Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
Előítéletek nélkül n salgótarjáni síküveggyárnak mintegy háromszáz cigány dolgozója van. Töbhségük becsülettel teszi a dolgát a jobb kereset reményében kész elvállalni a legnehezebb munkát. Soknak az apja is a gyárban kezdett, s a hagyományokat folytatva, ide hozta gyerekeit is. A gyár vezetői meg munkával, tisztességes keresettel, lakással, élet- és munkakörülményeik folyamatos Jobbításával segítik őket, hogy megmaradjanak. A gyári dolgozók közül minden ötödik, származását tekintve cigány. S ahogy a gyárban mondják, mind többen illeszkednek megbecsült munkásként a kollektívába. Tudom, a megye több üzemében is mondhatnának hasonló példát, a síküveggyári tapasztalatok ma még korántsem általánosak. Szigorú tények döbbentik rá az embereket arra is, hogy a törvények, az állampolgári fegyelem megsértői, az alkoholizmus áldozatai között viszonylag magas a megszokott életformát csak nehezen feladó, cigány férfiak és nők száma. S azokban az iskolákban, ahol a tankötelezettségi törvény végrehajtása- az átlagosnál nagyobb gondot jelent, ott minden bizonnyal rendezetlenül élő cigány családok elhanyagolt gyermekeire bukkannak a vizsgálódó pedagógusok, tanácsi vezetők. Amennyire ellentmondásoktól terhes a cigányság élete, legalább annyi szélsőséges vélemény csap össze megítélésünkben is. Az azonban egészen egyértelműnek tűnik — sok éves megyei tapasztalatok is bizonyítják — az apáról fiúra hagyományozódott életforma megváltoztatása, a cigányság társadalmi beilleszkedése csak velük együtt lehet erdeményes vállalkozás. Csak akkor, ha minden üzemben, településen előítéletek nélkül fogadják az újonnan érkezett cigány munkást, segítik az új otthont, új életet teremtő cigány családokat. Így is az állami és a társadalmi szervek összehangolt, következetes tevékenysége, támogatása szükséges hozzá. Jó néhány esztendeje folyik ez a munka, de az utóbbi években különösképpen sok minden történt Nógrádban a cigány lakosság munka- és életkörülményeinek, szociális, kulturális lehetőségeinek jobbításáért. Különösen nagy figyelmet fordítottak az ipari és a mezőgazdasági üzemekben a munkalehetőségek szélesítésére, a nők foglalkoztatására A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban összegezték azokat a tapasztalatokat, amelyeket a munkahelyek kialakításában, a munkafegyelem erősítésében, a cigány dolgozók munkahelyi beilleszkedésében szereztek, hogy maguk is, mások is okuljanak belőle. Nógrádmegyer- ben és Kishartyánban a termelőszövetkezetek újabb munkalehetőségek megteremtésén fáradoznak, amelyhez pénzük mellé tízmilliós központi fejlesztési támogatást kértek. S teszik ezt abból a meggyőződésből a szövetkezeti vezetők, hogy a munkánál aligha akad hatékonyabb eszköze a nevelésnek, a jobb, a kulturáltabb élet igényének" a társadalmi beilleszkedésnek. Nem kevésbé fontos ebben a koránt sem egyszerű folyamatban, hogy a falvak széléről eltűnjenek az elhanyagolt, egészségtelen vályogviskók. A telepek felszámolása, az új otthonok építése azonban az országosan tapasztalt igyekezetnél lassabban halad. Nógrádban ma még csaknem félszáz ilyen telep húzódik meg a falvak határában, s a bennük élő cigány családok száma meghaladja a nyolcszózat A hatodik ötéves tervben 1250 lakás építésére kínálkozik lehetőség. Az elmúlt két évben azonban csak szerény mértékben éltek ezzel, a rendelkezésre álló összeg mintegy hatvan százalékát vették igénybe. Hogy miért csak ennyit? A családok egy része nem ismeri lehetőségeit, így azokat a kedvezményeket sem, amelyeket az építkezésnél, a lakásvásárlásnál kaphat. Másik részük folyamatos munkaviszony hiján, igen nehéz körülmények között él, nem áll módiéban előteremteni a hitel kiegészítéséhez szükséges összeget. Marad tehát a régi, megszokott helyen, ahol kevés és egészségtelen az ivóvíz, s ősszel, télen szél jár keresztül a hevenyészve összetákolt putrin. S maradnak az egészségügyi, a szociális gondok is. A legkövetkezetesebben a gyermekek, a fiatalok oktatásán, nevelésén fáradoznak itt a megyében is. A fokozott buzgalom természetes, hiszen ők a tényleges változások hordozói. Az iskolaelőkészítő munkában, az általános iskolai oktató-nevelő munkában már van bizonyos fordulat Ha lassan, ha nehezen, de mégis csak változik a szülők szemlélete. Az iskolába induló gyerekek majd háromnegyede óvodába jár, a tanköteles korúak csaknem mindegyike elkezdi az iskolát és kevés kivétellel be is fejezi. Igaz, középiskolába még kevés jut el belőlük. Jórészük még akkor sem vállalkozik a tanulásra, ha a helyi tanács, az iskola segítséget kínál ehhez. n változás tehát elkezdődött, amelyet szükséges Is, lehetséges iS gyorsabbá, folyamatosabbá tenni. Az állami, a társadalmi és tömegszervezetek hatékonyabb munkája azonban aligha képzelhető el a cigány lakosság szemléletének, magatartásának jelentős módosulása nélkül. A tapasztalatok között már talál az érdeklődő figyelemreméltót, követendőt is. A különböző állami és társadalmi szervezetekbe hétszáz cigány férfi és nő tevékenykedik. Közülük félszáz a tanácstag, de dolgoznak a népfrontbizottságokban, az MHSZ-ben és akad, aki önként vállalkozott a rend, a nyugalom őrzésére. Bizonyára azért teszik, mert felelősséget éreznek nemcsak maguk, a családjuk, de kisebb, nagyobb közösségük, a cigányság társadalmi felemelkedéséért is. • V. G. Tetanusz elleni védekezés Á tetanusz (merevgörcs) kórokozója spórás baktérium, mely a környezetünkben mindenütt előfordul. Az emberi szervezetbe rendszerint a talajból sebeken keresztül jut be és okoz általában ma is halálos kimenetelű megbetegedést. A kórokozó tulajdonsága, hogy oxigén- (levegő-) szegény környezetben képes élni és szaporodni. Ezért a jelentéktelennek tűnő, főleg szúrt sebek, melyekkel az emberek egy része orvoshoz nem fordul, sőt jóformán észre sem veszi, gyakran lehetnek a fertőzés kapui. Ha ezek földdel, porra! szennyeződnek, az oxigcnszegény környezetben a kórokozók megtelepednek, szaporodnak és megbetegedést okozhatnak. % Védőoltási rendszerünknek köszönhetően az 1941. január 1. óta születettek alapvédettséggel rendelkeznek, tetanuszfertőzésre gyanús sérülés esetén, emlékeztető oltás adásával a megbetegedés kivédhető. Az 1941 előtt született lakosság jelentős része azonban semmiféle védettséggel nem rendelkezik tetanuszfertőzéssel szemben. A tetanusz klinikai tüneteinek kialakulása után a leggondosabb és legkorszerűbb kezeléssel is a betegeknek legfeljebb egyhar- madát lehet megmenteni. Tekintettel arra, hogy a fertőzés kapuja gyakran jelentéktelennek tűnő sérülés (tövisszúrás, lóbteltörés következtében létrejött seb, lábszárfekély szcny- nyeződése stb) előfordul, hogy a beteg már csak a tetanusz klinikai tüneteinek kialakulása után kerül orvoshoz. t A betegek száma nem nagy, de a statisztika szomorú. Nóg- rád megyében 1966 óta 28 tetanuszmegbetegedés volt, 19 halt meg közülük. A betegek zöme 60 év fölötti volt. Hatvanévesnél fiatalabb 3 beteg volt, az elmúlt 17 év alatt közülük kettő halt meg. A védőoltások eredményességét mutatja, hogy abból a korosztályból, amelyik a kötelező védőoltások során tetanusz elleni védőoltást is kapott, az elmúlt 17 év alatt egyetlen megbetegedés sem fordult elő. Ezért kíván az egészség- ügyi kormányzat lehetőséget adni arra, hogy az' 194L január 1. előtt születettek tetanusz elleni védőoltásban részesülhessenek. Már ebben az évben lehet jelentkezni oltásra! A fertőzésnek elsősorban mezőgazdasági, kerti munkákkal foglalkozók vannak kitéve. Az oltást tehát főleg azoknak ajánljuk, akik akár főfoglalkozásban, akár kedvtelésből földmunkával foglalkoznak. Kellő védettség eléréséhez összesen 3 oltás szükséges: 2 oltás egyhónapos időközzel, majd 1 oltás egy év múlva. Oltásra az illetékes körzeti orvosnál, üzemorvosnál lehet jelentkezni Dr. Asztalos Judit Kétfeiíí kígyó Az Ukrán Tudományos Akadémia- zoológiái intézetének múzeuma a föld állatvilágának egyik legnagyobb gyűjteményével rendelkezik. A közelmúltban szokatlan példány érkezett ide Kirgíziából — egy kétfejű kígyó. Természetesen rendkívüli érdeklődést váltott ki. Hasonló „szörnyetegek” életmódjának pontos megfigyelésére — természetes környezetében — nagyon ritkán adódik alkalom. A múzeumban viszont a tudósok megfigyelhették, hogy a kígyó —, amelyik az embrionális fejlődési szakaszában végbement „üzemzavar” következeiében született kétfejűnek — általában teljesen normálisan viselkedik. Éberen reagál a hangokra, a szagokra, és a fényre. Csak amikor az égyilc fején kinyitja a száját, hogy belakjon az előtte lévő táplálékból. a másik ugyanezt teszi, de ennek nem jut semmi : a „fő” fej, amelyik a törzs vonalában helyezkedik el, mindig ügyesebbnek bizonyul. .vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXWvXXXNXXXX>XXX>XXX' „... akkoriban, úgy tíz év- , vei ezelőtt lehetett, mi asz- szonyok huszonheten rendszeresen kijártunk dolgozni a friss telepítésű szőlőbe. Égett a munka a kezünk alatt. Paraszti sorból jöttünk mind, szokva voltunk a földhöz, nem finnyáskodtunk hidegtől, égető napsütéstől. Akkoriban már egyre többet hallottunk szocialista brigádokról, de nem nagyon tudtuk mi fán terem. Aztán ösz- szedugtuk a fejünket huszonheten és szocialista brigádot alakítottunk mi is. Azt tartottuk, dolgozni tudunk, jól megvagyunk egymásközt, keveset veszekedtünk, miért ne próbálkoznánk? Névadónknak a világ legbátrabb asszonyát, Tyereskovát tettük meg. Vezetőnek pedig az Ilcsit, a Kelemennét választottuk.” „Ma tízszeres aranykoszorús brigád vagyunk. Számunk 48-ra emelkedett. Valamennyi asszony megérdemelné, hogy a nevét kiírják az újságba. Ügy lenne igazságos. Mert, amit mi ezért a szőlőért tettünk, az emberfeletti. Az életünket jelentik ezek a szőlődombok, a Muzs- la, a Rózsás, a Nagyárok a pásztói termelőszövetkezet szoléi. Többet vesződtünk velük, mint égy anya a gyerekével. Télen, nyáron igazgatjuk, gondozzuk, nevezetjük a tőkesorokat. A reggel már a határban talál, lefelé megy a nap is, amikor mi haKrónikatöredékgk zaindulunk. Megyünk, ha sár van, ha esik a hó, megyünk a kutyának se való nagy melegségbe. És szüretelünk, ha beérnek a fürtök... Az alapítók közül a brigádvezetőn kívül Toldiné, meg Sütőné van még köztünk. De a nyugdíjasok is visszajárnak. Itt van például a hetvenéves Mari néni, a Jakubovicsné, el nem maradna tőlünk, egy napra se. Három faluból verbuválódunk. Pásztóról, Tarról, meg Mátraszőlősről.” „Nem volt régen autóbusz alattunk, gyalogoltunk, kutyagoltunk kilométereket Hoztuk az ennivalót kosarakban, szatyrokban. Egy kis kenyér, szalonna, ez az, kinek hogyan engedte a módja. A lélegzetünk is elállt, amikor legelőször megjelent a határban az ebédszállító autó. Felsorakoztunk a fazekak előtt, mint az óvodások, kanalakkal, tálakkal. Meleg étel — kis lagzi, a hirtelenjében földre terített nejlonabroszokon. Ma mindez már természetes. Hoznak, visznek, minket, délben érkezik az ebéd... Mint ahogy természetes az is, hogy minden esztendőben együtt kirándul a brigád... nem tudatlan már a falusi ember sem. Voltunk a jégrevűn, hajókiránduláson Vísegrádon, Szentendrén, voltunk Debrecenben, jó páran közülünk külföldre is eljutottak a Szovjetunióba, Csehszlovákiába. Csak látná az indulást. Sokszor két buszba is alig férünk, végigdanoljuk, -vicceljük az utat. Az uraink szokták is kérdezni: — Hogy lehet, hogy a sok nagyszájú asszony nem ún egymásra naphosszat? Még kirándulni is együtt vágynak?” „Sokan kérdezik tőlünk; valóban olyan jó ez a közösség? És ha igen, mitől jó? A közös '•munka, a közös küzdelem a legnagyobb kovácsa egy közösségnek. Sokszor egymásra vagyunk utalva, úgy élünk, mint a testvérek. Néha összemarakodunk, öt perc múlva szent a béke. Azért Ilcsinek, a brigádvezetőnek sokat köszönhetünk. <5 nem tűri a viszálykodást, marakodást. Igazságot tesz egykettőre. Értelmes dolgok felé tereli a gondolatainkat. Nyugdíjasoknak karácsonyra találkozókat szervezünk, ajándékot viszünk, patronáljuk a pásztói óvodát. A kiscsoporttal kezdjük, végig követjük őket egészen az iskolás korig. Meglátogatjuk a betegeket. Most éppen az egyszem fiúnk, a Tarci László brigádvezető kényszerült ágyba. .Olyan ajándékkosarat küldtünk neki az összedobott pénzből, hogy alig fért a kézbe... ” „Tavaly őszön vizsgáztunk. Tizenheten a brigádból. • Na, azt látni, hallani kellett volna. Ügy fújtuk a pluszt, meg a mínuszt, úgy elmondtuk a világpolitikai helyzetet, hogy az elnökség szóhoz sem tudott jutni. Kétéves iskola volt, szőlészeti szakmunkáskéoző. Tanultunk ott matekot, fizikát, géptant, üzemismereteket, volt politikai oktatás. Még olyanok is levizsgáztak, mint a Bözsike, a Szőllősi Gáborné, akinek ugyan nem volt erre szüksége, mert jövőre nyugdíjba megy. Amúgy meg a kisujjában van a szőlészet összes fortélya. De az a vizsga, az nagy volt. Négyes átlaggal végeztünk. Utána bankett a Rablóban. Majd tablóképet is akartunk csináltatni. .. ” „A kereset? Tudja hogy van az, a pénzből sosem elég. Nehéz munkán vagyunk, többet is fizethetnének. De akárhogy is, minket a szőlőből már elűzni sem tudnának. Jobban érezzük magunkat ideki, mint otthon... ” (A fenti beszélgetés a nagy- ároki szőlősoron esett. S mivel a negyvennyolc szókimondó asszonyság egymás szavába vágva adta elő a Tyereskova brigád történetét, a krónikásnak nem volt más választása, minthogy e töredékeket adja közre.)- Kiss Máris Bér község határában, csodálatos környezetben van a Vo* Ián Tröszt oktatási bázisa. Nyári szünet nincs, hiszen ilyenkor a vállalatnál dolgozók gyermekei pihennek az átalakított kastélyban. A kéthetes turnusokban érkező gyerekek kikapcsolódásáról a gyönyörű táj és az üdülő dolgozói gondoskodnak. Fő a finom ebéd! Kétszemélyes, kényelmesen berendezett szobák biztosítják a kis vendégek elhelyezését. Ha rossz az idő, segít egy képeskönyv, vagy egy levelezőlap „a,nyuéknak". , 1 Kép: Barna Alfréd • 1 ’
