Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
Mégsem csendes a város (I!,) Izgalmas éjszaka ' Ä Salgótarjáni városi-já- tátíi Rendőrkapitányság mozgásban lévő gépjárműi egymás után veszik az éter hullámain jövő saját adásokat. Értettem... Vettem... Elindultam... — hangzik egymás után az adó-vevőn. Mi a salgótarjáni öblösüveggyár felé közeledünk, amikor Bakos Ferenc törzsőrmester, a csoport parancsnoka kiadja az utasítást: ..Irány a zagyva- pálfalvai városrész...” Érdeklődésemre mondja el, hogy délelőtt a salgótarjáni tóstrandon külföldi állampolgárokat loptak meg. Több ezer forint készpénz és külföldi valuta került avatatlan kezekbe. Gyerekek, szülők o rendőrségen Csoportunk pillanatok alatt megérkezik a kijelölt helyszínre. Hlavaj Ferenc rendőr hadnagy, ügyeletes tiszt hzonnal elmondja a történteket. És megindul a gépezet. A szülők, a rokonok, a szomszédok kihallgatása, meghallgatása, informálódása. A tiszt gyorsan kiadja a további utasítást. A gyanúsítottak fiatalkorúak, tizenévesek. Sajnos már ismerősök a rendőrök előtt. Alig telik el egy óra, a gyanúsítottak, szülőkkel együtt a városi kapitányság őrszobáján találják magukat... A tervnek megfelelően folytatjuk utunkat. Az öblösüveggyár portáján állunk meg, ahol éppen a délutános mű-, szakváltás folyik. Néhány perccel múlott el tíz óra. A dolgozók frissen, jó hangulatban hagyják el a gyárat. Egyáltalán nem veszik zaklatásnak a rendészek ellenőrzését. Szívesen válaszolnak a feltett kérdésekre. Az egyik munkás azonban cinikusan jegyzi meg, hogy csörög a táskájában valami. Mindjárt hozzá is teszi: „jénai tál, a vacsorám, lecsó volt benne.” Körülnézünk az üzemben is. A pénztár riasztóberendezése rendben. Tökéletes minden. És amikor szót váltunk iparai Imrével, a rendészet vezetőjével, ő is örömmel nyugtázza az ellenőrzés tapasztalatait. — Talán túlzott az a hír, hogy innét naponta ezrek vándorolnak el. Ez az ellenőrzés is az ellenkezőjét bizonyítja. A dolgozók nagy többsége becsületes... Lágyan ring Elláttunk a ko- csi, örömmel vennénk tudomásul, hogy csendes a város. Az óra 23 óra 45 percet muKörúton a rendőrséggel tat. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat Salgótarján nyugati városrészén lévő építkezése előtt állunk. Minden tárva- nyitva. Az irodában tervdokumentációk az asztalon. Nyitott raktárak. Szerszámok, gépek, építőanyagok, cement százezres nagyságú értékben. Az éjjeliőr sehol!... A csoport egyik rendőrtiszthelyettese a harmadik raktár zárját világítja meg. Benne a kulcs...” Baltával támad — Rendőrség! Ellenőrzés! Kérem nyissa ki az ajtót! Hosszú, hosszú percek telnek el. Negyedóránál is több, míg kinyílik az ajtó és az éjjeliőr baltával támad a hatóság embereire. ®yors intézkedésre lenne szükség. Az ittas férfit nem lehetne a helyén hagyni. Keressük a kapcsolatot a városi kapitánysággal, onnét értesülünk, hogy a Közmű- és Mélyépítő Vállalat központi telepe sem jelentkezik. Pedig az éjjeliőrt le kellene váltani. Újabb parancs. Irány a központi telep. S mit ad a természet. Zárt portaajtó, alvó éjjeliőr. A vagyon őre, aki ugyan Karancs- lapujtőn lakik, de itt Salgótarjánban a zagyvapálíalvai városrészen alszik. Mégcsak kutyája sincs. A nyitott portán az megy be, aki akar. A NISA gépkocsiban indítókulcs, az viszi el a gépjárművet, aki akarja. A kerítésen az mászik be. akinek kedve van hozzá. De miért is? Á napi 14 órás műszakra járó 12.50 forintos órabér aligha elegendő , arra, hogy még a társadalmi tulajdont is őrizze az éjjeli, más szóval a vagyonőr. Idős az ember, nem bírja a munkát. S amikor éjfélkor a Közmű- és Mélyépítő Vállalat 62-es számú építési kirendeltség vezetőjét lakásán hívjuk, tájékoztatjuk a történtekről, egyszerű a válasz: Nem tudok intézkedni! A szomszédban lévő egri közúti vállalatnál két ugató kutyával és egy alvó őrrel találkozunk. Ugyanez a helyzet a mélyépítő vállalat ki- rendeltségénél is. Alszik az őr, s mire felébresztjük, még a gazdája nevét sem tudja. Jóval elmúlt éjfél, már azt is tisztázzuk az URH-adón, hogy a Közmű- és a Mélyépítő Vállalat éjjeliőre rendőrségi felügyelet alatt állott. Vagy kecskére bízzuk a káposztát? Vidám éjszaka.^ Egy óra felé járt az idő. Tudtuk, hogy a KARANCS- HŰS üzemében nem folyik a munka. Éppen ezért csábított a kíváncsiság. Vajon mit tesznek most az ott lévő emberek? Nem történt nagy meglepetés. A portán ittak, kártyáztak. Ezért veszik fel a fizetésüket és az éjjeli pótlékot. De meddig!? (Folytatjuk) Somogy vári László Az idén többen mint tavaly Szovjet—magyar idegenforgalom Magyarországról tavaly, többen utaztak a Szovjetunióba, mint az előző évben, s idén a jelek szerint többen jönnek mint tavaly. Ugyanígy, a Szovjetunióból is évről évre nagyobb a Magyarországra utazók száma. A forgalom növekedése túlszárnyalja a terveket — s ez még akkor is igaz, ha az utazni- vágyók az idén Magyarországon jobban megfogják a pénzt, mint korábban. (A két ország kölcsönös turistaforgalmát kormányközi egyezmény rögzíti, amelynek rövidebb távra szóló jegyzőkönyvei legutóbb öt esztendőre összesen 25 százalékos növekedést irányoztak elő) Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a szervezett utak ára (mindkét országban) széles skálán mozog és elérhető. A folyamatos növekedés másik fő oka — amint ezt Ju- rij Alekszejev, az In tu riszt al- elnöke az MTI tudósítójával folytatott beszélgetés során elmondta — az útiprogramok változatossága. Az Inturiszt valóban szinte minden ízlésre kínál megfelelő utat: a külföldi turisták eljutnak mind a 15 köztársaságba, és több mint 60 útvonal között választhatnak a csoportosan utazók. Igaz ez fordítva is: a Magyarországra látogató szovjet vendégek 40 város közül választhatnak. A Magyarország iránt megnyilvánuló nagy érdekelódést jelzi, hogy a Szovjetunióban, ahonnan a külföldre utazók mintegy 60 százaléka szocialista országot keres fel, Magyarország az európai szocialista országok között a 3—4. helyen áll — mondotta Alekszejev. Kölcsönösen van lehetőség pihenésre: a szovjet turisták erre a célra elsősorban a Balatont választják szívesen, aki pedig a Szovjetunióban kíván üdülni, az többnyire a Fekete-tengert választja. A szubtrópusi klimájú Krímben legutóbb két új idegenforgalmi központ is nyílt: Szo- csi közelében Dagomisz, Batumitól nem messze pedig Kabileti várja a nyaralókat. Nagyon sokan azonban elsősorban azért utaznak külföldre — s ez valójában a nemzetközi turizmus egyik fő célja —, hogy megismerjék a másik ország életét, népét. A Szovjetunió köztársaságaiban, az ország több mint 100 népe között erre is akad bőségesen alkalom. A magyar utazók a jelek szerint elsősorban Moszkvára és Leningrádra, e városok művészeti és építészeti kincseire kíváncsiak, de igen kedveltek a közép-ázsiai egzotikumot kínáló társasutazások s a különféle hajóutak is. Sokakat vonz — éppen közelségével — Lvov, vagy Ungvár is. Egvre több a lehetőség tematikus utak szervezésére: az érdeklődők megismerkedhetnek Moszkva, vagy Leningrad színházi, zenei, vagy éppen irodalmi vonatkozásaival, gyakoriak a testvérvárosi küldöttségek kölcsönös látogatásai, s ma már az Inturiszt többféle sítúrát is kínál a Szovjetunióba érkezőknek. Az Inturiszt több ezer idegenvezetője összesen 3? nyelven kalauzolja a vendégeket, s a Magyarországról érkező csoportokat sok esetben fogadja magyarul is beszélő idegenvezető. Az Inturiszt legfőbb, de nem egyetlen magyarországi partnere az IBUSZ; több más magyar utazási iroda is az Inturiszt útján szervezi szovjetunióbeli útjait. Ezenkívül sok utat szervez az Express és szovjetunióbeli partnere, a Szputnyik ifjúsági iroda,, s egyre több csoportot indítanak kölcsönösen a szakszervezetek is. Örvendetesen növekszik a Magyarországról egyénileg a Szovjetunióba utazók száma* is. 1982-ben 7—8 ezer egyéni turista érkezett ide úgy, hogy útját gondosan megtervezve Magyarországon, az IBUSZ- nál fizette ki a költségeket forintban. Most, július közepén javában tart a főszezon, de a szakemberek már a jövővel foglalkoznak. Jurij Alekszejev elmondta: az 1984-es évre minden készen áll. s alig pár hónap múlva kezdetét veszi az 1985-ös idegenforgalmi év előkészítése. Hangos percek Nógrádbó! is m i r a \ o n — Halló! Harmincöt-ötszáz- tíz? — Igen. A miskolci rádió ügyeleti száma. — Ha még belefér a műsoridőbe, kérem játszók le a Santana együttes Európa című számát. Mondom a nevet és a címet... Szombat van. Szinte helyére sem kerül a kagyló, máris csörren újra a telefon, a kívánságműsornak egyre nagyobb a sikere. Nógrád megyéből is érkeznek már kívánságok, hiszen több mint két éve, a kékesi URH-adó működése óta az itt élők is tudják hallgatni a miskolci rádió műsorát. Nem csupán arról van szó, hogy hallgatni lehet, hanem rendszeresen helyet kapnak a műsorokban nógrádi hírek, események, érdekes történetek, talán még érdekesebb portrék. Néhány percre megszakad a szombati kívánságok sora és az Észak-magyarországi krónikában éppen összefoglalót sugároznak az aratás nógrádi eseményeiről. De nem csak a krónika tudósításai tükrözik a történéseket, ott volt a rádió mikrofonja például a kútba esett salgótarjáni kisfiú kimentésénél, bemutatta a ko- zárdi kisiparost aki faluszere- tetből ..szemetes” lett, Madách nyomában járva hangos emlékek hangzottak el... A napokban szó lesz arról, hogy miért kell kezes újabban néhány gépfajta kölcsönzéséshez a tarjám iparcikk-kölcsönzőben, mi történik majd a természetbarátok diósjenői táborában. .. ám felsorolni is lehetetlen, mi minden kerül mikrofonközelbe a hivatalos szervek értesítései, a hallgatók levelei és a tudósító „kutató munkája” nyomán. Amikor hétfőtől péntekig, délután öt órakor megszólal a a harangjátékszignál, sokan kapcsolják át rádiójukat az URH-sávra (vagy eleve már oda van állítva) és a hetven- egyes szám közelében, a megszakított Kossuth rádió műsora helyett a miskolci adó programját hallgatják. Szombaton és vasárnap reggel nyolctól teszik ugyanezt. Három megyéről kaphatnak nap mint nap színes képet, más és más stílusú műsorok keretében. Aki fellapozza a rádióújságot, a 30. oldalon nagyvonalakban képet kap a programokról, de a NÖGRÁD is közli naponta a többi rádió műsora között. A megyei lap szerkesztőségével ettől bővebb a kapcsolat, hiszen innen jutnak el a fontosabb napi hírek a stúdióba, a rádióból viszont megtudni mit olvashatnak a lap következő napi számában. És lejárt a szombati, kétórás műsoridő. Felhangzik a szignál és a búcsúmondat: holnap, vasárnap reggel nyolc órakor ismét jelentkezünk. Kedves hallgatóink a miskolci rádió műsorát hallották. Mátranováki hangulat - kj A bányászok korán indulnak munkába. Kivált, ha a munkahelytől olyan távol az otthonuk, mint Kazártól Kányás. A munkásjárat pontos, nincs várakozási idő. De megszokja az ember a korai kelést. Gyurkó Sándor amikqr felesége simogatására, felnyitotta a szemét, már kelt is. Jólesett az asszony gyengédsége. Mire elkészült az. asztalon volt a reggeli, tágra nyitva az ablak, amin áramlott az erdő felől a kelő nap fénye. Ott a házuk a kazári hegy alatt a telepen, kifiatalítva kívül, belül. Kertbe néz az ajtó, utcára a kapu. Kettőjük meleg fészke lett a ház. Alig múlott esztendeje, hogy házasságot kötött Gyurkó Sándor Zentai Ildikóval. A fiatalasszony szíve alatt már a gyermekük. Ügy becsülik, egy hónap múlva szül. Magabiztosan néz a gyermekáldás elé. Fiatal még és kórházi ápolónő. Arca hamvas, kéklik a szeme. Akkor reggel is, ahogyan megszokta minden mozdulatát követte férjének. Jó kiállású fiatalember. Sápadt az arca, amelynek vonása komoly gondolkodását tükrözi. Széles a válla, telt mellkasa erejét rejti. Jó bányász hírében áll, aki inkább cselekszik mint beszél. Mondják társai, tulajdonságait érzékeltetvén, hogy kevés beszédű és halk szavú. ík Ilyen készülődéssel teltek a reggelek Gyurkóéknál Kazáron. Annyira azért mindig jutott idő, hogy egymásba fonódjon tekintetük, amitől átjárta szívüket az a jó meleg érzés. Mindkettőjüknek megszépült az arca és már a délutáni találkozásra gondoltak. Mert azok az igazán szép percek. Meleg étel az asztalon, simogató kezek fonódnak egymásba, aztán mondja az egyik is, a másik is napi élményeit. Akkor reggel az induláskor is Ildikó már a délutánra gondolt. Arra, hogy mivel lepje majd meg a hazatérő férjét. Kikísérte a kapuig. Ahogyan fogta a kapufélfát és nézett a határozott léptekkel, egyenes tartással elhaladó férje után, volt az ő tartásában is valamilyen asz- szonyi büszkeség. Olyan, hogy mindennél elsőbbnek tartja a párját. Halkan, de tele melegséggel mint valamilyen sóhajtás, röppent ki az ajkán: — Siess haza, várlak... A járat elindult Kányás felé. Ildikó amikor visszatért a lakásba, rendezgetett és kezébe jutott az a rajz amit tegnap este Sándor készített, amikor valósághűen akarta megmutatni feleségének, hogy hol dolgoznak. Sándor íves papírt és ceruzát ragadott, és rajzolta a huszonkettes gyalus hátsó frontot. Kimérte a méreteket, aztán berajzolta a széngyalut meg a kaparószalagot, majd következtek az emberek. Nagy Béla csapata, ahol jómaga is mint vájár dolgozik. Meghittek ezek az együtt- létek. A munkával bizonyítás, a föld alatti rejtelmek kitárása. Mert az történik ilyenkor, a bányászmunka szépségének ábrázolása, hogy méltón mondhassa az asszony: ő, bányászfeleség. Igaz, a családban mindenki bányász. Gyurkó Sándornak az apja is, testvére is, még a sógora is. Sándor építőiparosnak tanult az államiaknál, ahol mint burkoló dolgozott. De a bányának különös levegője van. Hazahordták a férfiak és ha abba beleszagol valaki nem tudja feledni. Gyurkó Sanyi is szívta magába. ahogy hozták a családbeliek. Aztán egy fiatal házasnak a boríték sem közömbös. De még ennél is több a vágyakozás a föld mélyébe, akikről azt hirdetik, — igaz, halkabban mint valaha, — hogy a munka hősei. Gyurkó Sándornak van még egy más istápolója is, Tőzsér Gáspár a bányász képviselő. Szomszédoknak is mondhatók. Annak fiával Lacival barátkozik Sándor. Tőzsér Gáspár meg megsejtette a fiúban a bányászvért. Ösztökélte a lépésre, pedig az öreg Gyurkó József nem nagyon lelkesedett fia elhatározásáért. — Mégis bányász lettem. Vájár... — így a fiú, amikor életútjáról szó esett. Aztán eljött a délután is. Ildikó a főzésnek látott. Káposztás sztrapacskát, a legkedvencebb ételt készítette. Egy asszony, aki szeretettel várja párját, mozdulatára is ízletesebbé válik az étel. És várt, várt. Négy óra, nem jött a férje. Ekkor szokott jönni. Mi lehet? Biztosan beszélgetnek. Azt is kell, nyugtatta magát. Már öt óra volt, és még mindig késett Sándor. Mosolygott, hogy majd meg- pírongatja. És akkor megzör- rent a vaskapu. Kucsera Jóska lépett a lakásba. Ildikó még csodálkozott is, mert nem szokott hozzájuk járni. Az meg így kezte. — Ne ijedj meg! Nincs semmi baj. Sanyi a kórházban van... Az asszony nem tudta felfogni, mit jelent ez? Csak nézte szótlanul Kucserát. Az meg aztán sorolta, most már érthetőbben. Kányáson a huszonkettes fronton omlás történt. Hárman tartózkodtak ott. Ottmár Károly, Kanizsai László és Gyurkó Sándor. Két társát, bányásznak kijáró tisztességgel eltemették. Gyurkó Sándor most lábadozik. Már otthon van, húzza a jobb lábát, mert az is megsérült. A lelke az a legsérül- tebb. Még sápadtabb az arca a szokottnál. Magára kapott egy melegítőt, felesége mellé kuporodott és nézett a semmibe. — Nem éreztem félelmet. Most rosszabb. Nem tudok aludni. Amikor lehunyom a szemem zuhanok a mélybe... Sima arca megrándult. Ildikó finoman megsimogatta. Ettől egyenletesebb lett a hangja. Azon a napon is mint a többin jókedvűen érkeztek a munkahelyre. Azt mondta Gyurkó Sanyi, hogy azért is szeret a bányában dolgozni, mert ott nagyon megbecsülik egymást az emberek. Aznap reggeli találkozás is jóleső volt. Aztán hozzáláttak mint mindennap szenelni, ami a legnagyobb rendben ment. Ottmár Karcsival tartózkodtak a kaparó me^-»tt. Kanizsai Laci szerszámért jött hozzájuk. Volt valamilyen furcsa morgó hang, a földből. Mozgott fölöttük a főte és megindult a homok. Gyurkó Sanyi még szólt Ottmár Karcsinak, hogy álljon el onnan. Aztán robaj, a támfák pattogtak, mindent elsöpörve. Gyurkó Sándor ütést érzett, amitől eszméletlenül a kaparó alá esett. Mindez rövid ideig tartott mert magához tért. Tudta, hogy omlás történt és alatta van, de nem ijedt meg, csak minden az eszébe jutott. Látta Ottmár Károly hátát és hallotta nyögését. Kinyúlt és meglökte, hogy mi van? — Nem válaszolt. Kanizsai Laciról nem tudtam... Nádasdi Sándor az aknász és akik odarohantak hozták ki. A kórházba kezdett feleszmélni. Az ágya mellett ott állott a felesége. Nem volt riadt a tekintete, mert a bányászasszonyoknak nem szabad riadt arcot vágni. Ildikó nagyokat nyelt, hogy visszafojtsa könnyeit. K azáron a bányatelepen csend van. Jóleső hűs a lakásban. Két egymáshoz tartozó fiatal mintha újra találkozott volna szívük meleg szeretettel tele egymás iránt. Nem járnak ott most sűrűn látogatók. Pihennie kell Sándornak. Az orvos tartja őt szemmel. Fiatal még, erős a szervezete meggyógyul. A bánya mégha olykor mostoha is, várja a bányászt. Mert hiába minden, egymás nélkül már nem élhetnek... Bobál Gyula : 4 NÓGRÁD — 1983. július 16., szombat
