Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

Tudás, tehetség, tett Beszélgetés a KISZ KB titkárával ÄRKAGYIJ SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: ’ NEHÉZ ISTENNEK LENNI Változó szocializmuskép, az iskola és a mozgalom „egy- fielyszínüsége”, az ifjúságpolitikai intézményrendszer meg­újítása és még számos izgalmas, időszerű téma került szó­ba azon az előadáson, amelyet dr. Köpf Lászlóné tartott az Ifjúság ’83 nyári egyetemen Salgótarjánban. A KISZ KB titkára vállalkozott arra is, hogy néhány kérdést kissé bő­vebben kifejtsen a NOGRÁD számára. — Említette, hogy az ifjú­ság szocializmus iránti meg­nyerésében a didaktikus módszerek helyébe a cselek­vés felelősségét, a meggyőző­désért való megküzdés lehető­ségét kell állítani. Mi nehe­zíti a módszerbeli váltást? A didaktikus, berbális módszerek legnagyobb prob­lémája, hogy az ifjúsághoz, mint a nevelés alanyaihoz és nem mirlt partnerhez kö­zelítenek. Pedig az ifjúság társadalmi beilleszkedése olyan folyamat, melyben az ifjúsál maga is aktív szerepet ját­szik: miközben formálódik, ő is formálja az őt körülve­vő társadalmi közeget. Az el­múlt időszakban nőtt az if­júság társadalmi súlya. Az aktív dolgozók közel negyven százaléka 30 éven aluli és ha figyelembe vesszük, hogy a következő években többen mennek nyugdíjba, mint ahányan elkezdik felnőtt éle­tüket, pályájukat, ez a súly még növekedni fog. Ehhez hozzájárul a fiatalabb gene­ráció természetesen magasabb képzettségi szintje is. El­mondhatjuk, hogy az ifjúság nemcsak elvárja igényei, szükségletei kielégítését a társadalomtól, hanem tevé­kenyen hozzá is járul a ja­vak előállításához. Teljesít- fnényének és érdekeinek meg- felelőep törekszik részt vállal­ni a közösség ügyeinek el­döntésében, intézésében. Eb­ben a folyamatban érlelődhet igazán az ifjúság társadalmi elkötelezettsége. 1 Milyen politikát telté* m félek között zajlik ez g fo* IW tyamat? *— Az ifjúság társadalmi (szerepvállalásának erősítésé­re, ehhez a feltételek bőví­tésére politikai elhatározás van érvényben — legutóbb * párt Központi Bizottságának a két kongresszus között vég­zett munkát értékelő határo­zata is kiemelte ennek fon* óosságát. Megvalósításához azonban szükség van a fiata­lok erőfeszítésére is, melyhez az ifjúsági szövetség hatéko­nyabban akar hozzájárulni. ... — Mint mondta, el kell ér-' ni, hogy mindenütt partner­ként kezeljék az ifjúságot, s a KISZ valós szerepet / tölt­sön be a közélet alakításában. Ezzel a személyi vagy a szervezeti feltételeket kell elsősorban Javítani? 4S— Az ifjúsági szövetség a társadalmi mechanizmus ré­szeként, a ifjúság képvisele­tében fontos helyet, szerepet kapott a politika alakításá­ban. Ezzel a lehetőséggel azonban még nem tudunk mindig és mindenütt haté­konyan élni, Fejlődnie keli munkánknak, erősödnie szer­vezetünknek ahhoz, hogy a deklarált funkciót érdemben megvalósíthassuk. Alakulnia kell ehhez a társadalmi kör­nyezetnek, a „felnőtt” intéz­ményrendszernek is, kezde­ményezéseink, érdekérvénye­sítő törekvéseink fogadókész­ségének. Az elmondható, hogy egyre több gyakorlatra te­szünk szert ebben, és bővül szakértelmünk is a társadal­mi életnek a fiatalokat érin­tő legkülönbözőbb kérdései­ben. A testületekben, az ak­tívahálózatban, az apparátus­ban dolgozó fiatal szakem­bereknek köszönhető ez. A problémákhoz való érdemi hozzászólással, reális javas­latokkal,'a szervezeti keretek­nek a mozgalom cselekvő­készségét erősítő fejlesztésé­vel egyre több konkrét ered­ményt kell elérnünk. — Hallottuk véleményét, miszerint a KISZ ereje, tö­megbefolyása a jövőben azon múlik, hogy hiteles választ tud-e adni a fiatalok valós problémáira. Nehezíti-e va­lami ezek megfogalmazását? — A valós választ én úgy értettem, hogy világosan látni kell azokat a problémákat, amik a fiatalok rétegeit, cso­portjait, sőt az egyéneket is érintik. Fel kell tudnunk hív­ni ezekre a szűkebb vagy tá- gabb közösség figyelmét, és közösen olyan valós megoldá­sokat kell találnunk, amelyek ténylegesen előbbre viszik az ügyeket. A valótlan, elkenő megoldásokkal csak időlege­sen lehet „eredményt” elér­ni. Az élet előbb-utóbb ezek­ben a kérdésekben is „kiküz-1 di” a valós megoldásokat, ezt- az utat kell tudnunk megrövidíteni. — A legsűrűbben emlegetett probléma, a lakásgond pél- dául huzamos ideje nem kap „valós választ.” — A valós válasz nem azt Jelenti, hogy a reális lehető­ségektől elrugaszkodó megol­dást erőltetünk. A feltételek hiányát, a társadalom teher­bíróképességét figyelmen kí­vül hagyó megoldási® álmeg­oldás. Csak az erőforrásokat reálisan számba vevő javas­latok gyorsíthatják a fejlődést. Az ifjúsági szövetség a lakás­építésbe^ lakásgazdálkodás­ban is megfogalmazott több ilyen kezdeményezést. Példá­ul az úgynevezett lépcsőzetes lakáshoz jutás konstrukciójá­nak kialakítását. Ennek meg­valósítása minden szinten igényli a KISZ további rész- vállalását is. — Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a fiataloknak érde­ke az élénkebb vezetői mobi­litás, fontos, hogy a tudás, a tehetség jogán megfelelő arányban kapjanak vezetői feladatokat. Ön szerint ma nálunk a tudás és a tehetség eséllyel küzd-e gyakran csak bűvös szóként hangoztatott tapasztalat ellen? — A két dolgot nem állítom szembe. Szükség van a ta­pasztalatokra, de a magasfo­kú szakmai felkészültségié, a tehetségre és még egy dolgot hozzátennék: a megújulóké­pességre is! Hiszen nap, mint nap láthatjuk, hogy az élet új helyzeteket teremt, a problémákat új módon kell megközelítenünk ahhoz, hogy megoldást nyerjenek. Az if­júság életkori sajátosságaiból is következő új iránti fogé­konysága, tudással, tehetség­gel, felkészültséggel párosul­va nagy lehetőség ehhez. — Hangsúlyozta, hogy nem tabu az ifjúsági mozgalom struktúrájának újragondolá­sa. Kik kezelik tabuként? — Az elmúlt évtized tár­sadalmi változásai új hely­zetet teremtenek ifjúságpo­litikáira vonatkozólag is. Természetes dólog, hogy ilyenkor gondolkodunk arról, hogy az ifjúsági mozgalom struktúrája megfelelő formát jelent-e az új tartalmak megjelenítésére, kifejezésére. A struktúra megújításának említésekor például arra gon­dolunk, hogy a KISZ, mint politikai tömegszervezet mel­lett erősödjenek és alakulja­lak szakmai művelődési, tu­dományos, sport-turisztikai, szabadidős, vagy érdeklődési kör szerinti mozgalmak, kö­zösségek, is. Egy sokszínűbb ifjúsági mozgalom bővítené a társadalmi cselekvés, a a közéleti aktivitás lehetősé­geit a fiatalok körében, ha­tékonyabban bontakoztathat­ná ki az ifjúság öntevékeny­ségét. Molnár Pál Csendes fél il* Több munka Amikor Salcsik Gyulával, az Ipoly Bútorgyár szécsényi telephelyének vezetőjével el­készítettük az első fél év „mérlegét” csendbe« megje­gyezte: _i Soha ne legyen ross zabb — majd hozzátette — ebben a nehéz gazdasági helyzetben viszonylag csen­des fél évet zártunk. A telep, a 49 millió forin­tos féléves termelési tervét 10 millió forinttal megtoldta. Ez 20 százalékos többletter­melést jelent. — A mai világban a meg­rendelőnek nem szabad azt mondani, hogy a kapacitás miatt nem tudunk szállítani. A következő alkalommal már nem keres bennünket. A kábelművek balassagyarmati, szegedi, budapesti telephelye­o Kin atya összeszorította a kezét, és előrehajolt, — Engedje megmagyaráz­nom, nemes dón, mondta he­vesen. — A lényeg egészen más! A lényeg az új állam felépítésének alapelvei. Há­rom ilyen alapelv van; vak hit a törvénynek csalhatat- lanságában, feltétlen engedel­meskedés a törvényeknek, továbbá mindenki szemmel tart mindenkit! — Mégis ostoba vagy _fe­lel te Rumata. — No, jól van, elhiszem. Mit is akartam? ... Megvan! Holnap felveszel két új oktatót. A nevük: Tarra atya, igen tiszteletre méltó öregember... kozmográfiával foglalkozik és Nanyin testvér, szintén hűséges ember, a tör­ténelemben jártas. Ezek az én embereim, tisztelettudón fo­gadd őket. Itt a zálog. _ Za cskót dobott az asztalra. — A te részed: öt arany... Min­dent megértettél? — Igen, nemes dón — felel­te Kin atya. Rumata ásított egyet, és kö­rülnézett. — Jó is, hogy megértetted — mondta. — Apám nagyon szerette őket, és a 1 elitemre kötötte, hogy gondoskodjam róluk. Hát magyarázd meg nekem, tudós ember, honnan lehet egy módfelett nemes lelkű donban ekkora vonza­lom az írástudó iránt? — Esetleg valami különle­ges érdemek? — Mire gondolsz? — kér­dezte gyanakvóan Rumata. — Bár miért ne? Igen... Csinos lánya vagy nővére lehet... Bor persze nincs nálad? — több bér ire szállítunk kábeldobokat. Megkeresett minket a mis­kolci December 4. Drótművek 10 millió forint értékű meg­rendeléssel. A vállalat veze­tőivel úgy döntöttünk, hogy legyártjuk a pluszigényt. Ahogy az már ilyenkor len­ni szokott, belső átcsoporto­sítás, túlórázás következett, és a kábeldobok időben cél­ba értek. — A termelés növelése, a dolgozók nehéz fizikai mun­kájának csökkentése érdeké- ' ben kisebb műszaki fejlesz­tésre is sor került. Kézigé­pek segítik a dolgozók mun­káját. Megalakult a vállala­ti gazdasági munkaközösség is. Ok műszak után, hét vé­geken, a meghibásodott ká­Kin atya bűntudatosan szét­tárta a karját. Rumata fel­vett az asztalról egy papírla­pot, és szeme elé tartotta, — „Felkarolás”... — ol­vasta. — Micsoda bölcsek! Leejtette a lapot a padlóra, és felállt. — Vigyázz, nehogy a tudós ban’dád megsértse őket. Én alkalomadtán eljövök, és ha megtudom... — Kin atya orra elé emelte az öklét. — No, jól van, ne félj, nem bán­talak. Kin atya tisztelettudóan kuncogott. — Rumata bic­centett, és sarkantyújával a padlót karcolva, az ajtó felé indult. A Roppant Hála utcán be­nézett egy fegyverüzletbe, ki­próbált néhány tőrt, azután letelepedett a pultra, és a tulajdonossal, Gauk atyával beszélgetett. Gauk atyának szomorú, jóságos szeme és tintafoltos, vértelen kis keze volt. Rumata egy keveset vi­tatkozott vele Curen versei­nek erényeiről. Távozása előtt elszavalta a „Lenni vagy nem lenni”-t, saját irukani fordí­tásában. — Szent Mika! —■ kiáltott Gouh atya. >— Ki írta ez a verset? — Én — felelte Rumata, és kiment. Betéi t a „Szürke Öröm”-be, megivott egy pohár arkanari sa­vanyú lőrét ügyes mozdulattal felfordította a kifejezéstelen szemmel öt bámuló hivatásos besúgó asztalát,, aztan a túlsó sarokban megkeresett egy szakállas embert. — Adj’ isten, Nanyin test­vér — mondta. _ Hány kér­v ényt írtál ma? Nanyin testvér szégyenlőse« elmosolyodott. Szécsényben beldobokat javítják. Csak úgy tudunk a felszínen ma­radni, hia állandóan keressük, kutatjuk, miként lehetne meg többet, olcsóbban termelni, ezért rugalmasan igazodunk a kereslethez. A telep másik terméke a Panni óvodai gyermekbútor. Ezt sem raktárra gyártják. — Az árbevételi tervünk is jól alakult. Amit legyár­tottunk, azt eladtuk. Gondot okoz viszont az alacsony bér- színvonal. Az átlag 40 ezer forint. Ez alig több havi 3000 forintos átlagfizetésnél. Bi­zony ilyen körülmények kö­zött nehéz a jó szakembere­ket megtartani. A bérfejlesztés a vállalat gazdálkodásától, a nyereség nagyságától függ... — Manapság kevés kéri vényt írnak, nemes dón.’ Egyesek úgy vélik, kérni cél-; tálán, mások pedig arra szár mítanak, hogy a legrövidebb időn belül engedély nélkül is markolhatnak. Rumata a füléhez hajolt, és elmesélte, hogy a Hazafias Iskolával nyélbe ütötte az ügyet. — Itt van két arany U mondta. — öltözzél fel, hozd magad rendbe. És légy óva­tosabb. .. legalább az ■ első napokban. Kin atya veszélyes ember. — Felolvasom neki a „Ta­nulmány a kósza hírekről’’ című írásomat. Köszönöm, ne-í mes dón. _ Mit meg nem tesz az e mber az apja emlékére! — jegyezte meg Rumata. — Most pedig azt mond meg, hol ta-. lálom Tarra atyát? Nanyin' testvér abbahagyta a mosolygást, és zavartan pis-i lógni kezdett. — Tegnap itt verekedés volt — felelte. — Tarra atya pedig egy kicsit felön­tött a garatra. Meg aztán vö­rös hajú is... Eltörték a bor-J dáját. Rumata bosszúsan kráko- gott. — Micsoda szerencsétlen­ség! — mondta. — De mi-; ért isztok olyan sokat? — Néha nehéz megállni — válaszolta szomorúan Nanyin testvér. — Ez igaz .— mondta Ru­mata. — Nesze, itt van még két arany, és vigyázz Tarra atyára. (Folytatjuk) :—: Igen. Azért is örültünk a plusz megrendelésnek. Év­re az évre 1,7 százalékos bér­fejlesztést terveztünk. Ha a második fél év is olyan lesz, mint az első, akkor nem lesz gondunk. A plusz termelés lehetővé telte, hogy az első fél évben 165 ezer forint több­letbért fizessünk ki. Július 1- ével 26 dolgozó órabérét megJ emel iáik. A dolgozók erkölcsi meg-’ becsülését jelzi a kitünteté­sek adományozása. Az idén Stverteczky Béla miniszteri kitüntetést vett át, hatan pedig megkapták a Ki való dolgozó elismerést. Az Ipoly Bútorgyár szécsé­nyi telephelyének vezetői, dolgozói tisztában vannak az-, zal, hogy a fizetési jegyzé­ken feltüntetett összeg nagy­sága kizárólag a több és a jobb munka függvénye. !»(!. f. ♦ A POMPÁS rózsakerttel mazom. A háborúban szület- övezett ház falán fehér táb- tem 1914 februárjában, ne- la. Rajta a felirat: dr. Homo- gyedik gyerekként. A gyér ki László egyetemes főor- koszt, a rossz táplálkozás vos. Odabent a dolgozószoba olyan vitaminhiányt okozott hatvankilenc megélt esztendő a szervezetemben, hogy meg- munkás gyereke is ér any- — Nem tudom elmesélhe- emlékeit, ereklyéit, munkás- támadta a szememet is. Azó- nyit, mint a gazdagoké. Ami- tem-e miért. Háborús időket ságát őrzi, mégsem hat élette- ta viselek szemüveget, meg- kor a szegedi orvosi egyete- éltünk, s a frissen diplomá­ién házi múzeumnak, mert az romlott a látásom. A második men felvételiztem, az egyik zott orvosokat azonnal a ember, kikhez a tárgyak, em-'elemit kétszer kellett járnom tanár megkérdezte; Salgótar- frontra küldték. Én azért lékek kötődnek, még ma is a hosszú kórházi ápolás mi- jánban ugyebár sok kommu- lettem orvos, hogy vissza- aktívan munkálkodik, gya- att. nista van? Azonnal eszembe térhessek , szülővárosomba, korta köszönti a hajnal az j, indulás indíttatás •iutott édesapám mozgalmi hogy itt helyben gyógyíthas­íróasztala fölé hajolva. Pihen- , .* . , h k • • múltja a Tanácsköztársaság sam a szüléimét, ismerősei­hetne. Hiszen nyugállomány- , -„óióvári vasön" idején kifejtett harcos te- met, a város lakóit. Mindig ba vonult egy esztendeje Dől- . ’ yerfke két izeddel ké- vékenysége. De hangosan azt irtóztam a háborútól, az öl­gozma kell. Mert cselekvő- „„„„hí ppvp- válaszoltam: — Én orvos doklestol... De azért a ha­készsóge, alkotóvágya még , . . Tmre szeretnék lenni, azért jöttem ború szele elől én sem tud­nia is kiapadhatatlan. Szeret- A hárni<- máv- ide- Kérem hát, hogy e tárgy- tam megmenekedni. Szí­né átmenteni a felnövő gene- . J® gyerekei ivadékai körben kérdezősködjön! Fel- gorló orvosi állást vállaltam rációnak, az utódoknak, mind- , „ , ’ vettek az orvosi karra. A az Orosháza melletti Kakas­azt a nagy tapasztalást, ame- KOze- Szent Imre kollégiumba pe- székfürdőn, egy tbc-szanató­lyet dolgos, kalandos élete so- — Nem a csoda tette, ha- dig futballtudásom révén ke- riumban. Megjártam az Üj­rán összegyűjtött, s amelyet nem az önszorgalmam. Tanul- fűlhettem, fizetési kedvez- vidéket, s a szigorlatomat ak­át meg átsző a szülőföldhöz ni mindig nagyon szerettem, p„vAhkóni' kor tettem le, amikor Makó­való ragaszkodás, az embe- és az is megadatott, hogy ta- ■ ' ról már a szovjet ágyúdör­riesség. nítva tanulhattam. Gimnazis- olyan draga volt, hogy csak gést lehetett hallani. Ez volt — A gyökerektől, amelyből ta koromban a nagypolgárok, a gazdagok bírták pénztárca- a múlt rendszer utolsó orvos­életem sarjadt, ‘soha semmi- gazdag emberek gyerekeit oki- vaj_ doktorrá avatása... lyen körülmények között el- tottam számtanra, latinra. v A friss diplomás orvos ha­szakadni nem tudtam. Meg- Néha több pénzt tettem le a Abban az időben az orvos- zatért, Salgótarjánba. Ám né­jártam a „hadak útját”, csal- család asztalára, mint ameny- jelölteket az orvoslás tudomá- hány nap múltán behívó pa­tak, hívtak erre-arra vagy do- nyi az édesapám gyári fizet- nyának minden területéből rancsot kapott a szabadbaty- bálódtam kényszerűségből, sége volt. Jól jött ez a kere- „cselédkönyvezték”. Vagyis tyáni frontkórházból. Ekkor ám mindig sikerült a kísér- set, de talán még jobban az, egy-egy szakból csak akkor kezdődött a kálvária. Sza- tésnek hátat fordítanom. Sál- hogy örökkön csiszolhattam lehetett szigorlatozni, ha azt badbattyánból a kórház nyu- gótarjánban születtem, anyai az elmémet, a tudásomat. El- megfelelő kórházi gyakorlat gat felé költözött. A fiatal ágon bányász famíliából, apai határoztam művelt ember le- előzte meg. Az ifjú Homoki doktor pedig gondolkodás nél- agon vasöntő családból szar- szék, megmutatom, hogy a László „cselédkönyve” ki- kül hazafelé vette útját. A válóra sikerült, mégsem vál- nagy zűrzavarban kevesen fi- ■ ~ 777 I lalkozott azonnal a diploma gyeitek a szemüveges, háti­4 NOGRAD - 1983. július 30., szombat | megszerzésére. zsákos fiatalemberre. Gyökerek — Már Szécsényben kódo- rogtam, amikor egy nagy csa­pat acélgyári emberrel ta­lálkoztam. Ismerősök, szom­szédok voltak mind. Azt mondják nekem. — Laci meg vagy te bolondulva? Minek mégy haza? Mi éppen az el­lenkező irányba, nyugatnak igyekszünk, gyere velünk! A felszabadulás itthon köszön­tött rám. Álltam a rokkant­telepi bunker bejáratánál, ke­zemben az orvosi táska, ka­bátomon a vöröskeresztes embléma, amikor odarohant hozzám egy tarjáni gyerek; Doktor úr, hívatja a város- parancsnok. Így ismerked­tem meg, és kötöttem barát­ságot Morozov városparancs­nokkal, s a mindig vidám gép­kocsivezetővel, Alexanderral, így kezdtük meg a városban — más orvos nem lévén — a gyógyító munkát. A régi pa­tika felett rendelőt nyitottam, orosz katonák, beteg, meg­kínzott emberek, gyerekek mindennapos látogatóim vol­tak. Mondja, azóta nem hallott hírt Morozovról. Alexandert is elnyelte a nagyvilág. Pe­dig de jó lenne felidézni új­ból azokat az időket, az együtt töltött szilveszter es­tét, a kemény, dolgos napo­kat. Ám az élő szó helyett, csak a dokumentumok beszél­nek. Szinte felsorolni is sok, hogy dr. Homoki László a felszabadulás után hányféle tisztet, megbízatást vállalt. A bőr- és a nemibeteggondozó vezetője lett, városi rendőr­orvos, a járásbíróság, a határ­őrség, a posta orvosa, ren­delt körzetben, iskolaorvosi teendőket látott el, a gimna­zistákat egészségtanra okí­totta. Budapesten üzemorvo­si vizsgát tett 1954-ben, s szinte ettől kezdve az SZTK ellenőrző főorvosaként járja a megyét. Kilenc évet túídol- gozva innen ment nyugdíjba 68 éves korában. Kétszeres kiváló orvos, számos kitün­tetés tulajdonosa. Rengeteg tanulmányt írt, a megye táppénzes helyzetéről, a re­habilitációs munkáról, a város szinte valamennyi üze­mének egészségügyét tanul­mányba foglalta. Élete so­rán több mint hatszáz verset írt. Kedvtelésből. Emlékei, élményei rendszerezéseként. Ír, dolgozik ma is. — NAPJAIMAT az íróasz­tal mellett töltöm. Minden este lekontrollálom magam, mit tettem? Helyesen tet­tem-e? Azt hiszem sikerült megvalósítanom az ifjúkori álmomat —, ott hasznosítot­tam magam, ahonnan elin­dultam, mindig azokon pró­báltam segíteni, akik közül való vagyok... Kiss Máris Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom