Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
HEGYMÁSZÁS > 4' > ' Huszonegyen a homokkőfal ellen A Salgótarjáni Hegymászó Klub huszonegy tagja július elejen tíznapos homokköves túrán az NDK-ban járt, hogy az éves munkatervnek megfelelően e környezetben tovább gyakorolják, illetve próbálják azokat a fogásokat, biztosítási módszereket, amelyeket hazai környezetben, a mátrai mászóiskolában máv elsajátítottak. A túrát hosszas előkészületi munka előzte meg. A gondosan megtervezett program napra készen meghatározta a végrehajtandó feladatokat és az ehhez szükséges felszerelések mennyiségét. A népes csoport útipoggyászát a személyes felszereléseken és a sátrakon kívül nagy mennyiségű, a hegymászáshoz szükséges speciális eszköz és több száz méter kötél egészítette ki. Ezért már az úticél elérése is komoly megterhelést jelentett. Bad-Schandauban, a kempingben alakította ki „al- táborát” a csoport. Az elhelyezkedést követően rövid pihenő és tábornyitás következett, majd a délutáni órákban a terveknek megfelelően Schrammsteiben megkezdődött a munka. Mivel a csoport fele „újonc” volt (először álltak szemben homokkőfallal), a feladattal való ismerkedés, a helyes biztosítási rendszerek kiépítése szerepelt a programban. Ezt követően a mászókalauz használatát gyakorolták a (mászókalauz elengedhetetlenül szükséges eszköze a hegymászónak, használata biztonságosabbá teszi a feladat végrehajtását; tartalmazza az egyes útvonalak részletes leírását, a csúcsra való feljutás és a visszajutás lehetőségeit, valamint az előforduló veszélyforrásokat) — tapasztalt hegymászók által bejárt, jól ismert, nehezebb útszakaszokon. A nagyobb gyakorlattal rendelkezők III-as és íves nehézségi fokozatú falak megmászásával készültek a nehezebb, VII-es, és VII/A-s fokozatokra. Ez utóbbiakra első ízben Falkensteinben került sor, ahol egy német hegymászó partnere nem tudott „beszállni a falba” (elindulni a falon mászó társa után). Hogy ne maradjon egyedül az előmászó, a tarjáni fiúk vállalták: kisegítik német társukat. Elsőként Farkas Péter indult ei, majd őt követte Orosz Mihály, Molnár András és Steib Péter. Mind a négyen sikerrel teljesítették a német fiúval együtt a nagy technikai ügyességet igénylő feladatot. A másik nagy próbatételt a Gancfeld megmászása jelentette, a szomszédos Kurort Rathen helységben. A monumentális, kettőszáz méteres homokkőfal megmászása nem mindennapi feladat. A próbatétel teljesítését hatan vállalták. Elsőnek ismét Farkas Péter szállt be a falba, őt követtek a többiek; Orosz Mihály, Buda László, Steib Péter, Molnár András és Lipta Gábor. Erre a hatalmas homokkőtömbre a klub többi tagja egy „könnyebb”, IV-es erősségi fokozatú útvonalon jutottak fel, és ők a csúcson találkoztak hat társukkal. A vállalkozásról mozgófilm készült, melyet a csoport operatőrje, Buda László sokszor az emberi teljesítőképesség határát súroló helyzetekben készített, rögzítve a kritikus pillanatokat. A túrán kiemelkedő teljesítményével hívta fel magára a figyelmet Farkas Péter, aki több VII/A-s falat „vett be” előmászóként. (Az előmászó feladata az útvonal felderítése — vállalva annak kockázatát, hogy egy-egy elhibázott dötés eredményeként 20—30 métert zuhanhat, veszélyeztetve társa életét is —, és a megfelelő biztosítási rendszer kiépítése.) Molnár András annak érdekében, hogy minél jobban megismerhesse a homokkövek „rejtelmeit”, több évig az NDK-ban dolgozott, Homokkőfal közelről... Ennél nehezebb feladatokkal is megbirkóztak már a salgótarjáni hegymászók és eljutott a mesterfokozatú faiakig. Ezen a túrán is nagy hasznát vette a csoport az ő ismereteinek, tapasztalatának; több VII-es falat mászott meg és az újoncok oktatásával is foglalkozott. nyesen járult hozzá a hazai környezetben elsajátított ismeretek gyakorlásához, tökéletesítéséhez. a mászópárok összeszokásához. Egyben jó alapot nyújtott az augusztusi, nagy tátrai túrára való íelA gondos előkészítő munká- . készüléshez, amely újabb nak és a tapasztalt hegymászók odafigyelésének köszönhetően a csoport orvosának, dr. Koós Mártának, aki szintén a klub tagja — ezen a túrán nem volt dolga; csak kisebb horzsolások fordultak elő. A mintegy tíznapos túra sikeresen ért véget, eredmékomoly erőpróbát jelent majd. A túráról és az egyes érdekesebb mászásokról készült, dia- és mozgófilmfelváteleket, élménybeszámoló kíséretében mutatják be majd az érdeklődőknek. Gáspár I. Gábor ATLÉTIKA Felfelé a lejtőn Á télen jómagam is részt vettem a szécsényi sportegyesület atlétikai szakosztályának „elhatározó” értekezletén. Senki nem mondta ki, nem írta le az „elhatározó” jelzőt, de a beszámolót, a hozzászólásokat figyelve éreztem, hogy a nagyközség és megyénk sportjáért felelősséget érző személyek valami módon megfogalmazták: többet, jóval többet kell produkálnia a szakosztálynak. így nem mehet tovább: tenni, cselekedni kell. A vezetők és vezetettek egyaránt a felelősségérzet, a tenniakarás, az elhatározás mellett emeltek szót. így került be a jegyzetfüzetembe ez a szó: elhatározás. Nem érdemes a múltat bolygatni, de objektív tény: a szakosztálynak az elmúlt évben mindössze három, bronz minősítést elért atlétája volt. Az említett szakosztályi értekezlet több volt, mint az elhatározások értekezlete. Még egy bejegyzés került a jegyzetfüzetbe: feladatmegjelölés. Igen. Reálisan, önkritikusan feltárták a hibákat és azok okait; s így határozták meg a feladatokat. A „hibajegyzéken” szerepelt a szakosztályvezetés hiánya. Oravecz Péter személyében g sportágat szerető, a közösségért tenni akaró, jól szervező és irányító sportvezető került a szakosztály élére. Azóta többször is találkoztunk. Mindig nagy lelkesedéssel, mély felelősségérzettel szólt a szakosztály munkájáról. MÓGRAD - 1983. július .16., szombat Hiányzott a szakosztálynak a megfelelő tömegbázis. Kőmíves Éva edző gyermekcsoportja, ahol 20—30 leendő atléta alapoz, a Szécsényi Általános Iskola tanulói. Ök az utánpótlás. A szakosztály a helyi általános iskola mellett szerződést kötött a rimóci és a varsányi iskolával, ahonnan a ' tehetséges gyermekek bejárnak és részt vesznek a szakosztály munkájában. Az elhatározások értekezletén többen irreálisnak tartották a tervet, mármint azt, hogy a szakosztálynak az idén két ezüst- és 12 bronzjelvényes versenyzője lesz. A fiatal szakosztályvezető és az edzők tudták, hogy rendszeres, következetes munkával a kitűzött cél elérhető. Az atlétikai évad derekán járunk. A „félidőben” Dropcsa László és Istók Ferenc edzők neveltjei egy ezüst és 15 bronz minősítést értek el. Szécsénybei az atlétikai élet felfelé kapaszkodik a lejtőn. Legutóbb, amikor Oravecz Péterrel beszélgettem, elmondta, hogy örül az eredményeknek, de nem elégedett. Még nagyobb tömegbázisra van szükségük ahhoz, hogy nagyobb léptekkel tudjanak előrehaladni. A gyermekcsoport létszámát tovább akarják emelni. Szécsényből még több gyermeket szeretnének megnyerni az atlétika számára, a környező települések több iskolájával is, a varsányi és a rimóci példához hasonlóan szeretnék a kapcsolatot kiépíteni. Érzik és tudják, hogy csakis így képesek az elvárásoknak, a jövő feladatainak megfelelni. Szcnográdi rr. LABDARÚGÓ NB II. Nagyító alatt a bajnokság (V.) Az alábbi írással záródó sorozatunkban megpróbáltunk visszatekinteni a másodosztályú labdarúgó-bajnokság tavalyi eseményeire, összefoglalva a számszerű adatokat is. Ezúttal a sárga és a piros lapokkal, a szerződési fegyelemmel foglalkozunk és néhány érdekességet közlünk Nógrád megye két NB Il-es csapatáról. Fegyelem óh... A bajnoki mérkőzések tétjei gyakran vezetnek fegyelmezetlenségekhez. A második vonal húsz csapata közül csak a Volán és a SZEOL AK együtteséből nem állítottak ki senkit. A játékvezetők az 1982—83. évi bajnokságban 58 alkalommal nyúltak zsebükbe a piros kártyákért. Ősszel 26-szor kényszerültek a fegyelmezésnek ilyen eszközét alkalmazni; a tavaszi szezonban, a hajrához közeledve egyre több játékos „vesztette el a fejét”, így 32 labdarúgó kényszerült idő előtt abbahagyni a játékot. A kiállított labdarúgókat tekintve a Kecskemét listavezető. Az alföldi nagyváros csapatának játékosait 8 esetben kellett ilyen módon fegyelmezni. A dorogi Tamás, a kecskeméti Nagy és a nagybátonyi Szabó György két-két alkalommal a kiállítás sorsára jutott. A fegyelmezés kisebb fokú eszközét, a sárga lapos figyelmeztetést 628 esetben alkalmazták a játékvezetők (ebből tavasszal 288-szor...). A legtöbb sárga lapot begyűjtő egyesület a Ganz-MÁV ÁG (53), a „legsportszerübb” csapat a Volán (15 sárga lap). Az egész mezőnyben 19 olyan játékos van, aki több mint öt sárga kártyát gyűjtött be. Hetet Kovács B. (Ganz-MÁ- VAG), Németh L. (22. sz. Volán) és Varga (HMSE); hatot: Pécsi (Eger), Helgert (Kazincbarcika) Supka és Gugyerás (KSC), Olajos és Oi.hausz (Siófok), Kántor és Kovács IX. (STC), valamint Orosházi (SZEOL AK); ötöt Móricz és Csepregi (Eger SE), Schaffer (Ganz-MÁVAG) Ta- lapa (HiMSE), Fuisz (Olajbányász), valamint Zsidó és Kalmár (STC). * A játékosok fegyelmezetlensége után szólni kell a szakosztályi fegyelemről is, mégpedig arról az oldaláról, amely az edző és a klub közötti szerződéses viszonyt tartalmazza. Másodosztályú csapataink általában kétéves szerződést kötöttek vezető edzőikkel. Közülük hat egyesületben ennek lejárta előtt, év közben voltak kénytelenek szakmai munkájukat abbahagyni. A Nagybátonyi Bányásznál ugyan Dávid Róbert súlyos betegsége miatt nem tudta folytatni tevékenységét, de a többi érintett egyesületnél az őszi szereplés sikertelensége váltotta ki az edzőcserét. Ózdon Szabó Géza munkáját Szendrei Béla folytatta, a Nagykanizsai Olajbányásznál Jánky Miklós helyett Kovácshegyi Lajos vette át szezon közben a szakmai irányítást, Dorogon Ivanics Tibort Galaba Ferenc váltotta fel. Kecskeméten még ősszel a XIV. forduló előtt történt váltás, Nagy János helyett Szentannai József kezébe került a „karmesteri pálca” és Szekszárdon Tesz- ler Vendel helyett Formaggi- ni Károlyt bízták meg a szakmai munka irányításával. Ezek az egyesületek fegyelmezettebb, következetesebb munkával, megfontoltabb választással elkerülhették volna az ebből adódó kellemetlenségeiket. Nógrádi érdekességek Az STC vezető edzője Borbély András, a csapatban szerepelt játékosok: Varga 37, László 36, Szedlák 36, Bogdán 34, Balga 34, Földi 34, Babosán 34, Kovács II. István 33, Kovács III. István 33, Kántor 28, Juhász 26, Zsidó 22, Kalmár 20, Kovács I. József 17, Lipták 17, Szanyi 13, Berin- dán 12, Szoó 6, Garai 6, Mákos 5, Csernák 3, Rédei 2, Kiss Gyula 1, Németh Cs. 1, Oláh B. 1 mérkőzésen. * Házi góllövőlista: Kovács III. 15, Varga 12, Földi 11, Kovács II. 9, Balga 5, Lipták, Juhász és Szedlák 2—2, Kiss Gyula, Garai, Zsidó, Bogdán és Berindán 1—1 gólos. A legtöbb néző az ősszel lejátszott Nagybátony és Ózd, valamint tavasszal a Szekszárd és a 22. sz. Volán elleni mérkőzéseken látogatott ki a tóstrandi pályára. Ezeken a találkozókon a Népsport tudósítója 5000 főre becsülte a szurkolók számát. * A csapat leggyakrabban előforduló eredménye az 1—0 volt. Ilyen arányban kilenc mérkőzésen győzött az STC. Ebből a kilenc mérkőzéstíői hatot megnyert, hármat elveszített az együttes. A további eredmények: 2—1 hatszor (5 gy. — 1 v.) 3—1 hatszor (2 gy. — 4 v.), 1—1 ötször, 0—0 kétszer, 2—0 kétszer (1 gy. — I v.), 3—2 kétszer (2 v.), 4—0 kétszer (2 gy.), a 3—0 (gy.) a 4—1 (gy), az 5—3 (gy.) és a 6—2 (gy.) egy- szer-egyszer. * A Népsport tudósítói a mérkőzések színvonalát tudósításaikban csillagokkal jelölték. Ennek értelmében egycsillagos mérkőzést nem játszott a csapat, kétcsillagos minősítést 9, háromcsillagosat 20, négycsillagosat 8 és ötcsillagos mérkőzést 1 esetben játszott az STC. * A bajnokságban a csapattól négy játékost állítottak ki. Kovács II. Istvánt a 3. fordulóban Siófokon, Juhászt és Kántort a 9. fordulóban Szekszárdon és Szanyit a 21. fordulóban Nagybátony ban. * A Nagybátonyi Bányász vezető edzője, Dávid Róbert betegsége miatt tavasszal a megbízott edző Baranyai Gyula volt. A csapatban szerepelt játékosok: Cséki 35, B. Kovács 33, Szabó L. 32, Loch 28, Kiss Gy. 28, Mihalkó 26, Tamás 24, Orosz 24, Kocsis 20, Antal 19, Dóra 19, Berindán 19, Szabó György 18, Kiss T. 17, Bedő 16, Tóth D. 14, Bocsi 13, Szabó Jácint 12, Kiss K. 12, Hugyecz 11, Boross 11, Bertók 10, Vágó 10, Gyu- rácz 8, Lászlók 8, Susán 4, Hiesz 3, Varga 1 mérkőzésen. * A házi góllövőlista: Kiss Gyula 10, Loch 8, Cséki 6, Szabó L. 5, Tóth D. 4, Dóra és Lászlók 3—3, Orosz, Mihalkó és Bedő 2—2, Berindán J., Kovács és Szabó J. 1—1 gólos. * A legtöbb néző a 21. fordulóban az STC elleni mérkőzésen volt. Ekkor még Salgótarjánból is sokan utaztak le Nagybátonyba a megyei rangadóra, így 3000 néző lehetett szemtanúja a bátonyi- ak győzelmének. * A csapat leggyakrabban előforduló eredménye az 1—(1 (3 gy. — 3 v.) és a 3—1 (3 gy. — 3 v.) volt. A további eredmények: a 2—1 (4 v.) négyszer, a 2—0 (3 v.) háromszor, a 4—1 (3 v.) háromszor: a 4—2 (2 v.), kétszer, a 3—0, (2 v.) kétszer, a 6— 2 (2 v.) kétszer, a 4—0 (l gy. — 1 v.), kétszer, a 0—0, az 1—1, a 2—2, a 3—3, a 3—2 (gy.), az 5—1 (v.) a 7— 2 (v.) és a 9—0 (v.) egy- szer-egyszer. * % A Nagybátony ötcsillagos osztályzatú mérkőzést nem játszott. A bányászcsapat találkozóit 5 alkalommal négy- csillagos, 22 esetben három- csillagos, 10-szer kétcsillagos és egy alkalommal egycsillagos minősítésűre értékelték. * A bajnokság során a csapatból öt játékos, hat alkalommal került a kiállítás sorsára. A 21. fordulóban az STC ellen és a 26. fordulóban Nagykanizsán Szabó György, a 18. fordulóban a Keszthely ellen Kiss Gyula, a 19. fordulóban Szekszárdon Orosz, a 20. fordulóban Kecskeméten Hugyecz és a 30. fordulóban a Kőbányai úton, a Ganz-MÁVAG ellen Gyu- rácz. (Vége) Pilinyi László LABDARÚGÁS Baráti találkozó Morkovicében A Népstadionban nyáron Szabad Föld Kupát nyert Romhányi Kerámia SK * labdarúgói, ezzel a sikerrel nem fejezték be- kupaszereplésüket. A Szabad Föld hetilap szerkesztősége a Zemedelske Noviny nevű csehszlovákiai testvérúj Sággal együtt kétfordulós nemzetközi kupatalálkozót szervezett. Elsőként a romhányiak voltak a morvaországi Mor- kovice község vendégei július elején. A nógrádi faluhoz hasonló méretű település lakói nagy vendégszeretettel fogadták a gyáriakat. Ennek a falusi sportkörnek egyetlen szakosztálya van: a labdarúgók, akik a járási bajnokságban szerepelnek és a kerá- miásokhoz hasonló játékerőt képviselnek. A kis morva község érdekében is ritka eseményt igyekeztek emléke ~ zetessé tenni a vendéglátók kedvességükkel, szeretetükkel. JZD Morkovíce—Romhányi Kerámia 1—1 (1—1) Góllövők: Vecserka, ill.: Sági. Romhány: Kovács — Koczka, Balázs, Szamovszki, Kertész — Jelen Kecskés, Pincze — Sági, Zagyvái, Kiss. Jók: Dostalik, Vecserka, ill.* Sági, Pincze. Mindjárt a mérkőzés elején feltűnt, hogy a hazaiak jól tájékozódtak a vendégcsapat játékáról. Zagyvái, aki a népstadionbeli kupadöntőn három gólt lőtt, ezúttal külön őrzőt kapott, s így sikerült is kikapcsolni a játékból. Tapogatózó játék után, az első félidő második felében estek a gólok. Sági kiugratása után lőtt a bal felső sarokba. Válaszképpen pedig a hazaiak gólját Vecserka egy szögletrúgás után a jobbra mozduló Kovács mellett a kapu bal oldalába fejelte. Á lelkes, de tárgyilagos közönség jó iramú, változatos mérkőzést látott. Minden formás támadást, szép megmozdulást tapssal jutalmazta, bármelyik fél érdeme is volt. Ezzel az eredménnyel a romhányiak bizakodva várhatják a szeptember eleji visszavágót, amikor játékosokra az a feladat vár, hogy egy évre megszerezzék a nemzetközi Szabad Föld Kupát Mészáros Gábor, a Romhányi Kerámia sportkör ügyvezető elnöke, a delegáció vezetője elismeréssel szólt a baráti találkozóról, a vendéglátásról. Sok szép élménynyel és új sportbaráti kapcsolatokkal gyarapodtak, vezetők és sportolók egyaránt. Komoly feladatot jelent az SK részére, hogy magyar földön méltóképpen viszonozzák vendéglátóik sok baráti gesztusát. * Reznicsek László , >
