Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-15 / 140. szám

■K.,^ Brigádok a bányavállalatnál Ifjak és „felnőttek n — Többen is felvetették a tanácskozáson — számol be élményeiről Kisbali István —, hogy helytelen, ha az ifjúsá­gi brigádok a Kiváló címért jóval kevesebb díjazást kap­nak, mint a „felnőtt” Kiváló brigádok. Mert az ifjúsági brigád is ugyanakkorát tett az asztalra! Most a brigádta- gok csak azt érzik, hogy dol­goztak, dolgozunk, mégis kevesebbet kapunk. — Ezért döntöttünk úgy, hogy az Allende brigád meg­marad „ifjúságinak”, de vál­lalásban a Kiváló brigád cí­met pályáztuk meg — teszi hozzá Szarvas Imre. — így elejét vesszük annak, hogy egész éves egyenrangúság után a díjazáskor érezzük hát­rányban magunkat. Helyiek jelöltje Másodmagával képviselte a Nógrádi Szénbányákat Kis­bali István az országos bri­gádvezetői tanácskozáson. A 39 éves esztergályos a nagy- bátonyi gépüzem egyik csa­patát, a 17 tagú Allende if­júsági brigádot vezeti. Miért épp ő lehetett küldött? — erre a szokványos kérdésre az ilyenkor szokványos sze­rénységből „nem tudom”-mal válaszol. Kovács László ver­senyfelelős, egyben üzemi KISZ-titkár már tájékozot­tabb a témában: — Ez a brigád évek óta a vállalati ifjúsági brigádok közt mindig az első három közt szerepelt. Kétszer kivá­lóak voltak, a KISZ kongresz- szusi versenyben is elismerést szereztek. Gyakran hallatnak magukról, oda kell figyelni a tevékenységükre. Egyébként a vállalati központ nem őt ja­vasolta, hanem másvalakit. Az itteni üzemi négyszög bí­rálta felül a központi javas­latot és a kollektíva előtt Kis- balit ajánlottuk küldöttnek. — Készült-e felszólalássala tanácskozásra? — Először ajánlották, hogy készüljünk — közli a brigád­vezető —, de két héttel a ta­nácskozás előtt a BDSZ hív­ta össze a bányászküldötte­ket, s ott javasolták, hogy kik szólaljanak fel. Akkor már csak négy főben határozták meg a keretet. Végül egy bá­nyász kapott szót: a tatabá­nyai Csente Jenő. Abrakadabra nincs! Összesen harmincegy fel­szólalást hallhatott végig köz­vetlenül a társai által „Csim- bi” néven nevezett Kisbali István. Mint mondja, az össz­benyomása az volt, hogy a mozgalmon nem kell külö­nösebben nagyot változtatni, csupán kisebb helyi igazítá­sokra van szükség és „nem szabad agyonszabályozni!” Az egyik hozzászóló vélemé­nye különösen az emlékeze­tében maradt, mert az illető azt mondta: „az ifjúsági bri­gádok nem életképesek”. — Ezt féltékenységből mond­hatta! — jegyzi meg Szarvas Imre, 30 éves diszpécser, az Allende brigád alapító tagja. Aztán kissé igazit a szón: — Legalábbis lehetett benne fél­tékenység is. Hiszen az ifjú­sági brigádok sokszor elő­rébb járnak, mint a „fel­nőtt” brigádok. A hármas jelszót tekintve ők viszik a prímet. Ez éppen a fiatalság­ból adódik: ötletesek, köny- nyebben tanulnak, szíveseb­ben járnak rendezvényekre. — Milyen „vádaktól” kell megvédenie az ifjúsági bri­gádokat? — szögeződik a kér­dés a versenyfelelősnek. — Szerencsére a mi válla­latunknál nem kell megvéde­ni őket, mert az eredményeik önmagukért beszélnek. Öt if­júsági brigád van nálunk, ezek soha nem kullognak. Meghatározó szerepet töltenek be: a forgácsolásban, a nagy értékű bányagépek javításá­ban, a darabolásban, a biz­tonsági berendezések és a hírhálózat karbantartásában. Szóval minden kulcsszere­pet ők töltenek be. — Olyan „varázsszóval”, hogy tapasztalat, nem pró­bálják-e fölébük helyezni ma­gukat más generációk? — Nem, nálunk ez nem jellemző — mosolyogja el magát Kovács László, értvén a célzást. — Sőt az idősebb brigádtagok is elismerik őket. A vállalati brigádvezetői ta­nácskozáson épp az idősebb brigádvezetők tették szóvá, hogy a fiataloknak nagyon jó kezdeményezéseik vannak. — Mondjon egy jó kezde­ményezést ! — A korábbi években sok fontos munka fellett vállal­tunk védnökséget — közli Szarvas Imre. — Idén pedig a vállalati központ biztatásá­ra a /ni brigádunkból alakult először forgácsoló gazdasági munkaközösség. A héttagú vgmk hathatósan hozzájárul ahhoz, hogy a fontos gépjaví­tások rövid idő alatt elké­szüljenek. Jósolni is kell? — Szemmel látható, hogy maguknál a brigádmozgalom­ban minden a lehető legna­gyobb rendben van... — Nincs különösebb baj... — meditál „Csimbi” — A ver­senyformák jók. Legfeljebb egy sajátos, „házi” probléma, hogy a vállalásainkat mi nem tudjuk egy évre előre konk­rétan leírni. Január 15-én kell leadnunk a felajánlást, de akkor még a nagyfőnöke­ink se tudják pontosan a programot. Ezért előre való­ban csak formális vállalást adunk le; csak év közben teszünk konkrét feladatokat tartalmazó pótfelajánlásokat. Molnár Pál Felmérés a szolgáltatásokról r Egyre több kisvállalkozás álakul a különféle szolgálta­tások elvégzésére, bár számuk nem gyarapodik a várt mér­tékben Így a viszonylag gyors ütemben fejlődő állami és szövetkezeti szolgáltató- ipar az új szervezeti formák­kal együtt sem tudja kielégí­teni a lakosság igényeit. Becslések szerint a kontárok, fusizók legalább annyi javí­tást, szerelést végeznek meg­rendelésre, mint a szervezett szolgáltatóipar. A Központi Statisztikai Hi­vatal felmérése szerint 1980- ban az állami vállalatok 1,3 milliárd, a szövetkezetek 570 millió, a kispiarosok 426 mil­lió forint értékben végeztek gépjárműjavítást. Az igény­be vett szolgáltatások máso­dik legnagyobb csoportja a háztartási gépek, valamint a híradástechnikai készülékek javítása, karbantartása, illet­ve üzembe helyezése. Mosa­tásra és vegytisztíttatásra 490 millió forintot költött a la­kosság. A felmérés évében az álla­mi és szövetkezeti javító-szol­gáltató helyek száma országo­san mintegy 18 700 volt, Emellett százkétezer kisiparos működött az országban, a ki­sebb települések ellátását szinte teljes egészében a kis­ipar végezte. Ä reprezentatív felmérés során megkérdezett 7600 csa­lád a szolgáltatások átlagosan 80—90 százalékával elégedett volt. A budapestiek elégedet­lenebbek az átlagnál, mert például a gépjárműjavítá­sok 13 százalékát, az építő­ipari szolgáltatások nyolc szá­zalékát minőségileg kifogá­solhatónak tartották. Emellett túl hosszadalmasnak tartják a munka elvégzésének idejét. Különösen a fővárosban igen hosszú az építőipari javítások átlagos vállalási ideje. Míg például Budapesten, az építő* ipari javító-karbantartó szol­gáltatások átlagos vállalási ideje 39,3 nap, vidéken nem éri el a 18 napot. A mosás- vegytisztitás vállalási határ­ideje ugyancsak Budapesten a legmagasabb, 13,1 nap, míg például a vidéki városokban 11,2 nap. A fővárosiak mind­össze a személygépkocsi-ja­vítás és karbantartás válla­lási határidejénél élveznek előnyt, kocsijukat, 2,8 nap alatt javítják átlagosan, a me­gyeszékhelyeken 4,2 a váro­sokban 5,6 nap a vállalási ha­táridő. Szécsény—tükörben A politika helyes, a mun­ka feltételei azonban sokat és nem mindig előnyükre vál­toztak. Élesebben jelentkez­nek gondjaink és megoldásuk felelősségteljesebb munkát kí­ván mindenkitől, párttagok­tól, pártonkívüliektől. Mind­ezekről kendőzetlenül szóltak Szécsényben, a nagyközségi pártbizottság ülésén, amelyen a XII. kongresszus óta vég­zett munkát értékelték, a Köz­ponti Bizottság április 12—13- i határozatának tükrében. A piac ítélkezik De mit mutat ez a tükör Szécsényben? Varga József a nagyközsé­gi pártbizottság titkára mon­dotta, hogy a lakosság döntő része jól ismeri, munkájával támogatja a párt politikáját. Reálisan ítélik meg nem csak az ország, a nagyközség hely­zetét is. Elismerik, hogy a korábbi évektől szerényeb­ben ugyan, de mégis csak sze­repkörének megfelelően fej­lődik Szécsény. S ebben nem kevés részük van az ipari üzemeknek, az esztendőről esztendőre eredményesebben gazdálkodó II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezetnek. Az ipari termelés mintegy kilenc százalékkal emelke­dett, ám a munka korántsem egyenletes és nem is egyfor­mán eredményes. Az ELZETT gyáregységnél, az ÉPSZÖV- nél, a szolgáltatóipari szö­vetkezetnél, a költségvetési üzemnél egyenletesen jól dol­goznak. Eredményeikért — a termelőszövetkezettel együtt — figyelemreméltó elismerés­ben részesültek. Ugyanakkor a háziipari szövetkezet — Tomis István elnök szólt er­ről — esztendők óta értéke­sítési gondokkal küzd. A piac értékítéletét mindinkább ér­zik a gazdasági egységek. Ám azt is látják, erőfeszítésekét kell tennök, hogy a termelé­si, értékesítési célkitűzések a VI. ötéves terv végére tel­jesüljenek. A termelőszövet­kezét az idén csaknem meg­duplázza, közel 70 millió fo­rintra növeli nyereségét. S ebben, az alaptevékenység mellett nem kis szerepet szán­nak a már régen nem mellé­kes melléküzemi tevékeny­ségnek. Zsédely Lajos, a ter­melőszövetkezet párttitkára azt sem rejtette véka alá, tá­mogatnak minden olyan kez­deményezést, amely a jöve­delmezőbb munkát, a lakos­ság igényeinek kielégítését szolgálja. Tavaly öt gazdasá­gi munkaközösség alakult, az idén újabb háromra akadtak vállalkozók. Sok szó esett a testület ülé­sén az ELZETT-gyáregység jövőbeni önállóságáról, a ter­melési és gazdálkodási lehe­tőségekről, s arról, hogy a pártszervezetek a politikai munka módszereivel segítik Földgázltliely Téten A Kőolaj- és Földgázbá­nyászati Vállalat kutatói ki­termelésre érdemes mennyi­ségű földgázt találtak a Kis­alföldön, Tét határában; a próbatermelés során napi ezer köbmétert hoztak felszínre. A Kisalföld térségében az utób­bi fél évszázad során több­ször is kutattak energiahor­dozók után, de mindeddig csak széndioxidgázt, hévizet találtak. Az olajkutatók érde­me a répcelaki szénsav, va­lamint a sárvári hőforrás fel­tárása is, a szükséges feltételek meg­teremtését. A kockázattal együtt, sokát várnak ettől a lépéstől. Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára magya­rázta, tavaly hatvan-, az idén már kilencvenmillió forint a gyáregység exportja. Az eredmények mégsem párosul­nak a nagyobb jövedelmek, a fejlesztési lehetőségek széle­sítésével. így aztán a gyár­egység vezetői nem tudnak kellő különbséget tenni a jó és a kevésbé jó munka között. Ez nem kis feszültséget okoz, s bizony sok munkástól kel­lett megválniok emiatt. A pártbizottság állásfogla­lása egyértelmű volt: a gaz­daságos export, a jól értéke­síthető termékek arányának növelése, a takarékos anyag- és energiagazdálkodás, a ter­melési költségek mérséklése, a hatékonyság, a szervezet­tebb, fegyelmezettebb mun­ka, a legfontosabb teendők közé tartozik a következő években is. Többen szóvá tet­ték azt is,- megnyugtató mó­don rendezni kell a bútor­üzem és a tejüzem sorsát, fej­lesztési lehetőségeit, s az alapszervezetek különös gond­dal foglalkozzanak a vezetők kiválasztásával, nevelésével, munkájuk reális megítélésé­vel. Vita a vízről Az életszínvonal, életkörül­mények alakulását az ipari, a mezőgazdasági üzemekben formálják. Ám, végül is ho­gyan alakul, abban nem ke­vés része van benne a taná­csi fejlesztési terveknek, a nagyközség gyarapodásának. Aki Szécsény utcáin jár-kel annak azonnal szemébe ötlik az új lakások sora, a kor­szerű, jól ellátott áruház. Földi László, a nagyközségi tanács elnöke mégsem csak az eredményeket sorolta. A lakásépítés, a telekellátás jó ütemben halad, de nyolcvan család még mindig lakásra vár. S van Szécsénynek olyan gondja, amelyet az elmúlt esztendőkben enyhítettek ugyan, de megoldani nem tudták. Nincs elegendő víz. A meglevő kutak a felét ad­ják annak, amennyire szük­ségük lenne. Végleges meg­oldást több tízmilliós beru­házás jelenti. Ez azonban aligha lehetséges a megyei tanács támogatása nélkül. Ét­re , pedig a közeli években nemigen lesz lehetőség. Ma­rad tehát átmenetileg a helyi intézkedések sora, kutakat tisztítanak, újabbakat kap­csolnak be, és különösen nyáridőben takarékoskodnak a vízzel. S közben hadakoznak az­zal a szemlélettel, amelynek képviselői azt mondják: ha eddig megvoltak új művelő­dési otthon nélkül, egy da­rabig csak elviselik a régit Az összegyűjtött pénzt for­dítsák a község vezetői a víz­ellátásra. Sokak szemében igaznak tűnnek az érvek. De a nagyközség művelődési le­hetőségei, az igények és a szerény lehetőségek között húzódó feszültség a fiatalok és felnőttek körében legalább ilyen beszédtéma. Ezért a pártbizottság úgy foglalt ál­lást: támogatja a nagyközsé­gi tanácsot abban, hogy egy­szerre szorgalmazza a műve­lődési ház építését és a víz­ellátás megnyugtató rendezé­sét. Természetesen mindenféle terv elképzelhetetlen lenne a lakosság támogatása nélkül. Szerencsére Szécsényben van mire alapozni. A lakosság A „Salgő” Cipőipari Szövetkezet egyik legrégebbi dolgozója Fekete Lajos. Alapító tag, 1948 óta tevékenykedik a vállalatnál. Jelenleg tetszetős fapapucsokat készít. , fotó: barna részvétele a községfejlesz'tésl célok kialakításában és meg­valósításában egyre erőtelje­sebb, eredményesebb. Az el­múlt esztendőben több mint tízmillió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek az üzemek, az intézmények dol­gozói és a Hazafias Népfront szervezésében a nagyközség lakói. S már az idén is jó né­hány kommunista szombatot fordítottak a település gyara­pítására. A párttagok felelőssége Méltán állapította meg a nagyközségi pártbizottság azt is, hogy az alapszervezetek­ben folyó eszmei, politikai ne­velő munka eredményesen segítette a kiegyensúlyozott jó politikai légkör megőrzé­sét, a politikai, a gazdasági, a társadalompolitikai célkitű­zések teljesítését, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítését,. a pártegység fo­lyamatos újrateremtését. Az alapszervezetek jelentős ré­szében, munkamódszerük fo­lyamatos korszerűsítésére tö­rekszenek. A tömegpolitikai munka tapasztalatait egyre jobban hasznosítják a párt­munkában. A párttagok dön­tő többsége tudatosan vál­lalja a nagyobb követelmé­nyeket, a pártmegbízatások­kal mindinkább a gazdaság- politikai, társadalompolitikai célkitűzések megvalósulását segítik. Ugyanakkor Bognár Jó­zsef, a pártbizottság mellett tevékenykedő pártépítési mun­kabizottság vezetője őszintén szólt arról, hogy a nehezebb körülmények nem csupán a lakosság körében, a pártta­gok egy részénél is zavart okoznak. Szécsényben tiszte­lik, becsülik azokat, akik ér­tékes emberi tulajdonságok­kal rendelkeznek —, s a kommunisták többsége ilyen —, akik példásan ellátják munkájukat, önzetlenül dol­goznak a közösségért. Ugyan­akkor azt is látják, hogy van­nak az alapszervezetekben, akik el-elmulasztják köteles­ségüket, nem vesznek részt rendszeresen a pártrendezvé­nyeken, felkészületlenek, s ezért nem is tudnak ered­ményesen fellépni eredmé­nyeink, a politika védelmé­ben a távlatvesztést sugalló, gondjainkat eltúlzó nézetek ellen. A pártegység megte­remtésében folyamatos újra­teremtésében — hangsúlyoz­ták többen is — nagyobb felelősség hárul valamennyi párttag, különösen a párttiszt­ségviselőkre, a kommunista vezetőkre. Mint, ahogy a fiatalok ne­velésében, helyzetük reális megítélésében is jelentős sze­repük van a pártalapszerve- zeteknek. Percze Dezsőné, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára és Papp Jánosné, az OTP fiókvezetője többek kö­zött elmondotta: felelőseb­ben kell bevonni őket a munkába, hogy tudásukat hasznosítsák, s megszerezzék a hiányzó tapasztalataikat. Megértéssel kell segíteni őket a pályaválasztásban, a csa­ládalapításban, abban, hogy lakáshoz jussanak, kielégít­sék művelődési igényeiket, egyszóval, megtalálják he­lyükét az életben. Ám a meg­értés, a segítség mellett a követelményekről sem sza­bad elfeledkezni. Dolgozza­nak, tanuljanak becsülettel és vállaljanak nagyobb fele­lősséget önmagukért és kör­nyezetükért. V. G. J Fák átültetése A növényeket a szeles, for­ró időjárásban védeni kell a vízveszteségektől. Erre a cél­ra többféle anyagot alkal­maznak. A moszkvai köz­ponti botanikus kert kutatói megállapították, hogy ha a növények levelét vizes latex- (nyersgumi) oldattal fújják be, akkor a keletkező átlát­szó bevonat 17—20 napig raj­tuk marad, és csökkenti a párolgás sebességét. Ennek az eljárásnak akkor van nagv jelentősége, amikor fákat' keil egyik helyről a másikra át­ültetni, és az átültetés során a gyökérzet óhatatlanul meg­sérül, és bizonyos ideig kép­telen a levelek táplálék- és vízszükségletét fedezni. A la- texbevonat átsegíti az átülte­tett fákat ezen a megpróbálta- táson. J NOGRAD = 1983. június .15., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom