Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

Színpadi huzavona Fesztelen fesztivál A NÖGRÄD napilappá válásának husza­dik évfordulójának és az SKSE újjávarázsolt stadionjának avatása ismét alkalmat adott egy nagyszabású karnevál, avagy fesztivál megrendezésére. Ismét, hiszen néhány év­vel ezelőtt hasonló programon részt vehetett lapunk olvasótábora. Szombaton, a szemer­kélő eső ellenére, ételesbatyukkal és eser­nyőkkel felszerelt emberek már kora reg­gel megindultak a stadion felé, hogy az ígé­rethez hí ven jól szórakozhassanak a monstre műsor alatt. A lakótelepi sportegyesületek vetélkedésekor még csak szürke volt az ég, . de tíz óra előtt meghűlt a vér a rendezők ereiben, lehűlt a levegő és esni kezdett az eső. Tíz óra után néhány perccel a tarka esernyőerdő eltűnt a nézőtérről, sőt a műsor végére a nap is kisütött. A több ezer ember nem bánta meg, hogy kisétált, vagy bebu- szozott a fesztivál helyszínére, nem tágított a műsor végéig. A tribünön a város és a me­gye vezetői közül is többen ott ültek, sőt ked­ves vendégek is érkeztek Csehszlovákiából Anaton Kamas, a Besztercebányán megjele­nő SMER című lap főszerkesztőjének veze­tésével. Az egész napos, hangulatos programról adunk ízelítőt ezen az oldalon, azért csak ízelítőt, mert lapunk terjedelme sem lenne elég az események sokaságának bemutatásá­ra. De ne bánkódjék most már senki, hogy lemaradt, a sikerre való tekintettel, úgy döntöttek a szervezők, hogy jövőre várja önöket a „NÓGRÁD-nyár ’84” fesztivál. Sport és fiiatélia Nem tudom,.színpad épült-e több bonyodalommal, mint az. amelyik az öntevékeny mű­vészeti együttesek délutáni bemutatkozásának terepéül szolgált? A sorozat kezdődött azzal, hogy — mivel Salgótarján­ban a sokféle rendezvény mi­att minden szabadtéri színpad foglalt volt — színpadot kel­lett keresni. Kisterenyén, a művelődési ház padlásán ta­láltunk egyet. Masszív Reck- élemekből állították össze az SKÜ helyi gyáregységének munkásai. Salgótarjánba szál­lítását kisterenvei munkás­őrök vállalták, akik szabad idejükből órákat áldoztak fel a nemes cél érdekében, és vé­geztek becsületes, tisztességes munkát. Nem ismertek lehe­tetlent, egy láb alatt parkíro­zó Trabantot is játszi köny- nyedséggel helyeztek odébb. A színpad összeszerelését a gyáregység fiatal szakemberei közül ketten vállalták — szün­telenül csöpögő, szemerkélő esőben. Talán ez az oka, hogy nem sikerült nekik pontosan egymáshoz illeszteni a palló­kat. Némelyik, ha végére lé­pett az ember, hirtelen lesüly- lyedt, elmerüléssel fenyeget­ve az illetőt. Mindezt tudták a fiúk, csak szegélyléceket nem hoztak, aztán meg nem tudtak szerezni. Maradt a munka a dekoratőrre, aki a szerelőkhöz hasonlóan járt. Mi. rendezők pedig majdnem pofára estünk! A bemutatók megkezdése előtt kapkodtunk, futkároztunk fűhöz-fához se­gítségért Magunk illesztget- tük össze a pallókat, majd a megyei művelődési központ­beliek megszánva, léceket ad­tak és rögzítettük a színpa­dot. Táncra, karatéra azonban így sem volt alkalmas. Bebi­zonyosodott: .más célokra ké­szítették, s ezen még soha nem táncoltak. így kerültek a táncosok, a karatétok a kőre, s e vállalkozásukért dicsére­tet érdemelnek. Jövőre majd ők is pódiumra kerülnek, mert akkor már alkalmas színpadot kerítünk. Hiába, minden rosszban van valami jó! Avagv mindig — holtig — tanul az ember. Délelőtti torna az SKSE-stadionban. (A cselgáncsgyakorla­tok ezúttal csak tapsot váltottak ki, a nézőtéren — szeren­csére — nem talált követőkre a látványosság.) Juhász László, a salgótarjá­ni Kohász Bélyeggyűjtő Kör titkára: — Hát ilyen még nem volt a filatelisták életében. Ezért' is vettünk részt örömmel a NÓGRAD-nyár ’83 eseményei­ben és szívesen tettünk eleget a szervezek felkérésének, hogy sporttémájú bélyeggyűjte- mény-részleteket mutassunk be városunk lakosainak, a fesztivál résztvevőinek. Bé­lyeggyűjtő körünk gyakorta rendez kiállításokat, bemuta­tókat. azonban a mostanihoz hasonlót még nem rendeztünk. Azt hiszem, hogy a Centrum Áruház kirakataiban elhelye­zett sportbélyeg-bemutató egyedülálló, mert nem tudok hasonló esetről, amikor az áru­ház kirakatában mutattak vol­na be bélyeggyűj töményeket. Mi azonban nem ismerünk le­hetetlent és a szokatlan dol­gokat Is felhasználjuk a bé­lyeg és bélyeggyűjtés népsze­rűsítése érdekében. Egyébként is a bélyegnek és a bélyeg­gyűjtésnek nemcsak ismeret­terjesztő, nevelő szerepe van, hanem egyben szórakoztat is. Meggyőződésünk, hogy sokan megtekintették ezt a rendha­gyó bélyegbemutatót — s nemcsak azért, mert esős idő­szakban általában 'a Centrum Aruház árkádjai alá húzód­nak az emberek. Reméljük, e bemutatóval mi is hozzájá­rultunk a rendezvény prog­ramjának színesebbé és gaz­dagabbá tételéhez, s egyben köszönjük az áruház vezetői­nek. hogy lehetőséget adtak a sportgyűjtemények bemuta­tására. A „Ki mit tud?” zsűrijével ellentétben a NÓGRÁD-nyár közönsége visszatapsolta Stoor Christel diszkótáncost, akit olvasóink — a mai nap folyamán is feladható — sza­vazataikkal még tovább juttat­hatnak a televízió tehetség- kutató versenyének középdön­tőjébe. Á kutya Egy régi ismerős — Kovács Apollónia. OSZTATLAN SIKER Ki nyert az ÁB-totón? Mindössze száz szelvénnyel várta az érdeklődőket az Ál­lami Biztosító megyei igazga­tóságának standja, ahol dél­után két órakor kezdődött az ÁB-totó. Az érdeklődés azon­ban messze meghaladta a szervezők elképzeléseit! Űjabb és újabb kíváncsiak jöttek, hogy próbára tegyék ismerete­iket, s már az első órában a száz szelvény zöme ki volt töltve. A kíváncsiság mellett bizonyára az ajándékplakátok, színes ismertetők is vonzerőt jelentettek, de ez mit sem vál­toztat a tényen: az ÁB-totó osztatlan sikert aratott! Töb­ben a szelvények elfogytával jelentkeztek, igényeiket egy kőzenfékvő Ötlettel elégítették ki: néhány korábbig — hibá­san — kitöltött szelvény újabb „hasábot” kapott, s egy továb­bi totózó tippjeit is „befogad­ta”. Aki kívánta, annak szel­vényét azonnal értékelték, s felvilágosították a helyes vá­laszról. „Legalább ezt is tu­dom!” mondta az egyik fiatal - asszony, az értékelés után. S valóhan, a totó amellett, hogy jó játék volt, sokat tett a biz­tosító munkájával kapcsolatos közhasznú ismeretek terjesz­téséért. S végül a nyertesek: 13-4-1 találatot ért el: Szi­getfalvi Endre Lovász J u. 4; Dr. Bővíz László Arany J u. 17; Jambrich Pál Nógrádi S. tér 2; Molnár Viktor Kistar­ján u. V/4; Éliás Istvánná Sal- gó u. 54/A; Jakab Ferencné Faiskola u. 8. 13 találatos: Szabó Ferenc, Kilián krt. 55; Angyal And­rás Kálmán I. u. 5(i: Bakos Istvánná, Ybl M. u. 31. A nyertesek — mindannyian sal­gótarjáni lakosok — postán kapják meg az Állami Bizto­sító megyei igazgatóságának ajándékkönyveit. Kommentár nélkül — a közönség. Egyen szendvicset! A NÖGRAD-nyáron fellépő amatőröknek, karatézóknak a szervezők üdítő itallal, szendvicsekkel kedveskedtek. Az ízletes, külbászos, vajas, tojásos szendvicseket az 1BUSZ- irodában lehetett átvenni. Sokan, minthogy ez mutatkozott a legkényelmesebbnek, itt is fogyasztották el. Amikor a politikai kaszinó megkezdődött, már minden csoport nya­kára hágott „illetményének”. De egy óriási tálca még csak­nem tele volt a finom készítménnyel. — Egyetek — szólt keresetlenül az IBUSZ-iroda igaz­gatója. Hárman-négyen nekiveselkedtünk, de két szendvicsnél több nem meAt le. — Mi lesz?! — noszogatott az igazgató. — Itt megy tönkre az egész. Hétfőig nem áll el. • -- Sajnos, többet már nem bírunk megenni. Tele vagyunk. — Akkor nyomás ki a térre, keressetek ismerősöket. Nem romolhatnak meg a szendvicsek. Kint a téren, biztos, ami biztos, megszólítottunk min­den utunkba kerülőt: — Bocsánat. Nem éhes? Nem enne egy kis csendvicset? S néhányon — talán nem teljesen alaptalanul — úgy néztek ránk. mint ahogyan háborodottakra szokás. De se­baj! A szendvics elfogyott. Képes képtelenség történéseket, számtalanszor mosolyra mozdult a szája. Egyszer csak elkomorodott. Látszott, hogy nem hisz a sze­mérmek. Megvárta az ismétlést, és ugyanannál a jelenetnél is­méi ingatta a fejét. — Az istenit — mordult fel '■—. ez képtelenség! Az asszony azt mondta, hogy az anyjához megy, oszt ehun-e. ott ül. Én meg szombaton egy kortyot sem ihatok? Délután a stadionbeli mű­sor egyórás összefoglalóját már vissza is nézhette a kö­zönség a Lakberendezési Áru­ház kirakatában, A képmagnó­ról „kijátszott” képsoroknak nagy volt a hatása, sokan ácsorogtak, hol a művészek produkcióját élvezve, hol pe dig azt, hogy magukat fedez­hették fel a színes kéjeken. Egy enyhén kapatos' úr is rendkívül módon élvezte a Közli a hansrosbemondő, hogy hamarosan kezdődik a kutyabé- mutató a Klapka téren. Haíal- masan meglódul a tömeg, indul átellenbe a kutyához, majd* fel­borul a tér. S íme, a sztár valóban ott van« Hasal, a fűben és liheg. Remek­beszabott jószág, gyönyörű fazon, ö a bemutatandó eb, noha ez­zel vajmi keveset törődik. E<rv- izerfíen melege van és kész. Es különben is mit tátía itt a szá­ját ez a sok simabőrű. nem lát­tak még német iuhászt? If\ gazdi felállíthatta az akadá- I lyokat. s neki ugórni kell. Szök­ken, ül. hasal,, szökken, ül, ha­sal... Finom családból származik, jó nevelést kapott — hát teszi, amit kell. Aztán meglátja a vastag, hosz- szú pufaikába öltözött embert, s egvszeriben megjön a szava. Hangja, mint a mennvdörgés, megfeszülnek izmai, reszket az izgalomtól, és uggyi! — ráveti magát az ellenségre, belekap a karjába, s rángatja, cibálja, ahogy csak bírja. A határsértőfc szimuláló kiskatona belepirul az erőlködésbe, alig bír a felajzott állattal. Lenyűgözve bámulja a látvá­nyosságot egv kisfiú. S midőn a kutya már újra szájkosárral, le­csillapodva liheg a fűben, kicsit csalódottan kérdezi: — Hát nem vette észre, hogy a gazdája van abban a ruhában? Egy ilyen okos állat...! Rövid lépés ‘ A pavilonoknál nagy a sür­gés-forgás — a látnivalók közben megéheznek, meg- szomjazhak az emberek. Fiatal házaspár á pult előtt. — Kérek két hosszúlépést! — így a férj. A kiszolgáló kislányok rö­vid tanakodásba fognak, majd megkérdezik: — Az hogy is jön ki, tessék mondani ? — Egy deci bor, két deci szóda. — Jaj, nekünk csak kétde- cis poharunk van! Nem tecce- nének egy kicsit rövidebbet lépni? — Velem lehet beszélni. Akkor legyen két kisfröccs! Mit fizetünk? — Hát, ez bizony, sajnos huszonegyhúsz... — Csak nem tán’ maga is sokallja...? — De bizony! Másodosztá­lyú árakon kell dolgoznunk. — Nem baj, hölgyek! — vi­gasztalja a lányokat a férj. — Rövid lépés, hosszú ár — így szimmetrikus! Szöveg: Gáspár Imre Sulyok T ászló Szendi Márta Zengő Árpád Kép: Kulcsár József Páratlan sikert aratott Osz- vald Marika és Straub De­zső páros. Expressgyorsasággal hangolta hangulatra híveit az Express együttes. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom