Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-15 / 166. szám

Teljesítették első féléves tervüket a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének dolgozói, mintegy 197 millió forint értékű terméket adtak át megrendelőiknek. Ezekben a hetek­ben az Ikarus gyárnak 130 tonnás darupályát, Bajára közúti felüljárót, az Ózdi Kohászati Üzemeknek komplett kötélpályát, fel- és leadóállomásokat, csilléket gyártanak. Ugyancsak Mát- ranovákon készül a Ganz-MAVAG budapesti gyáregysége rekonstrukciójához oszlopok, darupályák, épületelemek acélszerkezete. — kulcsár VERSENYZÉS PALFALVÁN ff MIT A-vita" — Bevált-e a versenyárté- kelés KIPA-rendszere? — Nem. Száműztük a KIPÁ-t. Most MITA van he­lyette! — Az mit, jelent? — MI TAláltuk ki.:: A brigádvezetők májusi or­szágos tanácskozása után sok helyen hasznosítják az ott el­hangzottakat, illetőleg vitáz­nak a jó gondolatok helyi „adaptálásának” módjairól. A salgótarjáni síküveggyárban nagy hagyománya van a ver­seny szokványos formáinak, de már a megújítás kísérte Számokra váltani? Legyen látszata..; Év közben isi társadalmi munkába» készült játéknak. Budafoki Sándornénak, gyáregységi munkaverseny-fe- lelősnek hasznos észrevétele van az értékelés hatékonyabbá tételére: — Érdemes ösztönözni a brigádokat év közben is — vallja a fiatalasszony. — Érezzék, hogy a munkájukat elismerik. Tavaly volt erre példa: fél évkor 35 ezer fo­rintot osztottak ki nálunk a gyáregységben. Lehetett látni, hogy sokat javított a hangula­ton: könnyebben lehetett szer­iéiben is néhány éves gyakori- sadalmi hasznosságát növelő, vezni rendezvényekre, társa- latra tekinthetnek vissza. A a szocializmus értékeit hordo- dalmi munkákra az embere- bevezetoben is egyike volt a munkamozgalmakban” - ket. jó szándékú, de balsikerű kí­sérleteknek. A „MITA” né hangzik az országos értekez­let együttes állásfoglalása. A (molnár) ven nevezett módszer sem f6 eves, Czene J°zsfí norma­technológus egy alkalmazotti ... ........ brigádot vezet. Tavaly arany­- Ket hét veget eloltott kosz0rút nyertek. i-v-% ArrWr\in '»poho'íiYmAlA — Mit vállalnak önök, ami­vel a nagyobb közösségnek is hasznára válnak? — Az, hogy a munkaköri feladatainkat a lehető legjob­ban ellátjuk, már önmagában is hasznára válik a közösség­nek. Emellett vannak a bri­színte­PÄRTMUNKA A LAKÓTERÜLETEN Az ajtó nyitva áll A pártvezetőség ülésén az idős, beteg, a pártrendezvé­nyek rendszeres látogatása alól felmentett párttagok dol­gát beszélték meg. A tapasz­talatokat Faragó István ösz- szegezte, aki a pártvezető­ségben felelős, ezért a mun­káért Tuza István, Kertész Szidónia, Vajvoda Györgyné, azt erősítették, nincs ajtó, amelyik ne nyílna ki előttük, ahol ne várnák, ne látnák szívesen az alapgzervezet kül­dötteit. Mert hiába múltak el az évek, hiába rokkant meg az egészségük, érdeklődésük a város, az ország dolgai iránt nem csökkent. Sokféle kérdést tesznek fel. A város gyarapodása, az üzemekben folyó munka, a fiatalok meg­változott élete éppúgy érdek­li őket, mint ahogy választ, számukra megnyugtató meg­oldást várnak a kereskedel­mi ellátással, az árak ren­dezésével, a lakbérek, a sze­rényebb mértékű nyugdíjak alakulását kísérő gondjaikra. Taps a taggyűlésen Salgótarjánban, a belváros Il-es pártalapszervezetnek másfél száznál több tagja van. Ami a párttagok összetételét illeti, -a legfiatalabb huszon­négy, a legidősebb nyolcvan­nyolc esztendőt számlál. S jól megfér itt együtt a volt bányász, a gyári munkás, a fegyveres testületek hajdan volt tagja. Közülük harminc­hetet magas koruk, egészségi állapotuk miatt felmentet­ték a rendszeres pártélet alól. Ugyanakkor jó néhány párttag rendelkezik felsőfo­kú politikai, állami végzett­séggel, s heten már a felsza­badulás előtt aktív részesei voltak a munkásmozgalom­nak. Ahogy Sarló Lajos, az alapszervezet titkára mon­dotta, felkészültségüket, po­litikai tapasztalatukat, jár­tasságukat a mozgalmi mun­kában, jól kamatoztatják a pártéletben, .a napi politikai tevékenységben. Amilyen sokszínű a párt­tagság összetétele, olyan sok­rétű az alapszervezet fel­adatterve, a pártmunka tar­talma és módszere is. Tag­gyűlésekre kéthavonként ke­rítenek sort. A pártvezetőség havonta találkozik. Hogy mikről folyik a szó ezeken az összejöveteleken? A legfon­tosabb párthatározatok is­mertetése, értelmezése, egy- egy határozathoz kapcsolód­va a helyi tennivalók kiala­kítása éppúgy a taggyűlés elé kerül, mint a jelentő­sebb gazdaságpolitikai, tár­sadalompolitikai, vagy kül­politikai kérdések. Sarló La­jos azonban nem titkblta, azok a témák váltanak ki igazán parázs vitát, amelyek valamiképpen kapcsolódnak a párttagok mindennapi ta­pasztalataihoz. Mondják, hogy a közelmúlt­ban megvitatták az ifjúság- politikai kérdéseket, s ezzel együtt a különböző generá­ciók munkáját, társadalmi együttélését. Nemcsak elő­adót, vendéget is hívtak a taggyűlésre, az egyik nagy­üzem KISZ-titkárát. Eleinte bizalmatlanul méregették a hosszú hajú fiatalembert. Az­tán elkezdett beszélni a mun­káról, a fiatalok életmódjá­nak, szemléletének valós és előítéletekből fakadó gondjai­ról. s az idős párttagokban fokozatosan oldódott a bizal­matlanság. Hangos taps tört ki a teremben, amikor befe­jezte mondandóját. Tizenkilenc követ Nagy Béla, a szervezőtit­kár — a rendezvények szer­vezéséért, a pártcsoportveze­tők rendszeres tájékoztatá­sáért felelős —, azt magya­rázta, hogy a taggyűlések elő­készítésében, lebonyolításá­ban nem kevés részük van a pártcsoportvezetőknek. A ti­zenkilenc pártcsoportbizal- mi — jórészt asszonyok , —, nem csupán a tagsági bélye­geket viszi a párttagoknak. Amolyan követei ők a párt­tagságnak. Szót váltanak ve­lük a napi politikai esemé­nyekről, a pártvezetőségben folyó munkáról és segítenek, ahol szükséges a napi gon­dok megoldásában is. Taggyűléseket ugyan két­havonként tartanak, de a párt­csoportvezetők gondoskodnak arról, hogy folyamatos le­gyen a kapcsolat a vezető­ség és a párttagok, a párt­csoport tagjai között. Nem egyszer megtörtént már — a növekvő taglétszám miatt most is szóba került —, hogy megosszák a nagyobb létszá­mú csoportokat. Ilyenkor bi­zony mindig van olyan párt­tag, aki szóvá teszi, hogy maradna a régi csoportban. Megismerték, megszokták egymást, a jó ismerősökkel, hovatovább barátokkal meg könnyebben ért szót az em­ber jóban is, rosszban is. A pártcsoportvezetők, de valamennyi párttag, akit csak megkeres a vezetőség egy-egy tagja, szívesen vál­lalja a munkát, a pártmegbí­zatást. Az aktív párttagok közül — nem egészen száz­húsz a számuk — nyolcvan­nak van konkrét pártmunká­ja. Van, aki a tanáccsal, óvo­dával, iskolával tart kapcso­latot. Mások a Hazafias Nép­frontban, a Vöröskereszt-szer­vezetben tevékenykednek és megint csak mások munkás­őrként teszik dolgukat. Ta­nácsaiknak, javaslataiknak, segítőszándékuknak a. városi pártbizottságnál, a tanácsnál, a tömegszervezetnél egy­aránt hasznát veszik. Ügyelet a pártirodán A tömegkapcsolat erősíté­sét egyik legfontosabb fel­adatnak tartják a pártalap- szervezetben. Ahogy Vadker- ty Lórántné mondta, ezért szervezték még az ügyeletet is a pártirodán. Már nem tudni kitől jött az ötlet, de jónak tartották, megvalósí­tották. Azóta minden hétfőn ügyeletet tartanak a pártiro­dán. A pártvezetőség egy- egy tagja tartózkodik benn, de gyakran megesik, annyian összejönnek, hogy valóságos vita kerekedik. Ez történt legutóbb is. A vezetőségnek legalább négy tagja összefu­tott, s jöttek más ügyben ér­deklődők, panaszukat hozó,' intézkedést remélő pártonkí- vüliek is. Híre van a körzet­ben, hogy a pártiroda ajtaja mindenki előtt nyitva áll. S aztán, ha már amúgy is együtt voltak, ki-ki elmond­ta véleményét az USA nyu­gat-európai rakétatelepítésé­ről. Mert a résztvevők mind­egyike átkínlódta a második világháborút. Két esztendeje kezdemé­nyezték azt is, hogy kapcso­latot tartsanak a pénzügyi és számviteli főiskola párt- és KISZ-alapszervezetével. Az együttműködési megállapo­dásnak megfelelően évről év­re sort kerítenek az idős kommunisták — hátuk mö­gött nem kevés pártpiozgal- mi múlttal — és a fiatal, az életnek éppencsak nekivágó főiskolások találkozójára, be­szélgetésévé. Voltak már kö­zös kiránduláson is, Karancs- berényben, a munkásmozgal­mi múzeumban. A főiskolá-’ sok meg természetesnek tart­ják, hogy segítsenek a házi munkában, a bevásárlásban az idős, beteg párttagoknak. Annak meg együtt örülnek, ha a fiatalok közül, még a főiskolán mind többen eljut­nak a pártig. A II. pártalap- szérvezet tagjai a maguk módján segítenek is ebben.' Átadják mindazt az élményt, tapasztalatot, amit életük, harcuk során szereztek. Mert valamikor ők is ezt az örök­séget kapták az előttük já­róktól. V. G. kecsegtet hosszú élettel: — Két hét v tem vele otthon, zsebszámoló­gépet is vittem haza — mesé­li Herczeg György brigádve­zető —, de nagyon belebo­nyolódtam. Csak arra lukad­tam ki, hogy a versenyt nem lehet számokra váltani. A műszaki osztály 36 éves tervezője a javarészt műsza- gyeinek más kiakbol allo Allende brigádot rej js; például a gyermekm­vGzcti« . tézmények, ahol kerítést fes­— Mas gondom is van az tünk füvet nyírunk. ertekeles mellett _ így a mer- _ Tehát a társadaimi mun_ no .ember. — Átszervezéskor kat iar ja a mozgalom egyik fő ke meglevő brigád melle ala- követelményének... kult egy harmadik. A mi ha- _ olyan társadalmi munka romszoros aranykoszorus bn- vonzó aminek látszata gadunkbol is kerültek at te- rámutathatnak a brigádtagok sok az újba De ott ok nulla- hogy ^ mi csinállukm A rol indulnak, evekig küzd- takarítás például nem ilyen! hetnek a szocialista címert. Mi idén csökkentettük a tár- Hozzank meg becseppentek « sadalmi munka részaranyát, s iskolából kikerülő fiatalok. Ök a kuUuráiis „megmozduláso- rogton magas címre jogosul- kat„ része3{tettük előnyben, tak. Ez az utóbbi ■ lenetoseg Mert a tagok többsége odaha- önmagában nem lenne baj, za a kertjében. A csak az előzővel szembeni el- nyolcórás itteni munka után lentetkent említem. ,az is vár rájuk, s a kettő — Gáspár Sándor azt mond- együtt már elég. Mozgósítani ta a tanácskozáson, hogy így is nehéz. Például ggy bri­célszerű lenne, ha a szoci- gád egymaga bajosan hoz ösz- alista brigád cím elnyerése egy Sze jó sportdélutánt. Ezért évre szólna és pályázattal szorgalmazni érdemes a bri- lehetne — esetleg ismétel- gádok egymás közötti kapcso- ten — elnyerni.” ön egyetért latfelvételét, ezzel? _ — Sok felszólaló említette — Pontosan. Ez lenne jó. a tanácskozáson az értékelés, Bár így kockáztatnának a régi díjazás bonyodalmait. Ön sze- brigádok, hogy az előző arany- rint arányos-e a fáradozás a koszorúk után még a szoci- várható díjazással? alista címet sem érnék el. De — Most mondjam azt, hogy mivelünk ez nem történhet egyértelműen nem arányos? meg... De hát a brigád azért jött lét­társadalmunk szocialista re, hogy önként vállalt rá- viszonyainak fejlesztése indo- adással segítse a közösséget, kolja, hogy az alkalmazotti Ebben nem a pénz a döntő (...) dolgozók is fokozottan dolog. Hanem például az, hogy »egyenek részt a munka tár- a gyerekek örülnek egy-egy R szegény ember főztje, avagy a vezető egyénisége N oha korábban is gyakori, fontos téma volt, mégis azt tapasztalom, az utóbbi hónapokban szokatla­nul sokat beszélünk a vezetésről; a vezetői mun­ka színvonaláról, a vezetők magatartásáról, felelősségéről, alkalmasságáról, a rossz vezetésből adódó hiányosságokról, a jóból eredő eredményekről, és más hasonló, ide kapcso­lódó kérdésekről. Olyanokról, amelyek jobban e téma tar­talmához és az általa kiváltott hangulathoz kötődnek. A közvelten munkahelyi tapasztalatok mellett különö­sen gyakran kerülnek szóba országos jelentőségű kérdé­sek: az egész népgazdaság helyzete vagy annak valamelyik kiemelkedően fontos ága, szektora. Az ipar, a mezőgazda­ság, az egészségügy, a kereskedelem, az idegenforgalom, a lakáshelyzet, az árak és ’jövedelmek alakulása, a köz- művelődés, mindezek fejlesztésének, stabilitásának pénz­ügyi vonatkozásai, s természetesen az e területeken dol­gozó vezetők képességei, döntéseinek felelőssége. Valószínű, hogy meglehetősen tarka képet kapnánk, ha mondjuk közvélemény-kutatás alapján próbálnánk meghatá­rozni: miből erednek; miben gyökereznek ezek a változá­sok? Szerintem elsősorban nem a vezetők munkája, a veze­tés színvonala lett más, hanem az a gazdasági közeg, amelyben dolgoznak, s amely elősegíti, vagy hátráltatja ké­pességeik kibontakozását, feladataik elvégzését, elképzelé­seik — vágyaik, törekvéseik — megvalósulását. Más? Fogalmazzunk egyértelműbben. Nehezebb, bo­nyolultabb az összes vezetői — politikai, szakmai, em­beri — képességet próbárátevőbb. Ami korábban elég volt, az ma már nem elég. Hibák, amelyek észrevétlenek vol­tak, egyszerre felszínre kerülnek. Csakhogy néhányra utaljak közülük: a határozatlanságból, döntésképtelenség­ből, vagy netán a felelőtlenségből, tájékozatlanságból, meg­gondolatlanságból eredő rossz döntés — forintban is kite-1 jeződő — következménye ma különösképpen súlyos, sú­lyosabb, mint bármikor. Az okokat most ne boncolgassuk; hiszen a. tény jól ismert: szűkében vagyunk a pénznek, a jól képzett munka­erőnek, az anyagnak, a modem technikának, a legkülön­bözőbb termelési kapacitásoknak. Különösen az olyanok­nak, amelyekkel mind a hazai, mind pedig a külföldi pia­cokon versenyképes — korszerű, jó minőségű — és haszon­nal eladható termékek gyárthatók. Szegény ember yízzel főz — tartja a közmondás,' Igen ám, de nemcsak hozzávalótól, a feltételektől, ha- nem a szokásoktól is függ, hogy milyen, mennyire íz­letes étel kerül az asztalra. Témánkhoz visszakanyarodva: minél nehezebbek a feltételek, annál fontosabbá válik, an­nál meghatározóbb a vezető egyénisége, karaktere, ráter­mettsége. Kevés a munkáskéz, panaszolják a leghangosab­ban éppen ott, ahol a legnagyobb a szervezetlenség — a „kapun belüli” munkanélküliség, az ácsorgás, a lógás, a fegyelmezetlenség. Nincs elég -pénzük korszerűsítésre, fon­tos beruházásra, halljuk, miközben Csáki szalmájaként bán­nak azzal a kevéssel is; hol ebbe, hol abba kapnak bele, építkezések indulnak megfelelő előkészítés nélkül, a határ­idők pedig nemély helyen már-már annyira komolytalanná válnak, hogy számon sem tartják az eredetileg betervezett ütemet. Szóba sem kerül a tervek „csúszása”, a határidők elhúzódása miatti felelősségre vonás. Ismétlem, mindezeket ott és akkor tapasztalhatjuk, ahol és amikor a legnagyobb szükség lenne a jó gazdálkodás­ra, összefogottságra, szervezettségre, alapos, körültekintő és tegyük hozzá: merész döntésekre, az összes feltételek okas hasznosítására. Tehát mindenekelőtt: színvonalas vezetői munkára. Arra, ami iránt napjainkban különösképpen meg­nőtt a kereslet, s aminek a gyakori hiányára oly sok ba­junk visszavezethető. Innen a téma különös időszerűsége. S egyben az ok is, a szélesebb láthatáré kitekintésre. Mert ha igaz is, hogy ki-ki elsősorban a maga munkaterületén felel azért, hogy jól menjenek a dolgok, a termelés, a gazdálkodás mai szintjén rendkívül sok szálú kapcsolat fűzi össze egyrészt a népgazdaság azonos ágazataiban elhelyezkedő vállalato­kat, de végső soron az egész népgazdaságot. Példaként em­lítve: akár egy közepes nagyságú építkezésen is az érde­kek százai, a különféle vállalatok tucatjainak a munkáját kell jól összehangolni, s közülük akár egyetlennek a rossz munkája elegendő ahhoz, hogy az építkezés szekere kát tyúba jusson. M a is, itt is érvényes tehát a régi mondás: egy min­denkiért, mindenki egyért. Az egész népgazdaság helyzete, munkája csak a helyi, az ágazati, vál­lalati, szövetkezeti stb. — munkára alapozva javulhat és megfordítva: a népgazdasági szinten jelentkező hiányossá­gok megszüntetése is szükséges a helyi, ágazati teendők jobb elvégzéséhez. S aligha kell bizonyítani, hogy a veze­tésnek mindkettőben meghatározó szerepe van. S ez egyben a népgazdasági egyensúly mellett a jó közhangulatnak is létfeltétele. Földes i József < NOGRAD - 1983. július 15., péntek » ' <r 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom