Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

TÁBORI RANDEVÚ SALGÓBÁNYÁN AHOL A MAGYAR A NEMZETISÉG Esély a békének! A tábori randevú résztvevői aláírásukkal is tanúsították a béke iránti Szándékukat. Izgatottan kémlelték az eget szombaton reggel a me­gyei békefesztivál rendezői­szervezői: a borongós égbolt kedvét szegi-e a találkozóra igyekvőknek, s az imitt. amott cseperésző eső vihar­rá dagad-e? Meg aztán attól is tartottak, hogy az ugyan­ezen a napon rendezendő Sal- gó Kupa autósverseny, a diós- jenői kempingtalálkozó, vagy a pilisborosjenői rockfeszti­vál elcsalogatja a közönséget. — Végül is fölösleges volt az aggodalmunk, hiszen a re­mélt öt-hat száz fős érdeklő­dő helyett több mint ezren fordultak meg az egész' napos rendezvényeken — nyugtázta a napot a késő es­ti záráskor Szondi Béla, a házigazda, a salgóbányai KISZ-iskola Igazgatója. — E jelenléttel is demonstrálták a fiatalok a békevágyukat, s általános véleményként fo­galmazódott meg szervezők­ben és résztvevőkben egy-, aránt, hogy a megyei ifjú­sági békefesztivál szerves ré­sze volt az országos mozgal­maknak. Az érkezőket már a bejá­rati kapunál propaganda­anyagokkal, jelvényekkel fo­gadták, s itt írták alá közel ezren a békeívet is. Pon­tos helyszín- és programraj­zot kapott mindenki, hogy kénye-kedve szerint válogat­hasson a kínálatban. Sokan álldogáltak a fegyveres testü­letek bemutatósátrai előtt. — Hadd húzzam meg a ravaszt! Tessék, mondani ez igazi puska? — faggatták a határőröket a Vincze gyere­kek, Annamária és Róbert, s Csizmadia Sándor pécsi pol­beaténekes bizonyította be, hogy nótáit, s a nemzetközi békemozgalom ismert • dalait a nógrádiak is szívesen ének­lik. — Voltaképpen szájról száj­ra terjednek ezek a dalok, hiszen sem rádió, sem lemez- felvétel nem „közvetíti” őket — említi két szám között a szerző, Csizmadia Sándor. — Nagyon jólesik, hogy itt mi­lyen sokan ismerik a Jó rés dala: Adj esélyt a bé­kének! — Mennyi esélyt adott ez a rendezvény? — kérdeztük Molnár Katalintól, a KISZ Nógrád megyei bizottságá­nak titkárától, a szervező bi­zottság vezetőjétől. — Azt hiszem, a rögtön­zött véleménykutatás és a saját benyomásaink alapján okkal mondhatom, hogy a nógrádi ifjúság békeszérető nemzedék, emellett tettek hi­reggelt, Magyarország, a Szólj, tét ezen a szombati napon is. szólj, ha kell, vagy az. Indulj S nemcsak most és itt, ha- el.j. című számaimat. nem mindennapi munkájuk­Később megérkezett Diny- kai, tanulmányaikkal a béke nyés József, aki Márton Géza ügyét segítik elő... Ez a de­diaporámás vetítésével han­golta össze a fiataloknak a békéről, a szabadságról szó­ló műsorát. Ugyanez volt a témája Ernőd Péter, a KISZ KB osztályvezetője által tar­monstráció, amely a salgó­bányai tábor földrajzi jelle­ge miatt csak egy töredékét fogadhatta megyénk fiatal­ságának, hiszen mintegy ez­ren lehettek itt, mégis abban tott baráti hangú beszélgetés- bizunk, hogy ők elviszik a nek is, amelyen egyebek kö­zött szó esett a prágai béke­világtalálkozóról, s az Ittho­ni mozgalmakról. Mint aho­gyan ezzel kapcsolatos Isme­reteiket mérték össze egy ve­télkedőn a játszani szerető fiatalok. Eljöttek a tábori randevú­ra az egykori KlSZ-iskolá- Sok is, köztük Hives József, a FŰTŐBER személyzeti osztályvezető-helyettese, Ko­lozsvári Sándor, az egri va­súti pályaudvar dolgozója. — Gyakran vissza-vissza- jövünk ide, természetes hót, ha egy ilyen demonstráció­ról van szó, főként itt a helyünk! — mondják. — Egy ilyen találkozó arra is jó al­kalom, hogy megbeszéljük az elmúlt években miként hasz­rendezvény jó hírét, s másutt Is mindent megtesznek, hogy további rendezvényeken, de­monstrációkon a fiatalok is fölemeljék szavukat a há­ború ellen, a béke melletti * Már szürkületbe hajlott a nap, vége felé járt a feszti­vál eseménysorozata. Ám a fenyőfák tövében csoportok, fiúk, lányok énekét, gitár- húrok akkordjait vitte a szél: „ - •. Csak egyet kérünk, hogy béke legyen ... Őrizd a békét, és dalolj velem!” > Tanka László Kerületi népművészeti fesztivál Füleken Éppen egy héttel ezelőtt vatal művelődési osztályának számoltunk be a Nógrád me- vezetőjével, gyei nemzetiségi községek ha- Míg Bánkon a község tó- gyományőrző csoportjainak partja, addig Füleken az XVII. bánki találkozójáról. Ez- ugyancsak festői vár tövében úttal egy nem kevésbé fon- húzódó park szolgált a nemze- tos és érdekes, határainkon tiségi találkozó színhelyéül. A túli találkozóról tudósíthatunk, füleki találkozót — a közép- Az elmúlt hét végén — szlovákiai kerület nemzeti augusztus 13—14-én — a bizottsága kulturális esítá yó­csehszlovákiai Füleken ke­rült megrendezésre a közép- szlovákia kerület magyar dolgozóinak VII. kerületi nép- művészeti fesztivána. nak megbízásából — több szerv közreműködésével, a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Szövetségének (CSEMADOK) Losonc járási A két nemzetiségi esemény bizottsága rendezte, számos hasonlóságot mutat, A fesztivál — .szombat de1- ám úgy véljük érdemes a kü- u^n ~ In leken is a fellepő lönbözőségeket is számba ven- felvonulásává! kez­ni. Indokolja szándékunkat az dodott, mely a felszabadulási a köztudott tény is, hogy - emlékmű megkoszorúzásával túl a két szomszédos szociális- er^ veget, tekintettel arra, ta ország baráti kapcsolatán — a közép-szlovákiai kerü­letet Nógrád megyévé', illet­ve a rétsági járást a losonci járással közelebbről is testvér- kapcsolat fűzi- egymáshoz. Miként a bánki rendezvé­nyen a losonci járás, akként Füleken a rétsági járás is kép­viseltette magát kulturális de­hogy a fesztivál egyúttal a februári győzelem 35. év­fordulója jegyében zajlóit. * Ezt követően a városi mű­velődési ház nagytermében nyílt magyar néprajzi kiállítás. A bemutatott népművészeti tárgyakat főként Kolonda, Ragyolc, Csákányháza és Nagydaróc községek lakosai legációval, élén Németh Ár- bocsátottak a gyűjtők rendel- páddal, a rétsági járási hi- kezésére. (Az imponálóan gaz­A rétsági járásból érkezett vendégek az ünneplő füleklek között. A csizmás népművelő dag anyag láttán fogalmazó- dott meg bennünk a kérdés; vajon hazai néprajzosaink kapnak-e olyan segítséget a lakosságtól, mint kaptak szom­szédaink a csehszlovákiai ma­gyar falvakban?) A fesztivál első napjának fő programja a „Békét a világ­nak” címet viselő folklórmű­sor volt. A vár alatti néppark magyar nyelvű gimnáziumá­nak épülete mögött felállított szabadtéri színpad körül ek­kor már vagy négyezren fog­laltak helyet. A résztvevőket Chytil Milan, a városi párt- bizottság elnöke köszöntötte, majd Szojak Mikulás, a ke­rületi nemzeti bizottság kultu­rális osztályának vezetője szlovákul, dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK vezető titkára pedig magyar nyelven mon­dott ünnepi beszédet. Talán nem felesleges ezút­tal tételesen is felsorolni az ünnepi műsorban fellépett csoportokat és szólistákat. A szervezők ugyanis ügyeltek arra, hogy a fesztiválra — a magas színvonalú előadásuk­kal különböző versenyeken már sikereket elért — hagyomány- őrző együttesek kapjanak meg­hívást a közép-szlovákiai ke­rület három járásából; a lo­sonciból, a rimaszombatiból és a nagykürtösiből. Nem oko­zott tehát meglepetést, hogy a füleki férfi énekkar, a loson­ci pedagógiai középiskola énekkara, az ipolykéri és ipolynagyfalui éneklő csopor­tok, valamint a fülekpüspöki Palóc és a rimaszombati Gö- mör táncegyüttes, továbbá La­katos Jánosné és Somosköi Ágnes népdalénekesek egy­aránt nagy tapsot kaptak. Fellépett a műsorban a Szőttes néptáncegyüttes is, amely a CSEMADOK közpon­ti együtteseként vendégszere­peit Füleken. Az esti bálra várt magyar­országi Karthago együttes tá­volmaradása ugyan némi csa­lódást keltett, de — az ugyan­csak magyar nyelven éneklő — füleki HŰ—ROCK együttes zenéjére így is éjfélig ropták a táncot a helybéli fiatalok. Másnap, azaz vasárnap dél­előtt 11 órától a „Gyermekek a gyermekeknek” című mű­sorral folytatódott a feszti­vál programja, 14 órától vi­szont egy — hasonló jellegű rendezvényen nálunk szokat­lan — tánczenei műsorblokk következett az S.O.S. együt­tes, valamint a „Melódia 83" táncdalverseny kerületi győz­teseinek közreműködésével. (A táncdalversenyt magyar! fiataloknak ugyancsak a CSE-! MADOK rendezi meg kétéven^ ként.) Az MHSZ bemutatói közül a sárkányrepülők nagy sikert arattak. a katona bácsi készséggel el­magyarázta miként működik a fegyver, aztán hozzá fűz­te: — Bár sose próbálnátok ki igaziból... A Randy-büfénél találkoz­hattak a Tábori randevú ne­vet viselő rendezvény részt­vevői, akik éppen megszom- jaztak-éheztek — a NÉKV kereskedői Tórák Margit KlSZ-titkárral az élen kész­séggel kiszolgálták őket. Ki­csit föntebb pedig, az ifjú­sági tábor főterén szakadat­lanul szólt a zene. Előbb nősítettük az itt tanultakat, barátaink, akkori osztálytár­saink, merre élnek, mit csi­nálnak? Kora délután csúcsosodott a hangulat, beindult a pol- kaszinó, ahol a zsetonok ját­szották a főszerepet, az elő­adóhelyiségben a Gyurma együttes műsorán derülhetett a hallgatóság, miközben a színpadon a Szeptember, a Giterátor, majd a Cent Country együttes mutatta be műsorát. Fölcsendült a tá­bori főtéren John Lennon hí­— Azt kell elismerni, hogy nem a legjobb körülmények között dolgozik a művelődési ház vezetője. Kevés az olyan terem, ahol a különböző fog­lalkozásokat meg lehetne tar­tani. Kicsi a nézőtér. Az idő­sebbeket is nehezen lehet aktivizáni egy-.egy rendez­vényre. Viszont a művelődési ház vezetője jó hozzáállásá­val, szervezőkészségével sok mindent pótol — vélekedett Gréczi-Zsoldos Miklós, a ka- rancssági tanács titkára. Új Katalin két éve irányít­ja, vezeti a karanc.ssági mű­velődési ház munkáját. — Amikor idekerültem, helyzeti előnyben voltam. Ka- rancssági vagyok. Ismerem az emberek gondolkodásmódját, a kialakult szokásokat, Igé­nyeket. Elhatároztam, mindent megteszek azért, hogy az em­berek bejöjjenek a művelő­dési házba, jól érezzék itt ma­gukat. — Mi a véleménye most két év után? — Nagyon jó a kapcsola­tom az iskolával. A gyerme­kekkel öröm együttdolgozni. A fiatalokkal sincs gond. Megértés és szervezés kérdé­se az egész. Az ő segítségük­kel festettük le az ablakokat, hoztuk rendbe a művelődési ház környékét. A közép, de főleg az idősebb korosztály az, amelyik nehezebben moz­gatható. , Oj Katalin ebbe sem törő­dik bele. Ha kell, felveszi a csizmát, sárban és hóban jár­ja a falut, hogy az emberek ott legyenek a TIT-előadáson, a számukra szervezett műso­ros esteken. — Egy plakát, egy meghí­vó kevés a szervezéshez. Ha az embereknek elmondom, hogy miről lesz szó (pl. ha az uborkatermesztéshez adunk szakmai tanácsot) eljönnek, mert közvetélenül érdekli őket. Itt aztán azt is elmond­ják, hogy legközelebb mi­lyen témáról szeretnének hal­lani. Ha háromszor-négvszer így „idehozom” őket, a kö­vetkező alkalommal talán már egy meghívó is megteszi — vélekedett a fiatal, lelkes nép­művelő. A művelődési ház művésze­ti csoportjaiban, szakköreiben, klubjaiban egyre több ka- rancssági fiatal találja meg a szabad idő eltöltésének hasz­nos, öntevékeny formáját. A bábcsoportjuk, amelynek Schaffer Jézsefné tanárnő a vezetője, az elmúlt évben a tv képernyőjén bemutatko­zott az ország nyilvánossága előtt. A bélyeggyűjtők Virág József tanár szakmai irányí­tásával ténykednek. Az ifjú­sági klubnak, (vezetője Zsur- ka Ferenc) a különböző té­májú előadásoktól a vetélke­dőkig, a vitaestektől a fó­rumokig. a táncos rendezvé­nyektől a zenei vetélkedőkig színes, vonzó a «programja. A fiatalok szívesen töltik ott szabad idejüket. Az irodalmi színpad a helyi CSŰRI sze­repét tölti be. A gyermek­klub munkáját a művelődési ház vezetője irányítja, ősszel megszervezik a kismamák klubját. Elképzelések között szerepel egy , pop-rock zene­kar alakítása. — Az előcsarnokban külön­böző témájú kiállítások ren­dezésével próbálkoztam. Eh­hez a munkához sok segítsé­get kaptak a megyei művelő­dési központtól. Jó a kapcso­latuk a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeummal. A ven­dégkönyv tanúsága szerint az ősi anyagok, ősi szerszámok kiállítást 870-en nézték meg. Az idén hét ilyen kiállításuk volt. Az érdeklődés azt bizo­nyítja, érdemes volt meg­szervezni. A jövőben is ter­veznek hasonló tárlatot. A szórakoztató műsorok sem hiányoznak a művelődési ház programjából. Vendégük volt Sas József, Koós János, Horváth István. Ősszel Ka- rancsságra várják a Zárai— Vámosi házaspárt, Soltész Re­zsőt, Halász Jutkát és a Boj­torján együttest. A fiatal népművelő jó kap­csolatot alakított ki a terme­lőszövetkezettel. A tanács se­gíti munkáját. A szervezés­nek, a meggyőző szó erejének megvan az eredménye. Ka- rancsságon egyre többen nyit­ják ki a művelődési ház aj­taját. Szívesen mennek oda az emberek, mert jól érzik magukat, hasznosan, kelleme­sen tudják eltölteni szabad idejük egy részét. sz. f. A vasárnapi főműsor —, egyben a fesztivál záróprog- ramja — ismét mintegy négyé ezer érdeklődőt vonzott.' Hisszük, ebben nem kis szere­pe volt a rétsági járás által delegált Nógrád megyei köz­reműködőknek is: a salgótar­jáni Nógrád táncegyüttesnek és a hollókői menyecskekórus­nak. A „Népek barátsága” el­nevezésű folklórműsor min­denesetre kétségkívül jó színvonalon tett hitet a cím­ben megfogalmazott gondo­lat mellett. A nógrádiakon kívül fellépett a délután fo­lyamán a fülekpüspöki Pa'óc néptánccsoport, az ipolynyé~ ki énekkar, Éli Árpád népdal­énekes, a Szőttes táncegyüt­tes és — ugyancsak vendég­ként — a besztercebányai szlovák Urpin táncegyüttes. A füleki fesztivál, amely egy hagyományos rendezvény-! sorozat rangos állomása volt,' más szempontból is új feje-' zetként került be a CSEMA­DOK életébe. A jövőben ugyanis évenként kívánják megrendezni a találkozót, mégpedig az említett három járásban váltakozva. A kerü­leti népművészeti fesztiválok célja változatlanul az öntevé­keny művészeti mozgalom ki-' szélesítése, a nemzetiségi kul-| túra ápolása. Ismerős célkitűzések, me­lyek határainkon innen és túl egvaránt lehetnek prog­ramadók — valamennyi nemzetiség számára. Pintér Károly NÓGRÁD - 1983. augusztus 16., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom