Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

Mérlegen a salgótarjáni nyári egyetem Interjú Horváth Józseffel, a TIT Nógrád megyei szervezetének titkárával r Pénteken zárta kapuit a IX. salgótarjáni nyári egyetem, mely az idén az ifjúság kilá­tásait vizsgálta, az ezredfordu­ló tükrében. Az előadássoro­zatot Horváth József, a nyári egyetemei rendező megyei TIT-szervezet titkára értékel­te. — Mi irányította a téma­választást? — Sorban a kilencedik nyá­ri egyetemünk a középtávú programnak megfelelően az eddigieknél nagyobb érdeklő­désre tartott számot. Az idei esztendőben, mely teli feszült­ségekkel az egész világon, a jövőbe való kitekintés okot adhat aggodalomra az ifjúság körében. Ezért tűztük ki fel­adatul a perspektívák elemzé­sét. Várakozásunknak megfele­lően az idei nyári egyetem lét­számát tekintve túltett min­den eddigin. Az ország összes megyéje képviseltette magát, pedagógusok, jogászok, mérnö­kök, KISZ-aktivisták és funk­cionáriusok, munkásokkal együtt hallgatták az előadáso­kat. A várható magas létszám miatt különösen színvonalas programot kívántunk összeál­lítani. Ebben segítségünkre volt a megyei tanács, a városi tanács, az Állami Ifjúsági Bi­zottság, a KISZ, valamint a Művelődésügyi Minisztérium. A nagy létszámra való tekin­tettel rendezvényeinket nem tarthattuk a korábbi szokások­nak megfelelően saját intéz­ményeinkben, ám a szakszer­vezetek megyei tanácsa a leg­messzebbmenőkig segítségünk­re sietett, rendelkezésünkre bocsátva új oktatási központ­ját. Ezúton is hadd mondjak köszönetét minden segítőnk­nek a TIT megyei szervezete nevében! — Hogyan értékelhető a rendezvény tartalmi munkája? — Az előadások tartalmukat tekintve megfeleltek a vára­kozásnak. Az előadók újszerű feladatként vállalták, hogy a mai helyzetben tekintsenek ki a kétezredik év felé, amikor nem minden kilátás biztató. •Mindannyian lelkiismeretesen felkészültek és aktív konzultá­ciók keretében álltak a hall­gatóság rendekezésére. Úgy vélem, sikerült a fiatalokról, a társadalomban elfoglalt he­lyükről, beilleszkedésükről, a munka, a kultúra életükben elfoglalt helyéről, a műszaki fejlődésről olyan előrevetített Magnóval magnóért Á játéknak vége, felejtsük el? Még 1982. februárjában tör­tént, hogy a József Attila me­gyei Művelődési Központ klubmódszertára, a már évek óta szunnyadó ifjúsági klub­mozgalom fellendítését célzó, újszerű kezdeményezéssel lé­pett elő. Hatfordulós magnó­kazettás játékot hirdetett meg ..Magnóval .magnóért” címmel. Az eredeti tervek szerint az elődöntők után, decemberben, a játék a legjobbak részvéte­lével, egy nagy döntő lebonyo­lításával végződött volna Sal­gótarjánban. Erre azonban csak ez év május 14-én került sor, és az eredeti tervekkel ellentétben nem Salgótarján­ban, hanem Homokterenyén. Hogy miért kellett a döntő színhelyét időközben megvál­toztatni? Bizonyára lehet ma­gyarázni. De az ígéretes pró­bálkozás „betegségei” már a játék első fordulóját követően jelentkeztek. A magnókazettás játékra több mint hetven if­júsági klub jelentkezett, de a második fordulóban már csak a benevezettek fele folytatta a játékot — hogy a többiek mi okból hagyták abba nem tud­ni. Á játék komolyságának hi­telét a felajánlott, értékes dí­jak ellenére nagymértékben csökkentette, hogy a szervezők az elődöntő fordulói során többször eltértek az eredeti kiírástól, és a kazettákat is néhány hetes késéssel küldték vissza a játékban még részt vevő kluboknak. Arról nem is szólva, hogy az értékelési szempontokat mindvégig ho­mály fedte. így aztán azon már senki nem lepődött meg, hogy a hatfordulós elődöntő háromfordulós lett. De azon már igen, hogy a tervezett „jutalomjátékot” nem a me­gyeszékhelyen rendezték meg. Ä járási klubtalálkozó kere­tében lebonyolított döntőre mintegy harminc ifjúsági klubot hívtak meg. Mivel ezen a napon voltak a középiskolás­ballagások, mindössze 10 ifjú­sági klub csapata érkezett meg a helyszínre. Ráadásul munkaszüneti nap lévén a te­lepülés megközelítése is ne­hézkessé vált. A döntőben megjelent klubok öttagú csa­patokkal indultak. A helyze­tet bonyolította, hogy a játék­vezető — Mezei István — óvá­sára, a pásztói ifjúsági klub képviselőit — mivel csak hár­man voltak — kizárták a ver­senyből. (Nyíri Károly klubve­zető: „Érthetetlen számomra, miért lett volna baj, ha hár­man versenyzünk öt helyett...”) A hangulatot tovább rontot­ta az a logikátlan döntés, hogy a döntő elején a csapa­tokban a klubvezetők nem ve­hettek részt, csak ha vele együtt voltak összesen öten. A döntőbejutás egyébként jóval nehezebb volt. mint a valódi finis. Az ellentmondásokat a játék végére sem sikerült ki­küszöbölniük a szervezőknek. A döntőben nyújtott telje­sítményükkel a mizserfai fi­atalok vihették el a harminc­ezer forintos fődíjat. Az őket követő diósjenői, karancsla- pujtői KISZ-, tsz-, valamint a Rákóczi Nyomdában működő ifjúsági klub tagjai is a he­lyezésüknek megfelelő, több ezer forintos díjban részesül­tek. A játék befejeződött, és ta­lán már sokan el is felejtet­ték. A kudarcok után ez ta­lán jobb is. Legfeljebb az okozhat gondot, hogy a történ­tek után a megye klubmozgal­ma tovább alussza Csipkeró­zsika-álmát. Gáspár I. Gábor Kővé vált erdő A habarovszki határterületen a Tatár-tengerszoros partján, meg­kövesedett fák egész erdeje lát­ható. Néhány fa saját súlya alatt összeroppant és darabokra esett szét. Mindegyiken az évgyűrűk is láthatók, s a megkövült fák szín- árnyalatai nagyon hasonlítanak a természetes fák színéhez. A fa­törzsek szerkezeti rajzai is meg­őrződtek. A tudományos vizsgá­latok bebizonyították, hogy 30— 35 millió évvel ezelőtt itt heves vulkánkitörés zajlott le. A láva­folyás azonban nem pusztította el a fákat, csupán a kérgük pörkölődött meg kissé. így fala- zódtak be a kősírba. A láva azon­ban nemcsak ezen a helyen te­mette el az erdőket. Megkövese­dett fák maradványaira bukkan­tak a geológusok a Távol-Kelet különböző területein. Ez a kőerdő páratlan a maga nemében. Né­hány évvel ezelőtt védett terü­letté nyilvánították. 4 NÓGRÁD - 1983. július 2., szombat képet felvázolni, mely lelkesí­tő lehet számukra. Kiviláglik belőle, hogy van mit tenniük és nem is kevés, hogy jövőjük még szebb légyen, tovább ala­kíthassák, formálhassák az el­következendők arculatát. Ki kell emelnem, hogy a hallga­tók igen fegyelmezetten és nagy érdeklődéssel vettek részt tíz napon át az előadásokon és a szabadidős-programokon is. Ez utóbbiak során városnézés, múzeum-, gyár-, és bányaláto­gatás, megyét megismerő tú­ra, csehszlovákiai kirándulás keretében megmutattuk nekik a környék múltját és jelenét. Emellett szinte minden este szervezett szórakozási lehető­séget nyújtottunk számukra. Hogy sikerült kielégíteni 'igé­nyeiket, jól érezték magukat, azt bizonyítja: még az utolsó napon is majdnem teljes lét­számmal vettek részt a ren­dezvényeken. — Jövőre kerek évforduló­hoz érkezik az ifjúság gond­jait taglaló salgótarjáni nyári egyetem Mivel, hogyan ké­szülnek a X. kurzusra? — A jelenlegi feszült nem­zetközi helyzet bennünket is új feladatokra, új problémák megoldására ösztönöz. Megyei ■elnökségünk úgy döntött, hogy az 1984-es nyári egyetem témája az ifjúság és béke kérdéskörét öleli fel. A napokban befeje­ződött prágai béke-világtalál­kozó is mindennél jobban bi­zonyítja e témakör aktualitá­sát és fontosságát. Erre való tekintettel több száz bel- és külföldi hallgató részvételé­vel egy olyan nyári egyetemet szeretnénk rendezni, ahol a békét nem a háború, a fegyve­rek, a feszültség, hanem az ember boldogulása, a művé­szet, a világ- és a magyar lí­ra, a család, az élet kiteljese­dése és számos más pozitív emberi mosníotum oldaláról kívánja megközelíteni. Célunk, hogy leendő hallgatóink azzal a gondolattal távozhassanak tőlünk, hogy a békével, mint az emberi értékek foglalatá­val, a háborús veszélytől való menekülés lehetőségével fog­lalkoztak. Elgondolásunk szerint ma­gyar és külföldi előadókat kérnénk fel. Az előkészítés munkálatait megkezdtük. Már eddig is több hazai és nemzet­közi szervezet támogatja tö­rekvésünket — fejezte be a beszélgetést Horváth József. A z első találkozás több ** mint tizenöt esztendeje esett. Fiatalon, elsőszülött cse­csemőjét féltő, óvó kismama­ként vártam rá otthonomban türelmetlenül, hogy tanácsot adjon, eloszlassa a tapaszta­latlanságomból származó bi­zonytalanságokat, gyakorlati ismeretekkel erősítse a gyer­mekgondozási szakkönyvek­ben leírtakat. Amikor belépett az ajtón, arcának fáradt redőit nagy önfegyelemmel igazította hely­re, s miközben szobahőmér­sékletről, fürdetésről, babaápo­lásról beszélt, arra gondoltam, hányán várják naponta, anyák és kisgyermekek, hányán nyit­ják rá .a rendelő ajtaját sírós, nyűgös beteg apróságaikkal, hány éjszaka indul útnak gyó­gyítani a kicsiket... Másodszor, harmadszor, so­kadszor a salgótarjáni Arany János úti gyermekkörzéti or­vosi rendelőben, a „saját bi­rodalmában” figyeltem mun­káját... Járvány idején zsúfo­lásig telt a váróterem, a későn érkezőknek már csak az ajtó­ban jutott hely. A szülők mon­dogatták: több körzet járvány­ban szenvedő gyerekei gyűl­tek itt össze. Hiába, kevés a gyekmekorvos a városban, szükségszerű tehát, hogy a Csizmadia-, meg a Kemerovo- lakótelep beteg gyerekeit is itt gyógyítsák. Mintha nem látta volna a tömeget, alaposan, kapkodás nélkül, kitartóan vizsgált, tü­A NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP VENDÉGEI (1.) Czinke Ferenc Tízéves a salgótarjáni nem­zetközi művésztelep, amelynek vendégei nemrég megkoszo­rúzták Pásztón Csohány Kál­mán, a tiszta vonalú, balla­dái hangvételű rajzok, a népi szimbolikával átitatott grafi­ka qagy alakjának síremlé­két. A telep szervezői terve­zik, hogy Csohány Kálmán ne­vével is fémjelzik majd a jö­vőben az itt folyó munkát A' kezdetektől. 1974-től pár éven át általános műfaji, fes­tészeti, grafikai alkotótelep­ként működött a salgótarjáni, a későbbiekben — a Nógrád megyei múzeumok egyedirajz- gyüjtő körével összefüggésben — grafikai teleppé alakult. E választott profillal lát el je­lentős művészi feladatot a ha­zai képzőművészeti életben, általa nyert alkotótelepszintű fórumot a képgrafika. Az el­sősorban grafikai determináci­óid Észak-Magyarországon — Miskolcon az országos grafi­kai, Salgótarjánban az egye­dirajz-, Egerben az akvarell- biennálékait rendezik — a nemzetközi grafikai alkotóte­lep szintén e koncepciónak megfelelően nyújt alkotási le­hetőséget a képgrafika hagyo­mányos formáinak (fémkar­cok. lemezlitográfia, linómet­szet, szita) s külön az egye­di rajznak. Ebben az évben a telep mű­vészeti vezetését Czinke Fe­renc Munkácsy-díjas érdemes művész vette át, aki már a korábbiakban is részt vett az előkészítő tevékenységben, az itt folyó művészeti munkában. — Ez a telep az évek so­rán nemzetközi kapcsolata­inkban is konstans elemmé vált — mondja. — Általa az e tájon élő művészek érzéke­nyebbé. fogékonyabbá, nyi­tottabbá válhatnak első­sorban a környező ba­ráti népek művészete iránt, ilyen módon is erősödnek testvérvárosi kapcsolataink, végső soron a népek közötti barátság. Az itt folyó formai, anyagtechnikai kísérletek pe­dig, amelyek fontos és válto­zatos tartalmakban jelennek meg, az alkotótelep szakmai rangját »övelik. Az idei programokat is úgy állították össze, hogy a művé­szeknek elsősorban a munká­ra legyen lehetősége. Ezen kí­vül természetesen megismer­kedhetnek Nógrád megye múltjával, jelenével, művésze­ti emlékeivel, gazdag folklór­jával, s az emberek minden­napi életével a gyárakban, a földeken, az intézményekben. Jártak már Balassagyarmat. Szécsény Salgótarján múzeu­maiban. Hollókőn. Budapes­ten a Magyar Nemzeti Ga­lériában s ellátogatnak gyá­rakba. mezőgazdasági termelő­szövetkezetekbe, közművelő­dési intézményekbe is. Meg­ismerkedhetnek például a zo­mánckészítéssel. eszmecserét folytathatnak szakmai kér­désekről, műfaji problémák­ról, bemutatják országuk fon­tosabb képzőművészeti irány­zatait. Czinke Ferenc nemcsak mű­vészeti vezetőként tevékeny­kedik az alkotótelepen, hanem ezen kívül is sokat dolgozik. Vallja: — Az élmények első. őszin­te megfogalmazása rajzban történik. Manapság mind töb­ben valljuk, rossza kell állí­tani e műfaj rangját, ami pél­dául a reneszánszban oly ragyogóan érvényesült. Czinke Ferenc mindig is. hitt a vonail kifejező erejében, bármely grafikai műfajban te­vékenykedett. Ezekben a he­tekben elsősorban nagyméretű egyedi rajzokat készít, készül az idei, a Magyar Nemzeti Galériában rendezendő ma­gyar grafikai- kiállításra, az ugyancsak idén esedékes mis­kolci grafikai biennáléra. s a jövőre Debrecenben meg­nyitandó reprezentatív önálló kiállítására. Babits-illusztrá- ciók, Bartók Béla ihierte la­pok. a történelem, az elkö­telezett emberi létezés kérdé­seire választ kereső művek! kerülnek ki műhelyéből, to­vább gazdagítva ismert — és elismert. — munkásságát, a kortárs magyar grafikát. Tóth Elemér Viharok a Jupiteren Az Ukrán Tudományos Aka­démia rádiófizikai és elektro­nikai intézetének munkatársai tomboló viharokat fedeztek fel a Jupiteren. Harkovban a világ legnagyobb rádiótelesz­kópja segítségével sikerült megfejteni az égitest egyik titkát. A Jupiter a rövidhul­lámú kozmikus rádiósugárzá­sok legerősebb forrása. Ezek­nek a hullámoknak a periodi­kus megjelenése összefügg a bolygó és kísérője forgásával. A hosszan tartó megfigyelések eredményeként sikerült kivá­lasztani olyan erős és rövid idejű impulzusokat, amelyek elektromos kisülés — villám­lás — jellegzetességeivel bír­nak. Minden jel szerint a vil­lámlás az elindítója, a ger­jesztője a rádiósugárzás nagy részének. A tudósok szerint ezek a villámok alapvetően különböznek a földiektől. A villámlást kiváltó felhők ugyanis az apró vízcseppeken kívül kálium-hidrogén keveré­ket is tartalmaznak. A távoli bolygó villámainak mérete mi­nimum a föld sugarának mé­retével egyenlő. A CSKALOV KISBOLYGÓ A híres szovjet pilóta, Va- lerij Cskalov neve, akit a szovjet űrrepülők jogosan te­kintenek elődüknek, mostantól kezdve bekerül a csillagászati katalógusokba és tájékoztatók­ba.. Az az új kisbolygó viseli a nevét, amelyet a krími asztro­fizikai obszervatórium tudósai fedeztek fel. A tudományos akadémia elméleti, asztronó­miai intézetébe a nemzetközi csillagászati központból már megjött az értesítés az elneve­zés jóváhagyásáról. A szovjet obszervatóriumban csupán az utóbbi két évben körülbelül száz új aszteroidát (kisbolygót) fedeztek fel. Találkozások relemmel magyarázta a helyes étrendet, a gyógyszerek ada­golását. minden kisemberhez volt egy-két kedves szava, jó tanácsa... Aztán a rendelési idő végeztével, amely sokszor tíz óra helyett délben ért véget — vette az orvosi táskáját és elindult újszülötteket, fekvő betegeket látogatni. S bár autója a rendelő előtt állt, sokszor gyalog tette meg az utat városszerte, mert a fej addig is szellőzik, kikapcsolja az agyat a séta... Egyszer aztán úgy hozta a véletlen, hogy a hét végi gyer­mekorvosi ügyeletet együtt töltöttük (jómagam a riport­írás szándékával). A lélegzet­vételnyi apró szünetek beszél­getéseiből mozaikszerűen ösz- szeállt a kép életéről, gyógyító munkájáról. Az orvosról, az emberről. Bácskából, földművesszülők ötödik gyermekeként indult útnak, s a gimnázium elvég­zése után Budapestre, az or­vosi egyetemre került. Édes­apja kemény, szorgalmas munkabírását örökölve nem ri­adt vissza a nehézségektől. Vá­lasztott hivatását mindenek fölé helyezte. A szegedi kli­nikán végzett, magas színvo­nalú gyógyító munka tapasz­talataival a tarsolyában érke­zett Salgótarjánba 1958-ban. Mi hozta erre a vidékre? Két­gyerekes apa lévén, a kedvező lakásajánlat. Az acélgyári kór­ház gyermekosztályán dr. Kárászi Benő gyermekgyógyász főorvos vezetése alatt jól ka­matoztathatta tudását, ismere­teit. Ugyanakkor egy sor új dologgal is meg kellett bir­kóznia. Nógrád megye lakos­ságának egészségügyi ismere­tei nem voltak túl szívderítő- ek. Mindennapos volt a bél­hurutban szenvedő gyerek, pár hónapos csecsemőket tész­tafélékkel, babfőzelékkel táp­láltak. A rossz szociális viszonyok, a helytelen életmód következ­tében nőtt a csecsemőhalandó­ság. A fiatal orvos érezte és tudta, hogy a gyógyító munka mellett rendkívül fontos a la­kosság egészségnevelése. a régi szokások elleni küzdelem, a felvilágosítás. Amikor a megyeszékhely első körzeti gyermekorvosává nevezték ki, a rendelőben, a családlátogatásokon, naponta százszor, ezerszer elismételte, hogyan kell gondozni, ápolni a kicsiket, hogy erős, egészsé­ges emberekké fejlődjenek. Több mint négyezer tizen­négy éven aluli gyermek és 120—130 csecsemő tartozott hozzá akkoriban. És ma? A mindennapi ren­delésen túl háromezer gyermek iskolaorvosa, délutáni ügyele­tes hetente egyszer-kétszer, hét végi ügyeletbe havonként osztják. Éjszaka sokszor csöng az otthoni telefonja. Sokszor kopogtatnak az ajtaján... És még jut ideje egészségügyi fel- világosító előadásokat tartani a serdülőknek, továbbképzést vezetni az asszisztensnőknek, s a gyógyító munka napi ta­pasztalatait tudományos írá­sokba, előadásokba önteni... Legnagyobb öröme, amikor az egykor volt gyerekek szü­lőként keresik meg aprósága­ikkal, s azok vonásaiban az anyuka, apuka vonásait, gén­jeit véli felfedezni. Legna­gyobb bánata, hogy a hajszolt munka mellett nem volt ideje baráti társaságot maga köré gyűjteni. Pedig imád beszél­getni irodalomról, zenéről, uta­zásról, idegen országokról... Töredelmesen bevallja, hogy egy-egy túlhajszolt napon megiszik tíz kávét, elszív egy doboz cigarettát. Fáradtságról kimerültségről soha nem pa­naszkodik. Amire felesküdött, azt csinálja éjjel-nappal lel­kiismeretesen, szívós, odaadó türelemmel. h r. Romsics Lajos körzeti ** gyermekszakorvos eddi­gi kiemelkedő munkája elis­meréseként csütörtökön kapta meg a megyei tanács által ala­pított kitüntető díjat, a Per- liczi János-emlékplakettet. Kiss Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom