Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

MADACH-ÜNNEPSÉGEK SZLOVÁKIÁBAN Örvendetesen fejlődnek Közép-Szlovákia és Nógrád kulturális kapcsolatai Berki Mihály az együttműködés gazdagodásáról Amikor múlt év szeptemberében Madách Imre szüle­tésének 160., s Az ember tragédiája bemutatásának száza­dik évfordulója méltó megünneplésére létrejött a Madách Imre-emlékbizottság, az volt a cél, hogy 1983-ban minél teljesebben, s mind szélesebb körben tegyék ismertté a költő irodalmi és szellemi örökségét,, magatartásának moz­gatóerőit, mának szóló üzenetét. A Madách-emlékév ese­ményei azóta gazdag változatosságban követték egymást, országos, sőt nemzetközi jelleget öltöttek. Az év eddigi ren­dezvényei hatékonyan járultak hozzá a jelentős kulturális esemény értékközvetítő, értékteremtő céljához. Napjainkban ismét az események fölgyorsulásának va­gyunk tanúi és részesei, örvendetes, hogy a testvéri Szlová­kia ezekben a hetekben velünk együtt emlékezik a nagy drámaköltőre, tovább erősítve és mélyítve ez által is népe­ink barátságát, a közép-szlovákiai kerület és Nógrád megye közötti korábbi jó együttműködést a kulturális életben is. A közösen rendezett ünnepségekről, illetve a két terü­let közötti kulturális együttműködésről beszélgetünk Berki Mihállyal, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettesével. — A közép-szlovákiai ke­rület ünnepi rendezvényso­rozata a mai nappal indul — tájékoztat Berki Mihály. — Ma délelőtt 11 órakor Alsó- sztregován koszorúzásra ke­rül sor a budapesti Madách Színház vezetői és vezető mű­vészei részvételével. Délután fél hatkor a nagykürtösi mű­velődési központban kiállítás nyílik „Madách Imre élete és munkássága” címinél. Ezután a Madách Színház Lengyel György rendezésében bemu­tatja Az ember tragédiáját. Az események szeptember 21-én Budapesten folytatód­nak. Koszorúzás lesz a mar­gitszigeti Madách-emlékmű- nél, ahol Sőtér István akadé­mikus tart megemlékezést. Ezt követően a Kerepesi te­metőben Paulay Ede sírjánál kerül sor koszorúzásra, itt Czennel Mihály mond emlék­beszédet. Délután a Nemzeti Színházban nagyszabású színháztörténeti kiállítást nyit­nak, ahol Székely György színháztörténész tart megnyi­tó beszédet. Végül este hét órakor a Nemzeti Színház Vámos László rendezésében bemutatja Az ember tragé­diáját. Ez alkalommal Köpe- czi Béla akadémikus, műve­lődési miniszter mond kö­szöntőt. Szlovákiában, Nagykürtö­sön irodalmi emlékülés meg­tartására kerül sor szeptem­ber 24-én, ahol Madách Im­ié életéről és munkásságáról magyar részről dr. Praznovsz- ky Mihály, szlovák részről dr. Garay László tart megemlé­kezést. Ezután Nógrád me­gye küldöttei megkoszorúz­zák Madách Imre síremlékét. Majd pedig a lukanyényei művelődési központban Ma­dách Imre életművéhez kap­csolódó kiállítás megnyitásá­ra, illetve Madách művelt­ségi vetélkedő megrendezésé­re kerül sor. A rendezvénysorozat záró­aktusaként október 1-én Ba­lassagyarmaton tartják meg a Nógrád megyei Tanács ál­tal alapított Madách-díj tu­lajdonosainak találkozóját, s ezen a napon nyitják meg új­ra a csesztvei Madách Imre- emlékmúzeumot, ahol dr. Bo­ros Sándor, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese mond ünnepi köszöntőt. Este a ba­lassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola dísz­termében rendezett ünnepi hangversennyel fejeződik be az idei Madách Imre-ünnep- ségsorozat. Az emlékbizott­ság úgy tervezi, hogy az ün­nepi eseménysorozat értéke­lését a hagyományos módon megrendezendő 1984. évi Ma- dách-díjak odaítélésével egy- időben jövő januárban végzi el. — A közösen rendezett Ma- dách-ünnepségek , is jelzik, hogy Közép-Szl&vákia és Nógrád megye között a ko­rábbi évek hagyományainak megfelelően idén tovább fej­lődött, illetve fejlődik a kul­turális együttműködés. Mit takar ez a megállapítás? — Rendkívül jónak tart­juk, hogy a bán,ki nemzetisé­gi nap rendezvényein kívül a közép-szlovákiai kerület ön­tevékeny művészeti csoport­jai részt vesznek az augusztus 20-i kulturális eseményein­ken. A Nógrád megyei folk­lórcsoportok és -együttesek vi­szonzásul fellépnek a kerület nemzetiségi fesztiváljain. Idén például Füleken szere­peltek, jövőre Rimaszomba­ton, 1985-ben pedig Nagykür­tösön szerepelnek nemzetiségi találkozókon. — Az együttműködés kere­tében tovább szélesedett ez évben az iskolák közötti kap­csolat is. — Igen. Megteremtettük an­nak lehetőségét, hogy tanuló­ink kölcsönösen egymás vál­tótáboraiban vegyenek részt táborozáson. Ezt nagyon hasz­nosnak tartjuk. A nemzetisé­gi nyelvet tanító pedagógu­sok továbbképzése szempont­jából is hasznos ez, mert így lehetőség nyílik mindkét ol­dalról a nyelvgyakorlásra. — Ugyancsak régi múltra tekint vissza a közép-szlová­kiai és nógrádi képzőművé­szek közötti együttműködés. Hogyan fejlődött ez a kap­csolat? — örömmel mondhatjuk el, hogy Közép-Szlovákiából rendszeresen érkeznek kép­zőművészek a salgótarjáni grafikai művésztelepre. Ezen­kívül a salgótarjáni tavaszi tárlat idei anyagából kiállí­tást nyitottunk Besztercebá­nyán. Viszonzásul, még az ősz folyamán a kerület képző­művészei állítanak ki Nóg- rádban. Jövőre pedig a szlo­vák nemzeti felkelés 40. év­fordulója alkalmával szin­tén nagyszabású kiállítás lesz megyénkben. összegezésképpen elmond­hatjuk, hogy a Madách-évvel kapcsolatos igen eredményes együttműködés további le­hetőséget nyitott a kulturá­lis kapcsolatok elmélyítésére, további gyarapítására, népe­ink barátságának ápolására. T. E. Á magyar Paganini Hubay Jenő születésének 125. évfordulója csára Treíort miniszter az ép­pen Pesten vendégszereplő Hu- hayt kérte fel a létesítendő intézet hegedűtanszakának ve­zetésére. 1937. március 12-én, egy pénteki nap délutánján, pon­tosan 6 óra 12 perckor történt a budapesti központi városhá­za üléstermében. A városgaz­dasági bizottság ülésén előbb az egyik tag felvilágosítást A tanítványok kért Hubay Jenőtől, a nagy hegedűművésztől, zeneszerző­től és pedagógustól operai ügyben. Hubay válaszolni kez­dett, egyszerre elsápadt, rá­borult az asztalra és melléből hörgő hangok fakadtak. Gyor­san mentőt, orvost hívattak, de mire a segítség odaérke­zett, a művész már nem volt életben. Az Operaház előcsar­nokából temették. A család 125 évvel ezelőtt született, 1858. szeptember 15-én. A Nemzeti Színház karmesteré­nek, Huber Károlynak volt a fia. A három Huber-gyermek közül Jenő volt a legfiatalabb. Apja korán felfedezte benne a zenei tehetséget. A kisfiú még alig volt négyéves, ami­kor hegedülni kezdett. Hat­éves korában egy Cukor ut­cai intézetbe íratták be az írás, olvasás és számtan tanu­lására. Onnan a belvárosi re­áliskolába került, majd kül­földre, abba a berlini zenei intézetbe, amelyet a magyar Joachim szervezett meg. Ha­mar felfigyeltek rá. Amikor néhány év múlva visszatért Pestre, Liszt Ferenc szerető útmutatásai mellett — gyak­ran játszott • vele koncerteken ■— Volkban Róbert tanítatta zeneszerzésre. Utóbb Liszt Pá­rizsba invitálta. Huszonhárom éves lett, amikor Vieuxtemps halóba után Brüsszelbe hívták m?a tanárnak. De amikor Liszt p-vonr. 1986-ban lefektette a Zer. ^akadémia alapjait, taná­Ki győzné felsorolni a Hu­bay-lskolából induló, világ- karriert befutott hegedűmű­vészekét? Senki elegánsadban nem tudott hegedűt tanítani, mint Hubay. A muzsika lé­nyegét plántálta át, és a fia­tal művészek fantáziájára tu­dott hatni. Csak néhány név a sok-sok növendék közül: Geyer Stefi, Szigeti József, Telmányi Emil, Vecsey Fe­renc, Gertler Endre. Az ő is­kolájából kerültek ki a kor legjobb vonósnégyesei. Hu­bay maga is alapított vonós­négyest Herzfeld Viktorral, El­dering *Brah holland brácsa- művésszel és Popper Dáviddal, a zseniális gordonkással. Volt idő, amikor zongorajátéká­val Brahms is közreműködött koncertjükön. Fél évszázadon át működött Hubay, mint a Zeneakadémia tanára, tizenöt évig igazgatója, majd főigaz­gatója. Jórészt neki köszön­hető, hogy az intézet főisko­lai rangra emelkedett. Művei Szerzeményei már a fiatal Hubay számára is népszerűsé­get hoztak, de színpadi zenét csak java férfikorában kez­dett komponálni. Első operá­ja, a francia szövegre írt Alie­nor, nem aratott sikert. Má­sodik színpadi műve annál kedvezőbb fogadtatásra ta­lált. Ez a mű A chremonai hegedű volt, amit Nikisch Ar­tur mutatott be Operaházunk­ban. Ezután a Tóth Ede nép­színművéből átírt A falurosz- sza következett, majd a Mo­harózsa, Lavotta szerelme. Nagy sikert aratott a Tolsz­toj regényéből készített Ka­renina Anna című zenedrá­májával. Már egészen idős volt, amikor Az álarc cím­mel komponált operát, végül megszületett A milói Vénusz című dalműve is. Margit rakpart 11. Ott volt Hubay Jenő rezidenciája. A Hubay-palotában olykor va­sárnap délután hangverse­nyeket rendezték. A zenete­remben megtartott koncer­tekre a zenekritikusokat és a pesti művészvilág reprezen­tánsait is meghívták. Néha vi­lághírességek léptek fel, mint amilyen például Marian An­derson, a világhírű néger éne­kesnő volt. De e hangverse­nyek fénypontja mindig az volt, amikor a szikár, ősz há­zigazda elővette Stradiváriu- sát, és játékával elbűvölte hallgatóit. Kristóf Károly Az ember tragédiája színházi centenáriumáról Színházról színházra, országról országra Száz évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách remekművét, Az ember tragédiáját. Az ős­bemutató a Nemzeti Színház­ban volt, Paulay Ede rende­zésében, Jászai Marival Éva szerepében, Ádámot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Maga Madách Im­re talán soha nem is álmo­dott arról, hogy műve esetleg színpadra is kerülhetne. Felejthetetlen eseménye lett az ősbemutató a főváros szel­lemi életének, az újságok, fo­lyóiratok hasábjain még hosz- szú ideig elemezték a látotta­kat, értékelték a színészek játékát, a rendező teljesít­ményét és természetesen to­vább folyt a vita arról is, va­jon életre kelthető-e a Tragé­dia a maga valódi szépségé­ben, ha az élő szó és a színé­szek játéka közvetíti. Meg­oszlottak a vélemények, de feltétlenül többen voltak azok, akik Paulay Ede kezdemé­nyezését pozitívan értékelték és a mű majdani színházi sor­sát derűlátóan ítélték meg. Hogy mennyire nekik volt iga­zuk, azt a Tragédia valóságos diadalúttal bizonyította, mert alig három év alatt csak Bu­dapesten ötven alkalommal játszották. Paulay Ede Naplójában így emlékezik meg erről a szín­háztörténeti jelentőségű szep­temberi napról: „21. péntek. 7-kor keltem. Rám virradt végre a nagy nap. Jártam-kel- tem egész délelőtt — nem volt nyugtom. Végignéztem az öl­tözőkben az összes ruházatot. Délben Gyulai volt nálam. 2 óraikor leckét adtam az isko­lában. 3-kor végigmentünk a színházi törvényeken. 5 órakor hazajöttem, de csak egy kevés szőlőt ettem, 6 és fél órakor megkezdődött a nyitány. Telt ház, gyönyörű közönséggel, mindenki arcán a várakozás és a kíváncsiság izgatottsága. A nyitány hosszú és fárasz­tó volt. Végre felment a füg­göny, a három előjátéki kép roppant hatást idézett elő. Az egész ház tapsolt és hívott, végre kimentem, kétszer egy­más után. A siker el volt dönt­ve, és képről képre fokozó­dott. A párizsi jelenés után egy kis zavart okozott, hogy a függönyt nem eresztették le. A súgó tévedése volt De a közönség nem vette észre, oly nagy volt a Marseillaise hatá­sa, mely végig megmaradt ugyan, de a későbbi képek nem nyújtanak alkalmat a ki­törésre oly mértékben, mint az előbbiek. Legszebb diada­laim legnagyobbját ünnepel­tem”. Még a budapesti ősbemuta­tó évében elkezdődik a Tra­gédia vidéki előadásainak im­pozáns sora is: elsőül 1883 de­cemberében Balogh Lajos szín- igazgató mutatta be Baján, majd 1884-ben újabb tíz város kapcsolódik a büszke és bá­tor bajai kezdeményezéshez. Kolozsvár, Miskolc, Kassa, Pá­pa, Komárom, Szentes, Má- ramarossziget, Sepsiszent- györgy, Kecskemét, Szeged színháza birkózik meg a ha­talmas feladattal. 1892-ben pe­dig elkezdődik a Tragédia kül­földi útja, mégpedig Bécs- ben, ahol a hamburgi színtár­sulat június 18-án német 8 NÖGRAD - 1983. szeptember 17., szombat J Cs. Nagy István: Harkály lakótárs A délután kopácsa földobog a háztömb ekhós odújában, a kaptár sejthetetlen sejtjében, ez az ő kopács-ideje. Nem találja fején a szeget, azért dadogja a szegezést, 476-ot egyetlen keresztre feszíteni, jókora ácsszeg kell ide. Ne várd a kopács-szünetet, tiszteld a fakopáncs-lakót, hidd egy betonmellkas szívverésének, omolhatatlan tárna életjelének. Tán egy mestergerenda-résből öspoloskát kopácsol elő, tán egy végeérhetetlen honfoglalás Feszty-körképét szereli tapétának. Madách Imre arcképe Jászai Mari, az első Éva az Agathe Barsescu román szí- 1883. évi ősbemutatón nésznő, az 1892-es bécsi elő­adáson nyelven mutatja be, nagy si­kerrel. így tehát a bécsi kö­zönség már elég jól ismeri a művet, amikor sor kerül a Nemzeti Színház hatnapos vendégjátéka záróműsora­ként a Tragédia magyar nyel­vű előadására. Mindez a bécsi színházi világkiállítás kere­tében történik, melyet még Bismarck is megtisztel jelen­létével és nem minden pikan­téria nélkül való, hogy ép­pen október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének tragi­kus emlékű napján mutatjuk be a császárváros közönségé­nek Madách gigantikus láto­mását a történelemről... A ké­sőbbiekben Prága, Hamburg, Berlin, Zágráb, Pozsony, Tar- tű és Varsó a legfontosabb külföldi nagyvárosok, ahol a mű színre kerül. A századik budapesti elő­adásra — még az eredeti Pau­lay Ede-féle rendezésben — került sor a Nemzeti Színház­ban, 1894-ben, újbóli műsorra tűzése pedig Tóth Imre nevé­hez fűződik, 1905-ben. Ádá­mot fölváltva alakítja Beregi Oszkár és Ödry Árpád, Éva szerepében Hegyesi Mari mu­tatkozik be, Lucifert Ivánfi Jenő játsza. Ödry később többször vállalta Lucifer sze­repét is. Hevesi Sándor há­romszor vitte színre a Tragé­diát, 1908-ban a Népszínház­ban, 1923-ban és 1926-ban pe­dig a Nemzeti Színházban. 1926—27-iben olyan színész­egyéniségek versengenek Ádám, Éva és Lucifer szere­pében, mint Lehotay, Abonyi, Tasnády, Tőkés, Palágyi, Öd­ry. 1933-ban tűzi először mű­sorára a Szegedi Szabadtéri Játékok, 1934-ben pedig a Nemzeti Színházban a Jubi­leumi ötszázadik előadást Hor­váth Árpád rendezi meg. A felszabadulás után, a személyi kultusz éveiben egy ideig szó sem lehetett Az em­ber tragédiája színrevitelé- ről, sőt tisztán irodalmi érté­keit is igyekeztek megkér­dőjelezni. Fölülmúlhatatlan érdemeket szerzett ezekben a zord küzdelmekben a már akkor nagy tekintélyű Sőtér István, aki mindvégig védel­mezte Madách remekművét a durva és hozzá nem értő tá­madásoktól. Az ő irodalompo­litikai tevékenységének nem kis szerepe volt abban, hogy 1954-ben végre újra műsorá­ra tűzhette a Nemzeti Szín­ház a Tragédiát, Lukács Mar­git, Básti Lajos, Ungvári László és Major Tamás köz­reműködésével. A hatvanas években újszerű, részben egzisztencialisztikus felfogás­ban játszotta a Nemzeti Szín­ház a jogaiba teljesen vissza­állított remekművet Váradi Hédivel, Sinkovits Imrével és Kálmán Györggyel a fősze­repben. Legutóbb a Madách Színház és most nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok tűzte műsorára, de az igazi kísérlet és feladat ismét az ősotthoné, a Nemzeti Szín­házé kell, legyen: fiatal szí­nészekkel a főszerepekben,’ Vámos László új rendezői el­képzelésében Ők kelthetik életre színházi diadaiútja századik évében Madách Im­re szorongó, győztes látomá­sát a történelemről, álmát a szeretethez megtérő emberi« ségről. Bclohorszky Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom