Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

Közlemény a KGST VB Június 28—30-a között Moszkvában megtartotta 106. ülését a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésen a tagállamok ál­landó KGST-képviselői, mi­niszterelnök-helyettesek vet­tek részt: bolgár részről And­rej Lukanov, csehszlovák részről Rudolf Rohlicek, ku­bai részről Joel Domenech, lengyel részről Zbigniew Ma- dej, magyar részről Marjai József, mongol részről Mja- tavin Peldzse, az NDK részé­ről Gerhard Weiss, román részről loan Totu, szovjet részről Nyikolaj Talizin, vi­etnami részről pedig Tran Quynh. A KGST és a jugoszláv kor­mány között létrejött meg­állapodással összhangban a végrehajtó bizottság munká­jában részt vett Mito Pe- jovszki, a szövetségi végrehaj­tó tanács (kormány) tagja, Jugoszlávia KGST melletti állandó képviselője. Az ülésen részt vett Nyi­kolaj Faggyejev, a KGST tit­kára. A végrehajtó bizottság ülé­sén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képviselője el­nökölt. A végrehajtó bizottság át­tekintette, hogyan szélesedik a KGST-tagországok együtt­működése a fűtő-, energetikai és nyersanyagok ésszerű hasznosításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásá­nak javításában. Határozatot hozott arról, hogy az együtt­működésnek ezekről a terűi létéiről készült írásos anya­gokat a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának ülés­szaka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munkájá­ról szóló beszámoló előkészí­tésével kapcsolatban a vég­rehajtó bizottság ülése meg­állapította, hogy a tagállamok a kommunista és munkáspár­tok által megszabott jelenle­gi ötéves tervfeladatok tel­jesítése során tovább növel­ték nemzeti jövedelmüket, ipari és mezőgazdasági ter­melésüket. A végrehajtó bizottság jó­váhagyta azoknak az együtt­működési témáknak a jegy­zékét, amelyek sokoldalú alapon történő kidolgozásá­ra a következő ötéves nép- gazdasági tervek koordiná­ciója idején kerül sor. A tag­államok is a KGST szervei arra összpontosítják figyel­müket, hogy együttműködje­nek a legfontosabb gazdasá­gi és tudományos-műszaki kérdések megoldásában töb­bek között a fűtő- és nyers­anyagtermelő ágazatok, az elektroenergetika, a vas- és színesfémkohászat, a gépgyár­tás, az elektronikai és vegy­ipari, a szállítás fejlesztésé­ben. Az .ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláírt, az ipari robotok kifej­lesztésében, valamint szako­sított és kooperációs gyártá­suk megszervezésében foly­tatott sokoldalú együttmű­ködésről szóló általános egyezmény végrehajtása. Megállapították', hogy a KGST tagországaiban folyik a robotok népgazdasági al­kalmazására vonatkozó prog­ramok végrehajtása. A KGST keretein belül meghatározták a robottechnika fejlesztésé­nek egyeztetett koncepcióját és folyik az ipari robotok szer­kezetének egységesítése. A végrehajtó bizottság megha­tározta azokat a feladatokat, amelyek teljesítésével to­vábbra is biztosítható az álta­lános egyezmény végrehaj­tása. A végrehajtó bizottság ülé­sén áttekintette az együttmű­ködés más kérdéseit is, s ezekről megfelelő határoza­tokat hozott. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és a kölcsönös elvtársi megértés szellemé­ben tartotta meg. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise- lője csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. (MTI) Kádár János találkozott Gilberto Vieiraval Bülend Ulusu csütörtöki programja Bülend Ulusu, a Török Köz­társaság miniszterelnöke, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik Magyarországon. csü­törtöki programját Székesfe­hérváron kezdte: az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárat kereste fel. A vendégeket elkí­sérte útjára Nagy János kül­ügyi államtitkár. Fóti Iván, hazánk törökországi és Osman Basman. Törökország buda­pesti nagykövete. A magas rangú vendégeket a székesfehérvári gyárban Gá­bor András ipari miniszterhe­lyettes. a megye, a város s az üzem vezetői üdvözölték. Bal­ia Károly, a gyár igazgatója és Nagy Gábor, az Ikarus ve­zérigazgatója tájékoztatta a vendégeket az évi 13—14 ezer autóbuszt előállító, nagy múltú hazai iparvállalat eredményei­ről. Bülend Ulusu Budapestre visszatérve — Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese kalauzolásával — a főváros nevezetességeivel is­Mezőgazdasági aktívaülés T (Folytatás az l. oldalról.) Zsédelyi Lajos, a szécsényi termelőszövetkezet pártveze­tőségének titkára a vezetők felelősségéről szólt és a for­mális szövetkezeti demokrá­cia veszélyeire hívta fel a figyelmet. Füssy József, a pásztói já­rási pártbizottság első tit­kára hozzászólásában elmond­ta, hogy nem ritka jelenség az egyéni és csoportérdekek előtérbe helyezése, mint az sem, hogy vezetők kisebb-na- gyobb szabálytalanságokat követnek el az erkölcsi, anya­gi megbecsülés érdekében. Hangsúlyozta, hogy a politi­kai munka színvonala össze­függésben van a gazdasági, eredményekkel, s éppen ezért nagyobb aktivitásra, össz­hangra van szükség e terüle- is. Géczi János felszólalása A megyei pártbizottság el­ső titkára beszámolt az MSZMP KB félidős értékelése után kialakult helyzetről, ar­ról, hogy az emberek nagyra értékelik az elért eredménye­ket, megértik a tett intézke­dések szükségességét, az egy­értelmű világos válaszokat. Az embereket a cselekvő ten- niakarás jellemzi, s tudják, hogy nemcsak többet és job­ban, de sok területen más­ként is kell tenni, mint ed­dig. annak érdekében, hogy kitűzött céljaink valóra vál­janak. Ehhez nagyobb fele­lősségre van szükség, s arra, hogy határozottabban száll­junk szembe minden igazsá­got elferdítő téves nézettel, öntevékenységre, kezdemé­nyezőkészségre, nagyobb fe­lelősségre van szükség a ve­zetésben is. Géczi János ezután az em­beri tényezők egyre növekvő szerepéről szólt, hangsúlyoz­va, hogy olyan vezetőkre van szükség, akik vállalkoznak, akik képesek megújulni, akik maradéktalanul teljesíteni tudják kötelességeiket, s ezeknek meg tudják nyerni az általuk irányított kollektívá­kat is. A nyugtalanító jelen­ségekből le kell vonni a ta­nulságokat, s több bátorság­gal, határozottsággal, nagyobb elvi szilárdsággal el kell érni, hogy meg tudjuk előzni a hi­bákat. Ennek árán tudni kell nemcsak dicsérni, de felelős­ségre vonni is. Varga József, a rétsági já­rási pártbizottság első titká­ra a szövetkezeti vezetők kor­rektebb információadásának szükségességéről szólt. A hiá­nyosságok, a hibák elhallga­tása, leplezése csak átmeneti léhet, s aki ilyet tesz, annak vezetői alkalmassága meg­kérdőjelezhető. A nagyüzemi vezetők közül Csató Sándor és dr. Bencze Barna, a palotáshalmi és a pásztói termelőszövetkezet elnöke szólt még a vitához, majd Havas Ferenc válaszolt a felvetett kérdésekre. A mezőgazdasági aktívaülés Devcsics Miklós zárszavával ért véget. Z. T. merkedett. A Déli pályaudvar­nál a gépkocsiból kiszállva metrón folytatta útját a Batthyány térig. útközben Daczó József, a BKV vezér­igazgatója tájékoztatta a tö­rök kormányfőt Budapest tö­megközlekedéséről. A program a főváros legna­gyobb középületeként számon tartott, újjáépítésével nemzeti kulturális intézmények ottho­nává lett Budavári Palotá­ban folytatódott. A délelőtti program befeje­zéseként a török miniszter betért a most is sok hazai és külföldi érdeklődőt vonzó Má­tyás-templomba. majd a Ha­lászbástyáról Budapest pano­rámájában gyönyörködött Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön az Országházban hivatalában fo­gadta Bülend Ulusut. A szí­vélyes légkörű találkozón, részt vett Nagy János külügyi államtitkár, Ercüment Yavu- zalv külügyi államtitkár. Fóti Iván és Osman Basman. * Kádár János, a Magvar Szo­cialista Munkáspárt Közoónti Bizottságának első titkára csütörtökön délután a KB szákházában fogadta Bülend Ulusut. A szívélyes légkörű találko­zón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintet­tel az európai biztonság és együttműködés problémáira. Megelégedéssel állapították meg. hogy országaik együtt­működése eredményesen, fej­lődik és megerősítették kész­ségüket a kölcsönösen előnvös kapcsolatok további elmélyíté­sére. A találkozón jelent volt Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke. Ercüment Yavu- zalp. valamint Fóti Iván és Osman Basmani Bekövetkezhet-e egyáltalán olyan helyzet, hogy a nukleá­ris háború „véletlenül” rob­ban ki a világ valamely térsé­gében, válsággócában? A meghökkentőnek tűnő kérdés feltevése korántsem indoko­latlan. Elméletileg és gyakor­latilag ugyanis nem lehet ki­zárni ilyen eshetőséget. Sőt, a katasztrófaveszély annál való­színűbb, minél inkább meg­nyílik az út a nukleáris fegy­verek birtoklásához és elter­jedéséhez. Az emberiség egyetemes ér­deke diktálta, hogy elejét vegyék ennek a folyamat­nak és bezárják az „atom­klub” ajtaját. A „klubba” bi­zonyos időeltolódással belé­pett hatalmak a következők: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Nép- köztársaság. Az ötökön kívül azonban számos ország — egyebek között az NSZK, Ka­nada, Svédország, Japán, In­dia, a Dél-afrikai Köztársa­ság, Pakisztán. Izrael és még vagy kéttucatnyi állam — fejlettségénél fogva képes len­ne az atomfegyver önálló elő­állítására. Ez a fejlődési ten­dencia már az 50-es évek vé­gén, a 60-as évek elején elő­relátható volt, szükségessé Sorompó a háború útjában vált lelő tehát megtenni a megfe- korlátozó ellenintézkedé­seket. A Szovjetunió kezdemé­nyezésére — mintegy első lé­pésként — húsz esztendővel ezelőtt, 1963. augusztus 5-én az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselőinek rész­vételével Moszkvában aláírták az atomcsendegyezményt, amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 100 állam csatlakozott. Fran­ciaország és Kína viszont mindmáig sem írta alá, mivel mindkettő szabad kezet akart biztosítani magának nukleáris fegyvertárának bővítéséhez. A szovjet kormány abból a meggondolásból kiindulva, hogy hatékony nemzetközi ga­ranciákkal megakadályozzák az „atomklub” nemkívánatos kiszélesülését, a tömegpusztí­tó eszközök gyártási titkaihoz való hozzáférhetőséget, to­vább folytatta erőfeszítéseit. Ennek eredményeként — több évig tartó tárgyalások és elő­NOGRAD - 1983. július 1., péntek készítő munka után — az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az atomsordmpó-szerződés végleges szövegét. Az erről szóló, nemzetközi érvényű do­kumentumot tizenöt esztendő­vel ezelőtt, 1968. július 1-én egyidejűleg írták alá Moszk­vában, Washingtonban és Londonban. A hatályba lépés feltétele az volt, hogy a há­rom nagyhatalmon kívül még további 40 aláíró állam tör­vényhozása is ratifikálja a szerződést. Ennek megtörtén­te után az atomstop 1970. március 5-étől emelkedett tör­vényerőre. Megjegyzendő, Franciaország és Kína megint csak távol tartotta magát et­től a kötelezettségvállalástól, holott 1983-ig több mint 110 ál­lam csatlakozott az egyez­ményhez. , Ennek az aktusnak a jelen­tőségét alig lehetne túlbecsül­ni. A szerződés értelmében az atomhatalmak szigorúan tartják magukat ahhoz a vál­lalásukhoz, hogy sem közvet­lenül, sem közvetve nem ad­nak át más országoknak atom­fegyvereket, nem nyújtanak nekik segítséget ífyen eszkö­zök előállításához vagy meg­szerzéséhez. Az atomfegyver­rel nem rendelkező országok pedig arra kötelezik magu­kat, hogy nem gyártanak és máshonnan sem szereznek be ilyen eszközöket, továbbá nem kérnek és nem fogadnak el külföldi támogatást saját nuk­leáris potenciáljuk megterem­téséhez. Az atomstop ezzel szemben nem tiltja az aláíró feleknek a nukleáris energia békés célú felhasználását és az ezzel kapcsolatos kutatáso­kat. Így tehát nincs semmi alapja az olyanféle ellenveté­seknek, amelyek szerint a szerződésben való részvétel gátolná az ilyen irányú tudo­mányos-technikai haladást. A most tizenöt éves atom- sorompó-egyezménynek a mai feszült nemzetközi helyzet­ben, amikor a nukleáris há­ború fenyegetése megnöveke­dett, különös időszerűséget kölcsönöz az emberiség élet- benmaradásáért, a nukleáris katasztrófa elhárításáért ví­vott világméretű küzdelem. Ma minden nép létfontosságú érdeke, hogy a nemzetek kö­zösségének egybefogott erőfe­szítésével áthághatatlan so­rompókat állítsanak az atom­háború szervezőinek útjába. Serföző László alezredes Kádár János a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházé­ban találkozott a hivatalos lá­togatáson Hazánkban tartózko­dó Gilberto Vieiraval. a Ko­lumbiai Kommunista Párt fő­titkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást pártjaik feladatairól. Véleményt cseréltek a kom­munista mozgalom, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös figyelmet fordítva a Közép- és Latin- Amerika helyezetére. A két pórt vezetői aggoda­lommal szóltak a reakciós erők fokozódó beavatkozási kísérleteiről a Karib térség­ben. amelyek veszélyeztetik a világbékét. Támogatásukról biztosították a népelnyomó diktatúrák és támogatóik el­len a szabadságért, a társa­dalmi igazságért küzdő Salva­doré chilei és más latin-ame­rikai hazafias erőket. Kifejez­ték szolidaritásukat a kubai és nicaraguai néppel, amelyek országaik függetlenségét és építő munkáiuk eredményeit védelmezik. Állást foglaltak amellett, hogy a latin-ameri­kai válsággócokat tárgyalásos úton számolják fel. mert ez jól szolgálná az amerikai földrész, a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Megerősítették készségüket a párt,közi együttműködés el­mélyítésére és hangsúlyozták^ hogy a jövőben is elősegítik a mindkét nép javát szolgáló sokoldalú kapcsolatok fejlesz­tését a Magyar Népköztársa­ság és a Kolumbiai Köztársa­ság között A találkozón jelen volt Vár- konyi Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára.. (MTI) Szent Szövetség Az angol fővárosban június végén megalakult a Nem­zetközi Demokratikus Unió (IDU). Az álapítóokmánvt többek között Margaret Thatcher brit miniszterelnök, George Bush amerikai alelnök és Helmut Kohl nyugatné­met kancellár írta alá. A demokratikus szó senkit ne té­vesszen meg: mai világunk legkonzervatívabb, legéleseb­ben szocializmusellenes, legharcosabb antikommunista po­litikai erői fogtak össze. Létrejött korunk Szent Szövetsége. A cél is — mutatis mutandis — azonos: az európai társadalmak, illetve a világ forradalmi folyamatainak visz- szafordítása. De a körülmények, s a résztvevők már má­sok. A cár eltűnt a történelem színpadáról. Az Egyesült Államok pedig, amely annak idején a világ leghaladóbb társadalmi formációja volt, ma az új, fehér internacionálé fő ereje. A szervezetet alapító 22 nyugat-európai, észak- amerikai és csendes-óceáni konzervatív párt egy része sa­ját államában — a hatalom birtokosa. Vagy évtizedek óta (mint Japánban) vagy alig egy éve (mint az NSZK-ban). Hogy most mégis szövetkeztek, azt alkalmasint az Angliá­ban és az NSZK-ban elért választási sikerük, s a nyomá­ban kialakult eufórikus hangulat magyarázza. Thatcher asszony a hárommilliós munkanélküliség ellenére csaknem 150 fős többséget kapott az angol parlamentben; Kohl győ­zelmét sem akadályozta meg kétmillió segélyen élő hon­fitársa. Reagan amerikai elnök bízik újraválasztásában, s a politikailag teljesen impotens olasz kereszténydemokraták is kaptak annyi voksot, hogy változatlanul folytathassák koalíciós játékaikat. Mintha a szavazók számára mindegy lenne, ki a győz­tes, milyen programot akar valóra váltani. Mintha úgy éreznék, hogy nincs hatalmuk a politika felett, kicsúszott kezükből saját országuk jövőjének befolyásolása, s ezért — lemondanak a részvételről. (Az USA-ban 1980-ban a szavazók 46 százaléka nem élt választójogával!!) De a szavazók alacsony száma azért némi óvatosságra kellene, hogy intse a választási győzteseket. Mert Ronald Reagant az összes szavazásra jogosultaknak csupán 26 szá­zaléka választotta meg az USA elnökévé! Margaret That­cher a választók 33 százaléka (és a szavazókörzetek ügyes meghatározása) segítette a miniszterelnöki székbe. Mi lesz, ha a passzív milliók íassan-lassan megértik helyzetük rosz- szabbodásának tényleges okait, felismerik valódi érdekei­ket? Márványi György Felkészülés a munkára a Szaljut—7-en Az űrállomás készleteinek számbavételével az űrhajóju­kon magukkal vitt műszerek, tudományos eszközök elhelye­zésével töltötte első teljes munkanapját a Szaljut—7 űr­állomáson Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov. Az űrhajósokat a földi irányí­tás szerdán reggel 10 órakor ébresztette s este 11 volt, amikor ismét nyugovóra tér­hettek. A földi irányítás egyelőre igyekszik a lehetőségekhez képest minél kevesebb fel­adattal megterhelni Ljahovot és Alekszandrovot, hiszen a két űrhajós most esik át a súlytalansághoz való alkal­mazkodás legnehezebb, kezde­ti szakaszán. Ha ezen sikerrel túljutottak, akkor kinyitják a Szaljut—7 és a Kozmosz—1443 közötti, még zárva tartott aj­tót. s a nagy méretű űrlabora­tóriumban megkezdődik az igazi tudományos munka. Izrael öt évig marad Libanonban Az izraeli hadsereg legke­vesebb öt évig Dél-Libanon- ban márad — jelentette ki Iszmail Kabalan alezeredes, a haszbaijai körzet katonai kormányzója, pozitív együtt­működésre szólítva fel, az ellenőrzése alatt álló telepü­lések „eligazításra” magához rendelt vezetőit. A továbbiakban ismertette azokat a „megelőző intézke­déseket” amelyeket azért ve­zettek be. hogy minimálisra csökkentsék a fegyveres ellen­állási akciók következtében elszenvedett izraeli vesztesé­geket. Este 7 órától reggel 6- ig szigorúan tilos mindenfaj­ta közlekedés a fontosabb dél­libanoni útvonalakon. A me­zőgazdasági dolgozók csak reg­gel 8 órától este 6-ig tartóz­kodhatnak a földeken. A fő­útvonalakon tilos a gépkocsik leállítása, parkolása. Ha va­laki 200 méternél közelebb megy egy izraeli álláshoz vagy laktanyához, arra azonnal tü- ‘ zet nyitnak. Libanoni állam­polgárok a jövőben saját jár­műveikkel nem, csak az iz­raeli hadsereg autóbuszait igénybe véve utazhatnak Iz­raelbe A kapcsolatok ápolása érdekében héber nyelviskolát nyitnak Haszbaiiában. Más források szerint az iz­raeli megszálló hatóságok es­te 6 órától reggel 6 óráig tartó kijárási tilalmat rendeltek el valamennyi ellenőrzésük alatt álló körzetben. Azt tervezik továbbá, hogy Dél-Libamon- ban és a Bekaa-völgy nyuga­ti részében kötelezően beve­zetik az Izraellal együttműkö­dő Szaad Haddad őrnagy mi­líciája álta kibocsátott sze­mélyi igazolványok hasznú a-’ tát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom