Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
VÄSÄRFIÄ Nein kell szégyenkeznünk Nőgrádban Az Ipoly Bútorgyár Éden szekrénysora az újdonságok közé tartozik Már ami megyénk önálló gyárainak és gyáregységeinek részvételét illeti, az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a fogyasztási javak szakvásárán. Ezzel nem állítom azt, hogy szebbet, jobbat esztétikusabbat, fa.ntáziagaz- dagabbat nrém lehet látni, csupán szel ettem volna érzékeltetni a bevezető gondolatban. hogy a kiállított termékeink jó része emeli a vásár korábbinál magasabb színvonalát. SLÁGERTERMÉK A COLUMBIA Az A pavilonban a menő hazai bútorok között a bútoripari egyesülés egyik tagjaként ismét új termékeivel, a Columbia fantázianévre hallgató elemes, az Éden hagyományos elemek szekrénysorával és a Szenátor ülőgarnitúrával áll a szakemberek és a nagyközönség „ítélőszéke elé” az Ipoly Bútorgyár. Az említett termékek közül elsősorban a Columbia az, amely megállásra és kérde- zősködésre készteti a kíváncsiskodókat. A vállalatot képviselő Zólyomi Ferenc üzemvezető-helyettes és Horty János gyártás-előkészítő felváltva válaszolnak az állandóan ismétlődő, hol és mikor lehet kapni kérdésekre. A két szakember örömmel újságolja, hogy voltak többen is akik visszajöttek. Az érdeklődés sűrűségéből ,és tartalmából arra következtetnek, hogy a Columbia szekrénysor, amely pácolt kivitelben és rusztikus elemekkel kombinálva került a vásárlók elé — elnyerte a fogyasztók döntő többségének tetszését. Ügy is fogalmazhatok: közönségsikert aratott. Ennek alapvető oka, hogy többet tud a piacon levő társainál, ugyanakkor magasabb igényeket is kielégít. Ezt igazolják az olyan vevői megjegyzések: „végre olyan elemes szekrénysor, amelyet szívesen megvennék”. Cserei László, a MEDICOR-labor mérnöke, Koós János és felesége elismerését fejezte ki a gyárnak és a tervezőnek a Columbiáéit. Ács Lajos Debrecenből a következőket mondta: — Jövőre lesz kész a házam, megvárom, míg hozzájutok ehhez a csodálatosan szép szekrénysorhoz. Jó az elrendezése, az ember tetszése szerint alakíthatja ki. Nemcsak a fogyasztók, hanem a szakma képviselői is felfigyeltek a Columbiára, amit a Domus Áruház mono- polcikk-ként árusít majd. Az első nap, öt garnitúrára kapott megrendelést a Domus. SORBA ÁLLNAK A KALEVALÁÉRT AjZ F pavilonban, az üvegipari Művek standján kapott nagy bemutatkozási lehetőséget a salgótarjáni öblösüveggyár. Az ízléses elrendezésben és nagy területen bemutatott termékkollekció jól reprezentálja a gyár tervezőinek gazdag fantáziáját, dolgozóinak magas fokú szakmai hozzáértését.' Az automatatermékektől a csiszolt kelyheken át az überfangos termékekig, díszműáruig sok minden megtalálható. Kékesdl Edit, a művek termékreferense két újdonságra hívja fel a figyelmet: az egyik a 10 literes ballon, aminek gyártásával hiányt szüntetnek meg, a másik a, finn licenc alapján készült Kalevala termékcsalád — boros-, sörös- és fagylaltoskehely — amelyet a vásáron az AMFORA árusít, olyan nagy sikerrel, hogy a szombati és vasárnapi esős időben is 40—50-en álltak sorba az említett termékért. A vásár ideje alatt kerül sor a belföldi felhasználókkal történő üzleti eszmecserére, amely során tisztázzák, illetve megegyeznek a jövő évi igényekben. Egyébként a kézzel gyártott és csiszolt termékekhez a hazai piacra továbbra is igen elenyésző mértékben jut, mert a kapacitást a tőkésmegrendelők lekötik. SAJNOS NEM TUDJUK... Ugyancsak az F pavilonban a FIM COOP rendezésében mutatja be új dekorú és méretű íalicsempéit a Romhányi Építési Kerámiagyár. — Az eddigi érdeklődést figyelmbe véve úgy néz ki, hogy az új méretű és dekorú termékeinkből, nem tudjuk kielégíteni az igényeket — ösz- szegezi tömören a vásár tapasztalatait Nestor Béla, a gyár kereskedelmi osztályának vezetője, majd így folytatja: — Valószínű, az R II üzemünket is át kell állítani az új termékek előállítására. Egyébként az itt látható termékkollekciónk folyamatos gyártásához már hozzákezdünk. A hét folyamán már Budapesten négy helyen: vaa- edény bolt, Skála Prizma, Corvin Áruház, budapesti TÜ- ZÉP vásárolhatnak belőle Októberben 20 ezer négyzetméter gyártására vállalkozunk. A jelenlevő Szép Károly, az alföldi TÜZÉP igazgatója, a gyárral kialakult üzleti kapcsolatáról a következőket mondja: — Kezdettől fogva nagyon jó. Remélem, ilyen lesz a folytatás is ... Hegedűs Tibor, a pécsi TÜZÉP anyagosztáíyának vezetője pedig az alábbiakkal egészíti ki: — Korábban nálunk a hódmezővásárhelyi csempék voltak a legkeresettebbek. Most viszont előtérbe kerültek a romhányi termékek, amelyek esztétikusak, jól tükrözik a nyugati irányzatokat és luxusigénj’eket is képesek kielégíteni. Nemcsak mi vásárlátogatók, hanem megyei kiállítóink is, ismét meggyőződhettek arról: csak az tarthat igényt, részesülhet. a legcsekélyebb elismerésben, aki mindig újat, tetszetősei, esztétikusát és divatosat ad. Venesz Károly Emeletes ház — ötezer éve Szovjet régészek ötezeréves város nyomaira bukkantak a mai Ukrajna területén, az Umany folyó közelében. Az Umany folyó víznyelője fölé emelkedő síkságon mintegy 1500 ház maradványát tárták fel, s a házak födémé arról tanúskodik, hogy közöttük több is. emeletes volt. Szabályos körutak és sugárutak rendszere bontakozott ki az ásatások során. Nagy számban kerültek elő munkaeszközök, fegyverek,' használati tárgyak. Hasonló települést nem tártak még fel Európának ezen a részén. Lehet, hogy az egykori délkelet-európai néptörzsek, kultúráját —, amelyet a régészek Tri- polje-kultúrának neveznek —, új szemszögből kell ezek után értékelni. Nagybátonyban épül a kányási lejtősakna (Fotó: Krekács Miklós) Önállóság és lehetőség «zemmel figyelik minden lépé**rgU5 «ükét. S bármit tesznek, bárhogyan is gazdálkodnak, valaki mindig érvként használja fel eredményüket, vagy ép-, pen eredménytelenségüket a meglehetősen gyakori vitában. Mert bár a korábbiaknál kevésbé hangosan, de most is sokan vonják kétségbe az Ipar-, s élelmiszeripari vállalatok körében lezajlott átszervezéseket, az elindított decentralizálás! folyamatot. A vitában mindenki utál bőven érvet, ellenérvet álláspontja alátámasztására. Az önállósított vállalatok jelentős része még ma is veszteséggel küzd, vagy éppen alacsony hatékonysággal dolgozik —. így az egyik tábor. S konkrét példaként a volt Lam- part-vállalatokat, a korábbi izzós cégek esetét, néha egyéb gazdálkodók nevét idézik. Nem vitás, a megállapításban van némi igazság, a kiragadott példák találóak. A kecskeméti kádgyár, a Satgótariáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, valóban évek óta veszteséges, s csupán a központi szervek beavatkozása hozhat javulást a közeljövőben. A pécsi So- piana Gépgyárnál is rontja a hatékonyságot, hogy az izzóskorban elkezdett beruházás tóval több munkaerővel és más profillal számolt, mint ami a valóságban kialakult. A cég anyagi lehetőségeit meghaladó hitelekről nem is beszélve. A budapesti Gábor Áron Gépgyár ugyan 1981, az önállósítás óta évről évre növelni tudja valamelyest nyereségét, de azért még mindig az alacsony haté- konyságúak közé sorolják. Ez mind igaz, hangzik az ellentábor véleménye —, de két, két és fél év alatt nem lehet csodákat csinálni. Ha valaki erre számított, az természetesein csalatkozott. A volt Lampart-vállalatoknál nem lehet pillanatok alatt megszüntetni a sok év alatt felhalmozódott veszteségforrásokat. A kecskeméti kádgyár beruházása elhúzódott, miközben a piaci kilátások is egyre bizonytalanabbá változtak. Más terméke viszont nem volt, s gyakorlatilag ma sincs a vállalatnak, amelyre a válságos időben terveit, s nyereségét alapozhatná. A Gábor Áron Gépgyár, izzós korában veszteséges volt, így ott' már a szép lassan emelkedő nyereség Is eredményként értékelhető. S ha már a Lampant-cégekről esik szó, akkor a másik kettőről sem szabad elfeledkezni: a vegyipari gépgyár és a bonyhádi aománcárugyár nyereséges ... Vagyis: döntetlen az állás, e vállalatok helyzete alapján §e pró, »e kantra nem lehet Igazolni a vitában semmit... Igen mert... S bőven lehetne még sorolni az érveket és ellenérveket. S minden bizonnyal valamennyiben találnánk némi igazságot. Nem érdemes azonban elhamarkodott ítéletet mondani. Az 1981-ben elindított szerkezetfejlesztés, decentralizálás! folyamat óta túl rövid idő telt el ahhoz, hogy most bármelyik vállalat fölött is pálcát törhetnénk. Már csak azért sem. mert nem egy cég esetében előre megjósolható volt, nem tud egykönnyen megszabadulni a múlt kellemetlen „örökségétől”. Ha évekig lehetett veszteségesen dolgozni, ha idáig a nagyvállalaton belül is elfogadott volt az egy termékre alapozott profil, akkor most nem egyszerűen elhatározás kérdése a másként gazdálkodás, az új termékek bevezetése. Először a berögződött gyakorlattól, a megcsontosodott szemlélettől kell megszabadulni, mert jobbat, többet, * eredményesebben produkálni, nem lehet az eddigi módszerekkel. A decentralizálási folyamat kezdetén 1980 —81-ben még csak néhány vállalat kapta meg az áhított, vagy nem kívánt önállóságot. 1982-ben azonban mér 10 tröszttel és 4 nagy váll alatta! kevesebb működött az országban mint három évvel korábban. Huszonhat vállalat megszűnt és 167 új alakult. Vagyis, mozgásba lendült a vállalati szféra. A korábban sokszor kritizált túlcentralizált mam- mutvállalatok mellett, egyre több a középvállalat, s a kisvállalkozások szaporodásával tailán mind több kis cég is alakul. E folyamat — akármilyen vegyesek is még a részeredmények — pozitiven értékelendő. Az a pezsgés, az a bizonyítani akarás ami az önállósított vállalatokat hajtja, eredményeket produkálhat. Lehet persze, hogy ez pillanatnyilag néhány cégnél másként néz ki... Más kérdés, hogy a szervezeti változások önmagukban nem oldanak meg semmit. Csupán lehetőséget jelentenek, hogy legalább ezen a téren r.e akadályozza semmi a hatékony gazdálkodást. Lehetőséget teremtenek arra, hogy az eddiginél kisebb, s minden bizonnyal mozgékonyabb szervezetekben folyjék ezentúl a • munka. Hogy ezt a lehetőséget az érintett cégek vezetői kihasználják-e, ki tudják-e használni, ezt majd a gyakorlati eredmények alapján lehet eldönteni. Fnudlnro azonban maradjunk vára- y“lUltf kozó állásponton. Egy-két gyengébb eredmény nem teheti semmissé a többiek gyarapodó sikereit. Még akkor sem,' ha ezek a kudarcok sokkal látványosabbak^ mint a felmutatott eredmények. W. E Egy gazdasági társaság és kilátásai NEM VJ KELETŰ a felismerés. hogy a megyében levő épitőipari vállalatok és szövetkezetek ráébredtek: az előttük levő feladatokat, csupán a saját erőforrásokra alapozva, igen nehéz teljesiteni. Különösképp akkor élesedett ez ki, amikor az egyre nehezebbé váló gazdálkodási körülmények között mind kevesebb pénz Jutott új termelőeszközök, gépjárművek, célgépek vásárlására. S, ha futotta is az erre szánt alapból, sikerült a vásár, nemritkán bosszankodtak a meglevő, gyakorta milliókat érő berendezések miatt, amelyek kihasználatlanul álltak hét-, meg hétszámra. Kölcsön, bérbe tudták volna adni, ha létezik olyan szervezet, amely ezt a tevékenységet koordinálja. Lehetőségük nyílt volna fuvarkisegítésre, az építést és szerelési anyagok egymásközti, hivatalos alapokon történő kicserélésére, adásvételére, a tétlenkedő, esetenként feladat nélküli munkaerő mobilizálására, átcsoportosítására. S bár majd minden egyes vezető tudta ezt, annak ellenére, hogy az építőipar látványos eredményeket produkál megyénkben — a hetvenes évek derekán jártunk akkor —, az önál- lósdi ment tovább. Egy magát meg nem nevezni akaró, jelentős építőipari szövetkezet elnöke így emlékezik: — Nagy nehezen kiutalást meg pénzt szereztünk és vásároltunk egy toronydarut. Amíg a feladatainkhoz szükség volt rá, hozta is a hasznot, de, ahogy egyre kevesebb magasházépitésre kaptunk megbízást, e „csodaszer” elvesztette jelentőségét. Néha hónapokig fektettük, s csak a rozsda ette. Az idő tájt jutott tudomásunkra, hogy a velünk csaknem szomszédos vállalat hasonló típusú daru vásárlásába fektetett be jó néhány milliót. Hát, szóval, tűrhetetlen helyzet volt. Szerencsére tényleg csak volt! 1979-ben megalakult a Nógrád megyei Építőipari Gazdasági Társaság, amelynek jelenleg tíz tagvállalata van. Közöttük csaknem minden Jelentős, építőiparral foglalkozó, tanácsi és állami vállalat, szövetkezet, valamint az anyagellátásról és -kereskedelemről gondoskodó egyetlen nem megyebeli cég, az ÉP- TEK is megtalálható. Dr. Lonsták Lászlóné, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatója mondja: — SZÜKSÉGSZERŰ volt a felismerés, maga az élet kényszerítette ki, hogy a megyében nélkülözhetetlen egy olyan szervezet, amely koncentrálja, szervezi a meglevő kapacitásokat az igények jobb kielégítésére, elősegítve a hatékonyabb gazdálkodást. Nos, létre is jött a társaság, amely az igazgatói tanácsból, koordinációs irodából, valamint anyaggazdálkodási és -szállítási, munkaügyi és bérgazdálkodási, gépgazdálkodási és fejlesztési munkabizottságokból áll. Tagjai a vállalatoktól és szövetkezetekből „kikerült” speciális szakemberek. A megalakulás nem volt csupán névleges, hiszen jelentős eredményeket értünk el az anyagellátásban, a műszaki fejlesztésben, a munkásszállítás koordinációjában, a gépek kölcsönzési és elszámolási rendszerének megalkotásában, az információcserében. A kezdeti nekilendülést azonban — magyar átokként — a „dolgok viszonylagos el- laposodása” követte. Idén újra felerősödött a társaság tevékenysége. Varga József, az AGROFIL elnöke: — Mi kezdettől tagjai vagyunk a társaságnak, s azt tapasztaljuk, hogy, ha csak egy-egy lépést is, de haladunk előre a szervezésben, a különféle koordinációs tevékenységben. Sikerült — például — zökkenómentesebbé tenni a megyében az anyag- ellátást. Sok üres busz futása helyett egy kézbe került a munkásszállítás, ami lehetővé tette a munkaidő összeNGGRÁD - 1983. hangolását. Legkevésbé slke? rés az együttműködés a termelésben, hiszen gyakorta jelentkeznek egyfajta igények. A társaságban, természetesen még nagyon sok,' eleddig ki nem használt lehetőség van. A lényegnek azt tartom, hogy tevékenysége az utóbbi időben mindinkább jobbé vált, s éppen ezért a „külsőknek” nem szabad pálcát törni felette, hogy még ennyi idő után sem forognak minden esetben együtt a fogaskerekek. Botka Miklós, a Nógrád megyei Tanácsi Tervező- és Építőipari Vállalat igazgatóján nak véleménye: — Ez az építőipari egyesülés természetesen nem les* világmegváltás, ám működése révén sokkal inkább tudjuk tevékenységünket megye- szerte koordinálni. Hiszen tagja a társaságnak — példaként — a szécsényi ÉPSZÖV, a balassagyarmati és a fca- rancskeszi szövetkezet is. Sok, eddig megoldatlan „átfedést” megoldottunk már, gondolok elsősorban a gépbeszerzésekre és kölcsönökre. Viszont aggasztó, szerintem végképp nem megy, hogy nincs közös vállalkozási ingerencia, mindenki másutt szeretné érvényesíteni kapacitását. Szerintem. ha a társaságban a» érdekeltségi viszonyok jobban érvényesülnének, az eredi mények is masabbak lennének. AZ ÖTÖDIK ÉVE MŰKÖDŐ társaság eredményei biztatóak, ám beszélgetőpartnereim nem ismerik az „Achil- les-sarkokat”. Meg kell még oldani a kü-' lön-különi tervek egyeztetését, szükséges lenne az egyfajta típusú gépekre való szakosodás, a tipizálás, tovább kellene lépni a közös géppark szakosításában, az építést szolgáló előregyártésban... ÉS ezek csak főbb elképzelések. Amik viszont — a törekvésekből kitűnik —. majdan valóra válnak. Véljük, mielőbb! Karácsony György iptember 24., szombat 3
