Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-22 / 172. szám

Szénmarógépet javítanak Szénmarőgép nagyjavítását végzi a tiribesi aknaüzemnek Bernatik és Nagy György lakatos, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi üzemének dolgozója. — B. A. — Több hús, kevesebb tej Fél év a megye állattenyésztésében r 'Ä nógrádi állattenyésztő!» az idén is kitettek magukért az ev első telében. Igaz ez el­sősorban a hústermelésre és -értékesítésre vonatkozik, mert tejből néhány százezer liter­rel kevesebbet kaptak a múlt évinél a tejipari vállalatok, annak ellenére, hogy a tehe- nenkgnti tejtermelés jelentő-, sen nőtt. Gazdaságosabb a húsmarha 'Ä megye nagyüzemeiben Nagyjából ugyanannyi szar­vasmarhát számlálhatnak, mint a múlt év első felének végén. A termelőszövetkeze­tekben némileg nőtt az állo­mány, az állami gazdaságok­ban pedig csökkent. Nagy­vonalakban ez érvényes a me­gye tehénállományéra is. Az előzetes terveknél na­gyobb ütemben nő továbbra is a húshasznú állatok szá­ma. Egy év alatt több mint egyharmadával gyarapodtak, míg a tejtermelők száma 13 százalékkal csökkent. A sza­kosodásnak ez a mértéke azt mutatja, hogy a nagyüzemek továbbra is ebben látják a gazdaságosság növelésének el­ső számú lehetőségét. Az első fél évben termelt 21 millió COO ezer liter tej csak­nem egymillió literrel keve­sebb a tavalyinál. Ez már az előbb említett húsirányú sza­kosodás következménye. A ha­tékonyság javulását mutatja, hogy ezt jóval kevesebb te­hén produkálta, hiszen egy- egy állattól az első hat hó­nap alatt 170 literrel több tejet fejtek, mint a múlt év hasonló időszakában. A vágóállat-értékesítés csak­nem fi százalékkal nőtt. s ezt elsősorban a hatékonyság ja­vulásával sikerült elérni. A megye mezőgazdasági üzemei mintegy 2 ezer 45 tonnányi marhahúst értékesítettek, s ez 2 százalékkal több a tavaly első félévinél. A gazdaságok igyekeznek kihasználni az igen kedvező árú kissűlyú értéke­sítést — ez zömmel olasz ex­port — amely a gazdaságos­ságot növeli. Ötezresek klubja** Néhány érdekesség is akad *z első félévi eredmények böngészése közben. Például, a szécsényi termelőszövetkezet­ben pontosan fi336 szarvas- marhát tartottak nyilván jú­nius utolsó napján. Ez több, mint amennyi az egész rét­sági járásban található. . Ott Ugyanis 5977 darabot telt ki & szürvasmaiha-állomáty. _ A szécsényiek azonban nemcsak ebben elsők a megyé­ben. A tehenenként! 310fi li­ter tej annyit jelent, hogy ez évben is 6 ezer literen fe­lüli hozamra számíthatnak. Nem annyira meglepetésként, mint inkább a több éves, igen magas színvonalú szakmai munka eredményeként érté­kelendő a berceli termelőszö­vetkezet teheneinek 2310 lite­res teljesítménye. Bercelen hét evvel ezelőtt egész évben nem adtak annyi tejet a te­henek, mint most hat hó­nap alatt! Az ötezer lite­ren felüli teljesítményre pá­lyázik még a Mátraaljai Ál­lami Gazdaság, a karancssági és a rétsági termelőszövetke­zet, féléves eredményeik alapján, de az sem kizárt, hogy még többen lépnek be év végére, az „ötezresek klub­jába”. Mindez azt is jelzi, hogy a lehetőségek és a ké­pességek is biztosítottak a magas szintről történő előre­lépéshez. A marhahús-értékesítésben az érsekvadkerti termelőszö­vetkezet az első, több mint 155 tonnányi termelésével. Kevesebb gyapjas; fü több szárnyas Nem rosszak a megyében a sertéstenyésztés és -hizlalás eredményei sem. A kocalét­szám csaknem 5 százalékkal magasabb, mint a műit év első felének végén volt; s meghaladta a 2800 darabot.' Á nagyüzemek vágósertés-érté­kesítése — tonnában — 12 százalékkal magasabb volt a tavalyi első hat hónapnál, s ez több mint kétezer tonna többletet jelent. A juhlétszám viszont to­vábbra is csökkenőben van, s nem valószínű, hogy ez a ten­dencia rövid időn belül meg­változna a megyében. Ennek okai elsősorban gazdaságossá­gi problémákra vezethetők vissza. A létszámcsökkenés következtében csaknem 6 szá­zalékkal esett vissza a vágó- juh- és 15 százalékkal a gyap­júértékesítés. A legnagyobb állománnyal jelenleg a cere- di és a kishartyáni termelő- szövetkezet rendelkezik. Az előbbiben több mint 5200, az utóbbiban 4200 gyapjast szám­láltak fél év végén a megye 53 ezres állományából. ' A vágóbaromfi-értékesítés 6,2 százalékkal emelkedett, s ez annyit jelent, hogy a nagy­üzemek csaknem 130 tormával több szárnyast adtak el, mint egy évvel korábban. Ez a nö­vekedés is jóformán két üzem­ig korlátozódik, a szécsényi termelőszövetkezetre, ahol a rekonstrukció eredményeként negyedével nőtt az értékesí­tés, és a kishartyáni közös gazdaságra, ahol a hatékony­ság növelésével sikerült 18 százalékkal növelni a núski- bo.csátást. További érdekesség á ba­romfiágazatból, hogy a mát- ramindszenti termelőszövet­kezet hat hónap alatt 247 ezer gyüngyösto.iást értékesí­tett, csaknem kétszer annyit, mint a múlt év első felében. A második fél évre előre­tekintve bíztató, hogy némi javulás tapasztalható * ta­karmánybetakarításban. Korszerűsödött a géppark, S az üzemek közti egyre jobb együttműködés, mind jobban segíti a meglévő eszközök ha­tékonyabb kihasználását. A korszerűsítéshez jelentős tá­mogatást nyújt a megyei ta­nács, s a nagyüzemek is na­gyobb figyelmet fordítanak a takarmánygazdálkodás fej­lesztésére. Erre az egyik leg­jobb példa, hogy a pillangó­sok és rétek első kaszálásából annyi szénát tárolhattak be a gazdaságok, mint tavaly egesz évben... ’ Zilahy Tamás A Karancs és az Ipoly vöH gyén áthaladva szinte vala­mennyi község bejárata előtt ott a tábla: Határőrközség. E megtisztelő cím mellett há­rom település — Karancsalja, Karancsberény és Karanesla- pujtő — a Kiváló kitüntetést is magáénak tudja. Ez annak a munkának az elismerése, amit a községek lakói, az ön­kéntes segítők a határőrökkel közösen az államhatár őrize­téért, sérthetetlenségéért ki­fejtettek. Érdekes, hogy Ka- rancskeszi lakossága eddig hiányzott a sorból. — Pedig községünk a cseh­szlovák—magyar határtól mindössze két kilométerre van, s ha Marakodi-pusztát is ideszámítom, akkor tele­pülésünk hosszú kilométeren át képezi az államhatárt. Községünk a Karancs-hegy- ség vonulata, munkásmoz­galmi hagyományai révén a turisták látogatottságát élve­zi — mondja a beszélgetés során Futó László, a Karancs- keszi községi Tanács elnöke. — Ez a látogatottság bi­zonyos értelemben igen elő­nyös, de sok veszélyt is rejt magában, éppen a határsér­tés szempontjából. A település lakossága meghaladja a két­ezer-háromszáz lelket. Szinte egy ember módiéra számot­tevő segítséget nyújtanak a Számvetés félidőkén Beszélgetés Zentai Csabával, az MSZMP városi bizottságánál' titkárával Balassagyarmaton Régi gyakorlat a pártmunkában, hogy a kisebb-nagyobb távra készített tervek megvalósítása közben időről- időre át­tekintik az elvégzett munkát. Elemzik az eredményeket, korrigálják a hibákat, figyelemmel kísérik az időarányos teljesítést. Ezt tette nemrégiben a párt balassagyarmati vá­rosi bizottsága is. A félidei számvetésről beszélgetünk Zentai Csabával, a városi bizottság titkárával. — Az MSZMP KB április­ban áttekintette az elmúlt két cs fél évben végzett munkát, ugyanezt tette a városi bizott­ság. Hogyan foglaltak állást a XII. kongresszus óta eltelt Időszakban elért eredmények­ről, gondokról? — Az országos tapasztala­tokkal megegyezően váro­sunkban a társadalmi és po­litikai viszonyok kiegyensú­lyozottak, érvényre jut a párt politikai vezető szerepe. ' Az alapvető kérdésekben a la­kosság egységes, cselekvőn támogatja 'célkitűzéseink el­érését. Szövetségi politikánk igazát bizonyítja, hogy párt­tagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű honfi­társakkal együtt munkálkod­nak a város fejlődésén, ezt nap mint nap tapasztalhatni. Mélyebb elemzések alapján megállapítottuk, hogy a mun­kások, az értelmiség és más rétegek közeledtek egymás­hoz, ugyanakkor a rétegeken belül nagyobb differenciáló­dás mutatkozik. A munkás­ság élet- és munkakörülmé­nyei a lehetőségekkel össz­hangban fejlődtek, szavuk meghatározó súlyú a város­ban. Az értelmiségiek dön­tő többsége munkáját jól vég­zi, szereti azt és ami örven­detes, érdeklődőbbek a köz- ügyek iránt, mint korábban voltak. A város ifjúságának meghatározó része helytáll a munkában, a tanulásban, s ez a jövőre nézve biztató. A szocialista demokrácia széle­sítéséért sokat tettünk, hiszen a párt- és állami szervek a korábbinál jobban igénylik a kisebb közösségekből érkező javaslatokat. A demokrácia szélesítésében számíthatunk a szakmaközi bizottságra, a Ha­zafias Népfrontra. Sä tudni, hogy egyre In­kább polgárjogot nyer a fel­ismerés: a kultúra, a műve­lődés része életünknek, kö­tődik a tár sadalmi -politikai gyakorlathoz, feltétele az építőmunkának. Az iskolai oktatás-nevelés e szellemiben folyik. Jó irányban halad a közművelődési munka is. A helyes nemzeti önismeret, a helyes történelemszemlélet formálásában jelentős szere­pet vállal a helyi honisme­reti kör, a História Baráti Kör és a Komjáthy Irodalmi Társaság. — A fejlődés általános jelel­tényei mellett gondokról is sző esett az értékeléskor. — Ez természetes. Ahogy mondani szokták, hibát csak az nem követ el, aki nem dolgozik. Az imént azt mond­tam, hogy a pártbizottság megállapította: az alapvető helyzet kedvező. Á város la­kóinak nagy többsége érti, támogatja a jelenlegi politi­kát Ebben a nehezebb gaz­dasági helyzetben azonban élesebben jelentkeznek a gon­dok is. Mire gondolok? Nem sikerül mindig a különféle érdekek egyeztetése, össze­hangolása. Alaposabb vizs­gálatot érdemel a tény, hogy néha nem sikerül együttesen érvényesíteni a szövetségi po­litika alapelveit és az ideo­lógiai vitát Az értelmiségiek aktivitását — éppen szellemi súlyuknál fogva — jobban kellene hasznosítanunk. Eb­ben viszont akadályt jelent az, hogy mai problémáink történelmi előzményeit nem ismerik, vagy figyelmen kí­vül hagyják. A fiatalok egy részénél passzivitás, kívülál­lás mutatkozik, ami követke­zik bizonyos mértékig poli­tikai nevelő munkánk gyenge­ségeiből, de abból is, hogy önállóságuk ugyancsak szűk- reszabott. Innen már csak egy lépés a passzivitás. A pártbizottság úgy vélte: a KISZ-szervezetek nem eléggé vonzóak, nem eléggé mozgó- sítóak a fiatalok számára. Ä munkahelyi demokrácia né­hol csak formailag létezik, minden tartalom nélkül. Akad gond az államapparátusban is: a tanácsi munkában még mindig sok a bürokratikus vonás. Előfordult az elmúlt időszakban is, hogy nóhányan — köztük vezetők is — meg­sértették, semmibe vették a szocialista erkölcsi normákat. Állampolgári kötelezettségeik alól kibúvót kerestek, sőt, ki­rívó esetben összeütközésbe kerültek még a törvénnyel is. Mindezek a gondok a nagy egész részei, és koránt­sem meghatározó részei. Eredményeink mellett azon­ban őszintén szembe kell'néz­nünk hibáinkkal _is. Termé­szetesen ezek kijavítása első­rendű feladatunk, — Értékelték * gazdasági fejlődést is... — A város üzemeiben az országos és a megyei átla­got meghaladóan 22 száza­lékkal nőtt a termelés, ja­vult a termelékenység. A ki­emelt üzemek, szövetkezetek nyereségesen gazdálkodtak. A fémipari vállalatnál és a ká­belgyárnál tovább folytató­dott a gyártmányszerkezet korszerűsítése. A gazdasági vezetők többsége. megértette, hogy a piacon csak a ver­senyképes, korszerű termék kel lehet megélni. A piac- képesség megőrzését szolgál­ták a beruházások is, ame­lyek összértéke az elmúlt idő­szakban meghaladta az 1 mil­liárd forintot. Sikerült csök­kenteni a fajlagos ráfordí­tásokat és ez gazdaságosabb termék-előállítást jelent. Az energiafelhasználás szerke­zetén nem tudtunk változ­tatni, viszont nagyobb figyel­met kapott a takarékosság, gazdaságosság. Kedvezően ha­tott a tény, hogy — már en­nél többet terveztünk — a bérek és jövedelmek összes­ségükben 10—11 százalékkal nőttek. — Az elmúlt két és fél esz­tendőben gyarapodott a város. — Hosszú lenne a fölsoro­lás, de a városbéli emberek­nek nincs is erre szükségük,' hiszen naponta látják a meg­épült lakásokat^ a kórház rekonstrukcióját, az iskolák bővítését, vagy az új óvodát. Megoldódott legnagyobb gon­dunk, az ivóvíz, tekintve, hogy vezetékkel csatlakoztunk a nyugat-nógrádi regionális vízműre, így megszűnt a víz­hiány. Fejlődésünk nem múlt, hiszen e pillanatban is folynak különféle építkezé­sek a városban. X pártbizottság megáll»* pitása szerint tehát a tervek végrehajtásáért „jő jegyet'* kaphat a város? S» Megítélésünk szerint igen. Az eredmények önma­gukért beszélnek, de előbbre járhatnánk, ha nagyobb fe­gyelemmel, több odaadással dolgoznánk. Ebben élen kell járnia a város kommunistái­nak! Biztonságot nyújtó tár* sadalmunkban sem kapunk ingyen semmit. Amink van, annak alapja a becsületes munka. Könnyebb és nehe­zebb időszakok válthatják egymást, de az emberi aka­raterőre, alkotásvágyra, a jövőbe vetett hitre, az áll­hatatosságra mindig is szük­ség lesz. Célunk, hogy erő­sítsük a tettrekészségét, föl­rázzuk a közömböseket, meg­győzzük a bátortalanokat, hi­szen csak így sokszorozhatjuk meg erőinket. Eredményeink köteleznek bennünket. H. Z. Felsorakoznak a karancskesziek határőrségnek — hivatásosak­nak, sorkatonáknak egyaránt — feladatuk ellátásához. A segítségnyújtás szakszerűbbé tétele érdekében hosszú ideje nagyon szoros kapcsolatot építettünk ki elsősorban a hazafias nevelésben a terü­letünkön levő határőrőrssel. A tanácselnök a lakosság néphatalmunk iránti elkötele­zettsége példájaként említi, hogy a helyi pártszervezet. a tanácsi vezetés és a határőr­őrs szervező, együttes mun­kája eredményeként a köz­ségben már 1977-ben létrehív­ták az önkéntes határőrcso­portot nyolc fővel. Ma már 14-en tartoznak az önkéntes segítők csoportjába. Nemcsak a községi pártvezetés, hanem a magasabb egység parancs­noksága is úgy ítéli meg. hogy az önkéntesek nagy szor­galommal tesznek eleget vál­lalt kötelezettségüknek. Több esetben nyújtottak segítséget például körözött bűnözők el­fogásában, legutóbb pedig három határsértőről adtak jelzést, akiket a riadócsoport éppen az önkéntesek segítsé­gével juttatott a megérdemelt helyre. — Természetesen kölcsönös az együttműködésünk az őrs személyi állományával — folytatja a beszélgetést Futó László. — A határőrőr* kapcsolata kiterjed az általános iskolá­ra és a KISZ-szervezetre is, A közös munkánk eredmé­nye, hogy eredményesein mű­ködik az Ifjú Gárda- és az út- törőgárda-szakaszunk. A köl­csönösséget bizonyítja az is, hogy a határőrőrs személyi ál­lománya rendszeres résztve­vője a község politikai, tár­sadalmi rendezvényeinek, se­gítik a lakosság körében foly­tatott hazafias, honvédelmi nevelést és politikai felvilá­gosító munkát... Talán ezek is késztettek bennünket arra, hogy mi is felsorakozzunk a Határőrközség megtisztelő el­met viselő települések sorá­ba. A végrehajtó bizottságunk előterjesztése után a tanács* üiés április 21-én olyan ha­tározatot hozott, amely alap­ján kértük a BM Határőrség országos parancsnokát, támo­gassa kérésünket a belügymi­niszter elvtársnál, s közsé­günk is felvehesse a Határőr­község címet. Nos, kérésünk megértésre talált... Ezekben a napokban már nagy a sürgés-forgás Ka- rancskesziben, hiszen felsora­koznak a többi községek kö­zé. Ügy tervezik, hogy az al­kotmányünnepi sorozatban; augusztus 14-én szervezik az avatóünnepséget, ' leplezik le azt a táblát, amely hírül adja: Karancskeszi határőr* község! — Mi eddig IS komolya rí vettük a határőrséggel való együttműködést — summázza véleményét Futó László. — Ez a cím kötelez. Köte* lez arra, hogy tovább mé­lyítsük elvtársi együttműkö­désünket a határőrökkel, • lakossággal azért, hogy az or­szághatárnak ezen a szaka* szán se lehessen büntetlen határsértés. Erre községünk lakossága- fiatalsága képes is lesz] é ~ Somogy vári László 1 1 s 3g|li ÍHÜHg 22-í Elűtefc JJ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom