Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

Szaktábor a „ Immár tizenhárom 6ve minden nyáron megrendezésre kerül a középiskolások megyei szaktábora, amelynek célja a III-os és IV.-es tanulók (elkészítése az országos tanul­mányi versenyekre, felvételikre. A tíznapos tábor ideje alatt, melynek az idén a balas­sagyarmati Balassi Bálint Gimnázium adott otthont, a diákoknak a tanulás mellett módjuk nyílik nyaralásra, pihenésre, kirándulásra. Felvételünkön a fizika szakos lányok csoportja és tanáruk, Venczel Ottó látható. Fiatal művészek találkozója Ami új és ami annak látszik Akik mostanában bele-be- lenéztek a KI roit tud? elő­döntőibe némi nosztalgiával emlékeztek a régiekre: mint­ha azok a régi fiatalok job­bak lettek volna! Lehet, per­sze, hogy az emlékezetünk csal meg, és pusztán a dön­tőkre, a legjobbakra — az azóta profikká lett klvalóakra — gondolunk. Persze profivá nemcsak az amatőrök lesznek, hiszen a művészeti főiskolák a maguk több rétegű szűrőrendszerével évről évre vesznek fel, illetve bocsátanak ki művészjelölte­ket. S valljuk meg őszintén, számunkra /tern mindig köny- nyű a bizonyítás, hogy íme, új generáció jelentkezett a pályán. Adódhatnak éppen generációs ellentétek is, de a konfliktusok oka — ha van egyáltalán — valószínűleg másutt keresendő. Minden if­jú ember, legyen az techni­kus a sörgyárban, kombájn­kezelő vagy az elektronika szakértője — bizonyítani sze­retne. Létének értelmével, munkájával szeretné bizonyí­tani, hogy mindent megtanult az előtte járóktól, de ő vala­mi mást, valami újat is tud nyújtani a világnak. Még inkább így van ez a fi­atal művészekkel, akik azzal szeretnék önbizalmukat, bá­torságukat növelni, elhivatott­ságukat bizonyítani, hogy a világ új jelenségeit veszik észre, s azt új eszközökkel, a maguk műfajának eddigi is­meretlen lehetőségeivel pró­bálják kifejezni. Csakhát persze nehéz azt eldönteni, hogy mi az, ami Portalanítás — légárammal Egy szovjet kutatóintézet poros munkaruhák tisztításá­ra szolgáló aerodinamikai por- talanítót szerkesztett, amely- lyel a ruházat minden mű­szak után könnyen tisztítha­tó. A berendezés négy kam­rából áll, mindegyikbe egy- egy munkaruha akasztható. Felülről lefelé másodpercen­ként 12 méteres sebességgel levegőt fúvatnak rajta ke­resztül. Az erős légáram át­öblíti a ruhát, miközben a berendezés falához csapkod­ja, ezáltal eltávolodnak a por- és szennyrészecskék. Ha a munkaruhák nedvesek, elő­melegített levegőt vezetnek a pnrtalanítóba. A tisztítás 20— 30 másodpercig tart. a porta­lanítás hatásfoka 93 százalé­kos. . valóban újdonság a világban, s mik azok a művészeti esz­közök, amelyeket még nem, vagy ilyen összefüggésben nem használtak. Itt nem elég az önbizalom, a művész hite, ehhez szembesülni kell a mű­alkotásoknak a közönséggel és a kritikával. Ezért mondható kitűnőnek az ötlet, hogy a KISZ most, a nyári holtszezonban, felvál­lalta ezt a szembesítést még­hozzá nagy arányokban, Bu­dapesten július 22. és 24. kö­zött megrendezik a fiatal művészek találkozóját, össze­hozták szinte mindazt, ami az elmúlt évben fiatal alkotók munkája nyomán született. Nem kevés olyan látnivaló is akad, mint például a Győri Balett új produkciója, amely kifejezetten erre az alkalom­ra készült. A találkozó szervezői sok­oldalú és gazdag progra mot állítottak össze, A teljességre törekvést jelzi, hogy az al­kotó- és előadóművészet leg­különbözőbb terű.étéin bizo­nyíthatják tehetségüket az ifjú művészek, másrészt, hogy az ország különböző vidékein tevékenykedő alko­tóműhelyek is jelentkeznek. Így például a szolnoki, a pé­Magával ragadó a mi há­zunk — a hozzá tartozó ud­var is lenyűgöző, akárcsak a lakók, a lakóbizottság és Ar- csarov, a lakóbizottság elnö­ke. Általában véve nagyszerűen mennek nálunk a dolgok. Időről időre összejövünk, Arcsarov pedig beszédet in­téz hozzánk. — Elvtársak, hozzuk rend­be az udvart! Ültessünk pipi- tért, ibolyát, hajnalkát, já­cintot és más dekoratív virá­got! Nincs szebb, mint né­hány ágy ás virág! — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Ha azonban egy kicsit jobban belegondol az ember — folytatja Arcsarov —, rá­jön: minek nekünk virág, la­kótársak.'? Senki sincs, aki gondozná, a gyerekek pedig már harmadnapra letaposnák. Nem lenne jobb, ha szőlőlu­gas borítaná be az udvart egyik végétől a másikig, ha padokat állítanánk a lugas alá, hogy a kismamák és a nyugdí­jasok kinyújtóztathassák tag­jaikat a pihenés óráiban? Van-e szebb dolog, mint a sző­lő, mely az élet szimbóluma? Ez aztán az igazi, hamisítat­lan dísz! — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. esi, a veszprémi fiatal alko­tók klubja, a miskolci fafara­gó-szakkör, a mezőtúri faze­kasok korongozó bemutatót tartanak, fellép a KISZ-ösz- töndijas szegedi társastánc­klub. a csűrdöngölő népzenei és a szili néptáncház-együt- t.es. Szerepelnek a debreceni Csokonai Színház fiatal mű­vészei, a Vujicsics együttes, az ugyancsak KISZ-ösztöndija& dunaújvárosi Pont színjátszó együttes és hangversenyt ad a miskolci operastúdió. Fotó, film, képzőművészet, tánc. zene, színház, vásár, találkozó; megannyi műfaj ifjú művelői várják a közön­séget — föltehetően elsősor­ban a korosztályukbélleket, de nemcsak őket, — hogy megmutassák: ők hogyan látják, érzékelik, fejezik ki a mai világot. A mi dolgunk, nézőké, hogy megismerkedjünk új nevek­kel, új művekkel, esetleg új műfajokkal, S persze az is, hogy eldöntsük ml mit ér­zünk újnak a művészetek­ben, s mi az, ami csak annak látszik. Remélhetőleg ez a találko­zás kellemes lesz alkotóknak és befogadóknak egyaránt. Bernáth László Jordan Popov: A mi udvarunk — Jólesik hallanom, hogy egy véleményen vagyunk — folytatja Arcsarov —, a pi- henőlugas azonban még mesz- sze nem a legsikerültebb megoldás. Szőlő és pad helyett — hintát és homokozót! A gyermek az első számú gon­dunk, örömünk, reménysé­günk. — "igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — De miért áltatjuk ma­gunkat lakótársak? Foly­tatja Arcsarov. — A hinta és a homokozó még nem mutatja meg a bennünk rejlő erőt. Mindenkinek be kell látnia, ha nem létesítünk egy Igazi viváriumot az udvar közepén kis szökőkúttal és faiskolá­val — semmit sem csináltunk. Ha viszont megcsináljuk a szomszédok meg fognak puk­kadni az irigységtől. Erre van most szükségünk: vivárium, vízesés és faiskola. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés — Igaz hát — folytatja Ar­csarov. — De tegyék a szívük­re a kezüket, és vallják be: NÓGRÁD - 1983. július 20., szerda A nemzetközi művésztetep vendégei (-M ) Álekszandr Nyikolajevics Kircsanov Nyolc részben mutattuk be a közelmúltban befejeződött salgótarjáni nemzetközi grafi­kai művésztelepen az alko­tókat. Sorozatunkat — pótló­lag — két újabb portréval egészíthetjük ki, hisz — mint arról lapunk híroldalán an­nak Idején beszámoltunk — a nemzetközi szimpozion utol­só négy napjára két kemero- vói képzőművész is csatlako­zott a tábor munkájához. Kettejük közül Álekszandr Nyikolajevics Kircsanov az idősebb. A festőművész 1919- ben Tomszk városában szüle­tett, munkáscsalád gyermeke­ként. Nagyapja, aki halász­ember volt, kedvtelésből Iko­nokat festett, ám Álekszandr Nyikolajevics mégsem őt, ha­nem édesanyját tekinti első „mesterének". A szibériai táj szépségeire, a kemerovói em­berek küzdelmes munkájára emlékezete szerint ő irányítot­ta figyelmét. Az iskolában reá hárult a faliújságok díszítése, és diák­társai már akkor úgy szólí­tották; a Festő. Egy nap azu­tán — Csernov személyében — valódi festőművész vető­dött a városba, és Álekszandr Nyikolajevics a szünidőben gyakorta eljárt vele festeni. Első munkaköre már némi rokonságot mutat későbbi hi­vatásával, — egy kultúrház de­koratőreként helyezkedett el. Innen jutottak el képei Novo- szibirszk városába, ahol 1937- ben autodidakta művészek munkáiból rendeztek kiállítást. Felfigyeltek rá, és csakhamar országos művészeti szeminári­umra küldték Moszkvába, melynek témáját a „Lenin és Sztálin a népi képzőművé­szetben" cím határozta meg... 1942. és 45. között Kircsanov is fegyvert fogott, de a ceru­zát és az ecsetet sem dobta el, A frontokról rendszeresen küldte haza háborús témájú rajzait és akvarelljelt,,melye­ket a kemerovói folyóiratok le is közöltek. A Nagy Honvé­dő Háború alatt készült mun­káiból 1947-ben Novoszibirszk- ben már önálló kiállítása nyílt, melyet ettől kezdődően — mindmáig — számos országos, köztársasági tárlaton való részvétel követett. A művésszé érett festő té­mái persze időközben vál­toztak, az 50-es évek első fe­lében főként a földeken, a bányákban, a gyárakban dol­gozó munkások portréi népe­sítették be vásznait. A dolgozó ember iránti érdeklődése máig is legerősebb, jóllehet Alek- szej Nyikolajevics Kircsano- vot ma elsősorban a teleutik festöjeként ismerik, A Szalair környékén élő ki­csiny teleutl népcsoport sajá­tos karakterét páratlanul ér­dekes kultúráját, folklórját, ma már számtalan Kircsanov- festmény örökíti meg. Egyik teleutí sorozatáért kapta meg a művész 1972-ben az Orosz SZSZK érdemes művésze cí­met. — Csakis a realista művé­szetben hiszek — valja a mű­vész —, de realizmuson nem csupán formát értek. Az em­berek írása lehet különböző, de írásaik tartalma minden esetben kell, hogy tükrözze hovatartozásukat, elkötelezett­ségüket! A művész érezze azt az időt és teret, amelyben él! Az én feladatom, azt hiszem: az emberi lélek szépségeit, mély­ségeit megmutatni! Munká­imban a karaktert, az ember lényegi vonásait igyekszem megmutatni, visszaadni. Portréfestőnek vallom ma­gam, mert az embert keresem. Odahaza, és most itt Salgótar­jánban Is. p. k. j ÚTTÖRŐN YAR: Táborozás, kirándulás A vakáció Igazi sava-borsa a táborozás, túrázás, kirándu­lás. Ahogyan arról Molnár Istvánná, a balassagyarmati járási úttörőelnökség elnöke tájékoztatott, a járás úttörő- csapatai színes, változatos nyári programot állítottak össze. Gazdag a szécsényi ál­talános iskola úttörőcsapatá­nak idei programja Is. Rárós- pusztán 100 úttörő és kisdo­bos ismerkedik a tábori élet romantikájával. Népszerű az iskolában a vándortábor. Az idén három csoport is útnak indul, hogy megismerkedje­nek hazánk egy-egy szép tá­jával. A legifjabb úttörők, az 5. osztályosok a budai he­gyekben a „Klmszesek útját” járják végig. A 7. osztályosok a Velencei-tó környékét, a 8. osztályosok az aggteleki tája­kat barangolják be. A végzős diákok másik csoportja Pécs környékén üti fel a sátrat, Részt vesznek az úttörők a patronáló üzem, az ELZETT- gváregvség és az úttörőcsapat közösen szervezett táborában. Június végén több csoport or­szágjáró kiránduláson volt. A berceli iskola úttörői a vándortábort választották. Út­vonalunk a Zempléni-hegység. A cserhátsurányi pajtások jú­lius 11-től 18-ig a debreceni Nagyerdőben táboroztak és is­merkedtek az alföldi város nevezetességeivel. Az őrhalmi iskolások július közepétől a verőcemarosi tábor lakói. Lu- dányhalásziból 40 úttörő Gyu­lán élvezi a nyár és a tábo­rozás örömeit. A nagylóci gyermekek úgy , döntöttek, hogy a fürdővárosban, Haj­dúszoboszlón pihenik ki a tanév fáradalmait. A rimóci és a dejtári úttörők július 15- től 29-ig a csehszlovákiai korponai úttörőház drienovai táborát veszik birtokukba. Szandáról Balatonszabadi- Sóstóhoz látogatnak az úttö­rők. A nógrádkövesdiek vá­lasztása a Velencei-tó partjá­ra esett. A berceli, endrefalvai, őr­halmi iskolák úttörőcsapatai háromnapos országjáró kirán­duláson vettek részt. A járásból nagyon sok gyer­mek rövidebb-hosszabb idő­re megyei, országos szintű tá­borok lakója lesz. Zánkán a kiváló őrsök táborában egy érsekvadkerti 10 fős kollektí­va képviseli a járást. Az út­törőgárdisták táborában Bér­céiről és Magyarnándorból 20 pajtás utazhat a Balaton- parti úttörővárosba. Az út­törőtanács-titkárok országos táborában 18-an vesznek részt a járásból. A sporttáborba hat berceli pajtás kapott meg­hívást. Több tanuló a tanév során a tanulmányi versenyeken el­ért jó eredményével „megvál­totta” a tábori belépőt. Ezek a tanulók többek között a csehszlovákiai Besztercebá­nyán. Csillebércen, Gödöllőn táboroznak. A . járás úttörői közül 78-an ott lesznek azon a repülőn, amely az NDK-ba viszi megyénk pajtásait. A ’83-as nyár a legnagyobb élményt talán azoknak tarto­gatja, akik kimagasló úttörő­munkájukkal, kiváló tanulmá­nyi eredményükkel kiérde­meltek egy-egy külföldi utat. Szécsényből Vilimi Beáta a Szovjetunióban, Szenográdl Péter Franciaországban, RaJ pan Theodora és Kovács Mó­nika érsekvadkerti pajtások Lengyelországban gyarapít- hatiák a ’83-as nyár élmé­nyeit. — Sz. F. — Népművészeti tárlatok vajon nem hűbelabalázskn- dunk némely dologban? Nem lenne jobb, ha meghagyjuk az udvart ebben a mostani ter­mészetes, egyszerű, az evíbe- ri kéztől érintetlen állapotá­ban? Aki akar porol, a másik paprikát süt, a harmadik kom- pótot, a negyedik paradicso­mot főz, az ötödik lustálko­dik a takaró alatt, a hatodik serpenyőt ónoz, a hetedik nyújtózkodik, a nyolcadik szerel, a kilencedik hagymát ültet. Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi vagyunk az udvar gazdái? — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. Arcsarov ivott egy pohár vi­zet, és homlokát ráncolva így szólt. — Lakótársak, egy kicsit el­szomorít engem a maguk hoz­záállása. Először virágosker­tet javasoltam — beleegyez­tek. Utána a virágok helyett fölvetettem a lugas ültetésé­nek gondolatát — hozzájárul­tak. Beleegyeztek a vivári- umba. a vízesésbe és a fais­kolába is, továbbá abba is, hogy egyáltalán ne csináljunk semmit. Hogyan magyarázzam mindezt? — Minek itt annyit szaporí­tani a szót? — szólalt meg egy hang hátul — Végül úgyis autóvarkoló lesz itt. Es ismét fölharsan az egyet­értés: ..igaz. igaz". (Fordította: Adamecz Kálmán) A népművészetek valódi értékeinek bemutatására több rendezvényt szervez az elkö- következő hónapokban a Né­pi Iparművészeti Tanács. A népművészet egyes szakágai­ban meghirdetett pályázatok­ra érkezett alkotásokat Bu­dapesten és több vidéki vá­rosban kiállításokon tárják a közönség elé. Ezek sorát az idősebb Kapoli Antal Kos- suth-díjas fafaragó, a nép­művészet mestere emlékére meghirdetett országos pályá­zat anyagából összeállított kiállítás nyitja meg. A tár­latnak —, melyre az ország legjobb fafaragó népművészei küldik be alkotásaikat — a böglárlellei Béke Művelődé­si Ház ad otthont augusztus 6-tól szeptember 18-ig. A fővárosban — a Nép­rajzi Múzeumban — látható szeptember 19. és december 31. között A magyar népi iparművészet 30 éve címjj kiállítás. Ennek célja, hogy áttekintést adjon népi ipar­művészetünk 30 éves fejlődé- déséről. A tárlat anyagát fő­ként a Népi Iparművészeti Tanács gyűjteményéből válo­gatták ki. A Néprajzi Múze­um tíz termében megrende­zendő kiállítás érzékletesen mutatja majd be az utóbbi három évtized legjelentősebb népi. iparművészeti ágait. Vékony Sándor fazekas, a népművészet mestere mun­kásságát tárja a közönség elé a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban rendezen­dő, szeptember 2-től 30-ig lá­togatható kiállítás. A X. or* szágos szőttespályázatra be­érkezett legszebb, díjazott munkákat tekinthetik meg az érdeklődők október 1. és de­cember 4. között Szekszár- don, a Béri Balogh Ádám Múzeumban. A tárlaton a hagyományokat hordozó, de korunk használati igényeit is kielégítő népiszőttes-kultúra fejlődése kísérhető figyelem­mel e népművészeti ág leg­jelesebb művelőinek alkotá­saival. Az Átrium Hyatt Szál­loda ad otthont október 16- tól november 7-ig a Népi Iparművészeti Tanács, a Kép­ző- és Iparművészeti Lekto­rátus, valamint ' az Ártex Külkereskedelmi Vállalat ál­tal meghirdetett IX. orszá­gos szőnyegpályázat anyagá­ból rendezett kiállításnak. A XXII. országos kosnr- és fonottáru-pályázat anva- gából összeállított tárlatot a szolnoki megyei művelődési és ifjúsági központban októ­ber 16—november 7. között tekinthetik meg a népművé­szetek kedvelői. A kosár­pályázat olyan rnunkt*; létre­hozására ösztönözte az »"•o- tókat, amelyek háziipari s szériagyártásra egyaránt al­kalmasak, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom