Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
ARKAGYU SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK OKTÓBER T: LENNII Madách-emléknap Nógrádban — És aztán? — kérdezte Anka. Paska elfordította tekintetét, lehajolt, és a lába mellett levő szamóca után nyúlt. Anka várt. — Aztán... — mórmolta. — Senki sem tudja, mi volt azután. A rádióadót otthon hagyta, és amikor á ház kigyulladt az őrjáratot végző léghajón rájöttek, hogy baj van, és nyomban Arkanarba Indultak. Mindenesetre altatógáz-patronokat szórtak a városra. .. — Paska elhallgatott, s egymás után dobálta szájába a szamócát. — És? — kérdezte halkan Anka. — A palotába jutottak... Ott meg is találták. — Hogyan? — Hát... aludt. És körös- körül mindenki.. feküdt. Egyesek aludtak, mások pedig... Don Rebát is megtalálták... Magukkal vitték őt, vagyis Antont, a Bázisra szállították. Tudod, Anka, ő semmit sem mesél. Anka falfehéren, szálegyenesen ült. és Paska feje fölött átnézett a kis ház előtti erdei l étre. — De mi lett a lánnyal? — kérdezte Anka. — Nem tudom — felelte ridegen Paska. — Ide hallgass, Pása — szólt Anka. — Talán nem is volt érdemes idejönnöm? — Ugyan, mit beszélsz! Azt hiszem, nagyon megörül neked. .. — Én pedig folyton ügy érzem. hogy ő valahol a bokrok között lapul, néz bennünket, és arra vár, hogy én elmenjek. Paska gúnyosan elmosolyodott — Azt már nem, Anton nem volna képes a bokrok között üldögélni. Nem tudja, hogy itt vagy. Horgászik, valahol, mint szokott. — És veled hogy fér meg? — Sehogy. Eltűr. De te más lapra tartozol... Hallgattak egy sort. — Anka — szólalt meg Paska. — Emlékszel az anizotrop útra? Anka összeráncolta a homlokát. — Milyenre? — Anizotróp. Ahol a ..Behajtani tilos!” tábla lógott. Emlékszel amikor mi hárpián?. .. — Emlékszem. Anton mondta. hogy anizotróp — .Anton akkor átment a tábla alatt, amikor pedig visszatért. elmondta, hogy állítólag egy felrobbantott hidat talált, meg egv fasiszta csontvázat géppuskához láncolva. — Nem emlékszem — mondta, Anka. — No és aztán? — Most gyakran eszembe jut ez az út — folytatta Paska. — Mintha valami ösz- szefüggés volna... Az üt anizotróp volt. akár a történetem. Visszafelé menni nem lehet. Ö pedig mégis elindult. És egy odaláncolt csontvázba botlott. — Nem értelek. Mi köze ehhez az odaláncolt csontváznak? — Nem tudom — ismerte be Paska. — Csak úgy rémlik. Anka így szólt: — Ne hagyd, högv sokat gondolkozzon. Állandóan beszélj vele valamiről. Valami ostobaságról. Hogy vitatkozzon. > Paska felsóhajtott — Ezt magam Is tudom. De mit törődik ő az én ostobaságaimmal? Hallgatja egy ideig, elmosolyodik, s elmegy. Én pedig ott ülök.. Eleinte észrevétlenül követtem, most azonban csak ülök és várok. Bezzeg, ha te... Anka hirtelen felállt. Paska hátratekintett, és szintén felállt. Anka lélegzetvisszafojtva nézte a tisztáson közeledő Antont. Magas volt és széles, arca világos, nem fogta meg a nap. Semmi sem változott rajta, mindig kissé komor volt. A lány elébe indult. — Anka — szólt nyájasan Anton. — Anka, drága pajtásom. .. Feléje nyújtotta hatalmas kezét. A lány félénken közeledett hozzá, de nyomban visszahőkölt. Anton ujjain piroslott valami... De nem vér volt, csupán a szamóca leve. Mint ismeretes, Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban tavaly rendezték meg az első országos rajzbi- ennálét, ami igen nagy érdeklődést váltott ki mind a művészek, mind pedig a közönség körében. A rendezők csaknem 800 műből válogatták ki gondos zsűrizéssel a bemutatott anyagot. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a Művelődési Minisztérium mintegy félmillió forint értékben vásárolt, a bíennálén fölvonultatott alkotásokból. A megvásárolt művek többsége remélhetőleg a múzeum képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja majd. A képzőművészekből és művészettörténészekből álló zsűri nem kötelezte el magát egyetlen irányzat mellett sem, teret adott minden olyan alkotásnak, amelyben föllelhető a rajz alapeleme, a* vonal. A rajzi anyag nem vé.letlenül került a salgótarjáni múzeumba. Az intézmény már hosszabb idő óta országos hatáskörrel éppen a rajzot gyűjti, egyrészt vásárlásokkal, másrészt különféle gyűjtemények megszerzésével. Éppen a biennálé alkalmával ajándékozta például huszonöt alkotását a múzeumnak Szalag Lajos, a New Yorkban élő magyar származású grafikus művész. Az is köztudott, hogy idén rendezték meg Salgótarjánban tizedik alkalommal a A Madách Imrére való emlékezés, irodalmi örökségének mind élőbbé tétele, korunknak szóló aktuális üzenetének közvetítése folyamatot jelent. Ez a megállapítás érvényes az idei évre is, amikor a költő születésének 160. s Az ember tragédiája bemutatásának századik évfordulóját ünnepeljük. A Madách Imre-cmlékév kiemelkedő ünnepi eseményei januártól követik egymást, egy részük nemzetközi jelentőséggel is bír. Az ünnepek sorában érthető, hogy viszonylag kevesebb szó esik a folyamat „hétköznapibb” mozzanatairól, jóllehet, ezek szintén ünnepet jelentenek az adott közösségek számára. Az elmúlt hónapokban üzemekben. intézményekben, kistelepüléseken, iskolákban, brigádokban szintén méltó módon emlékeztek Madách Imrére s az emlékezések sora még folytatódik. Így tehát a kisebb közösségekben, az ismeretterjesztésben, az idei balassagyarmati irodalmi színpadi napokra való készülőnemzetközi grafikai művésztelepet. amelynek profilja szintén elsősorban az egyedi rajz. A múzeumi képzőművészeti gyűjtemény jelenleg több mint 300 itt született művel rendelkezik, amelynek többsége szintén rajz. Végül, de nem utolsósorban említendő, hogy ilyen méretű országos bemutatónak Nógrád megye székhelyén megteremtődtek a személyi és tárgyi feltételei. A biennálé rendezését zömében a Nógrádi Sándor Múzeum illetőleg a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége végezte. A szakmai rendezés magas színvonáláért Banga Ferencet, Domonkos Alajost és Supka Magdolnát, a kiállítás rendezőjét nívódíjjal jutalmazta nemrég a Művelődési Minisztérium. Tekintettel az első országos rajzbiennálé hazai sikerére, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum a kiállítás válogatott anyagából reprezentatív tárlatot rendezett Berlinben, az NDK fővárosában, a Magyar Kultúra Házában. Ezt a kiállítást szeptember 9-től a hónap végéig láthatja a berlini közönség, rendezője Domonkos Alajos volt. — A berlini kiállításon ötven művész hetven alkotása szerepel — mondja Domonkos Alajos, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatóhelyettese. — Ez az anyag alkalmat nyújt a désben, a TIT és az idegenforgalmi hivatal irodalmi túráiban, a művészeti műhelyekben, kiállításokon ugyancsak meghatározóan volt — és van — jelen a költő szelleme. Mint köztudott, többek közölt az idei salgótarjáni tavaszi tárlaton is meghatározó volt ez. A példákat még sorolhatnánk, érzékeltetve azt a termékenyítő hatást, amelyet az évforduló egész Nógrád megye szellemi életére jelent. Ezekben ä hetekben is többször utaltunk már a Madách Imre-emlékév nemzetközi jelentőségű eseményeire, a szomszédos Csehszlovákiában folyó ünnepségekre is. Emlékeztetünk arra, hogy tavasz óta a Magyar Színházi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezésében, színháztörténeti kiállítás vándorol Európa nagyvárosaiban, melynek címe: Száz éve a színpadon: Az ember tragédiája. A tárlat anyagát nyolc külföldi és magyar intézmény biztosította. A vándorkiállítást dr. Korányi Ferenc rendezte berlini közönségnek arra, hogy egyrészt e csoportos kiállításon áttekintést kapjon a kortárs magyar képzőművészet egy területéről (nevezetesen az egyedi rajzról), illetve az állami mecenatúráról is, hiszen a kiállításon látható művek állami tulajdonban vannak. — Milyen visszhangot váltott ki a tárlat Berlinben? — A kiállítást először újságíróknak, kritikusoknak mutattuk be, s igen kedvező visszhangot váltott ki körükben éppen az előbb említettek miatt is.. Mint többen már a helyszínen megjegyezték, betekintést nyerhettek a magyar képzőművészeti törekvések egy részébe. Kifejtették, hogy a jövőben is hasonló , kiállításokat várnak Magyarországról, és remélik, hogy a következő biennálék anyagát is megtekinthetik majd. Jelenleg már folyik a második, 1984-ben rendezendő országos rajzbiennálé előkészítése, ugyancsak a Művelődési Minisztérium s a Képző- és Iparművészek Szövetsége támogatásával. A berlini kiállítás újabb lehetőséget jelent arra. hogy. Salgótarján ne csak nemzetközi grafikai művészteleppel, hanem ilyen jellegű kiállításokkal is bekapcsolódjon a nemzetközi művészeti életbe. T. E. Balassagyarmat városközpontjában szinte már minden ház homlokzata megifjodott. derűs színeivel idézve az ősi városmag hangulatát. Képünkön újabb homlokzatot tataroznak a szakemberek a Rákóczi fejedelem úton.-tej — Fordította: Gellert György Vége Áz e!ső országos rajzbiennálé 'I . .. n cl Mint már hírül adtuk, Ma- dách-emléknapra készül' Ncg- rád megye, Balassagyarmat és Csesztve. Ez a nap, október elseje többszörös ünnep lesz. Balassagyarmaton ekkor kerül sor a Madách-díjasok találkozójára, Csesztvén a felújított Madách Imre Emlékmúzeum. megnyitására, amely egyúttal az idei múzeumi és műemléki hónap nógrádi megnyitója lesz, s ugyancsak Balassagyart- mator. a zenei világnap kapcsán is rendezendő ünnepi hangversenyre. A Madách^dijat — korábban Madách-emlékplakettet — a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1934 óta azoknak a személyeknek (kisebb részben kollektíváknak) adományozza, akik a Madách-hagyomány ápolásában, a madáchi életműhöz kapcsolódó tudományos és művészeti tevékenységben, valamint Nógrád megye mai kulturális életében kiemelkedőt alkotnak. A Kitüntető díjat eddig nyolcvankilencen kapták meg, köztük külföldiek, s mint említettük, néhány intézmény, kollektíva is. A Madách-díjasok balassagyarmati találkozóján, ahol írók, költők, képzőművészek, színészek, zeneszerzők, művelő- désirányítók s külföldi vendégek is részt vesznek, a beszélgetést Kapcsányi László vezeti. A díjazottak ez alkalommal Madách Imre eszméihez való kapcsolódásukról, illetve viszonyukról. munkájukról, legújabb kutatásaik eredményeiről tájékoztatják az érdeklődőket, erősítve egyúttal a Nógrád megyéhez fűződő kapcsolatokat. A hazai muzeológiának is figyelmet érdemlő eseményének ígérkezik szintén ezen a napon a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeum megnyitása. Dr. Boros Sándor, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese mondja az ünnepi beszédet. A koszorúzást követően pedig dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója tart tárlat- vezetést, részletesen bemutatva az új állandó kiállításokat. Este a balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola dísztermében rendezik meg az ünnepi koncertet, amelyen fellép a Balassagyarmati Kamaraegyüttes, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar és Sinkovits Imre színművész. A Madách-emléknap Nóg-' rád megye szellemi élete számára kiemelkedőnek ígérkezik, alkalom lehet arra, hogy újabb lendületet adjon azon szellemi, művészeti folyamatoknak, amelyeknek napjainkban is részesei vagyunk. Hosszú ideje hallgatom már Nyemcsok Mihály kallói tanácselnököt, amikor eszembe jut: csaknem minden kezdeményezés rögös úton jár, amíg megszokottá, hétköznapivá nem válik. Így van ez az intézményes szemétszállítás bevezetésével is. Régi igény ez Kállón, korábbi falugyűléseken számos alkalommal sürgették, most meg igen gyakran felborzolja a kedélyeket. Az előzményekről ezt mondja Nyemcsoik Mihály: — Tavaly márciusban alkottuk meg >a köztisztaságról és az intézményes szemét- szállításról szóló tanácsrendeletet, június l-tffi pedig a Pásztói nagyközségi Tanács költségvetési üzeme megkezdte a munkát. Mindezt a környező tanácsok részvételévei megelőzte egy Palotáshalmon tartott koordinációs megbeszélés, ahol az anyagi hozzájárulás mellett szó esett a szemétszállítás rendjéről is. Érvek, ellenérvek A dicséretes kezdeményezést anyagilag is támogatta a megyei tanács, Kálló pedig 180 ezer forinttal járult hozzá a szükséges gépkocsik beszerzéséhez. A szám már önmagában is érzékelteti, hogy ' nem olcsó mulatságba fogtak. Az előkészítéshez természetesen még több teendő hozzátartozott. Megszabták, hogy Kállón pénteken, Erdőkürt és ELVITTE - NEM VITTE; KITETTE - NEM TETTE Együttműködés — zökkenőkkel Kálión Erdőtarcsa társközségekben pedig csütörtökön gyűjtik össze a szemetet, a díjkivetés pedig egy két szoba kony- hás lakóépületre 231 forintos évi térítési díjat állapított meg. Ezek a tények, vegyük sorra a jelen gondjait. — Sokan morgolódnak, hogy a költségvetési üzem nem minden esetben teljesíti vállalását, azaä, a megadott időben nem jelenik meg a gépkocsi. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a megállapodás szerint reggel hét óráig kell kitenni a háztartási szemetet és akad olyan is, aki tíz órakor visz; ki. Az érvek között található, hogy. nem minden földút járható esőzések után kocsival, de az idén erre nemigen lehet hivatkozni. Hitelez a tanács Szóval, dúl a vita. Voltak a szeméiért — nem voltak; kitették — nem tették. A perpatvar némely résztvevője hiszi, hogy, ha nem tesz ki szemetet a kapu elé, akkor nem is kell fizetnie. Más állítólag még naplót is vezet arról, hogy mikor nem jött a költségvetési üzem gépkocsija. A beszélgetésből azonban úgy tűnik, hogy a Kállói közös Tanácsnak egy sokkal súlyosabb probléma is gondot okoz. Erről így nyilatkozik a tanács elnöke: — A szemétszállítási díjat a tanácsnak kell beszedni. A pénzt egy összegben leemeli a költségvetési üzem a számlánkról, a fáradtságos és csaknem lehetetlen összegyűjtés pedig ránk vár. Vállalni kell a vitákat. Magunkra haragítjuk az embereket. A beszedést most egy nyugdíjas végzi, de talán többet nem is vállalkozik ilyesmire. Most ott tartunk, hogy a lakosság ötven-hatVan százaléka fizette be az évi díjat. Ezt a pénzt pedig gyakorlatilag hitelezi a tanács. És még egy gond. Idős emberek jönnek mérséklésért, vagy elengedésért. Ha ezt megtesszük, akkor a tanácsi költségvetés valamelyik forrása). kurtítjuk, hiszen a pénzt egy összegben, kényelmesen megkapja a költségvetési üzem. A kínkeserves díjfizetés egyik indoka, hogy a költségvetési üzem nein éppen kifogástalanul teljesíti feladatát. Hallgattassék meg hát a másik fél is. Irány Pásztó. A tanácsi költségvetési üzem vezetője, Gyetván Lajos is arra utal elöljáróban: a helyi igények alapján szervezték meg az intézményes szemétszállítást. Megállapították, hogy a feladat ellátásához két új kocsira van szükség és Kálló a környező tanácsokkal együtt ösz- szesen 800 ezer forintot áldozott erre a célra. Egyik Bujákét, Palotáshailmot, Szarvas- gedét és Kisbágyont, a másik Szirákot, Egyeházasdenge- leget, Vanyarcot, Kállót, Erdőkürtöt és Erdőtarcsát szolgálja ki. Nézzük az első kritikát, jön, azaz megy-e a kocsi a megbeszélt időben? — Előfordulhat gond, elsősorban a gépkocsik meghibásodása miatt — válaszol Gyetván Lajos. — Ilyenkor, ha teheti, a másik jármű besegít, vagy az építőiparból csoportosítunk át ideiglenesen gépkocsit. Az igazság az, hogy a műszaki vizsgára való felkészítéskor völt rendszer jelenebb a szállítás. Új kocsik helyett... Apropó, Igazság. A pásztói járás említett községed új szemétszállító járművek beszerzéséhez adták ‘ pénzüket. Ezzel szemben... —... Felújított kocsikkal dolgozunk — mondja az üzemvezető. — A kiutalás megvolt időben, de a kocsikat mégsem kaptuk meg. Spt, erre talán az idén sem számíthatunk. Kényszerűségből a felújított járművekre fanyalodtunk. Ideiglenes ez a megoldás. — S a díjbeszedés? — Bujákon van díjbeszedő. Vanyarc is régen teljesítette a pénz összeszedését. Miért a tanács végzi ezt? Olyan kalkulációt kell csinálnunk, hogy azon egy fillér haszon sem lehet. Sőt, a szemétszállítás díjába nem lehet „beépíteni” a díjbeszedő munkabérét. — Sokat jelentene ez portánként? — Filléreket, de mégsem lehet. A díj ugyanakkor nem hajtható be közadók módjára sem, más helyen is okkal sürgetnek már valamiféle jogszabályi rendezést. Ennyit az intézményes szemétszállításról és buktatóiról. Ügy hiszem, mindkét fél egyetértésével írom le: mielőbb megoldásokat kell keresni, a jobbító változásért pedig mindkét oldalon kell tenni.' A költségvetési üzemnek fokozottabban kell ügyelni a vállalás teljesítésére, a lakosságnak pedig szokni kell az újat, és a „menetrendet”. Ügy hírlik ugyanis, hogy ha a kocsi háromszor elmegy egy utcán, akkor mind a háromszor látni itt-ott a kapu elé kitett háztartási hulladékot. A közös igyekezetnek pedig természetesen párosulnia ki.'l az üzemvezető által is sürgetett jogszabályi rendezéssel. Fölöttébb felemás ma még ugyanis a díjbeszedés rendje: a kis összegű díjat még perelni is csak ötvenforintos illetékbélyeg ellenében lehet. A mai gyakorlat célszerűségéről pedig — ti. hogy a tanács házal a más pénzéért — még a költségvetési üzem sem tudott meggyőzni. De nem is lehet igazságos a mai eljárás. A szemétszállító költségvetési üzem kényelmesen, egy banki akcióval, egy összegben „lehívja” a követelését. Az együttesen jelentős summát pedig fillérekből összeszedi helyette a tanács. Ha tudja... A változás, a megoldás mellett pedig nem kisebb érv szól, mint ez: kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de igen fontos feladatra vállalkoztak a költségvetési üzemmel együttműködő tanácsok. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1983. szeptember 25., vasárnap 5
