Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
Értelmetlen kockázatok Közérdekű kérdésekről esett szó a nemrégiben lezajlott mezőgazdasági aktívaülésen. Közérdekűről akkor is, ha viszonylag csak kevés mező- gazdasági nagyüzemet érintettek — legalábbis az elhangzott formában — a tárgyalt kérdések. A vezetői magatartás, a társadalmi tulajdon védelme és az ellenőrzés nem kis érdeklődésre tartanak számot napjainkban. Már csak azért is, mert szorosan összefüggenek egymással. ,, Kovácsolómesterek" A mai bonyolult körülmények között jól gazdálkodni nehez feladat. Ennek érdekében olyan sokrétű követelménynek kell megfelelni, amelyre nem mindenki képes. Egy-egy telephelyen kívül működő kiegészítő tevékenységet létrehozni fáradtságos munka, hasonlóképpen vesződséges az indítása a konkrét termelésnek, vagy szolgáltatásnak. így történhet meg, hogy sok esetben a számviteli, vagy ellenőrzési munka jó megszervezése a háttérbe sporul, ez pedig a későbbiekben gyakran megbosszulja magát. Akkor is, ha csak a tevékenység egyszerű nyomonkövetéséről van szó. Olyanok pedig bőven akadnak —, azelőtt is voltak —, akik a lazaságból, szervezetlenségből, ellenőrizetlenségből tőkét próbálnak kovácsolni a maguk számára, a közösség rovására. Az, hogy ezt a „kovácsolómesterséget” meddig folytathatják, többé-kevésbé a szerencse kérdése, de általában nem túl sokáig. Azt azonban ki tudják használni, hogy a rendetlenségben és a rendezetlenségben sokkal nehezebb a szabálytalanságot, vagy törvénytelenséget felfedezni. Ilyen körülmények között —, sajnos — a termelőszövetkezetek kockázatának nagyobb hányadát ez teszi ki és nem az, hogy vajon versenyképesek-e a piacon az új tevékenységgel. Ez pedig értelmetlen kockázat. Mindez arra utal, hogy a személyi feltételek mind fontosabb szerepet töltenek be. 'különösen a kulcspozícióban levők esetében, legyen az önálló, vagy szakcsoporti, vagy gazdasági társasági tevékenység. Csak olvasni kéne A 4—600 forintos órabérek, a havi 30—40 ezer forintos jövedelmek döntő többségéről előbb-utóbb kiderül, hogy nem ilyen értékű munka, hanem nagymérvű szabálytalanságok sora. áll mögötte. A saját zsebre történő — többnyire kitalált — munkavégzéshez elég csupán egy-két ember összejátszása, de a helytelep számlázáshoz, a kintlevőségek fiktív kimutatásához, a jogtalan eredmé-. nyék jóváírásához, a termelési adó helytelen bevallásához már komoly apparátusra van szükség. Olyanra, amely — feltételezhetően — képes lenne legalább olyan becsülettel, szabályosan ellátni feladatát, mint amilyen tisztességtelenül, törvénytelenül: teszi. Sokan azt állítják — és bizonyára van benne némi igazság —, hogy gazdasági életünk túlszabályozott. Azt azonban senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezeknek a jogszabályoknak a betartásához képzettebb emberekre van szükség, mint megszegésükhöz. Annál is inkább, mert az, hogy miként kell számlázni, a kintlévőségeket kimutatni, az adót bevallani — az valahol le van írva. Az 'ellenkezője legfeljebb csak a rendőrségi jegyzőkönyvekben. Egyszerűen arról van szó, hogy valaki vele született, vagy szerzett képességeit milyen cél 'elérésére fordítja és arról, hogy ehhez milyen lehetőségeket biztosítanak az illetékesek, mennyire állnak hivatásuk magaslatán azok, akiknek feladata lenne nem annyira a már elkövetett szabálytalanságok, jogsértések feltárása, mint inkább megelőzése. Újratermelődnek Annál is, inkább, mert egy vezetőnek —, aki mégiscsak legközelebb áll az eseményekhez — lényegesen köny- nyebb a beavatkozás, mint egy kívülálló revizornak. Legalábbis, ha igazi vezető. Ha pedig nem. akkor le kell vonni a szükséges tanulságokat. A vezetői gyengeséget, alkalmatlanságot szabálytalanságok elkövetésével, vagy akárcsak,, elnézésével ás palástolni olyan súlyos hiba, amelyért) előbb-utóbb nagy árat kell1 fizetni. S ezért többnyire azokat is kár éri, akik Vétlenek. Egy-egy közös gazdaságban több évre visszamenőleg felgöngyölített törvénysértés-sorozat következménye esetleg több száz em-_ bért hozhat hátrányos- hely-' zetbe, s ez megengedhetetlen. Való igaz, hogy akik ezeknek részesei, kiváltói, okozói, elenyésző kisebbségben vannak a becsületes, igazi vezetőkhöz képest, akik képesek feladataik maradéktalan végrehajtására, hiszen évente csak egy-két nagyüzemben derül fény ilyen nem kívánatos jelenségekre. A baj az, hogy minden évben újabb egy-két gazdaságra kerül sor, mert mindig vannak, akik a rosszból sem okulnak, akik semmit sem tanulnak a keserves példákból. Igaz az is, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között csak nagyon körültekintő, jól megalapozott döntések, a megfelelő feltételek biztosítása révén lehet csak eredményeket elérni, legyen szó bármilyen tevékenységről. Ezzel minden vezető tisztában is van, éppen ezért érthetetlen, miért szorulhatnak háttérbe olyan fontos kérdések, mint a számviteli munka, vagy az ellenőrzés. Hogyan lehet a követelményeknek megfelelően gazdálkodni, ha a számvitel nem szolgáltat naprakész információkat, vagy, ha igen, akkor azok tévesek, félrevezetőek. Akik a tervezés helyett a számviteli munkában kísérleteznek a rugalmassággal, vagy az alternatívákkal, azok hamar pórul járhatnak. Ugyanúgy, mint azok, akik elfelejtik, hogy a következetes számonkérés, a szigorú ellenőrzés éppenúgy hozzátartozik a gazdálkodáshoz, mint a termékek előállítása. Nemi’égiben látott napvilágot a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ajánlása a mezőgazdasági szövetkezetek kiegészítő tevékenységének fejlesztésére. Ebben, többek között ez olvasható: „A kiegészítő tevékenység szervezése során helyezzenek kiemelt hangsúlyt az előírásoknak megfelelő számviteli és bizonylati rend, valamint az okmányfegyelem betartására... megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a káros jelenségek megelőzésére és megakadályozására. A részlegek tevékenységének és gazdálkodásának ellenőrzését fokozottabban építsék be a belső ellenőrzés rendszerébe. Különösen a telephelyen kívül végzett, esetleg ott telepített munkahelyeknél ellenőrizzék a szabályszerűséget”. Egyik sem lehetetlen kívánság. Érdemes elfogadni! Kockáztatni máshol kell! Zilahy Tamás Hőhullámok 1983. július 7.' csütörtök. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint tovább tart a nagy meleg. A hőmérséklet délután 29 és 34 fok között várható. A szerencsésebbek a vizek partjára menekültek, mások a lefüggönyözött szoba húsét választották, a munkába indulók felkészültek a legrosz- szabbra. Godó Gyula meg csak annyit mondott: — Ma megint pokol les2 odabent... Társai, csaknem ötszázan sem vélekedtek másként. De- hát itt nincs lógás, lazítás, itt fegyelmezett, pontosan kiszámított lépések, mozdulatok, másodpercek vannak. Csapatteljesítmény. És a lustát, a lógóst kiközösíti a brigád. Itt nem lehet csak úgy leállni, hűvösre húzódni^ cigarettáz- gatni. Sokszor még arra sem jut ideje a kéznek, hogy a kövér izzadságcseppeket letörölje a homlokáról. Hőmérőzünk. A kemencenyílás okádja a nagy meleget, vörösen izzik a fény, néhány perces tétlen álldogálók után is hőguta kerülgeti az embert, zúg a fej, felforr az agyvíz. A literes üvegkancsók egy-kettőre kiürülnek. Van, aki naponta kilenc-tíz liter vizet is megiszik. És a hőmérséklet a kemence „árnyékában” lassan 35 fokra szökik. Üvegfúvók. Mondják róluk, hogy kemény legények, hogy sokat keresnek, hogy dinasztiák fordultak meg itt a kemencepódiumon, hogy baj van a2 utánpótlással, mert a fiatalok már nem szívesen vállalják még a jó kereset mellett sem ezt a feszes, szervezetet, egészséget nem kímélő műnkát... Azt is mondták róluk, ne zaklassam őket, ne tegyem fel naiv kérdéseimet, hogy tudniillik, hogy viselik a hőséget, hogy bírják a robotot, szóval, hagyjam őket békén, meri majd elküldenek a fenébe... Nem küldtek el. Maguk közé engedtek fel a kemencepódiumra, szívesen megmutatták, hogyan készül a banka, hagyon merítik fúvócsöveiket az olvasztott anyagba, hogyan fújják ki, szárazzák, talpazzák a készülő poharakat. — Pokol ez kérem, így a nyári hónapokban, az sem segít, hogy egyszál gatyában dolgozunk, az sem, hogy szívjuk magunkba a rengeteg szódát. Exportgyorsmérleg Salgótarjánban Kedvező az exportgyorsmérleg a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A vállalat az első fél évre tervezettnél hat százalékkal több árut szállított külföldre, dollárral fizető megrendelőinek. Ez évek óta nem fordult elő, sőt, tavaly ilyenkor az éves exportmennyiségnek mindössze egynegyede hagyta el a gyárat. Elsősorban a közel-ké-' leti piacokon tapasztalható nagyobb érdeklődés a salgótarjáni kohászati termékek iránt, de befutottak megrendelések afrikai és európai cégektől is. A tarjániak nem szeretnék elkiabálni, de jelenleg biztosítottnak látszik az egész évre előirányzott félmil- liárd forint értékű tőkésexport teljesítése. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az 1983. év eddig eltelt hónapjait, s ami még hátravan sétagalopban lehetett es lehet megtenni. Ellenkezőleg. már az év első heteiben érzékelhető volt, hogy a megélénkülő kereslet nem éppen az előrejelzések szerint alakul' a hidegen hengerelt szalagacéláruk várt nagyobb kelendősége helyett például a húzott termékek — huzalok és rúdacélok __ iránt szinte ugr ásszerűen megnőtt az érdeklődés. Csakhogy ez az „irányváltozás” most már nem okozott akkora gondot, mint pár évvel ezelőtt. A salgótarjániak megtanultak rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez. És mert a szállítási késedelem ma rrár szinte ismeretlen fogalom ebben a gyárban, sőt a vevő kívánságára akár a hetenkénti szállítási ütemezést is megszervezik, nem maradt megrendelés kielégítetlenül. A sikeres első fél évhez hozzájárult az is, hogy ma már elfogadnak korábban visszautasított kis megrendeléseket is-. És lám, ennek a hajlandóságnak köszönhető, hogy például sok kis ciprusi megrendelés kifogástalan kielégítése után a földközi-tengeri szigetországból az idén befutott egy igazán jelentős megrendelés. Hozzájárult az eredményességhez néhány sikeres új termék: az ónozott huzal, a húzott rúdacél, az NSZK, a holland piacon népszerű ovális szelvényű vékonycső. Beérett az évtizedes következetes jó minőségre törekvés gyümölcse is. Az a tény, hogy a gyér termékeiért a tervezettnél idén valamelyest magasabb árat tudott elérni, a gyakorlatban bizonyítja, hogy a külföldi megrendelő a megbízható minőséget hajlandó magasabb árral honorálni. A Parféiét júliusi számából A Pártélet júliusi száma kiemelkedő helyet szentel a tagfelvételi munkának. Közli a Politikai Bizottság erre vonatkozó legújabb (1983. június 21-i) határozatát. Ehhez kapcsolódik az a beszélgetés is, amelyét a szerkesztőség Baranyai Tiborral, a KB osztályvezetőjével folytatott a párt belső életéről és munkamódszeréről. Ezt az interjút egészíti ki a pártellenőrzés szerepéről, hatékonyságáról szóló írás. A párt életszínvonal-politikájának fő törekvéseit elemző írás értékes segítséget ad politikai munkánkhoz, hangsúlyozza : társadalmunk nem mondott le arról a kötelezettségéről, hogy gondoskodjék a megélhetési viszonyok javításáról, határozottabban érvényesítendő azonban az a kö_ vetelmény, hogy az életszínvonal jobban hasson vissza a gazdaságra, a termelőtevékenységre. Ezt a gondolatot folytatja a tartósan alacsony hatékonysággal működő vállalatokról szóló írás. Kiegészíti az életszínvonal-politikáról szóló cikk megállapításait az időskorúak helyzetével kapcsolatos Pest megyei vizsgálat tanulságait összegező írás. A lap témaválasztásának bővülését tükrözi egy szerkesztőségi beszélgetés, amelyet ismert színészek, rendezők folytattak a színház és a --közönség kapcsolatáról, a színház szerepéről és felelősségéről, sajátos művészi felfogásokról,. az alkotói önállóságról. 1 Foglalkozik a lap azokkal a megváltozott körülményekkel, amelyek új helyzet elé állítják a mezőgazdaságot. Hangsúlyozza a termelő-fel- dolgozó-forgalmazó-külkeres- kedelmi vállalatok kapcsolat rendszere javításának szükségességét,' a piaci információk értéknövelő hatását, a minőség és a gazdaságosság fontosságát. Riasztóiiveg Salgótarjánból Riasztóiiveg gyártását kezdték meg a salgótarjáni síküveggyárban; az első negyven tábla ablaküveg már el is kelt a budapesti fémmunkás vállalat révén egy algériai pénzintézetet véd a betöréstől. A riasztóüveg olyan ragasztott biztonsági üveg, amelynek rétegei közé finom fémszálakat építenek be, s ezeket riasztóberendezésekhez kapcsolják. Ha a bűnöző az ablak betörésével hatol az épületbe — vagy akár gépko csiba, amihez szintén ajánlják a salgótarjáni újdonságot —, a fémszálak megszakadnak, a riasztó berendezés megszólaltatja a szirénát vagy a vészcsengőt. A gyártmány értékét fokozza, hogy a két és több rétegű ragasztott üveget betörni sem könnyű, hiszen a műanyag ragasztóréteg, mint valami sűrű, szívós, nyúlós, rugalmas háló fogja ösz- sze a betört üvegtáblákat. Godó Gyula mesterszak- munkás a pódium szélén szárazza az árut megállás nélkül. Huszonhét esztendeje üvegfúvó, a hat testvére közül négyen választották ezt a szakmát. A rengeteg folyadék-l tói kikészül a gyomrunk, a zúgás, a zaj igénybe veszi az idegeket. Nézze meg az emberek lábát! Az állástól vissz- eres lesz, ötvenéves korukra meg tropára mennek az Ízületeik. .. — Mégis miért csinálják? — Van aki kényszerűségből, mert nincs jobb, van, aki családi hagyomány folytatója, van aki a jó keresetért, habár, őszintén megmondom, régen sokkal jobban megfizették ezt a szakmát... Németh Tivadar, a salgótarjáni öblösüveggyár I-es üzemrészének vezetője: — Évente öt-hat ember kerül hozzánk. Tavaly négyen végeztek, hárman azóta elmentek közülük. Most négy új ehaber jött, de úgy hallom kettő már idegen terület felé kacsintgat. Szóval az utánpótlás nem a legrózsásabb... Pedig, egy bankás, aki három hónap alatt betanulja ezt a műveletet, 24 forintos órabért kap... Csakhát! Itt valóban nem lehet lébecolgatni, szájat jártatni, itt manuális készség, szorgalom kell, hogy jó üveg készüljön... Munkavédelmi előírásokról is szó esik. Hogy valójában kötelező lenne a munkaruha. Az üzemvezető szemet huny a fürdőnadrágban dolgozók láttán. Szívtelenség lenne negyvenfokos melegben kötöz- ködni... Majd a délutáni műszakosok, akkor még melegebb lesz... — Délután veszem az irányt a hétvégi telkemre, ott tudok igazán megnyugodni, kikapcsolódni. Egy kis sör. pálinka, valami kiadós jó kaja, az energiát pótolni kell... — mondja Godó Gyula. Azért nem kell azt gondolni, hogy az üvegfúvók mostohagyerekek. Ellenkezőleg. A gyár vezetése mindent megtesz azért, hogy a lehetőségek határain belül enyhítse a meleget, elviselhető munkakörülményeket teremtsen. Ventillátorokat szereltünk fel és megfordítottuk a kemencéket. __ 1 — Igen, megfordítottuk, mert régen az emberek két oldalról kapták a meleget, most a pódiumok az ajtók felé néznek így nagyobb a levegőjárat. Hogy mennyibe került ez a munka? A felújításokkal együtt tízmilliós nagyságrendű — tájékoztat Domokos Zoltán termelési főosztályvezető. Valóban minden kis rést, ajtót felhasználnak, még falat is bontanak, ha .kell, hogy az üvegfúvók levegőhöz jussanak. Valaki tréfásan megjegyzi: — Most aztán nem sokra megyünk a levegővel. Képzelje, ha még bejön ide a pokolba az a kinti 34 íoj-c is... Hátborzongató. Tényleg. A melegtől is lehet dideregni...? Kiss Mária NÖGRÁD - 1983. július 12., kedd
