Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
KÖNYÖRTELEN KOMPUTER? (II.) Szakszerű kritika A bányavállalat azon kevés megyei egységek közé tartozik, amelyeknél már „hagyománya” van a számítás- technikának. Náluk az elmúlt évtized közepén megvetette lábát —• tröszti közreműködéssel — ez a szakma. Az 1977-ben létesített SZÜV-köz- pont már komolyan vehető partnerként kezelhette a bányaiakat. „A többi vállalat nemigen tudta megfogalmazni a célt sem, amit el kívánt érni a számítástechnikával — vázolja Szemán Józsefné az állapotokat. — A szénbányák pontosan meg tudta mondani, mit vár tőlünk, s a kiegészítő javaslatainkat is szakszerű kritikával kezelte”. Mi lehet az oka az egyelőre jellemzőbb tájékozatlanságnak? Elavult tudás — Az egyik ok az lehet — véli Ercsényi Ferenc a több éves SZÜV-ös tapasztalat alapján —, hogy az irányító posztokon ülők egy része régebben szerezte az iskolai végzettségét. így tehát nem volt alkalmuk tájékozódni a számítástechnika részleteiről. Honnan is tudnák ezeket? — Nem mondanám, hogy az öregebb korosztály idegenkedett a számítástechnikától — rázza fejét Kecskés László, a salgótarjáni öblösüveggyár főkönyvelője —, mert miná- lunk éppen a legidősebb kolléga az, aki a legjobban ért hozzá. Egyébként a tapasztalatom szerint senki sem idegenkedik ettől az újdonságtól, sőt örömmel fogadják, Az ismeretek elterjesztésére tanfolyamokat szervezünk, egy „bemelegítés” már volt is, és mindenki szívesen vállalkozott rá. — Gond, hogy a számítástechnikát oktatók egy része misztifikálja ezt a szakmát —■ így Novák István. — Csodálatos dolgokról beszélnek. Ez jogos is. De néha megijesztik velük az embert. Petiig fontos a hatékony ismeretterjesztés, mert azt szereti az ember, amit ismer. Irgalom nincs — Szerintem az „idegenkedés” túl homályos fogalom, nem erre kell a hibát visszavezetni — meditál Fürth Róbert. — Nem a „begyepesedett vezetőkben” van a baj, hanem azokban, akik nem objektív számokra, tényekre alapoznak. Ök idegenkednek a számítógéptől. Mert a számítógép könyörtelen! Kimutatja, hogy a döntés jó volt, vagy nem. Szerencsére az ilyen vezetésre mind kevesebb lehetőség van. Ahogy feszesebbé válnak a követelmények, úgy nő a rangja az objektív mutatóknak: nyereségnek, exportnak. Ez a folyamat kedvez a számítástechnika térhódításának. Á távollévők helyett is dolgoznak Ha e munkaerőgondoktól terhes világban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben egy ügyeletes jelentést tenne egy szolgálati tisztnek, akkor a távollévőkről ugyancsak nehezen tudna elszámolni. Mert ez a jelentés valahogy így hangzana: az összes távollevők száma 829. Fizetett szabadságon 543 dolgozó, beteg- állományban 233. Fizetés nélküli szabadságon 8. Igazoltan távol 29 és végül az igazolatlan kimaradók száma 16. Igaz, hogy számszerűségében ezzel össze is állt a 829 fős távollevők száma. No de mondhatná a szolgálatos elöljáró, kik vannak most bent az üzemben és miként lehet teljesíteni az amúgy is nagy és megemelt gazdaságpolitikai programot? Hogy tudnak megfelelni a tételes szállítási feladatoknak? Csakhogy a 829 távollevő 16 kivételével mind igazoltan, törvényesen az erőgyűjtés igényével van távol. Mert a fizetett szabadság, a betegség, a fizetés nélküli szabadság, vagy az igazolt távoliét mjnd törvényes keretek kö- lzwt zajlik, s májdah egy még- határozhátó érintkezési pon-. ton az üzem potenciálját növeli. Így tehát a 16 igazolatlan kimaradó felelősségét lehet csupán felróni. A törvényes rendelkezések viszont ezt nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik. A gyár számol a nagyszámú távolmaradással, s úgy programozza a munkáját, hogy a megnövekedett feladatok mellett mindenki gyakorolhassa törvényes jogait, ami különösen ilyenkor, a nyári időben lehetőséget biztosít a pihenésre, üdülésre, regenerálódásra, betegségek gyógyítására, halaszthatatlan ügyek, társadalompolitikai megbízatások intézésére. O. B. — Nem hinném, vállalatvezetők attól félnének, hogy a számítástechnika révén valamilyen slendriánságra fény derül — rázza fejét Szemán Józsefné. — Talán nem is látják még ennyire tisztán a módszer szerepét. Az biztos, hogy célszerűnek látszana a vállalatirányítók nagy részét számítástechnikai továbbképzésben részesíteni. — Nálunk vezetői nehézkesség egyáltalán nem las sította a technika bevezetését — adja tudtul Nagy Róbert. — Sőt éppen a vezérigazgató forszírozta, hogy az anyag' gazdálkodásban alkalmazzuk. Húzódozás inkább azért lehet egyes vállalatoknál, mert a számítástechnikához őrült nagy előkészítő munka kell, s tetemes költséggel is jár. Ugyanakkor viszont hamar megtérülő, kimutatható haszna nincs. Csak pár évvel később lehet érezni, hogy az adott területen lényegesen jobban mennek a dolgok. Hogy ugyanezek a gondok ne béklyózzák gazdaságunkat egy-két évtized múltán is, hasznos lenne már ma a gyerekekbe is beplántálni a számítástechnika gondolatát. „Nem” kötelező... — 1985-től a középiskolákban tanítani fogják a számítástechnikát — adja hírül Sebestyén Éva, a SZÜV programozója. — „Nem kötelezően”, csak szakköri jelleggel, de ezeken mindenkinek részt kell venni. Kaptunk egy felhívást. hogy mi, SZÜV-ös fiatalok vállaljunk szakkörvezetést. Minden iskola kap egy 16 kilobyte-os számítógépet, azon folytatjuk majd a gyakorlatokat. fFolytatjuk) Molnár Pál Gyógynövénytár A Litván Tudományos Akadémia botanikai intézetének munkatársai a közeljövőben fejezik be a köztársaság területén található gyógynövények feltérképezését. Az eddig ismert több mint másfél ezer növénynek mintegy fele gyógyhatású. Ez már önmagában is nagyszerű lehetőségeket biztosít a fiioterápiának, vagyis a növényi gyógyításnak. A tudósok már több javaslatot dolgoztak ki arra, hogy az üdülőtelepek és szanatóriumok alakítsanak ki olyan növényi környezetet, amely illatával is gyógyító- an hat. Komoly kutatások folynak speciális gyógynövénytermesztő telepek létrehozására, a termesztési technológiák kifejlesztésére. Vízgazdálkodás — falun Interjú Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével Beszterce-lakótelepi gyerekek Salgótarjánban. Ä felszabadulás óta eltelt évtizedek a magyar falvak képén, életvitelén, életszínvonalán, kulturáltságának fokán is meghozták a maguk sokféle és néhány vonatkozásban látványosan előnyös változásait. De a még megoldandók, - a még elvégzendők között mind többször emlegetve van jelen az egészséges ivóvíz biztosításának feladata. Vízgazdálkodásunk e fontos területének fejlesztéséről, gondjairól kérdeztük Kovács Antal államtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét. — Hogy minden háztartáshoz eljusson falun is az egészséges ivóvíz, ez a lakáskultúra egyik fontos igénye és feltétele. De ugyanígy a szennyvizek elvezetése, elhelyezése, illetve szükség esetén tisztítása. Sőt, a kulturált környezetnek fokmérője a csapadékvizek rendezett elvezetése, a belterületi vízrendezés is. Mindezek az úgynevezett _ vízgazdálkodási struktúrának az elemei, éppen úgy, mint _ a „külső” vízügyi feltételrendszer, tehát a többi közt az ármentesítés, a térségi vízkészletek kérdése, a települések környezetében levő élővizek rendezettsége stb. — Mégis, adatszerűén megfogalmazva, hogyan állnak falvaink a vízgazdálkodás kulturáltságát tekintve? — A számok valóban sokat elmondanak. Ma a falusi lakosság 63 százalékához jut el a vezetékes víz, 3022 községünkből 1414 rendelkezik közüzemi vízellátással, közüzemi csatornázása viszont mindössze 170-nek van. E településeken. a vízellátás a terület 80—90 százalékára, a csatornázás már csak elsősorban a településközpontokra terjed ki. — Az országos ivővízmeny- nylségből mennyi jut a falvaknak? — Pontosabb, ha országos ivóvíztermelésről beszélünk. Nos, ebből a községek 20 százalékkal részesednek, lakossági fogyasztásuk az összesnek 21 százaléka. 770 000 falusi portán belül van a víz, ebből 520 000-ben pedig benn a lakásban is. Az egy lakásra jutó vízhasználat országosan és évente 169 köbméter, a községekben 117 köbméter. A közmű vagy közműjelleggel üzemelő vízvezeték-hálózat 58 százaléka, 21 000 kilométer van a községekben. Egyébként a falusi vízellátás magas költségeit mutatja, hogy a községekben kétszer annyi közüzemi vezeték kell egy lakás ellátásához, mint ameny- nyire országos átlagban van szükség. — Ezeknek az arányoknak felel meg a falusi csatornázás állapota is? — Nem, a csatornázást illetően az adatok jóval kedvezőtlenebbek. Elég talán, ha annyit említek meg jellemzésül, hogy az ország 7746 kilométernyi közcsatornájából mindössze 485 kilométer található a községekben, tehát a teljes hossznak mindössze 6 százaléka. Az ország „csatornázott” lakásainak mindössze 4 százaléka van falun, összességében megállapítható, hogy amíg falvaink vízművesítése általában összhangban van a népgazdaság fejlettségének színvonalával, a csatornázás tekintetében ettől jóval elmaradnak. — A vízellátó művek műszaki teljesítőképessége elegendő a lakosság igényeinek kielégítésére? — Elég, sőt például a tározókapacitás a városi ellátást meg is haladja. Nem elégítik ki viszont — és ez nem is lehetett cél — a nagy tömegű háztáji termelés szükségleteit. Ez a tén^ sokhelyütt, főleg tavasszal vagy kora nyáron, amikor a háztáji primőröket öntözik — vízhiányhoz vezethet. — Visszakanyarodván még az ivóvízellátás kérdésköréhez, hadd kérdezzem meg, hogyan állunk a falusi kutak mennyiségével s a belőlük nyert víz minőségével ? — A vezetékes vízzel el nem látott hegeken az ásott, vagy fúrt kutak dominálnak, mintegy 600 000 darab van belőlük az országban. Ebből körülbelül 40—50 000 darab szivattyúval, vezetékkel lakáson belüli vízhasználatra is lehetőséget ad. 650 olyan községben, ahol nincs vezetéke' vízellátás, van viszont tanácsi közkút, amely jól szolgálja a? ellátást Sajnos, a talajvizek romló minősége miatt mintegy 700 településen közegészségügyileg kifogásolható a kutak vizének minősége, Ahol ez olyan mértékű, hogy a csecsemők, kismamák egészségét veszélyezteti — jelenleg 340 községben —, ott szállítják az ivóvizet a lakosságnak. Sajnos, ez a kedvezőtlen folyamat érinti a közüzemi vízműveket is, 50—70 vízmű vize már kifogásolható (bár még iható), és mintegy további 100-nál számítunk arra, hogy 8—15 éven belül any- nyira elszennyeződik, hogy „ helyette új víznyerőhelyet társulat működik az országé — A tanácsok valóban soké rétű, nehéz feladatokat láW nak el nagy szervező mun-í kával, anyagi ráfordítással, de éppen az imént szóba került társadalompolitikai szem-; pont is indokolja, hogy a víz- gazdálkodásnak ne csak hatósági, állam- és közigazgatási oldaláról beszéljünk. ■— A vizitársulásokra gon-« dől? — Igen, a köznyelvben vízi-i társulásnak nevezik a vízé gazdálkodási társulatokat. A már 25 éves múltra visszatekintő mozgalom célja a he-J lyi jelentőségű, közcélú vízé gazdálkodási tevékenység. E4 sajátos gazdálkodási forma,' megfelelően szabályozott eszköz és lehetőség, hogy kié sebb térségekben közösen véé gezzék el az érdekeltek szá-J mára fontos vízügyi munká-t kát. — Mi a különbség a vízgaz* dálkodási társulat és a vízié közmű-társulatok között? — A vízitársulatok gerincéi! a mezőgazdasági üzemek alJ kotják. Feladatuk sokoldalú és helyi jelentőségű. Ma 68 vízikell majd kialakítani. — Ügy tűnik, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elegendő figyelmet a csapadékvíz okozta károkra, amelyek pedig az ország számos települését fenyegetik. — A belvízelöntés az or-' szág települései belterületének egyharmadát veszélyeztetik, tehát mintegy 640 000 hektárnyi területet. És valóban, nem az őt megillető súllyal foglalkoztunk e problémával. A vízrendezési művek hiánya (a fejlesztésnek a szükségesnél lassúbb üteme), a rendszeres karbantartás elmulasztása, a települések mély fekvésű részeinek beépítése, a szénnyvízelszik- kasztás miatt megemelkedő talajvízszintek — mindez együtt vezetett a mai helyzethez, amikorra számottevően megnőtt a belterületi vízkárok gyakorisága. — Valószínűleg még sokáig folytathatnánk problémáink sorolását. Mert az a szám is sokat mond, hogy például ma a településeken 27 500 kilométer hsszúságban található nyílt árok és 6700 kilométernyi a vízfolyás illetve a jelentősebb belvízcsatorna. De áttérve inkább a megoldás kérdéseire, elsőként azt tudakolnánk: rendelkezünk-e egyáltalán valamelyes koncepcióval a feladatokat illetően? — Igen, rendelkezésünkre áll az a koncepció, amely meghatározza a fejlesztés különféle módjait. Csak hát ennek a költségigénye az ezredfordulóig mintegy 16 milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy míg egyfelől ennek az ösz- szegnek az előteremtése meghaladja a népgazdaság teherbíró képességét, másfelől a tennivalók nagyon is sürge- tőek. | — Mi lehet a megoldás? — A társadalmi erők bevonása. A lakosság anyagi erejének jobb koncentrálása, a társadalmi összefogás fokozottabb igénybevétele. Örömmel mondom el itt, bár eléggé közismert tény, hogy például a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága felismerte ennek a feladatnak a szükségességét és sajátos eszközeivel támogatja a végrehajtást; a kisebb vízelvezető árkok, illetve más, nem gépesíthető karbantartások elvégzése társadalmi munkában vagy a nagyobb méretű, fizikai munkát igénylő feladatokhoz KlSZ-építő- táborok létesítésének kezdeményezése. — A falvakban a lakosságot érintő vízgazdálkodási közfeladatokat a tanácsok végzik. Az ő felismerésük, szervezőkészségük. anyagi teherbíró képességük meghatározó etry-egy falu életében. De kénesek lehetnek-e feladatuk tKkéletes ellátására? ban, ezzel az ország mezőgaz-*! dasági területének 93 százaié«! kát „fedik le,” 11 000 dolgozó«' jukkái évi 2,5 milliárd forint értékű termelő-szolgáltató te-* vékenységet végeznek. S*> Melyek ezek? — Részt vesznek például üzemek közötti, közcélú víz* rendezési, vízhasznosítási, mű* szaki talajvédelmi létesítmények fejlesztésében, fenntartásában és üzemeltetésében.' Speciális kapacitásaikkal ai tagüzemek részére meliorizá* ciós, üzemi vízrendezési munkát is végeznek. Ma már az ország településein a belterületi vízrendezési munkáknál* mintegy 60—65 százalékát végzik el. — A viziközmii-társulatoS előtt nem ilyen feladatok állnak? — Ezek a társulatok a községeken belül végzik a vizelj látást, a csatornázást. 1958! óta 1100 víziközmű-társulat alakult, aminek eredményeként a víz- és csatornaművel rendelkező községek csaknem 80 százalékában a helyi erők mozgósításával készültek el ezek a művek. Huszonöt év alatt 12,3 mii* liárd forintot ruháztak ba vízműre, 3,7 milliárd forintot csatornaműre, s ezeknek az összegeknek a felét lényegében a helyi lakosság vállaltai Van tehát tapasztalat és eredmény, amelynek alapján a jövőben még több tartalék feltárását látjuk indokoltnak a társadalom mozgósításában. — Nyílnak-e ehhez a mozgósításhoz újabb lehetőségek? — Igen, a lakosság terheH nek csökkentésére például kedvezményes hitel vehető igénybe. Jelenleg vízműépítésnél 10 év lejáratra, csatornaműnél 15 évre, mindössze 3 százalékos kamatteherrel. Arra törekszünk, hogy azokon a helyeken, ahol a helyi körülmények miatt túlságosan drága az építés, ott további kedvezményre legyen lehetőség. — Végül is milyen gyarapodást várhat témánk vonatkozásában a magyar falu a jelenlegi, a VI. ötéves tervtől? — Folytatjuk és bővítjük a jól bevált formákat. A VI. ötéves tervben mintegy 350 községben létesül új vízmű é° 40—50-ben csatornamű. Röviden még felsorolom programunk súlypontjait: azok a községek, ahol kifogásolható minőségű a víz, továbbá a Balaton vízparti területei és általában azok a területek, ahol magas a talajvízszint. Egyébként még az idén meg akarjuk teremteni a jogszabályi lehetőségét annak, hogy belterületi vízrendezésre is lehessen társulatot alakítani — mondta befejezésül Kovács Antal államtitkár. Cserhalmi Imre NÓGRÁD — 1983. augusztus 18., csütörtök 3
