Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
CIPŐBEN SPORTOS, PAPUCSBAN GÖRDÜLŐ Húzott görgő és társai Megtakarított milliók — MEGLEHETŐSEN nagy- fogyasztók vagyunk — nézi a lepedőnyi kimutatásokat Kovács Károly, az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárának főkönyvelője. — A múlt évben, hogy csak a főbb anyagokat említsem, felhasználtunk 2138 tonna rúd- és idomacélt, 1135 tonna acéllemezt és széles szalagot, 534 tonna acélcsövet és 421 tonnányi kovácsolt és sajtolt acélterméket. Az idén is hozzávetőlegesen hasonló mennyiségű anyaggal kell gazdálkodnunk. — A szó igazi értelmében? — Természtesen! A múlt esztendőben a gondosság, a technológiák fegyelmezett betartása és a hulladékanyagok újbóli felhasználása révén a tervezett 4,8-cal szemben 6,3 millió forintnyi anyagot takarítottunk meg. Mi ezt jelentősnek tartjuk, bár e téren koránt sincs még minden lehetőség kihasználva. Csupán — teszi hozzá összeráncolt, felhős homlokkal — egyetlen dologgal nem tudunk takarékoskodni: a gumihevederrel. Mert nincs! Hiánya már az idei első negyedévben is 18 millió forintnyi árbevétel-kiesést okozott és 8 millióval megnövelte a készletszintek De ez a téma más, külön lapra tartozik. Rozgonyi Nándor, a gyár főmérnöke. — Ha valaki azt akarja — már pedig miért is ne ez lenne a célja —, hogy mennél nagyobb nyereséget érjen el, úgy az eddigieknél is jobban kell csökkenteni a költségeket, hazaival kell helyettesíteni az importból származó anyagokat, s úgy kell gazdálkodni, hogy a megtakarítás mértéke az ésszerűség és a megbízhatóság keretein belül érje el a legmagasabb szintet. Mi az anyaggazdálkodásra és takarékosságra közép- és rövid távú terveket dolgoztunk ki, szinte ízekre szedve a gyártás valamennyi fázisét. Értünk el már eredményeket, de ez korántsem jelenti, hogy immár nyugodtan ülhetünk babérjainkon. Vaskos dossziéban lapoz, bele-belepillant és sorolja az előttük álló teendőket. Olyan „témákat”, amelyeket már sikerült megoldaniok, olyanokat, amelyek már a megvalósulás útját járják, s azokat, 1 amelyek még csak — igaz konkrét! — tervek. — Az utóbbi években — mondja — folyamatosan felülvizsgáltuk az anyagnormákat, s most is technológusaink, a tervezők bevonásával keresik az importkiváltás lehetőségét, a kevesebb anyag felhasználásának módját. Mert van erre még sok-sok alkalom. Ezen túlmenően nálunk az újítások zöme is ezt a célt szolgálja. Függetlenül attól, hogy egy-egy termékünk esztendők óta „fut”, mégis van lehetőség az ésszerű változtatásokra. Lakatosaink, szerelőink élnek is vele. A legtöbb anyagot viszont, függetlenül az emberi eredményeidtől, a gyártmányfejlesztéssel sikerült, sikerül megtakarítanunk. Ez különösen a drága kovácsolt céltermékek kiváltásánál igazolódik be. EZ UTÓBBIRA példák sokaságát sorolja' fel a főmérnök. Említi: nagy sorozatban, több tízezer számra gyártanak görgőket, s ezek jelentős hányadát — miként a 98 milliméter átmérőjűt — már kovácsolt anyag helyett mélyhúzott lemezből állítják elő. Az eredmény pedig, várhatóan, 56 tonna kovácsolt acél megtakarítása. Egy másik, nagyobb átmérőjű görgőnél a második fél év első napjaiban vezetik be a fentihez hasonló technológiát, s így nem kevesebb, mint 110 tonna kovácsolt anyag megrendelése válik feleslegessé. S hogy a tervezőik sem tétlenkednek, igazolja: megoldották, miként lehet az eddig tömör anyagból készült görgőtengelyt csővel helyettesíteni. Ez a kalkulációk szerint csaknem . nyolcvanhat tonna kovácsolt vas megtakarítását eredményezi. ■—De — folytatja — a lista még korántsem teljes. Újítás eredménye, két kitűnő szakemberünk, FJramecz József és Illeíaivi István művezetők „kitalálása” a dobagyak lemezből történő készítése. Á megtakarítás itt évente 70 tonna kovácsolt anyag. Az utóbbi évben sikerült beszereznünk olyan lemezhenger gépet, amely feleslegessé teszi a palástok forgácsolását. S hogy így 25 tonna anyagból nem lesz hulladék, már önmagában sokat jelent. De ha hozzávesszük, hogy kevesebb szerszám kopik, csökken a gépek energiafogyasztása, s még az élőerővel is takarékoskodunk, ez már valami: Ilyen gondosan bánunk a gyártásnál felhasznált, hatalmas mennyiséget kitevő lemezekkel is. Leszabás után a maradék nem kerül hulladékba: minőség szerint elkülönítve gyűjtjük az újrahasznosításhoz. Másik, felesleges munkát megszüntető, anyagot kímélő eljárásunk az anyagok védőréteggel történő, szórásos bevonása. Nálunk már nem eszi meg a rozsda a vasat Tervek, elképzelések sokaságát említi még Rozgonyi Nándor, melyek célja az anyaggal történő még gondosabb gazdálkodás. A hatalmas szerelőcsarnokban Illefalvi István művezető bábáskodik egy asztalnyi táblalemez berajzolásánál. Mint egy jó szabó, ügyel ara: egyetlen négyzetcentiméternyi se menjen veszendőbe. — Hát, ezt valahogy fgy kell! — nézi a fehér vonalakat. — Maguk itt így tudnak gazdálkodni? — Nézze! Nálunk a szakma szeretete és a becsület adja, hogy nem barbárkodunk az anyaggal. Nálunk nem felső „parancsra”, hanem spontán jön, hogy mindenki iparkodik a lehetőségekhez képest legjobban bánni szerszámmal, gázzal, elektródával, miegymással. Hiszen tudjuk, hogy manapság nincs már olcsóság. s a hányaveti pazarlás a mi bőrünkre megy. Nem mondom, lehetne még figyelmesebben gazdálkodni, de minden nem megy egyszerre. Ha van munkásbecsület márpedig van, akkor hamarosan a gondosságot is az erényeink között lehet emlegetni. ÖT PERCCEL fél tíz előtt vége a reggeliszünetnek, s mikor a nagymutató a hatosra ér, a csarnokban felvillannak a hegesztőkészülékek szemet sajdító fényei... Karácsony György Lakossági kötvény — közös haszon Az ember, ha nagyobb háztartási gépet, autót, lakást, vagy éppen hétvégi telket szeretne vásárolni (hacsak nem Fortuna asszony kegyeltje), össze kell gyűjtse a rá- valót. Manapság már keveset őrizgetik odahaza megtakarított pénzüket — részben az crte járó kamat, részben pedig a biztonság miatt — hosz- szabb-rövidebb ideig az OTP- fiók vagy takarékszövetkezet gondjaira bízzák. A pénzintézeteknél átmenetileg elhelyezett lakossági megtakarítások — miután lehetőség van arra, hogy bevonják őket gazdasági pénzügyi folyamataiba — az egész ország hasznára szolgálhatnak. Egyebek között a legkülönbözőbb betétformák teszik lehetővé,, hogy a pénzintézetek hiteleket nyújtsanak a különféle lakossági elképzelések megvalósításához, például a lakásépítéshez, háztartási gépek és híradástechnikai eszközök vásárlásához, kisvállalkozásokhoz és így tovább. A lakosság nemcsak betétjei révén részese a népgazdaság pénzügyi folyamatainak, hanem — például ipari, vagy fogyasztási szövetkezet tagjaként — vagyona egy részével járul hozzá a kisebb-nagyobb kollektíva anyagi boldogulásához. Ennek formája például a régóta alkalmazott részjegyvásárlás, amely a tagsági viszony előfeltétele, A részjegy után a szövetkezet tagja osztalékot kap, azonban az étékpapír nem adható el, legfeljebb örökölhető. Ugyancsak a — fogyasztási — szövetkezetek gyakorlatából ismert a célrészjegy, amelyet a gazdálkodó szervezetek abból a célból bocsátottak ki, hogy kiegészítsék saját tőkéjüket és így teremtenek anyagi fedezetet a különböző fejlesztési célokhoz. A célrészjegy nem forgalmazható, nem jogosít osztalékra, emellett korlátozott az egy személy tulajdonában tartható mennyisége is. Ilyen formán —, ha kizárólag a pénztulajdonos anyagi, gazdaságossági megfontolásaiból indulunk ki, — ez az értékpapír nem túl vonzó pénzbefektetési forma. Ennek is köszönhető, hogy az OTP vezérigazgatója, az egyik országos napilapban megjelent cikkében javasolta; a célrészjegyet alakítsák át érdekeltségi kötvénnyé. Az érdekeltségi kötvény olyan — fix címletű — értékpapír, amely után kamat, és a vállalt kockázat alapján nyereség jár. Az érdekeltségi kötvény az egyik formája azoknak az új kezdeményezéseknek, amelyek a hagyományos megtakarítási formák mellett a korábbinál változatosabb lehetőségeket adnak a lakosság átmenetileg félretett pénzeinek hasznosításához. Ennek elméleti és gyakorlati bázisaként tekinthető a tavaly kísérletképpen tíz településen bevezetett kommunális kötvény. Kiderült: jóllehet, a kommunális kötvények fogadtatása településenként eltérő volt, a kötvényjegyzés révén felgyorsulhat a városok és a falvak fejlődése. Természetesen csak akkor, ha az állampolgárok a pénz- befektetés mellett emberi és érzelmi szempontból is vonzó célt látnak a meghirdetett beruházásban. Tatabányán például kommunális kötvények kibocsátása révén igyekeznek meggyorsítani egy óvoda építését, és hasonló célokat szolgál a Somogy megyei Lábod községben kibocsátott kötvény is. Hajdúszoboszlón rendelőintézet, a Tolna megyei Tamási községben új orvasi rendelő lesz a lakosság tanácsnak kölcsönadott pénzéből. A kommunális kötvényt az OTP a beruházás befejeztével visszavásárolja és a névértéken felül kamatot is fizet. Három-négy esztendő után évi 5,5 százalék, öt után pedig évi 6 százalék kamat jár. A kommunális kötvényekről időközben kiderült: az adminisztrációban, a jegyzésben akad finomítani-, csiszolniva- ló. Mindazonáltal az is tény, hogy ez az értékpapír, ha nem is az egyetlen, mindenesetre az egyik járható útja a megtakarított lakossági pénzek hasznosításának. Eztbiza- nyítja, hogy a pénzintézetek, a vállalatok és a tanácsok a jövőben szélesebb körben számítanak a lakosság (nem kizárólag kommunális) kötvény- jegyzéseire. Azt remélik, hogy elsősorban a helyi, de az országos célok (autópálya-építés, új energiahálózat és így tovább) is megmozgatják a pénztulajdonosok fantáziáját. Tény: aki kötvényt jegyez, számolnia kell azzal, hogy pénzét csak meghatározott idő múlva kapja vissza. Előnyös viszont a kötvény után járó kamat nagysága, és aa is, hogy a sok „apró pénz” hozzájárulhat környezetünk, életkörülményeink, közérzetünk javításához. Molnár Patrícia A piac kiköveteli a magáét Szerencsés kézzel alakítja gyártmányszerkezetét mostanában a Salgó Cipőipari Szövetkezet. Szerencséssel?.., A váratlan, kedvező kimenetelű fordulatokra azért mégsem hagyatkozhat, az efféle stílus mai, kockázattal barátkozó világunkban is túlságos rizikó. A kereslet alapos ismerete, a kereskedőkkel kiépített kölcsönösen jó kapcsolat azonban — úgy tűnik — mágnesként vonzza a szerencsét. — Félévenként tartunk börzét, s ezeken azt tapasztaltuk: meglehetős gyorsasággal változik a vevők ízlése — festi meg a gyártmányszerkezet formálódásának hátterét Gulyás Miklós megbízott műszaki vezető. — Mi mindig a kényelmes lábbelit kedvelő, középkorosztály számára dolgoztunk, s nem is okozott soha komoly gondot az ilyen fajta cipők eladása. Utóbb viszont azt javasolták a kereskedő partnerek: próbáljunk valami puhábbat, sportosab- bat kitalálni! A szövetkezet tudomásul vette a megjegyzést és dologhoz látott. Kovács Ferenc tervező átmenetileg félretolta a fényes, merev tapintású mar- habokszot, s a puha, csaknem szövetszerű bőröket húzta maga elé a tervezőasztalra. Előbb még „belebújt” a külföldi divatlapokba, áttanulmányozta az ország legnagyobb cipőboltjainak kínálatát, s megjárta a konkurrens gyártókat is egy kis puhatolózás végett. Amit látott, tapasztalt, az röviden összefoglalható: köny- nyű talp, erős tűzésdísz, hosz- szabb fűzésrész s habpuhabőrök! A régi stílusból megtartották a kényelmes formát, a kivitel azonban fiatalos, sportos lett. Még nem Adidas, de már olyan, amit egy megállapodott korú, de divatot kedvelő férfi szívesen a lábára húz. 1 — Lábbelijeink hatvan százaléka most már ezt a stílust képviseli — mondja Szép Antal elnök. — Ezekkel rukkoltunk elő a legutóbbi börzén, s el is adtuk az utolsó párig! A hagyományos félcipőkkel sokszor igen különös helyzet áll elő. Itt van mindjárt a Rodeo fantázianevű, mely a szövetkezet megítélése szerint már régen lefutotta magát, a múlté lett. Mégis, már negyedik éve rendszeresen kéri a kereskedelem — állítja váltig, ballagásra, karácsonyra ilyet keresnek a vevők. Hasonló történik a Gal- lussal, Egy időben ez a cipő is „beszorult” a boltokba, alaposan fölgyűlt a készlet. A szövetkezetnél ekkor úgy vélték, befejezhetik a gyártást. Aztán váratlanul meglódult ismét a Gallus forgalma, s azóta is tekintélyes mennyiségeket adnak el belőle. Hiába, a fogyasztó ízlése csak részben kiszámítható, márpedig valamire való szakács mindig ízlés szerint főz! — Mindenesetre a sportos divat tartósságára készültünk fel — hallom Kozma György főkönyvelőtől. — Beruháztunk 220 ezer forintot, aminek két év alatt meg kell térülnie, és szervezési intézkedésekkel is a termelékenyebb munka feltételét teremtettük meg. A vevő a világos, puha, sportos cipőkre szavazott. Németh Károly az új típusú lábbelik talpát préseli. Kedvező fogadtatásra talált az olajálló munkavédelmi kesztyű. Vurom Lajosné a gyártás befejező műveleteit végzi. (Barna Alfréd felvételei) S már a következő újdonságon törik a fejüket. Olasz üzletféllel találkoznak Egerben, több más gyártóval együtt, s meginvitálták a randevúra a Salgó Cipő vevőit is. Az olasz fél női szandálokhoz való kész pántokat hoz megmutatni, a Duna Cipőgyár már dolgozott ezekből. A szövetkezet és vevője együtt dönti majd el, vásárol-e a pántokból vagy sem. A férfilábra való szobapapucstól elbúcsúzott egyszer már a szövetkezet. Igaz, kény- szerűségből. Fel kellett számolnia a balassagyarmati üzemet, nem volt tovább, hol készíteni. A piac azonban kikövetelte a magáét — erre a lábbelire szükség van! A szövetkezet tehát megvásárolta a mátraverebélyi, használaton kívüli kultúrházat, átalakította az épületet, s július elsejétől kezdődhet a papucsgyártás. Esztendő végéig 27 ezer pár kerül ki az újdonsült üzemből, valamennyire vevő van. Régebbi termékét, a fapapucsot viszont korszerűsítette a Salgó Cipőipari Szövetkezet. — A mostani két új típust gördülő szerkezetű talppal készítjük, s más, modernebb a felsőrésze is — mondja a műszaki vezető. — Ugyanakkor szalagon vannak a régebbi fajták is, rájuk is kereslet van. Folytonos megújuláson esnek át a hagyományosan gyártott munkavédelmi holmik. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézettel kötött megállapodás alapján most három új termék érett be: az olajálló, az öblösüveggyárnak készített üvegfúvó- kesztyű és a csonkított ujjú kesztyű, melyet a zománciparban használnak. Megérkeztek már az első visszajelzések a vevőktől — praktikus,' kényelmes, megfelel a célnak. Éppen a munkavédelmi kesztyűk gyártására kialakított kooperációs kapcsolatot kényszerült felmondani a szövetkezet. A megyebeli partnerrel állandósultak a minőségi problémák — s az ilyesminek előbb-utóbb a szövetkezet jó híre látja kárát’ Amit bizony nem könnyű megszerezni, elismertetni, a piacon, megtartani ennél is nehezebb. Szcndi Mária NÓGRAD = 1913. június kedd
