Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-27 / 124. szám

SZÉPEN MAGYARUL - SZÉPEN EMBERÜL Pont, pont, vesszőcske... Az írásjelek használatáról Mozaik Nógrád megye színészet! múltjából (IV.) Egy napló tanúsága szerint Az ismert gyermekmondó­ka során egy ember kerekedik a papírra. Bizony, az egysze­rű írásjelek az írásban is megmutatják az embert; ki­kerekedik belőlük használó­juk jelleme. Mostanában a központozásban sok lazaság, nemtörődömség tapasztalható, s nem mentes ettől a nyomta­tot!; szöveg sem. Pedig helyes­írási szabályzatunk talán leg­egyértelműbben, legszabato- sabban az írásjelek használa­tát írja elő. A nyomtatott saj­tóban mégis bizonytalansággal találkozhat napról napra az olvasó. Szőrszálhasogatásnak tűnik erről külön szólni? Ko­rántsem. A „jelentéktelen” írásjelek szavatolják az írott szó pontosságát, egyértelmű­ségét. Nagyvonalú használatuk esetleg csak nemtörődömség­re, a szabályok nem ismereté­re vall, ám nemegyszer fél­revezető szándékról, vagy akár jellemhibáról is árulkodhat. Meglehetősen elterjedt nyel­vi babona, hogy az és, s, vagy, meg kötőszó elé akkor sem kell vesszőt tenni, ha mellé­rendelő összetett mondatok tagmondatait kapcsolja össze. Ezzel szemben még akkor is vesszőt kell tennünk, ha egyik (vagy több) tagmondat hiányos, vagy ha azonos mon­datrészeket kapcsol ugyan ösz- sze. de az egyikhez alárendelő mellékmondat kapcsolódik. Bizonytalanság tapasztalha­tó a kérdőjel használatában is. Sok a kérdőjel manapság, azaz sokan függő kérdés után is kiteszik, pedig ez esetben olyan írásjel dukál, amilyet a főmondat kíván. Például: „Lássuk, Uramisten, mire me­gyünk ketten!” „Azt se tudia, merrefelé járjon. (Arany Já­nos) Egyesek nyakra-főre hasz­nálják együtt a kérdőjelet és a felkiáltójelet (?!). Az a gya­núm, nem veszik a fáradságot, hogy a gondolatok pontos megfogalmazásával adjanak hangsúlyt a szavaiknak, ha- nem éppen ellenkezőleg: az intonációval a mondanivaló könnyűségét akarják rejteget­ni. A rossz példák helyett a helyes használatra idézünk, szintén Arany Jánostól: „Vív­junk ketten; hadd lám: te va az a híres?!” Leginkább az idézőjel in­dokolatlan használatakor lóg ki a lóláb; használója lusta megkeresni a pontos, szabatos kifejezést, leírja, ami először eszébe jut, s érezvén a pon­tatlanságot, egyszerűen idé­zőjelbe teszi. Példát erre nem is kell hozni, mindenki talál­hat naponta — sajnos — a sajtótermékekben. Túlzott ag­gályoskodással is találkozha­tunk, például amikor nem­csak az idézeteket, hanem a legelterjedtebh szólásmondása­inkat is idézőjellel írják. (El­rettentő példaként leírom, még ilyen formában is olvas­tam egy cikkben: Két „legyet” ütött egy csapásra.) Ismeret- terjesztő szövegekben gyakran előfordul, hogy a szakszava­kat feleslegesen idézőjelbe te­szik (például: „pangó víz”), pedig ez csak akkor indokolt, ha a szó a szakterminológiá­ban egészen mást jelent, mint a köznyelvben. Elharapódzott újabban a három pont használata. Indo­kolt lehet persze, különösen az irodalmi alkotásokban, amikor elhallgatást sugall, az író az olvasóra bízza a gondolatsor folytatását. Hivalkodásnak tű­nik viszont sokszor, különösen mindennapi témáról szólva, mintha a szerző olvan sokat tudna mondani még. Pedig... Az előző divatokkal szem­ben mostoha sorsra jutott a gondolatjel és a pontosvessző, nedig használatuk elősegíti a mondat pontos tagolását, a gondolati egységek elkülöní­tését, tehát a mondandó vilá­gos, egyértelmű közlését. Persze csak ha közlőnek va­lóban van közölni valója. Angyal János Szuper Károly 1845. január 3-án jegyzi le naplójába, hogy Chi"bay társulatát Balassa- gy itra hívják, öt azonban a ktor nem akarja magá­val vinni. Mindennek a napló az oka. Egyik színésztársa el­cseni az irományt, s betekin­tésre az igazgatónak és felesé­gének is odadja. Szuper a nap­lóban nem mindig dicsérő és elismerő hangon szól a társu­lat vezetéséről, társairól. A nao'óolvasás után ,,a lázadás kiütött a társaságunkban is^ amire én nem is gondoltam, én lettem a feje” — írja. „Ily feszült viszony közt békében nem maradhatnánk, külön tár­saságot alakítok.” így tehát Chiabay a társulat egyik ré­szével Gyarmatra indul. Szu­per kiválva a csoportból még előadásokat tart „párthívei­vel.” Egyik színésze azonban két színészlánnyal megszökik. Az alkalmi direktor úgy dönt, hogy a Losoncon turnézó Kö- rössi Ferenc igazgatóhoz szer­ződik. „Tegnap megindultam Vác- ról Losonc felé, de B.-gyar­maton színész barátaim szinte erővel letartóztattak — szól a napló — Chiabay társaságát igen nagy szorultságban talál­tam, s miután Chiabayné meg­betegedett, s egyesek eltávoz­tak. nincs nőszemély, kire a szerepet bízni lehetne.” A.z igazgató és a vitriolos tollú naplóíró kibékül. Szuperné át­veszi a direktomé szerepeit. Szuper Károly is fellép komi- kusi szerepkörében. Mint naplójából megismer­hetjük, egyike volt a sokat megért vándorszínészeknek. Plakettsorozai’ a Balaton környéki várakról A Balaton környéki várak­ról ad ki plakettsorozatot a Magyar Éremgyűjtők Egyesü­kének keszthelyi csoportja. Eddig a keszthelyi, a balaton­szentgyörgyi, a sümegi és szigligeti várat ábrázoló alko­tás készült el. A két legújabb — a tátikai és a rezi várat megörökítő — emlékérem jú­nius 5-én a dunántúli numiz- matikusok IX. keszthelyi ta­lálkozója alkalmából jelenik meg, s tervezi már Hegyesd. Kereki és Egervár plakettjét. A százötven tagot számláló csoport eddig huszonhét ér­met és két jelvényt adott ki. A legérdekesebb az a harminc példányban elkészített arany­érem. melyet a fenékpusztai ásatások során talált római kori érme alapján csináltattak. Az eredetit — valószínűleg — a klasszikus cirkuszi játékok alkalmából adták az előkelő­ségeknek. ni ..........................................................min...............................iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii.......................Minim............................................................................iiiinuuuu— H ívja a 33-43-22-es telefonszámot Hívják elegen. A főváros­ból és vidékről. Annak elle­nére, hogy a legutolsó alka­lommal sajnálatos műsorvál­tozást „szenvedett” el hall­gató és szerkesztő egyaránt. Szántó Piroskára még azok is kíváncsiak lettek volna, külö­nösen életrajzi kötete megje­lenése óta, akik a képzőmű­vészettel csak alkalomszerű­en találkoznak. Megejtő őszin- teségű, kiforrott stílusban megírt könyve sláger lett az olvasók körében. Veszteség mindazonáltal nem ért bennünket. Szántó Piroska „helyett” Máriássy Juditot „kaptuk”. Dr. Hege­dűs Csaba pedig a tőle meg­szokott rendíthetetlenséggei, rokonszenves kősziklaként áll­ta a kérdéseket Amelyek ez alkalommal nem voltak olyan „kemények”. Még azokra is könnyedén, természetes egye­nességgel válaszolt, amelyek­ben némi sandaságot vélhe­tett felfedezni. Máriássy Ju­dit pedig hivatásos igazmon­dó. Lefegyverzően nyílt és nyitott. Nemcsak írásaiban, élőszóban is. Közismert tény; még a legjobb riportalany, a legru­tinosabb beszélgetőpartner is megfagyhat, zavarba jöhet, hiszen nem természetes köze­ge a steril stúdió, a személy­telen mikrofon, a visszajelzés nélküli, „süket” csönd. Az a rideg, csaknem ellenséges kör­nyezet, a visszavonhatatlan­ságot, egyszeri és megismétel- hetetlenséget árasztó légkör, amit az ablak nélküli, üveg­fallal elválasztott, párnázott falak árasztanak. Mindezt azonban feledtetheti, meleg zuggá változtathatja a kérde­ző. Wisinger István, a műsor riportere ért hozzá. Kellemes, barátságos. Tudjuk korábbi műsoraiból, még a pengeéles, metsző mondatokat is meleg gyapotba csomagolja. Ostyát kínál a keserű pirula bevéte­léhez. Egyfajta biztonságot te­remt maga körül, amelyben még a kérdésektől provokált ember is fájdalommentes mű­tétnek érzi a legszemélyesebb ügyeiben vájkálni szándékozó kérdéseket, mint kényelmes zsöllyében ül a vallatószékben. Ezúttal azonban nem leplező- dött le semmi, viszont na­gyon kellemes társaságban töl­töttünk egy bőséges órát. Mint már annyiszor. Hiszen ez a műsor — soro­zat. Általában havonta egy­szer jelentkezik. És többnyi­re Wisinger István vezeti. Al­kati, szakmai erényei és hi­bái egyként rányomják a bé­lyeget a színvonalra. Csak­úgy, mint a meghívott ven­dégek. Az előbbiről megálla­pítható, hogy a riporter, aki tévésként, Riporter kereste- tik-győztesként került a hiva­tásos zsurnalisztika nem ép­pen kényelmes, zökkenőktől mentes élvonalába, nagyon megtanulta a mesterségét. Mindkét hangszeren, rádió­ban, tévében, „jól muzsikál”, s ha olykor fals hangot fog is, mint nemrégiben a neve­zetes Vasárnap délután egyik beszélgetésében, oda kell fi­gyelni rá. Ami pedig a ven­dégeket illeti, mindig két is­mert, elismert, neves riport­alanyt ültetnek a mikrofon elé. A szerkesztő, László György érzékenyen válogat az aktualitásokban. Számára nem elég, hogy az illető csak úgy, „általában” érdekes ember, az is kell az invitációhoz, hogy mostanában, a napokban va­lami különös fűződjék a ne­véhez. A párosítás is műsor- készítői lelemény. Egymástól eltérő egyéniségek, higgadt és szenvedélyes, robbanékony és türelmes, indulatos és meg­gondolt alanyok teszik feszült­té ezeket az adásokat. S, hogy ez így lehet, jelentős szere­pet kap benne a felkészült­ség a napi eseményekkel va­ló lépéstartás, a jó értelem­ben vett „mindent tudás”. Azt vallják, azt újságíró (tévés, rádiós) azért dolgozik kötetlen munkaidőben, mert még akkor is a szakmáját műveli, ha alszik. Ami nyil­vánvaló túlzás. De annyi me­részség nélkül állítható ah­hoz, hogy fogyasztani lehes­sen, először föl kell töltődni, így van ez a szellemi tartalé­kokkal is. Együtt kell élni a hétköznapokkal, szakadatla­nul hagyni, hogy „áramolja­nak” azok a bizonyos infor­mációk, inkább zúgjon a fe­jünk a tömérdek hírtől, mint az ürességtől. Így nem ördön­gösség mindig azokkal beszél­getni, akikre mi, hallgatók is kíváncsiak vagyunk. M. T. Petőfivel jó barátságba került. Szinte együtt indultak a gö­röngyös pályán. Naplója érté­kes színháztörténeti dokumen­tum, a korszak állandó válto­zásban lévő színészetének kivá­ló korrajza. A gyarmati sze­replés a betegségek időszaka is. Itt éri a várva várt lehe­tőség Szuper Károlyt: a pesti szerződés reménye. „Én azon­ban részben kisfiam betegsé- kedése miatt, részben a tár­sulat iránt vállalt kötelezett­ségeim és a nagy távolság mi­att nem is gondolhatok erre” — írja. A gyarmati fellépés sikeres volt, hiszen február 6-án, ami­kor innen távozni akartak, a várostól még egy heti bérlet­biztosítást kaptak. Miután fel­gyógyul a társulat sztárja és az előadások lényegesen meg­javultak. a bevétel is elfogad­hatónak bizonyult. Ekkor a magyar nyelv már ..minden vonatkozásában ál­lamnyelvvé lett.” A vidéki szí­nészet azonban továbbra is mostoha körülmények és fel­tételek között haladt válasz­tott útján. Társulatok jöttek létre, társulatok hullottak szét egy-egy rosszul sikerült turné következtében. A megszapo­rodó csoportok megfelelő ko­ordináció és előkészítés hiá­nyában gyakran harcot foly­tattak a szereplési lehetősé­gért, mert előfordult az is, hogy egyszerre érkeznek meg kiszemelt játszási helyükre, s ilyenkor „volt lótás-futás egész nap a bíróhoz és kapitányhoz úgy a mi részünkről mint az ő részükről” — írja Szuper is. Ilyen „harcban" emelkedik ki a direktorné, aki hősnői rábeszélőképességével meg­szerzi a rivális társaság elől a helység világot jelentő deszkáit. A forradalom és a szabadságharc idején a vidé­ki színészet is megváltozik. Szuper és társai Pécsre érkez­ve látják, hogy „általános az ünnepélyes öröm afölött, hogy a 12 reformpont elfogadtatott. Mindenki nemzeti kokárdát visel kalapján. A városház tornyáról lelógó nemzeti szí­nű zászló csaknem a földet söpri. Megérkezésünk után rögtön felékesítettük magun­kat a nemzeti tricolor kokár­dákkal.” A színészek és di­rektorok. zenészek és díszle- tezők nagy része beáll a sza­badságharcosok soraiba. Meg­döbbenve tudósít Szuper Ká­roly, hogy egy-egy honvéd­században számtalan ismerőst, színészt és színésznőt fedez fel. Két volt honvédtiszt jár Balassagyarmaton és Losoncon a szabadságharc leverése után. 1858 szeptemberében Kocsi- sovszky Jusztin lép fel cso­portjával, majd 1859 júliusá­ban Hubai (Kiinger) Gusztáv. Hubai élete maga is kalan­dos drámához hasonlít. Mind­össze öt osztályt végzett, susz- terinaskodott, majd 14 éve­sen felcsap színésznek Ceg­léden az ott turnézó Beke Ist­vánhoz. Ezután még öt társu­latban is vállal szerepeket. 1846-ban katona, a szabad­ságharcban a 63-ik honvéd zászlóaljnál hadnagy. Vilá­gos után elfogják, bebörtön- zik. József főherceg életét menti meg Kecskeméten. Ju­talomból három évig ingyene­sen használhatja a margitszi­geti gyógyfürdőket. Hubai visszaáll színésznek. Először Szabó József társulatában ját­szik, majd maga is igazgatás­ba kezd. Így kerül el kislét- számú társulatával Balassa­gyarmatra. Mátrav István csoportja két alkalommal is megfordul Nóg­rád vármegyében. 1852-ben ugyan műsor nélkül tartóz­kodik Balasagyarmaton, majd 1846-ban nagy társulattal, húsz darabot mutat be a vár­megye közönségének. Mátray 1847-ben Szuper Ká­roly igazgatótársaként kezdte meg pályafutását, de Szuper többször megbánta ezt a kö- zöSködést, „miután nemigen lehet hasznát- venni, sőt minduntalan cfvódást idéz elő. De nem tudom nélkülözni, miután könnyelműen eladóso­dott társaimat az ő segélye nélkül nem vagyok képes új állomásunkra kimozdítani”. Mátrayról továbbra sincs Szupernek jó véleménye, mi­vel „nemcsak hogy saját sze­mélyét illetőleg nem törekszik előre, de az előrahaladásunk útját is állja falusi tempói­val”. Chiabayt hívják meg di- dektorkodni Mátray helyett. Chiabay ez idő tájt éppen tár­sulat és díszlet nélkül teng Félegyházán, 1864-ben a nem a legjobb minősítést kapott Mátray és csoportja lép fel Balassagyarmaton. Színház plakátjatit, hirdet­ményeit Kék László gyarmati nyomdájában készítteti, tehát „megengedheti” magának a nyomdai költséget is. Mind­össze kilenc darabról van tu­domásunk Kék László nyom­dai megrendelő füzetéből. A szerzők közt találjuk Seribe és Szigligeti nevét, sőt szinte kettejük darabjai adják a színitársaság műsorát. Szigligeti, a színésznek gyenge színházi ember, aki megteremtette a magyar nép­színművet igen gyakran ját­szott szerző. Gyarmaton be­mutatott darabjai között sze­repel a „Fenn az ernyő, nin­csen kas”, amelyben társadal­mi diagnózist ad a korról, vagy a Szökött katona, ame­lyet 1843-ban írt. Szigligeti dolgozta át ma­gyar színpadra Donizetti „A* ezred lánya” című vígoperá­ját oly módon, hogy a magya­rítás során szabályos népszín­művé vált „Marcsa az ezred lánya” címen. Így kerül szín­padra Szigligeti Troubadur című rémdrámája is. A már szinte csak az „Egy pohár víz”-zel ismert Sribe négyszáz színpadi művéből kettőt mu­tattak be Gyarmat közönségé­nek. Telek Ervin (Folytatjuk) ...........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................111111111111......imiiiiiiiiiiiiiiiiih m űsor 17.31] Kopogok 19.23: Előadja: a szerző. 19.17: Gounod: Paust — Taust és Mefisztó kettőse az L fel­vonásból. 19.59: A Rádlószfnnáz bemutatja. 20.35: Operettkedvelőknek 22.30: Kapcsoljuk a 32-es stúdiót Kb. 23.30: Zenés játékokból 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: KOSSUTH RADIO: 8.27: Tárcái „új” nevezetessége 8.37: Zenekari muzsika 9.30: Száll az ének 10.05: Barangoló Dominó 10.35: Himnusz Afrodltéhez 10.40: Szegfű Károly gordonká- zik 11.00: Gondolat 11.45: Németalföldi madrigálok 12.45: Hét végi panoráma 14.02: A felvilágosodás kora, a XVIII. század. 14,*2: Filmzene 15.05: Révkalauz. 15.35: Külföldről érkezett 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Paul Tortelier gordonká- zik. 17.05: Helyszínrajz. Társashá­zakról, teraszházakról. * 8.35: Slágermúzeum 9.33: Félúton 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Lakatos Mihály népi zene­kara játszik. Pintér Györ­gyi nótákat énekel. 13.15: Gyermekeknek 13.27: Respighi: Hat kis négyke­zes zongoradarab 13.33: A Fővárosi Tar^ács Kodály Zoltán leánykara énekel 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 13.30: Könyvről könyvért 15.45: A Pink Floyd együttes felvételeiből 10.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség 18.35: Pophullám 19.40: Nótakedvelőknek 20.35: Embermesék 4 NÓGRÁD - 1983. május 27., péntek ,< 21.35: Blfcfalvy Júlia régi ma­Í yar dalokat énekel ijdonságainkból 23.20: Könnyűzenei stúdiónk fel­vételeiből. MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Régi fűszerek, mai ízek. — Gyógytorna nőknek. — Az egri lakásigénylések megújításá­ról. — Hét végi programajánlat.) Szerkesztő: Jakab Mária. 18.00: Eszak-magyarországl krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétoma (ism.) 8.05: Fizikai kísérletek 8.50: Korok művészete. 9.25: Magyar Irodalom (élt. isk. alsó tagozat) 9.50: Lottósorsolás-közvetltés. 10.00: Magyar Irodalom (ált. Isk. 0. oszt.) 10.40: Képújság. 13.40: iskolatévé. Oldjuk meg. Kémia. 14.40: Oldjuk meg. Biológia. 15.45: Hírek 16.40: öt perc meteorológia. 16.50: Természetbarátok. 17.10: Csali. 17.20: Reklám. 17.30: Keresztkérdés. 18.00: Képújság. 18.05: Reflektor magazin. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20.00: Ki mit tud? 2. elődöntő. 22.05: A hét műtárgya. 22.10: Tv-híradó 3. 22.20: „így jöttem”. Portrémű- sbr Jancsó Miklósról. 2. MCSOR: 18.15: A kőszegi szemle műsorá­ból: Fekete bárány (ism.) 18.35: Nevető muzsika. 19.30: Tv-hiradő 20.00: Szoba szép kilátással 0/4. rész. 20.50: Tv-híradő 2. 21.10: Krónika. A 2. magyar had­sereg a Donnál. Kitörés. 22.10: Reklám. 22.15: A „gorilla”. Magyarul be­szélő olasz bűnügyi film. (14 éven felülieknek!) 23.50: Képújság. BESZTERCEBÁNYA] 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19 3«: Tv-híradó 20.00: Martin Eden. Olasz film., 2. rész 21.00: Az ember és a világűr. 21.2«: igen — nem. Szórakoztató műsor 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Csak egy asszony 23.50: Hírek 23.55s Csillagok az autópályán 2. MŰSOR: 18.00; Férfi kosárlabda EB 19.30: A német nyelv klubja 20.i>5: Bratislaval Lyra, 1983. 21.15: A BL ’83 külföldi vendége 21.30: Időszerű események 22.00: B. Polivka: Pepe MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8 órától: A la­tor (16). Színes, szinkronizált olasz—francia filmvigjáték. ME­SEMOZI: 9 és 11 órától: A leg­kisebb törpe újabb kalandjai. Színes rajz- és bábfllm-meseso- rozat. NAPKÖZIS MOZI: Fél 3- tól: Noé bárkái. Színes magyar természetfilm. —> Kohász: ISKO­LAMOZI: Óz, a csodák csodája. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től. A hatodik halálítélet. Szí­nes szovjet kalandfilm. Morfium. Színes, szinkronizált jugoszláv bűnügyi film. — Pásztói Mátra: A bátyám öccse minden pénzt megér. Színes, szinkronizált csehszlovák filmvígjáték. — Rét­sági A kapitány kalandjai. Szí­nes, szinkronizált szovjet Ifjúsá­gi kalandfilm. MESEMOZI: Bab­szem jankó a varázslónál. — Szérsény! Rákóczi: Ebv trombi­tás Szocslban. — Ersekvadkert: Rachel K. különös esete (14). Színes kubai film. — Nagylóc: Pokoli to-ony I—II. (14). Világ­sikerű színes USA katasztrófa­film. II. MŰSOR — 22.15 h.: J A GORILLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom