Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

A Nógrádi Sándor Múzeum képeslapgyűjteménye A múzeum több mint 14 ezer darabos történeti doku­mentációs gyűjteményében 1123 képeslapot őrzőnk, mely­ből 517 megyei, 36 első vi­lágháborús, 181 megyén kívü­li, 187 külföldről származó és 202 a képzőművészeti alkotá­sokról készült levelezőlap-rep­rodukció. A jelen ismertetés keretében csak a megyei 517 képes leve­lezőlappal foglalkozunk, mely a megye 35 településéről ké­szült. A legnagyobb egységet ezen belül a Salgótarjánról ké­szített 281 felvétel képviseli, melyből 248 a régi és 33 az új Salgótarjánt, illetve annak egyes részeit mutatja be. A régi Salgótarjánról készült ké­peslapok zömében az 1920— 1930-as évek termékei. Elvét­ve tálálunk a századforduló táján készült községképet, így például egy századforduló előtti színes felvételt a Piac­térről, valamint Friedler Ár­min kiadásában a századfor­duló utáni első évek Fő utcai részletének hangulatát idézőt. Az 1920—1930-as évek leve­lezőlapjai a régi Fő utcát, az Újtelepet, Salgótarjánt ma­dártávlatból s a különböző középületeket mutatja be: pos­ta, vasútállomás, járásbíróság, rendőrség, bányakapitányság, acélgyári iskola, „Apolló” mozgó, laktanya, izraelita templom, menedékház, vala­mint a Somlyói vasbeton híd stb. Ebben a csoportban talál­hatjuk dr. Dornyay Béla hon­ismertető képeiből a 4. sz.-t mely a déli plébániát, az 5. ' sz. az evangélikus templomot, a 16. sz. a Karancs kápolnát és védkunyhót örökítette meg. Eg utóbbi 1937-ben, a Turul nyomdában készült. A 10. sz. honismertető képeslap Sal­gótarján panorámáját őrizte meg az utókornak. A régi sal­gótarjáni képeslapok között néhány igen értékes, az ipari és bányaüzemek külső, bel­ső képét tárják elénk az adott kor színvonalának meg­felelően. A megyét bemutató képes levelezőlapok között a máso­dik nagyobb csoport a régi Ba­lassagyarmatot bemutató 68 darabos képsor, melynek zö­me szintén az 1920—1930-as években készült. Közülük jó néhányat a Hollósy nyomda adott ki, de például a város­házát ábrázoló képeslap Kon­dor kiadásában jelent meg. Jelentősebb mennyiségű képes levelezőlap őrzi Somoskő vá­rának emlékét — 25 —, me­lyeken a Végh nyomda 1933- as kiadásában a várrom és Dornyay Béla honismertetőjé­nek 3. sz. képeslapján a ba- zaltömlés látható. Ugyancsak 25 képeslap van a gyűjtemé­nyükben a mátraverebélyi templomról és Szentkútról. A régi és az új Nagybátonyt és Szorospatakot 24 levelezőlap képviseli * gyűjteményünkben. Ebből a csoportból jelentő­sebbek az 1922-ből származó felvételek, melyeken a kőzú­zó telep, a szánosztályozó és a régi bányamunkáslakások láthatók. Salgóbányáról 20 képeslapnál rendelkezünk, köztük Dornyay Béla honis­mertető sorozatának 1. szá­ma, rajta Salgó várának rom­jai láthatók. 1926-ban Salgó­tarjánban a Munka nyomdá­ban készítették. Szécsényről csak 13 képes levelezőlapot őrzünk, melyből a legrégebbi 1911-ből szárma­zik s a kastély északi részét, valamint a Török-tornyot áb­rázolja. Bujákról 8 képeslap­pal rendelkezünk, melyekről kiderül, hogy a századforduló utáni első évtizedben már Hangya szövetkezet működött a településen. A további települések'-ől 1— 5 darab képes levelezőlap ta­lálható dokumentációs gyűjte­ményünkben. Ezek közül em­lítésre méltó a szügyi régi me­gyeházáról és a Hanzély-kas- télyról készült felvétel valamint egy sziráki utcakép, mely 1905-ből származik. Pász- tóról 3 képeslapemlékkel ren­delkezünk, közte Földes Andor pásztói könyv- és papírkeres­kedő kiadásában az 1940-es évek elejéről, Bétságról egy darab képes levelezőlappal ren­delkezünk, melynek külön ér­téke, hogy két darab Madách- portrés bélyeggel van ellát­va. Származási ideje' 1940. A jelen ismertetésből is vi­lágosan kitűnik, hogy a me­gye 125 települése közül csak 25-ről van képeslevelezőlap- dokumentációs anyagunk s azok közül is csak néhány olyan, ahonnan számottevő e képes emlékanyag. 27 község­ről 1—5 darab képeslapot si­került megszereznünk s a gyűjteményben elhelyezni. E rövid ismertetés kapcsán is felhasználjuk az alkalmat, hogy kérjünk a NÖGRÁD ol­vasóitól. Kérünk üdvözlésre, levélváltásra felhasznált és fel nem használt (városokat, községeket ábrázoló) felszaba­dulás előtti képes levelezőlapo­kat, hogy ezúton is gazdagod­jon, gyarapodjon települése­inkről valló képanyag. A se­gítséget előre is köszönjük. Vonsik Ilona Tájak-korok-múzeumok vándorai „Megtekintvén és megvizs­gálván fentnevezett mesterle­gény által elkészített remeket, azt elfogadjuk és át a mes­terség tanult mesterei közé bé- iktatjuk.” A régmúlt időkben igen nagy becsülete volt annak a kutyabőrre, pergamenre, rit­kábban papírosra írott tanú­sítványnak, amellyel valakit szakmájában mesterré fogad­lak. Nehéz inasévek után céh­legényként kellett dolgoznia, nem is szólva a vándor­lásról. Most éppen a vándorláson van a hangsúly. A fent idézett szöveget ugyanis a „Tájak-ko­rok-múzeumok magyar-orosz- országi anyacéhének vezető testületé” nyomatta arra a mesterlevélre, amelyet két- esztendős játék után válasz­tott témájában, írásban, kép­ben vagy tárgyban történt fel­dolgozásáért kap a mozgalom részvevője. Mindez a TKM-nek új formája. Most már nem az a lényeg, hogy a résztvevő hány múzeumot keres fel, hány pe­csétet tud onnan felmutatni, hanem, hogy mennyire szerez jártasságot valamilyen „mes­terségben.” Azaz: milyen mélységben sikerül megismer­nie azt a műveltségi ágat. amely legjobban érdekli. TKM-vándorév Érdekes, mi több: izgalmas a játék- Van, aki jócskán túl a nyugdíjkorhatáron, kezdi az „inaskodást”. Igaz, csak fél évig tart az „inasidő”, s leg­alább ugyanaddig a „legény­sor.” Vándorkönyvet kapnak a részvevők, ezzel jogot nyer­nek arra, hogy a ország bár­melyik múzeumától, könyv- és levéltárától minden segítséget megkapjanak tudásuk gyarapí­tásához. A vándorkönyvben leírják útjuk történetét, a benne levő térképre berajzo- ják útvonalukat, majd „vál­lalási levél”-ben közük a TKM szervező bizottságával, hogy akarnak-e mesterré válni, s ha igen, milyen feladatokat választanak. Mindez a Tájak-korok-mú­zeumok mozgalomnak, — ha úgy teszik, sok ezer felnőtt népszerű játékának magasabb foka. Új formát, nagyobb kö­vetelményeket kellett hozzá kitalálni, mert az eddigi bronz, ezüst és arany fokozatok már kevésnek bizonyultak. Alig múlt ötéves a mozgalom — 1977 végén indult —, s már harmincezer körül jár az egyéni versenyzők száma. Eh­hez járul mintegy kétezer „kollektív versenyző”; azaz különböző létszámú munka­vagy lakóhelyi közösség. Van­nak már TKM-klubok is, tag­ságuk közösen járja az orszá­got. Egyre többen kapcsolódnak be a Tájak-korok-múzeumok mozgalomba. Biztos, hogy az így nyert ismeretekből a közösségnek is haszna lesz. Talán még tudo­mányos munkák is készülhet­nek a „remekek” alapján, a honismeretnek, a történelem­nek vagy más tudományágak­nak mindaddig ismeretlen te­rületei tárulnak fel. Vagyis a lehetőségek szinte korlátla­nok. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a múze­umok, levéltárak és könyvtá­rak is nagyon komolyan ve­gyék a hozzájuk forduló „inasok” és „mesterlegények” kéréseit, s valóban segítsék őket ismereteik bővítéséhez. A legjobb „remekeket” a TKM közkinccsé teszi, meg­jelenteti. S. hogy ne legyenek „átfedések,” máris hoafeáláttak a szervezéshez, hogy a múze­umi hónap idején találkozza­nak az egymással rokon té­mákat feldolgozók legalább megyénként. Tervezik, hogy a „mesterjelöltek” segítésére több szakembert is bevonnak. Játék marad továbbra is a TKM, de komoly, közhasznú játék, ami megérdemli a segít séget minden „illetékes” ré­széről. Várkonyl Endre ARKAGY1J SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJt NEHÉZ ISTENNEK LENNI — Á... n-na... motyogta Cu- pik atya. Arca halottsápadt lett. Kétségtelenül valami egé­szen mást várt. Don Reba bágyadtan in­tett. A barátok felemelték Cu- pik atyát, és ugyanolyan nesz­telenül lépve, kivitték a füg­gönyök mögé. Rumata fin- torgott. Aba testvér megdör­zsölte puha kacsóját, és fris­sen mondta: — Remekül sikerült, ugye, dón Reba? — Igen, tűrhetően— helye­selt dón Reba. — De folytas­suk. Nos, hány éves, dón' Ru­mata? — Harmincöt. — Mikor érkezett Arkanar- ba? — öt évvel ezelőtt. — Honnan? — Eddig Esztorban laktam, a családi várban. — És mi volt ennek az át­költözésnek a célja? — Körülményeim arra kényszerítettek, hogy elhagy­jam Esztort. — Mégis, milyen körülmé­nyek voltak azok? — kérdezte dón Reba. — Párbajban megöltem a felséges család egyik tagját. — Vagy úgy? És név sze­rint kit? — Az ifjú Ekin herceget. Olyan érzése támadt, hogy mindezek a kérdések semmit sem jelentenek. Hogy ez ugyanolyan játék, amilyen a kivégzés módjának megvita­tása volt. De a szerzetesek, a szerzetesek! Honnan kerültek az udvarba a szerzetesek? Rá­adásul ilyen ügyes, fürge le­gények... > — Volt-e alkalma Irukan­ban járni? — Nem... Azt hittem, első­sorban a családi vagyonomat akarja megkaparintani. El sem tudom képzelni, dón Re­ba, miként reméli megszerez­ni? — Hát az adománylevél? — kiáltott fel Aba testvér. — Ostoba vagy, Aba test­vér... — Rögtön látni, hogy boltos vagy. Nincs tudomá­sod arról, hogy a hitblzomány nem kerülhet idegen kézbe? Aba testvér felbőszült, de türtőztette magát. — Ne beszéljen ilyen han­gon — jegyezte meg dón Re­ba. i — Az igazat akarja tudni? — vágott visza Rumata. — Hát akkor halja a színtiszta igazságot: Aba testvér ostoba és boltos. — És Szoanban sem volt alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba. — Szoanban jártam. — Ismeri dón Kondort, Szo- an főbíróját? Rumata felfigyelt. — Családunk régi barátja. — Igen nemes lelkű férfi, nemde? — Rendkívül tiszteletre mél­tó személyiség. — Hát arról tudomása van- e, hogy dón Kondor az őfel­sége ellen szőtt összeesküvés részese? Rumata felszegte az állát. — Jól jegyezze meg, dón Reba, számunkra, anyaorszá­gi törzsökös nemesség szá­mára, mindezek a Szoanok és Irukanok, de Arkanar is, a császári korona hűbéresei voltak, és mindörökre azok is maradnak, Don Reba elgondolkodva nézett rá. Rumata gyorsan megfeszí­tette és újra elernyesztette az izmait. Úgy érezte, a teste engedelmeskedik. A függöny mögül ismét előugrott a há­rom szerzetes. Körülfogták a még egyre hízelgőén mosoly­gó Aba testvért, megragad­ták, és a karját hátracsavar­ták. — Ö, ja-a-aj!... — jajdult fel Aba testvér. — Hamar, hamar, ne késle­kedjetek! — mondta undor­ral dón Reba. A kövér bőszen kapálózott, miközben a függönyök mögé vonszolták. Visítozott, azután hirtelen félelmetes, felismer- hetetlen hangon felüvöltött, majd nyomban elcsendesült Don Reba fel-alá járkált a szobában, és tűnődve va- kargatta hátát a nyilveszővel. „Jó, jó — dünnyögte szinte gyengéden. — Pompás!..” Szinte megfeledkezett Ruma- táról. ................... — Elintéztem őket, mi ?.H Egyikük se nyikkant!... Önök­nél, azt hiszem, nem tudják így... — Ig-en... — húzta a szót ábrándosán dón Reba. — Jó! Nos hát, most pedig beszélgessünk egy kicsit, dón Rumata... De ‘■lián nem is Rumata? Sőt, talán nem is dón? — Hallgatom önt — mondta Rumata. — ön nem dón Rumata — jelentette ki dón Reba. —ön névbitorló. Esztori Rumata öt éve meghalt, és nemzetségé­nek családi sírboltjában pi­hen. Beismeri saját maga vagy segítsek? — Beismerem saját magam — felelte Rumata. — A ne­vem Esztori Rumata, és nem szoktam meg, hogy a szava­imban kételkedjenek. Megpróbállak felmérgesíte­ni egy kicsit, "ondolta. Fáj az oldalam, különben megtán­coltatnálak. — Úgy látom, beszélgetésün­ket másutt kel folytatnunk — jelentette ki vészjóslóan dón Reba. Az arcéról eltűnt a kelle­mes mosoly, ajka egyenes vo­nalba szorult. Furcsán, kissé ijesztőn ráncolódott homlokán a bőr. Igen, gondolta Rumata, az ilyentől meg lehet ijedni, — Tehát nem hajlandó be­ismerni — állapította meg dón Reba. — Mit? — Azt, hogy névbitorló. — Tisztelt Reba — felelte Rumata oktatóan —, az ilyesmit bizonyítani szokás, ön sérteget! Don Reba arcán émélygős kifejezés jelent meg. — Kedves dón Rumatám. — mondta. — Bocsásson meg, egyelőre ezen a néven fogom szólítani. Nos, hát én rend­szerint soha semmit nem bi­zonyítok. Ott, a Vidám To­ronyban bizonyítanak. Ezért tartok jól fizetett, tapasztalt szakembereket, akik Szent Mika húsdarálója, az Úristen lábvértje segítségével az ég­világon mindent be tudnak bizonyítani. Azt is, hogy van Isten, azt is, hogy nincs. Hogy az emberek a kezükön járnak, hogy az oldalukon járnak. Ért engem? (Folytatjuk.) LENGYELORSZÁG Zene — mindenütt Májustól októberig Lengyel- országban egész sor zenei fesztivált tartanak. Vannak kamarazenei fesztiválok, ame­lyeket rég: várak, kastélyok, múzeumok hangulatos termei­ben rendeznek. Ezek közé tartozik például az orgona­zenei fesztivál, amelyet a balti tengermellék kisebb-na- gyobb városaiban tartanak, kezdve Kamién Pomorskitól, Slupskon és Oliwán ót From- borkig. A nagyszabású fesztiválok egyike a „Wratislavia can- tans”, amelyen számos ország énekkarai mutatnak be ora­tóriumokat és kantátákat- A fesztiválsorozatot ősszel az immár világhírű zenei talál­kozó a „varsói ősz” zárja le. Tegyük még hozzá, hogy négy-, illetve ötévenként meg­rendezik a Henryk Wlenlaws- kiról elnevezett nemzetközi hegedűversenyt, és a legjobb Chopin-előadóművészek Vi­lágraszóló versengését, aCho- pin-zongoraversenyt. E gazdag fesztivál- és hangversenyélet ellenére az ország jelentős területeinek lakossága nem áll eleven kapcsolatban a muzsikával. E zenei „csendövezetek" fel­számolására már sokféle pró­bálkozás történt. A lengyel zeneművészek szövetsége tag­jainak kezdeményezésére megalakult az országos hang­versenyiroda, amely napjain­kig csaknem ötezer koncertet szervezett. Az országos hangverseny­iroda impresszáriói feladat­kört betöüő intézmény, amely­nek kartotékjaiban 500-nál több művész szerepel Foglal­koztatnak kamaraegyüttese­ket, a régi zenével foglalko­zó csoportokat és énekkaro­kat is. Számon tartják az elő­adók teljes repertoárját. Hangversenyeznek mindenütt, ahol csak lehet: múzeumban, képtárban, sajtóklubban, fa­lusi gazdakörben, oktatási in­tézmények auláiban, szállodai fogadótermekben, üdülőhe­lyeken és szanatóriumokban. A műsorok változatossága, a művészek elismert rangja, a friss kezdeményezőkedv eredményeként a fellépéseket összegző naptárak általában gyorsan betelnek. Megrende­lések, meghívások futnak be olyan vidékekről, amelyeket a közvélemény még nem is olyan régen „süketnek” és „némának” tartott. Sőt, a hangversenyirodával a helyi kultúrszervezők egyre gyak­rabban kötnek egész évre szó­ló hangversenyciklus-megúlla- podást. Maria C. Guziolek műsor KOSSUTH RADIO! 0.25: „Szennyvízöntö” 8.35: Artur Rubinstein zongorázik 9.33: Miből van a pántlika? 18.05: Gyermekeknek 10.43: Kháron ladikján 10.17: Fúvóspolkák 11.00: Gondolat 11.45: A Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola énekkara énekel 13.20: Zenekari muzsika. 11.19: Kóruspódium ■15.05: Révkalauz 15.35: Dalok — madarakról 10.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Mozart: Esz-dúr zongora­verseny, K. 140. 17.05: A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepén 17.35: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik 19.15: A Rádiószínház bemutatója 20.20: Operettkedvelőknek 21.30: Egy hazában 22.30: Herbert von Karajan Beethoven-műveket vezényel. 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO» 0.25: Portrésor és lnterjúláno 0.40: Slágermúzeum 9.36; A nagy üzlet a videóval... 4 NÖGRAD - 1983. szeptember péntek ío.oo: zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Nóták 13.15: Dalok, versek Vietnamból 13.25: Kabalevszkij kis zongoradarabjaiból 13.40: Madarász íván; Testvériség 14.00: A Petőfi rá Hé zenedéi j;án a 15.45: A Little River Band felvételeiből 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség 20.35: iránytű 21.35: Ritmus! 22.05: A Magyar Rádió népi zenekara játszi* Lakatos Sándor vezetésével 22.30: Nem szentlrás! 23.20: ..Dal a szerelemről’* Könnyűzene éjfélig MISKOLCI STCDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon, (A tarta­lomból: Ifjúság, szerelem, egész­ség. Beszélgetés dr. Pénzes Géza főorvossal, — őszi-téli IBUSZ­utak. — Tüzelöellátás. — Prog­ramajánlat.) Szerkesztő: Jakab Mária. 19.00: Észak-magyarorszá­gi krónika. 18.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ! 15.50: Hirvk. 15.55: Szerafina szigete. Magya­rul beszélő szovjet film. 17.15: öt perc meteorológia. 17.25: A vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ün­nepén. 17.45: Hírős napok. 19.15: Reklám. 18.20: Képújság. 18.25: Keresztkérdés. * 18.55: Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Leg... leg.,, leg.,., külön­leges rekordok és rekor­derek. 21.05! Pénteki randevú. 22.05: A ftét műtárgya. Délné­met műhely: Betlehemes szekrény. \ 22.10: Tv-üiradó 2. 22,20: Mldzogucsl-sorozat, A színház szerelmesei. Magyarul beszélő japán film. 2. MŰSOR: 20.00: A tengerpart hölgyei. Magyarul beszélő francia filmsorozat. 5/1. rész. 21.25: Tv-hiradó 2. 21.45: Periszkóp. 22.15: Óriáskerék. 22.35: Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00; A harmadik vendég, 2. rész, 21.20: zenés szórakoztató műsor 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15; Házastársi öttusa 23.25: Hirek 23.30: Évszázadok humora (lsm.) f. MŰSOR: 19.30: A vame Gyula klub mű­sora (lsm.) 20.00: Leány a seprűnyélen (lsm.) 21.30: Időszerű események 22.00: Mollére: Dandin György MOZIMOSOR; Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól» Mezte­lenek és bolondok (14). Színes, szinkronizált amerikai fllmvlgiá- ték. 8 órától: vidéki színészek (14). Színes, szinkronizált lengyel film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától: El­tűntek az élűk közül. Szfnes. szinkronizált szovjet krimi. —< Pásztói Mátra: Viadal. Színes, szinkronizált román bűnügyi film. — Rétság: Maria Braun há­zassága (18). Színes NSZK-beli film. MESEMOZI: No. megállj csak! — Szécsényi Rákóczi; Egy szoknya, egy nadrág. Magyar filmvigjáték. — Érsekvadkert: Ne sápad!! (14). Magyar film. — Nagylóc: A jó, a rossz és a csúf i—Ti. (16). Színes olasz kaland­film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom