Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

Tovább bővítik a kórházat Hosszú évek óta folyik a Balassagyarmati városi kór­ház-rendelőintézet Korszerű­sítése, bővítése. Sok más mun­ka mellett tavaly 6,2 millió forintos költséggel megépült a központi műhely, az úgy­nevezett „C” épület. A kór­ház bővítése, illetve rekonst­rukciója tovább ' folytatódik. Ütemesen folyik az energia- hálózat, a transzformátorház, a telefonhálózat rekonsíi ak­ciója, és ez év végére, illet­ve jövő év első negyedévé­ben várhatóan befejeződnek a munkálatok. Az idén a ka­zánház bővítésére is sor ke­rült, mintegy 17 millió forint értékben. A központi orvos* ellátó, a „G” jelű épület épí­tése 45.2 millió forint érték­ben, a technológiai felszere­lés több mint 50 millió fo­rintért ez év augusztus else­jére elkészül. Ügy tervezik, hogy a munkálatokat az év végén fejezik be. A tervidőszak hátralevő fe­ladata p. konyha építésének megindítása. Ugyan gondok is jelentkeznek a kórházi be­ruházásnál, de arra számí­tanak. hogv jobb szervezés­sel, gyorsabb ütemben való­síthatják meg az elképzelése­iket. s. 1. Eresztvény. Rövid idő alatt Salgótarján és környéke lakóinak üdülőparadicsomává váll. (Fotó: Bihary Zoltán) A táppénz folyósításának feltételei „Táppénz annák jár, aki a biztosítás tartama alatt, Vagy a biztosítás megszűnését követő első, vagy második napon keresőképtelenné válik”. Abban az esetben, ha a biztosított a biztosítás megszű­nését követő második napon túl, de tizenöt napon belül vá­lik keresőképtelenné, táppénz csak akkor jár, ha a biz­tosítás legalább 180 napon át megszakítás nélkül fennállott. Táppénz jár végül a biztosítottnak, ha a biztosítás meg­szűnését követően baleseti táppénzben, vagy terhességi­gyermekágyi segélyben részesül és ennek a megszűnését kö­vető napon keresőképtelenné válik. Kórházba utazás és visszautazás napjára táppénz an­nak is jár, aki nem keresőképtelen, de csak akkor, ha az utazás miatt a munkaidejének a felénél kevesebbet töltött munkában. Kórházba utalás esetén — ha a beutaltat helyhiány miatt később veszik fel a kórházba — a felvételtől táppénz­re ugyanúgy jogosult, mint kórházba utalásakor és akkor is, ha a jogosultsága időközben megszűnt. Ez a rendelkezés a nyugállományúak mezőgazdasági idénymunkájának időtartamára is vonatkozik, azzal az el­téréssel, hogy ha a biztosítás megszűnését követő első, vagy második napon keresőképtelenné válik, a táppénz folyósí­tását jogszerűen igényelheti, a harmadik napon azonban ezt a jogot érvényesíteni nem lehet. (Ennek az az oka, hogy az idénymunkás 180 munkanapot általában nem teljesít.) Bedolgozók esetében: „akinek a biztosítása megszűnt és az ezt követő tizenöt napon belül — de a bedolgozói jogviszony fennállása alatt — keresőképtelenné válik, 180 nap megszakítás nélküli biztosítási idő hiányában is jogo­sult a táppénzre”. Abban az esetben, ha a bedolgozónál a keresőképte­lensége első napján feldolgozásra átvett anyag van, tánpénz csak az anyag visszaszolgáltatásának a nanjától jár. (Kivé­tel: ha a munkáltató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt a bedolgozó és családtagja bedolgozói munkát nem végez. A korlátozás indoka az. hogy a táppénz folyó­sításának ideje alatt — ellenszolgáltatásért — sokan mun­kát is végeztek.) Lemondhat-e az anya a bíróság által megítélt gyermektartásdíjról ? A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfog­lalása szerint; „A tartásra kötelezett személy és a gyerme­ket tényleg eltartó gondozó személy megállapodhatnak ab­ban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyen­lítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jo­gosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tar­tásdíj megfizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges”. Ebből következik, hogy a bíróság által megítélt tar­tásdíjról lemondani nem lehet, mert a bíróság a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében állapította meg a tartásdíj-fizetési kötelezettséget. A gyermektartásdíj a gyermek megfelelő tartásának, gondozásának biztosítását szolgálja, azzal tehát a gyermek törvényes képviselője (akinek a gyermek a gondozásában van) szabadon nem rendelkezhet, saját céljaira nem hasz­nálhatja fel. A gyermek érdekét védő törvény rendelkezését sérti — * ezért felelőssé is tehető — az a szülő, aki a saját érdekét előtérbe helyezve, a gyermekét megillető tartásdíj összegét — a gyermek jogos és törvény által is védett érdekének sérelmével — a saját céljaira használja fel. Dr. S. K. Gy. A jogi tanácsadóban L. A. és L. A.-né, továbbá Sz. E. salgótarjáni olvasóink kérdéseire válaszoltunk. Van szén? Kiss István balassagyarma­ti olvasónk kérdéssel kezdi lapunkhoz írt levelet: Önök szerint mi az oka annak, hogy a balassagyarmati TÜ- ZÉP-telepen tavasztól semká- nyási, sem berentei, sem egyéb szén nincs, emiatt ked­vezményes, leszállított áron téli tüzelőt nem tudtunk ven­ni. Majd így folytatja nyugdí­jas levélírónk: Általában csak brikett van, néha lengyel szén, de abból nem jut mindenki­nek. Talán nem rendelnek sem ezt, sem azt? Hiszen a rádióban a napokban arról beszéltek, hegy nagyok a szén­készletek, nehéz az értékesí­tésük, különösen a német bri­ketté. Ha így van, miért nincs szén, miért nem kap nemet brikettet a nógrádi TÜZÉP9 Kénytelenek vagyunk tetemes fuvarköltséggel a Pest me­gyei TÜZÉP-től német bri­kettet hozatni. Ez a nyugdí­jasoknak nagy érvágás. * A nekünk címzett kérdést továbbítottuk az illetékeshez. Kovács István, a balassagyar­mati TÜZÉP-telep vezetője a következőket mondta: — Hogy miért nincs Balas­sagyarmaton német brikett, nem tudom, az észak-magyar­országi igazgatóság válaszol­hatna a kérdésre. Ami a töb­bit illeti: márciustól folyama­tosan akad szén telephelyün­kön, választék is, csak _ ahog y a rádióban elhangzott — értékesítési gondjaink vannak. Kénytelen vagyok a jó minőségű szenet a Gaga­rin Hőerőműnek szénpor gya­nánt eladni. Jelenleg kányási darabos és dió, sajómercsei dió, koksz és györ.gybrikett kapható telephelyünkön. Ál­lunk a vásárlók szolgálatára! Válaszol az illetékes Levélváltás a Leláncolt becsületről A NÓGRÁD 1983. július 8-i számában „Leláncolt becsület” címmel cikk jelent meg. A szerző Hortobágyi Zoltán bí­rálta a Péeskő és a Kővár expresszó teraszán a kerti székek rögzítését, egyúttal javasolta, hogy más eszközö­ket is hasonló módon őrizzen a vállalat. Tájékoztatásul közöljük, hogy a bírált vállalati intéz­kedésre, a vállalat történeté­ben ez évben került először sor. Ennek oka, hogy a tera­szokon elhelyezett székek és asztalok közül az üzlet zárá­sát követően mindkét helyről többet elloptak. Vállalatunk a lopásokat követően rendőrségi feljelentéssel is élt, ami azon­ban nem vezetett ered­ményre. Az esetek gyakori­sága évről évre növekedett. Ezért a társadalmi tulajdon védelmére eredményes intéz­kedést kellett tenni. Az egy­ségekben lévő nődoigozók a székeket és asztalokat zárás után visszahordták a bizton­ságos vendégtérbe, de ez a késő esti órákban olyan zaj­jal járt, hogy kiváltotta a közelben lakók panaszait. Az ügyben a NÓGRÁD egyik újságírója is bejelentéssel élt. Hasonló reakciót eredmé­nyezett a lánc záráskor tör­ténő felszerelése, illetve nyi­táskor való eltávolítása. Mi­vel éjjeliőrt nem kívántunk alkalmazni, a társadalmi tu­lajdon védelmében, a bűn- cselekmények megelőzése ér­dekében tettek az üzletek ve­zetői olyan intézkedést, amely a cikk íróját bírálatra kész­tette. Gondoljuk, hogy Horto­bágyi Zoltán, a cikk meg­írását megelőzően nem tájé­kozódott arról, mi késztette a vállalatunkat a székek rög­zítésére. Egységeinkben évente több százezer forint felhasználásá­val javíttatjuk, illetve cse­réljük a felhasított, tönkre­tett berendezéseket, a mel­lékhelyiségek ajtóit, össze­tört tükreit, kézszárítóit, és pótoljuk a nagy gyorsasággal fogyó rozsdamentes és porce­lán eszközeinket. Ezek pót­lását, javítását a vendéglátás elért színvonalának fenntar­tása teszi szükségessé. Eszkö­zeink, berendezéseink pót­lását inkább e jelentős költ­ség felhasználásával járó mó­don kívánjuk megoldani, így nincs lehetőségünk a cikk írójának további javaslatait elfogadni, és Hortobágyi Zol­tán részére az ötletdíjat el­küldeni. Ügy értékeljük, hogy e megjelent írás egyoldalúan, túlzottan ironikus és cinikus hangnemben tájékoztatja az olvasókat, mellőzve a tényle­ges helyzetet, illetve azt, hogy vállalatunk milyen erő­feszítések árán tudja fenntar­tani a vendéglátás jelenlegi színvonalát. Tátrai István, a Nógrád megye Vendéglátó Vállalat áruforgalmi igazgató- helyettese VÁLASZ AZ ILLETÉKESNEK: Nem számítottam arra. hogy a megyei vendéglátó vállalat illetékese igazat fog nekem és a velem együtt bosszanko­dó, méltatlankodó vendégek­nek adni. Nem is adott. Hi­ába világos teljesen a dolog! Hiába nyilvánvaló, hogy le­láncolt székekkel szó sem le­het vendéglátásról. Legföl­jebb vendégtűrésről. Beval­lom, nem érdekel, hogy a szép hasznot zsebrevágó ven­déglátás hogyan őrzi meg tu­lajdonát. Nem érdekel, mert én vendég vagyok, aki meg­fizet a szolgáltatásért. Hogy milyenért? Nos, az említett Kővár presszóban két „vé­letlen" is megesett. Egyszer kétszáz, egyszer pedig negy­ven forinttal számolt többet ugyanaz a fölszolgálónő. Tu­dom, véletlenül. Balassagyar­maton, a kórházzal szemben lévő presszóban fütyülnek a zárórára, húsz perccel ko­rábban „lehúzzák a rolót.” A vendéget ocsmány módon el­küldik jobb vidékre, s a ven­dégkönyvet követelésre sem adják elő. Másutt az ital al­ján hangyák úszkálnak, jobb esetben cigarettacsikk. Ami közös az esetekben, az a szem­lélet, aminek elburjánzásában — e levél szerint — a ven­déglátás vezérkara is hibás. Nyugodtan kidobhatják a ven­déget záróra előtt az étterem­ből, hiába reklamál, majd megmagyarázzuk neki, hogy fáradt volt a dolgozónk. Ha nem tetszik a hangya be­szerzőnk más rovart, csuda finnyás vendégje. A szemlé­let dühít, amely szerint ak­kor sincs igaza a vendégnek, ha igaza van. Fölháborít, hogy a vendég­látó vállalat tolvajnak tekint. Nem írja oda az asztalra, csak láncokkal hozza tudo­másomra. Egyetlen üdvözítő megoldás létezik csupán — ez a lánclenézés? Lánccsörgés csikorogta „te tolvaj!” kiál­tás? Nem hiszem. Sokkal in­kább hiszem, hogy létezik vendéglátó vendéglátás. Ta­pasztalom is. Hogy csak a balassagyarmati Ipoly étte­rem gárdáját vagy a Cserhát étterem fölszolgálóit említ­sem hirtelen. Nyilván akad­nak még sokan, akik nem té­vesztik el az arányokat. Akiknek egészséges a szem­léletük. Tudják mit vállaltak, amikor fölszolgálónak álltak, nem szégyellik azt, mi több, tisztességgel látják vendégül a vendégeket. Nem nagy ügy. Azt teszik, amiért megfizetik őket. Jól. Nem ártana ezt másutt is elsajátítani. Hortobágyi Zoltán Névadó a „Váciban" Már hagyománnyá vált, hogy a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége minden évben névadó ünnepséget ren­dez dolgozói gyermekeinek. Július 16-án, szombaton a Lo­vász József Művelődési Köz­pontban tizenhét „vácis” kis­gyermek nevét írták be ün­nepélyes keretek között az anyakónyvbe. A bensőséges ünnepséget színesebbé tette az úttörők színvonalas műsora, majd a gyár dolgozói ajándékokkal kedveskedtek a kicsiknek. Wiltner Anna üzen:i tudósító Tartsuk be a játékszabályokat! Tajti Ervin Ceredről sokak gondolatait, kívánságát fo­galmazta meg alábbi soraiban. Reméljük meghallják mind­azok, akiknek szól: „Kanyargós utakon érünk Ceredbe, innen két kilomé­terre találjuk a dombok közé zárt halastavat, vagy aho­gyan a község lakói nevezik, a Pipótavat. Húsz évvel ez­előtt annak környékét mocsár és nád szegélyezte, ma azonban rendezett partú zsilipekkel ellátott, halászásra alkalmas tó húzódik az erdőkkel körülvett völgykatlanban. A táj csodálattal tölti el az ideérkező, pihenni vágyó em­bereket. Az örömbe azonban üröm Is vegyül. A kirándulók ré­sze figyelmen kívül hagyja a tó megfelelő helyeire kirakott veszélyt jelző és tilalmi táblákat. Letördelik a fák ágait, szemetelnek. A tó vize mély, s nem fürdésre szolgál, még­is sokan mártóznak meg benne. Ráhajtanak személygépko­csival a dúsan zöldellő kaszálóra, bár ott van a táblával jelzett parkoló. A kijelölt tűzrakóhelyeket sem látják meg sokan, ott gyújtanak tüzet, ahol éppen horgásznak, vagy le­pihennek. Ez nem az emberek természetszeretetéről tanúskodik, hanem épp az ellenkezőjéről. Tartsuk be a játékszabályo­kat! Védjük környezetünket, védjük a természetet!” Strand A szabad szombatok ál­tal meg növekedett szabad idő egyik kellemes prog­ramja a strandolás. Ha­zánkban egyedül Nógrád megyében nincs meleg vi­zű strand, és bizony, aki melegebb vízre vágyik, an­nak sokat kell utaznia, míg célját eléri. Egy-egy nyári hét végén több ezer nógrá­di kel útra, hogy Egerbe, Earkányfürdőre, Zalaka- rosra vagy Hajdúszobosz­lóra utazzék. Nekem az utóbbi volt szimpatikus. Eddig. Miért eddig? Az utóbbi hárpm évben a strandlelépők és egyéb szolgáltatások ára két, két és félszeresére emelkedett anélkül, hogy a szolgálta­tások színvonala is emel­kedett volna. Az utóbbi hetekben megjelent egy közlemény, hogy a fedett medence csak a gyógyfür- dözőké, ám azon át vezet az út a szabadstrandra. Csak azért, hogy az ember alhalad a fedett meden­cén, tíz forintot kell fi­zetnie, tehát ahányszor be vagy ki, annyiszor tíz fo­rint. Az az érzésem, nem tisz­tességes dolog ez a fajta újítás Hajdúszoboszlón. A napokban olvastam valahol, hogy a jövő év­ben a megyeszékhelyen is lesz meleg vizű medence a városi strandon. Talán az jobb lehetőséget ad a me­leg vizet kedvelőknek a kellemes időtöltésre. Kukely Mihály Salgótarján, Vöröshadsereg út 148. * Köszönjük Kukely Mi­hály sok nógrádit érintő észrevételét. Különösen azok nevében, akik most készültek Hajdúszoboszló­ra. Igazat kell adnunk ab­ban is levélírónknak, hogy megyénkben nem válogat­hatunk a meleg vizű stran­dok között. Egy kellemes hőfokú azonban most is akad — Pásztón. Pedagógus­búcsúztató A megye egyik csendes kis te­lepülése Szécsényfelfalu. Nyolc­száz lakosa dombok övezte völgyben él. Itt tanított Homo- ky Lajos, aki 40 esztendőn át — hatvanéves koráig - oktatta a helybeli kisdiákokat. Az idei is­kolai évzárón adta át utoljára tanítványainak a bizonyítványo­kat. Ez alkalommal a művelődé­si ház nagytermében a pártszer-' vezet és a Hazafias Népfront képviselői, az Endrefalvai közös községi Tanács elnöknője, pe­dagógus kollégák és a nőbizott­ság megbízottja részvételével meleg hangulatú ünnepséget rendeztek, A tanítványok közül is sokan képviseltették magukat, a mintegy másfél száz megjelent között. Homoky Lajos igazgató beszédben köszönt el tanítvá­nyaitól, bejelentve: nyugállo­mányba vonul. Sok kisiskolás és szülő búcsúzott tőle virággal, apró ajándékokkal, szeretetük számtalan jelével. Megható lát­vány volt a köztiszteletben álló tanító bácsi legutóbbi és ko­rábbi tanítványainak körében, akiknek negyven esztendőn ke­resztül számos jó tanáccsal szol­gált, és akiket szeretettel és sze- retetre tanított. Nyugdíjas napjaira jó egész­séget kívánunk neki mindannyi­an ! Horváth János Szécsényfelfalu összeállította: Veszprémi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom