésszerű időarányosan is telje­síteni minden KFP-nk vala­mennyi részcélkitűzését. Az ésszerűség, a gazdaságosság amellett szólt, hogy időnként és helyenként lassítani kell az eredeti előirányzatokhoz ké­pest egyes programok végre­hajtását. Ennek ellenére is a KFP-k- nek köszönhető, hogy új bau­xitbányákat adtunk át, olyan korszerű üzemeink vannak, mint például a székesfehér­vári könnyűfémmű henger­műve, a leninvárosi TVK po­lipropilén-üzeme, a kazincbar­cikai BVK pvc-gyára, s a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat több új részlege. Az elektronikai KFP szülötte a még fiatal, ma is szerveződő, de nagy jövő előtt álló mik­roelektronikai vállalat is. Mélyebbre tekintve nemcsak egyszerűen új gyárak, üze­mek sokaságáról van szó, ha­nem arról, hogy öt emlí­tett iparág ma lényegesen nagyobb fnértékben vesz részt a nemzeti jövedelem terme­lésében, az exportban, mint korábban. bizonyítva, hogy a termelési szerkezet oly so­kat emlegetett korszerűsítése makroszinten is megvalósul. Az átlagember élete ma már elképzelhetetlen volna a KFP-k léte, eredményei nél­kül. A gyógyszer-, növényvé­dő szer és intermedier KFP- nek például kiemelkedő szere­pe van abban, hogy oly sok kitűnő, magyar .gyógyszerhez tudunk hozzájutni a patikák­ban (egy főre számítva a vi­lág egyik legnagyobb gyógy­Saját fejjel gondolkozó műszerészek a Bányavallalatnal — Sokszor nem is tudnak róla, hogy egy-egy problémát, amihez joggal kérhetnénk se­gítséget, pénzt, mi magunk megoldunk — így Sándor Csaba. — Nyugodtan bead­hatnánk újításnak is a tippe­ket, de nem bíbelődünk ve­le, mert egy dologtól tényleg viszolygunk: az adminisztrá­lástól. Inkább a következő öt­letünkkel foglalkozunk, mint hogy egy réginek utánajár­junk. .. Pedig volna keresni­valónk, mert ha az ember egyik-másik benyújtott újítás szövegét elolvassa: mosolyra, fakad.. í Profi produkciók Juniornak hívják, s nevé­hez híven ifjúsági brigád a Nógrádi Szénbányák nagybá- tonyi gépüzemének műszerész­műhelyében dolgozó kollektí­va. Van egy másik nevük is: EKMM. Az elektromos készü­lék- és műszerjavító műhely elnevezés kezdőbetűi úgy hat­nak, mint egy nagyvállalat emblémája. Ezt a mozaikszót nyomtatják rá saját gyárt­mányú — barkácsolása i— műszereikre, amelyek egyéb­ként olyan precíz és tetsze­tős kivitelűek, hogy minden szempontból profi ipari pro­dukcióként festenek. Nem vé­letlen. hiszen szakmájuk vér­beli képviselői mind a kilen­cen: a nyolc műszerész és az egy fölső fokú végzettségű művezető. — Akkumulátort és akku­töltőt fejlesztettünk ki a me- tánrnérőkhöz — számol be legutóbbi „nagy húzásukról” Gáspár István a brigád tag­ja. — Ezzel egy importált akkut helyettesítünk. A mi akkumulátorunk jóval ol­csóbb, s kétszer annyi ideig működteti a műszert, mint külföldről behozott elődje. Nem beszélve arról, hegy az az akku gyakran szétrobbant, és tönkretette a több ezer forintos készüléket. Már az oroszlányi vállalatnál is a mi akkumulátorainkat használ­ják. ,. Jók; de szépek fel Az 1980 novemberében ala­kult brigád maga rendezte be az akkor, létrehozott mű­szerészműhelyt, jónak mond­ják fölszereltségüket, de sok műszert maguk voltak kény­telenek elkészíteni, pénz hí­ján. Önállóságukra jellemző, hogy némelyik műszerhez az egyik brigádtag hozott nyom­tatott áramkört külföldről. Egyéb alkatrészek beszerzése­kor nem rettennek vissza attól, hogy otthonról,' saját készletükből hozzanak, elke­rülendő a hosszas, nehézkes anyagbeszerzést (amelyet egyébként szintén elősegíte­nek azzal, hogy a beszerzőt tájékoztatják: melyik alkat­rész éppen hol kapható.) — Ha kidobott alkatrészek hevernek a földön, más ész­re sem veszi, elmegy mellet­tük — meditál Sándor Csaba. — Mi viszont fölvesszük, be­hozzuk. és itt „csodálkozunk”, milyen értékek mentek volna veszendőbe... — Nemrég egy rakás fej­lámpatöltőt láttunk félredob­va — jut eszébe Bozsó Lász­lónak. 39 évével a csapat, „ve­teránjának”. — Kát-három ezer csavart nyertünk ki be­lőlük; olyan csavart, ami a raktáron hiánycikk!... Sajnos,' nem ritkán tapasztaljuk, hogy készletcsökkentés céljából kiselejteznek olyan dolgokat, amik értékesek; mert nem értenek hozzá.. A felelősségérzet a szó iga­zi értelmében nélkülözhetet­len a fiatal brigád munkájá­ban: bányai mérőműszereket javítanak, karbantartanak. E készülékek hibája emberéle­tekbe kerülhetne. Náluk a munkád mellé add a neved! jelszó nemcsak dicsőséget hozhat, hanem felelősségre vo­nást is. Ez azonban nem bé­nítja, nem riasztja őket: a szakértelem megadja a kel­lő önbizalmat. — Arra is vigyázunk, hogy si forrasztások ne csak jók, hanem szépek is legyenek — így Sándor Csaba. — Es né­ha azt kell látnunk, hogy a 25 ezer forintos Auer-készü- lékek darabokban érkeznek vissza hozzánk... persze az már név nélkül.. ; A felelősségviselés rangot is ad: noha az anyagi elisme­réstől nincsenek — ki len­ne? — „elkápráztatva”, ta­pasztalják. hogy előtérben vannak. Kollektívájuk ran­gos — „másképp most nem velünk csinálná ezt a cik­ket, mondják —, senki nem távozott még közülük, s új műszerészt csak az ő meg­kérdezésük után helyeznek a müheiybe.., — ... kivéve egy esetet —s idézik föl —. amikor egy fut­ballistát helyeztek közénk. 18 évesen neki volt kimagasló­an a legnagyobb fizetése, ei is keseredtünk egy páran... Most katona a fiú. aki kü­lönben rendes gyerek. szertermelője és -exportőre vagyunk), hogy maholnap .se szeri, se száma a hazai nö­vényvédő szereknek. A petrol­kémiai KFP-t dicséri, hogy az egy főre eső műanyagfo­gyasztásunk elérte a 35 kilót (1960-ban csak a töredékénél tartottunk), hogy kitűnő mi­nőségű hazai műanyagokat használhatunk fel csomagolás­ra, beleértve például a mű­anyagból készült üdítőital- palackokat is. Ugyanennek a- KFP-nek köszönhető a pvc- csövek széles választéka. a műanyagfóliás kertészet és így tovább. Az alumíniumipa­ri KFP eredményeit is érzé­keljük, amikor a közkedvelt Ikarus-autóbuszainkon uta­zunk. Ami pedig a számítás- technikát illeti, az idei tava­szi BNV minden látogató szá- ,mára meggyőzően bizonyítot­ta. hogy —, ha a világ élvo­nalához mérten elkésetten /s, de — nálunk is tért hódíta­nak, gyorsan terjednek a kü­lönböző nagyságú kompúterek. A cikkünk elején feltett második kérdésre térve (nem túl kockázatos-e ennyire fa­vorizálni néhány kiemelt ipar­ágat?), az elmúlt évek tapasz­talatai után óvatosabbak a kormányzati fórumok, a szak­emberek. Mert bár senki sem kételkedik a magyar ezüst jö­vőjében (külföldön sem két- lik, hogy ennek a könnyűfém­nek mindig piaca lesz), azért mégis hátrányosak a népgaz­daság számára az időnkénti, átmeneti nyomott árak. S minthogy az előrelátás lehető­ségei is korlátozottak (nem tudjuk elég megbízhatóan prognosztizálni, hogy mikép­pen alakul egyes termékeknél mondjuk öt év múlva a vi­lágpiaci kereslet), ezért Falu- végi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese is így nyilat­kozott: „A sokféle bizonyta­lansági hatás közepette mér­téktelenül nagy kockázatot je­lentene a túlzott erőforrás- összpontosítás”. Nem kérdője­lezte meg az áttörés típusú fejlesztéseket (ezek közé tar­tozik az öt KFP is), sőt, ki­emelte. hogy a jövőben is szükség lehet a húzó jellegű tevékenységek prioritására, de ha reálisan akarunk ter­vezni — már pedig csak úgy tervezhetünk —, akikor vi­szonylag szélesebb sávban kell megvizsgálni: mi a verseny- képes és mi lesz a jövőben az... Ilyen felismerések jegyé­ben készül a hetedik ötéves terv, köztük az iparfejlesztés stratégiája. Meggyőződésünk, hogy jó stratégia lesz, hiszen csaknem három és fél évtize­des tapasztalat birtokában ter­vezzük a jövőt . S ahhoz, hogy ma többet tudjunk, felkészül­tebbek legyünk, hozzásegített bennünket, az öt központi fej­lesztési program is. Magyar László Közös ellenség Büszkén vezetik az újság­írót a műhely egy szeparált részébe, ahol bonyolult mű­szerek, magyar és angol nyel­vű könyvek sorakoznak (a brigádvezető épp távol van, jellemző okból: angol nyelv­vizsgát tesz éppen!). Szem­mel látható, hogy a műhely szó nemcsak a helyiségre vonatkozik, hanem a szellemi közösséget is találóan jellem­zi: „A műszaki problémák megvitatása itt szinte véget se éri” — közük. Otthon fog­lalkoznak szakmájukkal: fo­lyóiratok, szakkönyvek forog­nak a kezükben mert —• mint vallják — a napi 8 óra munka önmagában nem gon­doskodik a lépéstartásról. Emellett barkácsolnak is: egyik tagjuk első díjat nyert a vállalati FMKT-pályázaton hangtornyával. — A közös cél. jó közös­ségfejlesztő elv. Van-e „közös ellenség?” — Van — Bólint Sándor Csaba. — A szakszerűtlenség, a felületesség, a gondatlan­ság. De ha ilyennel találko­zunk, akkor nem azt keres­sük, hogy személy szerint ki követte el. Hanem azon torjuk a fejünket, miképp előzhet­jük meg a jövőbeli bajt: mi­ként módosítsuk a készüléket, hogy kibírja a szakszerűtlen kezelést. Molnár Pál NÓGRAD - 1983. szeptember 27., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom