Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEG Y E I BIZOTTSÁGA ES A M EG YE.I ARA: 1,40 FORINT 1983 MÁJUS 29., VASÁRNAP AZ MSZMP NOGRA XXXIX. ÉVF.. 126, SZÁM Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők Szombaton, az Építők llózsa Ferenc Mű­velődési Házában rendezték meg a szocialis­ta brigádvezetök VI. országos tanácskozását. Mintegy 150 ezer szocialista brigád képvise­letében több mint 800 küldött, s mintegy 200 meghívott vendég vett részt a konferencián, hogy az utóbbi évek tapasztalatait összegez­ve és szocialista fejlődésünk követelményei­nek megfelelően jelölje ki a brigádmozgalom feladatait. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Gáspár Sándor a SZOT főtitkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Ma­róthy László, a budapesti pártbizottság első titkára, Németh Károly, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai; Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese; továbbá a kormány több tag­ja, a tömegszervezetek képviselői, szocialista brigádvezetők, üzemi és szövetkezeti dolgo­zók. A tanácskozást az elnöklő Major László, a Magyar Optikai Müvek brigádvezetője nyi­totta meg. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg előadói beszédét. Gáspár Sándor beszéde Lendítőereje az újnak, a jobbnak , Éppen negyedszázada, hogy megszületett a dolgozok leg­jobbjának nagyszerű kezde­ményezése, a szocialista bri- gádmazgalom. E mozgalom­ban a legszebb az emberi igyekezet, a tiszta szándék. A brigádok cselekedtek, ha az ország vagy a munkahelyük ügyéről volt szó, ha városok, falvak szorultak segítségre, vagy ha az emberek, a dol­gozók, a családok egyike-má- sika került nehéz helyzetbe. A szocialista brigádmozga­lom nagy értéke, hogy hatás­sal volt hazánk fejlődésére, a munkahelyeken a közszeilem- nek, a közösségi gondolko­dásnak és a mozgalomban részt vevők egyéni életútjá­nak alakulására A másfél millió dolgozót átfogó brigád­mozgalom hatására sokan ju­tottak el saját fejlődésük magasabb fokára a munká­ban, a szakmai hozzáértés­ben, a magatartásban és a mozgalom révén csiszolódtak értékesebbé emberi tulajdon­ságaik. Ma is azok a legjobb szocialista brigádok, «amelyek tisztességgel. józansággal, munkésetikával élnek és dol­goznak Ugyanezekről az értékekről hallottunk az üzemekben most lezajlott szocialista bri­gádvezetői tanácskozásokon, amelyek tanúsítják, hogy a dolgozók értik az ország, a munkahelyek gondjait, .akar­ják, hogy rend, fegyelem le­gyen; legyen nagyobb becsü­lete a munkának; akarják és kérik hogy nagyobb önálló­sággal, bizalommal többet te­hessenek. Több, szabadabb mozgásteret kérnek. helyt kell adni ezeknek az igé­nyeknek. hisz bennük egye­sülnek központi céljaink és a munkahelyi törekvések. Felemelkedni a feladatokhoz Pártunk Központi Bizott­sága a közelmúltban elvégez­te hazánk társadalmi és gaz­dasági helyzetének elemzését, amikor sokoldalúan értékelte a XII. pártkongresszus óta megtett utat, és meghatároz­ta a további tennivalókat. Külön is k'emelte a szocia­lista brigádmozgalom, a mun­kaverseny fontos szerepét tár­sadalmunk fejlődésében. A munkahelyeken még fellelhe­tő szellemi és anyagi tartalé­kok feltárásában, hasznosí­tásában minden eddiginél nagyobb feladat hárul a bri- aádniozgalomra. A Központi Bizottság hatá­rozata arra irányul, hogy erőnket összefogva túljus­sunk a szocialista épi tőmum- ka jelenlegi bonyolult sza­kaszán. Az új helyzethez al­kalmazkodva folytatjuk a szocializmus építését, erősít­jük szövetségi politikánkat, a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egységet. Gazdaságpolitikai céljainkat a nemzetközi fizetési mérleg javításával, a teljes foglal­koztatottság fenntartásával kívánjuk elérni, és tovább tökéletesítjük a dolgozók lét- biztonságát szolgáló szociál­politikai intézményeink rend­szerét, védelmezzük az elért színvonalat. Mindezt ina ne­hezebb feltételek között kell vállalnunk és teljesítenünk. A világon olyan helyzet alakult ki. amely a szocialis­ta országokat nemzetközi mé­retekben újabb és nagyobb politikai, gazdasági és ideoló­giai erőfeszítésekre készteti. Nem kisebbek a feladataink hazánk határain belül sem. A tőkés-világgazdasági válság hatása alól mi sem tudtuk kivonni magunkat. Ugyanak­kor szembe kell néznünk sa­ját gyengeségeinkkel is. Tud­juk, hogy a szocialista építés útja sohsem volt sima és gondok nélkül. Ma azonban mincien vonatkozásban na­gyon magasra nőttek a köve­telmények. Az élet azt a kér­dést állítja elénk, vajon , ha­zánk meg tudja-e őrizni a társadalmi és gazdasági fejlő­désben eddig elért eredmé­nyeinket, és fel tud-e emel­kedni egy magasabb színvo­nalra. A legnagyobb nyíltsággal kell arról szólnunk, hogy eh­hez csak egyetlen út van szá­munkra: a jobb, hatékonyabb munka Az elmúlt évtize­dekben talán soha nem volt ilyen életbevágó a munka ha­tékonysága, mint ma. Csodá­ra hiába várunk. Ezlt a mun­kát senki nem fogja betet­tünk elvégezni. A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz, hogy a mai igényeknek megfelelő­en, rugalmasan. hatékonyan és magasabb színvonalon se­gítse gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújuláshoz szükséges, hogy az eredmények elismerése mellett beszéljünk a mozga­lom gyengeségeiről is. Aki ismeri-a szocialista bri­gádmozgalom előző konferen­ciáinak dokumentumait, az tudja, hogy a mozgalom tevé­kenységét fékező formális je­gyekről már akkor is szól­tunk. Ma ez a gond erősebb lett. A gyakran formális megol­dások egy nagyon fontos elvet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját belső meggyőződésükből kell csele­kedniük. Ez pedig szorosan összefügg a szocialista demok­ráciának a munkahelyeken megfigyelhető jelenlegi hely­zetével. A szocialista brigád­mozgalom létének, megújulá­sának elemi érdeke a munka­helyi demokrácia fejlődése. Az elért eredmények ellenére a dolgozók gyakran szembetalál­ják magukat azzal a ténnyel, hogy gyakran többet beszélnek munkahelyükön a demokráci­áról. mint amennyi környeze­tükben megvalósul belőle. A formális elemek akadá­lyozzák a demokrácia tartal­mi kibontakozását. Mivel a demokrácia nemcsak értekez­let, hanem állandóan jelenlé­vő magatartás, gondolkodás és felelősségtudat, ez gondot je­lent. Ha a dolgozók nerh lát­ják a maguk cselekvési lehe­tőségeit. akkor nem lehet megfelelő kezdeményezőkész­séget várni tőlük a végrehaj­tásban. Ezért belső mozgató­erőt, belső akaratot és kezde­ményezőkészséget keresünk a kollektívákban. Ezt kutatva a munkahelyi demokrácia álla­potát kell szemügyre vennünk, mert a demokrácia gyakorlá­sa, színvonalának emelése te­remt ilyen belső erőt. A dolgozók tudomásul ve­szik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb ne­hézségeket. Ezeket nem is ír­ják a szocializmus rovására. De azt elvárják, hogy a szoci­alizmust építő társadalomban állandóan erősödjék részvéte­lük saját sorsuk alakításában. Gazdasági életünkben egyre több az olyan vezető, aki nemcsak gazdasági, hanem jó politikai vezetője is a kollek­tívának. Aki segíti és gyako­rolja a demokratizmust. Mind többen látják, hogy a demok­rácia érvényesítéséből fakadó értékek sokkal nagyobbak, mint a „befektetett többlet- myrjka.” Viszont azoknak ' a vezetőknek, akik az üzemi de­mokrácia értelmét, létét időn­ként szeretnék elfelejteni, tu­domásul kell venniük. hogy nem vonhatják ki magukat a társadalmi ellenőrzés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés alól. Semmiféle el­képzelés nem viszi előre dolga­inkat, ha hiányzik a tömegek egyetértő cselekvést vállaló tá­mogatása. A dolgozókban erő­síteni kell kötelezettségeik he­lyes megértését, a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlődésében, hogy ismerjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fej­lesszék aktivitásukat. Jelentős gyakorlati tapaszta­lata életünknek, hogy az em­berek nemcsak „öntudatból’ építik a szocializmust. As anyagi érdekeltség elvének al­kalmazása társadalmi fejlett­ségünk jelenlegi fokán a szo­cialista építés pótolhatatlar haitóerejét jelenti, ezért kö­vetkezetesen kell megvalósíta­ni a munka mennyisége és minősége alapján nyugvó bé­rezési elveinket. Jelenleg az anyagi érdekelt­ség alkalmazásában bizonyos zavarokkal küszködünk. Gon­dot okoz, hogy az egyes réte­gek és szakmák közötti bér­arányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékeket. Szá­mos munkahelyen nem talál­kozunk a kiemelkedő munka­teljesítmények differenciált ösztönzésével. Helyenként szo­rosra zárul a bérolló a szak­képzetlen, a szakképzett és a magasan kvalifikált munka között. A felfelé irányuló tár­sadalmi mozgást, amelynek napjainkban a továbbtanulás az alapja, nem ösztönzik elég­gé anyagi és erkölcsi tényezők. Pedig a termékszerkezet-válto­zás, a modernebb technológia alkalmazása magasan kvalifi­kált. több szakmát ismerő munkásembert kíván meg — mind sürgetőbben. Olyan jö­vedelmek is képződnek, ame­lyek semmilyen összefüggésben nincsenek a végzett munka minőségével és mennyiségével. Ezek csökkentik a tisztességes munka becsületét. Mindezeken a gondokon tár­sadalmi méretekben nem tu­dunk egyszerre változtatni, de a munkahelyeken igen. A munkahelyeken több a lehe­tőség az anyagi ösztönzésre, mint amennyit a valóságban tapasztalhatunk, de gyakran hiányzik a következetesség. Ezen változtatni szükséges. Becsület a tisztességes munkának A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak kö­rükbe vonták az üzemi dolgo­zók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó mozgalommá kezdtek válni, változott a hely­zet. A munkahelyek gyakran nem tudtak reális célokat ki­tűzni és érvényesíteni, ame­lyek mindenütt élő mozga­lomként fent tudták volna tar­tani a szocialista brigádokat. A gazdasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irá­nyítási problémáinak áthida­lására, saját vagy a gazdaság más területeinek működési za­varait kiküszöbölő segédcsa- patként kezelte a szocialista brigádokat és a munkaver­senyt. A probléma lényege termé­szetesen nem az, hogy meg­fogalmaztuk a szocialista munka és élet követelményét, hanem az, hogy érvényesülé­sét a körülményektől és a vi­szonyoktól függetlenül, diffe­renciálatlanul, általánosságban vártuk el. Azzal is szembe kell nézni, hogy a szocialista bri­Í iádok kialakulásukkor egy idott gazdasági, technikai fel- ételrendszerhez kötődtek, közben azonban a gazdaság­irányítás és a gazdaságpoliti­ka változott, az érdekek nyi­tottabbá váltak, a követelmé­nyek megnövekedtek. (Folytatás a 2. oldalon.) Kisdobos-, úttörő-, KISZ-tag- és ifivezető-avatás volt teg­nap megyénk legnagyobb általános iskolájában, a salgó­tarjáni Budapesti útiban. Kétszázhúsz kisdobos, bárminő úttörő és harminckét KISZ-tag tett a napsütéses délelöl- tön ünnepélyes fogadalmat. (fotó; barna) , I G — Mondjátok apátoknak, hogy anyátok néha otthon megáll a konyhában, ke­zéről csöpög a víz a moso­gatóba és ti nem értitek, hogy miért nem törli meg a szemét? Mondjátok el, hogy néha fölriadtok éj­szaka, mert vékonyak a falak és áthallatszik. amint apátok, anyátok fojtottan szitkozódik, s úgy csattan a tenyér odaát, mintha a fejetek fölött szólna épp. Mondjátok el, hogy rossz összebújni, amikor vihar veri a falakat és öcsétek sírva hívja apát, anyát, valakit, de akkor nincs otthon senki, de senki és nincs kihez fordulni. Mondjátok el, hogy olyan­kor óriásira nőnek az ár­nyékok, a szekrény akár egy medve, az ágy ijesztő­en nyikorog, s a félelmet föloldó lámpáig sincs erő bátorságot venni a riadal­mon abban a káoszban. Mondjátak el, hogy a kicsi ember csak sír és tehetet­len, ha magára hagyják a felnőttek, s hogyha magára hagyják, akkor is csak apá­ban, anyában bízik minden bajon át. Mondjátok el, hogy a leg­jobb dolog nevetni valami közös játékon otthon, ami­kor együtt a család, s hogy legjobban akkor esik a fa­lat, ha az egész család együtt ül az asztalnál ün­nepen, hétköznapon. Mond­játok el, hogy jó dolog a magnetofon, de Benedek Elek meséje szebben szól anya szájából mindenki­nél. Mondjátok el, hogy nem tudjátok pontosan mi az a rakéta, de rossz lát­ni, hogy apa összeráncolja a szemöldökét, ha erről be­szél a televízió, s olyankor lüncs kedve játszani, még beszélgetni sem. Vajon mi­re gondol — kérditek, de nem válaszol semmit. Mondjátok el, hogy nem tudjátok ugyan még azt sem mi az élet, de a ha­EKEK Iáiról annyit hallotok mos­tanában. Mondjátok el, hogy régen láttátok a nagy­apát, akinek olyan szép a kertje és nagyon egye­dül él valami messzi vá­rosban. Mondjátok el, hogy a csíkos melegítős bá­csi már negyedszer nem köszönt vissza a lépcsőház­ban, pedig ti illedelmesen köszöntetek neki. Mondjá­tok el, hogy a nagycsopor­tos Balázs este fél tízkor négykézláb mászott a kocsma előtt — ő volt a kutya —, az anyja meg épp alkudozott egy férfival odabent. Mondjátok cl, hogy láttátok a csontso­vány etióp kisfiút a mozi­ban, falhozvert palesztin társával együtt. Mondjá­tok el, hogy tudjátok, ezer meg tízezer gyerek nem éri meg a második szüle­tésnapját, mert nem kap gyógyszert, ennivalót, lehe­tőséget ezen a világon az élethez. Mondjátok el, hogy ti hisztek apában és anyában, ti bíztok bennük, hogy úrrá lehetnek az éj­szakai és nappali viharo­kon, ha nagyon akarják. Mondjátok el: ti tudjátok, adni kell, hogy kaphassa­tok, s ezt a felnőttek ne tudnák? Mondjatok el mindent, mindenkinek a világról. Azt, amit tudtok és amit tudni fogtok, ha apák, anyák lesztek. Mond­játok el, hogy testvéreket akartok, aztán meg gyere­keket, akiknek, gyógyszer, ennivaló, lehetőség kell az életéhez. Mondjátok el, hát­ha a ti szavatok messzebb hangzik, mint a felnőtteké. Eljut talán minden fel- nötthöz. Azokhoz, akik a ma jól' és rosszul élő és a még meg sem született gyerekek számára meg­őrizhetik ezt a világot. Nem egy gyermeknapra, nem egy gyermekévre, ha­nem évezredekre. Gyere­kek, mondjátok el... Hortobágyi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom