Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

Kádár János Helsinkiben Mauno Koivisto Európaiad lehetséges a pozitív megoldás Mauno Koivisto elöljáróban kiemelte: különös örömömre szolgál köszönteni önöket Finnországban. A feleségem­mel tavaily tett magyarorszá­gi utunk benyomásai és kü­lönösen az ott folytatott be­szélgetéseink emlékei tovább­ra is erőteljesek. Az a vendég- szeretet és melegség, amely­ben ön és minden magyar, akivel találkoztunk, részesí­tett bennünket, érzékletes módon tükrözi népeink egye­nes és közeli kapcsolatait. A népeink közötti barátság és élénk kapcsolattartás megle­hetősen sok dolgon alapul. A nyelvrokonság, több törté­nelmi tényező és bizonyos időszakban még a nemzeti ro­mantikus áramlatok is, már régóta élénkítették kapcsola­tainkat egymással. Az utóbbi évtizedekben az együttműkö­dés a társadalmi élet min­den területére kiterjedt. Az állami szervek közötti kap­csolattartás, valamint a leg­magasabb politikád szintű találkozások jó hagyomány­ként állandósultak. Finnország és Magyarország nemzetközi kapcsolataikban hangsúlyozzák a népeket ösz- szekötő tényezőket és a kö­zös érdekeket. A társadalmi látásmód különbözőségei nem lehetnek a népek közötti érint- 'kezés akadályai. Az utóbbi néhány év alatt a nemzetközi légkör aggasztóan feszültté vált. Az államközi kapcsola­tokat nagy megpróbáltatások érték, ugyanafkkor a fegyver­kezés folytatódott és további fokozódással fenyeget. A vál­ságok Száma világszerte nö­vekedett, közülük több a nagyhatalmi ellentétek jelle­gét kezdi ölteni. A magas szin­tű párbeszédre most nagyabb szükség van mint valaha. *■ Folytatjuk irányvonalunkat Finnország következetesen folytatja Paasikivi és Kekko- nen már állandósult külpoliti­kai irányvonalát, arra töre­Kádár3ános kedve, hogy elősegítse az ál­lamok közötti tárgyalási kap­csolat minden körülmények között történő fenntartását Számunkra, mint minden kis állam számára, különösen fon­tos volt az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia folyamatának továbbvi­tele. A nehézségek ellenére megőriztük abba vetett hitün­ket, hogy Európában lehet­séges pozitív megoldás az együttműködés és a biztonság kérdéseiben. A madridi konferencia jó eredményét Finnországban megelégedéssel fogadták. A madridi okmány minden, az együttműködés 1975-ben, Hel­sinkiben meghatározott terü­letén új erőfeszítéseket kö­vetel meg és újabb tanácsko­zásokhoz vezet. Rendkívül fontos a Stockholmban ren­dezendő konferencia, amely a bizalmat és az európai bizton­ságot növelő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel fog­lalkozik. E konferencia előké­szítő értekezlete több mint egy hónap múlva itt lesz, Helsinkiben. A fegyverkezési verseny és az annak fokozódása miatt ér­zett aggodalom Európában is gondot okoz az embereknek. A fejlődést most a leszerelés útján kell a biztonság meg­erősítésének irányába fordí­tani. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai és a közepes ható- távolságú atomfegyverekről folytatott tanácskozások döntő jelentőségűek. Finnország több alkalommal mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, miként alakul az európai biztonság, ha a közép-hatósu­garú atomfegyverekről foly­tatott genfi tanácskozások zá­tonyra futnak. Ez negatív ha­tással lenne mind a nagyha­talmak. mind a többi ország biztonságára. A biztonság nem új és az eddigieknél nagyobb pusztító erejű atomfegyverekkel nö­vekszik, hanem azok számá­nak csökkentésével. Most minden eszközt fel kell hasz­nálni az egyezmény létrejöt­tének megkönnyítéséhez. Más­részt Európában számos olyan terület van, ahol a kapcsola­tok elért pozitív fejlődése fenn maradt, vagy még to­vább erősödik. Számunkra fontos, hogy Skandinávia biztonságpolitikai helyzete változatlan maradt. A terület tényleges atomfegyverrnentes- sége a maga részéről hozzá­járult a megszilárdult viszo­nyokhoz. Mi olyan megoldás­sal törekedtünk e helyzet megerősítésére, amelyhez nemzetközi garanciát igye­keznénk kapni. A nemzetközi háttérhez vi­szonyítva külön is hangsúlyt kap országaink kapcsolataink pozitív és szilárd fejlődése. Egymással folytatott kereske­delmünk tavaly elérte eddi­gi csúcspontját. Igaz, az idén elmaradtunk az elmúlt évitől, s így van min munkálkod­nunk továbbra is. Kapcsola­taink egyezményes alapja rendben van. tehát ki kell használnunk a gazdasági és kulturális együttműködés minden lehetőségét. A legu­tóbbi hetekben folytatott ta­nácskozásokon is erre töre­kedtek a felek. Új távlatok kapcsolatainkban Áz ön és felesége látogatá­sa hangsúlyozza a Finnor­szág és Magyarország közötti együttműködés eddigi eredmé­nyeit, és új távlatokat nyit népeink gazdag kapcsolatai­nak továbbfejlesztésére. Re­mélem, hogy látogatásuk so­rán ön és felesége, valamint kísérete a népeink közötti ba­rátságot és melegséget ugyan­úgy tapasztalja majd. mint mi egy éve Magyarországon — hangsúlyozta Koivisto elnök, majd poharát Kádár János­nak és feleségének egészségé­re, Magyarország, a magyar nép sikereire, a két nép kö­zötti barátságra emelte. Ezt követően Kádár János mondott pohárköszöntőt. mennyiségét ott, ahol már vannak. Szükségszerű, hogy maradjon ■ fenn a történelmi­leg kialakult erőegyensúly, amelynek egyoldalú megbon­tását saját népünk biztonsá­ga' és az egyetemes béke szemszögéből is megengedhe­tetlennek tartjuk. Azt kíván­juk, hogy valósuljon meg az egyenlő, garantált biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén. A Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés tag­ja, szövetségeseivel együtt számos konkrét és megala­pozott javaslatot tett a fegy­verzetek korlátozására és csökkentésére, a béke meg­szilárdítására. Ezek ma is ér­vényesek. Célunk az, hogy az államközi kapcsolatok az enyhülés és a konstruktív együttműködés medrébe tér­jenek vissza. Hisszük, hogy még nem késő. A fegyverkezési hajszát meg lehet állítani és vissza lehet fordítani, a nukleáris katasztrófa nem elkerülhe­tetlen. Ehhez azonban az szükséges, hogy az államok — társadalmi rendszerüktől függetlenül, saját és mások biztonságpolitikai megfonto­lásait egyaránt szem előtt tartva —, mindent. megtegye­nek a leszerelés előmozdítá­sáért, a bizalom légkörének helyreállításáért. Mi azt valljuk, hogy a tár­sadalmi rendszerek közötti történelmi vitát a békés ver­sengésnek és nem a fegyve­reknek kell eldönteniük. Meg­győződésünk, hogy a civili­záció, sőt, az emberiség fenn­maradásának nincs más jár­ható útja, mint a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalásos megoldása, a béke megőrzése és megszilárdítása. Jóleső érzéssel nyugtáztuk) hogy az európai enyhülés szempontjából oly jelentős madridi találkozón a kölcsö­nös erőfeszítések eredménye­ként végül is megegyezésre lehetett jutni, ésszerű komp­romisszum. jó program szü­letett, amely hozzájárulhat az európai és a nemzetközi lég­kör javulásához, a kelet— nyugati kapcsolatokban ta­pasztalható feszültségek eny­hítéséhez, az együttműködés erősítéséhez. Barátaim! Szeretnék röviden szólni Magyarország helyzetéről is. A feszültebb nemzetközi légkör nálunk is nyugtalanít­ja az embereket, de népünk egységesen támogatja álla­munk békepolitikáját, üdvöz­li pártunk, társadalmi szerve­zeteink, kormányunk széles körű nemzetközi tevékenysé­gét, amely * béke és hala­dás ügyét kívánja előmozdi­tani. Belső helyzetünk kiegyen­súlyozott, hazánkban céltu­datos alkotó munka folyik. Népünk értékeli, becsüli az ország társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének ered­ményeit. Társadalmi vívmá­nyaink megőrzése és gyara­pítása, a kedvezőtlen világ- gazdasági viszonyok hatásá­nak leküzdése ma nagy erő­feszítéseket kíván. De nem vagyunk tétlenek, belső erő­forrásaink összpontosításával, jobb munkával, ésszerűbb gazdálkodással igyekszünk leküzdeni a saját fogyatékos­ságainkból és a kedvezőtlen külső körülményekből eredő gondjainkat. Célunk az, hogy az inten­zív gazdálkodásra való átté­rés folytatásával biztosítsuk a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését. Népünk értékes eredménynek tartja, hogy or­szágunk fizetőképességét, gazdaságunk belső egyensú­lyát ebben a nehéz helyzet­ben is sikerült megőriznünk. Koruny sok új kérdést is felvet társadalom- és gazda­ság építő munkánkban: ezek­re szüntelenül keressük a ha­ladás, a szocializmus ügyét szolgáló és a hazai feltételek­nek, a mai kor követelmé­nyeinek megfelelő válaszokat. Fontos célunk politikai rend­szerünk fejlesztése, társadal­mi életünk demokratikus vo­násainak erősítése. A társa­dalom egyre szélesebb réteged vesznek részt a politikai, gaz­dasági döntéshozatalban he­lyi és országos kérdésekben, egyaránt. Folytatjuk jól be­vált politikai gyakorlatun­kat, a társadalom valameny- nyi osztályának és rétegének érdekeit kifejező szövetségi politikát, amely belső stabi­litásunk egyik pillére. Elnök úr! Magyarországon nagy 1 elis­merés övezi Finnország kö­vetkezetes tevékenységét, amelyet a béke és a nemzet­közi biztonság erősítése ér­dekében kifejt. Nagyra érté­keljük az önök békeszerető politikáját, aktív semleges­ségét, amely az európai és a világpolitika pozitív tényező­je. Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket Finnország aa európai biztonsági és együttműködé­si folyamat eddigi szaka­szaiban, legutóbb a. madridi találkozón is kifejtett. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya, miként önök is, mindént megtesz a helsinki szellem erősítéséért, gazdagí­tásáért. Kedves barátaink'! Megelégedéssel állapítom meg, hogy a Magyar Nép­köztársaság és a Finn Köz­társaság kapcsolatai a meg­nehezült nemzetközi viszo­nyok közepette is kedvezően fejlődnek. Együttműködésünk politikai, gazdasági, kulturá­lis és társadalmi téren egy­aránt gyümölcsöző. Ennek nem mond ellent, hogy külö­nösen gazdasági téren, szá­mos kiaknázatlan lehetőséget látunk még barátságunk és kölcsönösen előnyös együtt­működésünk erősítésére. Viszonyunk kedvező alaku­lásában kétségtelenül nagy szerepe van a rokonság tu­datának. Ezeket az érzelmi kötődéseket egyre inkább gazdagítja a politikai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tokban meglevő közös érde­keltségünk, és nem utolsó­sorban az, hogy az emberisé­get leginkább foglalkoztató kérdésekben közös nyelven beszélünk, egyazon irányban tevékenykedünk. Bizonyos vagyok abban, hogy jelenle­gi találkozónk, ennek kereté­ben folyó eszmecseréink újabb ösztönzést adnak kapcsolata­ink fejlesztésének, tovább erősítik: népeink barátságát. * Kádár János elvtárs ezután megköszönte a szíves vendég­látást, és Koivisto elnök és kedves felesége, valamint a jelenlevők egészségére, a test­véri finn nép boldogulására, népeink barátságára és együtt­működésére, a békére emel­te poharát, , * &z MTI munkatársának ér­tesülésed szerint Kádár János és Mauno Koivisto első, szívé­lyes légkörű tárgyalás,ukon ■tájékoztatta egymást orszá­guk belpolitikai helyzetéről, áttekintette a magyar—finn kapcsolatok alakulását. Mind az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, mind a Finn Köztársaság el­nöke megerősítette: a két or­szág között jó irányban fej­lődnek a politikai kapcsolatok és ehhez nagyban hozzájá­rulnak a magas szintű látoga­tások. Fejlődnek gazdasági kontaktusaink is, bár e terüle­ten a lehetőségeket még nem sikerült teljes mértékben ki­aknázni. A legfontosabb nem­zetközi kérdések áttekinté­se során a nézetek azonosnak, vagy egymáshoz közelállók­nak bizonyultak. Mindkét ál­lamférfi kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a jelen helyzetben Finnország­nak és Magyarországnak együtt kell fellépnie a legfőbb célért? a béke megőrzéséért Békében akarunk élni és dolgozni Tisztelt elnök úr! Tisztelt Koivistóné asszony!- Hölgyeim és uraim! Kedves jinn barátaink! őszintén köszönöm, elnök úr, hozzánk intézett kedves szavait. A magam és feleségem valamint honfitársaim nevé­ben köszönöm a meghívást és a meleg fogadtatást, amely­ben részesítettek bennünket. Engedjék meg, hogy ezt az alkalmat felhasználva, átad­jam önöknek és önök révén a baráti finn népnek a magyar nép szívből jövó üdvözletét es jókívánságait. Tisztelt elnök úr! Kedves barátaink! Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében az elmúlt tíz évben immár harmadszor látogathatok el az önök szép országába és él­vezhetem finn barátaink ki­tüntető vendégszeretőt Több ízben volt alkalmam Buda­pesten is találkozni finn ve­zetőkkel. Emlékezetes szá­momra elnök úr és Kcivistó- né asszony múlt évi látogatása Magyarországon. Ennek az utazásnak — a fontos szemé­lyes megismerkedésen túl — számunkra az adott különös jelentőséget, hogy az ön el­nökké választását és hi­vatalba lépését követően nem sokkal, első külföldi útjainak egyike hazánkba vezetett. Eb­ben annak bizonyítékát lát­juk, hogy töretlenül folytató­dik a hagyományosan jó ma­gyar—finn viszony ápolása. Á népeink közötti kapcsolatok fejlődéséért sokat tett az ön elődje, a Magyarországon is nagy tiszteletnek és megbe­csülésnek örvendő államférfi, Urho Kekkonen űr, és a finn társadalom számos más jeles képviselője, aki ma is itt lát­ható körünkben. Kellemes szólnom arról, hogy Koivisto elnök úrral el­ső budapesti találkozónkon éppen úgy, mint mai megbe­szélésünkön, igen fontos dol­gokról tárgyalva, kevés szó­ból, és hamar megértettük egymást. Ennek oka van: az együttműködés szélesítésére irányuló szándék kölcsönös, egybeesik népeink óhajával és törekvéseivel. Kedves barátaink! A magyar—finn barátság­nak egyik igen erős tényező­je népeink közös béketörek­vése. A nemzetközi helyzet kérdései nálunk, s nyilván önöknél is, az emberek fi­gyelmének középpontjában áll­nak. Találkozónkra olyan idő­szakban kerül sói’, amikor a nemzetközi helyzet joggal éb­reszt aggodalmat Európa és a világ népeiben. A fegyver­kezési hajsza fokozódása, az enyhülés megtorpanása, a feszültség növekedése és mindezek következtében az államok egymásközti kapcso­lataiban keletkezett zavarok igen veszélyes tendenciát je­leznek. Különösen, igaz ez abban az Európában, amely­nek jelentős szerepe van a nemzetközi béke és bizton­ság szempontjából. Kontinensünkön az évszá­zad első felében két pusztító világháború robbant ki, amely mérhetetlen szenve­dést és káli. okozott. Ezér t az európai népek, nemzetek nagy­ra értékelik, hogy az elmúlt 38 év földrészünk ismert tör­ténelmének leghosszabb bé­kés szakasza. Helsinki számunkra nemcsak a baráti Finnország fővárosa, hanem egyben az a város is, amelynek neve milliók szá­mára egyet jelent az emberi­ség legszebb céljaival. Hel­sinki neve összeforrt azzal a folyamattal, amelynek első szakasza éppen itt zárult le a világtörténelem eddigi leg­szélesebb körű csúcstalálko­zójával. A helsinki folyamat