Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

ÜJ IYY K meg a Magvető Kiadó Pusztai János nagyváradi író A sereg közös könyvkiadási egyezmény című művét, mely 1978-as ro­r Ä környező szocialis­ta országokkal több évtizedes keretében számos mű kerül hozzánk a bukaresti Krite- rion, a pozsonyi Madách, az újvidéki Fórum, az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent művek közül. Mind­ezeket jól ismeri olvasókö­zönségünk, s nemcsak egy- egy igazán kiemelkedő alko­tás iránt mutatkozik érdeklő­dés. Az irodalomszeretők fo- äyamatosan figyelemmel kísé­rik a határon túli magyar [nyelven publikáló kiadók te­vékenységét, a nálunk megje­lenő műveket, melyek a kö­zös könyvkiadási egyezmé­nyek keretében nálunk is forgalomba kerülnek. Egyre gyakoribb, hogy — különösen a szélesebb érdeklődésre szá- mottartók — hazai kiadók gonodozásában is napvilágot látnak. A legújabb példa: má­sodik kiadásban jelentette mániái megjelenésekor nagy feltűnést keltett. A regény há­borús történet. Nincs ponto­san meghatározva, milyen há­borúban játszódik, a hős ne­ve is csak az ábécé kezdőbe­tűivel van jelölve. Csak ho­mályosan érzékeljük, hogy a főszereplő melyik oldalon áll, de az emberek egymáshoz va­ló viszonyáról, a résztvevők belső lelki történéseiről, ér­zéseiről, gondolatairól, belső félelmeiről és szorongásairól mindent tudunk. A minden­kori antihumánus embersors, a természetellenes kényszer- pálya tagadásának regénye. Joggal tartják a kritikusok az utóbbi évek egyik kiemelkedő mesterművének. Tolnai Ottó a jugoszláviai magyar irodalom középnem­zedékének egyik legtehetsége­sebb és legkiforrottabb költő­je. Éveken át az avantgarde törekvésekről ismert Üj Sym­posion szerkesztője volt. Kí­sérletező hajlamú, minden új iránt érdeklődő alkatú köl­tő, aki a magyar költői hagyo­mányokkal szakítva, az írói szerepről alkotott képünket mintegy átformálva teremtet-) te meg saját költői világát. Laza szerkezetű szabad ver­seiben, vagy lírai naplójegy­zeteiben tudatosan elkerüli az ünnepélyességet, a közhelye­ket. Szemérmesen fanyar, ironikus és önironikus gesztu­sok mögé, abszurd és nyers ötletek, meghökkentő és vá­ratlan játékosságok mögé rej­ti fájó és mélyen humánus mondandóit. Egész munkássá­gát felölelő Vidéki Orfeusz című versgyűjteménye a Mag­vető Kiadónál jelent meg. Viszonylag kevés kötet je­lent meg a Nyugaton élő ma­gyar költők műveiből itthon. Prózai, vagy tanulmányköte­tek még csak-csak napvilágot láttak (Cs. Szabó s számtalan természettudományi munka). Thinsz Géza egy kint megje­lent magyar nyelvű versköte­te két évvel ezelőtt már for­galomba került nálunk, most válogatott verseinek gyűjte­ménye látott napvilágot A párbeszéd művészete címmel. Thinsz Géza Svédországban él, a magyar és a svéd irodalom kettős vonásában alkot. Hang­vétele, stílusa rendkívül ere­deti. A gyors és közvetlen reagálások mestere. Vannak nyelvöltögető grimaszai, játé- gos megoldásai, telitalálatú görbe tükrei. Jelentős fordítói munkássága is: a magyar köl­tészet legjavát az ő átülte­téseiből ismerhette meg a svéd olvasóközönség. Dediszky Erika Hollandiá­ban él hasonló kettős vonzás­ban. Ragyogó fordításaiból is­merhette meg nevét először a közönség. Verseket is ír hollandul, magyarul egyaránt. Költészete a szürrealizmushoz, annak is egy nyersebb és sok- kolóbb fajtájához áll közel. Költészetében felfedezhetők a népköltészet hatásai, s a szö­vegirodalom legmodernebb törekvései is. Az avantgarde- hoz kevésbé szokott magyar olvasó bizonyára lírai hangvé­telűd szép szerelmes verseit fogja megkedvelni a legin­kább. Oj utakon a közművelődés Teljes integráció Homokterenyén Homokterenyén nincs is­kolaigazgató. Kérem, aki mégis ismer ilyen személyt- az ne hamar­kodja el a fenti állítás miatt kialakult, e cikkre érvényes elítélő véleményét. A homok- terenyei körzeti általános is­kolának ugyanis tényleg van vezetője, csak nem iskola- igazgatónak hívják, mint ahogyan megszoktuk. Homok­terenyén — és társközségeiben — ugyanis megvalósult az integráció. Az iskolát, a könyvtárat, a kultúrházat egységes elvek alapján egy szervezeti keretben, egy sze­mély vezetése mellett működ­tetik, s e személy beosztásá­nak megnevezése: általános művelődésiközpont-igazgató. Döntött a tanács A Momokterenye községi közös Tanács Végrehajtó Bi­zottsága — mérlegelve a kö­rülményeket, az eddigi ta­pasztalatokat, az igényeket és a szükséges tennivalókat — márciusban mondta ki a kul­turális, művelődési intézmé­nyek teljes integrációjának ját. megteremtését. E teljesség magába foglalja az alapellá­tást biztosító egységek össze­olvadását. — Több lépcsőben valósult meg a teljes integráció —• mondja Pál Gyula, az általá­nos művelődési központ igaz­gatója. — A jelenlegi ötéves terv időszakára dolgoztuk ki elképzeléseinket. Az összevo­nás elméleti alapját a felada­tok lényegi azonossága magá­tól kínálta. Láttuk azt is, hogy az összevonással anyagi és szellemi erőket összponto­síthatunk, működtethetünk célszerűbben, hatékonyabban. A múlt év elején integráltuk a körzeti iskolát és a körzeti könyvtárat. A könyvtár ál­lományát az iskolában, két tanteremben helyeztük el. Szabadpolcos, kulturált, esz­tétikus. Az eltelt másfél év egyértelműen bizonyította a lépés hasznosságát., Erősödött a tanulók könyvszeretete, ku­tató tevékenysége, javulta pe­dagógusok módszertani kul­turáltsága.' Melldöngetés nél­kül elmondhatjuk: a könyv él, mindennapos eszköze lett a nevelésnek. Természetesen az éremnek ez csak egyik oldala, a fel­nőttek könyvhasználatának, olvasási szokásainak alakulá­sáról még nem szóltunk. Az integráció megvalósítása e területen is hozott eredménye­ket. — A felnőtteket sikerült kimozdítani a holtpontról — vallja az általános művelődé­si központ igazgatója. — Az iskolába költözött könyvtár­ban tartjuk a szülői értekez­leteket, s itt mégiscsak töb­ben megfordulnak. ■ Kedvet kapnak az olvasáshoz, amint körülnéznek maguk körül. Beiratkozhatnak. Másik lehe­tőség: a gyerekek visznek ha­za olvasnivalót — spontán módon, vagy a pedagógusok által irányítva. Meggyőződé­sem, hogy így az olvasóvá nevelésnek kulturáltabb for­máit tudtuk és tudjuk megva­lósítani a korábbinál. E tapasztalatok szolgáltat­ták a tanácsi döntés, a tel­jes integráció erkölcsi alap­Tanár a kultúrház élén A szervezeti, tartalmi ten­nivalók kimunkálásával egy időben megkeresték azt a sze­mélyt, akinek megbízása, le­hetővé teszi az integráció to­vábbfejlesztését, a megkez­dett kör bezárását. Az egysé­ges irányításba a kultúrhá­zat kellett bevonni. Munkájá­nak irányítására Serfőző Pé­tert, az iskola fiatal testne­velés—népművelés szakos ne­velőjét nyerték meg. E hó­naptól kezdve már ő felelős a településen és a társközsé­gekben folyó közművelődé­sért, a tanórán kívüli kultu­rális és sportfoglalkozások összefogásáért — az állami szektoriján. — A tantestület nagyobb része elfogadta és őszintén magáévá tette az integrált intézmény eszményét — mondja Pál Gyula. — Lehe­tőségeivel éltek, s a jövőben még inkább élni kívánnak. Többen eddig is különböző szakköröket, foglalkozásokat vezettek, ismeretterjesztő elő­adásokat tartottak. Ősztől szorosabb lesz a kapcsolatuk a közművelődéssel, egyben sokrétűbb, gazdagabb. Neve­lőinktől már a tanév végén véleményt, tanácsot, javasla­tot kértünk, mert kíváncsiak voltunk miben szándékoznak dolgozni, milyen észrevételü­ket tudnánk a tervezésben, a gyakorlati munkában haszno­sítani. — Ősszel újabb pedagógiai formával is kísérleteznek: be­vezetik a klubnapközit. Mit takar ez az új fogalom? — A klub és a napközi tartalmi, szerkezeti összeol­vadását. Létrehozását az in­tegráció teszi lehetővé. Léte színesebbé, élményszerűbbé, rugalmassá teszi a napközis munkát, vagyis nyereség ez gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Bízva, bizalommal A teljes Integráció megva­lósult Homokterenyén. Hatá­sa már érződik a közvetle­nül Batta Istvánná által irá­nyított könyvtári munkában, remélhetőleg eredményei lesz­nek a közművelődésben is. Bíznak, bizalommal vannak az új iránt. De nem kerget­nek rózsaszín álmokat. A va­lóság talaján állva, tervez­nek, tesznek, politizálnak. A közművelődésnek — le­gyen jó, vagy rossz — az ál­talában gondoltnál nagyobb, fontosabb a hatása. Közérze­tet befolyásoló erő. S mint ilyen, szerepe van a lakos­ság megtartásában, vagy el­vándorlásában (persze nem önmagában, elszakítva min­dentől). Érdemes hát megtanulni az új fogalmakat, és ellesni az új formák működtetését. S ahol adottak a feltétélek, ott ildomos megvalósítani. Sulyok László ! \\\\\\\N\Vv\V\\\NW»WAVN\VCV\VSC«S>»>\'iX>S>«\\\SX^^ Durkó Gábor rajzai. Honismeret és közművelődés Érdemes és indokolt len­ne a legeredményesebben működő honismereti szak­körök munkáját időről idő­re valamilyen formában nyilvánosan is elismerni — javasolja a Hazafias Nép­front. Megkaphatnák pél­dául A szocialista kultúrá­ért kitüntető jelvényt, mert tiszteletre méltó részt vál­lalnak a közművelődésből. Ezt a mindennapi tapaszta­latokon kívül az az átfogó felmérés is bizonyítja, ame­lyet a HNF Országos Hon­ismereti Munkabizottsága a közelmúltban végzett. Ebből kiderül, hogy or­szágszerte rendszeresen 850 honismereti szakkör tevé­kenykedik, s munkájukban több mint 15 ezren vesz­nek részt. Nincsen olyan megye, ahol ne vert volna gyökeret a mozgalom, a rangsorban első helyen le­vő Somogy megye azonban a maga 88 szakkörével mindenképpen figyelmet érdemel. Sokezren kutatják, gyűjtik múltunk emlékeit Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Pest megyében, Bara­nyában, Csongrádban, He­ves megyében és másutt, s a kicsiny Tolna megye is 37 szakkörével előkelő he­lyen áll. Az adatlapos felmérés kü­lönben először ad teljesnek tekinthető képet a honis­mereti mozgalom helyzeté­ről, s a jelek szerint jó alapot ahhoz, hogy a me­gyék is értékeljék önmagu­kat E lehetőséggel több helyen — például Bács- Kiskun, Békés, Komárom megyében — már éltek, elemezték a mozgalom hely­zetét. Az Országos Honismereti Munkabizottságban külön elemezték az iskoláknak a mozgalomban elfoglalt he* lyét. Elismeréssel szóltak arról, hogy az általános is­kolák rendkívül jelentős arányban veszik ki a részü­ket a munkából, az iskolai szakkörök háromnegyede ezekben az alsófokú intéz­ményekben működik. A többnyire 10—14 éves kis „tudományos kutatók” rend­kívül lelkesek, s olyan szemléletre és ismeretekre tesznek szert, amelyre ké­sőbb alapozni lehet. Illetve — lehetne. Iskolatípuson­ként feljebb és feljebb lép­ve ugyanis a szakkörök fogynak: a félezernél több gimnáziumban és szakkö­zépiskolákban például ösz- szesen csak 80 található, és feleannyi a sokkal népe­sebb szakmunkásképzők­ben. A jövendő szakmun­kásainak tantervében az általános műveltséget nyújtó tárgyak amúgy is mostoha helyzetben van­nak, s hogy a hazához való kötődést formáló honisme­reti szakköri tevékenység is ily csekély szerephez jut a nevelésünkben — minden­képpen figyelmeztető. Az egyetemek, főiskolák sem bázisai e közművelődési formának. A tanárképző fő­iskolákon, a budapesti, deb­receni és a szegedi böl­csészkaron kívül honisme­reti szakkör csupán a Gö­döllői Agrártudományi Egyetemen található. Ám éppen ennek rendkívül színvonalas, komoly mun­kája jelzi, hogy nincs olyan törvényszerűség, amely a különböző szakmákat elvá­lasztaná ettől a mozgalom­tól. Annál is inkább nincs, mert — a tapasztalatok sze­rint — az ifjak közül na­gyon sokan felnőttként rá­találnak, ismét visszatérnek hozzá. Elsősorban a maga­sabb iskolái végzettek, mu­zeológusok, történészek, könyvtárosok, népművelők, jogászok, tanácselnökök, mérnökök, orvosok és lel­készek. Ám szakmunkások, segédmunkások is tevéke­nyen közreműködnek a helytörténet- és néprajzku­tatásban, az üzem-, a tech­nika- és az agrártörténet­írásban, a műemlékvéde­lemben; gyűjtik a nyelvé­szeti emlékeket, a régésze­ti leleteket. Napjainkban a honisme­reti mozgalom legnépsze­rűbb és legeredményeseb­ben művelt területe a hely­történet-kutatás; a 850 szakkör közül félezer ér­deklődésének a középpont­jában ez áll. A helytörténet mellett a néprajz a honismereti moz­galom másik virágzó ága, ez ideig azonban — hagyo­mányai ellenére — még ke­véssé művelik a helyi iro­dalom történetének, a ter­mészetvédelemnek és a szo­ciográfiának a megírását. A mozgalom erősségei közé tartoznak viszont — a nem­zetiségek lakta területekén — a nemzetiségi honisme­reti körök. Baranyában pél­dául négy településen ápol­ják ebben a formában is a német, és két faluban a szerb-horvát hagyományo­kat; Bács-Kiskun megyé­ben nemzetiségi tájházak létesültek. Tájházak, helyi gyűjte­mények, kis múzeumok egyébként az ország min­den vidékén megtalálha­tók. A honismereti mozga­lom munkásainak a zöme tudniillik — sokszor az utolsó pillanatban — múl­tunk, kultúránk emlékeit is gyűjti. Áldozatos leletmen­tés ez, amelynek révén az í utóbbi években például Bács-Kiskun megyében 44 falumúzeum — köztük 11 tájház — alakult; Csávoly- ban> Madarason, Jánoshal­mán iskolamúzeum, Kis- kunmajsán a helyi tsz se­gítségével helytörténeti gyűjtemény. A kutató munkában és a tárgyi gyűjtésben a szakkö­rök segítőtársai — gyakran irányítói — a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak. A hivatásos szakemberek becsülik a helyi „minden­tudókat”, mert nélkülük felbecsülhetetlen értékek válnának semmivé, szegé­nyebb lenne a közösség. Azokban a falvakban, ahol a helytörténeti-honisméreti mozgalom eleven, a taná­csok, a politikai, társadal­mi szervek vezetői is felis­merik: támogatásra és el­ismerésre érdemesek a kul­túra e társadalmi munká­sai. Igyekeznek megfelelő helyiséget, felszerelést, kis szakmai könyvtárat, pub­likációs és kiállítási lehe­tőséget biztosítani a szá­mukra. A Szabolcs-Szatmár megyei Nyírlugoson pél­dául a falugyűlés hozott döntést arról, hogy fölka­rolják a honismereti tevé­kenységet. A szélesebb kö­rű nyilvánosság azonban mindenképpen az előnyére válna az országos mozga­lomnak. Megyei szinten is érde­mes lenne kitüntető okle­velet, emlékplakettet léte­síteni, országos szinten pe­dig alkalomadtán A szocia­lista kultúráért kitüntető jelvényt is átnyújtani a legjobb közösségeknek, szakkörvezetőknek. Deregán Gábor MÖGRAD - 1983. Július 16,, szombat *1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom