Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
% Mire használják a mozgóbért az Ipoly Bútorgyárban? ÚJABB KÖVETELMÉNY: A MINŐSÉG — Az árbevétel teljesítése, e bérszínvonal betartása és a kívánt nyereség elérése utón jár mozgóbér a fizikai munkakörben tevékenykedőknek. Ennek, a havonta, szétosztható összege a balassagyarmati központi üzemben kilencezer, a szécsényi kábelüzemben hétezer, az ugyancsak szécsényi asztalosüzemben pedig háromezer forint. Minek alapján határoztuk meg a különböző összegeket? Mivel én csak februártól vagyok a vállalatnál. mint főmérnök, úgy tudom. hogy az előző évi adatok alapján — mondja, illetve olvassa a számokat az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos előírásból Deli László. Korábban ösztöndíjasa volt a gyárnak, s mivel lakásgondját akkor nem tudták megoldani, egy kis kitérő után jött újra vissza. A májusi eredmények alapján csak a szécsényi kábelüzem kollektívája kanta meg a korábbi testületi üléseken megszavazott és a nekik adható összeget. * zsz Májusban nem kaptunk mozgóbérit, mert nem teljesítettük a tervünket — kezdi a beszélgetést Kovács József kárpitos szakmunkás, a többszörös szocialista címet elnyert Ságvári Endre brigád vezetője. — Általában két-há- rom száz forint jut egy főre. Ebben az évben, kivéve májust, mindig kaptunk, s meg voltunk vele elégedve. Lehetőségeinket, a végzett munka mennyiségét nagyban behatárolja a rendelésállomány alakulása. Amikor a kárpitosrészlegben kevés a munka, akkor más területre vezényelnek. Ma már annyira ismerem az asztalosmunkát, hogy nyugodtan megadhatnák az erre vonatkozó szakmunkás-bizonyítványt. Azt nem tudom, hogy az. általunk előállított termékeken mennyi a nyereség, de biztos, hogy van. másként nem termelnénk. A jelenleginél is több terméket tüdnánk gyártani, mert a kollektíva szívvel-lélekkel és kedvvel dolgozik. Csak legyen elegendő feladat. Azt is tudjuk. hogy ez nem mindig a vezetőkön múlik. Ugyanis eléggé telített a bútorpiac. * Dudás Jánost régi ismerősként köszöntőm. Ő az Egyetértés ifjúsági brigád vezetője, utóbb csak a sima címmel kitüntetett kollektíva. Legutóbb csak a sima címmel kellett megelégedniük, mert sok volt a változás, több szakember elment, helyüket gyakorlatlan. bizony nem mindig eléggé szorgalmas, igyekvő fiatalok foglalták el. — A mozgóbér egy része teljesítményre, a másik része pedig a minőségre ösztönöz. Így helyes, mert bütordöm- ping van. s nem mindegy, hogy tőlünk, vagy mástól rendelnek a kereskedők. Májusban mi sem kaptunk mozgóbért, mert nem hoztuk a tervet. Amikor jogosak voltunk az anyagi elismerésre, a kapott összeget differenciáltan osztottuk szét a szakszervezeti bizalmival, a csoportvezetővel és a művezetővel ködösen. Nálunk az alsó határ kettőszáz forint. Csak az részesül a mozgóbérből, aki az átlag felett dolgozik. Volt amikor én is kiestem, mert sok volt a társadalmi megbízatásom. Ebből is látszik, hogy nincs bérelt helye senkinek sem. Ennek ellenére Lesze- nyiczki Pál és Tari István mindig szerepel a névsorban, mert ők még a cigarettaszünetbeo. vagy annak egy részében is dolgoznak. Pintér István ugyancsak a régi ismerőseim közé tartozik. Ő a lapszabászat 14 főt számláló szocialista enyvezőbrigád vezetője. Az arany fokozat mellett már maguk mögött tudják már a Gyár kiváló brigádja címet is. — Szerintem a havi és személyenkénti 100—200 forintnyi lehetőség nem nagyon ösztönöz. Egy ipari tanulónak is több zsebpénze van ennél. Ha személyenként a szétosztható összeg négy-öt száz forint között változna, akkor a brigádtagok is jobban mérlegelnék; bennmaradjanak-e, vagy sem, amikor nagy szükség van rájuk — vélekedik Pintér István, majd így folytatja: — Mint szakszervezeti főbizalmihelyettes is foglalkoztam ezzel a témával. Sajnos más megoldásra jelenleg nincs lehetőségünk. A jelentősebb mozgóbér kifizetése után túlságosan nagy adót kellene fizetni, de nyom bennünket még az új gyárral kapcsolatos adósság is, Szerencsére az utolsó részlet az idén letelik, s talán jövőre nagyobbak lesznek a lehetőségeink. * — Harmincöt fő között oszthatok szét havonta kétezer forint mozgóbért. Ez egy főre hatvan forintot jelent. Hogy ösztönözzön, ezért kevesebben, de többet, három-négy száz forintot kapnak, elsősorban azok, akiknek jó a hozzáállásuk, akik takarékoskodnak az anyaggal, feldolgozzák a hasznosítható selejtet. a selejtes alkatrészt nem építik be. A mozgóbérben részesülők listájára az kerül fel, akivel egyetért a szakszervezeti bizalmi, csoportvezető, brigádvezető. Egyébként mindenki tudja, mikor és miért jár neki mozgóbér. Nem, egyáltalán nem mondhatjuk nálunk pofapénznek. Aki kap, az valóban többet is adott — fejti ki véleményét Sztreho Csaba művezető. * — Az idén az első fél évben javult a műszaki szervezettség, csökkent a létszám, s ez lehetővé teszi, hogy az év végéig a tavalyinál több mozgóbér kerüljön — megfelelő követelmény teljesítése, ese- jtén — a fizikai dolgozókhoz — mondja Ótott Pál személyzeti o.sz,tályvezető, aki elkísért az üzembe. — Van viszont ellentmondás a vállalások és a mozgóbér ösztönzési céljai között. A szocialista brigádok vállalásaiban szerepel az anyag- és energiatakarékosság. Igyekeznek ennek eleget tenni. A mozgóbér viszont jórészt a mennyiség növelésére és a minőség javítására ösztönöz. > * Végül adjuk át a szót Csízek Ferenc igazgatónak. — Mózgóbérszabályzatunk úgy született meg, hogy nem teszünk különbséget az objektív és szubjektív okok között. Az viszont igaz, hogy alacsony a kifizethető összeg. Sajnos egyelőre csak ennyire futja. 1981-ben viszont igen magas volt. Figyelembe véve az új követelményeket, a második fél évben a mozgóbért a minőség javításának szolgálatába állítjuk. Ebből is látszik, ahogy változik a közösség érdeke, úgy módosul a megszerezhető mozgóbér követelményrendszere, S hogy jó lesz-e vagy sem, azt majd a gyakorlat, a gazdálkodás színvonala és az elért nyereség bizonyítja. — venesí — így vizsgálat megállapításai Két járás — a rétsági és n pásztói — népi ellenőrei azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszanak a mező- gazdasági nagyüzemek a falu népességének megtartásában. Kutatták több héten át korábban: javultak-e az élet- és munkakörülmények a' termelőszövetkezetek segítségével, jut-e forint a téeszek kasszájából a települések fejlesztésére? A NEB nyolc nagyüzemet vett. górcső alá. Általánosan megállapítható, hogy a vizsgált három esztendőben a termelési érték szépen gyarapodott, s vele a dolgozók, tagok személyes jövedelme is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falusi népesség helyben dolgozna. Igen sok az eljáró Rútságról, Alsótoldról, Ecseg körzetéből, de más településekről is. Ez érthető, hiszen nem elegendő a munkaképes korú lakók számához a munkahely, illetve korábban kevés volt, s most az eljárók ragaszkodnak évtizedes, távoli munkahelyükhöz. Mindkét területen sokat fejlődött a mezőgazdasági nagyüzemek alaptevékenységét kiegészítő ágazat, ami az ipar térhódítását jelenti. Szaporodnak a munkahelyek, viszont ezzel együtt nem gyarapodnak hasonló ütemben a települések. A rétsági járásban gyakran mondogatják, hogy egy-egv család a terület viszonylag alacsony ellátása miatt kénytelen egy-egy „eljárót” eltartani, mert másként a nagyobb bevásárlások sokba kerülnének. A falvak ellátásának javítása alapvetően befolyásolhatja a vizsgált települések megtartóképességét. A mezőgazdasági nagyüzemek központi alapba fizetik be nyereségük egy részét, s amikor azt újra elosztják, ném eléggé világos a forintok sorsa, nem jelenik meg közvetlenül a területen. A rétsági és pásztói járás nagyüzemei elsősorban társadalmi munkával építik, szépítik, gyarapítják településeiket, de anyagiakkal sem restek a támogatásra. összességében azt állapították meg a népi ellenőrök, hogy a két járás településein a mezőgazdasági nagyüzemek biztosítani igyekeznek a munkahelyeket, de ezek nem elegendőek. Az ellátás színvonalát nem sokban javíthatják, de — mint azt teszik is — a kistermelők támogatásával segíthetnek azon. A melléküzemágak föllendülésével is erősödött a falvak megtartó ereje. Az otthonteremtéshez biztosított telkek, a letelepedési segélyek, a fiatal szakemberek támogatása, az időskorúak és a rászorulók anyagi helyzetének figyelemmel kísérése mind-mind ezt a célt segíti. A két járás népi ellenőrei, a bizottságok a hiányosságok fölszámolásához adtak tanácsokat. Szigorúbb számonkérést Gazdasági károkozás, rosszul sikerült beruházás, hibás és selejtes termék kibocsátása hallatán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helytelenül döntő, vagy rossz munkát végző vezetőnek, de — meggyőződésünk — szankciók alakalmazása nélkül nem előzhetők meg a népgazdaságnak jelentős kárt okozó mulasztások, s ehhez szükséges a felelősség pontos meghatározása. Amikor nemrég a Minisztertanács irányelvet adott ki a gazdálkodás felelősségi rendszerének továbbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazódott meg: a felelősségi rendszer következetesebb, maradéktalanabb működésével szolgálni a népgazdaság fejlődését. Lehet, a „jólértesültek” most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok lehetnek ezen a területen, ha a kormány intézkedésre kényszerült. A témáról azonban nem szükséges titokzatoskodni, hiszen a Minisztertanács a dokumentumban maga is megállapította, hogy bár minálunk a jogi felelősség érvényesítését sokrétű szankciórendszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi eljárásokra, gazdasági bírságok kiszabására), a felelősségi rendszer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik kielégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a felelősségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szabnak ki érte, amely túlságosan csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosszul hatnak a közvéleményre. Ezt a látszatot csak erősítik azok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vállalatának a népgazdaságban betöltött fontos szerepe miatt — mentegetik, nem merik büntetni. Meg kell adni, felelősségre vonás nem kizárólag szubjektív hibák következtében marad el. A gazdálkodó szervezeteknél a döntési hatáskörök sokszor tisztázatlanok, a hatásköreiket pontosan, nem határolják el, ezért nem lehet mindig egyértelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. Egy-egy környezetszennyezési ügyben vagy más jellegű mulasztás esetén kiderül, hogy többen is felelősségre vonhatók, mert szorosan összefügg a szolgálati beosztásuk. Ilyenkor a vezető^ egymásra mutogathatnak, mivel egyénileg nem is marasztalhatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hibás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor is elmosódik az egyén felelősége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedvezőtlen tapasztalat gyülemlett fel ahhoz, hogy a gazdasági életben a számonkérés rendszerét hatékonyabbá tegyük. A törvényes előírások megsértésekor a szervezetek és a személyek felelősségét — a szubjektívizmust kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szankciót kell alkalmazni. Ám aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkalmazott szankció nem szükségképpen jelenti alkalmatlanságukat. A hibás gazdasági döntés nem süthet örök bélyeget a vezető homlokára, hiszen az ő munkájának ez a kockázata, a büntetés vagy szankció 'arra lesz jó, hogy legközelebb gondosabb, körültekintőbb legyen. Ugyanígy elkerülhetetlenné vált, hogy a gazdaságban mind szélesebb körben előforduló testületi döntéseknél is lehetővé váljon a differenciált és sajátos felelősségre vonás. A kormány ezért irányelvet adott ki a testületek ég testületi tagok felelősségéről is, amely szerint a határozat megfelelő előkészítéséért a testület vezetője, illetve az előkészítést végző szervezet, vezetője a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valótlan tájékoztatást tartalmaztak, vagy mellőzték az ellenvéleményeket, vagy ha a tények csoportosításával téves következtetésre vezette a testületet, végül: ha elhallgatta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfogadása, vagy elutasítása között választhatott. A rendelkezés szerint ezentúl a testületi tagok is felelősek a hibás döntésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített határozatok szülessenek. Természetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatható az a testületi tag, aki ellene szavazott, vasv az ülésről hiányzott. Komornik Ferenc „Építősök” gyakorimtól? A tanítás befejeztével megyénkben zajlik a szakmunkás* és szakközépiskolás tanulók kötelező nyári szakmai gyakorlata, amely iskolatípustól függően kettőtől négy hétig tart. A munka során a diákok az elméletben tanultakat a gyakorlatban alkalmazhatják. Felvételeink a salgótarjáni nyugati városrész építkezésein készültek, ahol a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola 95 építőiparis tanulója dolgozik különféle kőműves- és szakipari munkán. Képünkön: Vies Judit és Szabó András harmadikos tanulók a falfelület glettelését végzik. A második osztályos Gáspár Tamás és társa a nyílászáró] szerkezetet helyezi el a válaszfalba. Angyal Béla és Besenyei Zsuzsa a PEVA-technológiával készült falfelületet utókezeli. Kormos Pál, a NAÉV művezetője, az Endrész Gábor által elkészített gipszperlit válaszfal méretét ellenőrzi. (Fotó: Rigó Tibor) j /