fenntartása és erősítése meg- felelne'a béke, a népek közöt­ti megértés és a kölcsönösen előnyös együttműködés el­mélyítése ügyének. A magyar nép, más népek­hez hasonlóan, azt kívánja, hogy továbbra is hallgassa­nak a fegyverek. Békében alkarunk élni és dolgozni, más népekkel együttműköd­ni. Abban vagyunk érdekel­tek, hogy csökkenjen a nuk­leáris háború veszélye, ne telepítsenek nukleáris fegy­vereket azokba az országok­ba, ahol ma nincsenek, s ne növeljék az ilyen fegyvereik A KISZ Központi Bizottságának ülése Fejti György első titkár el- csaknem fele tagja a KISZ-' nokletével — ütést tartott a KISZ Központi Bizottsága. Az ülésen reszt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, és Szekér Gyula, az Országos .Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A Központi Bizottság Ju­hász Andrásnak, a KB titká­rának előterjesztésében meg­tárgyalta és meghatározta a KISZ feladatait a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok kö­rében. A központi bizottság a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok fontos feladataként jelölte meg az agrárterméke­ink világpiaci versenyképes­ségének fokozásához való hoz­zájárulást. Á testület a továbbiakban megtárgyalta a KíSZ-nek a műszaki fejlesztésben, vala­mint a fiatal műszaki-gazda­sági értelmiség körében vég­zett munkája tapasztalatait és meghatározta a további feladatokat. A KISZ a ’70-es evekben termelési mozgal­maival, akcióival a lehetőség­hez mérten segítette a mű­szaki fejlesztést. A fiatal kutatóknak, műsza­kiaknak és közgazdászoknak nek. A központi bizottság —, abból kiindulva, hogy a mű­szaki fejlesztés meggyorsítá­sának egyik alapvető feltétele társadalmi céljaink megvaló­sításának — kötelességének tartja szervezésüket és moz­gósításukat az e téren jelent­kező feladatok megoldására. A KISZ kiemelt figyelmet for­dít a műszaki haladás szem- pon.,játiól meghatározó elekt­ronikai, . számítástechnikai, valamint a komplex anyag-és energiagazdálkodási program megvalósítására. E három té­makörben a KISZ Központi Bizottsága pályázatot is hir­det a VI. ötéves terv hátrale­vő időszakára. A központi bizottság Nyitn rai Istvánnak, a KB titkárá­nak előterjesztésében idősze­rű szervezeti kérdésekkel fog­lalkozott. A központi bizott­ság a KISZ szervezeti sza­bályzata értelmében 1984 ta­vaszára előírta munkahelyi, tanintézeti KlSZ-szervezeíek- ben es a területi szerveknél, az értékelő feladatmeghatározó taggyűlések, illetve küldött- gyűlések összehívását, vala­mint a vezető szervek teljes körű újraválasztását. A X, kongresszus határozatának megfelelően a KISZ Közpon­ti Bizottsága az elmúlt idő­szakban kísérletet folytatott a KISZ-szervezetek vezető tes­tületéi megválasztásának de- mokratikusabbá tétele érdeké­ben. A kétéves kísérlet során mintegy száz KlSZ-szervezet próbálta ki « KlSZ-bizottsá- gok küldöttek közbeiktatása nélkül történő megválasztását. A tapasztalatok igazolták e forma életképességét, A köz­ponti bizottság határozata ar­ra ösztönzi a KlSZ-szerveze- teket, hogy a jövőben a veze­tő testületeket s a tisztségvi­selőket a tagság — küldöttek közbeiKtatása nélkül — köz­vetlenül válassza meg. Ezzel is erősíthető a választások de­mokratizmusa, növelhető az előkészítő munka nyíltsága, a tagság szerepe és felelőssége a; személyi kérdések eldöntésé­ben. A központi bizottság máá fontos állami megbízatására való tekintettel, érdemei elis­merése mellett felmentene Szabó Jánost a Magyar Ifjú­ság főszerkesztői tisztéből, va­lamint központi bizottsági, intéző bizottsági és titkári tagsága latól. (MTI) i NÓGRAD r 1983, swptoipbBr 21sterdar - 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom