Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

Búcsú a ringtől Papp László is mestere volt Szőrös Mihály június 18-án ünnepelte 23. születésnapját. Egy nappal korábban — a salgótarjáni városi sportcsar­nokban megrendezett Szondi Gvörgy-ertilék versenyen — el­búcsúzott az aktív sportpálya- futástól; az STC elnöksége nevében Lipták Sándor kö­szönt el tőle és nyújtott át ajándékot. Tizennégy éven át öklözött a bajuszos fiatal­ember a klub színeiben. A „kitérőket” csak a különböző válogatottakban való szerep­lés jelentette... A megyeszékhelyi Bartók Béla Általános Iskola tanuló­jaként futballozni ment. Pal­kó József edző, miután Mis­ka ballábas volt, tanítványát a csatársor bal oldalán sze­repeltette. A kis szélső gyors és technikás játékosnak bizo­nyult. Négy esztendő eltelté­vel mégis váltott: jelentkezett az ökölvívóknál Pintér János csoportjába osztották be. Ek­kor 1969-et írtak... (Jani bácsi két-háróm hét után bedobott egy versenyre Nyíregyházán. A serdülök 45 kilogrammos versenyében egy kisvárdai fiú , alaposan elpá­holt. Nem csoda! Még alig tudtam valam.it, aztán az ed­zések többségére úgy szöktem el hazulról. Amikor az anyu rájött a doloara. helybenha­gyott a fakanállal.) A kudarc nem szegte ked­vét. dolgozott tovább és egy hónap múltán Ózdon országos versenyt nyert a serdülők kö­zött. Később az ifjúságiak ka­tegóriájában versenyzett _és s ikerrel. Mire. felnőttkorosz­tályú lelt, már Papp *László szövetségi kapitány is felfi­gyelt rá. Több alkalommal meghívták Misit a magyar válogatott keretbe; jó néhány országot bejárt, és külföldi el­lenfelekkel is mérkőzött, (Voltam az NDK-ban,' Len­gyelországban, Romániában, Finnországban. Csehszlová­kiában és a Szovjetunióban. A legnagyobb szovjet városok­ban — Moszkvában, Lenin- grádban és Kijevben — lép­tem a kötelek közé. Néhány- szór el is vertek. A magyar válogatottba első alkalommal Qedó Gyuri helyett .,szálltam be". A találkozót megnyer­tem az NDK-beli Geirüch el­len, aki azóta a világranglista harmadik helyére ' küzdötte fel magát. Néhány nappal előbb, a Balaton-bainokságon még én hagytam el vesztesként a ringet....) A felnőtt válogatott keret­ben Papp László, a juniorok között Szakáts Sándor foglal­kozott vele. A mesterek igye­keztek továbbfejleszteni a balkezes tarjáni fiú tudását, képességeit. Könnyű dolguk volt: Szabó János és Szerémi Andor neveltje „gyűrhető és formálható anyagnak” . bizo­nyult. És roppant szorgalmas­nak! Mindenekelőtt ennek köszönhette, hogy a 14 év alatt 180 tétmérkőzésből 150- et megnyert. Vereségei egytől, egyig pontozásosak . voltak. Legnagyobb ellenfelének a je­lenlegi csepeli, korábban kis­várdai Péter Gábor számított — ő verte meg Nyíregyházán, az első versenyén. (Gabival egyidősek vagyunk, neki még mindig jól megy, ragyogóak a feltételei és az adottságai. Egyszóval tehetsé­ges! Azért én is felküzdöttem magamat a válogatottságig... A magamfajta vidéki fiúnak — minden túlzás nélkül mon­dom — ez nem kis dolog. Én egyébként nem■ voltam erős: ésszel öklöztem! Tudtam,' mi­kor kell ..kiszedni" a fejem és mikor kell ütni. Mindent csináltam, amit kellett... Még serdülőkoromban tanultam valamit Botos Andrástól. Azt mondta: „Misi. ha bemegy a ringbe. gondolkodj is, m csak üss!”) Szőrös Mihály elbúcsúzott. De csak mint aktív ökölvívó, így döntött már mint kétgyere­kes apa, mivel a 48 kilogram­mos súlyhatárt nem bírta tovább megtartani. Vajha még sokáig állna rá a mondás: ..nem enged a 48-böl”... Egy éve edzői képesítést szerzett, így hát marad a ringnék Tanítványa lesz bőven, régi mesterei ad­nak át neki néhányat. Az ökölvívó-palánták.' úgy tűnik, jó kezekbe kerülnek. Szinte biztosra vehető az is. hogy a nyolcéves ifjabb Szőrös Mi­hály és a hatesztendős Krisz­tián — akik már most is ra­jonganak a bokszért — foly­tatja majd apja „mesterségét”. Tóth István A totó 27. heti eredménye 1. Odense—Eisenstadt 2—1 1 2. Admira—Göteborg 1—2 2 3. RH Cheb—Videoton 2—1 1 4. Sturm Graz—Cracovia 0—2 2 5. Trakia Plov.—Elfsborg 4—0 1 G. Young B.—Szlávia Sz. 1—0 1 7. St. Gallen—Malmö 3—1 1 8. Brémen—Pogon 4—0 1 9. Düsseldorf—Zürich 2—2 X 10. Sloboda T.—Innsbruck 2—1 1 11. Bp. Honvéd—Inter B. 3—1 1 12. Braunsechweig—Vitkov. 0—2 2 13. Bielefeld—Hammarby 0—2 2 +1 14. Botev—Bryne 1—0 1 Hegymászás Felkészülés az NDK-ban Az elmúlt hét végén a Sal­gótarjáni Hegymászó Club huszonegy tagja a Német De­mokratikus Köztársaságba utazott. A tíznapos, nagy tú­ra része a klub éves munka­tervének. Célja a mászótech­nika gyakorlása, tökéletesíté­se, újabb fogások elsajátítása, a mászópárok összeszoktatá- sa'. Erre a feladatra kitűnően alkalmas az NDK-ban talál­ható homokkő, amely fokozot­tan próbára teszi a hegymá­szók ügyességét, felkészültsé­gét. A csoportot és a szakmai munkát három tapasztalt hegymászó, Orosz Mihály, Bu­da László és Molnár András vezeti. A tervek szerint, az egyes hegymászók felkészült­ségét figyelembe véve, szere­pel a programban több Il-es, III-as, IV-es, V-ös, VI-os,.. VII-es és VII/A-s erősségi fo­kozatú fal megmászása. A csoport tagjai a túrát színe­sítve, pihenésként megismer­kednek a környék nevezetes­ségeivel, ellátogatnak Drez­dába is. A túráról diafelvéte­leket készítenek a Falken- steinben filmet is forgatnak. A túráról készített felvéte­leket az érdeklődőknek él­ménybeszámolóval egybeköt­ve mutatják be. A csoport tagjai az előzetes tervek sze­rint július 10-én, az esti órák­ban érkeznek meg Salgótar­jánba. . G. G. LABDARÚGÁS Serdülőválogatottak edzőtábora Hétfőtőí péntekig 18 serdü­lő labdarúgó edzőtáborozáson vesz részt Salgótarjánban, az STC új, tóstrandi füves pá­lyáján. A „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” című, or­szágos tehetségkutató akcióra jelentkezett, . mintegy száz_ Nógrád megyei fiatal közül- a járásonként legtehetsége­sebbnek bizonyultak június­ban közös fölmérésen vettek részt. Ennek alapján került ki közülük a mostani keret, amelyben palotási, romhányi, rétsági, szécsényi, kisterenyei, balassagyarmati és salgótarjá­ni 14—15 évesek vannak töb­bek között. Négy megye serdülőváloga- tottja vesz részt a hét végén Veresegyházán azon a fnér- kőzéssorozaton, amelyen a területi válogatottba kerülő fiatalokat kiválasztják. Ez a csapat augusztus első felé­ben Tatán találkozik a többi terület gárdájával, és ennek a tornának a két legjobb csa­pata méri össze erejét, majd az országos döntőben, Szege­den, amit az atlétikai tehet­ségkutató verseny döntőjével együtt a televízió, is közvetít majd. A Nógrád megyei fiatalok naponta két edzésen vesznek részt Walkampf Lajos irányig tásával, s programjukat mo­zi- és strandlátogatás teszi színessé egyebek között. Szál­lást a SZOT-iskolán kapnak, ellátásukról is gondoskodik a megyei labdarúgó-szövetség. A A veresegyházi torna pénte­ken kezdődik. A labdarúgó-utánpótlással kapcsolatos az a hír is, hogy vasárnap közölt írásunkkal ellentétben nem a Budapesti úti, hanem a beszterce-telepi általános iskolában szűnik meg ősztől a testnevelés ! tagozatos oktatás az ötödik osztályba kerülők számára. A sportiskola igazgatójáriak to­vábbi „kifogásai” a helybeli iskolákra általában vonatkoz­nak. MEDOSZ országos természetbarát-találkozó Bronzérmes a MÁG-Pásztó A harmadik helyen végzett pásztói csapat. Tavaly Salgótarjánban, idén Zalaegerszegen találkoztak a MEDOSZ természetjárói. A találkozó előestjén a városi sportcsarnokban néptáncmű­sorral kedveskedtek a ren­dezők a vendégeknek. Napos, meleg időben, 8—8 tagú csapatokkal, két kate­góriában rendezték a ver­senyt, melynek távja 4, illet­ve 7 kilométer volt. A sűrűn elhelyezett állomásokon el­méleti és gyakorlati próbaté­tel várta az indulókat. A tu­risztikai, gazdasági, munkás- mozgalmi, jellegű feladatok megoldása többé-kevésbé si­került. A verseny rendezése kapcsán többen kifogásolták, hogy a szervezők a táv meg­tételére nem határoztak meg szintidőt. Az „A” távon ku­pavédőként érkezett a Mátra­aljai Állami Gazdaság csapa­ta; a tavalyi elsőséget nem tudták megismételni, de így is szép sikerrel távoztak a zalai fővárosból. Az Ócsai Vörös Október Tsz és a Szol­noki Vízügyi Igazgatóság csa­pata mögött minimális hát­ránnyal bronzérmet szereztek, és szép serleggel tértek haza. Jövőre a tolnaiak rendezik a jubileumi, X. országos ME­DOSZ természetbarát-talál­kozót. Tóth József Ahogy betör a nyár, vége a bajnoki szezonnak, lezajla­nak az osztályozok is— egy időre elcsöndesülnek a lelá­tók. A labdarúgás rajongói­nak ettől kezdve nem csak maga a játék hiányzik, hanem az a sajátos különmérkőzés is, ami vele jár. MECCSRE MENET kezdődik a buszon — vagy a „társas gépkocsikban” — az esélyla­tolgatással, régi mérkőzések fölidézésével. Nevek, eredmé­nyek röppennek föl, vadidege­nek bocsátkoznak végtelen vi­tákba. Nem mindenkinek egy­formán pontos a memóriája, meg aztán a teljesítmények megítélése igencsak szubjektív dolog. Ettől eldönthetetlenek ezek a polémiák, amelyek ismeretleneket állítanak szem­be néhány percre, vagy egy­más mellé, akár hosszabb idő­re is. Legközelebb már talán együtt jönnek a bajnokira, és alaposan kicserélik a vélemé­nyüket mindenről, ami a foci­val kapcsolatos. A különmérkőzés .a lelátón folytatódik. összehozza az embereket az azonos csapatért szurkolás; újabb vitákra ser­kenti őkét, ha nem értenek egyet az összeállításban. A kezdő sípszó után együtt bosszankodnak kedvenceik hi­báin, közösen örülnek sike­res „húzásaiknak”, a játéko­KÜLÜNMÉRKŐZÉS Nemcsak a foci hiányzik sok megítélésekor azonban is­mét összekülönböznek az el­fogultak és a tárgyilagosak. A tömegpszihózis „tágas” fel­lépésre ösztökéli a szurkoló­kat, a játékvezető vitatható és a hazaiakat sújtó ítéletei ellen; ilyenkor rendszerint kisebbségben maradnak ob- jektívebb nézők azzal a véle­ményükkel, hogy „tévedni em­beri dolog”. Mint ahogy álta­lában háttérbe szorulnak az idegen pályák vendégszurkolói is. A jobbik esetben -a hazai többség túlkiabálja őket az otthon játszó csapatnak szóló hajrázással — olykor pedig kevésbé sportszerű módon, le­hurrogják, kifütyülik-fújjolják az idegenbe látogatókat. Az előző változatból „jöhet össze” inkább a jó értelemben vett közösség, ha csak pillanatok­ra is. Olykor hosszú percekre el­kalandozik az ember egy-egy alkalmi vita útvesztőiben, és legfeljebb fél szemmel figyeli, mi történik a pályán. Nem is csoda, hogy néha ezek a né­zőtéri szövegek izgalmasabbak, mint maga a játék. Kár, hogy nemritkán egymás sértegeté­sével érnek véget. Igaz, a zöld- gyepen is előfordul egy-egy „könnyű testi sértés”... A SZURKOLÓ a hármas sípszó után kerül igazán elő­térbe. Ha győz a csapata, már mondja is fennhangon: — Ugye, előre megjósoltam! Tessék! Klasszisokkal jobbak voltunk! Ha még azt a jogos tizenegyesünket is megadja a bíró, és ném int lest a Ko­vács góljánál az a gyászvitéz a partvonalon, lemossuk az ellenfelet. Hiszen sehol sem voltak, csak keresgélték a labdát, néha belebotlottak'. Majd’ felbillent a pálya! Ál­lítom, ma délután a Bayern Münchent is ripityára vertük volna! Közben lassan odaér a tö­meg a helyijárat megállójá­hoz. Először csak hallgatják a nagyhangút, aztán bele-be- leszólnak: — Azért ellenünk is adhat­tak volna egy tizenegyest... — Három sérült hiányzott az ellenfélnél! — Inkább a Kazincbarci­kát (Egert, Siófokot stb.) ver- nem mindig női és gyermek- tük volna meg a múltkor... ^ füleknek illő, nyomdafestéket — Nagybátonyról nem is tűrő kitételekkel. Természete­beszélve! sen a nagyhangú akkor is elöl — Az akkor egy jo csapat jár; volt. De ez... — Ugye, előre megjósoltam. Na, azért beférne hoz- Tess^k Klasszisokkal gyen- zank az a kis középpályásuk. gébbek voltunk. Ha még azt — Ugyan kérem, latta maga a tizenegyest meg is adta vol­a Szőj kát (Bástit, Repast stb,) na^ esküszöm, azt is elszúr- focizni?_ Hogy jön az a gye- ju^ Még lesgólt sem tudtak rek az ő szintjéhez. rúgni ezek a falábúak. Ha — Van most az ifiben egy nem könyök meg az ellen’ szőke, sűrű fickó. Szerintem fél, lemossa őket. Sehol sem már beferne az egybe. Csa vo,itak, csak keresgélték a lab­hát’ - ,-UK dát, néha belebotlottak. Majd’ — Ne feljen, mar több aja - tg^iUent a pálya! Állítom, lata is lesz, mire itt eszreve- ma m£g Alsómocso­szik. Aztán fizethetnek idegenből hozottakért. Közben megjön a busz, föl- száll aki fér, s ott megy to­vább a szöveg immár a kere­keken. ELŐFORDUL persze, hogy Iádtól is kikaptunk volna... És jön rá a kontra: denék a kis zöldfülűeket, re* megne a lábuk, az öregek meg már lépni nem tudnak tíz perc után a fáradtságtól. — Nézze, ha engem cserél­nek be félidőben, azt a Ko­vács-helyzetet még én is ki­használtam volna! — Igazán? Miután az egész meccsen a védelmet kell erő­síteni, mert a legszakállasabb cseleknek is bedőlnek? — Tudja mit? Ennyi pén­zért jobban is fociznék. — Ha ezek nem képesek többre, ígérhetik nekik a Dá- riusz kincsét is. — Bezzeg, ha pontot kell leadni a zsozsóért... — És ha mi vesszük meg? Halálra röhögteti a közönséget az ellenfél, mire sikerül meg­veretnie magát a mieinkkelj HÁT ERRŐL marad le,1 aki csak televízión néz mécs­eseket. Ez az, ami a játék mellett ilyenkor nyáron hiány­zik, és amiért máris várjuk — Na hallja! Itt a szakve- az őszt. Lehet a labdarúgók­zetés csak ugatja a focit. — És a játékosok? Ha ma­ga idehozná a Helenio Hgr­kikapnak a fiúk. Ilyenkor ke- rerát, ebből a társaságból ak­serűbb hangok, dühösebb vi­ták szikráznak föl a kocsi légterében. Önjelölt edzők, játékvezetők, szakemberek, cserejátékosok véleményei, íté­letei ütköznek össze, bizony kor is élőbb lenne tűzoltó­zenekar, mint futballcsapat. — Tud jobbat? Ha bekül­nak rossz napjuk, előfordul­hat néhány vereség is. De ezekért a szövegekért akkor is érdemes hétről hétre ki­menni a bajnoki találkozók­ra. —IF— NÓGRÁD — 1983. július 5., kedd \

Next

/
Oldalképek
Tartalom