Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
ÚTTÖRŐSAROK BARÁTUNK AZ ÚJSÁG Megszaporodtak az események az úttörBmozgalomban, legalábbis ez derül ki a beérkezett levelekből. Kezdjük a sort három endrefalvai tudósítónk beszámolójával, amelyben üzemlátogatásról, hulladékgyűjtési akcióról és egy hangversenyről kaptunk hírt. Endrefalvai események Nemrégiben az endrefalvai Aranykalász Termelőszövetkezet egyik üzemegységébe látogatott el az iskola Zalka Máté raja. — Először a gumiüzemet kerestük föl — írja Palcsó Csilla tudósítónk —, s megnéztük, hogyan préselik a gumit? Utána a műanyag- üzembe mentünk, itt a desz- szertesdobozok tartóit láttuk készítés közben. Megtudtuk egyebek között, hogy amit ott gyártanak az végül is Svédországba kerül, Kovács Erika nagyszabású hulladékgyűjtési akcióról számol be. Mint írja, mindenféle hulladékot: vasat, papírt, rongyot, üveget gyűjtöttek a pajtások Szécséoyfelfaluban, Pilinyben és Endrefalván. Házról házra jártak a ‘kis kocsikkal s szedték-kérték a kidobásra ítélt hulladékokat. Oláh Katalin szintén az endrefalvai iskolából egy hangversenyről tudósít, a diákok a XX. század zenei alkotásaiból hallhattak néhány remekművet. Á jövő zenésze? S ha már hangversenyről esett szó, olvassunk bele Tóth Ágnes Melinda Karancskeszi- ből küldött levelébe, amelyben tudósítónk a két esztendeje zeneiskolába járó Futó Edinát mutatja be. Részlet a beszélgetésből: — Milyen hangszereken Játszol? — Furulyán, fuvolán és zongorán. A furulyát a szüleim javasoltak, a fuvglát már én választottam, a zongora pedig kötelező. 'Így állt össze „a trió”. — Hallottam, hogy zenei pályára készülsz? — Igen. Tavaly határoztam el, hogy e szenvedélyemnek hódolok. Miskolcra és Debrecenbe is jelentkeztem, végül is örömömre az utóbbi sikerült. Ugyancsak Karancskesziből kaptuk Szőllős Kinga levelét, ebben az ELTE színjátszó csoport helyi bemutatójáról olvashatunk. Ahogyan Kinga írja, a pajtások jót mulattak a Csalóka Péterről szóló mesejátékon. keszi pajtások, mint azt Dohor Mónika, a Széchenyi út 58. szám alól írja, a hasznosítható hulladékokat szedték össze a falu minden részéből: vasat, rongyot, papírt. Legbuzgóbbak a kisdobosok voltak, de természetesen valamennyi szorgos gyűjtő megérdemelte a jutalmul kapott színházi látogatást. — Kazáron lomtalanítási akcióban vett részt az úttörőcsapat — olvashatjuk a helyi tudósító, Szabó Erzsébet levelében. — Az őrsök kis kocsikkal fölszerelve házról házra jártak, s hatalmas hegy gyűlt össze a különféle hulladékokból. Ennek árából csapatunk majd táborozni megy, de addig még lesz néhány mozgalmas hét vége... Túrók, kirándulósok minden mennyiségben Se szeri, se száma a különféle kirándulásokról, túrákról szóló beszámolóknak. Csak ízelítőül említünk néhányat! Garábról Nagy Anita . budapesti kirándulás élményeit postázta, a pajtások jártak az állatkertben, a Vidámparkban, este pedig a nemzetközi cirkusz műsorát tekintették meg. — Mi gyalogtúrát tettünk Hollókőre — írja Ecsegről Figura Klára. — Megnéztük a várat, nyársaltunk, aztán megcsodáltuk a falumúzeumot. Sajnos, a borongós, esős idő közbeszólt, ám így is nagyon jó kirándulás volt. A káliói diákok a járási tűzoltóversenyre „rándultak ki” — számol be Sergely Rita. Nem hiába, ugyanis a lányok megnyerték a tűzoltóversenyt, de a fiúk sem szégyenkezhetnek, hiszen ők is dobogósak lettek, a harmadik helyen végeztek. A szép szereplés, többek között Czeba János szakkörvezető munkáját is dicséri. Jobbágyiból küldte levelét Jagicza Mónika és Nógrády Adrienne, s a tavaszi ünnepségsorozat krónikáját vetették papírra, míg Petre Marianna a pásztói Dózsa György Általános Iskolában .megtartott bálról írt, valamint arról az irodalmi műsorról. amelyen Csokonai Vitéz Mihály költészetéről esett szó. Megfejtések, nyertesek, feladvány Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: Gagarin. A szerencsés nyertesek: 1. Újházi Szabolcs, Salgótarján Hősök útja 32. 2. Bercze Csaba. Homokterenye, Szabadság út 19. 3. Korponai Krisztina. Salgótarján, Vöröhadsereg 171. 4. Huszkó Zsuzsanna, Nógrádme- gyer, Petőfi út 11. 5. Hlavacs- ka Ferenc, Szirák, Malom út 5. Könyvjutalmukat postán küldjük el! Kérjük, az alábbi feladványunk megfejtéseit május 20- ig postázni a következő címre: „Űttörősarok”, Nógrád- szerkesztőség, Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4. L ó u q r á s Induljatok el a jobb alsó sarokban levő K betűből, és lóugrás ban haladva olvassátok össze az ábra betűit. Ha helyes útvonalon haladtok végig, Vörösmarty: Za Ián futásából kaptok idézetet. Hogy szól ez az idézet? E ő CT JjlWi# « + U L fr'!1! o L B K s z N cs S A K G ov A 0 LY D É éj l 1 I • H 1 f| hi N lllllillllllililllll! üu JT* G illlllllillllllll j RÍ Szügyi képek Ezerágú napsütés pásztázza az ősi település házait. ősi, mert a kutatások szerint már igen régóta lakott vidék ez. S hogjt ragaszkodó nép lakta mindig, azt több dolog bizonyítja. Az első kép ebben a napsütésben tehát régi. Nagyon régi. Vajon hogyan nézhetlek ki elődeink, akik a Leányka-hegy tetején földsáncot építettek? Azokról már sokkal többet tudunk, akik 1620 táján a török dú- lás elől Ipolyság mellé menekültek, maguk előtt hajtva jószágaikat, szekerekre hányva kevéske értékeiket. A száműzést nem sokáig tűrték. A földdel egyenlővé tett falut odébb ismét fölépítették. A régi falut a neve őrzi: Stara Dedina, öregfalu-dülő. A fogyó lelket Liptó és Zólyom jobbágyai jöttek megerősíteni, s 1715-ben már 1 magyar család mellett 21 tó- tot jelöl egy összeírás. A husziták ivadékai a protesta- nizmust is elhozták furcsán pergő nyelvükkel együtt. A XVIII. század utolsó harmadában már föl is húzták hatalmas anyatemplomukat a falu közepén; ott, ahol korábban is össze-összeta- lálkoztak al- és felvég lakói. Már ennek a templomnak a harangját verte félre az akkori tiszteletes az 1823-as nagy tűzvész idején, amikor 94 házat faltak föl a lángok. Mindez (és még sok egyéb) élvezetes olvasmánnyá sűrűsödik ösz- sze Nagy Pálnak, az iskola igazgatójának monográfiájában. (Sajnálatos, hogy a könyvtárban nincs belőle egyetlen példány sem...) Alighanem itt van Nógrád megye legszebb iskolája is. Már azt nem tudom ugyan, hogy tanulni és tanítani ugyanakkora élvezet-e benne, mint ragyogó napsütésben szemmel simogatni? A szép épületegyüttest ívelt kapujával együtt a nemes vármegye építette az 1700- as évek derekán. Itt tartották a megyegyűléseket, mondván, Balassagyarmaton császári katonaság szabad választásukat ugyancsak befolyásolhatná. A poros utakon hintók és homokfutók hozták közel és távol nemeseit akkoron. (A pincebörtönben százak raboskodtak.) Ma? Lám, a sok bajon, szenvedésen át hagytak valamit az utókornak: egy iskolát. S ha már a falu fölé magasodó evangélikus templomról szó esett, essék szó arról is, hogy a toronyóra világításának forintjait a községi tanács állja. Minden szónál hívebben bizonyítva: az állam és az egyház sok közös célt talál. Pásztory Gézáné két esztendeje élvezhetné nyugdíját, de nem teszi. Most is a postán találom, helyettesíti utódját a vezetésben. — Rokoni szálak Érsekújvárhoz kötnek, de én már csak értem a szlovákot. Ha bejön valaki és szlovákul szól, tudom, mit kér. Hiba volt, hogy nem tanultam meg jobban a nyelvet. Amikor idekerültem, majd negyven éve a településre, még bizony nagyobb szükség lett volna rá. Elmaradt. Két Lu- dove Noviny jár a faluba. Csak. Az a baj, azt mondják az idősebbek, hogy a tót, meg a szlovák között azért van különbség. Az idősebbek még kitűnően beszélik a nyelvet, a fiatalabbak már kevésbé. A művelődési ház igazgatója Marczinkó János szép házat épített a településen. — A környezet, a vidék megfogja az embert, ezt az idegen is rögtön látja, megérzi. Nemigen ismerek a környéken még egy ilyen rendezett települést. Tavasz táján meg egyenesen fölül- múlhatatlan. Az említett monográfia írója még arról kesergett tizenöt esztendővel ezelőtt, hogy a természetes szaporulat csupán öt. Ne feledjük, a vidék akkor kötődött szorosabb szálakkal a nagyvilághoz. Sokan elindultak szerencsét próbálni. Szügy- ből is, kiléptek a korábbi zártságból. Az akkori nép- számlálás 1296 lelket tartott nyilván. A legutóbbi már félszázzal többet. Látható-e a fogyó falu képe? Azt hi- , szem, igen. Elhagyott házak, gazos porták jelzik. Szügyben az aprólékos szemlélő sem talál ilyet! Minden talpalatnyi föld a kertekben gondosan művelt. Fóliák, virágok, fejüket fölvető saláták, zöldségek, metszett gyümölcsfák jelzik a szorgos kezeket. Mint azt a végrehajtó bizottság titkára, Kis Pál mondotta: népszerű lett a Balassagyarmathoz közeli kis település. Sokan vásároltak és még sokan szeretnének vásárolni telket építéshez Az utak portalanítottak; bolt, presszó, művelődési ház szolgálja az embert, s lélegzetvételnyire a város. A csönd, a jó levegő, a szép környezet sokakat csábít a megtelepedésre. Olcsó telkekkel várták és várják a megtelepedni akarókat. szóbon — Korábban igen zárt falu volt ez — mondják az idősebbek. — Hanem ahogy a környék több munkát kínált, oldódott a zártság. Vegyes község lett a miénk, sok a közös szál, ami szlovákot, magyart összeköt. Régebben párválasztás is csak a környékre vetette ki a szerelem szálait. Ma már sok a vegyes házasság. Sokan kelnek a kakasszóval reggelente, szólítja őket a közeli város. Nem kevesen — többnyire idősebbek, de egyre több fiatal is — a Madách Imre Termelőszövetkezetben találja meg a számítását. — Otthon többnyire szlovákul beszélnek a szüleim, a nagyszülők — vallja Be- csánszki Mihály, a termelő- szövetkezet főagronómusa, alig túl a harmincon. — Szoros szálak fűznek bennünket a dacsalomi szlovák termelőszövetkezethez. Az aratás idején segítjük egymást. Könnyen szót értünk, nincs nyelvi nehézség. S ahogy a hátáron túli szomszédokkal nincs semmiféle konfliktus, nincs a faluhatáron belül sem a kétnyelvű közösség tagjai között. Hogyan is lehetne? Szlovákul vagy magyarul közös a céljuk. Tisztességgel, becsülettel dolgozni egymásért, a településért. A művelődés „gazdái” azon munkálkodnak, hogy a hagyományok, a nyelv szeretető ne legyen a feledésé, hiszen ennek praktikus okai is vannak. A határ csupán néhány perc. Rokoni, érzelmi szálak kötik oda, az itt élő embereket, s jó lenne ismét látni esküvőkön a keresztanyák sütötte „örörnkalá- csot”, akárcsak odaát. Feledhetetlen kép az idősebbek emlékezetében. A jókora kalácson pattogatott kukorica, pántlikák és gyertyák, amit a fiatalok kedvére díszítettek nem is olyan régen. Ebben a rohanásban önmaguk kedvéért a közösség érdekében nem árt mélyebben visszanyúlni a múlt megannyi szép szokásáért, hiszen szlovákok. magyarok egyként kevesbednek, ha feledésbe merülnének. Nagymamák tanítfák az unokákat a szóra, ők teremtik jelenné a tegnapot. Medzi hori — ízlelgetik a kicsik az egyik dűlő nevét, Siroki — morzsolgatja az iskolás a lapos, ősök adta megnevezését. Észrevétlen jutnak el a messzi tegnapokból a mába. Fölnőve. a múltra gondolva építhetik a jövőt. Hortobágyi Zoltán iiiiiiiiiniiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimMiiiiiiiHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Ságvári raj kerestetik! Legutóbbi rovatunkban írtuk, hogy szívesen adunk helyet az őrsök, rajok kapcsolatteremtésének. Nos, néhány nap múlva már érkezett is a mátraszőlősi általános iskolából Szappan Zsolt 5. osztályos diák levele: „Csapatmegbíza- tásunk közé tartozott, hogy vegyük föl azonos nevű rajjal a kapcsolatot. Már sok iskolába írtunk levelet, de választ ez idáig nem kaptunk. Ezért szeretnénk próbálkozni az Űttörősarkon keresztül is. Kérjük tehát, hogy jelentkezzen olyan 5. osztályos raj, amely Ságvári Endre nevét viseli! Címünk: Ságvári Endre raj, Mátraszőlős, Általános Iskola. 3068.” Szorgoskodó kisdiákok Több levelezőnk arról számolt be, hogy az úttörők rendszeresen kiveszik részüket a helyi társadalmi munkálatokból. Említsünk néhányat konkrétan is: Szalai Éva, a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola 7. osztályos tanulója arról számol be, hogy a csapat minden tagja részt vett a nagyszabású tisztasági akcióban. A Janikovszky-raj például az úttörőszobát és környékét tette rendbe. A karancsGyermekek a társadalomban írta: Varga László, a Magyar Úttörőszövetség főtitkára A gyermekeknek a társadalomban elfoglalt helye, iskolai és mozgalmi életük, a gyermekek jelenléte a szűkebb és tágabb környezetben — ezek mai életünk, nevelő munkánk sokakat foglalkoztató kérdései. E témákban egy-egy önálló tanulmány több nézőpontú vizsgálattal sem tud mindenre kiterjedő elemzést adni. Ezt tudva, a teljességre törekvés nélkül szeretnék szólni az úttörőszövetség közelgő konferenciája előtt — a mozgalom eredményeiről, a gyermektársadalom közérzetéről, a gyermekek, a gyermekmozgalom társadalmi kapcsolatainak javításáról. Korábban a forradalmi változások vagy a dinamikus fejlődés embert próbáló időszakában a felnőttek, a szülők és a gyermekek mozgalma is közvetlenül érezte hasznosságát. A mozgalmi munka ez időben is meglevő gyengeségei, a formális elemek másodlagossá váltak az általános optimizmus fényében. Egészen más a mozgalom megítélése ma, egy olyan szakaszban, amikor az elért eredmények megőrzésének reális perspektívája, és ennek számtalan ideológiai vonzata teremt új helyzetet. Az előrelépéshez szükséges önértékelés, a nélkülözhetetlen kritikai légkör társadalmi méretűvé vált, s az ifjúsági és gyermekmozgalomra is hat. Közvetve növeli munkánk fontosságát, hogy az általános társadalmi közérzet alakulásához nem jelentéktelen hozzájárulás az, amit a gyermekek mozgalma tehet egy-egy család belső életének, hangulatának formálásában. Hogyan telik a gyermek élete az iskolában; van-e vonzó feladata, öröme; mennyi jut neki az oly fontos sikerélményből? Nem lényegtelen a családi közérzet alakulásában az sem; hogyan számít, kér segítséget a szülőktől, hogyan ad számukra is programot a ma iskolája és gyermekmozgalma. Olyan kérdések ezek, amelyek mindig is léteztek, de ma különösen fontossá teszik a válaszok megfogalmazását. Ezek erősítik fel azt a szintén régi követelményt is, hogy a gyermekek mozgalma saját lehetőségeivel élve vegyen részt közismert társadalmi gondjaink csökkentésében. Miért ne lehetne az úttörőszövetségnek határozott és érzékelhető programja a „veszélyeztetett” kortársak helyzetének javítására, a rászoruló idősek folyamatos gondozására vagy éppen kallódó tárgyi értékeink összegyűjtésére és ismételt fel- használására. Nem meghökkentően új, soha nem szorgalmazott törekvései ezek az úttörőmozgalomnak. Ami napjainkban új — és ez nem kevés —, hogy a jelenleg kialakult úttörős- programokon belüli arányok módosításával, a lehetséges szövetségesek körének bővítésével szeretnénk az alapvető feltételeket megteremteni. Milyen változásokon gondolkodunk tehát? Mindenekelőtt a jelenlegi program elemeinek tételes értékelése szükséges. Azt kell felelősen elemeznünk, hogy meglévő nagyszámú rendezvényeink a gyermekek mely tömegeinek kínálnak vonzó, hasznos elfoglaltságot. Általában úgy véljük, hogy ezek nagyobb része a jó képességű, az iskola értékrendje által is elismert gyermekek számára nyújt gyakori és élményszerű elfoglaltságot. Csökkentésükre azért van szükség, hogy fontosságuknak megfelelő helyre kerülhessenek az eddigi formákban kevésbé foglalkoztatott gyerekek programjai. A gazdálkodás, a természetjárás, a barkácsolás, a sportolás, a táborozás izgalmas programjai a közösség egésze számára kínálnak olyan elfoglaltságot, amely az iskolai, a gyermeki közérzetet javíthatják. Nincs ugyanis nagyobb veszély a gyermekmozgalom számára, mint annak elhiteté- se a gyermekkel, hogy vannak kiválasztottak, akik hasznosak, jól dolgozók egy szervezetben, s van egy másik — nagy létszámú — kör, amelynek csak a passzív jelenlét a szervezettel való kapcsolat kizárólagos formája. Az aktív részvétel sokat hangoztatott kívánalmát kell általános gyakorlattá tennünk! Így azt az érzést mélyíthetjük el a társadalom viszonyaival ismerkedő gyermekekben, hogy a szervezet általa van; elsősorban az ő szándéka, akarata érvényesül, legyen szó akár a program, akár saját vezetőinek megválasztásáról. Mindennek felismerése elvezet jelenlegi vezetői helyzetünk újraértékeléséhez is. Egészen mások a személyi feltételei egy ismeretszerzéscentrikus, az iskolai feladatokhoz szorosan illeszkedő programnak, és egy, a fentebb vázolt tartalmakat is a programba építő szervezetnek. Mert amíg az előző természetessé teszi, sőt igényli a pedagógus- úttörővezetők nagy számú — néha kizárólagos — jelenlétét, addig egy szélesebb körű program megköveteli más erők — szülők, nagyszülők, sportolók, művészek, ifivezetők — bekapcsolását is. Létérdekünk persze, hogy ezután is velünk maradjanak a pedagógusok» sőt irányítsák, egybehangolják az úttörőszövetségek munkáját segítő felnőttek tevékenységét is. Mert nem az iskolától és a pedagógusoktól fordulunk el, ha mozgósítjuk a társadalmi érőket is. Sokkal inkább velük, értük, a terhek csökkentése érdekében kívánjuk az iskolai nevelést és a közösségi mozgalmi életet koordinálni. A programjaink szervezésében, megvalósításában részt vevő felnőttek jelenléte még egy fontos társadalmi érdek szolgálatát is jelentheti. Azt, hogy a gyerekekkel túrázó ifivezető, a saját műhelyében velük barkácsoló nagypapa, a 6—8 éves gyermekét az úttörőházba kísérő szülő önmaga is gazdagodik, életmódja színesebbé válik. A közös alkotó munka örömét szeretnénk megosztani felnőtt szövetségeseinkkel a gyermekmozgalom munkájában a tervezéstől a végrehajtásig. NÓGRÁD — 1983. május 10., kedd