Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

At OSZDMP II. kongresszusának évfordulója Az orosz és a nemzetkö- zi munkásmozgalom ki­emelkedő jelentőségű ese­ményére, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás­párt nyolcvan évvel ezelőtt megtartott második kong­resszusára emlékeznek ezek* ben a napokban a Szovjet­unióban. Az 1903. július 30- án kezdődött kongresszuson v fejeződött be az oroszor­szági forradalmi marxista szervezeteknek az egyesíté­se a Lenin által kidolgo­zott eszmei, politikai és szervezeti elvek alapján. Ezzel létrejött az új típusú párt, a munkásosztály, a tudományos kommunizmus, a szocialista forradalom és a kommunista építőmunka pártja. Az SZKP Központi Bi­zottsága még ez év áprilisá­ban határozatot fogadott el az évfordulóról való széles körű megemlékezéséről. A határozat megállapította: a kommunista párt vezetésé­vel a szovjet nép hatalmas eredményeket ért el; ezek közül a legfontosabb a fej­lett szocializmus felépítése a Szovjetunióban. Az or­szág ma még kezdetén tart a kommunista társadalmi rendszer megteremtésének, amely törvényszerű és tör­ténelmileg hosszú folyamat. Az SZKP és a szovjet nép tevékenységének lényege je­lenleg a fejlett szocialista rendszer tökéletesítése. A szovjet központi lapok pénteken vezető helyen kö­zölnek évfordulós megem­lékezéseket A Pravda, az SZKP KB lapja vezércikkében idézi Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a Közpon­ti Bizottság júniusi ülésén mondott beszédéből a párt vezető szerepéről elhang­zottakat: „Az ország előtt álló hatalmas feladatok megoldása megköveteli a párt vezető szerepének to­vábbi növelését. A pártnak ezért állandóan tökéletesíte­nie kell tevékenysége for­máit és módszereit” Andropov—le Duan találkozó Moszkvában Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke pénteken bará­ti megbeszélést folytatott Le Duannal, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárával, aki pihe­nésen tartózkodik a Szovjet­unióban. A szívélyes, baráti légkörű és a teljes nézetazonosság je­gyében tartott moszkvai meg­beszélésen a két párt vezetői kölcsönösen tájékoztatták egy­mást pártjaik és országaik életéről és áttekintettek köl­csönös érdeklődésre számot tartó aktuális nemzetközi kér­déseket is. Ennek során külö­nös figyelmet szenteltek a bé­kéért és a katonai fenyegetés megszüntetéséért folytatott küzdelemnek. Pravda a haditengerészeti gyakorlatról A „furkósbot" szégyenletes kudarchoz vezethet Az Egyesült Állaimók kö­zép-amerikai katonai jelenlé­te a térség országainak bel- ügyeibe való közvetlen és dur­va beavatkozássá változott — állapítja meg pénteki kom­mentárjában a Pravda. A Pravda a közép-amerikai fejleményeket, mindenekelőtt a Nicaragua partjainál tervezett amerikai haditengerészeti gya­korlat előkészületeit kommen­tálva rámutat: a közép-ame­rikai nemzeti felszabadító mozgalmak, a nicaraguai for­radalom ellen alkalmazott amerikai „elrettentési straté­gia” célja azoknak a nemzeti demokratikus erőknek a zsa­rolása is, amelyek a világ más térségeiben szintén fellépnek az imperialista, mindenek­előtt az amerikai politikával szemben. E forradalmi mozgalmak el­nyomása nem új célkitűzés Washingtonban; eddig azon­ban az amerikai kormányzat elképzeléseit a mindenkori he­lyi diktatúrák támogatásával igyekezett megvalósítani. Rea­gan elnök kormánya már nem elégszik meg a reakciós re- zsimek anyagi, valamint had­felszereléssel és katonai ta­nácsadókkal való támogatásá­val. Most először indul hatal­mas amerikai haditengerésze­ti kötelék közép-amerikai hadgyakorlatra. Reagan elnök lépései egy­re nagyobb ellenállást válta­nak ki világszerte; az Egye­sült Államok szövetségesei sem értenek egyet ezzel a po­litikával, s egyre több tilta­kozó állásfoglalás lát napvilá­got Washington vezető körei­ben is. Némely washingtoni politikus, főként pedig az amerikai közvélemény amiatt aggódik, hogy az Egyesült Ál­lamok egy újabb vietnami tí­pusú háborúba keveredik — ezúttal nem a távoli Ázsiá­ban, hanem a nyugati félteke középpontjában, Közép-Ame- rikában. A Reagan-kormányzat már régen megtanulhatta volna, hogy a furkósbot politikája nem egyszer vezetett szégyen­letes kudarcokra — hangsú­lyozza a Pravda. Kállai Gyula nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) kezletnek, kormányunk, a tár­sadalmi szervezetek nem ke­veset tettek azért, hogy a helsinki záróokmány követ­kezetesen, maradéktalanul érvényesüljön az aláíró or­szágok és népeik kapcsolatá­ban. Megtiszteltetés számunk­ra, hogy a madridi tanács­kozás résztvevői Budapesten szeretnék megrendezni az európai kulturális találkozót. Továbbra is szilárd meg­győződésünk, hogy a külön­böző társadalmi berendezke­désű országok békés egymás mellett élése, az enyhülés politikája nem múló epizód az emberiség történelmében, hanem az egyetlen reális és ésszerű alternatíva a világ minden állama és népe szá­mára. Éppen ezért a jövő nemzedékéért felelősséget érző emberek joggal tartanak attól, hogy a már eddig is veszélyes minőségű és meny- nyiségű nukleáris fegyver- készlet az újabb közép-ható­sugarú amerikai nukleáris eszközök telepítésével pusz­tulással fenyegetheti Európa és más kontinensek népeit, sok évezredes civilizációját. Ez a kihívás nemcsak Eu­rópa, hanem a világ min­den népe ellen irányul, hi­szen a fegyverek „korláto­zottnak” szánt alkalmazása beláthatatlan következmé­nyű, egyetemes világégést okozna. Mi azt szeretnénk, ha a folyamatban levő, s a jövő­beni tárgyalások mindenféle tömegpusztító eszköz lénye­ges csökkentéséhez vagy megsemmisítéséhez vezetné­nek. Ezért vagyunk szolidári­sak a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a háborús ve­szély fokozódása ellen ki­bontakozó európai és világ­méretű megmozdulásokkal, mindazokkal a különböző po­litikai nézeteket valló tár­sadalmi erőkkel, amelyek lelkiismeretük szerint küz­denek azért, hogy megsza­badítsák kontinensünket, a világot a nukleáris háború veszélyétől. Reméljük, hogy a madridi tanácskozáson az enyhülés megőrzésére és elmélyítésére kifejezett közös szándék hoz­zájárul ahhoz, hogy Európá­ban, a nemzetközi feszültség növekedése ellenére, ki­egyensúlyozott kapcsolatok alakuljanak ki a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok és népeik között. Ezek a kapcsolatok stabilizációs té­nyezőként hathatnak a vi­lág más térségeire, az egész nemzetközi légkörre. A né­pek ezen határozott törek­vésének kifejezésére, együtt­működésre és közös fellépés­re van szükség a józan és bé­két óhajtó erők között. A né­zet- és politikai különbségek nem akadályozhatják meg annak a kölcsönös érdeknek a felismerését, hogy most mindennél fontosabb a bé­kének, az emberiség fennma­radásának a biztosítása —, mondotta befejezésül Kál­lai Gyula. (MTI) Lengyelország 1983 nyarán 3. Á gazdasági reform Lassanként, ahogyan a po­litikai küzdelem csendesül, egyre inkább előtérbe kerül­nek a gazdaság problémái. A közellátás szépen javul a ta­valyihoz képest. Tulajdonkép­pen már csak a húst, a lisz­tet árulják jegyre, minden más szabadon vásárolható. Az árak borsosak, a még mindig emelkedő infláció miatt. Az átlagkeresetek is mennek fel­felé, — 15 ezer zloty körül inondják —, de ezt az áruel­látás még nem tudja követ­ni. Az áruházakban minden fontos cikk megtalálható, de sorok állnak mindenütt. A hiánygazdálkodás egyben a korrupció termőtalaja. Sok a „viktóriás”, az új gazdag, aki az USA segítséggel épített Hotel Viktóriában költekezik, csak dollárban tud gondolkod­ni, és munka nélkül vág zsebre szédítő összegeket. Egy rendelkezés százezer zloty erejéig biztosít hosszú ■ lejáratú hitelt ifjú házasok számára. Csakhát hiába a pénz. ha . nincs áru, ha feke­tén lehet tv-hez, mosógéphez, jobb bútorhoz jutni, illetve évekig várni, amíg a most kialakuló üzemi áruelosztás keretében megvásárolhatják. Autóra állítólag tíz-tizenöt évet kell várni, ennél is töb­bet a lakásra. Annyi különb­séggel, hogy tizennyolc-húsz év után sincs garancia, mi­vel egyre kevesebb lakás épül, állami, szövetkezeti erőből. Az ellátás mindezekkel együtt jobb a tavalyinál — állíthatom személyes tapasz­talataim alapján. Erre utal­nak a szejm elé kerülő je­lentések is a termelés fokoza­tos javulásáról. A költségve­tés hiánya például a terve­zettnél kevesebb lett ez év első felében, de még így is 80,7 milliárd zloty. A szén­bányászat kezd kilábalni a két év előtti válságból. Töb­bet termel ma, mint 1930 előtt. Jónak ígérkezik az idei mezőgazdasági termés. A gazdasági reform ma »már nemcsak papíron létezik, bár még mindig óriási viták foly­nak róla. Nem a szükségessé­gét, elkerülhetetlenségét vi­tatják, hanem a módozatokat, például az árak és költségek szintjének közelítését, az ár­emeléseket. a gazdaságosság mértékrendszerét, az export- és importgazdálkodás módo­zatait. Lengyelországban számtalan variáció szerint dolgoznak az üzemek, nehéz megtalálni a továbblépés ál­talános, fő eszközeit, meg­vonni az önállóság és az ál­lami irányítás határvonalát. A reform világosan megha­tározott céljai nem ismeretle­nek. Alapjuk a termelés tény­leges gazdasági hatékonysága, a túlzott központi irányítás felszámolása, minél szélesebb vállalati önállóság biztosítása, a kezdeményezőkészség ki­bontakoztatása. Ezután csak központi kerettervekkel dol­goznak, a konkrét munka az önköltséghez, a kül- és bel­piachoz alkalmazkodik. Fő mutató az önköltség. A terme­lési kedv máris megpezsdült. Ennek sok jele van. A poz- nani vásáron például 30 olyan lengyel cég mutatkozott be, amely tagja az Inter-Po- lomnak, a külföldön élő len­gyelek által alapított, nyuga­ti pénzeszközökkel gazdálko­dó közös vállalkozásnak. Ma már 400 kisebb-nagvobb vál­lalat működik ebben a szisz­témában. A kereskedelem, a fogyasztási cikkek szférájában is szaporodnak az új kisvál­lalkozások. A mezőgazdaság távlati célját az önellátásban fogal­mazták meg. El akarják érit! 1990-ig, hogy élelmiszer-ex­portáló országgá váljanak. A szejm legutóbbi ülésén alkot­mányos garanciákat fogadott el a földtulajdonnal kapcso­latban, amely jelenleg megál­lítja a mezőgazdaság kollek­tivizálásának folytatását. Tá­mogatják a kisárutermelő magángazdaságokat, ha azok családi alapon szerveződnek, bérmunkást nem alkalmaz­nak. A szocialista mezőgazda- sági üzemekben igyekeznek csatolni a kisgazdaságok ter­melési, kereskedelmi tevé­kenységét, vagyis tulajdon­képpen a kisparasztokat a szocialista nagyüzem bedol­gozóivá teszik. A mezőgazdaság gépellá­tása, beruházási támogatása fontos tétel a lengyel költ­ségvetésben. Az összes beru­házás 30 százalékát 1990-ig a mezőgazdaság kapja. Megen­gedik, hogy az egyház útján további kétmilliárd dollár hi­telt kaphassanak a lengyel kisparasztok. A lengyel népgazdaság fel­lendülés előtt áll — vagy már el is kezdte a felemel­kedést Márpedig ahol becsü­lettel dolgoznak, ahol elfo­gadható az ellátás, ott a munka könnyebb, ha egyelő­re nem is vidám. Vasvári Ferenc Következik: 4, A pápától a kommunistákig 2 NÓGRÁD — 1983. július 30., szombat | így született a A Horthy Magyarország pénze, a pengő a harmincas években szilárd fizetőeszköz volt. Romlása — pénzügyi szaknyelven: inflálódása — a II. világháború alatt kez­dődött és tetőfokát 1946-ban érte el. A II. világháborúban Magyarország is háborús te­rületté változott a velejáró pusztításokkal. A felszaba­dulást súlyos károkat szenve­dett városokkal, lerombolt hidakkal, tönkretett gazda­sággal értük meg. A fasiszta német csapatok és nyilas csatlósaik elhurcolták a Ma­gyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét, leszerelték és elszállították az ipari üzemek gépeinek nagyobbik részét, megsemmisítették, illetve nyugatra hurcolták a vasúti mozdonyokat, vagonokat, te­herautókat, elvitték az or­szágból az állatállomány több­ségét és a raktárakban még meglevő élelmiszerkészlete­ket. A felszabadulást követően a demokratikus átalakulás útjá­ra tért ország kormányának ilyen nehéz körülmények kö­zött kellett megkezdenie a gazdasági élet megszervezé­sét. 1945. január és október között az állami kiadások meghaladták a 95,8 milliárd pengőt. Viszont a bevételek mindössze 10 milliárd pengő körül mozogtak. A szükséges pénzügyi fedezetet tehát csak­is a bankóprés útján, papír­pénz kibocsátásával lehetett előteremteni. Az infláció el­hatalmasodása közepette a gazdasági helyzet, a pénz- és hitelélet lényegében átte­kinthetetlenné vált, s ez kü­lönösen kedvező mozgási lehetőséget biztosított a nagytőkének. Az infláció ki­használására irányuló ma­nipulációkból (az újjáépítési és jóvátételi hitelekkel való visszaélések, a munkabérek csökkentése stb.) és a speku­lációkból igen nagy hasznot húztak a tőkések. Mindezek hatására a pénzromlás rend­kívül felgyorsult és kialakult a világtörténelem egyik leg­nagyobb inflációja. A stabi­lizációs munka egyik veze­tője, dr. Jeszenszky Ferenc, a következőképpen emlékezik erre: „A forgalomba hozott legnagyobb pengőbankjegyek címlete 100 millióbillió pen­gőt jelentett, számjele a Í00-as utáni 18 nulla. Gyár­tott a pénzjegynyomda egy- milliárd B. pengő számértékű bankjegyet is. Ennek szám­jele az 1-es után 21 nulla. Ez a legyártott, de a rohamos el­értéktelenedés folytán már forgalomba nem hozott bank­jegy volt eddig a világtörté­nelem legnagyobb számérté- kfl papírpénze. A forint be­vezetésekor, 1946. augusztus elején forgalomban volt adó­pengőjegyek úgynevezett si­mapengőben kifejezett érté­ke 5 176 121 quinttrilliót, vagy törtben kifejezve és kerekítve 5,2 sextrilliót jelentett. Olyan szám ez ami összesen 37 szám­jegyből áll”. Égető szükség volt tehát a pénzügyi helyzet stabilizálá­sára. A koalíciós pártok ve­zetői 1946. február végén Til- dy- Zoltán köztársasági elnök vezetésével megvitatták a gazdasági és pénzügyi helyzet rendezésére vonatkozó kom­munista, illetőleg szociálde­mokrata javaslatot. Abban ál- laoodtak meg, hogy az előké­születek irányítására a Gaz­dasági Főtanács égisze alatt miniszteri bizottságot alakí­tanak. A Gazdasági Főtanács már­cius 13-án tárgyalta és elfo­gadta alapjaiban a kommunis­ta párt által kidolgozott sta­bilizációs programot. A va­lutareform végrehajtásánál* időpontját 1946. augusztus 1- ben jelölték meg, mivel min­denképpen el kellett érni, hogy a mezőgazdasági termé­kek értékesítése, már az új, értékálló pénzzel történjék. Az értékálló pénz megterem­tése és tartóssága lényeges előfeltételének tekintette a tervezett valuta- és árutar­talék gyűjtését, biztosítását. A szóba jöhető arany- és deviza- tartalékot, amelyet egyben az új pénz eszmei fedezeté­nek is tekintett, a Magyar Nemzeti Bank amerikai ké­zen levő aranyának vissza­szerzésével, valamint egyéb hazai fíjrrásokból kívánta biz­tosítani. Ami pedig az áru­tartalékokat illeti, elsősorban nem az élelmiszertartalékokra gondoltak, hanem a ruházati és egyéb iparcikkek formá­jában felhalmozódó készle­tekre. Ezen túlmenően a tervezet tételesen tartalmaz­ta mindazokat a feladatokat, amelyeket még a stabilizá­ció előkészítése során meg kellett valósítani. Kiemelkedő jelentőségű volt, hogy a Szovjetunió‘nagy megértést tanúsított a ma­gyar kormány stabilizációs erőfeszítéseivel kapcsolato­san. A szovjet kormány 1946. áprilisában beleegyezett ab­ba, hogy a jóvátételi szállí­tásokat Magyarország hat esz­tendő helyett nyolc év alatt teljesítheti. Ezenkívül félévi haladékot adott a gyapotszál­lítások fejében történő kész­áru visszatérítésére; elen­gedte a magyar vasutak be­rendezési munkálataiért já­ró 15 millió dolláros tarto­zást; július 22-én hozzájárult az Ausztria szovjet övezeté­ben levő magyar javak ha­zaszállításához. Az USA júniusban ígéretet tett a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszol­gáltatására. Ez a negyven- millió dollára becsült arany- kincs még az amerikai köve­telések levonása után is meg­közelítően 35 millió dollár ér­téket képviselt. Ezenkívül a belföldi vállalatok, cégek, va­lamint magánosok tulajdo­nában levő aranykészletek és külföldön elhelyezett ér­tékeik együttesen 35—40 mil­lió dollárra rúgtak. Ezek az anyagi eszközök —, de ki­váltképpen a belföldi áru-’ alap megteremtése — képez­ték a stabilizáció, az új pénz,' a forint megteremtésének le­hetőségét. A stabilizáció előkészíté­sének lényeges mozzanata volt az új ár- és bérrendszer kidolgozása. Ennek alapelvét — a nemzeti jövedelem ala­kulását figyelembe véve — a háború előtti bérszínvonal ötvenszázalékos arányú meg­állapítása, valamint a viszony­lag .magasabb ipari árak és az agrárolló kialakítása ké­pezte. Ennek megfelelően az 1939. évi árakhoz képest a mezőgazdasági termékek át­lagos szorzószámát 3,3-ban, a mezőgazdasági ipariakét 3,8- ban, az egyéb iparcikkekét pedig 4,6-ban határozták meg. Ugyanakkor a béreknél 75 százalékos teljesítményért 50 százalékos bért terveztek, amit az egyes szakmákban felfelé és lefelé is módosítot­tak. Az új pénz, a forint megje­lenésére 1946. augusztus 1-én olyan körülmények között ke­rült sor, amikor a régi pénz már teljesen elveszítette ér­tékét. Egy új forint formai­lag 400 000 kvadtrillió pengő­vel volt egyenértékű, tehát át­váltására gyakorlatilag nem volt szükség. H. L. Megalakult az alkoholizmus elleni állami bizottság Pénteken a Parlamentben lemben részt venni szándéko- megalakult az alkoholizmus zó, a legkülönfélébb területen elleni állami bizottság, dolgozó szakembereket tömö- Sarlós István, a Minisz- ríti majd. Az albizottságok el- tertanács elnökhelyette- ső feladata lesz, hogy véle­se. a bizottság elnöke vá- ményezzék azt a kormány­zata a testület legfonto- programot, amely a káros sabb feladatait. Hantos János, tendenciák visszaszorítását a Magyar Vöröskereszt főtitká- célozza. ra, a bizottság titkára ezután Az alakuló ülésen végeze- bejelentette: szeptember 30-ig tül elfogadták az alkoho’-z. hét albizottság alakul, amely mus elleni állami bizobság az alkoholizmus elleni küzde- ügyrendjét és munkatervét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom