Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

lenn/, fenni, fenni Tanévzáró értekezlet a homokterenyei körzeti iskolában Felszabadult kedvvel gyü­lekeztek hétfőn reggel a ho­mokterenyei körzeti általános iskola nevelői Mátranovákon, a napközi otthon épületében, hogy megtartsák tanévzáró értekezletüket. A résztvevők nehéz, sok küzdelmet és si­kert tartalmazó tanévet hagy­tak maguk után. Hivatásuk­nak, a gyerekek oktatásának, nevelésének megfelelő szín­vonalon eleget tettek. Ezt hangsúlyozta az intéz­mény igazgatója, Pál Gyula is, aki miközben szólt arról, hogy a nevelői létszám és fel- készültség hosszú távon meg­felel a társadalmi követelmé­nyeknek, nem rejtette véka alá néminemű elégedetlen­ségét. S általános elvként fo­galmazta meg a pedagógusok kezdeményezőkészségének fo­kozását, a rugalmasabb, ha­tékonyabb oktató-nevelő munka kivétel nélküli meg­valósítását. Hogyan osztályozzunk? 7:. Természetesen előírás Szerint. Az új nevelési-okta­tási terv pedig azt mondja, hogy alsó tagozatban a ma­gyart egyetlen érdemjeggyel kell osztályozni. Hiszen a ma­gyartudás egységes egész, hiába áll írásból, olvasásból, fogalmazásból, helyesírásból. Ezzel mindenki egyetért, a gyakorlat azonban teremt problematikus helyzeteket. — Amióta egy érdemjegyet 'adunk, azóta romlott a tanu­lók írásbeli munkája — véle­kedik Vincze György. — He­lyesírásból olyan gyenge eredményt mutatott a diák, hogy buktatni kellett volna, mégsem bukott, mert a többi miatt buktatni nem lehetett. Jogos a kérdés: Mi a fon­tosabb; a bizonyítvány kiadá­sa, vagy a tényleges tudás? Persze védelmül hozható fel, hogy a felső tagozatban változhat a helyzet, ott a hiá­nyok pótolhatók. Ám a gya­korlat nem ezt. bizonyítja. Aki olvasni nem tud alsó tagozat­ban, az nem tanul meg kellő fokon később sem., S ugyan­ez végigvihető a magyarba tartozó többi tárgyon. Hogyan osztályozzunk? A válasz világos. De megnyug­tató-e? Felelősen, megnyug­tatóan egy nevezőre hozni írást, olvasást, helyesírást, fo­galmazást nagyon nehéz, még akkor is, ha előírják, hogy az egyes osztályokban mikor, melyik ' tárgyat kell előnyben részesíteni. Ki a jobb? Korábbi évek általános ta­pasztalata volt, hogy a peda­gógusok munkáját nem min­dig fő tevékenységük alapján minősítették. Ezt leginkább akkor lehetett lemérni, ami­kor jutalomosztásra került sor, és X kolléga nem azért kapott jutalmat, mert diák­jaival jól megtanította a tár­gyát, hanem azért, mert ki­tűnő tömegsportszervező volt. Természetesen az ok-okozati összefüggések szabadon va­riálhatók. Annyi közös ben­nük: elsikkadt az elismerés­ben a tanórai munka értéke, értékelése. A homokterenyei tantestü­let értekezletén is egyértelmű­en fogalmazták meg, hogy az értékelésben, az elismerésben, jutalmazásban az oktató-ne­velő munka színvonala, haté­konysága a mérvadó. Ez mé­ri egymáshoz a nevelőket. Ez alapján jelenthető ki X-ről, vagy Y-ról, hogy a másiknál jobb pedagógus. — Az átlagosnál azt tekint­jük jobbnak — fogalmazta meg Pál Gyula —, aki akar tenni, kezdeményez és tesz is. A jó munka feltételei adot­tak, cselekedni kell a képes­ségek és a lehetőség szerint. Ne azt firtassa bárki, hogy bizonyos dolgokat máshol ho­gyan csinálnak, vagy nem csi­nálnak, és miért csináljuk, vagy nem csináljuk mi, ha­nem azt, hogyan tudunk a legkorszerűbben, a legmegfe­lelőbben a velünk szembeni követelményeknek eleget ten­ni. Mi a klubnapközi? A teljes foglalkoztatottság érdekében szeptember elsejé­től be kell vezetni a klubnap- közi-rendszert — hangzott el a tanévzáró értekezleten. Az­tán, bár közösségi formában is volt szó róla korábban, volt aki megkérdezte: mi is az a klubnapközi ? Valóban, nem egyszerűen új fogalom ez, hanem új mun­kaforma, pedagógiai, didakti­kai lehetőség. Olyan tevé­kenység, amilyenről eddig még nem hallottunk, tehát érdemes vele megismerked­nünk. A klubnapközi -tanórán kí­vüli szabadidős-intézmény, amely lehetővé teszi a részt­vevők számára az iskolai fog­lalkozásokra való felkészülést, azon túlmenően a szabad idő kulturált, hasznos, együttes eltöltését. A gyerekek, ha kész a leckéjük, szabadon vehet­nek részt a napközi ideje alatt kulturális és sportrendezvé­nyeken, a kellő szakmai fel­készültségű tanár irányítása mellett. Egy-egy tanulót tehát többféle, változatos hatás érhet, több nevelővel kerül­het pedagógiai kapcsolatba. Mindez hatékonyabban szol­gálhatja a nevelési célt, a gyerekek kívánt, harmonikus, sokoldalú fejlődését. Nem is említve, hogy a klubnapközi lehetővé teszi az idő, az ener­gia összpontosítását, ésszerű és takarékos felhasználását. Ezért is esett jól hallani az igazgató búcsúzó szavait: a nyár idején mindenki gon­dolja végig, mivel szeretne részt venni a klubnapközi­ben, szabad idejében mit csi­nál kedvvel, szívesen. (ok) Németh Miklós rajza Környezetvédelmi kutatásunk helyzete és fejlődése Sok szó esik napjainkban — hazánk- és világszerte — az emberi környezet jelen és jövő helyzetéről. Régebben csak a makro- és mikrokörnyezetbe jobban belelátó természettu­dósok emelték fel a szavukat a várható veszélyek elkerülé­séért, ma kormányok, parla­mentek, az államigazgatás va­lamennyi fórumai, tudomá­nyos akadémiák és nagy tekin­télyű nemzetközi szervezetek foglalkoznak azzal, hogy gyer­mekeink és unokáink is meg­találhassák azokat a környeze­ti tényezőket, amelyeket az apák és nagyapák élvezhettek. Érthető ez, hiszen a második világháború utáni évtizedek rohamos ipari, mezőgazdasági és urbanisztikai fejlesztése óriási tehertételt jelentett a föld légkörére, édesvízkészle­tére, természetes növényzeté­re, és már nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országokban is. ' Magyarországon is az első jelzés a tudósok részéről jött: 1926-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megbízta Ka- án Károly erdőmérnök tagját, hogy készítsen tanulmányt a hazai természetvédelem prob­lémáiról. Mégis a mi nemze­dékünkre maradt, hogy Kaán Károly akkori ajánlásait meg­valósítsa. 1971-ben vált általá­nossá az igény nálunk, hogy elmélyítsük a környezetvédel­mi kutatásokat. És ez az idő­szak egybeesett az MSZMP KB tudománypolitikai irány­elveinek a megjelenésével: en­nek egyik fontos útmutatása volt az új országos távlati tudományos kutatási terv (OTTKT) elkészítése, amely­ben már környezetvédelmi célprogramok is szerepeltek. Ettől kezdve az események felgyorsultak. Ip72-ben a Ma­gyar Népköztársaság Alkotmá­nyának módosítása során az 57. §-ba az állampolgári jo­gok megvalósítása közé beke­rült az emberi környezet vé­delméről való gondoskodás el­ve. 1973. márciusában szervez­te meg a Hazafias Népfront az első környezetvédelmi ta­nácskozást, és elfogadták a környezetvédelem társadalmi programját. 1975 tavaszán a XI. pártkongresszus határoza­tai, illetve az elfogadott prog­ramnyilatkozat is foglalkozott a témává. Ettől az időponttól a legfontosabb párt- és állami dokumentumokban jelentősé­gének megfelelően megtalálha­tó az emberi környezet ügye. 1976 tavaszán fogadta el az országgyűlés az emberi kör­nyezet védelméről szóló átfo­gó törvényt. 1977-ben a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott a környezet- és termé­szetvédelem szervezetének a továbbfejlesztéséről. Az országos távlati tudo­mányos kutatási tervbe tehát bekerült egy kutatási-fejlesz­tési célprogram Az emberi makro- és mikrokörnyezet leg­kedvezőbb kialakítása címmel, amelyet 1977-ben Az emberi környezet védelme címre egy­szerűsítettek. Az egyes tárcák is kidolgozták a saját környe­zetvédelmi kutatási program­jukat. A Magyar Tudományos Akadémia Az ember és ter­mészeti környezetének (bio­szféra) védelme címmel tárca­szintű főirányt fogadott el, de ugyanúgy tárcaszintű kutatá­sokat vállalt a MÉM, az Or­szágos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium is (például a mezőgazdaság ke- mizálása, vízminőség-védelem, a lakosság védelme a termé­szetes és mesterséges környe­zet káros hatásaitól stb.). Az országos környezetvédel­mi kutatási célprogram az el­ső időszakban (1972—75) kon­cepcionálisan hiányos volt: túlzottan előtérben állt a tele­pülési környezet védelme, hát­térbe szorult viszont az inten­zíven fejlődő mezőgazdaság, valamint a vízminőség-véde­lem problematikája. Kezdet­ben a társadalomtudományok teljes érdektelenséget mutattak az új kutatási programokkal szemben, emiatt késett a jo­gi és közgazdasági szabályozó rendszer kidolgozása. Az V. ötéves tervidőszakra sikerült kiigazítani az arány­talanságokat. Ekkor alakultak ki az alapjaiban ma is érvé­nyes témacsoportok: levegő­tisztaság-védelem, a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságá­nak védelme, hulladékok ár­talmatlanítása illetve hasznosí­tása, a Balaton regionális komplex környezetvédelme, ökoszisztémák, génbankok és a települési környezet védel­me. Ebben az időszakban (1976 —80.) már a jogtudományok, a közgazdaságtudományok, a szociológia, a neveléstudomá­nyok képviselőinek érdeklődé­se is fokozódott. A VI. ötéves terv időszakára a témakörök kiegészültek a zajártalom el­leni védelem és mezőgazdasági telmelés környezetvédelmi ku­tatásával. Mindezeken kívül számos olyan tárcaszintű kör­nyezet- és természetvédelmi kutatási program lépett élet­be, amelyek jól kiegészítik az országos szintű prioritások rendszerét. Mindenképpen óriási előre­lépést jelentenek a már fel—1 sorolt állami intézkedések,' hátteret és lehetőséget adnak arra, hogy a környezetvéde­lem ügye lassan az általános társadalmi és az egyéni tudat­ban változásokat hozzon. Á tudományos kutatásban az eredmények sohasem máról > holnapra jelentkeznek, de eredmények természetesen itt is születtek. Alapvetően két új kutatási irányzat rajzoló­dott ki. Az egyik az új, egy­séges mérési módszerek, eljá­rások, műszerek kipróbálása,1 a másik mérési adatok, adat­sorok gyűjtése a levegőről, á vízről, a talajról, a zajról, a hulladékokról, a biológiai ob­jektumok szennyezettségéről.' Ezek alapján ma sokkal rész­letesebben ismerjük az ország környezeti állapotát, mint 10 —12 éve. Ennek a két kutatá­si irányzatnak az eredményei1 alapozták meg az ágazati kör­nyezetvédelmi adatbankok ki­alakítását, megteremtődnek te­hát az országos környezetvé­delmi figyelő-észlelő rendszer feltételei. Az Országos Kör­nyezet- és Természetvédemi Tanács már határozatot ho­zott ennek szükségességéről. Az eredményekről Láng Ist­ván, az MTA főtitkárhelyette­se egy előadásán a következő­ket mondta: „Ügy vélem, hogy az elmúlt évtized hazai kör­nyezetvédelmi kutatásának eredményei alapvetően a kö­vetkező időszakban válnak társadalmi valósággá. Az el­múlt periódus egy szükségsze­rű és kikerülhetetlen felkészü­lési, szerveződési időszak volt ahhoz, hogy valódi minőségi ugrást lehessen elérni a köze­li jövőben. Kialakult egy jó képességű kutató-fejlesztő gárda, feltártuk valós helyze­tünket, létrejöttek nemzetközi kapcsolataink, vannak konk­rét társadalmi célkitűzéseink, az eszköztárunk is elegendő az alapvető feladatok megoldásá­hoz. Biztos vagyok benne, hogy a következő tíz esztendő az elvárás, a remény és a bizalom további beteljesülésének idő­szaka lesz.” De azt is bizonyosra vehet­jük, hogy az elkövetkező esz­tendők mindig bonyolultabb problémákat vetnek fel, mint a korábbiak. Annál is inkább, mert hazánk emberi környe­zetének védelmét sajátos köz- gazdasági környezetben kell megoldani. Horli József j Veronka Horpácson Áz egyik régtől a földben porlad, talán a sírját sem találnánk már meg, ilyen az élet. vagy inkább az ember halála ilyen, hogy. a minden­kori élők szép csendesen, vagy Viharos gyorsasággal megfe­ledkeznek róla, s gyakran még akkor is begereblyézik a hant­ját, ha országra szóló érde­mei voltak egykoron. Ez a Veronka holta után is úgy toppan elém, mintha élne, mintha tett volna vala­mi világraszólót — pedig ed­dig azt sem tudtam, (nem tudja más sem néhány hely- belin, meg beavatott szakem­beren, muzeológuson kívül), hogy élt valahai. Egy másik Veronka. Veronika, Verona, Verőn — sokféleképpen for­gatják errefelé ezt a nevet — beszél róla. de igazán majd­hogynem véletlenül. Vitéz Ve­rőjüké errefelé talán a legtöb­bet tudja, amit a híres horpá- csiakról. meg az egyszerű hor- pácsiakról, az elfeledettekről tudni illene mindnyájunknak, Ö mutatja meg a régholt Ve­rőn színezett fényképét is. De nézzük sorjában.! KXXXXXXXX Vitéz Veronika a íaluszél- hez közeli régi apai. részben a másik Verőn, a nagynénje után örökölt házban azután mutat néhány, szerényen fo­galmazva is figyelemre méltó tárgyat és írásos dokumentu­mot, hogy hivatalból, minit a legutóbbi időkig megbízott kalauza a horpácsi . emlék­helynek — ott már mindent mesmutegatott, mindenről be­szélt kérés nélkül is. Előt­tünk a rádió egyik riporter­ÚTONJÁRÓ Két nője járt a múzeumban (ha ugyan ez a helyes és szaksze­rű kifejezés) és riportot ké­szített az úi. tavaly október­ben megnyitott emlékhelyről. Ma ott Mikszáth Kálmán és Nóyrád címmel látható ér­dekes-szép kiállítás, amely természetétől fogva nagyobb­részt dokumentumokat, az író életpályájának állomásait mu­tatja be tablókon — viszony­lag kevés tárggyal „operálva”. Jó néhány jellegzetes és sokak által számon tartott darabot, így például azt az ágyat, amelyben 1910-ben a főváros­ban Mikszáth meghalt, restau­rálásra elszállítottak, s az ember bízik benne, hogy majd visszakerül az is. más is, sőt, itt marad esetleg az a néhány szép emléktárgy is, amely a mai kiállítási anya­got gazdagítja. A jó mérték­kel, megkapó ízléssel rende­zett jelen, kiállítási anyag részletes bemutatása nem le­het feladatom, számomra a Mikszáth-emlékhely és mind­az ami a környékén elém ke­rül a jelenség oldaláról érde­mel figyelmet Az első, ami ma is áll, hogy a körforgás élő, ma sem szakadt meg. A körforgás, ami élete alkonyán a befutott, Szent István-rend- del kitüntetett, bárósággal ke­csegtetett Mikszáth Kálmán, emberi és írói lényegét adta. A körforgást a művek, a meg­őrzött emlékhely, a horpácsi kis- és nagytémető és néhány itt élő ember emlékezése tart­ja életben. Ilyen ember Vitéz Veronika mindmáig, vagy in­kább talán már tegnapig a horpácsi emlékmúzeum gond- noka-kalauza-mindenese. Mert a pontos, „hivatalos” elneve­zését tizennyolc éves itteni munkaviszonyának ő sem tud­ja megmondani. És ennek most részéről végeszakadt. Velünk búcsúzik a helytől, az itteni munkától, amelyet élete vé­szének tartott, Felmentését kérte. xxxxxxxxx Eltávolodva a múzeumi belügyektől inkább a színek és fények (meg persze az ár­nyak) felé fordulhat a figye­lem. íme egy érdekesség, majdhogynem „frissen felfe­dezett” rejtély: Vitéz Veroni­ka valóban a Ruffy Péter ál­tal is említett „vén. bíró” lá­nya, erősen közelítve a het­venet, de még a hatvanak végét taposva, de hogy édes­apja. aki 1922-től 1946-ig volt bíró, mint bíró parolázott, anekdótázott, csibukozott. kvaterkázott volna a nagy íróval, nos, ez aligha volt le­hetséges. Vitéz József kaszált Mikszóthnak, s tény, továbbá az is, hogy jó régen egy Ma­ros László nevű kolléga írt is róla valamit, akkor említhet­te, hogy ő bíró volt. Na, ak­kor mondta Verőn néni édes­apjának az író, amikor nagy nehezen megalkudtak a bér­ben. hogy ..fogja, annyit kér, mint egy miniszter...” A régi házban ritka becsű értékeket őrizget (jobb helye lehetne ezeknek a megyei gyűj­teményben!) Veronika. A má­sik Verőn, a Jarabák Verona, vagy ahogy férje után ismer­ték, Zámbó Józsefné révén ke­rüli hozzá néhány fontosnak ítélhető tárgy ebhői a horpá­csi körforgásból. Merthogy itt aztán úgy összefonódik Ma­dách, Szontágh. Mikszáth, de még előbb Nagy Iván élete, munkássága, vérárama és gondolatárama, hogy nem is lehet, vem is szabad szétvá­lasztani. Ha Horpács, utalás­sal a nagy orosz író, Tolsztoj „remetelakára” a magyar Jásznája Poljána. akkor Hor­pács éppúgy a megyei törté­netírás vagy Szontágh Pál és Madách Imre barátsága ré­vén a Tragédia Luciferjének (Szontághról mintázta Madách az örök kételkedőt) szülő- és sírhelye, a negyvennyolcas idők egyik fontos, de mind­máig nem eléggé ismertetett dombja. Hiszen a legendák szerint, amelyek a feltáró, do­kumentáló és úgy tudom, má­ris előrehaladó munkák nyo­mán nagyon is valóságosak, nos, ezek szerint Madách egyet­len barátja, a horpácsi bir­tokos Szontágh „viselt dolgai” után lehetett volna akár a tizennegyedik aradi vértanú is (Bemet például Becsből szöktette ki, de volt más is, nem kevés a „rovásán”, csu­pa megismerésre érdemes ügy). xxxxxxxxx De most már aztán lássuk a kincseket! Vitéz Veronika őrzi Szontágh Pál egyetlen hi­telesnek bizonyult (igaz a vé­gén hiányos) végrendeletét. Ami önmagában is nagy do­log! Ebben a végrendeletben hagyományozott a másik Ve­rőn, Jarabák Veronika. Az 1904-ben kelt okirat ismerte­tése ugyancsak a muzeológu­sok dolga, de itt most a vé­gig hűséges szakácsnő alakja az érdekes. Nézem a színes fo­tót, nem mondható szépség­nek ez a Veronka, más lehe­tett itt a „titok” az ő titka, amely valahogy érthetőbbé is válik, ha megjegyezzük, hogy Madách barátjához huszon­két évesen került, Szontágh magához vette, Verőn férje honvédként elesett negyven- nyolcban. Szontágh politikai, társadalmi beállítottsága ilyen kis dolgokban is megfigyelhe­tő, amiként mindez észreveJ hető'és nagyobb dolgokban isi Madách úgynevezett „hétköz­napi életében”. De mindketteni voltaic börtönben a Bach-kor- szak éveiben, s aztán itt vart ez az egyetlen hatalmasra ma­gasodott topolyafa a kastély előtt! Már csak ez az egy ma­radt meg ' a tizenháromból, azokat mind az aradi vérta­núk tiszteletére ültette a po­tenciálisan számolva tizenne­gyedik. Vitéz Veronika meg­őrizte azokat az ágyakat is. amelyek a régi. Mikszáth ál­tal elsőként megvásárolt Szontágh-féle kastélyból ke­rülitek ki, ezekben azonbanl aligha alhatott Madách, hi­szen vasból készültek, az első ipari termékek közül valók, amelyek festésükkel utánoz­zák a díszesre faragott búto­rokat. Dehát az sem a króni­kás dolga, hogy eldöntse, in­kább a vélemény: mindenkép­pen értéket képviselnek, ami­ként a többi apró tárgy is; a háromfülű ivópohár, annak füleire zsineget kötöttek és még Szontághék használták a bocsárlapujtőK?) forrásvíz­be hajigálva és onnan meg­telten kihúzogatva.... xxxxxxxx De Szontágh Pál, Lucifer sírja a kistemetőben, a Mik­száth hitves és Jánoska, meg a párizsi újságíró unoka gon­dozott sírja mellett ma szar-! kalábat terem és bogáncsot.’ Július elején éppen virágzik mindkettő. T. P. L. NÓGRÁD - 1983. július 2., szombat / 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom