Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-14 / 139. szám

Á gomba — fehérjeforrás ..... '■ 'lí ...... A tápanyagok biológiai ér­tékét mindenkor az szabja meg, hogy milyen alkotóele­mekből épülnek fel, ezek mi­lyen mennyiségben fordulnak elő a tápanyagokban, illet­ve milyen mértékben hoz­záférhetők az emésztőenzi­mek számára, mert csak a felszívódásra alkalmas alko­tórészeket tudja a szervezet hasznosítani. Az élelmisze­rekben a szabad víz elvoná­sa után visszamaradó szá­raz anyagok közül táplálkozá­si szempontból legfontosab­bak a fehérjék. Az ember napi fehérjeszükségelete 70— 120 gramm, amelynek körül­belül 40 százalékát állati ere­detű fehérjéből, húsfélékből, tejtermékekből és tojásból kellene felvenni, mert ezek a teljes értékű fehérjék. A növényekben az állati eredetű tápanyagokhoz vi­szonyítva nemcsak kevesebb fehérje van, de ezek minő­ségileg is kisebb értékűek. A növényi fehérjék legtöbb­jéből vagy hiányoznak, vagy nem megfelelő arányban van­nak meg azok az aminosa- vak (például metionin, lizin, triptofán, fanil-alanin stb.), amelyek az ember számára elengedhetetlenül fontosak. Ha csak növényi, tehát hiá­nyos értékű fehérjét fogyaszt valaki, akkor a szervezet mű­ködésében zavarok, megbete­gedések léphetnek fel. Ezért táplálkozásunkban a biológia­ilag deljes értékű fehérjék fogyasztására kell töreked­nünk. Ilyen szempontból igen értékes tápláléknak számít a bizonyos mértékig húspótlók, ba a kalóriában szegény táp­gomba, amelynek aminosav- pontosabban húskiegészítők. A lálékok közé tartozik, összetétele sajátságos módon gombák további értékes sa- Képünkön: a legbiztonságo- az állati eredetű fehérjékhez íátossáSai: zamatuk, ízük és sabb gombának, a csiperké- , e ... u i *-ii* * i-i. vitamintartalmuk sem hanya- nek a szüretelését láthatjuk asonlit. ^ Helytálló tehat az golható el. Az sem mellé- a nagyüzemi termesztés spe- a vélemény, hogy a gombák kés szempont, hogy a gom- ciális pincealagútjában. Mi van a raktárakban ? ől is lehet több Balassagyarmaton Miután Csiszek Ferenc, a A múlt esztendőben, az fenyőhulladékot sikerül C3U- balassagyarmati Ipoly Bútor- importgazdálkodás kapcsán pán két százalékkal csökken- gyár igazgatója megemlíti, utasításba kapták az Olasz- teni, márpedig ez a célunk, hogy idei tervük csaknem 218 országból, Ausztriából és ez egymillió forint megtaka- millió forint, vélné az ember, máshonnan származó pántok, rítást eredményez. Egyáltalán hogy hatalmas deszkahegyek merevítők, s egyéb alkatré- nem mindegy, hogy 173 köb­tornyosulnak udvaron, raktá- szék hazaival történő helyet- méter fával többet vagy ke- rakban. Nos, ez nem így van. tesítését. Ennek révén módo- vesebbet kell beszereznünk! — Igaz — mondja Batányi- sítaniok kellett a Nógrád V. A gondos gazdálkodás, a ha­lié Ladóczki Éva főkönyvelő fantázianevű szekrénysoruk zai és a külföldről megfelelő —, ebből „csak” 119 millió kivitelezését, s ez nem tett mennyiségben a gyárba ér­forint értékű a bútor ami itt jót a sokat ígérőnek tűnő, kező anyagok _ ez utóbbi­készül, a fennmaradó hánya- nagyobb üzletnek. A belföl- ak folyamatos szállítása biz- dot a szécsényi üzemben elő- di szerelvényekkel készült tosított, a kilátások kedvező­állított kábeldobok értéke je- bútorok sem esztétikai, sem ek —, megmutatkoznak a lenti, ám ott sem fogadná egyéb szempontból nem vol- gyáriak első negyedéves ter- egy TÜZSP-telep látképe tak kifogástalanok. A várt melésében. Árbevételük meg- Készleteinket sikerült az megrendelések sorra elma- haladta az 58 millió forintot, utóbbi években olyan mini- radtak, s ez a gyárnak tete- s ez 6,6 százalékkal maga- malisra csökkenteni, amely mes anyagi hátránnyal járt. sabb a tervnél, éppen csak a termelés folya- Az illetékesek azonban, miu- Tették kevesebb készlettel! matosságát biztosítja. Nem tán látták, hogy hosszabb tá halmozzuk fel, nem gyűjtöge- von nagyobb lesz a kár, minit tünk feleslegesen. a haszon, módosították az — Nem jár ez rizikóval? importgazdálkcdást is. Idén Hiszen egy esetlegesen el- májustól már újra az eredeti maradó szállítmány felborít- Nógrád V. darabjai készül- hatja elképzeléseiket. nek a szalagokon. — A folyamatos anyagellá- — Ezen a területen aztán tás alapját nálunk is a jó, tényleg csínján kell bánni a idejében megkötött előszerző- készletekkel. Elmondhatom, dések biztosítják. Természe- hogy importanyagból csak lesen adódhatnak előre nem annyi található raktáraink- látható akadályok. De ezek ban, amennyi a mindennapi is csak rövid ideig tartó, ki- szükségleteinket fedezi, sebb zökkenőket okozhatnak. Ugyanez vonatkozik egyéb- Hiszen akik ezzel foglalkoz- ként a felületkezelésnél hasz­nak, állandó készenlétben nált lakkokra, hígítóra, oldó- vannak, kimutatásaik napra- ra, poliészterre is hiszen ezek készek, ők maguk pedig — szintén külföldről származó, ugrásra. Bár igaz, mindez valutáért behozott áruk. nem nélkülözheti kis mennyi- — Hegy mi van a raktá- ségű biztonsági tartalék kép- rakban (ezek szerint) befő­zését. lyásolhatja a gyár eredmé­— Anyagszükségletüket az nyességét? ÉRDÉRT biztosítja. Milyen a — Mindenképpen. Hiszen kapcsolatuk? nálunk, a létszám és a ter­— Régen jobb volt az el- melőeszközök korlátozott vol­látás. Hogy a vállalatnak nem ta és nem utolsósorban a bú­voltak betárolási lehetőségeik, toripari visszaesés miatt mi hazai bútorosok, szinte csak akkor lehetünk sike- monopolhelyzetben voltunk, resek, ha az eddigieknél is Ám, hogy ezt a gondjukat megfontoltabban gazdálko- megoldották, s ők is bevezet- dunk. Ide tartozik a belső <ték a szigorú készletgazdál- tartalékok feltárása, ezen be- kodást, ez a gyárakat is — s lül is — s ez nálunk nagyon ez jó — nagyobb fegyelemre fontos! — a hulladék hasz­és előrelátásra serkenitette. nosítása. Példaként: a szé- Manapság már nem lehet ad csényi üzemünk a kábeldo- hoc rendelésekkel bombázni bök gyártásához esztendőn- • ERDÉRT-et. ként több mint 12 ezer köb­— Raktáraikban import- méter fenyőfát használ fel, alkatrészek is vannak. amelynek egségára 4600 forint. — Igen, most már megint... Idén, ha az itt keletkezett Karácsony György Értékeink uádelmében UÁ/~rü mondás; alkalom szüli a tolvajt. ■Tlcíy 1 Az alkalmat pedig maga a sér­tett szolgáltatja, többnyire azzal, hogy őri­zetlenül hagyja dolgait, illetve nem fordít rá kellő figyelmet, éberséget. A dolgozók a hosszú téli hideg napok után nyáron igyekeznek szabadságukat kivenni. Tervezgetnek, hol töltsék el a pihenésre szánt napjaikat. A lakosok egy része SZOT- üdülőkben nyaral, társas- és egyéni utazás­sal más országokba utaznak, és nagy láto- gatottságú idegenforgalmi helyeket keresnek fel. Amerre csak megfordulnak, mindig fi­gyelmesnek kell lenniük a magukkal vitt személyes tárgyaik megőrzésére. A nyári idény megkezdése előtt szeretném a NÓGRÁD olvasói figyelmét felhívni a főbb veszélyforrásokra. Javaslatként említe­ném, hogy helyesen járnak el azok, akik in­dulás előtt az általuk magukkal vitt tár­gyakról leltár szerinti kimutatást készítenek és azonosításra alkalmas (rádió, fényképező­gép, filmfelvevőgép, látcső stb.) gyári szá­mait, egyedi sajátosságait is feljegyzik. Ha az így feljegyzett tárgyak valamelyikét — az esetek túlnyomó többségében — ismeret­len tettes jogtalanul eltulajdonítja, panasz­tétel alkalmával a rendőrségnek az isme­retlen tettes kiléte megállapítására konk­rét segítséget tud nyújtani, ugyanakkor meg­gyorsul a sértettnek a kártérítés is. A közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat területén és járművén utazás cél­jából tartózkodó személyek javai ellen el­követett lopást — csomaglopás, illetve pogy- gyászlopás — többnyire vasúti állomáso­kon, pályaudvarokon, személyszállító vasúti kocsikban követik el, de hajóállomásokon, személyszállító hajókon, távolsági autóbu­szok megállóhelyén, állomásain és egyéb uta­zás céljából felhasznált járműveken is elő­fordul. Az elkövetéshez nagymértékben hoz­zájárul az utazással járó izgalom, mely el­tereli az utasok figyelmét az utazáskor ma­gukkal vitt dolgokról, csomagjaikról. A várótermekben, a pénztárakban, a fo­lyosókon, a büfékben, az indulás előtt álló vonatokon és utazás közben széles lehető­ség nyílik az utazóközönség megkárosításá­ra, elsősorban poggyászaik elvétele folytán. Igen gyakran előfordul, hogy az utazás so­rán vitt csomagokat, kabátokat tulajdonít­ják el a tolvajok. Az utazás izgalmai között az emberek sokkal kevesebb gondot for­dítanak csomagjaikra, levetett kabátjaikra, mint általában más alkalmakkor. A pálya­udvarok sajátos légköre, a pénztárak előtti sorban állás, tolakodás, helyfoglalás a vo­natokon, ismerősök, útitársak keresése, in­dulás előtti búcsúzkodás, az étkezőkocsik meglátogatása, az ablakon való hosszas ki­nézés menetközben mindig olyan alkalmak, amelyek lehetőséget teremtenek mind a rendszeresen bűnözőknek, mind az alkalmi tolvajoknak a poggyásztárgyak ellopására. Előfordul az is, hogy várótermekben be­szélgetésbe elegyednek főleg vidéki, tapasz­talatlannak látszó utasokkal és megnyerő modorukkal, szolgálatkészségükkel a bizal­mukba férkőznek. Gyakori módszer: a be­szélgetések során a tolvaj elvállalja, hogy vigyáz az utas holmijára, míg az jegyet vált, vagy amíg valamit még vásárolni akar és a csomagmegőrzés alatt elviszik a gya­nútlan utas által rájuk bízott csoma­gokat. Gyakran előfordul, hogy a tolvajok éppen azzal távolítják el csomagjaik tulajdonosát, hogy valamilyen hiánycikket lehet a közel­ben vásárolni és amíg elszalad, hogy meg­vásárolja, azalatt eltűnik a csomaggal. Poggyásztolvajnak a másik lehetősége a vonaton van. Az utas felszáll a vonatra, bőröndjét elhelyezi a csomagtartóra, vagy előre helyfoglalás céljából leteszi a padra. A vonat indulása előtt míg az őt kikísérő ismerősével beszélget, valamilyen újságot, vagy élelmiszert vásárol magának az útra, és ezalatt egy pillanatra elhagyja a csomag­ját. Ez az idő alkalmas arra, hogy az élel­mes tolvaj poggyászát megkaparintsa és a felszállással ellenkező oldalon elvigye. Az utas mire visszatér, már csak csomagjai el­tűnését veszi észre. Igen gyakran előfordul, hogy az állomá­sokon, vízért, vagy valamilyen kisebb tárgy megvásárlásáért leszálló utas visszatér, cso­magjainak csak a hűlt helyét találja. Nyári idényben a tolvajok aktivitása kü­lönösen azokon a helyeken növekszik, ahol könnyebben tudják a lopást végrehajtani. Igen gyakran a lopások elkövetése a für­dőhelyek felé irányul, ahol a tolvajok meg­károsítják az üdülőhelyeken és fürdőhelye­ken pihenő, szórakozó személyeket. Gyako­ri a fürdők szabad területén elkövetett lo­pás is. A nyílt fürdőterületeken a fürdő­vendégek feletti holmi őrizet, mint ahogy ezt számtalan tapasztalat bizonyítja, meg­szűnik a fürdőzéssel, illetve az ott folyta­tott játékokkal. Ezt az alkalmat kihasznál­va, amíg egy pohár sört isznak a vendégek, vagy étkezés céljából elvonulnak, az őri­zetlenül hagyott tárgyakat megszerzik és el­tulajdonítják. Kirándulások alkalmával mindennapos, hogy a lepihenő kirándulók elalszanak, vagy pedig labdajátékot, egyéb játékot folytat­nak. A lehelyezett ruhákat, fényképező­gépeket és egyéb tárgyakat — míg a tulaj­donosaik pihennek, vagy játékkal vannak el­foglalva — az alkalmi tolvaj megkaparint­ja. Rendszeres, hogy az ilyen jellegű alkal­mi tolvajok többen vannak, és közülük 2, vagy több különböző mutatványokkal, han­goskodással elterelik a kirándulók figyel­mét, míg társuk lebonyolítja a lopást és az eltulajdonított értékekkel sietve eltávozik. Az alkalmi lopások újabb területét képezik a sátortáborok, őrizetlenül hagyott sátorfel­szerelések, melyeket igen gyakran kifoszta­nak. Amíg a sátorozók kirándulni, bevásá­rolni mennek, az alkalmi tolvajnak lehető­sége nyílik a sátorban elhelyezett holmik megszerzésére. Igen gyakori, hogy a figyelmetlen gépkocsi- vezetők az úttest szélén parkírozó gépko­csik ajtaját nyitva hagyják, nem zárják le, a kocsi teteje és ablakai nyitva vannak an­nak ellenére, hogy a kocsiban értéktárgyak láthatók. Nyitott ajtajú, illetve ablakú, vagy tetejű gépkocsikból könnyen kiemelhető tár­gyakat, fényképezőgépeket, táskarádiót ruha­neműeket az alkalmi tolvajok eltulajdonít­ják. Ramálöm hogy e tájékoztatás nemeiem, után az utazni szán­dékozók nagyobb figyelmet fordítanak uta­zásaik alkalmával csomagjaikra. Rozgonyi László, rendőr százados ! Óriási felhő a napon Az utóbbi évek egyik leg- 52 perc között hatalmas rob- fel. Az eredetileg egységes nagyobb napkitörés keltette bánás zajlott le a nap felü- képződményt a robbanás ere- hidrogénfelhőjét észlelték va- létén, a földről tekintve a je több részre szakította, de sárnap a budapesti Georgiana délnyugati térnegyedben. az ú1abb anvagfeiiövelések obszervatórium különleges A rendkívüli energiám rob- , .. ,, ... ... ... napfizikai teleszkópjával. Jú- bánás következtében mint- hovetkezetebem a hidrogenfel- nius 12-én, magyar idő sze- egy hatvanezer kilométer ma- hő 11.19 perckor ismét egysé- rint délelőtt 10.37 perc és 11 gas hidrogénfelhő emelkedett ges képződménnyé alakult. Jordan Popov: Micsoda barátok voltunk! Micsoda barátok voltunk, ó istenem, micsoda barátok! Megtisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harminc­szor kifényesítette a cipő­met, enni adtam neki a csajkámból, ő megitatott a kulacsából, levelet írt az édesanyámnak. csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mestersé­ges légzéssel keltettem élet­re. De egyszer csak útjaink el" váltak. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt votunk, de tessék, elvál­tunk egymástól Ki gondol­ta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpá­ron száguldoztam, megpil­lantottam egy utca keresz­teződésében. — Hogy vagy? — kérdez­tem. — Jól — válaszolta. — Gyere el hozzánk egy­szer! — mondtam és éppen abban a pillanatban, ami­kor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre vál­tott a lámpa, és indulni kel­lett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát, s 6 motorkerékpá­ron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett vol­na. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam ma­gam: — Mi van veled, te elve­szett lélek, hová tűntél? — Jól vagyok — válaszol­ta. — És te? — Hol így, hol úgy. Miért nem jössz el egyszer? Ö bólintott, de ebben á pillanatban zöldre váltott a lámpa és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor is­mét összefutottunk az egyik benzinkútnál. Éppen tankol­tam. és a kocsisoron átnéz­ve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ül. — Hé, hogy vagy? — ki­állottam el magam. Ö rámu­tatott a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mond­om neki. — Miért nem jöt­tök el az asszonykával? Ekkor a kocsi oszlopból du­dálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza kellett ül­nöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban lát­tuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymás­sal szemközti folyamatban haladtunk. Előremész há­rom-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét neki­lódulsz; Ekkor egy Trabant­ban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit vezettem. Kézmoz­dulattal kérdeztem tőle; „Hogy vagy?” C bólintott: „Jól”. És rámutatott két gyerekre, akik hátul ültek. Alig láttam őket Két ujjammal V betűt formál­tam. ami annyit jelentett: „Gratulálok!” ö a szívére tette a kezét: „Köszönöm”. Ekkor, egyik kezemmel Szó­fia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akartam ne­ki mondani, hogy: „Miért nem jöttek el egyszer?” De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók nekilen­dültek és elvesztettük egy­mást. _ Ettől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lám­pák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítómű­helyekben, sem pedig a ben- zinkútaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, istenem, micso­da barátok! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán NÓGRÁD - 1983. június 14., kedd /

Next

/
Oldalképek
Tartalom