Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

I

CS A

1976 óta készülnek proove- rek a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. A proove- rekhez egy irányváltó szerkezet, úgynevezett négyútú csap is szükséges. Nyugatnémet és amerikai gyártmányú csapokat vásárolt a gyár, később, mivel — különösen a nagyméretű — megfizethetetlenü1 drága volt, négy tolózárral helyettesítette.

Az elmúlt év őszétől a salgótarjáni gyár saját tervezésű és készítésű négyútú csappal ellátva szállítja a proove- reket. Alkotásuk vásári nagydíjat kapott a BNV-n, jelenleg szabadalmaztatási eljárás alatt áll.

E nem mindennapi erőpróba teljesítése öt VEGYÉPSZER-es nevéhez fűződik, s ők a következők: Gressai Sándor

gyárigazgató, Nyika Tibor tervezési osztályvezető, Tóth István üzemmérnök, Pintér Imre főtechnológus, Halmai László művezető. A négyútú csap születésének útját most az ő szavaik segítségével kísérjük végig.

*

Az ötlet a gyárigazgató fejében fogant.

Gressai Sándor:

— A kérdés akkor úgy vetődött föl, hogy vagy abbahagyjuk a prooverexportot a drága importcsap miatt, vagy sürgősen kitalálunk valamit. Mikor, hogyan jutott az eszembe a hidraulikus tömítéssel működő csap, már nem tudom. Nem is fontos. Elmondtam az ötletet több vállalati szakembernek, nem valami nagy tetszést arattam. Fanyalogtak, húzták a szájukat rá. Nálunk viszont akkor alakult a saját tervezőrészleg, gondoltam, majd mi megcsináljuk!

— Az első próbát primitíven összebarkácsolt szerkezettel végeztük. Annyit ez is mutatott, hogy érdemes foglalkozni vele. Saját szakállamra, feketén megterveztettem, ezzel indult útjára a munka. Amikor a prototípust az egyik vállalati vezetőnek bemutattam, azt mondta: „fegyelmit kéne adnom neked az engedély nélküli munkáért, de mert sikerült, eltekintek tőle”.

—• Nyolcvankettő áprilisában a prototípus alapján, már engedéllyel készült, első beépíthető négyútú csapot a szovjet vevővel együtt mértük, minősítettük, prímán állta a sarat. A vezérigazgatóhelyettes azon melegében döntött: a Már leszerződött tizennégy prooverbe ezeket kell beépíteni! Szeptemberre az első kettő elkészült.

— Nem, nálunk senki sem próbált betartani, saját gyermekünkként kezeltük a négyútút. Le a kalappal a kooperáló gyárak előtt is. A központi tervezők, fejlesztő- gárda viszont nem tekintette szívügyének a sikert: miután mi már célhoz értünk, ők más úton indultak el feléje. Most is dolgoznak rajta. Misz József, az új vezérigazgató- helyettes és Pintér Kálmán kereskedelmi igazgató azonban kezdettől bízott, biztatott.

*

Nyika Tibor tervosztályvezető:

— Mi akkor alakultunk, világos, hogy mutatni akartunk valamit. Meg aztán azonnal kitetszett, hogy szép feladat lesz ez, kezdettől megszerettük. Nem titok, hogy a dac is piszkált minket. A pestiek ugyanis kinyilatkoztatták, hogy nem tartják alkalmasnak a salgótarjáni gyárat a probléma megoldására. Hát akkor — csak azért is! Látszott, hogy nem elemista feladat, ugyanakkor úgy gondoltuk: semmi olyan nincs benne, amit ne tudnánk megcsinálni.

*

Tóth István üzemmérnök, ez idő alatt szüntelenül a négy- útúval volt: mikor rajzolta, mikor a kivitelezésben részt vett, mikor bemérésre elkísérPSZT

Gressai Sándor

te. 1. Látván a fiatalember

igyekezetét, házi használatra

róla nevezték el a gyártmányt. így: tótútú csap.

— Nyolcvan augusztusával kerültem a gyárba, akkor itt már nagy téma volt a kísérlet. Én ezzel a munkával debütáltam itt és szerencsém

volt, mert ezzel a lehetőséggel rövid idő alatt sikerült elismertetni a munkámat.

Másnak ezért öt-tíz évig kell gürcölnie. Az én dolgom a tervezés volt, de ahhoz, hogy olyat rajzoljak, amit meg is

Nyika Tibor

lehet csinálni, igen sokat kellett az üzemben tartózkodnom. Buktató, kritikus pont? Volt, hogy egy álló hétig állt a prototípus gyártása, mert nem jutottunk egyről a kettőre, a vezérléssel is akadt gondunk. Megoldottuk.

Tóth István

ŐRI

Pintér Imre főtechnológus:

— Akkor még üzemvezető voltam. A főnök keresett meg, hogy neki van egy elképzelése, ki kéne próbálni egy darab gumival. Ráadtunk száz atmoszféra nyomást, a gumi kibírta. Pedig nem volt különleges anyag, úgy szedtük ki a hulladékból.

— Ne gondolja, hogy mi végig csak kedveskisasszonyok voltunk, kaptunk azért eleget az igazgatótól. Én, ugye, akkor az árbevételi tervért is felelős voltam, és ha szorított a cipő, hát félretettem a négyútút. Akkor aztán, összevesztünk, duzzogtunk egymásra, míg végül mégiscsak sikerült meglelni a módját: hogy

U Pintér Imr*

megy egyszerre a tervteljesítés is, meg a csap is. Állítom, ha a főnök nem hajtja eny- nyire, ma se lennénk sehol.

*

Malmai László művezető: — Az első készüléket én csináltattam meg. Az igazgató

Halmai László

megnézte, javasolt pár dolgot, én átalakítottam aszerint és azzal lett jó. Meg se fordult a fejünkben, hogy ebből ekkora felhajtás lesz, hogy béenvédíj, meg szabadalom, meg minden. Nem úgy indult ez, mint valami sikergyártmány, egy volt a többi között. Csak kedvesebb éppen, merthogy a sajátunk. Még csak prémiumot se tűztek ki rá. Rég túl voltunk már mindenen, amikor hallottuk, alighanem leesik egy kis pénz is a közreműködőknek,

*

Beletelik még vagy két esztendőbe, míg a négyútú csap szabadalom lesz, hiszen az eljárás hosszadalmas. A salgótarjáni gyár szellemi gyermeke azonban él, s azóta is szüntelenül fejlődik.

Szendi Märt«

BÉREK ÉS TELJESÍTMÉNYEK

Számvetés

és titkárválasztás Hányáson

Kora reggel Hányáson. A nap júsági elővájó komplexbrigád, terv előírásainak helyi végre- még alig bújt ki a Mátra mö- a Sándor János ifjúsági mű- hajtása. A hatékonyság foko- gül. A Nógrádi Szénbányák szerészbrigád is sikeres tévé- zása nem átmeneti, hanem kulcsfontosságú bányaüzemé- kenységével kitűnik a többi hosszú távra szóló tennivaló, ben taggyűlésre gyülekeznek a kollektíva közül. Több éve ki- Véget kell vetni az eayenlős- 3. sz. alapszervezet párttag- egyensúlyozott munkát végez dinek, ugyanakkor Kányáson jai. Kialvatlan szemek, mel- a Bodor András által veze- is meg kell teremteni a bérek lettük fehér kobakok. Az éj- tett villanyszerelő szocialista és a teljesítmények egyensú- szakás műszak dolgozói nem- brigád. A frontbrigádok hűl- lyát.

rég jöttek fel a mélyből. De lámzó teljesítményt nyújtót- A jelentés további részében itt vannak a nappalos és dél- tak. A tavalyi gyengébb ered- sok szó esett az alapszervezet, utános műszak bányászai is. menyek után jól dolgoztak az belső életéről is. Hangsúlyozta, Nem hétköznapi taggyűlésről idei első negyedévben és né- hogy növekedett az alapszerve- van szó. Félidős számvetésre mi visszaesés után a fél év vé- zet felelőssége a helyi oolitikai készülnek. Még elszívnak egy- ge előtt eredményesen haj- feladatok alakításában1. Erő- egy Simphoniát, azután az el- ráztak. A számok azt mutat- södött a tömegbefolyása, vi- nök veszi át a szót. Ismerteti ják, hogy június 15-ig Kányá- szomt lassabban fejlődött a a napirendet. Először Kovács son 1930 tonna többletszenet tervező, az új politikai eszkö- Gábor, az alapszervezet tit- hoztak a felszínre, vagyis tér- zöket formáló, politizáló készkára terjeszt elő jelentést a vüket 102,5 százalékra telje- ségük. A pártcsoportok műszállítókból és iparosokból síteték. ködése eltérő színvonalú. Á

álló párttagoknak a XII. párt- A taggyűlésen megfogalma- taggyűlések esetenként túlzsú- kongresszus óta végzett mun- zódott. hogy megkülönbözte- foltak és időnként a titkár- káról és a további tenniva- tét figyelmet fordítottak a fi- centrikusság jelei is fellelhe- lókról. Nem könnyű a dolga, atal bányászok élet- és műn- tők. A pártmegbízatások alapmert közel három esztendő kakörülményeinek javítására, vetően betöltik funkciójukat) tevékenységét kell mérlegre és a nyugdíj előtt álló dolgo- A korábbinál tudatosabbá. tenni. A vezetőség beszámo- zókkal való törődés formái- tervszerűbbé, folyamatosabba lója inkább súlypontoz, mert nak felhasználására. vált a párttaggá nevelés. Jaaki mindenről akar szólni, az Az 1980-as pártkongresszus vult a tömegszervezetek párt- nem látja a fától az erdőt, óta Kányáson töretlenül irányítása, és az alapszerveAz alapszervezet tagjai az emelkedett a bányászok élet- zet együttműködése a társegész bányaüzemben a szén- színvonala. A számok ezt min- szervekkel, termelők és elővájók közvet- dennél ékesebben bizonyítják. A taggyűlés a jelentést egy-' len kiszolgálói. Nélkülük nem Ugyanis 1981-ben egy dolgo- hangúlag elfogadta. Ezután — lehetne termelésről beszélni, zóra 80 900 forint évi bérszín- miként Mákos Nándor, a vál- Munkájuk mérlegelésekor te- vonalat terveztek, amely a lalati pártbizottság titkárai hát abból kell kiindulni, hogy valóságban 90 000 forint lett. hangsúlyozta — nem szavazásmilyen politikai tevékenységet A tavalyi terv 86 200 forint ra, hanem választásra került fejtettek ki az egész bánya- volt, ezzel szemben a valóság sor. Ugyanis Kovács Gábor, üzemben. számokban 94 500 forintra aki 13 esztendőn át állt az

— Bányaüzemünkben avál- alakult Ennek kapcsán ko- alapszervezet élén, nyugállo- lalati pártértekezlet határoza- rántsem szabad megfeledkez- mányba vonulása miatt le- tainak végrehaitása folyama- ni egy nem kívánatos jelen- mondott titkári funkciójáróU tosan, eredményesen történik, ségről, amelyről Kovács Gá- A pártdemokrácia ékes bizo- Az előttünk álló politikai és bor az alábbiakat mondotta: nyítékaként két jelölt neve gazdasági feladatok végrehaj- — A bérek és teljesítmé- került fel a szavazólapra: a: tásában párttagjaink aktívak nyék tartósan elszakadtak egy- 26 éves ifj. Csammer Emilé és a főbb kérdésekben egy- mástól. Nem fejlődött kellően és a 32 éves Godó Gyuláé.' ségesek. Politikai mukánk az érdekeltségi rendszer. Rom- Titkos szavazással a párttagoki egésze biztosítja a párt veze- lőtt a készletgazdálkodás. Nem úgy döntöttek, hogy a tehetsé- tő szerepének érvényesülését, tudtuk megfelelően kihasznál- ges mozdonyszerelő, ifj. Csam-1 a párt és a tömegek közötti ni az anyaggazdálkodás rend- mer Emil legyen a pártalao- kapcsolat folyamatos erősí- szerének előnyeit. Az anyag- szervezet titkára. Ezután tését szolgálja — hangsúlyoz- és energiagazdálkodás még ugyancsak titkos szavazással ta a lényeget jelentésében Ko- nem vált mindennapi gj^kor- kiegészítették a héttagú párí- vács Gábor alapszervezeti tit- lattá. vezetőséget, melybe beválaszkár. Kemény, kritikus megálla- tották a 31 éves Asztalos IstÖrvendetes, hogy a szoci- pítások! Ehhez kapcsolódott ván vájárt, alista brigádmozgalom Kányá- hozzászólásában Szabó 1st- Mire reggel kilencet ütött az son fellendülőben van. Példa ván, a salgótarjáni járási párt- óra, a kányási KISZ-klubban erre a két ifjúsági szocialista bizottság első titkára. Hang- a 3. sz. pártalapszervezet ered- brigád eredménye. Elismerés- súlyozta, hogy Kányáson is menyesen befejezte „félidős” re méltó munkát végez a For- legfontosabb a XII. párt- számvetését gács István által vezetett ií- kongresszus és a VI.' ötéves Rozgonyi István |

ló termésre számítanak

A hatalmas kék-fehér masina, amelyet többen állnak körül a szondái termelőszövetkezet udvarán, pontosan 530 ezer forintot ér. Ennyibe került az az E—512-es kombájn, amelyet előző nap hoztak Szolnokról.

Egymillió mór sok

Miközben arról tanakodunk, hogy sok-e ez, vagy kevés, Szabados János műhelyvezető megjegyzi, hogy nemrég egy másikat is vásároltak, s így már több mint egymillió forint. Ezzel a vita el is dőlt, egymillió forint az már sok. Még egy termelőszövetkezetnek is.

Zorkóczy István jól megtermett, szőke hajú szerelő serénykedik az új masina körül. Kezében egy akkora villáskulcs, amit magamfajta hétköznapi autós nem tud megilletődés nélkül nézni. A kék munkásruhás szakember azonban minden teketóriázás nélkül forgatja.

— Harminc éve ez a szakmám — mondja. — Igaz, itt még csak három éve dolgozom, de mindegy, hogy milyen géphez kell nyúlnom.

— Ezzel most mit kell csinálni, hiszen vadonatúj?

— Csak éppen szállításra volt beállítva — magyarázza türelmesen. — Át kell szerelni a kerekeit, a levegőszűrőt, a rostákat és így tovább. Nem nagy munka, egy nap alatt készen vagyok vele. Igaz, én már ezzel nemigen fogok aratni.

— Hogyhogy?

— Sok tehetséges fiatal van, akik megértek arra, hogy a kombájn nyergében bizonyítsanak. Meg aztán, tudja, ideSzondán

lent a földön nagyobb szükség van rám.

— Elég kevesen vagyunk — mondja a műhelyvezető — s a szerelőkön legalább annyi múlik az aratás alatt, mint a kombájnosokon.

A külcsín is fontos

Benedek István és két társa éppen a legöregebb — tízéves — kombájn körül ügyködik.

— Már nem sok munka van vele, csak egy-két kisebb alkatrészt kell kicserélni, azután lefestjük.

— Festik?

— Eléggé megkopott már a csillaggarázsban és nem mindegy hogyan néz ki egy kombájn a búzatáblában.

Ennek a véleménynek igazat kell adni, bár az sem mellékes,- hogy Benedek István autószerelő, s ebben a szakmában az esztétikának is van némi szerepe. Úgy tűnik, sikerült átültetni a mezőgazdaságba is...

A monstrum már el is tolatott a festőműhely elé, ahol azonban sorba kell állni, mert éppen egy műszaki vizsgára készülő IFA teherautó kap új külsőt. Égszínkéket.

A műhelyben egy VOLVO teherautót javítanak^ néhány más jármű mellett. Sietségnek, kapkodásnak nyoma sincs, pedig tennivaló akad bőven. Ráadásul megérkezett a munkaidő végét jelző busz is.

— Még tíz szerelőnek tudnánk munkát adni — mondja a műhelyvezető. — Pedig sokan jönnek vissza a gazdaságba dolgozni.’ Szerencsére minden dolgozónk szakmunkás.

Akinek helyben jobb

Mint például Kávás György is, aki másfél hónapja tért haza. Ez ugyan így nem igaz, mert mindennap hazajött Balassagyarmatról, ahol dolgozott, de elege volt az utazásból.

— Innen öt perc alatt otthon vagyok — ecseteli a helybeli munkalehetőség előnyeit. — Másfél-két órával több jut a háztájira, és nem mellékesek az anyagiak sem. Amennyit korábban elköltöttem a buszra várva, most legalább annyit hoz a háztáji.

Ez pedig mindenkinek hasznos. Legfeljebb a vendéglátósok húzzák a rövidebbet...’

Ezalatt a műhelyvezető az irodájában levő CB-készülé- ken megérdeklődi a központtól, hogy megérkezett-e a termelőszövetkezet elnöke? Miután az éteren keresztül érkező válasz igenlő, indulunk is.

— Jó termést ígérnek a gabonák — mondja Velkovics Mihály elnök. — De tudjuk azt is, hogy nehéz aratás elé nézünk. A tavaszi árpával tavaly minden eddigi rekordunkat megdöntöttük. Ezt nem hiszem, hogy túlszárnyaljuk, de abban bízom, hogy a búza négy tonnán felül terem hektáronként. Nagy szükségünk is lenne rá, mert a kalászos az egyik legfontosabb bevételi forrásunk.

Zilahy Tamás I

NOGRAD — 1983, június 26., vasárnap