Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
(Folytatás az t. oldalról.) tése: a nemzeti egységet kifejező népfrontpolitikával a szocializmus építésének szolgálata. Választási rendszerünk a jövőben is biztosítsa a választójog általánosságát, egyenlőségét és a szavazás titkosságát. A választások alapvető kereteként maradjanak meg az egyéni választókerületek, amelyekben az állampolgárok közvetlenül jelölik a képviselőket, illetve a tanácstagokat. A Központi Bizottság a választási rendszer továbbfejlesztése érdekében szükségesnek tartja az alábbiakat: 1. Az egyéni választókerületekben mind a képviselők, mind a helyi tanácstagok választásához mindenütt legalább két jelöltet állítsanak. 2. A megválasztott képviselők és tanácstagok mellett azok a jelöltek, akik az érvényes szavazatoknak legalább 25 százalékát megkapják. pótképviselők, illetve póttanácstagok legyenek. A pót- képviselők és a póttanácstagok választókerületük mandátumának megüresedése esetén külön választás nélkül lépjenek a képviselő illetve a tanácstag helyébe. 3. Az összes képviselőnek legfel j?bb 10 százalékát — mintegy ’ 30—35 közéleti személyiséget — országos listán jelöljék, illetve válasszák az országgyűlésbe. Az országos listán megválasztható személyiségeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelölje a politikai, társadalmi, érdek- képviseleti szervek javaslatai alapján. Megválasztásuk az ország valamennyi szavazásra jogosult állampolgárának közvetlen szavazásával történjen. 4. A közös tanácsok munkájában az eddiginél jobban kell biztosítani a társközségek érdekeinek érvényesülését. Ezért minden társközségben a megválasztott tanácstagokból önálló elöljáróság alakuljon. A választási rendszer erősítse a népképviseleti testületek társadalmi, politikai szerepéi, járuljon hozzá a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. A Központi Bizottság ajánlja az országgyűlésnek, hogy alkosson új törvényt a képviselők és a tanácstagok megválasztásának rendjéről. A Központi Bizottság megtárgyalta az ipar helyzetéről és feladatairól szóló előterjesztést. Megállapította: a magyar ipar történelmi jelentőségű fejlődésen ment át a szocializmus építésének eddigi időszakában. A népgazdaság vezető ágává vált, nagymértékben hozzájárult hazánk gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulásához, a teljes foglalkoztatottság megteremtésével a munkához való jog gyakorlati érvényesüléséhez, a műszaki kultúra elterjedéséhez. Az ipar termelése — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950 óta kilencszeresére nőtt, aránya a nemzeti jövedelem előállításában 30 százalékról 45 százalékra emelkedett. Az iparban dolgozik a foglalkoztatottak több mint 26 százaléka. A szocialista iparosítás során létrehozott anyagi-műszaki bázis a többi népgazdasági ág fejlődésének is alapvető feltétele. Az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. 1. A felszabadulás után, a háborús károk gyors helyre- állítását követően sokoldalú, az egész népgazdaság teljesítőképességét döntő mértékben meghatározó ipar jött létre hazánkban. Kezdetben a fejlesztés irányai és arányai nem voltak összhangban országunk adottságaival és teherbíró képességével. Az 1960- as évektől az ipar fejlesztése arányosabbá vált. A nemzetközi együttműködés, elsősorban a szocialista gazdasági in'egráció jelentős mértékben hozzájárult iparunk teljesítményének növeléséhez. Az 1968-ban bevezetett gaz- daságirárnyitási rendszer elősegítette a műszaki és szellemi tartalékok jobb hasznosítását, a minőségi fejlődés fokozatos kibontakoztatását, az ipar termelési szerkezetének korszerűsítését. Ezt azonban a tőkésimport olyan növekedése kísérte, amellyel az exnort nem tartott lépést. Viszonylag lassan alkalmazkodtunk a világgazdaságban végbement változásokhoz, ami leginkább az ipar külkereskedelmi cserearányainak romlásában fejeződött ki. A külgazdasági egyensúly helyreállítását előtérbe helyező gazdaságpolitika és a gazdaságossági követelmények érvényesítése, továbbá a beszerzési és értékesítési lehetőségek reálisabb számbavétele 1979-től szükségessé tette az ipari termelés növekedésének mérséklését. 2 2. Az iparban az állami tulajdon a meghatározó. A termékek 91 százalékát az állami vállalatok, 8 százalékát az ipari szövetkezetek és a mezőgazdaság melléküzem- ágai, 1 százalékát a magánkisipar állítja elő. A Központi Bizottság megállapította, hogy az ipar ágazati szerkezete a fejlett országokban tapasztalható tendenciákhoz hasonlóan változott. A termelésben nőtt a vegyipar részesedése, a gépipar növekedési üteme megfelel az ipari átlagnak, a könnyűipar súlya csökken. Számottevő eredményeket . értünk el a bányászat és a kohászat műszaki fejlesztésében, az alumínium és a timföld termelésében, a közúti járművek és részegységek, a korszerű szerszámgépek, egyes műszerek, számítástechnikai eszközök gyártásában. A hazai energia- termelés korszerűsítésében jelentős lépés a paksi atomerőmű első egységének üzembe helyezése. A vegyiparban kiemelkedő szerepet kapott a petrolkémia, megőriztük gyógyszeriparunk nemzetközi hírnevét. Ugyanakkor a feldolgozóiparban lassú a műszaki fejlődés, és vontatottan halad a korszerűtlen termékek kiszorítása. Elmaradtunk a félkész termékek, alkatrészek, részegységek szakosított gyártásában. Az ipar belföldön értékesíti termékeinek háromnegyed részét, a lakossági fogyasztást szolgáló iparcikkek 80 százalékát állítja elő javuló minőségben. Az exportnak több mint fele szocialista piacokra kerül. Kivitelünkben még az anyag- és energiaigényes, alacsony feldolgozottságú termékek vannak túlsúlyban. Az iparban a munka termelékenysége gyorsabban nőtt, mint a termelés, de több európai szocialista országhoz és a fejlett tőkésországokhoz viszonyítva jelentős az elmaradásunk. A termeléshez az indokoltnál több anyagot és energiát használunk fel. Az utóbbi években az energiagazdálkodási program végrehajtásának eredményeként csökkent a termelés energiaigénye, és javulás tapasztalható az anyaggazdálkodásban is. A fejlődéssel együtt jelentősen nőtt az ipari munkásság szakképzettsége, műveltsége. Emelkedett a szak- és betanított munkások aránya, a segédmunkásoké csökkent. A műszaki haladás követelményeinek megfelelően az elmúlt három évtizedben ötszörösére növekedett a szellemi dolgozók száma. Nagymértékben javult a vezetők szakmai és politikai felkészültsége. 3. A szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményeinek folyamatos javításában, a társadalmi szükségletek magasabb szintű kielégítésében az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. A megváltozott külső és belső feltételek megkövetelik, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. Iparpolitikánk tartós követelménye a munka termelékenységének gyorsabb ütemű emelése, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentése, a termelés és a termékek műszaki színvonalának, minőségének javítása. A fejlesztési eszközöket elsősorban in- tenzifikálásra, korszerűsítésre kell fordítani. Hazai adottságainkat és a nemzetközi fejlődési tendenciákat figyelembe véve az iparfejlesztés fő irányai: természet kincseink gazdaságosabb hasznosítása-; a mező- gazdasághoz kapcsolódó korszerű ipari termékek gyártása, biotechnikai eljárások kidolgozása, bevezetése; az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztése és alkalmazásának elterjesztése; energiát és anyagot megtakarító technológiák, berendezések kifejlesztése; a termékek feldolgozottsági fokának ésszerű növelése, a magasabb értéket létrehozó tevékenységek bővítése. 4. Fejlődött az ipar irányítása, nőtt a közgazdasági eszközök szerepe. A szabályozó rendszer a kedvező változások ellenére sem ösztönöz kellően a szelektív fejlesztésre, a vállalati és az egyéni jövedelmek nem kötődnek eléggé a teljesítményekhez. Az ipar előtt »álló feladatok szükségessé teszik az irányító • munka továbbfejlesztését, a népgazdasági és a vállalati tervek jobb megalapozását, a szakmai koordinációs és szervező tevékenység javítását, valamint az ágazatok közötti kapcsolatok szorosabb összehangolását. A vállalatok irányításának fő eszköze továbbra is a köz- gazdasági szabályozás legyen. A szabályozás járuljon hozzá a vállalati és a népgazdasági ■ érdekek jobb összehangolásához, szélesebb körben tegye lehetővé a piac értékítéletének érvényesülését, ösztönözze a vállalatok dolgozóit a jövedelmezőség fokozására, segítse elő a jövedelmek teljesítmények szerinti elosztását. A nagyvállalatok szerepe a jövőben is meghatározó marad a termelésben, az exportban és a műszaki fejlődésben. Belső szervezeti és ösztönzési rendszerük fejlesztésével a jelenleginél nagyobb mértékben kell kiaknázni a koncentrációban rejlő hatékonysági tartalékokat. Folyamatos munkával elő kell segíteni, hogy a piaci hatásokhoz rugalmasan alkalmazkodó olyan közép- és kisvállalatok jöjjenek létre, amelyek — az ipari szövetkezetekkel és a magánkisiparral együtt — jó termelési hátteret nyújtanak a nagyiparnak, részt vesznek a lakosság jobb ellátásában, s képesek gazdaságosan előállítható termékek exportjára is. Az intenzív gazdaságfejlődés időszakában tovább növekszik az emberi tényező szerepe, ami szükségessé teszi az iparban dolgozók szak- képzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. Fokozni kell az iparban eredményesen dolgozó mérnökök és technikusak anyagi és erkölcsi megbecsülését. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményezőképességének erősítése magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben; igényli a vezetőképzés, a vezetőkiválasztás és a -kinevezési gyakorlat tökéletesítését. 5. Az ipar fejlesztésének kiemelkedő jelentősége van a párt gazdaságpolitikájában. A pártmunka segítse elő, hogy a kijelölt célok az iparban dolgozó munkások, értelmiségiek legszélesebb körének cselekvő támogatásával találkozzanak. A pártszervek és pártszervezetek segítsék a vállalatokat az adott gazdasásgi feltételekhez való gyorsabb alkalmazkodásban, iparpolitikai feladataink megoldásában. A szakszervezetek mozgalmi munkájukkal eddig is jelentősen hozzájárultak az ipar fejlődéséhez. A Központi Bizottság számít arra, hogy tovább erősítik az érdekvédelmi és a termelést segítő tevékenységük összhangját; elősegítik a munkahelyi demokrácia fórumainak hatékony működését, a dolgozók aktív részvételét a kollektívák feladatainak kimunkálásában és végrehajtásában. Ösztönözzék, hogy a szocialista brigádmozgalomban a vállalások a termelés minőségi tényezőinek javítását szolgálják. A KISZ-szervezetek részesei az iparpolitika megvalósításának. Továbbra is törekedjenek a fiatalok alkotókészségének kibontakoztatására, segítsék elő, hogy jobban hasznosuljanak kezdeményezéseik, korszerű ismereteik az iparfejlesztés feladatainak megoldásában. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a munkás- osztály és a műszaki értelmiség alkotó tevékenysége réven megoldhatók az ipar előtt álló feladatok. A Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatait. Megállapította, hogy népünk kiegyensúlyozott belpolitikai ’ helyzetben szervezetten és céltudatosan dolgozik a kitűzött gazdasági feladatok megvalósításáért. Az első fél évben a népgazdaság a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban fejlődött: az ország eleget tett fizetési kötelezettségeinek; az áruellátás, a bérek és a fogyasztói árak a tervnek megfelelően alakultak. 1. Az ipari termelés az év első hónapjaiban még nem érte el a tervezettet, de májusban és júniusban már mintegy 2 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége emelkedett, a kivitel bővült. A mezőgazdasági üzemek az időszerű munkákat gondosan, idejében és jó minőségben elvégezték, de az aszályos időjárás az ország több területén rontotta a kalászos gabona év eleji jó terméskilátásait. Az állatállomány — a szarvasmarha kivételével — tovább gyarapodott. A népgazdaság energiafelhasználása összességében tovább csökkent, az energia- ellátás kiegyensúlyozott. A szocialista szektorban a beruházások — a tervezett csökkentéssel szemben — nőttek. A külkereskedelmi áruforgo- lom az előző évit meghaladja, egyenlege tovább javult. 2. A Központi Bizottság megállapította, hogy a fő feladat továbbra is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az ország fizetőképességének megőrzése, az életszínvonal terv szerinti alakítása. Ehhez mindenekelőtt a népgazdaság teljesítőképességének növelésére, a kivitel erőteljesebb fokozására van szükség. A termelés és a felhasználás előirányzott arányaitól való eltérést meg kell akadályozni. Az anyaggal és az energiával szigorúan kell, takarékoskodni. A népgazdasági terv teljesítése érdekében növelni kell a gazdaságirányító és -szervező munka hatékonyságát. A vállalatok, a gazdálkodó szervek vezetői a helyi döntést igénylő kérdésekben késedelem nélkül intézkedjenek. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy aktív politikai munkával, érdemi kezdeményezésekkel és javaslatokkal járuljanak hozzá az- 1983. évi nép- gazdasági terv teljesítéséhez. A kommunisták mindenütt járjanak elöl a feladatok megoldásában, fejlesszék környezetükben az új iránti fogékonyságot, erősítsék a szervezettséget, példamutatásukkal segítsék elő a pontos, igényes, fegyelmezett munkát. A járműprogram jegyében NÓGRÁD - 1983. július 9., szombat Korszerű darabológépct helyeztek üzembe nemrégiben a Salgótarjáni Kohászati Üzemek süliyesztékes részlegében. Az NSZK gyártmányú, számítógéppel vezérelt hidraulikus sajtó rendkívül precízen, egyszázalékos súly- és méretpontossággal dolgozik. Képünkön: a járműprogramhoz szükséges sajtolt fogaskerekek alapanyaga készül. A Központi Bizottság az alábbi személyi kérdésekben ■ döntött: — Várkonyi Péter elvtársat — más fontos megbízatása miatt — felmentette központi bizottsági titkári funkciójából. — Szűrös Mátyás elvtársat felmentette a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetői tisztéből, és megválasztotta a Központi Bizottság titkárának. — Horn Gyula elvtársat, a Központi Bizottság küiügyi osztályának helyettes vezetőjét kinevezte az osztály vezetőiének. — Rácz Sándor elvtársat, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Varga Péter elvtársat, a Somogy megyei pártbizottság első titkárát kinevezte a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjévé. — Kornidesz Mihály elvtársat, a Központi Bizottság* tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Tétényi Pál elvtársat, a Minisztertanács tudománypolitikai bizottságának titkárát kinevezte a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjévé.----Nemes Dezső elvtársat, a Párttörténeti Intézet igazgatóját, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette tisztségéből. A Központi Bizottság javaslatokat tett illetékes szerveknek állami tisztségek betöltésére. (MTI)
