Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
Csak az a mezőgazdasági nagyüzem lesz képes Tervezni és szervezni n höltsépzdnllioúásí Napjaink gazdasági feladatai a mezőgazdasági nagyüzemektől is egyre fokozottabban igényli a gazdálkodás ma még meglevő tartalékainak kiaknázását A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ez év elején akcióprogramot hirdetett meg az agrárágazat gazdaságos anyagfelhasználásának és technológiai korszerűsítésének feladataira. A közelmúltban, az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága tárgyalta a mezőgazdasági nagyüzemek költséggazdálkodásáról szóló előterjesztést és meghatározta a további feladatokat. Az előbbi határozatok végrehajtása megyénk gazdaságaiban is számos szemléleti és módszerbeni változást igényelnek. A bővített újratermelésre továbbra is csak az a nagyüzem lesz képes, amelyik jövedelmezően gazdálkodik, rugalmasan alkalmazkodik a közgazdasági szabályozók által közvetített gazdaságpolitikai feltételrendszerhez, és az eddiginél jobban hasznosítja a termelés ösz- szes tényezőit. Ennek végrehajtásában a jól tervezett és szervezett költséggazdálkodásnak meghatározó szerepe van. Korszerűbb technika, növekvő költségek, kedvező reagálás A termelés gyors átalakulása, a technikai haladás és az élelmiszerek iránti megváltozott igények, az anyag-, energia- és eszközfelhasználás növekedését is magukkal hozták. Az emelkedő felhasználás mellett az ipari eredetű anyagok, eszközök árszínvonala is a mezőgazdasági termékeket meghaladóan növekedett, ami önmagában is jelentős költségnövelő tényezővé vált. Két év aiatt több mint 250 millió forinttal emelkedett a gazdaságokat' terhelő költségvetési befizetések és támogatások egyenlege, amelyet csaknem nyolcvanmillió forint termelési adóvisszatartás mérsékel. Ugyanakkor jelentős többletköltséget okoz az is, hogy üzemeink döntő többsége kedvezőtlen természeti körülmények között gazdálkodik. E növekvő terhek ellenére a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában kitűzött tervcélokat összességében teljesítettük, a nagyüzemek gazdálkodásában jóirányú folyamatok indultak el. Két év alatt az országos átlagnál nagyobb mértékben nőtt a termelési érték és a nyereség. Az előző évi 325 millió forintos nyereség több mint 10 százalékkal haladja meg az 1981. évi rekordot.-Növekedett az eszközhatékonyság és a munka termelékenysége. A gazdaságok az eredményesebb tevékenységre törekedve, több területen fontos intézkedéseket tettek. A legtöbb nagyüzemben a korábbiaknál gondosabban tervezték, elemezték a költségeket. Bevezették az anyag- és energianormákat, szorosabbá tették a megtakarításokban való érdekeltséget, növelték a teljesítménybéres elszámolás arányát, előtérbe kerültek az energia- és költségtakarékos termelést elősegítő beruházások. A leghatékonyabbnak a termelési szerkezet korszerűsítésében történt intézkedések bizonyultak. Racionálisabbá vált a földhasználat, a növénytermesztés szerkezetének módosulása együtt járt a legjövedelmezőbb növények területi arányának emelkedésével. Az állat- tenyésztésben a tenyésztői munka egyre inkább a minőség fejlesztését szolgálta, ugyanakkor az eredményesség javulásában döntő szerepe volt a mezőgazdasági tevékenységek lényeges termelésnövelésének. Vizsgálataink, komplex értékeléseink alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a kedvező változások mellett a jóirányú elmozdulás nem minden üzemünkre jellemző. Több gazdaságban a nem megfelelő irányítás, a helytelen szemlélet, a személyi feltételek hiánya, az esetenként előforduló igénytelenség, valamint a mennyiség bűvöletében való élés hozzájárult a fajlagos költségek objektív okokkal nem magyarázható eltérítéseihez. Az üzemek egy részében hiányzik a megfelelő számviteli és közgazdasági apparátus. Egyébként a számviteli rend és fegyelem lazaságai erőteljesen visszatükröződnek a költséggazdálkodás hiányosságaiban. Emellett a termelésben dolgozók közgazdasági szemlélete is sok esetben kifogásolható. Megítélésünk szerint a költségmutatók szóródása, a hozamoknál is jobban tükrözi a gazdálkodás minőségében bekövetkezett eltéréseket, melyek egyúttal a nagyüzemek első számú vezetőinek munkáját is minősítik. Indokolatlan szóiódások, tetemes különbségek Gazdaságaink a növénytermesztésben a piaci igények és a természeti adottságok ösz- szehangolásával igyekeznek korszerűsíteni a vetésszerkezetet, s ily módon akarják < elkerülni, illetve mérsékelni az árakban meg nem térülő többletköltségeket. Ennek a törekvésnek elérése igen változatos képet mutat. Ezt igazolja, hogy néhány nagyüzemünkben az indokoltnál magasabb, másokban alacsonyabb ráfordítási szinten termelnek, amelyek mindkét esetben a jövedelmezőséget csökkenti. Az objektív tényezőkön — árak, elvonások — kívül ez a fő oka, annak, hogy a növénytermesztés jövedelmezősége — 7—34 százalék között szóródik. Pl. a búza önköltsége a szécsényi termelőszövetkezetben 2037, a vele szomszédos őrhalmi gazdaságban 3250 forint volt tonnánként. A kedvezőtlen adottságú mátramindszenti termelőszövetkezetben 2630 forintért, a közeli homokterenyeiben pedig 4130 forintért állították elő a búza tonnáját. Az állattenyésztés súlya a megye mező- gazdaságában tovább növekedett, miközben az eddigi szerény jövedelmezősége ismét mérséklődött. Ezen belül a szarvasmarhatenyésztés, az elmúlt években történt jelentős hozamnövekedés ellenére is a nagyüzemek többségében veszteséges. Elismerve a kedvezőtlen közgazdasági feltételeket, a meglevő tartalékok viszont a belső hiányosságok megszüntetésére irányítják a figyelmet. Hogy erre szükség van, azt az egy liter tej önköltségének alakulása is bizonyítja, öt és 10 forint között váltakozik. A másik jelentős ágazat a juhtenyésztés, jórészt szakmai szervezési hiányosságok miatt veszteséges az üzemek nagy részében. Ezzel szemben kedvezőbb a helyzet a sertést és baromfit tartó gazdaságokban, ahol sikeresen alkalmazzák a korszerű technológiákat, s ennek révén jövedelemezőségi mutatóik megközelítik az országos átlagot. A nem mezőgazdasági tevékenységek árbevétele két év alatt 2,‘2-szeresére nőtt, az Itt képződő jövedelem nélkül a gazdaságok nagy része veszteségesen gazdálkodna. E tevékenységek azért hoznak kedvezőbb jövedelmet, mint a hasonló feladatokat elvégző nagyvállalatoknál, mert a szövetkezetekben alacsonyabb az eszközlekötés, nagyobb a rugalmasság, egyszerűbbek a technikai megoldások. Az ipari tevékenységekben fellelhető mérséklődő jövedelmezőség döntően a piaci határokkal van összefüggésben. Az esetenként előforduló kooperációs nehézségek, jövedelmezőségi problémák kapcsolatban vannak a mezőgazdasági nagyüzemek fogadókészségének hiányosságaival. Ahol változtatni kell A megye mezőgazdaságában a termeléshez felhasznált költség naponta meghaladja a 11 milliót Ebből a legnagyobb arány az anyagköltséget képviseli, részesedésük eléri az 51 százalékot. Az anyagköltségen belül a takarmányoké csaknem 30 százalékos részarányt képvisel, ami az állattenyésztési ágazatok ráfordításainak 60—65 százalékát adja. Növekedési üteme megyei átlagban a termeléssel arányos volt de az átlagon belül nagy különbségeket tapasztalunk. Van olyan üzem, ahol 20 százalékos árbevétel-növekedéssel szemben a takarmányköltségek csak 6 százalékkal emelkedtek, míg a másik nagyüzemben a 10 százalékos árbevétel-emelkedéshez 2,2-szeres takarmányköltség párosult. A veszteségek csökkentéséért e területeken kell a leghatékonyabb intézkedéseket megtenni a szövetkezetek vezetőinek. Az ésszerűbb energiagazdálkodást indokolja, hogy költsége hat év alatt 2.6-szeresé- re nőtt, ami zömében árnövekedésből adódott. A ráfordítások mérséklése érdekében az üzemek nagy része a korábbival szemben tervszerűbb energiagazdálkodási követelményt alakított ki, amelynek megvalósítását megfelelő érdekeltségi rendszerről segíti elő. Az erőfeszítések ellenére még mindig vannak külső tényezőkkel nem magyarázható eltérések. Pl. az egy normál hektárra jutó üzemanyagköltség 56 és 83 forint között, a villamos energia kilovattonkénti költsége pedig 2—4,20 forint között váltakozik. A mezőgazdasági termelés kemizálása is egyre növekvő összegekkel növeli az ágazatok költségszámláit. Ezen a területen — különösen a műtrágyáknál — a mennyiségi, felhasználás több helyütt nem éri el a kívánt mértéket. Az üzemek jelentős részében, a talajvizsgálatok ellenére, a helytelen, szakszerűtlen módszerek miatt nem megfelelő a műtrágya-hasznosulás és a növényvédelem hatékonysága. Azonos termeléshez az egyik gazadaság 60 százalékkal több műtrágya-hatóanyagot és kétszer annyi növényvédőszer - költséget használ fel, mint a másik, Az eszközgazdálkodás színvonalának javulását a termelési szerkezet kedvező változása mellett számos üzemi, szervezési intézkedés is elősegítette. Ebben meghatározó szerepe volt a megfontoltabb beruházási döntések mellett a jobb kihasználást ösztönző, pótlólagos fejlesztéseknek, a korszerű gépek üzemeltetését szolgáló jobb szervező munkának. Sajnos az előbbiek még nem általános jelenségek. Néhány üzemben az állóeszközök nem megfelelő üzemeltetése mutatja, hogy elhanyagolják az ültetvények ápolását, a gépek javítását, az épületek karbantartását, ugyanakkor kihasználatlan létesítmények is vannak. Mindezek később és legtöbb esetben a termelési színvonal visz- szaesésében éreztetik káros hatásukat A költségek alakulásában jelentős szerepe van a bér- és létszámgazdálkodásnak. A termelés bővülésével együtt jelentősen, több mint 31 százalékkal növekedett a létszám, amelyhez két év alatt 52 százalékos bérnövekedés párosul. A bérköltségek az összes költség 23 százalékát adják. A múlt évben az egy főre jutó részesedés 50 170 forint volt amely 9 százalékkal elmarad az országos átlagtól. A keresetek növekedése néhány gazdaság kivételével arányos volt a teljesítményekkel. A nagyüzemek egy részében azonban a gazdálkodás és az anyagi érdekeltség összhangja még nincs kellően biztosítva. Az elmúlt két évben a költségnemek közül legnagyobb mértékben, 82 százalékkal a különböző címeken jelentkező egyéb költségek nőttek; amelyek közül a bankköltségek voltak a legnagyobbak. Ennek kialakulásához a kamatok emelkedésén és a partnervállalatok késedelmes fizetésén kívül az üzemek egy részében a rossz gazdaságszervező munka is hozzájárult. Volt olyan üzem — örhalom, Nőtincs — ahol az éves kamatteher elérte az öt-hat millió forintot, amelyet indokolatlannak tartunk. A gazdasági általános költségek, ezen belül a központi irányítás költségei is az átlagot meghaladóan emelkedtek. Az üzemek közötti szóródást jelzi, hogy száz forint termelési értékre vetítve, egyes üzemekben hat, míg más gazdaságokban tizenkilenc forint jut. Szembetűnően növekedtek a személy- szállítás költségei, amelyekhez az üzemek egy részében tapasztalható szervezetlenség is hozzájárult. Ezen kívül a szükségesnél nagyobb mértékben bővült a nem fizikai állomány, s ma már megyei átlagban, minden hatodik dolgozó ebben a csoportban dolgozik. Ennek alapján a megyék közötti rangsorban sajnos „előkelő” helyet foglalunk el. A vezetőt minősíti Az alacsony hatékonyságú üzemek gazdálkodásának okait vizsgálva, a termelési szerkezet korszerűtlensége, az alacsony termelési színvonal mellett szembetűnőek azok a hiányosságok, amelyek majdnem minden esetben a hibás, a helytelen vezetői gyakorlatból táplálkoznak. Ezt példázza a palotáshalmi termelőszövetkezet. 1981-ben veszteséges gazdálkodása miatt 22 millió forint pénzügyi hiánnyal szanáltak. Az elmúlt évben, döntően az új vezetés által bevezetett, a költséggazdálkodást szigorító intézkedések hatására már hatmillió forint nyereséget értek el. Az 1982. évet veszteséggel zárt őrhalmi és szurdokpüspöki termelőszövetkezetekben is a költséggazdálkodás Szervezetlensége teremtette meg a pénzügyi hiányt, ez az egyik fő ok. Jó példaként említhetjük viszont a múlt évi gazdálkodásáért Kiváló termelőszövetkezeti címet elért szécsényi, nógrád- megyeri közös gazdaságok mellett a salgótarjáni járás több üzemét, valamint a rétsági és berceli termelőszövetkezeteket is. Mindezeket figyelembe véve a megyei párt-; végrehajtóbizőttság határozatában megjelölte a költséggazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Sikeres végrehajtása érdekében olyan szemléletváltás szükségességére hívta fel a figyelmet, amely minden területen meggyorsítja a költséggazdálkodást, elősegíti, hogy az ésszerű, takarékos tevékenység a mező- gazdaságban dolgozók általános magatartásformájává váljon. A megyei párttestület vitájában nagy hangsúlyt kapott, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a termelés minőségi feltételeire, a hozamráfordítás-viszo- nyokra, a versenyképes árutermelésre. Ennek érdekében kiemelt feladatként jelölte meg az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást, a racionálisabb földhasználatot, a termelési szerkezet korszerűsítését, a tö- megtakarmány-termesztés színvonalának növelését. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a gépjavítást és olcsóbb gépüzemeltetést, a termények betakarítási, tárolási veszteségeinek csökkentését, az energia- és költségtakarékos termelésre alkalmas beruházások megvalósítását, a meglevő eszközök jobb hasznosítását, a teljesítményekhez jobban kötődő bérezést szolgálják. Tovább szükséges fejleszteni a költséggazdálkodás évközi mérését, ellenőrzését biztosító számviteli-üzemgazdasági munkát. E feladatok eredményes végrehajtása megkívánja a személyi feltételek biztosítását, a vezetés szakmai színvonalának növelését. A költséggazdálkodásban meglevő lehetőségek okos kihasználása csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a gazdaságok vezetői önmagukkal szembenézve, kendőzetlenül feltárják azt a helytelen gyakorlatot, a ma még érvényesülő hibás szemléletet, amelyek gátolják az e területen kívánatos előrelépést. Erre különösen az alacsony hatékonysággal gazdálkodó üzemekben van szükség. A MÉM akcióprogramjának, a megyei párt-végrehajtóbizottság határozatának végrehajtása feltételezi az irányítási munka hatékonyabbá és tervszerűbbé tételét. A megvalósítás sikere azonban továbbra is és döntően, a nagyüzemek gazdasági vezetőinek és pártszervezeteinek eddiginél jobb munkáján múlik. Ennek tárgyi és személyi feltételei az üzemek döntő többségében alapvetően megvannak, illetve megteremthetők. Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese
