Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

A pápa és a lengyel állam vezetőinek megbeszélése Jóllehet IX. János Pál pá­pa lengyelországi látogatása elsősorban vallási-lelkipász- tori jellegű, nem kétséges, hogy zarándoklatjának jelen­tős politikai vonatkozásai is vannak. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az a tény, hogy pénteken Wojciech Jaruzels­ki hadseregtábornok, minisz­terelnök és Henryk Jablons- ki, az államtanács elnöke csaknem két és fél órás meg­beszélést tartott a katolikus egyházfővel és Józef Glemp bíborossal, Lengyelország prí­másával. Jerzy Urban, a kormány szóvivője úgy fogalmazott, hogy a megbeszélések légkö­rét a megértés és a kölcsö­nös jóakarat jellemezte. A felek kölcsönösen ismertet­ték álláspontjukat. Jóllehet nézeteik külön utakon, egy­mással párhuzamos vonala­kon járnak, abban megegyez­nek, hogy mindkét részről Lengyelország sorsára, ered­ményes jövőjére törekszenek. A szóvivő közlése szerint a lengyel állami vezetők tájé­koztatták a pápát arról, mi­ért kellett bevezetni a szük­ségállapotot, s mi történt azó­ta. Elmondták, hogy Len­gyelország — a szocialista kö­zösség államainak segítsé­gével — jelentős haladást ért el a társadalmi-gazdasági vál­ság elleni küzdelemben, a helyzet normalizálásában. Ez utóbbit bizonyítja, hogy jelenleg már csak 147 olyan személy van börtönben, aki­ket a szükségállapot rendel­kezéseinek megsértése miatt ítéltek el. Jaruzelski és Jab- lonski közölte, hogy a veze­tés továbbra is teljesen indo­koltnak tartja a munkásság 1980 nyarán kirobbant tilta­kozását, az emlékezetes nyár végi megállapodásokban fog­laltak megvalósítására a ha­talom másfél éven át óriási erőfeszítéseket tett, ezek je­lentős részét azonban meghi­úsították a sorozatos sztráj­kok, az egyre fokozódó anar­chia. A történtek ellenére a vezetés továbbra is érvényes­nek tekinti a munkásokkal kötött 1980 nyár végi megál­lapodások fő tételeit. A szóvivő szerint a Belwe- der-palotában tartott megbe­szélésen az állami vezetők is­mételten kifejezésre juttat­ták azt a meggyőződésüket, hogy az élet számos terüle­tén van lehetőség az állam és az egyház tartós, gyümöl­csöző együttműködésére. Ami azonban a szükségállapot idő­pontjának megszüntetését il­leti, ennek meghatározása az állami vezetésre tartozik. Ur­ban egyben kifejezte a veze­tésnek azt a reményét, hogy a pápa látogatása közelebb hozza a rendkívüli intézkedé­sek végleges megszüntetését. A pápa eddigi megnyilat­kozásai messzemenően alátá­masztják Urbannak a „külön utakról” szóló megállapítá­sát. Érkezése óta elhangzott beszédeiben II. János Pál többször szólt a belső és kül­ső béke szükségességéről, ugyanakkor minden alka­lommal utalásokat tett az 1980 nyarán lezajlott esemé­nyekre, a lengyel nép „szen­vedéseire”, az internáltakra, s általában — bibliai, szónoki allegóriákba burkolva — min­den olyan témára, amelyek az ellenzéki érzelmek felszín­re hozására alkalmasak. Amint azt a péntek esti, több százezer ember előtt pontifi­káit varsói mise is bizonyí­totta, a hallgatók nagyon is értik ezeket az utalásokat, amelyeket időről időre nagy tapssal fogadtak. Libanon rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását kérte Amin Dzsemajel libanoni el­nök tagadta, hogy az izraeli, a szíriai és a palesztin csa­patkivonás összekapcsolása miatt az összeomlás veszélye fenyegetné az Izraellel kötött május 17-i megállapodást. Bármilyenek legyenek is a körülmények, az egyezményt végrehajtják, és valamennyi idegen erő elhagyja Libanon területét — jelentette ki. Elismerte, hogy az izraeli— libanoni tárgyalások idején kormánya nem konzultált Szíriával, mert az Izraellel kötött egyezményt belügyének tekinti. Azt állította, hogy Szíria hivatalosan nem tájé­koztatta Libanont az izraéli— libanoni megállapodás elve­téséről, csupán a sajtó útján vált ismeretessé Damaszkusz álláspontja. Az egyezmény ra­tifikálása, a ratifikációs ok­mányok kicserélése után Li­banon érintkezésbe lép a szí­riai féllel — folytatta, majd közölte, hogy a legutóbbi arab csúcsértekezleten a libano­ni kormány hivatalosan kér­te az országában állomáso­zó, az arab békefenntartó erők kötelékébe tartozó szíriai csa­patok kivonását. A robbanékony, háborúk­kal és az ország feldarabolá­sával fenyegető helyzet miatt Libanon rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását kérte — folytatta Amin Dzse­majel, majd cáfolni próbálta, hogy az izraeli—libanoni meg­állapodás érvénytelenítené országa arab elkötelezettsé­geit. Azt állította, hogy Szí­rián, Líbián és Dél-Jemenen kívül minden arab állam po­zitív álláspontra helyezkedett az izraeli—libanoni megál­lapodást illetően. Kipróbálták az első biX-ef Első ízben próbálták ki pénteken a kaliforniai Van- denberg légitámaszponton az MX rakétát. A Pentagon be­jelentése szerint a rakéta cél­pontja a Csendes-óceánnak a Marshall-szigetekhez közeli, a Kwajalein-korallzátonytól 80 kilométerre fekvő pontja volt. A hat, robbanótöltet nél­küli lövedékkel felbocsátott rakéta kísérleti útja 6587 ki­lométer hosszú volt és 30 per­cig tartott. Az MX rakétaprogramot el­ső ízben 1971-ben terjesztették elő, s azóta is a szakadatlan viták kísérték. Nemcsak az Egyesült Államokon belül —, ahol biztonságpolitikai és pénzügyi szempontokból egy­aránt ellentétes nézetek csap­nak össze —, hanem a nem­zetközi közvéleményben is. A hét 3 kérdése 1. Jelentős kezdeményezések Moszkvában. Fontos tanácskozások szín­helye volt a héten a szovjet főváros. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése az ideológiai harc problémáit tűzte napirendre, míg a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa, bel- és külpolitikai kérdések­ről tanácskozott. Jelentős kezdeményezésre került sor: a Legfelsőbb Ta­nács megbízta a szovjet kor­mányt, hogy forduljon felhí­vással az atomhatalmakhoz (Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína), s ebben javasolja az összes nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi befa­gyasztását. A befagyasztás még nem je­lentene leszerelést, de min­denképpen megálljt paran­csolhatnak a fegyverkezési haj­szának. Köztudomású, hogy ha­dászati egyensúly áll fenn; ily módon a befagyasztás első lépésként tartósítaná a kiala­kult szintet, s kedvező felté­teleket teremtene a tényleges leszerelést előirányzó további tárgyalásokhoz. A moszkvai javaslat szerint a befagyasz­tás az első szakaszban szovjet —amerikai viszonylatban való­sulhatna meg, majd kiterjed­ne valamennyi nukleáris fegy­verzettel rendelkező országra. Világunkban nagyarányú befagyasztási mozgalom bon­takozott ki. az Egyesült Álla­mokban milliók követelik a ,.freeze”-t. s ez a kérdés egyik fontos vitatémája lesz a ked­den kezdődő prágai béke-vi­lágtalálkozónak is. A Szovjet­unió most hivatalos kezdemé­nyezést tett, a többi atomha­talmakon — mindenekelőtt az Egyesült Államokon — múlik, hogy sikerül-e előrelépni a fegyverkezési verseny megállí­tásában. Az előjelek egyelőre nem biztatóak. A szovjet parlament betöl­tötte a Leonvid Brezsnvev ha­lálával, nyolc hónappal ez­előtt megüresedett államfői tisztet; az SZKP főtitkárát, Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnökévé. A dön­tést úgy jellemezték, hogy ez­zel kifejezésre juthatott a párt vezető és irányító szere­pének növekedése az ország bel- és külpolitikájában. 2. Mi a jelentősége a ma­gyar—bolgár tárgyalásoknak? Nem titok, hogy a csúcsta­lálkozókat mindenütt a vilá­gon gondosan előkészítik, a protokoll szakemberei ponto­san kidolgozzák a menetrend részleteit. A Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és állami küldöttségnek a hernádi Már­cius 15. Termelőszövetkezet­ben tett látogatásánál azon­ban túllépték a tervezett idő­határokat, mert a kérdések és válaszok hosszabb időt vettek igénybe. így volt rendjén, s éppen ez jelzi, hogy nem for­mális összeiövetel, hanem ér­demi, kölcsönösen hasznos ta­pasztalatcsere folyt A magyar—bolgár barátság mélyen ágyazódik a történe­lembe, s közel harmincöt éve, hogy intézményes formát is nvert a két szocialista útra lépő ország barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésének megkötésével. Hazánk is. Bul­gária is tagja a Varsói Szer­ződésnek. a KGST-nek, együt­tesen támogatják a szocialista közösség, a Szovjetunió béke­politikáját — ezért a közös közlemény joggal hangsúlyoz­hatja a teljes nézetazonossá­got. A mostani magas szintű ta­lálkozón a dinamikusabb együttműködés lehetőségeit elemezték. A magyar—bolgár árucsere-forgalom viszonylag rövid idő alatt 30 százalékkal nőtt. de tudunk mit tenni, er­re utalhat a Budapesten alá­írt dokumuentum a két or­szág szocialista gazdasági in­tegrációja távlati fejlesztésé­nek fő irányairól. A magyar és a bolgár ve­zetők közös közleménye kül­politikai kérdésekben is állást foglalt: a fegyverkezési ver­seny megfékezését, a nyugat­európai rakétatelepítés meg­akadályozását, a madridi Eu- rópa-találkoZó mielőbbi sike­res befejezését, az atommen­tes övezeteket indítványozó svéd javaslat támogatását fo­galmazta meg közös feladat­ként. A magyar—bolgár csúcs- találkozó jó szolgálatot tett országainknak, a szocialista közösségnek, s bizton valljuk: Európának is. 3. Mi történik Libanonban? Csütörtökön délidőben az észak-libanoni nagyváros Tri­poli központjában ugyanúgy hullámzott a tömeg, mint más napokon. Egyszerre álarco­sokkal teli gépkocsik robogtak végig a főutcán, és vaktában lövöldözni kezdtek. Ámokfu­tásuk nyomán húsz halott és hat súlyos sebesült maradt a járdákon a gyanútlan járóke­lők közül. A merénylőket azóta sem tudták azonosíta­ni. .. Bejrútban időközben rob­bantások követték egymást, az ország déli részén pedig Deir Kanun falut blokád alá von­ták az izraeli megszálló csa­patok. Lakóházakat pusztítot­tak el, tömeges letartóztatáso­kat hajtottak végre, s az el­rendelt szigorú kijárási tila­lom kiéheztetéssel fenyegette a lakosságot. Indokul azt hoz­ták fel. hogy a falu szom­szédságában történt az az el­lenállási akció, amely három halottat és egy eltűntet köve­telt az izraeli hadsereg sorai­ból. Ilyen légkörben tárgyalt a libanoni parlament az Izrael­lel aláírt különszerződés ra­tifikálásáról. Nem meglepő, hogy a képviselők bizonyta­lankodtak a törvénybe ikta­tással, a libanoni nemzeti • haladó erők pedig határozot­tan szembefordultak a ki­egyezéssel. Közben változat­lanul holtponton van a csa­patkivonások ügye, Szíria és a PFSZ nem hajlandó egyol­dalú előnyöket biztosítani a támadónak, az izraeli csapatok pedig erre hivatkozva egyelő­re maradnak. A Camp Dávidét követő második amerikai ihletésű békeszerződést elemezve min­den reálisan gondolkodó kom­mentátor hangoztatta: a kü- lönmegállapodás ismét nem hozhat békét és megnyugvást, inkább bonyolítani fogja a helyzetet.. Az előrejelzések ha­mar igazolódtak: a különbéke nem hozott békét a Közel-Ke­letnek, és nem hozott belső békét Libanonnak sem. Réti Ervin FOLYAMATRÓL VAN SZÓ Női űrhajós a Challenger fedélzetén Fedélzetén öt amerikai aszt­ronautával, továbbá egy ka­nadai és egy indonéz mű­holddal indult el második út­jára szombaton a Challenger nevű amerikai űrrepülőgép. A Challenger második út­ja magyar idő szerint 13 óra 33 perckor kezdődött szom­baton a floridai Cape Canave­ral űrrepülőtéren. Az űrre­pülőgép első ízben vitt ma­gával öttagú személyzetet, amelynek egyik tagja — Sally K. Ride — az Egyesült Álla­mok első aktív űrhajósnője. Kínának újra van államfője A Kínai Népköztársaság el- szombat délutáni plenáris nőkévé Li Hszien-nient, alel- ülésén. Kínának ezennel más- nökévé Ulanfut, a parlament fél évtized után ismét van elnökévé Peng Csent válasz- államfője. Az utolsó államel- tották meg a 6. országos né- nők az 1969-ben elhunyt Liu pi gyűlés első ülésszakának Sao-csi volt. Amerika „érdekelt a Szovjetunióval való tárgyalásokban" A Reagan-kormányzat —1 némi zavar után — pénteken közölte, hogy érdekelt a ra- kétaeihárító rakétarendszerek létesítésének következményei­ről folytatandó szovjet—ame­rikai tárgyalásokban. Az erre vonatkozó javasla­tot Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hozta először nyilvánosságra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa üléssza­kán mondott beszédében. Gro­miko a Szovjetunió nevében tárgyalási javaslatot tett az Egyesült Államoknak ebben a témában, de válasz még nem érkezett Washingtontól. A Fehér Ház azonban a péntek folyamán kiadott egy közleményt, amely jelzés — azaz aláírás nélkül — közöl­te: „Érdekeltek vagyunk a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokban arról, hogy milyen következményei lesz­nek a mindkét fél által kifej­lesztés alatt álló új védelmi technológiáknak”. A rakétaelhárítő rakéta­rendszerek kérdését Reagan elnök állította ismét az érdek­lődés középpontjába azzal a tervével, hogy jó néhány év múlva a világűrbe telepit ultramodern, esetleg lézersu­garakkal működő rakétaelhá­rító fegyvereket. 2 NóGRAD - 1983. június 19., vasárnap A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről A gazdaságirányítási rendszer működésének elemzésével, időszerű kérdéseivel, a továbbfejlesztés lehetőségeivel a párt és kormány rendszeresen foglalkozik a közvélemény érdeklődésének megfelelően. Ezt természetesnek tartjuk, mert a gazdaságirányítási rendszer jó működése biztosítja a központi célkitűzések megvalósítását, az egyéni és közös­ségi érdekek összehangolását, a végzett munka társadalmi méretű hatékonyságának növelését. IDŐT ÁLLÓ ALAPELVEK Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer alap­elvei, az irányító szervek számára követelményként meg­fogalmazták, hogy az irányítási rendszer fejlődésének ered­ményeként, a döntést igénylő kérdésekben ott foglaljanak állást, ahol a legjobb és legtöbb az információ. A központi tervezés mellett a piac döntse el, milyen ter­méket és mennyit termeljenek a vállalatok, a népgazdasági terv pedig csak a kormány és a központi szervek számára írja elő kötelezően a cselekvés irányát. Ugyanakkor a vál­lalati és népgazdasági érdekek összekapcsolása, közvetett módon, közgazdasági eszközökkel — jövedelemszabályozás, hitelpolitika stb. — történjék. A gazdasági tevékenység legfőbb mutatója egyre inkább az elért nyereség legyen, de az árak is mindinkább tükrözzék a termékek előállításához szükséges társadalmi munkát, a munkabérek viszont a végzett munka alapján egyre jobban differenciálódjanak. Ma, nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy gazdaságirá­nyítási rendszerünk beváltotta a hozzáfűzött reményeket, beigazolódott az alapelvek időtállósága. Ennek legékesebb bizonyítéka a 70-es éveket átfogó, két ötéves tervben elért eredmények, amelyek egyedülállóak az ország történetében. Az előbb említett időszak alatt a gazdaságban felgyorsul­tak az innovációs folyamatok, a termelők közelebb kerül­tek a piachoz, a termelés és szolgáltatás jobban igazodott az igényekhez, csökkent a hiánycikkek száma, javult ala­kosság ellátása, nőtt az életszínvonal. Ugyanakkor a javuló gazdálkodás mellett jelentős feszültségek is keletkeztek, amelyek egyúttal jelzik az irányítási rendszer és gyakorlat néhány hiányosságát. Részben emiatt nem javult kielégítő­en a termékek versenyképessége, a várttól elmarad a fej­lesztések hatékonysága, nehézkesen változik a termelési szerkezet. Az utóbbiak is hozzájárultak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlásához. A gazdaságirányítási rendszer működése megyénkben is az országoshoz hasonló tapasztalatokat erősíti meg. Erre utal a tervezőmunkában kibontakozott alapvetően kedve­ző fordulat, folyamat. Ma már a vállalati tervekben mind nagyobb szerepet kap a gazdasági helyzetünknek és lehe­tőségeinknek megfelelő célkitűzések kialakítása, amelyek egyúttal a tervezés demokratizmusának jelentős bővülésé­re utalnak. Több vállalatnál — a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a síküveggyárban — nőtt a tervezésbe bevont vállalati gaz­dasági egységek száma. Itt olyan mechanizmus kialakulása van folyamatban, amely a dolgozók sokaságát teszi érde­keltté és felelőssé a reális célok kialakításában. A szabályo­zási rendszer követelményei pedig egyre erőteljesebben ér­zékeltetik a valóságos értékviszonyokat, azokat a követel­ményeket, amelyek a mainál hatékonyabb gazdálkodást kö­vetelnek meg. CSAK A SZABÁLYOZÓRENDSZER? A gazdaságirányítási rendszeren belül legtöbbet vitatott kérdés nálunk is a szabályozórendszer működése. Ezt ta­pasztaljuk az érdekeltségi rendszer néhány területén. Hatá­sát abban mértük le, mely szerint a fejlesztések esetenként nem egy átfogó, átgondolt, komplex tevékenység részét ké­pezik, a . gyártmány- és gyártásfejlesztés kialakult rend­szere az ipari üzemekben nem eléggé gyors és rugalmas, a fejlesztéssel foglalkozó apparátusok munkája alacsony szín­vonalú, még mindig kevés a kooperációs fejlesztésekre irá­nyuló törekvés, a kutatóintézetekkel való közös érdekelt­ségen alapuló együttműködés. Az előbbiek miatt a terme­lési szerkezet korszerűsítésének ütemével sem lehetünk elé­gedettek. Rontja versenyképességünket a több vállalatnál jelent­kező költségérzéketlenség. Ezzel magyarázható, hogy egyes üzemekben a normával szemben 20—30 százalékkal több fajlagos energiát használnak fel, hogy a termelékenység néhány helyen csak 50 százalékát éri el az elvárhatónak, hogy a mezőgazdaságban a fajlagos költségek indokolatlan nagy eltérést mutatnak. A megye üzemei jelentősen bővítették exporttevékenysé­güket Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek az eddig elért eredményekkel, mert a vállalatok többsége lassan és rugalmatlanul alkalmazkodik a piaci igényekhez, még nem érzékeli eléggé a mostani követelményeknek megfelelő mar­ketingmunka szükségességét. Többször minőségi gondok és szállítási pontatlanságok miatt elveszítik a megrendelők bizalmát. Az importkiváltásra irányuló tevékenységet nem kezelik az exporttal egyenrangú feladatnak, de az érdekelt­ségi rendszer sem ösztönöz kellően erre a feladatra. Me­gyénkben is a kívánatosnál lassabban haladtunk előre a bérek, teljesítmények arányos differenciálásában. Előfor­dult, hogy veszteséges, vagy csökkenő hatékonysággal ckxl-*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom