Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

„Ä dumának vége,' dolgozol vagy Kai a mész!” Válság után a cigányszövetkezet Nágrádmegyerben Éppen csak átesett a krízi­sen, s még mindig nehéz na­pokat él Magyarország utol­só cigányszövetkezete, a Nóg- rádmegyeri Vastömegcikk Szövetkezet. Az elmúlt évet két és íél millió forintos alap­hiánnyal zárta, mégis állítja mindenki: nem dolgoztak rosszabbul, mint a korábbi esztendőkben. A bajok sokkal mélyebben gyökereznek, az okok egy évtől sokkal hosz- szabb időre vezethetők vissza. * Rácz Béla vezetésével, 1951- ben szerveződtek kátéesszé a nógrádmegyeri cigányok. A keménykezű férfi nem ismert pardont. A rendet nehezen szokó embereket rövid úton lerendezte: fegyelmikkel ke­veset bajlódott, néhány lezu- hantott pofon azonban rend­szerint megtette a magáét A szövetkezet tagjai szépen gyarapodtak, s a közös va­gyon sem szenvedett csorbát. Igaz, évente kapták az erősí­tő injekciókat — hol a KI- SZÖV, hol az OKISZ, hol a tanács, hol a ciganykoordiná- ciós bizottság pumpált bele a szövetkezetbe egy kis pénzt s ezeket a forintokat akkor­tájt még nem várták vissza. Azt sem igen vizsgálgatták, mire költik, pedig ezek az elemzések igen tanulságosak lehettek volna... A hatalmas tekintélyű vaj­da után új vezető ült' az el­nöki székbe. A szövetkezet dolgozói hamar megérezték a gyengébb kezet: óriási iram­ban emelkedtek az állásidők, melyeket rendre utalványoz­tak és kifizettek, nőtt a se­lejt, az az előtti fegyelem már nyomokban is alig maradt, nyáron pedig megindult az invázió az Alföldre. Folyama­tos, szervezett termelőmun­káról már nemigen lehetett beszélni. A fiatal Botos Attila kevés tapasztalattal felvértezve vet­te át az igencsak szétziláló­dott szövetkezet vezetését. Te­tejébe akkorra már javában dúltak a családi frakcióhar­cok, néhány nagy família nem fért össze, s mivel a vezetés­ben mindahány dinasztia kép­viseltette magát, a döntések meghozatalakor egyetértésről szó sem lehetett. S közben már a nyolcvanas éveket írtuk, erősen éreztette hatását a bonyolultabbá, ne­hezebbé váló gazdasági éiet. Az ingyenpénzek megszűntek. Néhány hagyományosan gyár­tott termékre nem kapott ren­delést a szövetkezet. A me- gyeriek a szakadék szélére kerültek, s a folyamat végé­re az alaphiány tette a pontot. A KISZÜV elnöksége ez idő tájt már félévenként fog­lalkozott a szövetkezet gond­jaival. Krisch Árpád elnök: — A rendszeres támogatá­sok csatornáinak bedugulása a veszteségnek csak egyik oka. Látni kellett, hogy • jő jö­vedelemmel kecsegtető új ter­mékek gyártása megbukik, mert a minőseget nem fogad­ja el a piac. így volt ez a ládagyártásnál és az alumíni­um kilincseknél is, pedig ez utóbbiból akár export is le­hetett volna. — Milyen álláspontra ju­tott az elnökség? — Több változatot vetett fel a testület. Volt olyan vé­lemény is, hogy szűnjön meg a cigányszövetkezet, hiszen nem képes önállóan fenntar­tani magát. Ez ellen a nóg- rádmegyeriek tiltakoznak a legjobban. Mások szerint le kel! cserélni a vezetőséget — a tagság ezt is leszavazta. Szó volt vegyesvállalat alakí­tásáról, ebben sem éreztünk komoly támogatást a részük­ről. — S most? — Kaptak még egy lehető­séget! Ha az idén legalább valamicske nyereséget nem tudnak produkálni, a gazda­sági kényszer oldja meg sor­sukat A nógrádmegyeri szövetke­zet udvarán Botos Attila ka­lauzol. A műhelyek közötti tereken nem viszik túlzásba a rendet Odabenn viszont láthatóan serény munka fo­lyik. A kovácsműhely ajtajá­ban egy aprótermetű férfi nézi, mint tekereg a füst fel­felé az ujjai közt tartott ci­garettából. Az elnök egyetlen határozott kézmozdulata azon­ban mélázásában sem kerü­li el figyelmét: foga közé kapja a cigarettát, ugrik a géphez, s már indítja Is. Se­gítője azonnal ott terem mel­lette. Rácz László Picslrka ko­vács: — Sokan Inkább elrontot­ták a gépet, hogy ne kelljen dolgozni, s megkapják az ál­láspénzt. Meg is kapták. Ha az egyiktől nem, kifizette a másik. Az volt mindennek a rákfenéje, hogy gyűlölködött egymásra a vezetés, legalább nekik lett volna több eszük, ha már mink nem Is kaptunk jó nevelést. Most szétnézhet nyugodtan. Múlt hónapban volt, aki 7—8000 forintot be­keresett, Igaz, dolgozunk szombaton, vasárnap is. Érzi mindenki a veszélyt. Mink ehhez a szövetkezethez ra­gaszkodunk. Pártgyűlésén is megmondtam, ne engedjük szétmenni! Bada Sándor a sóshartyáni részlegből került ide műveze­tőnek. Szigorú embernek is­merik. A sóshartyáni telepen 16 ember dolgozott. A rész­leg azonban munka híján megszűnt. Közülük hárman jöttek át Nógráamegyerbe. Néhányan nyugdíjba vonul­tak, a többinek azonban azó­ta sincs munkaviszonya. Bada Sándor: — Már csak ezért is fon­tos, hogy életben maradjon a szövetkezet. Mert nem min­denki venné magának a fá­radságot, hogy másütt keres­sen munkát. Hogy szigorú volnék? Nézze, nekem itt hál’ istennek nincs rokonom, előttem mindenki egyforma, s bárkinek megmondom: a du­mának vége, dolgozol, vagy hazamész! A művezető tart­son rendet a saját emberei közt. Ne az elnökhöz küldje őket panaszkodni, hogy az legyen a rossz fiú. Mit kell az elnöknek mindenbe beleszól­ni, mikor vannak itt terme­lésirányítók is? Botos Attila írásban adta be lemondását az esztendő elején. — Valóban komolyan gon­dolta? — Igen. Ez akkoriban volt, amikor a tizennégy fős bá­dogosbrigád ultimátumot nyújtott be: vagy aláírom az állásidőt, vagy felmondanak. Nekem mindig azt vetették a szememre, hogy gyenge, en­gedékeny vagyok, de most megkötöttem magam. Hete- keh át tartott az ordítozás. Fejemhez vágták, hogy csa­lok, sikkasztok, azért jutot­tunk idáig. Akkor azt mond­tam, elég! — Mégis elnök maradt... — A közgyűlésen azt mond­ták az emberek, ha elrontot­tad most már hozd is helyre! Megkísérlem. A bádogosbri­gád fele elment, fele meg­gondolta magát, de azóta sen­ki sem fenyegetőzik felmon­dással. Idén a tavalyinak alig fele az állásidőT A termelékenység viszont 25 százalékkal javult, miál­tal gyanítható: azok távoz­tak végül is, akik nem sok hasznot hajtottak. Rendet csi­náltak az alföldi munkaválla­lás terén is — csak azok me­hetnek, akiket a vezetőség elenged. Botos Attila: — Hát igen, valóban gyak­ran kaptunk támogatást De építkeznünk is muszáj volt, az emberek fejére csurgottaz eső. Gépre, sajnos már nem futotta. — S a vezetőségben ellen­tétek? — Megszűntek. Űj párttlt- kárt választottunk. Szintén sóshartyáni, „semleges” em­ber. Remélem az egyetértés tartósnak bizonyul. S ami Igazán jó hír: bő­ven van munkája a szövet­kezetnek. Miután tennivaló­ban nincs hiány, az emberek sem érnek rá „elnökjelölés­sel” és egyebekkel foglalkoz­ni. Mindenki tudomásul vet­te: még egy veszteséges esz­tendő és . végeszakad a ci­gányszövetkezet hagyomá­nyainak. Márpedig ez ellen minden ízében tiltakozik a tagság. Idén tetszik először úgy — tenni is akarnak, s talán tud­nak is szövetkezetük fennma­radásáért. Szendi Márta Mintegy hetvenfajta tapéta, poszter, fal- és padlóburko- ‘ló vár.ja a vásárlókat a közelmúltban a salgótarjáni Lo­vász József út 3-as szám alatt megnyílt tapctaszaküzletben. — B. A. — ‘Hétköznapi, egyszerű ese­ményként indult az összejöve­tel, ahol az újjáalakult Ma­gyar Ellenállók és Antifasisz­ták Szövetségének huszonhét új tagja megkapja a friss tagsá­gi könyvecskéjét, a hivatalos személyek elmondják a meg­szokott beszédeiket, miközben kialakult egy kis udvarias be­szélgetés és mindenki mehet a dolgára. Mondom, erre ké­szültem. de nem így történt. Először is ezen a megyei párt- bizottsági tanácsteremben megrendezett találkozón nem akárkik vettek részt. Nem a hivatásos pártmukas osztály- vezetőre. dr Kovács Józsefre, sem a szövetség országos el­nökségének tagiára. dr. Ti­hanyi Sándor vezérőrnagyra, még Brecho Gyulára, a me­gyei szervezet vezetőiére sem gondolok. Nekik feladatuk volt ismertetni mondanivaló­jukat. Azokra gondolok, akik a kivilágított teremben ünnep­lőbe öltözve fegvelme/.etten és lsen élénk figyelemmel kísér­ték mindazokat. amiket a hivatalos személyek tolmácsol­tak. elsősorban a pártbizott­ság nevében és az országos szövetség képviseletében. Ezekre a valamikori partizá­nokra. ellenállókra, a párt hű­séges harcosaira gondolok. A brigádtagság llomráin zajlott le a szocialista bri- . ncillicy gádvezetők VI. országos tanácskozása. Negyedszázad telt el a szocia­lista brigádmozgalom megalakulásának első lépései óta. A munkásosztály legjobbjainak ez a kezdeményezése azóta a dolgozók száz­ezreit ragadta magával és napjainkra haté­kony tömegmozgalommá vált. Az elmúlt évtizedek igazolták —, s azt a mostani tanácskozás is megerősítette —, hogy a szocialista brigádmozgalom egyre növekvő, meghatározó, semmi mással nem pótolható szerepet tölt be társadalmi, gaz­dasági életünk formálásában, miközben ma­ga is átalakul. Az elmúlt időszak nehezebb gazdasági feltételei között is a szocialista brigádmozgalom bizonyult emberi oldalról a legaktívabb tényezőnek gazdasági és tár­sadalmi céljaink eredményes megvalósításá­ban. A tanácskozás felszólalásaiból is kitűnt, hogy a szocialista brigádok többségükben a munkaköri kötelezettséget meghaladó mun­kával járultak hozzá a vállalati tervek, a munkahelyi programok megvalósításához, gazdálkodás eredményesebbé tételéhez és ezen keresztül hazánk gazdasági erejének gyarapításához. Példamutatóan segítették a termékszerke­zet korszerűsítésével járó feladtok meg­oldását a vállalati munka- és üzemszerve­zési, a takarékossági intézkedések valóra váltását, a pályakezdő fiatalok beilleszkedé­sét a munkahelyi közösségekbe. Áldozat- készségük megnyilvánulásának szép példái: tömeges részvételük az olyan társadalmi méretű akcióban, mint a kommunista mű­szakok a termelésben, a mezőgazdaságnak nyújtott önkéntes segítség, a városok és la­kótelepek szépítése, a gyermekintézmények létesítése és fejlesztése, az „egy brigád, egy iskola” mozgalom, az ingyenes véradás. Megnőtt a szocialista brigádok közéleti ak­tivitása, s, ha mutatkoztak is gyengeségek, továbbra is a munkásművelődés és a köz­életi tevékenység legszélesebb tömegbázisá­nak bizonyultak. Sokéves tapasztalatok igazolják, hogy elsősorban a szocialista brigádmozgalom ké­pes a vállalati és munkahelyi célokat, gon­dokat emberközelbe hozni és az egyének személyes ügyévé, törekvéseik céljává tenni. Nagy társadalmi ereje abból Is fakad, hogy résztvevői túllátnak a vállalati horizonton az országos és nemzetközi jelentőségű cé­lokra és gondokra is érzékeny«! reagálnak. A mostani tanácskozás elé az egész or­szág várakozással tekintett Sokakban fo­galmazódott meg a kérdés, milyen változásra, mi újra van szükség a szocialista brigádmoz­galomban? A tanácskozáson egyöntetű vélemény ala­kult ki. Továbbra Is arra van szükség, hogy a szocialista brigádok minden munkahe­lyen a dolgozó tömegek vezető-nevelő kö­zösségei legyenek, akik mozgósítanak ás példát mutatnak a munkavégzésben, a mű­velődésben és a közéletben egyaránt A tanácskozás állásfoglalása leazögeete, elkötelezettség hogy ait az erőt, amit a mozgalom millió* tábora képvisel, az eddiginél hatékonyabban kell gazdasági és társadalmi céljaink megva­lósításának szolgálatába állítani. Ez azt je­lenti, hogy még inkább számít az ország a szocialista brigádok kezdeményezésére az intenzívebb . gazdálkodás követelményeinek érvényesítésében, a társadalmi termelés ha­tékonyságának, főként a munka termelé­kenységének erőteljes növelésében, a gaz­dálkodás hatékonyságának javításában. A fejlődés fontos kritériuma, hogy Nóg- rádban is minden munkahelyen váljék ál­talánossá az a felfogás és gyakorlat, amely szerint a munkaverseny a gazdálkodás szín­vonalát javító tevékenység és egyben szocia­lista emberi magatartás formálásának egy­sége is. Ezért a jövőben a szocialista köte­lezettségvállalásokban a termelési, gazdál­kodási felajánlások mellett erőteljesebben szükséges érvényesíteni a szocialista viszo­nyok alakítására, a műveltség növelésére, a munkaerkölcs erősítésére, a közéletiség fej­lesztésére irányuló "•-ekvéseket is. A szocialista b .ádmozgalom szocialista jellege erősödésének, minőségi továbbfejlődé­sének alapfeltétele a kezdeményezőkészség, és az igényesség növelése. A szocialista kö­zösségek akkor tölthetik be eredményesen hivatásukat, ha önmagukkal szemben is igé­nyesebbekké válnak, ha tudatosodik bennük, hogy a brigádtagság egy életre szóló elkö­telezettséget jelent új életünk formálásában. Külön hangsúlyt kapott, hogy a gazdasá­gi és társadalmi szervezetek vezetőinek fel­adata, felelőssége növekszik a szocialista brigádmozgalom irányításában és szervezé­sében. A szocialista brigádmozgalom fejlő­déséért érzett felelősségnek abban is meg kell nyilvánulnia — és ez a brigádok túl­nyomó többségének az egyetértésével talál­kozik —, hogy gondoskodjanak az elfoga­dott vállalások teljesítésének feltételeiről. A szocialista brigádmozgalom 25. évfordu­lójának tiszteletére már eddig is sokoldalú kezdeményezések születtek. Az országos ta­nácskozás köszöntötte a szocialista brigá­dok e neme« elhatározásait és úgy fogta fel őket, mint országos feladataink végrehajtása érdekében tett fontos lépéseket H*f nrC7áRAC tanácskozás felszólalói Ul 3töyU5 a mozgalom nevében magukénak vallották és kifejezésre juttat­ták, hfegy tettekkel támogatják az MSZMP politikáját a párt XII. kongresszusán kitű­zött társadalmi és gazdasági célok megva­lósítását Az országos tanácskozás felhívta a mozgalom résztvevőit, a szocialista brigá­dokat hogy fokozottan segítsék elő az 1983— 1985. évi népgazdasági és vállalati tervek megvalósítását; a népgazdasági egyensúly és a vállalati gazdálkodás szempontjából alapvető hatékonysági, export-, import-J anyag- és energiatakarékossági feladatok eredményes megoldását E célok megvalósí­tása a leghatásosabb eszköze gazdaságunk fejlődésének, társadalmi felemelkedésünk nek, az elért életnívó megőrzésének és fej« 1 sejtésének. D. L Universalis rézsűkasza segítségével végzik az útmenti árkok kasaálisát tisztítását a KPM salgótarjáni igazgatóságának dolgozói. A speciális gén naponta mintegy 1000 négy­zetméter árok tisztítási munkáit végzi el. Képünk a ssunypusxtai határban késsült. rigó EKEenállók Leolvasható volt arcukról, hogy koruk ellenére a megye politikai, gazdasági kulturális életével — örömet nyújtó gon­dot kavaró lehet az — együtt éreznek. A múltkoriban éppen Rozgonyi Lukács mondta, akit most az a megtiszteltetés ért, hogy a szövetség országos ve­zetőségében képviseli a me­gyénket. vagy éppen minden igaz öreg harcost, vagy fiatalt egyaránt? Az országos veze­tőségbe választották, ö mond­ta megszakítás nélküli párt- munkájára utalva, hogy nyug­díjas kommunista nincs. Most is ezen a tagkönyvecske ki­osztó ünnepségen is arról tár­gyaltak, hogy a közoonti aka­ratot hogyan kell érvényest'le­ni e szőkébb pátriánkban. Ho­gyan a gyárakban, a bányák­ban. a földeken, az élet min­den területén az emberek kö­rében. ügy. hogy a gondolatok cselekvő erővé váljanak, mert erre van a legnagyobb szük­ség. Ott voltak közöttük fegyve­res part izén harcok ban részt­vevők. az elnyomók ellen szó­ban. cselekedetben mindent elkövetők, akik életükkel ját­szottak. ötvenhatban fegyver­rel az ellenforradalom ellen fordulók, mind olyanok, akik életük nagv részét a mozga­lomnak ajánlották abban a mcgrer.ditheletlen hitükben, hogy jobb világot teremtenek. Ülhetnének koruknál, érde­meiknél fogva akár habárai­kon is. De ezek kommunisták, akiknek felforrósodik a vérük, amikor a haza dolgairól a dol­gozó ember sorsáról van szó. És most nem arról esik-e nap mint nap szó? Ennek érdekében születnek sorsdöntő határozatok, amiket megvalósítani mindannyiunk érdeke. És arról döntöttek, hogy a párttaggyűléseken, az emberekkel való beszélgetése­ik során, minden meggyőző­désükkel szólnak a néo javát szolgáló párthatározatok való­ra váltásának fontosságáról. Nem kis jelentősége van an­nak. hogy ők, a régi harcosok az elkötelezett pártemberek hallatják hangjukat. De hal­latni kívánják szavukat a bé­ke védelmében is. Azt mond­ta Tihanyi Sándor, hogy nem akármilyen békét hirdetünk, hanem felkészülünk a béke védelmére, amely nekik, akik ott az élvonalban küzdöttek, akik ismerik a halált, a pusz­títást. a legtöbbet jelenti. El­mennek a fiatalok körébe — és ahogyan megfogalmazták — megmutatják mit jelent tiszta szívvel a hazáért, az embe­rekért cselekedni — haszno­san, Tagkönyvkiosztó ünnepség­ként indult a hivatalos aktus azon az esőáztatla júniusi hét­köznapon. És fogadalom­tétellé terebélyesedett. Azt fogadták Ismételten és ismé­telten a pártnak ezen rendít­hetetlen katonái, hogy részt vállalnak a mindennapi hét­köznapokból. ök tudják, hogy a hétköznapokat ünneoek kö­vetik. Igen így van. Az öreg har-’ cosok talpon vannak még... Bobál Gyula NÖGRAD - 1983. június 18., szombat íj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom