Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
Szabadtéri kiállítás A balassagyarmati Palóc Múzeum parkjában szabadtéri kiállításon ismerkedhetnek meg az érdeklődök elődeink életkörülményeivel. A skanzent eredeti palóc lakóház és gazdasági épületek alkotják. — kj — (Té)Vélemény Benda kitűnő vállalkozása! Másodszor láthattuk szerdán este Benda László televíziós kezdeményezését: az Objektív című külpolitikai „folyóiratot”. Az új műsor —, mint várható volt — üdítően újrateremti' azt az elsőrangú szakmai minőséget, amelyet gazdájától, Bendától az utóbbi két évben már-már megszokhatott a közönség. A jó értelemben — tehát évei számát tekintve — fiatal riporter remekül példázza, hogy a honi újságírók e nemzedéke nemcsak szaktudásban és tehetségben, hanem érettségét, politikai felelősségérzetét nézve is jócskán felnőtt és képes a sorozatos csúcsteljesítményre. (A sors véletlenje, hogy a műsorral percre egyidősen az I. csatornán e generáció másik, hasonló érdemű tagjának, Friderikusz Sándornak láthatták riportfilmjét az e műfajhoz vonzódó nézők.) A Benda-show címe és alcíme — Fényképek... — egymást erősítve hangsúlyozza, hogy készítői finomítani kívánják a korábbi gyakorlatot: sokszínűbb, élettelibb tájékoztatást próbálnak adni a földkerekség talán legérdekesebb övezetéről: a szocialista világról. A szerdai számban minden kellék együtt volt ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön. A témák — Lengyelország, demográfia, politikai humor — önmagukban is fölkeltették a figyelmet. Kiválasztásuk mellett földolgozásuk is a szó legjobb értelmében vett profi teljesítmény volt. Pergő filmbeszámoló, eleven, szellemes kommentárral. A dolgok velejébe vágó kérdések, lényegre törő válaszok. Ahal lehet: lefegyverző őszinteség; ahol ez nem megy: ott Benda leheletfinom, egyéni iróniája. Mindezzel — a műsor címéhez híven — az objektivitást szolgálván. Aki az egyórás tévéprodukciót csak a szokásos intenzitással figyeli, annak talán föl sem tűnik, hogy a tehetséges riporter mennyire körültekintően fűzi egymásba könnyednek hangzó mondatait. Ez a leleményesen informatív szöveg a magyar sajtó legjelesebb hagyományait folytatja, mind tartalmilag, mind formailag. Méltó tehát a szokványostól nagyobb figyelemre. A szöveg mellett a képek is „beszédesek” voltak, ügyesen segítették a tényközlésben véges lehetőségű szavakat. Ha valakit még e két hatás együttese sem mentett volna meg az — elég késői időpont miatt „jogos” — elálmosodástól, azt ébren tartották a sűrűn emlegetett magyar vonatkozások. Külön blokkot képezett dr. Hirsch- ler Imre megszólaltatása a hazai demográfiai helyzetről (így vált totálissá a kép a fontos témáról). Találó ötlet volt a műsor végére hagyni az USÄ-t láttató rajzfilm levetítését. Még a gyakorlatlan szemnek is bizonnyal feltűnt a rajzfilmesek és a Benda-stáb módszereinek színvonalbeli különbsége — az utóbbinak toronymagas fölényével. (molnár) ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACK1J:' NEHÉZ ISTENNEK LENNI Amikor egyedül maradt, a karosszéket az ablakhoz húzta kényelmesen elhelyezkedett, és nézte a várost. A herceg háza dombon állt, és nappal egészen a fengerig el lehetett látni. Most azonban minden homályba merült, csak szétszórt fényrajok látszottak ott, ahol fáklyás rohamosztagosok álltak az utcakereszteződéseknél, és jelre vártak. A város aludt vagy alvónak tettette magát. Érdekes, vajon érez- ték-e a lakosok, hogy valami szörnyűség közeledik? Vagy, mint a nagyeszű, nemes dón, szintén úgy vélték, hogy valaki Szent Mika napjának megünneplésére készül? Kétszázezer férfi és nő. Kétszázezer kovács, fegyvermester, mészáros, rőfös, ékszerész, háziasszony, utcalány, szerzetes, pénzváltó, katona, csavargó, épségben maradt könyvtudó forgolódott most poloskabűzös, fülledt ágyában... Öriúsi többségük sémiben sem volt bűnös. Túlságosan passzívak és tudatlanok voltak. Rabszolgaságuk a passzivitásra és a tudatlanságra épült, a passzivitás és a tudatlanság pedig újra meg újra rabszolgaságot szült Mégis emberek voltak, az értelem szikrájának hordozói. És állandóan hol itt, hol ott lobbantak és gyúl- tak fel a hihetetlenül távoli és elkerülhetetlen jövő íényecs- kéi. Nem tudják, hogy a jövő az övék, hogy a jövő nélkülük lehetetlen. Nem tudják, hogy a múlt szörnyű kísérteteinek ebben a világában ők a jövő egyetlen valósága, ők a kovász, a vitamin, a társadalom szervezetében. Semmilyen állam sem fejlődhetett tudomány nélkül, mert a szomszédai megsemmisítik. Művészet és általános kultúra nélkül az állam elveszíti az önkritika képességét, téves irányzatokat kezd bátorítani, mindinkább képmutatókat és aljaembereket teremt, az állampolgárokba fogyasztói szemléletet és önteltséget fejleszt ki, s végeredményben megint csak a józan értelmű szomszédok áldozatává válik. Akármennyit üldözhetik a köhyvtudókat, betilthatják a tudományokat, irthatják a művészeteket, előbb-utóbb azonban észre kell térni, és fogcsikorgatva bár, de utat nyitni minden számára, ami oly gyűlöletes a hatalomvágyó korlátoltak és tudatlanok számára. Rumata egyre csak a sö* tétbe merült várost nézte. Valahol ott, bűzös • kamrájában, nyomorúságos ágyán kuporogva, lázban égett a megnyomorított Tarra atya, Nanyin .testvér pedig mellette ült, a „Tanulmány a kósza hírekről” végét írta, s élvezettel álcázta lapos körmondatokkal a szürke élet kegyetlen kigúnyolását. Valahol ott kószált vakon az üres, fényűző lakosztályokban író Gur, s rémül' ten észlelte, hogy a történtek dacára, meggyötört, összeti- port lelkének mélyéből, valami ismeretlen erő nyomására nagyszerű emberekkel és megrendítő érzésekkel teli világok támadnak fel és törnek be a tudatába. És nem tudni, hogyan töltötte az éjszakát a megtört, térdre kényszerített Budah doktor... Testvéreim, gondolta Rumata, én a tiétek vagyok, mi egy test vagyunk veletek! Roppant erővel eszmélt rá hirtelen, hogy ő egyáltalán nem isten, aki az értelem szentjánosbogárkáit óvja a tenyerébe hanem testvér, aki segít a testvérnek, fiú,,, aki megmenti az apát. „Megölöm dón Rebát.” — „Miért?” — „Mert gyilkolja a testvéreimet.” Felugrott és kitárta az ablakot. A sötét városban megbolydultak a fényrajok, széthullottak és láncokba húzódtak, eltűntek és felbukkantak! a láthatatlan házak között. Valamilyen hang támadt a város fölött, távoli, sok szólamú jajongás. Két tűz lobbant fel, s beragyogta a szomszédos háztetőket Valami fellángolt a kikötőben. Megkezdődtek az' események. Öklök verték az ajtót, éktelen kiáltozás hallatszott: „Nyissátok ki! Ügyeletes, nyissa ki!” Rumata félrehúzta a reteszt. Egy hiányosan öltözött ember rontott be, megragadta Rumatát a zekéje hajtókájánál, és reszketve kiáltotta : — Hol ei herceg? Budah megmérgezte a királyt! Az irukani kémek lázadást szítottak a váosban! Mentse ai herceget! Az udvari miniszter volt,’ az ostoba, és roppantul hűséges ember. Félrelökte Ru- matát és a herceg hálószobájába iramodott: A nők sivítoz- ni kezdtek. Az ajtón pedig már szürke inges, verejtékes, széles pofájú rohamor.ztago- sok nyomultak be, rozsdás fejszéjüket előreszegezve. Rumata kivonta mindkét kard-; ját (Folytatjuk) Fogathajtás — felsőfokon A fogathajtás, a négy lóval, fogattal való versenyzés kezdetét nagyon-nagyon régre teszi a sporttörténelem. Az első négylovas fogatversenyeket az ókori görögök rendezték: az egymás mellé fogott négy ló mögött egy kétkerekű kocsi futott. A verseny lényege azóta sem változott: a teljesítmény ma is ugyanúgy az ember, s az állat összehangolt figyelmétől és közös erőfeszítésétől függ. A négyes fogatok hajtásának pontoj szaKÖLCSÖN „Józsi, nálunk keresett a nénikéd!” — a jelmondatot az újságban olvasom. A hozzátartozó történet szerint miközben a húsboltban jegyzőkönyvet írtak az ellenőrök, a főnök szorgalmasan telefonált, s a hívott féllel rendre ezt a mondatot közölte. Az ellenőrök pedig egy-két-há- rom sarokkal odébb fölöttébb csodálkozhattak: egycsapásra megváltozott a kereskedelem, nincs udvariatlanság, súlycsonkítás, többszámolás. A kereskedői szolidaritás kitalált tehát egy jelmondatot, s egy kurta telefonnal kivédhetek az ellenőrök. A találékonyságról árulkodó újságcikk egy autóparkolóban jut az eszembe. A segítőkész üzletvezető Karancs- vizes palackokban hozza a gépkocsimba a hűtővizet, s a rendszert saját kezűleg tölti fel. Aztán mellénk suhan egy másik autó, s a derék kereskedőnek immár fontosabb dolga akad. Odaperdül az érkező hölgyhöz: — Tudnál kölcsönadni egy karton cigarettát? Nem sok időre kell. Vége a leltárnak, aztán kapod is vissza. Másodpercek kérdése a2 egész, az egyezség megszületik, minden rendben van. Csendes szemlélőként magamban felnevetek, olyan ez, mint a honvédségnél a ro- vancs. A megadott idő előtt beszerző körutakon cserél gazdát mindenféle felszerelés, az így „előkészített” ro- vancs szerint aztán meg is van minden, holott valójában egészen más a kép. __ A zon már nem is csodálkozom, hogy az ellenőrizni kívánt üzletvezető tudja, mikor lesz a leltár. Ha esze van, akkor azzal is tisztában van, hogy a bejelentett (megszimatolt?) rovancsig mit kell rendbe tennie — így meg minek az egész. Kár a fáradtságért, a pénzért, az elmaradt forgalomért, a máshová kényszerült vásárlók bosszúságairól nem is beszélve. A közben elvégzett leltár pedig majd megállapítja, hogy minden rendben van, holott dehogyis van rendben. A karton cigaretta is visszavándorol a helyére, a kölcsönt pedig majd vissza is lehet adni. Lesz még (beharangozott) leltár a segítőkész kollégánál is. ÚJRAELOSZTÁS Dolgom van a jókora ABC- áruházban, csendes szemlélődéssel töltöm az időm, amíg a főnök ügyes-bajos dolgait intézi. A tucatnyi telefonhívás azt tanúsítja, hogy nem valami irigylésre méltó a helyzete, árubeszerzés ürügyén elő kell vennie legmézesmázosabb, esdeklő mondatait is. A legszebb talán a söriparnak szóló hívás, hiszen nem könnyű kihajtani manapság egy-egy teherautó itó- kát, kivált a keresettebb fajtából. Néhány perc múltán egy úr érkezik, szintén a hátsó bejáraton. Sört vásárol. Nem az eladótérből és szatyorba, hanem a raktárból és gépkocsiba. Illő bemutatásra is sor kerül, az úr X. Y., a közeli maszek presszó vezetője. Hoppá! Megy tehát a sör egy sarokkal odébb, hogy gazdára találjon 30—50—100, vagy ki tudja, hány százalékos felárral. Mellesleg, a szóban forgó maszek presszóba már elvittek egyszer ismerőseim, elég kellemes hely. Sörnek pedig illik lennie egy presszóban, kivált ha maszek a gazdája. Lesz is. S ha az ABC- ben elfogy, akkor majd átballag a kuncsaft oda, és megveszi az innen átvitt sört ott — kissé drágábban. Hja, kérem, drága a benzin, sok az adó. Ki más fizesse, ha nem a vevő?! ÜZLET A változatosság kedvéért ezúttal egy állami presszó a helyszín. Elegáns, gusztusos hely, csak éppen kávét hiába kérek. Nincs. Annyi baj legyen, majd egy házzal odébb, a konkurrenciánál. Aztán feltűnik, hogy kávé harmadnap sincs, egy hét múlva, meg három hét elteltével is hiába kérek. Szekálom is az asztalomhoz telepedő üzletvezetőt keményen: hogy az ördögben van ez? Három hete nem adtok kávét, a végén az lesz, hogy beírok a vásárlók könyvébe. — Nem három hete, egy hónapja — így a derék vendéglátós. — Rossz az az átkozott gép. Egyszer már elvitték, majd visszahozták, állítólag kijavítva, de csak egyetlen napig szuperált. A dohogást folytatom tovább, az üzletvezető pedig az éppen gyér forgalmú piacéról beszól a tálalóba. — Lányok, főzzetek egy finom kávét! A függönyön át látom, hogy a személyzet egy aprócska fő- zőn csepegteti az óhajtott nedűt. Ejnye-bejnye, ez azért mégsem lehet megoldás. Bár... — Egy hónap nagy idő Nem hiányzik a kávé a forgalomból? A válasz meglep: — Nem nagyon. Tíz-tizen öt adagot, ha eladunk, egy nap. Nocsak. így minden egészen más, tíz-tizenöt kávé iga zán piti dolog. Főként pedig magyarázat a tempóra. Persze, a szeszeteknek nem keLl kétségbeesni, a pálinkával ilyesmi nem fordulhat elő. Ha történetesen bonyolult, gyakran meghibásodó gép csepegtetné a három- és ötcenteket, akkor is maximum egy fél napig szünetelhetne a kiszolgálás. Nyakába venné a lábait üzletvezető és fenntartó, összeszaladná Tolnát és Baranyát, csakhogy rögvest hozzájusson egy üzemképes pálinkagéphez. S ha másként nem. akkor az ördögökkel szövet kezve kerítenének egyet, akár a föld alól is. Elvégre, a szesz az üzlet, nem a kávé. | Kelemen Gábor bályai azonban csak a legutóbbi évtizedekben kristályosodtak ki. A háromnapos vetélkedés a díjhajtással kezdődik, amelyet a bemutatás előz meg (a lovakat, a szerszámokat, a kocsik szépségét, célszerűségét pontozzák). A díjhajtást egy 40x100 méteres négyszögben kell végrehajtani az előírt programnak megfeleljen, amit a négy lóval, a mintegy 10—12 méter hosszú fogattal nem is könnyű dolog teljesíteni. A versenybíróság elsősorban azt figyeli, hogy a négy ló mozgása azonos ütemű-e, az állatok tartása egyforma-e, egyenlő erővel húznak-e. A második versenynapon a terepversenyt, a maratoni hajtást bonyolítják le, arnglyen a négy lő majdnem kilencmázsányi terhet vontat a .rendszerint dombos, hegyes terepen. A maratoni versenyszámot időre mérik. A harmadik napon az akadályhajtás az utolsó erőpróba. Rendszerint húsz akadályt állítanak fel egy 800 méter hosszú pályán, s négy perc alatt kell rajta végighajtani, persze úgy, hogy az akadályokat — a kocsik legnagyobb szélességénél alig 40 cm-rel tágabb „kapukat” — ne döntsék fel. A fogathajtásban világhírnevünk van. Képünkön szép állatokat, díszes fogatokat láthatunk, s a fogatokon ülő kivételes tehetségű hajtókát.
