Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
farkas András: Gyermekek A város és környéke Elkészült Salgótarján új rendezési terve A Salgótarjáni városi Tanács a közelmúltban fogadta el a megyeszékhely új általános rendezési tervét, amely körülbelül az ezredfordulóig szabályozza a városfejlesztés lehetőségeit. Az általános rendezési terv tartalmáról beszégettünk Godó Dezsővel, a városi tanács műszaki ^osztályának vezetőjével és Arató Györggyel, városi főépítésszel, aki korábbi munkahelyén készítette az általános rendezési tervet. — Mi tette szükségessé, hogy felülvizsgálják a korábbi elképzeléseket, s újra körvonalazzák Salgótarján jövőjét? Godó Dezső: — Mindenekelőtt az országban, a megyében és Salgótarjánban végbement társadalmi, gazdasági fejlődés. A legutóbbi terv 1969-ben született, s azóta jelentős változások következtek be az élet minden területén. Csak néhány példa: növekedett a lélekszám, új lakótelepek épültek, fejlődött az ipar, az infrastruktúra, s közben új igények jelentkeztek. Például új lakásgazdálkodási irányelvek láttak napvilágot, egyre inkább kívánalom a humánusabb lakókörnyezet megteremtése, a városnak nagyobb a szerepe a város- környéki települések életében, ellátásában. Arató György: — Az élet által felvetett új kérdésekre, problémákra, követelményekre igyekszik választ adni az új terv. Figyelembe véve azt is, hogy Somoskőújfalutól Mátraverebélyig a város- és a községek olyan mértékű együttműködése tapasztalható. ami eléri a agglomeráció fokát. Ennek tengelye a Tarján—Zagyva-völgy, itt találhatók az infrastruktúrák gerincvonalai, a munkahelyek, a különböző felsőfokú ellátó intézmények. Az igazgatási ügyek, a távolsági közlekedés miatt is ide áramlanak az állampolgárok. A településcsoport városépítési koncepciójának lényege tehát az, hogy megteremtse a több intézményközpontot magába foglaló, 80 ezres lélekszámú középnagyváros kereteit, összesen tizenöt település kapcsolódik így a megyeszékhelyhez, s igényli az összehangolt fejlesztést. — Mit irányoz elő Salgótarján általános rendezési terve? Godó Dezső: — A terv megfontolt, mértéktartó, reálisan veszi számba a gazdasági lehetőségeket. Nincs szó látványos fejlődésről, hiszen az elmúlt másfél évtizedben Salgótarjánban megépültek az alapvető közintézmények, s nem számolunk jelentős új iparágak letelepedésével sem. A város továbbfejlődésének kulcskérdése a közművesítés, mert csak ezt követően lehet szó új lakótelep építéséről. A településszerkezet jellege változatlan marad, a családi házas építésekre a városkörnyéki települések használhatók fel, a telepszerű többszintes lakásépítés csökken. Arató György: — Körülbelül tíz százalékkal növekszik a város belterülete, de jelöl a terv 15—30 évre elegendő A balett legrégibb fellegvára r X Szovjetunió egyik legrégebbi balettintézete a lening- rádi, mely a kitűnő balerina és pedagógus, Agrippina Vaganova (1879—1951) nevét viseli. A leendő balett-táncosok tízéves korban kerülnek az iskolába és nyolc esztendőn át képezik őket a falak között. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt, elsőként az az intézmény vállalta, hogy táncosokat képez a nemzeti, népi együttesek számára, akiket a klasszikus balett mellett különös gonddal avatnak be a néptánc, a színészmesterség és a pantomim fogásaiba. Napjainkban 35 nemzetiség fiataljai tanulnak az intézetben. Eredetileg tánciskolaként alapították a Néva-parti városban 1738-ban. Már a XIX. század elején olyan balerinával dicsekedhetett, mint Kolo- szova (1780—1869), aki az orosz balettben elsőként formázta meg színpadon kortársnője, a Puskin által megénekelt Isztomina alakját. Később is kimagasló művészek nevelkedtek itt, olyanok, mint Anna Pavlova, Nyizsinszkij és mások. Többen közülük visz- szatértek az ismerős falak közé, de immár tanárként, hogy mesterségük, művészetük lényegét átadják a következő nemzedéknek. A leningrádi balettintézet egyik professzora Agrippina Vaganova volt. Az általa kidolgozott módszert, A klasszikus balett alapjainak oktatását elfogadták, bevezették és elismerik világszerte. A leningrádi akadémiai balettintézet egyike annak a 18 tanintézetnek a Szovjetunióban, ahol balettművészeket képeznek. beépíthető tartalékterületeket is. Érdemes szólni egy-egy városszerkezeti egységgel kapcsolatos elképzelésekről. Somoskő üdülőfaluvá építése a cél, s a fellendülő hazai idegenforgalom fogadásának feltételeit kell megteremteni. Somoskőújfaluban a városrészközpontra részletes rendezési terv készül, ahol majd kereskedelmi, vendéglátó, szolgáltató, alapfokú egészségügyi, művelődési és oktatási létésítmények kapnak helyet. Salgóbánya, Eresztvény továbbra is jó lehetőséget kínál a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésére. Az északi városrészben 10 ezer fő lakónépességgel és 1000—1200 fő üdülőné- pésséggel számolunk. Gondolt a terv a kórház bővítésének lehetőségére, a tóstranddal szemben zártkerti területet jelöl, amely a későbbiekben, az ezredfordulón családi házas övezet lehet. A terv számításba veszi a strand szabad vízfelületű medencesorainak bővítését. Godó Dezső: — Az acélgyári völgyben a számítások szerint a népesség nem növekszik jelentősen, ezen a részen még 200—250 lakás helyezhető el. A Zója-ligethez kapcsolódva ' szabadidő-központ alakítható ki, s a Pécskő- puszta környékén kap helyet az új központi temető, amelynek munkálatai még a VI. ötéves tervben elkezdődnek. A közeljövő egyik legdinamiku-- sabban fejlődő városrész, a nyugati városrész lesz. Az itt élők száma megháromszorozódik, megépül több mint kétezer lakás, ebből 800—1200 Baglyaskő városrészben. A közintézmények közül itt kap helyet a megyei könyvtár, a városi pártbizottság épülete, s biztosított a területe az egészségügyi, oktatási, kereskedelmi létesítményeknek is. Az Arany János út—Rákóczi út és Pécskő út által közrefogott területen az építési munkák a VII. ötéves terv végére befejeződnek. A Pécskő utcai 550—600 lakással egyidejűleg megvalósulnak az alapellátást biztosító intézmények is. A terv szerint a Pécskő utcából indul ki és a Zója- ligetbe vezet át egy pihenést, sportolást szolgáló parkerdőrendszer. — Milyenek a fejlesztési elképzelések Zagyvapálfalva területén? Arató György: — A felsőés középfokú ellátóközpont a városközpont. Hogy az állampolgároknak ne kelljen kilométereket utazni kisebb-na- gyobb dolgokért, ezért Zagy- vapálíalván egy alközpontot irányoz elő az általános rendezési terv. A vasút, a BRG és a Csokonai út által határolt tömbben lehetőség nyílik oktatási, egészségügyi, művelődési, kereskedelmi és szolgáltató egységek elhelyezésére. — Az általános rendezési terv társadalmi vitái során a különböző fórumokon milyen észrevételek születtek? Godó Dezső: — Természetesen egy ilyen terv1 nem térhet ki minden részletre, hiszen ez nem is feladata. Az állampolgárok, társadalmi é§ tömegszervezetek képviselői több javaslatot tettek, amelyek között érdekes felvetések is akadtak. A teljesség igénye nélkül: a Rákóczi út és az SKÜ iparvágány szintbeli keresztezése, a volt sal- g'ói fogaskerekű ismételt megépítése, a meglevő ipartelepek esztétikai látványának javítása, Kotyháza-pusz- ta családi házas területté nyilvánítása. Természetesen a felvetődött javaslatokat megvizsgáltuk, egy részét már az általános rendezési tervbe beépítettük, másik részét pedig a részletes rendezési tervek készítésénél vesz- szük majd figyelembe. — Mi volt a legnehezebb feladat a rendezési terv készítése során? Arartó György: — Salgótarján földrajzi, építészeti sajátosságait figyelembe véve egy olyan koncepció kialakítása, amely a meglevő értékeket- megőrzi, s mellette újakkal gyarapítja a megyeszékhelyet. Az általános rendezési terv a városrészek között szerves egységet teremtett, s ezzel kellett a városkörnyéki települések fejlesztését összehangolni. Egyébként a városközpont építészeti értékei miatt tanácsi védelem alatt áll,' ami annyit jelent: az itt található intézményeknek bárminemű építési szándék előtt ki kell kérni a városi tanács véleményét. Az általános rendezési terv, a városi tanács testületé szerint is biztosítja Salgótarján fejlődését, s közös érdekünk, hogy az abban fog-: laltak valósággá váljanak. M. Szabó Gyula 1 Ember — emberség. Valamilyen! formában: a sokat pró- báliság hétköznapi bölcsességével, a kapcsolatok „sportszerűségével”, az indítás előnyeivel, vagy éppen ellenkezőleg a környezet rossz hatásainak ellenállva és így fejlődve valamivé, ami legjobban hasonlít az enciklopédikus meghatározáshoz — mit nevezünk em- bernek-emberségnek ? Egy nevelő „gyűjteménye”. Kezdetben még hárrrtan beszélgetünk egy kollégiumi szobában estébe, éjszakába belenyúló időben, de míg a harmadik ébren van, addig is inkább csak a rezonőr szerepét vállalja, sőt, hangulati aláfestésként jóhangú gitárt penget és dúdolgat magának, éppen csak belehallgatva a beszélgetésbe. A fordulópontot, amikor az irracionális, nem egészen ellenőrzött, szabadon feltüremlő elemek elszabadulnak — éjfél körüli időpontra teszik a hozzáértő szakemberek (pszichológusok stb.), de írt erről szép novellát egy romániai magyar író is Apolló és az őrület címmel (Panek Zoltán). A jelenség lényegét mindenki i.Hneri. Az este. az éjjel lazábbá teszi az embert, köny- nyebben megoldódik a nyelve, meglódul a fantáziája és így tovább — erre jött a mondás, figyelmeztetve az éjszaka buktatóira, hogy „Aludjunk rá egyet...” De nem mnden badarság, ami ilyenkor szóba kerül, legŰTONJARÓ HATAN EGY SZEREPBEN feljebb másnap csak részben vállalja az ember, azt amit fellazult aggyal az éjjel összehordott. A gitáros már átment egy másik régióba, ahol nincs sem éberség, sem igazi butaság, vele már nem kell törődni, maradunk ketten, a nevelő kedvenc témájához ér: arról beszél, mit jelent az emberek egymásra találásában a felismerés és a jó értelmű irányítottság. „Amikor a közép- iskolás gyerekek közé kerültem — magam is valamiféle különlegességnek számítottam, de ezt most hagyjuk, nem ez a fontos... A csoportban élt három-négy olyan gyerek, akik valahogy mások voltak mint a többség, kiríttak a környezetükből egyszerűen azért, mert máshogy gondolkodtak, más srófra járt az agyuk, mást tartottak fontosnak, mint a többiek. Ezek külön érzékelték ugyan egymást, egymás különlegességét, de egyben utálták is a másikat. Valahogy sikerül összehozni őket, valamilyen szinten tudatosítani velük, hogy mindenki értékes lehet körülöttük, de mert ők valahogy mégis mások, nem értékesebbek, csak mások • — tartozzanak össze! Nem ment minden simán, most mégis ott tartunk mi négyen-öten, hogy felismerték egymás és önmaguk értékeit, a valóságos értékeket és elfogadták egymást is. Nem boldogtalanok, éppen ellenkezőleg, boldogabbak, mint régen, amikor egyedül küzdöttek önmagukkal, másokkal, önmagukért.” Ezt a jellemzést holnap reggel is vállalni lehet. Fries Tamás és junior. Az első salgótarjáni kerékpáros nyílt túrára félszáz általános iskoláskorú gyerek jelentkezett nagyon eltérő képességekkel és még változatosabb műszaki állapotú ke- párokkal. A színes, vidám mezőny mégis kignrv.lt a rajthelyről, elől, hátul rendőrségi gépkocsi biztosított — nem állíthatom, hogy sokkal köny- nyebb dolguk volt. mint a ke- rekezőknek: tizenöt kilométeres „sebességei” kísérni őrü- letes kánikulában ezt a zsák bolhára hasonlító gyerekcsoportot (meg is érdemelnének valamiféle külön dicséretet!, vagy egy nagyadag fagylaltot legalább utólag), de a felnőtt által ellenőrzött élboly és az utóvéd munkáját a mezőny közepe táján egy régi SBTC-s bringás a magyar válogatott szintidejét kétszer is teljesítő Fries Tamás és fia példamutatása is segítette, ötvenvala- hány kilométer első ülésre a városi betonba zárt gyerekek nek elég komoly erőpróba volt, sorra dőltek ki a géphibák miatt a túrázók (a gépeket sorra meg is kelllett javítani menetközben) és amikor már kicsit lankadt a lendüleit jött a Frics-sztori arról, miként találkozott egy versenymezőny valamikor egy út közepére lecövekelt tyúkkal, amit mindenki sorra „pofozgatott”. A mezőny végén hajtők még azt is láttak, amikor a szárnyas kínjában megtojt a betonon .. Egy ilyen sztori a maga helyén legalább tíz kilométerre elegendő jó kedvet biztosit. Egy kis szőke „menü”. Ugyanezen a nyílt túrán elindult egy kilencéves kisfiú is. Kezdetben a boly elején hajtó kisebbek között kerekezett, de már Kisterenye környékén látszott rajta, hogy élete legnagyobb vállalkozásába kezdett. Sokáig sikerült elbújnia a mezőnyben. ott használta fel energiáját, de már Mátraszele előtt az emelkedőnél egyre Hátrébb csúszott. Akkor még sikerült fel- tonáznia magát a csúcsra, újra eltűnt a mezőnyben, de a bárnai elágazó környékén megint hátra került. Szótlanul hajtott, egyenletesen, de egyre nehezebben és egyre hátrébb maradva. Inni nem akart, a felajánlott gépkocsit konok fejcsóválással szótlanul elutasította, de látszott rajta, elkészült az erejével, csak a kilencévesek büszkesége, akarata tartja meg a nyeregben. „Ez inkább leesik a gépről, de nem adja fel”. Aztán kiderült, reggel nem evett esak egy szelet csokoládét és egy kis uborkát (?!), ezzel hajtott ötven kilométert csúesmeleg- ben a betonon. Az apja mindössze a tóstrandi kerékpáros ügyességi versenyre engedte le a lakótelepről. Ebből lett a félszáz kiluméterres túra (a többiektől kapott szendvicset három falassal eltüntette). Azitán eltűnt a hátsó sorokból, végighajtott a célig — ha, egyáltalán volt győztese ennek a túrának, akkor ez a kis szőke felállhatott az akaratverseny legmagasabb dobogójára! igazán szép sikerrel. Mosí mégis sír. Azért mert szép, mert mindenki „mást” lát benne, amint ami ö valójában a leke mélyén, elviselhetetlennek tartja eat a kettőzött- séget. Honnan vegyünk magunknak annyi figyelmet, amennyi a különbségtételhez kell? Ki veszi észre, végre, hogy ez a lány nem szép, hogy ez a lány ember, hogy keres valamit, keres valakit, aki észreveszi rajta a szépség alatt a lényeget, ki viszi át ezt a lányt a másik paripa? Megcsavarodott családfa. Jól összekevertem Szombat- hy Viktor családfáját, nem mentség, hogy kétszer említette a „másik nagyapám”-at, és én a két másikból egy „egyiket” csináltam, nincs mentség A jeles író humorral oldotta fel a bogot, nem rohant panaszra sehova, nem kért helyreigazítást a főszerkesztőmtől, még vigasztalt is hozzám írt soraiban, tanácscsal szolgált hogy titKolhat- ná-nk el közösen. Ekkora bölcsességhez kis epe szükségeltetik. Vagy nagy családfa. Egy szép lány sír. Az imént mondott verset — A hatodik? Kis változtatással a költi szavaival: „a hatodik fe magad légy.. T. P. L. jNOGRÁO - 1983, május 28., szombat
